| 2013. január 7., hétfő |
|
 |
2 |
|
|
... Ă©jt , kinek milyen adatik ...
A nap már hazaszállt:
elfogyó, sárga folt -
Az Ă©gi vizekben
fürödni kezd a hold.
|
ohkisleany, 19:12
|
|
|
Én úgy akartam élni, mint aki szolgál az embereknek. De nem engedték, hogy szolgáljak nekik: mindig szolgaságot követeltek, ami nem ugyanaz.
Szolgálni tudok, de szolga lenni nem tudok. Ezért félreálltam útjukból : megbuktam.
Márai
.......
|
ohkisleany, 19:09
|
|
|
|
ohkisleany, 12:50
|
|
|
hó- és jégfesztivál Harbinban
|
ohkisleany, 12:44
|
|
|
ami összeköt
|
ohkisleany, 8:36
|
|
|
|
| 2013. január 6., vasárnap |
|
|
1 |
|
|
húúúúúúúúúúúúúúúúú ismerek egy ilyet...
|
ohkisleany, 20:45
|
|
|
veszed , latin ? :))
|
ohkisleany, 17:37
|
|
|
némely uraknak :)))
Baranyi Ferenc:
Már reggel volt
Csak azt utáltam mindig én: az ábránd
tünte után a reggel szabta mércét,
midõn az éjjel még vakon kivánt lányt
elemzi már a józanult öt érzék.
Az orr, mely parfûm-mámorban bolondmód
mulatozott - most Ă©rzi a megizzadt
bõr sós szagát s az édesnek szokott csók
dohánymart ajkakon keserĂ» Ăzt kap.
A bársonyosnak érzett bõrön ekkor
szemölcsöket fedez fel a tapintás,
az ébredõ fül csöng az ámulattól,
mert úgy szuszog a tündérlányka, mint más.
Egy éjen át volt táplálék a szemnek
a szĂ©pĂvĂ» nyak, bĂĽszke hajlatával,
most álmosan ĂtĂ©li görbĂĽletnek
a pillantás, mit teljes éjen át falt.
Én reggel mérem önmagam szerelmét,
csak az marad, ki csömörömön átvisz,
ki túléli a macskajajra eszmélt
érzékek éles rosszindulatát is.
...Akit szerettem, annak tiszta bõre
kaola-illatot lehelt ki rám és
- mĂg válla hajlatát karom befödte -
olyan volt az õ csókja, mint a nádméz,
már reggel volt, mégis - repesve szállván -
a kedvem újra mámorig szökött föl,
mert oly szép volt a lány feje a párnán,
hogy - istenemre - sĂrtam az örömtõl.
|
ohkisleany, 15:18
|
|
|
miért akarja mindenki, hogy megfeleljek ???
...
nagyon fárasztó...
|
ohkisleany, 14:43
|
|
|
ami összeköt
|
ohkisleany, 9:11
|
|
|
|
| 2012. december 31., hétfő |
|
|
0 |
|
|
|
ohkisleany, 20:04
|
|
|
Ez új esztendõben
Adjon Isten minden jĂłt
Ez új esztendõben:
Jobb üdõt, mint tavaly volt,
Ez új esztendõben;
Jó tavaszt, õszt, telet, nyárt,
Jó termést és jó vásárt
Ez új esztendõben;
Adjon Isten minden jĂłt
Ez új esztendõben:
ZsĂros esõt, kövĂ©r hĂłt,
Ez új esztendõben;
Bõ aratást, szüretet,
Egészséget, jó kedvet
Ez új esztendõben!
Adjon Isten minden jĂłt
Ez új esztendõben:
Drága jó bort, olcsó sót
Ez új esztendõben;
Jó kenyeret, szalonnát
Tizenkét hónapon át
Ez új esztendõben!
Adjon Isten minden jĂłt
Ez új esztendõben:
Vegye el mind a nem jĂłt,
Ez új esztendõben;
Mitõl félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg,
Ez új esztendõben!
|
ohkisleany, 20:02
|
|
|
ami összeköt
|
ohkisleany, 8:24
|
|
|
|
| 2012. december 30., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
ráérek ...a kocsonya fõ magától is ...
Profán zsoltár egy nagy, boldog asszonyhoz
Rutkai Bori festményéhez
Erdõs Virág
Lévén hogy vészesen
közel a karácsony,
lenne egy hasznos Ă©s
praktikus tanácsom:
idõzzünk röviden
el eme fess lényen,
aki itt ábrázol-
tatik e festményen!
Nem kell se tömjénfüst
hozzá, se olvasó,
Ă©pp csak egy kedves Ă©s
mûértõ olvasó,
nem baj, ha nincs rögtön
kõbõl a hite
(szeretne hinni de
nem tudja kibe),
hisz ahogy egy régi
mondás is mondja,
megjön a hite és
elszáll a gondja,
ha (persze ezek az
esetek ritkák),
feltárja neki egy
szempár a titkát.
TĂ©ny, hogy e tekintet
kiváltképp talányos,
termete vaskos egy
kissé, de arányos,
homloka hatalmas,
lezárt terem,
az orra naná, hogy
szeplõtelen,
igaz, hogy fedetlen
itt-ott a teste,
de arrĂłl nem tehet,
hogy Ăgy lett festve,
senki se nézi, hogy
kilóg a bája,
mĂg Ă©gi ĂĽdvöket
lehel a szája,
nem ér el hozzá a
kritika zaja
(túl kék a szeme és
foszöld a haja),
nem az a bomba nõ,
de azért ari.
Ki lehet? Megmondom.
Ăšgy hĂvják: Mari.
Van neki egy elég
problémás babája,
s ennek a babának
pont õ a mamája,
végtére épp errõl
lett õ is ismert,
meg mondjuk ezen tĂşl
még azért is, mert
amilyen magas a
Kárpátok bérce,
akkora benne az
erkölcsi mérce,
létének hintaja
attĂłl kap kereket,
hogy véges végtelen
benne a szeretet.
Annak a félnek is
õ a fõ vigasza,
akinek, teszem azt,
pont nincs is igaza,
sõt, olykor épp annak
van benne reménye,
akinek abszolĂşt
nincs semmi erénye,
magyarok szorgos kis
patrĂłnusa,
ĂnsĂ©g Ă©s veszõdsĂ©g
a trĂłnusa,
nem öklend lelkünknek
szaros kis pólyáján,
tisztába tesz most és
halálunk óráján,
süt nekünk mannából
mennyei vakarĂłt,
barmocskák tõgyébõl
feji a kakaĂłt,
nem küld az anyánkba,
sõt inkább marasztal,
tömve van dugig a
frigĂłja malaszttal,
üdvösnél üdvösebb
dolgokra szoktat,
ha szépen kérjük még
jĂłl meg is szoptat,
tele a bukszája,
bárhogy is tagadja,
kérhetünk akármit,
olyan, hogy megadja.
Elég, ha csak rábököl,
máris ugrik,
nem tököl,
nesze amaz, nesze ez,
mindenfélét
beszerez,
ilyet is meg olyasfélét,
botmixerhez
ledes tévét,
kicsit, nagyot, rondát, szépet,
állhatatosaknak
széket,
fázósoknak dupla bugyit,
nyughatatlanoknak
nyugit,
butusoknak okos telĂłt,
dologtalanoknak
melĂłt,
zokniból egy egész rakást,
kilakoltatottnak
lakást,
habcsĂłkot Ă©s krampampulit,
segély helyett
céges bulit,
szilveszterre malacságot,
SzĂriának szabadságot...
Ă• az Egyet-
lenegy Válasz,
akit a két-
kedõ választ,
angyalok közt
buzgón ülõ,
Legkedvesebb
Otthon Szülõ,
keveseknek:
Elegendõ,
éhes szájnak:
Tele Bendõ,
a Teremtés Öle és:
Jókor Jövõ Ölelés.
Bármire hajtunk is,
megkapjuk idõben,
fel-alá röpköd a
végtelen idõben,
most még a bájos kis
barikkal nevet,
de mire eljõ a
Nyúl, õ már temet,
hiába úszik még
fényben a jászol,
a szĂve legmĂ©lyĂ©n
lám, õ már gyászol,
isteni logika,
nincs benne ráció:
mindig az öröm a
nulladik stáció,
nem szidja mégse a
keserves sorsát,
felszedi szépen a
koszból a morzsát,
frissen sĂĽlt cipĂłnknak
Eleven Kovásza,
zengjen hát érte a
mai nap fohásza,
s mivel a szĂvĂĽnknek
oly kedves festõ
szintúgy egy oltári
kedves és fess nõ,
kérjük hát közösen
erre a karira
Istenke áldását
Marira, Borira.
|
ohkisleany, 15:20
|
|
|
ami összeköt ( pótlás ) :)))
|
ohkisleany, 8:32
|
|
|
ami összeköt ( pótlás )
|
ohkisleany, 8:23
|
|
|
ami összeköt
|
ohkisleany, 8:16
|
|
|
|
| |
