| 2007. augusztus 28., kedd |
|
 |
0 |
|
|
szépszemû macim:
nagyfiam és brigi:
kicsifiam és sasa (remélem nem harizik, de jóképû mindkettõ, úgyhogy muszáj voltam feltenni:))
|
puszi, 12:49
|
|
|
két lökött pasi, már a gyújtó nem is jó:D
bográcsoltunk:
és a végeredmény: (mellesleg el kell mondanom, h nemcsak marha jól néz ki, hanem isteni finom is volt, és ráadásul a nagyfiam fõzte:)))
|
puszi, 12:42
|
|
|
Életem két legjobb pasija:)
kilátás a szoba teraszáról:
innen jöttek a kÃgyók-békák:)
|
puszi, 12:32
|
|
|
nyaralás megvolt:)
igazán nyar-nak kéne hÃvni, mert hogy az egész nem lett több, mint két nap.
három lett volna, de elfelejtették közölni, h hétfõnként leengedik a medencét, úgyhogy rövid szavazás után úgy döntöttünk, h hazajövünk egy nappal korábban.
nagyon szép helyen voltunk és a két napban tényleg jól éreztük magunkat.
brigi és a nagyfiam szobájába még kÃgyó is volt, nálunk meg eninél csak béka:)
szóval elmondhatjuk, h kÃgyót-békát dobáltunk, na jó nem mi, mert mi nem nagyon dÃjaztuk az állatvilág betörését a szobáinkba.
még jó h velünk volt brigi is a nagyfiam barátnõje, meg sasa is eni fia, mert brigié voltak a békák, (bármikor megjelent egy, nagy kiabálásokkal hÃvtuk h dobja ki), a kÃgyó meg eni fiáé volt (kidobta egy lendülettel a szobából), bár utána megkapta a magáét, eni jól leszúrta, h hogy mert hozzányúlni, mi van ha megmarja.
tudom, h elvileg nincsenek mérgeskÃgyók hajdúszoboszlón, de sose lehet tudni, ráadásul nem is mutatkozott be, h bocsi én nem mérges kÃgyó vagyok:)))
ui: képek is lesznek, ha végre macim idepasszolja az én gépemre õket:)
|
puszi, 6:06
|
|
|
|
| 2007. augusztus 22., szerda |
|
|
0 |
|
|
|
puszi, 20:37
|
|
|
hogy az a fûzfánfütyülõs, krucifixos, csÃpõmozgásokkal terhelt jó édes ballábszárát a nénikéjének...
hogy nem teszi senki a kopaszok közé...ja h már kopasz
hogy miért nem rángatja a görcs amikor a legjobb neki?
|
puszi, 18:29
|
|
|
 a pitypang jutott eszembe errõl a képrõl:)
Tompa Mihály: A pitypang meséje
A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit, megkérdezte tõlük, nincs-e panaszuk, kérésük, kapnak-e hûvös reggeli harmatot, kedvesen játszadozik-e velük az esti szél, fölkeresik-e õket a pillangók?
A kényes kerti virágok sorra elmondták panaszaikat. A rózsa arra kérte a tündért, intézze úgy, hogy a viola illata ne legyen olyan fûszeres - mert irigy volt ez a kerti rózsa. Irigyelte a viola édes illatát. Azt szerette volna, hogy az emberek csak az õ illatában gyönyörködjenek.
A virágok tündére jószÃvû volt, amint az egy tündérhez illik. Megszidta hát az irigy rózsát, és megsimogatta a hallgatag, csöndes violát. A százszorszép arra kérte a tündért, növesszen neki töviseket, hogy az emberek nehezebben tudják leszakÃtani. A liliom élesebb kardokat kért. Az estike meg azt szerette volna, ha õ nem este, hanem reggelenkénk nyÃlna, illatozna.
A tündér zokon vette a virágokhoz csöppet sem illõ sok kérést meg panaszt. Rosszkedvûen ment el a kertbõl. Elhatározta, hogy egyhamar nem látogatja meg ismét az elkényeztetett virágokat. Lehorgasztott fejjel ballagott hazafelé az erdõben.
Ãgy történt, hogy meglátta az út szélén a porban virÃtó pitypangot.
Megállt elõtte:
- Mondd, kedves pitypang nincs valami kérésed, parancsod?
A pitypang csak ingatta sárga fejét, hogy nem, nincs sem kérése, sem panasza.
- Nem kÃvánsz magadnak jó illatot?
Esetleg tüskéket, hogy ne tudjanak leszakÃtani a gyerekek?
Nem, a pitypang nem kÃvánt semmit, de mikor a tündér továbbment, felsóhajtott. Meghallotta a tündér a pitypang sóhaját, visszafordult:
- Talán mégis szeretnél kérni valamit, pitypang?
- Hiába minden, tündér, az én bánatomon te sem tudsz segÃteni - mondta a pitypang. - Messze földrõl kerültem ide, ebbe az országba. Meggyökereztem itt. Tudom, hogy soha többet nem láthatom a hazámat. De ha eszembe jut a régi táj, mindig nagyon szomorú vagyok. Csak legalább a gyermekeim elmehetnének..., de hát azoknak sincs szárnyuk!
Gondolkozott egy kicsit a tündér. Mert csodatevõ, nagy hatalma volt, úgy intézte, hogy a pitypang bolyhos fiacskái, leánykái - a termésbóbiták - ezentúl apró szárnyakkal szülessenek. A bóbiták apró szárnyába belekap a szél, repÃti õket hegyen - völgyön át. Messzi földre elkerülnek, s ha jó szél fúj, a pitypang egyik - másik fia, lánya visszaröpülhet a régi, elhagyott hazába is.
|
puszi, 9:14
|
|
|
tegnap hazafele mentünk és megállt a villamos mellett egy kamion, ami három emeletnyi bocival volt tele.
én: szegénykék (büdik voltak nagyon, ráadásul összezsúfolva)
macim: nekik már mindegy
én: miért?
macim: mert vágóhÃdra mennek
én: ne már
macim: miért mit gondoltál?
én: hogy valami szép legelõre
macim: persze, a "Szép legelõ" Szarvasmarha,és Sertés vágóhÃdra....
mindig mondtam, h egy gonosz dög:)
|
puszi, 6:41
|
|
|
alig bÃrtam felkelni, macim vagy háromszor szólt, aztán beletörõdött, h nem fog kirángatni az ágyból /pedig mindig én kelek fel elõbb/
macim: kelni kéne menni kell dolgozni
én: szia...
na valahogy rávettem magam. úgyhogy már benn vagyok és már csak három nap és nyaralunk
|
puszi, 6:33
|
|
|
|
puszi, 6:30
|
|
|
|
puszi, 6:28
|
|
|
Egy kis testbeszéd:)
|
puszi, 6:26
|
|
|
|
| 2007. augusztus 21., kedd |
|
|
0 |
|
|
macim ma reggeli beszólása:
én: nem tudod hol van tibi öve?
macim: azt hiszem a polcon.
én: ha nem találjuk meg venni kell neki egyet, mert leesik a farmerja.
macim: vagy gyorsan sokat kell etetnünk:)))))
lüke...
más: ma már dolgozom:(((
|
puszi, 7:02
|
|
|
|
| 2007. augusztus 19., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
anyumnak Ilona napra
kedvenc virága volt:(
én meg egy nem is tudom milyen névvel illessem magam, elfelejtettem a névnapját:(((
|
puszi, 7:13
|
|
|
tegnap voltunk strandon isteni volt, bár mire ideértek gabiék két óra volt, úgyhogy összesen csak négy órát lehettünk kinn, de nagyon élveztem.
és hogy miért van hÃrértéke ennek? hát nem voltam strandon öt éve, de lehet h több.
velencei tónál voltunk azt hiszem az öt év alatt, de strandon sose.
ideje volt...
ui: nem fulladtam meg a hullámfürdõbe se bibi:P:)))
|
puszi, 6:41
|
|
|
huginak: olvastam nyuszifül még tegnap mindet és tudom mi a LOL:)))
ja és a számtanodon javÃtani kell, mint macinak:D neked se annyi:P
szeretlek
|
puszi, 6:26
|
|
|
tényállás: azzal kezdõdött, h bármit is csináltam macim mindig lehúzta rólam a takarót, sajátját szépen maga alá gyûrte és ezután már az én takarómat használta.
tegnapelõtt fokozódott a helyzet, arra keltem, h istentelenül ráz.
mondom mi a rák van? de a szeme csukva volt, úgyhogy álmában úgy döntött, h nehogymá én aludjak:)
de tegnap elérkeztünk a csúcshoz, arra keltem, h fojtogat, azt hiszem költözök és nem várom meg mÃg kinyÃr:)))
|
puszi, 6:24
|
|
|
|
| |
