| 2011. szeptember 25., vasárnap |
|
 |
1 |
|
|
jó éjt
Megérkeztem éjjel,
ugye, vártál?
Ablakodnál álltam,
ugye, láttál?
Kopogtattam egyszer,
ugye, féltél?
Kopogtattam kétszer,
odaléptél.
Nyitottad az ajtót,
ugye, Ãgy volt?
Küszöbödön álltál,
ugye, szép volt?
Kezed a kezemben,
ugye, vártad?
Remegett a szám is,
ugye, láttad?
Becsuktad az ajtót,
ugye, Ãgy volt?
Elaludt a lámpa,
ugye, jó volt?
...
|
ohkisleany, 19:36
|
|
|
megérkezett nagyfiam :)))
kaptunk csodajó bõr fõnöki-hintaszéket :)))
( nem ér le a lábam normál állásban :))) )
kb ilyen :)))
|
ohkisleany, 18:36
|
|
|
A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegõs és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdõnek vagy mezõnek, ütemesen átadja magát a természet nagy dÃszletei között az örök valóságnak, az idõtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az õsi elemeknek.
Márai
|
ohkisleany, 17:41
|
|
|
http://www.keptelenseg.hu/keptelenseg/miert-szinglik-a-csajok-25377
|
ohkisleany, 11:32
|
|
|
ami összeköt
|
ohkisleany, 8:50
|
|
|
|
| |
