2010. október 18., hétfõ |
|
|
0 |
|
|
jó éjt...ez itt egy CSODA... :)))
ohkisleany, 20:28
|
|
|
"Ha gyûlölsz, az egód kiteljesedik. Az ego csak akkor létezhet, ha gyûlöl, mert a gyûlölet által felsõbbrendûnek érzed magad, a gyûlöletben elszigetelõdsz, a gyûlölet meghatároz. A gyûlöletben egy bizonyos identitásra teszel szert. A szeretetben az egónak el kell tûnnie. Ha szeretsz, nem vagy többé elszigetelt: a szeretet segÃt feloldódni másokban. A szeretet találkozás, egyesülés. Ha túlságosan ragaszkodsz az egódhoz, akkor a gyûlölet könnyû, a szeretet pedig a legnehezebb dolog. Légy óvatos, éber: a gyûlölet az ego árnyéka. A szeretethez nagy bátorságra van szükség. Nagy bátorságra van szükség hozzá,mert az ego feláldozásával jár. Csak azok képesek szeretni, akik készen állnak arra, hogy senkivé váljanak."
ohkisleany, 20:14
|
|
|
kis gyerek - kis gond ...
nagy lakás -nagy hideg ...
meguntuk - feltöltöttük
csöpögött - felhÃvtuk
idejött - segÃtett
meleg lett - köszönet
:)))
ohkisleany, 19:34
|
|
|
... ma meg egész délelõtt áramszünet
... szeretet ...
... jóság, meghittség , nevetés...
:)))
ohkisleany, 12:13
|
|
|
ami összeköt
ohkisleany, 12:11
|
|
|
|
2010. október 17., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
kiköltöztem
elfáradtam
...de vége :)))
azért volt benne öröm is :)))
köszönöm
ohkisleany, 20:25
|
|
|
|
2010. október 8., péntek |
|
|
0 |
|
|
a nagy kedvenc...tudom hosszú, de megéri elolvasni :)))
Hát újra itt. Õszi hegyek közt, Újra rosszkedvûn betegen, Köhécselni a többiek közt, MÃg szél üvölt a szirteken. Akik szeretnek, messze vannak, Akit szeretek, messze van, - És jaj, tán minden veszve van - Mondogatom tompán magamnak, MÃg hallgatom: a rengetegnek Fenyõbordái hogy recsegnek, Mert ölelgeti óriás Karjaival az Elmulás. ......................................... Elnyújtózom a fekvõszéken, Akárcsak egy kezdõ halott, S nézem az októberi égen A két korai csillagot: Balról arany lángok riadnak, Fenséggel gyúl ki Jupiter, MÃg jobbról bájjal tûzi fel Ametiszt-fátyolát Nyugatnak Vénusz, az éteri hetéra... Ó, boldog planéták! mit ér a Földi ember csöpp élete, Amelynek rossz kÃn a fele? ......................................... Akartam lenni csillag én is, A Végtelenség gyermeke, Valaki, aki szárny is, fény is, Örök szépségek hÃrnöke - De lehet-e repülni annak, Ki teste rabszolgája lett, Kinek már mindenekfelett Csak "hõ"-i és "kiló"-i vannak, S ki csak csomó rút vegyi bomlás? Jaj!... sóhajba veszõ káromlás Dühe ráng romló testemen... Az istenit!... jaj, istenem!... ......................................... De szól a gong. A vacsorára - Legfõbb szertartás itt - gyerünk! Illatszert kenek koponyámra, Rendben a nyakkendõ, az üng? Feszülten ül ki-ki helyére, A Vigaszt lessük... s torz, derûs Shimmybe kezd egy hegedûs; Dekadens és szõke fejére A hölgyek gyúlt mosolyt dobálnak; A nagy terem zajos lokálnak Fonák és fájó párja lesz: Az esti lázak bárja ez! ......................................... Vigaszt!... mindegy, bölcset, bolondot, Csak kÃnom szebbre fesse át - Imádságot vagy vad kalandot, Egy angyalt vagy egy bestiát! Vagy csak annyit, hogy mÃg a liften Szép asszonyok szállnak velem, Eldadoghassam hirtelen: ...Kérem... én... most... meghalok itten... Legyenek jók... isten nevében... SimÃtsák meg az arcom szépen... Anyásan... lágyan... ha lehet... S tiszteltetem az életet...
Tóth Ãrpád
ohkisleany, 20:12
|
|
|
ami összeköt
ohkisleany, 8:55
|
|
|
|
| |