| 2006. szeptember 26., kedd |
|
 |
0 |
|
|
jó éjszakát:)
|
puszi, 20:38
|
|
|
röhej, 26.-a van és még mindig nincs a fiamnak könyve a suliba. pedig megrendelték végülis neki újra, mondjuk csak halkan jegyzem meg, szerintem vissza se kellett volna küldeni.
viszont ilyen marha okos lesz ha megjön a könyve:
hoztak be hozzánk vaníliát meg rumaromát, fahéjat. úszik az egész melóhelyem a sütiszagba, ez kínzás segítsééééééég!!!!:)))
|
puszi, 11:35
|
|
|
PERESZTEGI NAGY RÓBERT
Az aprócska vízcsepp
Nem tudom, de ha megkérdezném, õ sem tudná megmondani pontosan, hol és mikor született, vagy hány éves és hogy hívják.
Talán Isten teremtette õt is, mint megannyi mást, nem tudni. Milliárdnyi társával élt valamelyik óceánban, ahol mindene megvolt. Szerette, ha néha-néha zsenge meleg áramlatok érkeztek, és ilyenkor hintázhatott, játszhatott. De akkor sem unatkozott, ha nem jött áramlat, elnézegette a tenger alatti vidéket és a fölötte repülõ madarakat, a halakat.
Nem tudnám megmondani neked, hol találnád meg azt a kis vízcseppet a tengerben. Mert akármilyen furcsa is, úgy döntöttem, hogy megírom ennek a kék, aprócska vízcseppnek hosszú és kalandos történetét. Ha most kézen fogva lemennénk a tengerpartra ezen a varázslatos alkonyon, s ott megállnánk egészen közel a víz tükréhez, még akkor sem tudnám megmutatni, melyik az az aprócska vízcsepp, amelyrõl írok neked. Érdekes, hogy milyen közel állnak egymáshoz ezek a vízcseppek összebújva. Nem gyûlölködnek, nem haragszanak egymásra, nem különböztetik meg magukat a többi vízcsepptõl. Mindnyájan egyformák. Ezért egyesülnek, és így keletkeznek a tavak, folyók, tengerek.
Az a vízcsepp, melyrõl az én történtem szól, mióta az eszét tudta, a tenger fenekéhez közeli vízcseppek között élt. Ám néha találkozott olyan vízcseppekkel, akik a tenger felszínén laktak, csak ki tudja miért, talán az áramlatok lehozták õket mélyebben élõ társaik közé. Tõlük hallott történeteket a felszíni világról, hogy az ég ugyanolyan kék, mint a tenger, és a szárazföld mennyire hasonlít a tengerfenékhez. Ezek a beszámolók nagyon kíváncsivá tették az én kis aprócska vízcseppemet, és úgy határozott, felmegy a tenger felsõbb rétegeibe. Nem hallgatott senkire. Nem hallgatott azokra, akik óvták, s azt mondták neki, hogy veszélyes világ az ott fent. Gondolt egyet, és már fent is volt a tenger felsõbb vízrétegeiben. Ahogy felért, csodálatos élményben lett része. Megismerte a szelet és a napot. Csodás volt, mikor szél borzolta a tengert, és a többi társával állandó mozgásban lehetett. „Mennyi móka, mennyi játék!” - gondolta. A napot is megismerhette, hiszen meleg sugarakat bocsátott rá, nem úgy, mint a mélyben, ahol mindig hideg volt a víz, mert a nap odáig már nem ért el, hiába nyújtózkodott.
A vízcsepp tehát nem bánta meg, hogy feljött azokhoz a társaihoz, akik a tenger felszínén éltek. A sok játék közben egy kis dalocskát is megtanult itt, ami valahogy a következõképpen szólt:
Nap melegít, hintáztat szél,
az aprócska vízcsepp boldogan él.
De boldogsága nem tartott sokáig. Ugyanis a nap egyre erõsebben sütött, égetõ, forró sugarakat bocsátva a tengerre, melyek magukkal ragadták a vízcseppeket. Hatalmas pánik lett úrrá rajtuk, mikor a sugarak felrepítették õket az égbe, és õk tehetetlenek voltak. Sok milliárdnyi vízcseppnek kellett távoznia a tengerbõl örökre.
Az én vízcseppem is bajban volt, õt is elragadta egy napsugár. Már bánta, hogy feljött ide, ha lent marad a mélyben, most nem lenne veszélyben, és nem vergõdne magatehetetlen egy napsugár forró ölelésében. Ijedtsége annál inkább fokozódott, minél magasabbra emelkedett, és ezáltal egyre jobban eltávolodott hazájától, a tengertõl. Annyira megrémült az alatta tátongó mélységtõl, hogy elájult.
Mikor magához tért, egy fehér, puha, ködszerû valamin feküdt, mely olyan lágy és barátságos volt, hogy el is felejtette a sok rémséget, ami vele történt. Szinte belesüppedt ebbe a számára ismeretlen dologba. Nem tudta, hogy egy felhõre pottyant, amelyik vele együtt úszott a másik tengeren, az égen. Mert az ég is olyan, mint a tenger. Égi víz, kék közeg. Mindegyiknek megvannak a maga élõlényei, az egyiké a halak, másiké a madarak. Ott, ahol a tenger birodalma véget ér, ott kezdõdik az égé.
A felhõ lassan haladt az égen az aprócska vízcseppel mint utassal, aki nem gyõzött csodálkozni azon, amit látott. Ilyen magasságból még sosem pillanthatta meg a tengert. „Milyen csodálatos - mondogatta -, milyen csodálatos az én hazám.” Néha arra gondolt így a felhõ szélén üldögélve, hogy visszaugrik a tengerbe, de aztán mégsem tette. Egyrészt mert félt, másrészt meg nem is akart. Kíváncsi volt, hová viszi a felhõ, az égi jármû. Az meg mintha csak olvasna utasa gondolataiban, csak haladt az égen egyre messzebb, messze az ismeretlenbe. Lassan elhagyta a tengert, és a szárazföld fölé ért. A sárga homokos tengerpart után erdõk, mezõk látszottak lent. „Pont olyanok, mint a tengerfenéken élõ növények, a korallok, hínárok!” - vette észre a párhuzamot a vízcsepp.
Hirtelen aztán megint valami rettentõ dolog történt. Természetesen a nap volt a hibás, a vízcsepp gyûlölt ellensége, aki forró sugarával elszakította hazájától. Most ismét tüzes sugarakat bocsátott szanaszét. A vízcsepp megrémült, mikor a felhõ kezdett szétfoszlani alatta. Lassan darabokra szakadt, majd a felhõdarabok is semmivé váltak, ahogy a nap elégette õket. A vízcsepp alól is eloszlott a felhõ, a hû fehér, puha társ, aki idáig hozta, és nemsokára azon vette észre magát, hogy zuhan lefelé. Lefelé, a föld felé. Nagyon megijedt az én apró vízcseppem. Félt, hogy a földre érve millió darabra szertefröccsen majd és meghal. Egyre közeledett a földhöz, és úgy érezte, nincs menekvés...
Egyszer csak valami felfogta a zuhanását. Egy hintázó szõrös, puha, zöld valamire esett. Az meghajlott alatta, õ pedig legurult róla, majd egy másik ilyen valamire bucskázott át, aki feldobta a levegõbe, aztán megint egy ilyen valamire huppant, az újra meghintáztatta, továbbdobta... Egyre jobban élvezte, ahogy hintáztatják, játszanak, labdáznak vele ezek a valamik. Szerencséje volt az én apró vízcseppemnek, mert egy fára esett, amelyik tele volt sok-sok levéllel, és õ levélrõl-levélre pottyangatva jutott egyre lejjebb. Az utolsó levél épp egy folyó fölött lógott, arról a vízcsepp meg egyenesen belecsúszdázott a vad folyóba.
Megnyugodott végre, hiszen biztonságban volt. Elõször azt hitte, visszaesett a tengerbe, de mégsem. Ezek a vízcseppek itt a folyóban mind édesek voltak. „Lányok! - kiáltott fel örömében. - Csupa édes, gyönyörû lány-vízcsepp! Egyik szebb, mint a másik!” Valóban milliárdnyi édes vízcsepplány közé esett, akik sebesen rohantak vele. És mindegyik gyönyörû volt. Az én apró vízcseppemnek mégis csak egy vízcsepplány tetszett meg. Bámulatosan szép volt, ölelése meleg, megnyugtató, csókja édes, és egész teste szikrázott a nap sugaraiban. Egy verset is írt a vízcsepplánynak:
Miközben csókollak
az idõ pihen,
Miközben ölellek
szép álom libben.
Miközben táncolunk
a szívem örül,
A folyó is megáll
szép álmunk körül.
Vihar fut el gyáván
miközben nézlek,
És egyedül nekünk
szól most az ének.
Miközben álmodunk
virágok nõnek,
Ízetlen könnye
csorog egy felhõnek.
Csókollak míg élek
és nézzed közben,
Egy bús hang hívogat
minket a ködben.
„De szép vagy - mondogatta neki. - Örökre veled maradok!” - lelkesedett. Ám elhatározása mégsem teljesült. Mindjárt el is mondom, miért nem. A folyóparton ugyanis egy körülbelül akkora kis gyermek, mint te homokvárat épített. Apró vödrével meregette hozzá a vizet a folyóból. Az egyik merítésnél, mikor az én vízcseppem és édes szerelmese épp ott haladt, vödrével kiemelte õt a folyóból. Minõ tragédia volt ez! Minõ kegyetlenség így elszakítani egymástól két szerelmes vízcseppet! A gyermek a vödörrel együtt sietve futott a homokos parton kis várához, amit a tengerparton építgetett. Azt ugyanis elfelejtettem mondani, hogy a folyó - mint általában - a tengerbe folyt, és kiérve az erdõbõl a homokos részen át ömlött bele, hogy a sok édes vízcsepplányt a tengerben élõ vízcseppfiúkhoz juttassa. Az én apró vízcseppem szerelmese így másé lett. Szomorú nagyon.
A gyermek ugrándozva haladt a vödörrel a parton, néha-néha véletlenül kilöttyengetve egy-két vízcseppet. Egyik ilyen kilöttyengetésnél az én apró vízcseppem is kiesett a vödörbõl, és nagyot huppant a forró homokon. „Végem” - ismerte fel helyzetét. Bár tudta, mi vár rá, tudta, hogy a forró homok magába szívja, a nap darabokra szaggatja és meghal, mégis küzdött. Kétségbeesett arccal mászott elõre. Ahogy fogyott az ereje, annál jobban biztatta magát, hogy gyerünk, el fogod érni a tengert. Már látta magát, amint újra társai közt, szerelmese karjában lesz...
De ahogy egyre jobban elgyengült, érezte, soha többé nem térhet vissza. Még utoljára elénekelte kis dalát, s az akármilyen vidám is volt, most rettentõ szomorúan hangzott. Ez volt végsõ búcsúja a tengertõl. Lassan elnyelte a homok, apró szemcséi darabokra tépték az én apró vízcseppemet.
Látod, milyen szomorú történetet meséltem neked. Látod, milyen szomorú vége lett az én apró kék vízcseppemnek. Látom, sírsz. Könnyeid gyöngyözve futnak le arcodon. De nézd csak, egyik közülük olyan, mint az én vízcseppem volt. Sós, mint õ, vidám, mint õ, örök kíváncsi, mint te magad. Tudod mit? Neked adom õt, odaadom neked. Legyen a tied. Menjünk le kézen fogva ezen a varázslatos alkonyon a tengerpartra, és hozd magaddal a könnyedet, a te apró kék vízcseppedet, és rakjuk vissza társai közé, szerelmese karjába, szeretett hazájába, a tengerbe.
Ott ültünk a parton kézen fogva kistestvéremmel, kinek elmeséltem ezt a mesémet. Láttuk, hogyan búcsúzott el a nap piros, élénk-vidám arccal, vörösessárga ruhába gyémántozva az égi madarakat, a felhõket. Este lett. Nem láttuk a tengert, de hallottuk, hogy itt van elõttünk, és valahol benne énekel egy lágy dalt a mi apró vízcseppünk:
Nap melegít, hintáztat szél,
az aprócska vízcsepp boldogan él.
(1994) (17 éves)
|
puszi, 10:40
|
|
|
gömbök még, már bocsi de találtam megint két napra valót:))
|
puszi, 9:06
|
|
|
Munkahelyi baleset
Tisztelt Uram!
A baleseti jegyzõkönyv 3. rovatában írott válaszommal ("A
baleset oka: átgondolatlan tervezés") kapcsolatos, a
részletek iránt érdeklõdõ levelére válaszul, az alábbi -
remélem kielégítõ - leírást áll módomban közölni.
Kõmûvesként dolgozom. A baleset napján egyedül dolgoztam egy
hatemeletes épület tetején. Amikor munkámat befejeztem,
láttam, hogy egy kevés (utólag lemérve mintegy 110 kg-nyi)
tégla megmaradt. Úgy döntöttem, hogy a téglákat nem fogom
kis részletekben, a kezemben lehordani, hanem a 6. emelet
magasságában, az épület oldalara szerelt (teherszállításra
szolgáló) csigával eresztem le.
A csiga kötelét a földszinten kikötöttem, felmentem a
tetõre, a kötél végén lévõ ládát oldalra húztam, és
megraktam téglával. Ezután ismét lementem a földszintre,
eloldoztam a kötelet és erõsen szorítottam, hogy lassan
leeresszem a 110 kg-nyi téglát.
A baleseti jegyzõkönyvbõl megállapíthatta, hogy a testsúlyom
84 kg. Meglepetésemben - melyet az okozott, hogy hirtelen
elemelkedtem a földtõl - elveszítettem lélekjelenlétemet, és
elmulasztottam elengedni a kötelet. Így aztán nem is kell
mondanom, hogy nagy sebességgel emelkedni kezdtem az épület
oldala mentén. Körülbelül a 3. emelet magasságában
találkoztam a téglákkal megrakott ládával, amely jelentõs
sebességgel tartott lefelé. Ez a magyarázata a
koponyatörésnek, kisebb zúzódásoknak és a törött
kulcscsontnak, amit a baleseti jegyzõkönyvben már leírtam.
Alig lassulva folytattam emelkedésemet egészen addig, míg
jobb kezem ujjai két ízület mélységben megakadtak a 2.
bekezdésben említett csigában. Szerencsére ekkorra már
visszanyertem lélekjelenlétemet, és a belémhasító fájdalmak
ellenére erõsen tartottam a kötelet. Körülbelül ezzel egy
idõben a téglákkal megrakott láda a földbe csapódott, és az
ütközés erejétõl a láda alja kiszakadt. Ekkor, megszabadulva
a téglák súlyától, a láda már mindössze 23 kg-ot nyomott.
Hadd emlékeztessem ismét testsúlyomra (2. bekezdés). Ahogy
bizonyára elképzeli, gyorsan zuhanni kezdtem az épület fala
mentén.
Körülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a felfelé
tartó ládával. Ennek számlájára írható a két törött bokám és
néhány fogam, valamint a lábaim, és altestem súlyos hasított
sérülései. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ládával
való találkozás annyit fékezett zuhanásomon, hogy amikor
végül a téglahalomra estem, mindössze 3 gerinccsigolyám
roppant össze. Azonban, ahogy a téglahalom tetején, iszonyú
fájdalmak közepette, mozgásképtelenül feküdtem, és láttam a
felettem 6 emelet magasságban himbálódzó ládaroncsot, ismét
elvesztettem józan ítélõképességemet, és elengedtem a
kötelet...
A fentiekre tekintettel kérem Önt, hogy távollétemet igazolt
hiányzásnak tekintse, betegállomány jogcímén.
Tisztelettel:
A kõmûves
|
puszi, 5:38
|
|
|
Kukuccccs:))
egy kávét?
szép reggelt mindenkinek
|
puszi, 5:35
|
|
|
|
| 2006. szeptember 25., htf |
|
|
0 |
|
|
nem látszik amit felraktam úgyhogy ha már beígértem macimnak akkor kap helyette mást, meglátjuk hogy viselkedik:)))
|
puszi, 18:29
|
|
|
egész beleszerettem egy ötletbe, ha jó sok pénzem lesz ( amibár ugye sose ) akkor kéne nyitni egy country-táncházat. annyira tetszik a zene is, meg az együttes tánc is. bár fogalmam sincs, hogy lenne-e rá kereslet. mondjuk amerikába mûködik a dolog de ki tudja, hogy itt mennyire mûködne?:) végülis a halloween se mûxik nálunk:))) na majd megtanácskozom enimmel
ui: picivel jobb ötlet, mint a bérgyilkos, bár arra szerintem nagyobb lenne a kereslet igaz eni?:))))
|
puszi, 15:48
|
|
|
nem megijedni, ezek az utolsók, legalábbis a gömbökbõl:)
|
puszi, 15:06
|
|
|
Eni kérésére, cupp cica:)
|
puszi, 12:57
|
|
|
Hogyan készítsük el az unikumos pulykát?
1. Vegyünk egy pulykát!
2. Egy pohár unicum.
3. Tegyük a pulykát a sütõbe!
4. Még két unicum.
5. Állítsuk a hõfokot 190 sütõre!
6. 3 unicum további.
7. Süssük a kapcsot be!
8. Most még tovum 4 univáb.
9. Pulykázzuk meg a zsírt!
10. Unicumot a másik palackot még.
11. Dugjunk pulykákat a homérumba!
12. Poharazzunk még egy unicumot az öntbe!
13. Süssük az unicumot még egy óráig!
13+1."Gyöngyvirágos kék ibolya-a-a-a!..."
14. Pulykáljuk meg az puha unicumját!
15. Vegyük ki a pulyákot az unicumból!
16. "Édes anyám, sirhalmomra-a-a-a!..."
17. "Kiskút, kerekes kút..."
18. Szeletum a pulyák darabbal többe!
19. Pusztuljunk tásztátum.
20. Palackoljunk még egy unicum vevétet!
21. "Nyílára uccásik a krocsmrasumity!..."
22. Állítsuk meg a teritumot és pulykoljunk még egy terítéket!
23. Leterít az unipulyák, és fogyjunk el!
|
puszi, 10:47
|
|
|
szép reggelt minden ébredõnek!
ma már sokkal jobb a kedvem, macim hazajött szolnokról, de igazából nem is az volt a bajom, hogy elment, hanem, hogy nem jelentkezett. se egy telefon, se egy sms. szóval miután tegnap kellõképp elrettentettem az ilyen viselkedéstõl, kibékültünk. azért elgondolhatod kedves naplóm, hogy ez azért nem volt ilyen egyszerû, megszenvedett a békülésért:)) remélem nem hari macim, hogy kibeszéllek:P:)))
|
puszi, 6:47
|
|
|
|
| 2006. szeptember 24., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
maradt még pár gömb:
[
|
puszi, 13:53
|
|
|
Internetes szerelem
Augusztus 16.
Ma megismerkedtem Gyulával. Gyönyöû, vibráló zöld szeme van. Azt mondta programozó. Az jó. Én imádom a programokat. Egyik buliból a másikba. Bárcsak összejönnénk!
Augusztus 21.
Összejöttünk. Nagyon romantikus volt. Napfény, vízesés, szomját oltó szarvas, s mindez az egérpadon volt, amire feküdtünk. Közben a derekamat egy kicsit nyomta a monitor, de amikor a Gyula megmondta, hogy 14 colos, akkor arra gondoltam, hogy inkább kivárom a végét. Szegény Gyulám eléggé suta. Mikor kérdeztem, hogy mit keres olyan sokáig, azt mondta, hogy az inputot. Mikor megtalálta, hogy legközelebb könnyebben menjen, alkoholos filccel a hasamra írta click here. Remélem, hogy nem valami disznóság.
Szeptember 2.
Imádom Gyulát! Különösen azt szeretem benne, hogy pislogás nélkül képes végignézni egy egész Híradót. Azt mondta, hogy ha igazán szeretem, akkor levágatom a hajamat. Levágattam. Most már szerelmünk legszebb pillanataiban is látja a fülem alatt a monitort. Sajnos ezekben a pillanatokban a Gyula rendszerint lefagy. Engem idegesít.
Október 14.
Ma összeházasodtunk. Eljött a Gyula összes barátja, mind programozó. Ennyi szemüveget csak az OFOTÉRT kirakatában láttam. Kicsit kínos volt, hogy amikor alá kellett volna írni az anyakönyvet Gyuláról kiderült, hogy nem tud kézzel írni. Még szerencse, hogy a szomszéd szobában volt egy billentyûzet, hamar odakanyarította: Zsül. Így szokta aláírni az emiljeit. A
nászéjszakáról a Gyula késõbb úgy nyilatkozott, hogy ez volt az életének a legmámorosabb éjszakája. Ugyanis végre sikerült interneten keresztül bejutnia a Columbia egyetem egyik titkos könyvtárába.
Október 16.
A mézesheteket Amerika fölött töltöttük. Gyula nagyon kedves. Minden nap megmutatja egyenes adásban a mûholdképen, hogy milyen az idõ Amerikában. Tudtad, hogy most Visconsinban 13 celsius fok van? Hát nem tudtam. Nagyon izgalmasak a mézeshetek.
November 4.
Unatkozom. Vettem egy papagájt. Van kivel beszélgetnem.
November 11.
Ma megpróbáltam felhívni Gyula figyelmét rám! Vettem egy nagy levegõt és fekete csipke bugyiban egy vízilóbõr korbáccsal a kezemben a képernyõ elé álltam. Láttam, hogy észrevett, mert pislogott egyet. Elmosolyodott és még meg is simogatott: - Na jól van - mondta- megmutatom neked a szado-mazó kislányok piknikje címû honlapot!
December 2.
Ma váratlanul áramszünet volt. Hurrá!! Gyula kedvesen simogatott gyertyafény mellett. Piciket harapott a fülembe és halkan suttogta: - Kérhetek tõled valami szokatlant? Boldogan bólintottam és négy és fél órán keresztül tekertem neki a dinamót.
December 13.
Már beszélnem sem kell. A papagáj állandóan csacsog, Gyula meg rendületlenül felel neki: - Igen, szívem!
Január 4.
Kezd elegem lenni Gyulából. Egy utolsó kísérletet teszek. Egy óriás plakáton láttam, hogy egy nõ hátára tetõcserepek vannak festve. Vásároltam egy csomó festéket és egy fél nap alatt egy komplett billentyûzetet festettem magamra. Gondosan ráírtam mindent. Control, tab, alt, delete, sift stb. Gyula mosolygott. A control alt dellel törölte a programot és visszaült a saját gépéhez. Ez vért kíván. Betelt nálam a pohár!
Január 5.
Éva barátnõm - a férje szintén computer idióta - kioktatott. Rettenetes gyilkosságra készülök. Beállítottam hajnali fél négyre a vekkert, csendben bekapcsolom Gyula számítógépét majd és gondosan begépelem: format C. Ha-ha, ha-ha. Ezzel az a hülye masina majd mindent elfelejt.
Január 6.
Fél négykor keltem, de Gyula természetesen ott ült a gép elõtt. Az ágyamba dugtam a papagájt, felöltöztem és elhagytam Gyulát.
2012. augusztus 4.
12 éve nem láttam Gyulát. Azóta Istvánnal élek. õ nem programozó. Rendszergazda. Szükségem van tehát a fekete csipke bugyira és a vízilókorbácsra. Elhozom õket Gyulától. Szerencsére a zárat nem cserélte le, s már az elõszobából hallottam, hogy a papagáj szüntelenül fecseg, Gyula pedig mondja neki:
- Igen, szívem...
|
puszi, 7:50
|
|
|
sajnálom, de nekem tetszik úgyhogy igenis bemásolom:) kár, hogy nem tudom ki írta:(
Nem tudom leírni amit érzek...
Nem tudom leírni amit érzek,
De csodálatos amikor nézlek,
Nem tudom leírni,hogy Veled milyen jó,
Mert erre egyszerüen nincsen szó.
Csak azt tudom,hogy kezed melege
Az mibõl kezemnek sosincs elege
Hogy mosolyod mosolyt ébreszt
Szemem szem elõl sohasem téveszt.
Nem tudom leírni mennyire hiányzol,
Hogy Rólad álmodom,a virágról,
És a képed nézem és olvasom Neved,
S ha Veled vagyok,a szívem nevet.
És ekkor az élet szép,mint egy színes álom,
Most is lelked ragyogó melegét vágyom,
Mert örökkévalóság a Veled eltöltött pillanat
És szívembe költözve mindig itt marad.
Gyönyörû zene csengõ hangod
Boldog vagyok,ha simítom arcod
Te drága,drága angyal
Nekem a Tavasz és a Hajnal
|
puszi, 7:36
|
|
|
azt mondja a hugom, hogy róla sose írok, pedig de, most pont ez hiányzik a hangulatomhoz, az ilyen aranyos beszólás, hogy szégyenlem.
mit lehet egy szép nõn szégyenleni? most hiába startolnátok a címéért,kint él amerikába már nagyon régen. mit lehet írni? írjam le azt, hogy 12 voltam, a hugi meg nyolc amikor meghalt anyum és apum meg, ehh félre ne érts naplóm imádom aput, de valahogy nem volt toppon a nevelésben. szóval csak õ volt nekem én meg neki? meséljek az átdumcsizott éjszakákról, és arról, hogy imádom? ez olyan giccsesen hangzik, pedig igaz, csak az a helyzet, hogy az ember ezt nem fogalmazza így meg. tudom, hogy van, tudom hogy számíthatok rá, ha bármi bajom van elmondhatom neki, ez nem elég? na tessék az alaphangulat már meg is van és nem, nem nyavalygok, csak így érzem.
köszi hugi hogy velem, mellettem vagy!
|
puszi, 4:33
|
|
|
nem tudok aludni, több okból se az egyik a nyomorult zöldbabfõzelék, fáj a pocim.
a másik az nem publikus, lényeg az hogy nagyon-nagyon bal lábacskával keltem.
|
puszi, 4:20
|
|
|
|
| 2006. szeptember 23., szombat |
|
|
0 |
|
|
és legyen egy vicces történet a drága exemrõl is:
történt egyszer még mikor a kiwi újdonságnak számított magyarországon, hogy úgy döntöttem veszek magamnak kettõt, csak az íze kedvéért, meg hát bevallom kiváncsi is voltam, hogy mit sztárolják annyira.
na igen ám de nem akartam rögtön megenni, igy mint aki jól végezte dolgát lecuccoltam és bementem dolgozni.
hazajövök este, keresem a kiwit hát sehol se nincsen, kérdem a kedvenc exemet, hogy figyi már vettem két kiwit nem tudod hol vannak?
-erre õ: ja aaaaaaaz? hát azt hittem krumpli és megfõztem.
mondom neki és nem tûnt fel h valami nem stimmel?
-dehogynem felelte: zöld volt belül így azt hittem rossz krumpli és kidobtam!
iq-ja az mindig volt....
|
puszi, 14:45
|
|
|
vicces történet folyt.
Az alábbiak mindegyike az amerikai gyámügyi hatóság nyomtatványain
szereplõ válasz, amit a gyerek apjára vonatkozó kérdésre írtak be az
anyák:
*Az ikreim apjának személyét illetõen: az "A" gyerek apja: [itt a név
állt]. A "B" gyerek apjának személyében nem vagyok egészen biztos, de azt hiszem, ugyanazon az éjszakán történhetett a dolog.
*A gyermekem apjának személyében nem vagyok biztos, mert éppen egy ablakon
hajoltam ki, amikor megtörtént az eset. Viszont tudok adni egy listát a szóba jöhetõ személyekrõl, ha az segít.
*Nem tudom a kislányom apjának a nevét. Egy buliban fogant meg [a cím és az
idõpont megadva] ahol egy férfival közösültem óvszer nélkül. Arra
emlékszem, hogy eszméletlenül jó volt vele. Ha meg tudják keresni a
fickót, elküldenék nekem a telefonszámát? Köszönöm.
*Nem tudom a lányom apjának a nevét. BMW-je volt, az ajtókárpitot
véletlenül kilyukasztottam a ciposarkammal. Talán kapcsolatba
léphetnének a környékbeli BMW szervizekkel és megtalálhatnák a pasit, ha
kicseréltette a kárpitot.
*Soha nem volt nemi kapcsolatom férfival. Éppen a Pápától várok egy
levelet, amiben megerõsítik, hogy a fiam szeplõtlen fogantatással
született és õ Jézus Krisztus.
*[Név megadva] a gyermekem apja. Ha elkapják, megkérdeznék tõle, mit csinált az AC/DC lemezemmel?
*Nem mondhatom meg a gyermekem apjának nevét, mivel ha
megszûnik az inkognitója, összeomlik a brit gazdaság. Most itt vergõdök, mert
szeretnék Önöknek igazat mondani és a hazámnak is segíteni. Kérem, adjanak
tanácsot!
*Nem tudom ki a gyermek apja, mivel nekem minden kiskatona
egyforma. De az egészen biztos, hogy zöld dzsekije volt.
és köszönöm sziszi:)
|
puszi, 14:27
|
|
|
pár gömböcske
|
puszi, 12:24
|
|
|
szép reggelt mindenkinek!
ma ilyen terveim vannak:
És tudod naplóm ma milyen nap van? Õszike, szerintem csodaszép név
|
puszi, 7:01
|
|
|
|
| 2006. szeptember 22., pntek |
|
|
0 |
|
|
nemrég értem haza, ma eniztem. annyira megnyugszom ha dumcsizunk kicsit, még mikor odaérkeztem igencsak agresszív hangulatban voltam, de valahogy el is szállt. kapott tõlem virágot és kutyust is a névnapjára, és képzeld naplóm, azt mondta h csini vagyok. tudom h erõs túlzás de azért jól esett ám:)))
kitárgyaltunk mindenfélét és aztán még macimmal is taliztam. megy holnap megint szolnokra chris, conan, dinuska meg hugi retteghet. kiváncsi leszek hugi sütijére, remélem hoz nekem egy szeletet:)
és el kell még h mondjam, h volt a csepp fiam suliba, úgyh megint elõbb kiáltottam farkast, mint tájékozódtam, de azért így is leordítottam a fejét, mert egész nap próbáltam elérni telón, de szokás szerint ki volt kapcsolva. ezért viszont nagyon haragszom rá. annó azért vettem a telefont neki h el tudjam érni, ehhez képest eddig a két kezemen meg tudom számolni, h hányszor tudtam elérni.
nyahh ennyit mára mostmár tényleg jóéjt cuppok
|
puszi, 22:15
|
|
|
jóéjt
|
puszi, 21:45
|
|
|
Olyan vagy nekem, mint fának az ág,
Mint mosolygó
gyermeknek a harmatos virág,
Mint méhnek a méz,
Mintha szép lány
rádnéz,
Mint hegycsúcsnak a hó,
Szívemnek puha takaró.
Olyan vagy, mint a tenger,
Zavaros vizen átszûrõdõ fény,
Mint születõ
szentjánosbogár,
Pislákolni akaró csöppnyi lény.
Olyan vagy,
mint a hóvirág,
Szépen, de lassan nyíló,
Egy kis melegség a
fagyban,
Csodálattal bíró.
Most itt vagy mellettem,
Miért
aggódjam hát?
De félek.
Félek, hogy más is
Épp ilyennek lát.
|
puszi, 11:37
|
|
|
Kellesz nekem
Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikkadt virágnak, mint a viz szeme.
Úgy, mint a test kell kóbor furcsa láznak,
Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.
Vágyom rád, mint vándor vágy a fényre,
Sötét fû után, ha esõ, szél veri.
S ezer ház súgja délibábnak: térj be,
S ezer tenyér nyújt hûs vizet neki.
Úgy nézek rád, mint viz-csepp néz az égre
Irigylõ vággyal vén felhõkre lát,
És hogyha feljut, titkon, lopva, félve
Anyjában nézi vágyva önmagát.
Kellesz nekem, mint bûnnek kell az este,
Mint vad csikónak fékezõ hurok,
Ezernyi vágyam téged vár keresve,
S ha egyszer eltûnsz, veled pusztulok.
|
puszi, 11:35
|
|
|
megint átvert a cseppem, tegnap kérdeztem tõle, h megvannak-e már a könyvei, nincsenek-felelte, csak arról felejtett el szólni h iskolába bizony nem volt.
még reggel mikor eljöttem aludt, csak onnan tudok az egészrõl, h megtaláltam az orvosi beutalót. nem akartam felébreszteni, de este leordítom a haját. nem értem ezt, ha már beteg vagyok nem kéne közölni az anyámmal legalább? vajon mit szólt volna a drága, ha felhívnak a suliból? anyja meg hebegett-habogott volna amikor azt mondják h kicsi fiam nem ment suliba? tele a hócippentyûm, mit leordítom, én leszek az orkán este....
|
puszi, 7:17
|
|
|
Megtörtént esetek folyt.
Teletömött 56-os villamos, két, egymással szemben lévõ szék. Az egyiken egy jóarcú, kedves öreg néni kuporog, a másikon egy nõ a gyerekével az ölében. A kissrác himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe.
Az öregasszony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre. De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát:
- Elnézést, hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa. Eltelál egy csontot, vagy egy eret, akkor az újságosig, meg a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves szóljon rá.
- Mit akar? - reccsen rá az anya -, én nem fogom egy ilyen vénasszony miatt korlátozni a gyerekemet testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel!
A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi végig a jelenetet, míg egy tipikus rocker (acélbetét, tar frizura, feszülõs gatya, bõr kabát, fülében üvölt a Tankcsapda) kiveszi a szájából a rágót, és a nõ hajába gyönyörûen beledolgozza, majd lágyan így szól:
- Engem se korlátoztak gyerekkoromban!
|
puszi, 6:57
|
|
|
szép napot mindenkinek, ébresztõõõõõõõõ:))
egy kis nyár, úgyis nyár van még:)
|
puszi, 6:23
|
|
|
|
| |
