2008. janur 17., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Hümm. Nem, Te nem olyan vagy. Te nem bántottál meg soha sem
No de! Megkezdõdött az olvadás! Ami semmilyen szempontból nem jó jelenleg. Nem állna panaszra a kicsi szám, ha tankkal kellene közlekednem, de nem így van Na szóval kizúztam tankolni, és felakadt a szeme a srácnak, megkérdezte honnan jövök? Mondom a szántásból, honnan. Kérdi, hogy ott lakom-e?! Igen, mondom, a pocoklyukban! Á, õ ezt nem hiszi. Na mondok akkor tereprally-n voltam, megnyertem, és elsõ díjként lemoshatod a szélvédõket! Erre beküldött fizetni
ronee, 14:50
|
|
|
|
2008. janur 16., szerda |
|
|
0 |
|
|
Ülök a szociológia fölött, olvasom, jegyzetelek. Ha már nagyon nem bírom, megnézek egy Dr. House-t az elsõ évadból. Már csak egy rész van hátra. Utána a LOST jön. Bekötöttem intravénásan a kávét, lassan csöpög. Van még vér a kávémban...: D
Néha elkalandozok a tanulás felõl, agyalok, hogy kellett-e ez nekem, de mindig oda jutok, hogy jááá, kellett. Meg azon is agyalok, hogy miért történnek bizonyos dolgok... Érdekes az ember. A legtöbbször a miértre kíváncsi, az okokat keresi. Mert nem hagyja nyugodni a fene nagy kíváncsiságát.
És ha már miért, akkor hogyan... Hogyan gondolkodom... Van egy valami, amit próbálok betartani. Tartom magam ahhoz, hogy nincs elvárás. Nem várok el senkitõl semmit, mert abból csak pofára esés van. Azt meg nem szeretem. Kevésbé fáj, ha nem úgy gondol valamit, mint ahogy én elképzeltem volna. Ellenben velem szemben meg annyi elvárás lenne. Lenne. Merthogy nagyon kevés az olyan, akitõl eltûröm, hogy elvárásai legyenek. Nincs joga ugyanis.
Szeretem még nagyon: pár havi ismeretség után azt mondja, hogy ismer engem. Õ. Engem. Kifeszülök attól, hogy képes valaki komplett véleményt mondani rólam, mert õ úgy érzi, megteheti. Nem. Nem teheti meg. Ki vagyok én, hogy ráragasszam a hámlokára post-it-tel: Beképzelt vagy! Vagy: lenézel másokat! Az ilyen emberekkel nem szeretem tartani a kapcsolatot, leépítem õket. Nincs szükségem arra, hogy folyamatosan kioktassanak, megmondják nekem a frankót és hogy milyen vagyok. Vannak hibáim, sok is. De csak akkor szólok, ha kérdeznek. Nincs szükségem az igazság bajnokaira. Mert az az igazság az õ igazságuk. Abból meg nem kérek.
ronee, 23:08
|
|
|
|
2008. janur 11., pntek |
|
|
0 |
|
|
Gyerekgyilkosok. 12 évre kellene csökkenteni a büntethetõségi korhatárt? Jó kérdés. Mi az oka? Nyomozó szerint: megváltozott a világ, az utóbbi 17 évben elég sok olyan hatás éri a fiatalokat, ami kihozza az agressziót... Sok oka van, de ennek taglalása sok idõt venne igyénybe és vannak erre szakosodott orvosok, pszichológusok, szociális területen mûködõ emberek. De õ elsõsorban a családot emelné ki.... blablabla... igen, tudjuk, nagyon szép ez így elmondva. Gyönyörû kerek mondatok, nagy és mély igazság, valós probléma.
Abban teljesen egyetértek vele, hogy a család nyilván befolyásol. Ha ezt boncolgatják, a nevelés is elõtérbe kerül. De milyen furcsa, hogy a média nyifog errõl és nem látja benne a saját felelõsségét. Hiszen a sok szart õk terítik az emberek nyakába. Pedig lehetne értéket is közvetíteni. Csak arról nem lehet jóízûen csámcsogni ugye. Mert Gyõzike érdekesebb. Amikor 2 ember összehoz egy életet, szerintem nem gondolnak a felelõsségükre. Arra, hogy nem csak a pénz a lényeg, hogy mindene meglegyen, hanem hogy alapvetõ, az élethez szükséges képességek kifejlõdésében segédkezzenek. Mintául szolgáljanak... Jaj de messzire mentem. Sokan azon agyalnak, mindenbõl a legszebbet, legjobbat kapja az a gyerkõc. És itt meg is akadtak. De hogy legyen a gyerek értékítélete a helyén, ha a szülõké sincs rendben?
Rám lehet dobni, hogy okoskodok, hiszen nem vagyok anya, nem vagyok szülõ. Ez is igaz. De látok. És észreveszem az anomáliákat. És egy 4 éves, a tv elõtt erõszakot látó gyerek nekem súlyos anomália. Amit lát, az teljesen helyénvaló. Neki. Nem érzi, nem tudja, hogy ez mennyire szélsõséges. Mert SENKI nem mondja meg neki, hogy ez NEM NORMÁLIS. Híradó. Amit ugye vacsoraidõben nyomnak az ember szájába. A család meg leül enni, és azt hallja a tv-ben, hogy: megölte, elásta, leszúrta, elütötte, nem élte túl, meghalt... Érzéketlenné válunk a halálra, elmegyünk mellette. És azért, mert ott van a mindennapokban. Arról meg már ne is beszéljek, hogy elkezdtem köhögni a metrón és a szemben ülõ kislány édesen mosolyogva odamondta, hogy: ROBITUSZIN! Aztán az anyukája jól megpuszilgatta, hogy milyen kis tüncibünci okos szép lyánykája van. Létezik még ebben az országban olyan lény, aki használja is a nyakán lévõ dudort? Mert ebben semmi vicceset nem találtam.
Nem vagyok világmegváltó, efféle terveim sincsenek. De nem fogok elmenni ezek mellett. És ha csak egy ember ad nekem igazat, és ezáltal veszi a fáradtságot, hogy legalább otthon ne a szar folyjon a "kultúrdobozból", már megérte gépelnem.
ronee, 10:47
|
|
|
|
2008. janur 8., kedd |
|
|
0 |
|
|
Köszönöm mindenkinek, aki gondolt ma rám, ötös lett a szóbelim
Olyan karikás a szemem, csoda, hogy kilátok a likakon... Hazaértem, ettem, és éreztem, hogy húz el a fáradtság. Nem is filozofálnék én ma itten, elhúzok a pihepuhámba. Jóccak
ronee, 21:02
|
|
|
|
2008. janur 6., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
Na miután elért ez a megrázkódtatás is, kimentem kiszabadítani a verdát a jég alól. Majdnem dobtam egy tripla leszúrtat a lépcsõn, mert a rámusz se gondolta, hogy az is egy merõ jég Komoly, 30 perces erõfeszítésembe telt a meló és még egyensúlyoznom is kellett a jégen, mert nem csak velem szemben, de alattam is az volt...
Sötét is van, meg hideg is, de holnap nem érek rá vakarászni. Arra gondoltam, ha elõbb kiállok az ónos esõbe, a világ már gazdagabb lenne egy új mûalkotással. Velem Szobornak még elmegyek.
Amúgy meg igönigön féltettem a végtagjaim épségét, nem kell a gipsz nekem, erre jöttem rá. A macskák becsúszó szereléssel közelítettek felém, szóval nekik meg a testi épségük forgott kockán...
Jót tett a hideg, lefagyott mindenem, felfrissült a zagyam, úgyhogy egy nyolcas erõsségel távozom tanulni. Drukkokat keddre kérem 10:00-tõl
ronee, 20:26
|
|
|
Írtam már. Jönnek-mennek. Én meg nem értek semmit. Nem baj. Ráfogom a szõke agyamra, biztos azzal van valami baj...
Ötösre szóbeliztem, ezt azért még idemorgom, de megyek vissza esmeg a papírok fölé. Emmán így lesz januárban.
ronee, 17:51
|
|
|
|
2008. janur 2., szerda |
|
|
0 |
|
|
Nyövesztettem egy kis hájat a kõgyököm köré az ünnepek alatt, szóval nem akarok én már idén enni Nem is vagyok már éhes, mert újabb mûtét lesz. Most ért haza ember... Elvitte varratszedésre a másodszor mûtött, magának sérvet produkáló makkát. Mondom vigye el a másikat is, mert nekem gyanús... Így legyen ötösöm... 8 macska 10 mûtét, komolyan megõrülök tõlük. Ez a kis hülye is csinált magának egy sérvet. Szombaton neki is újabb vágás, kész vagyok teljesen. Altatás, kóma, láz... Megint 10 nap, aztán varratszedés... De csak megtanulja már, hogy nem piszkálja a hasát
Visszamászok a filozófia fölé, azzal sem haladok. Istenem, legyen már január 9.!
ronee, 12:01
|
|
|
|
2008. janur 1., kedd |
|
|
0 |
|
|
A Valamilyen Naptár szerint ez a nap az Álmodozók napja... Álmodoztam, de nem mondom meg mirõl... Nem azért mert irigy vagyok, vagy mert babonás... Egyszerûen csak majdnem elérhetetlen dolgokról szóltak az ébren álmodások. Aztán ki tudja. Egyszer egy szép napon talán valóra válnak...
ronee, 23:38
|
|
|
Búék Mindenkibe. Elsõ egyedül töltött Szilveszterem után folytatom magam, remélhetõleg nem fogok panaszkodni egy év múlva sem. Most sem fogok, kivéve, hogy rohan az idõ, és nekem 3 nap múlva kezdõdnek a vizsgáim. Szóval eme okos blogolásom után megyek is tanulni, mert ebbõl nem lesz sikeres félévzárás. Ja igen. Nem volt újévi fogadalmam: a le fogok fogyni, meg többet törõdöm a macskámmal, meg jobban odafigyelek a valamire... Na ilyenek nem voltak. Szimplán végigálltam a Himnuszt, leperegtek a 2007. év eseményei és egy mosoly kíséretében átlendültem 2008-ba. Hát majd meglátjuk.
ronee, 10:55
|
|
|
|
2007. december 28., pntek |
|
|
0 |
|
|
Na jó, hát van, aki a másodikba akar tartozni, aztán van, aki az ötödikbe... Még valaki?? Vicceltem. Nem fogok senkit sem megingatni abbéli hitében, amit gondol. Én meg majd eldöntöm, mit gondolok. Azok az enyémek.
ronee, 11:56
|
|
|
Van, aki belép az életembe, majd a huzat hozza-viszi... Ha el is tûnik, tudom, hogy visszajön. Aztán van, aki belép, majd kilép. Nem izgat a dolog, nincs rám hatással. Volt, akinek ûr maradt a helyén. És fájt. És van a negyedik féle, aki belép, szétnéz, rendben talál mindent, majd mégis kilép, és mászkál... Nem szól, csak ott van. Na ettõl megyek a falnak. Õ nem mer bent maradni, bizgerálja a szinapszisaimat, és ha ezt közlöm, akkor pironkodva magyarázkodik, hogy hát... Ennek így kell lennie. FRÁSZT!
ronee, 8:51
|
|
|
|
2007. december 22., szombat |
|
|
0 |
|
|
Én nem kritizálok. Mindenki azt ír, amit akar, úgy, ahogy akarja és oda, ahova akarja. Ha másnak errõl más a véleménye, én elfogadom Szerintem fontos, hogy ki tudd fejezni magad. Írtam már errõl korábban. Vagy szavakkal, vagy képekkel, dalszövegekkel, versekkel, bármivel. Mert a Naplód Te vagy. És ami Te vagy, azzal foglalkozol. Nem kell, hogy más elfogadja, de ebbõl képet kap Rólad. Arról, mi fontos Neked, mi nem, mit szeretsz, mit nem, elégedett vagy-e, boldog, bánatos, sikeres... Érzések. Sorsok. Emberek. Nem vagyunk egyformák.
ronee, 14:22
|
|
|
Áááá, most megint csomagolok... Alapvetõen bordó masni lóg a nyakamban és már a fülemen is cellux van, meg ilyenek... Utóbbit elõször foggal szakítottam el, aminek az lett az eredménye, hogy ráragadt a számra és lekapta a politúrt az alsó pittyemrõl....
Na de. A könnyen csomagolható ajándokok megvannak. De hogy a ruhákat hogy fogom... Merthogy nem akartam belesummantani zacsikba õket, gondoltam szépen papírba... Aztán lehet ez két emberes meló lesz majd A kabátnál fogom feladni az elveimet és teszek rá egy jó nagy MASNIT. Érzem.
Különben is megjártam a C&A-ban ezzel a kabáttal, mert nem találták benne a csipogót, és bizony veszettül csipogott! Nem a kabát. Kifelémenet a kapu. Feltartottam a sort 10 percre a kasszánál, a szõke kislány hajának színe egész jól harmonizált a vörös fejével Utána a biztonságis bácsi is beszállt a mókába, neki is akadt kifele a mérõ, úgyhogy kihívták azt a kolleginát, aki beletette. A zseb melletti zsebben volt ez a kis papírocska. Így könnyû, mondták neki, te tetted bele Aztán kifelé menet gondoltam nekiszaladok és áthagyítom a zacskót a kapuk felett, mert ha még egyszer vissza kell mennem....
Na menek, mert az utolsó ivartalanított tündérmacska újból fel lett vágva és esikborul. Csinált magának egy sérvet, úgyhogy ma megint meg lett mûtve. Pedig tegnap varratszedésre vittem már. A bolondja
ronee, 13:37
|
|
|
|
2007. december 21., pntek |
|
|
0 |
|
|
Csomagolok. És bár a cellux nem trendi, de óccsó és praktikus. Szóval tojok rá, kinek mi tetszik, a családjaink még mindig a tartalmat nézik és nem a csomagolást. Ma reggel láttam a tv-ben, hogy idén a piros és a zöld már nem divat csomagolásügyi szempontból, helyette a fekete, a fehér, az ezüst, az arany, a lila. Ezek jöhetnek. És használjunk a megajándékozotthoz illõ színeket. Jó. Ígérem jövõre még erre is lesz gondom.
ronee, 21:20
|
|
|
|
2007. december 18., kedd |
|
|
0 |
|
|
Felháborít, hogy a mozgássérültek nem tudnak parkolni. Mert erre nekünk, két lábon járó, sétálni tudó embereknek kellene odafigyelni. Megdöbbentõ, hogy szólnak a nõnek, hogy rossz helyen áll (bunda, magassarkú, csecsebecse) és még õ van megsértõdve. Soha nem kívántam senkinek sem ilyet. De én nem hiszek a pénzbüntetésben. Ezt csak akkor tudja átélni, ha már a tolerancia, megértés, átérzés teljes hiányában szenved a szerencsétlen, ha megtapasztalja. Én beleszíjaznám egy kerekesszékbe. Na menj anyám vásárolni! Parkolj, ahol tudsz, szállj ki ahogy tudsz. Szerintem felfogná.
ronee, 8:16
|
|
|
|
2007. december 17., htf |
|
|
0 |
|
|
Most már az összes sejtem, de még a sejtjeim sejtjeinek sejtjei is vakaródzanak ettõl a vásárlási mizériától... Tegnap a Pólus Centerben már csak majdnem az erdõben volt parkolóhely, szerintem mindenki ott volt, aki él és mozog ezen a világon... Ilyenkor tudom irigyelni azokat, akiknek ez a pár hét kihívás. Bár nekem is az. Elég nagy kihívás, hogy ne tépkedjem meg a hajam És még nincs vége! Ma is menni kõ, ha esik, ha fúúú, mert most nem igaz Bendegúz örökzöld mondása a: "Mee hun van még Karácsony?!"
ronee, 10:47
|
|
|
|
2007. december 16., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
Hümm... Mire ideérsz, elolvad a hó Szóval kénytelen voltam egyedül, és meg kell hogy mondogassam, naon pöpec kis éndzsöl lett... Hiába. Aki profi, az nem kezdõ Node babaszervíz megvolt, macskákat megetettem, csak le kellene ülnöm a jogi jegyzet fölé. 20 tétel van szóbelire Csoda-e, hogy tele a bugyingóm már most a januárral? Összetákolok egy mézes-gyömbéres teát, beizzítom az aromalámpát, pepegtetek bele cédrust, gyömbért és citromot... Utána meg eukaliptuszt, mert úgy érzem, beteg leszek. Valaki megfertõzött a bacilusaival...
ronee, 10:12
|
|
|
|
2007. december 15., szombat |
|
|
0 |
|
|
Fáradt vagyok filozofálni. Inkább kimegyek hóangyalt csinálni!
ronee, 22:55
|
|
|
ronee, 8:49
|
|
|
Nem mentem ki. Ellenben álmodtam. Tubusok és ecsetek voltak a kezemben, mert valamit festettem. Valami sok kis apró részbõl álló dolgot. Mint egy terepasztal, de mégsem az volt. Aztán belépett A Férfi. Megláttam és tudtam, ebben az álomban szerelmes vagyok. Odajött hozzám. Bújt. Bújtam. Azt mondtam Neki: szeretlek. Simogatott. Mosolygott. Biztonságban éreztem magam Vele. Õ 9 éve nincs köztünk már. Mert 9 éve odafönt valakinek egy 18 éves életerõs, mosolygós fiúra volt szüksége. Bizton tudom, most ezüstös szárnyakkal, lábát lóbálva csücsül egy felhõn. Barátok voltunk, semmi több. De néha megjelenik az álmaimban. Talán hogy elmondja: semmi sem fáj már neki, ne aggódjak. Neki nem. Csak most nekem. Mert még mindig a fülemben cseng a nevetése.
ronee, 8:37
|
|
|
|
| |