| 2009. október 31., szombat |
|
 |
0 |
|
|
Idõ, idõ, idõ.
Gyerekkorom Ăłta tudom, hogy a lelkĂĽnk sebeire csak az idõ a gyĂłgyĂr, semmi más.
Adni kell idõt magunknak és a másiknak is.
Kimentem a házamba, exem nem volt otthon. KĂ©t ĂĽres Martinis ĂĽveg volt az asztalon Ă©s ahol aludtam eddig, az már fel volt számolva, alatta felporszĂvĂłzva, porszĂvĂł otthagyva.
Nem tudtam ott maradni, bár pakolni mentem oda, de nem sikerült. Otthon volt a laptopja, szóval nem a szüleihez ment le, gondolom most egyedül akar maradni. Ahogy én is.
Nem haragszom rá, szeretném, ha megtalálná a boldogságot. De ez már nem az én dolgom, hanem az Övé.
Szeretettel elengedem, csak idõ kérdése.
Idõ, idõ, idõ.
|
ronee, 13:42
|
|
|
Belenéztem a tükörbe 
CSILLOG!!!
|
ronee, 10:23
|
|
|
JĂł reggelit!
Anyus, Kinga, Nektek folyamatosan hálálkodom, fõleg magamban, és a legnagyobb szeretettel gondolok Rátok 
De hogy ne mindig közös legyen a köszöntés:
Köszönöm Anyus, hogy valagbarugdaltál folyamatosan és egyfolytában 
Neked is Kingám (kenyeret azóta se: )))):
|
ronee, 9:59
|
|
|
|
| 2009. október 30., péntek |
|
|
0 |
|
|
csylu: nagyon szĂ©pen köszönöm, Neked is csupa jĂłt kĂvánok!
|
ronee, 22:23
|
|
|
A mai napodat Mámor hatja át
BohĂłc - NevetĂ©s Ă©s sĂrás, - nevetõsre festett arc Ă©s lelki válság. Pojáca vagy az Ă©let cirkuszának körszĂnpadán, Ă©s örömmel fogadod, hogy nevetnek rajtad, miközben befelĂ© sĂrsz. OrmĂłtlan cipõben bukdácsolsz Ă©s mindenki feltĂ»nõ ruhádon kacag. A bohĂłc szerepĂ©t át kell Ă©lned, hogy lelki fejlõdĂ©sed a következõ szintre lĂ©phessen. Ne feledd, a bohĂłcot mindenki szereti! Mi akadálya hát, hogy a bohĂłc is szeresse önmagát?
|
ronee, 16:50
|
|
|
 Mint akit össze-vissza agyonvágtak, úgy aludtam és egyhuzamban reggelig. Na vajon mé.
|
ronee, 14:42
|
|
|
Morgraine: köszönöm szépen Most már csak rajtam múlik minden.
|
ronee, 9:11
|
|
|
JĂł reggelit!
SzĂłval tegnap megtörtĂ©nt az, amit már jĂł ideje megtörtĂ©nttĂ© kellett volna tenni. SzakĂtottam a párommal 9 Ă©v után.
Ergo olyanok a szemeim, mint 3 napja, amikor Kingával eszmecsere és kenyérevés (BOAA) közben bõgtem, mint egy ovis.
Rémisztõ, milyen terheket vesz magára az ember, és ezeket még cipeli is évekig, évtizedekig.
Nekem sikerĂĽlt, ami anyámnak nem. Nem bĂĽszkesĂ©gbõl Ărom. De a lelkemet feszĂtõ láncokat letĂ©ptem.
Hogy mit érzek most? Igazán még nem fogtam fel. Nem is tudom, mit kellene éreznem. Majd meglátom.
|
ronee, 8:25
|
|
|
|
| 2009. október 26., hétfő |
|
|
0 |
|
|
Mûbõr Mama, mûbõr! Hogynehát a cucilizmusban bõrülõke mi?! Aszongyák szép kiscsaj vótam és az elébb a tükörbe pillantva örömmel konstatáltam, hogy ez mit sem változott!  
|
ronee, 16:43
|
|
|
Na igen. Már akkor is masszĂv lábakon állt a gazdasági helyzet, vĂłt torta meg minden nyalánkság (de hĂĽlye szĂł)
És arcom is vĂłt egy Ă©vesnek lenni Ă©s bepusszantani a marcipán tortadĂszt, amit sose nem is szerettem 
A badigard a tesóm, mert nehogy lebicskázzak a piros mûbõr ülõgarnyitúráról. Livin la vida loca!
|
ronee, 16:05
|
|
|
Swalanyus: senki se nem bántott, csak van két postom, az egyik halálosan komoly, a következõ meg már vidám.
Ă“hajtottam közölni a nagyvilággal, hogy nem vagyok lökedĂ©k, csupáncsak igyekszem elviselni a terheket Ăgy meg Ăşgy.
És hogy van bajság, de ettõl függetlenül nem megyek a Dunának és kötelet sem fogok keresni.
Fáj a fejem (tudom).
Ééééés ha valaki bántana, PTK ide vagy oda, kiteszem ide. Szólok elõre: DD
|
ronee, 14:03
|
|
|
Azért szögezzünk le valamit: nagyon komoly döntés elõtt állok, ami az egész életemet új irányba fogja vinni, de ez nem jelenti azt, hogy savanyú citromként élem a mindennapjaimat.
Tudom mi vár rám, és vegyes érzésekkel nézek elébe. Viszont tudok mosolyogni és nevetni, mert nem vagyok feladós fajta.
Max kicsit beletörõdõs, de majd faragok rajta
Szóval elõre. Oszt jónapot!
|
ronee, 13:18
|
|
|
Hülyékek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
http://www.goldengate.hu/video/76829-Egy-reszeg-bicajos-papa-bezuhan-a-vizes-arokba-A-haverok-meg-kimentik
És a szabad akarat törvénye szerint még egy:
Há most mé? Itatta valaki? Ugyehogy!
|
ronee, 11:26
|
|
|
JĂł reggelit!
Nagyon sokat sĂrtam tegnap. Olyanok a szemeim, mintha verekedtem volna, de nem igazán Ă©rdekel.
Ember megsĂ©rtõdött, õ a mártĂr, de mivel apám is ezt csinálja velem már 28 Ă©ve, ez a 9 Ă©v lĂłfittyfĂĽtty.
Eddig is pakoltam és szedtem össze a holmijaimat, ezt ma is folytatom.
És remélem ha hazaér, oda tudok állni elé azzal, hogy legyen vége, mert én már nagyon szenvedek.
A döntés megvan, a kivitelezéssel van mindig a baj.
De el kell mennem innen, mert tényleg jönnek a betegségek. De nem is ezek, hanem ez a mély szomorúság fáj, na meg a lelkem minden darabja.
Kingának köszönöm a tegnapit, megint léptem elõre, ha nem is értem még el azt az ösvényt, amire rá kell térnem, közelebb vagyok. Rá fogok lépni.
Itt kell hagynom egy még félkésznek sem nevezhetõ családi házat, aminek 5 évvel ezelõtt az ablakában ültem és láttam a gyerekeinket szaladgálni a nappaliban.
Tudtam, milyen kĂ©pek lesznek a falon, láttam az elsõ vacsorára hĂvott vendĂ©geknek a megterĂtett asztalt, de mĂ©g azt is tudtam, milyen szĂnĂ» lesz a szalvĂ©ta.
Láttam a teraszon a fûszernövényeimet, láttam magam ugyanitt reggelente kávéval a kezemben ücsörögni.
Egy kedves, meleg otthon kĂ©pĂ©vel Ă©s a cuccommal költöztem ide, nagyon boldog voltam. Hiszen Ă©n Ă©pĂtettem, Ă©n voltam itt az elsõ ásĂłnyomtĂłl kezdve, láttam az elsõ tĂ©glát amikor letettĂ©k a gyerekszoba sarkába, láttam az elsõ cserepet feltenni, nyáron napszĂşrást kaptam a kõmĂ»vesekkel, tĂ©len meg lefagyott mindenem az ácsokkal meg a burkolĂłkkal.
Ha pénzt nem is annyira, idõt, energiát öltem bele és szeretettel néztem, ahogy épül.
4 éve élek itt, de 1,5 éve teljesen és végleg összetört minden álmom, akkor már nem hittem el többé, hogy itt otthonomra leltem.
Közben apámnak sikerült a családi házat és minden egyéb ingóságot és ingatlant elherdálni. Ahol felnõttem, az sem lett már többé az otthonom, nekem már nincs olyan, hogy: hazamegyek.
Viszont odafönt tudták, hogy én nem ezért jöttem a világra. Nem azért, amiért anyám, aki 37 éve viseli apámat, mint egy keresztet a vállán és nem teszi le.
Én leteszem ezt a keresztet.
Lesz otthonom, még ha csak 28 nm, de akkoris lesz. Függönnyel, szõnyeggel, bútorokkal, konyhával, melegséggel, szeretettel. És egy olyan emberrel, aki él, aki szeret engem, aki hazaérve a szekrénybe és nem a szoba sarkába teszi le a ruháit, akinek fontos a jó étel, a jó ital, és az, hogy a párja boldog legyen, mert attól boldog és kiegyensúlyozott õ is.
Sokan élnek úgy, hogy azt hiszik, nagyon rossz a kapcsolatuk, pedig csak beszélgetni kellene.
Az én esetemben már nincs mirõl beszélgetni. Ha kérek tõle, csakazért se, ha követelnék, hisztis lennék, ha nem szólok semmit, akkor meg érdektelen vagyok.
Én nem bántom Õt. Ilyen. Viszont nem fog változni. Én pedig nem mehetek Vele azon az úton, amin Õ megy, mert már eleve a másik irányba tartok.
Jó ember, csak hideg. Nekem meg elegem van a télbõl.
|
ronee, 8:02
|
|
|
|
| 2009. október 25., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
Útálom a kenyeret.
|
ronee, 21:41
|
|
|
JĂł reggelit!
Itten nem sütkérezik nemhogy ezerágra sem a nap, de kettõre is félénken, valamint leginkább sehogyse.
Ettõl függetlenül a kedvemet nem ez, hanem a tegnap esti gyros-tál rontja erõsen, mert nem óhajt kimászni az elsõdleges emésztõszervembõl... 
És ilyenkor tudvalevõleg koplalás esete forog fenn, ha nem kĂvánok lenn forogni mindenfĂ©le panaszkokkal a matracomon 
Na de nézzük a dolgok jobbik oldalát: fõleg, hogy nincs
EzĂ©rt nem is terveztem mára semmit sem, Ă©s bátyám is hĂvott tegnap, hogy a szĂĽlõket hazaköltöztette. Szerintem miattuk most megint kaptam valami sokk-fĂ©lĂ©t, ezáltal az idegrendszerem megint haptákba vágta magát Ă©s ebbõl következĂ©skĂ©ppen megint jönnek a migrĂ©nes-hányĂłs korszakok.
Én csak annyit kérek a valakitõl odafent: legyen már vége.
|
ronee, 10:32
|
|
|
|
| 2009. október 23., péntek |
|
|
0 |
|
|
|
ronee, 22:39
|
|
|
Swalanyu: én nem személyeskedek, és a cuki ma én vagyok. Holnap nem leszek. Holnap kifejezetten édesdrága bimbó leszek És! Mamaszita leszek Papaszitának
Pfujj mi?
|
ronee, 16:46
|
|
|
Megjött a szervĂzkönye a BĂ©bimnek. Na nem ma, de most lett megtalálva a kis wc ablakában. MiĂłta lett a postaláda oda átpakolászva?  EzenkĂvĂĽl ajánlott, de 2009-ben már nem kell aláĂrni sem, mert minek...
Most viszont belebújok a kezelési útmutatóba. Hátha lesz újdonság 
[...]
Nem mondott újat. Hiába: agytröszt vagyok
|
ronee, 14:08
|
|
|
JĂł reggelit!
TekintĂ©ssel erre a nagy ködre (tiszta Albion) ma cuki leszek. Iszom is egy kávĂ©t...  Ha ezzel megvagyok, kibojĂtom a köjömlakkomat Ă©s mĂ©g cukibb leszek
Aztán meg lebegni fogok a föld felett, kábé: 
És ha ez Ăgy mind pipa, akkor teszek valami Ă©rtelmeset is, mert gyalázat, mennyire lökött vagyok ma.
|
ronee, 10:47
|
|
|
|
| 2009. október 22., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
 Anyusnak meg Kingának, mert csak. Virág is, meg csillivilli is, tessék örülni neki, mert ilyen hidegben nehéz volt ilyen szépeket szedni
Ééééééééééééééés jóccak!
|
ronee, 23:01
|
|
|
Megmondjam mi a jó náthára? A hagyma.
Ma nincs csókolódzás!! 
|
ronee, 20:23
|
|
|
Swalanyu: nem, kõmûvesné! Mellesleg valamiért nem mûködik az ismerõs-bejelölés, úgyhogy az ismerõseim mind örüljenek, hogy azok
|
ronee, 18:01
|
|
|
Iwiw-es keresgélésbe fogtam, régi ismerõsök után kutakodva... Megtaláltam a pótanyámat, akitõl tejet kaptam 4 hónaposan Tetkója van és motorozik! 
|
ronee, 17:02
|
|
|
JĂł reggelit!
"Everybody needs somebody to love..."
KĂvánom, hogy mindenki találja meg azt az embert, akit szerethet Ă©s aki viszont szereti, mert csak Ăgy van Ă©rtelme bárminek is.
Nyálas vagy nem, egyetlen kapaszkodóm az életben jelenleg ez az érzés. És nem szeretnék abba belegondolni, mi lenne, ha nem talált volna meg.
A csöpögĂ©s után kapjunk kávĂ©ra, mert Ăgy sosem lesz belõlĂĽnk Ă©nekes halott. Három Ă©s!
|
ronee, 9:31
|
|
|
|
| 2009. október 21., szerda |
|
|
0 |
|
|
Na kábé ezt a benyomást keltem, úgyhogy elhúzom a fertályamat alvósba. Vagy valami olyasmibe.
Jóccak, jópihi, jószurkolás!
Ja és Papának: 
Ezt meg nekem:
|
ronee, 23:01
|
|
|
Teljességgel beállt az internetem, valamint a derekam és egy szálka az ujjamba. Ma a beállások napját ünneplem, szesz nincs, majd kurjongatok nagyokat kifele a setétbe!
Mondhatnám, hogy az ojjom is eldugult, egyenként kettõ darab likon nem jönnek befelé az oxigének, kifele meg ennél is rosszabb a helyzet.
Aztán azon is agyaltam, hogy lassan kezdek már meghülyülni ebben a helyzetben; vagy iszonyú marha vagyok, vagy elszomorodom és mélabúsan tekingélek a jövõbe.
Swalanyunak is igaza van, gyáva egy pitsa vagyok, ahelyett, hogy ott lennék, ahol a helyem, itt vagyok, ahol nincs.
Semmi kétség: ki kell rám adni a vadászengedélyt!
|
ronee, 20:48
|
|
|
|
| |
