| 2009. szeptember 21., hétfõ |
|
 |
0 |
|
|
jó éjt...
...a pillanatok öregÃtenek, nem az évek...
|
ohkisleany, 19:58
|
|
|
Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetõségnek, melynek segÃtségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdõbe.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél elõtt.
Márai
|
ohkisleany, 9:47
|
|
|
mert olyan szép :)))
|
ohkisleany, 9:38
|
|
|
ami összeköt...
|
ohkisleany, 9:23
|
|
|
|
| 2009. szeptember 20., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
jó éjt...
avar -illatút :)))
|
ohkisleany, 19:57
|
|
|
mi is az a máriás huncut?
kapcabetyár, gazember
hihetetlen, miket nem tudok...:(((
|
ohkisleany, 11:57
|
|
|
magán-szféra
tegnap
mindenki itthon van :)))
pacalfõzés :((( négy órán keresztül...
grillezés :))) több órán keresztül...
...hús, virsli, kolbász, hamuban sült krumpli és hamuban égett pogácsa :)))
rakija :)))
nehéz éjszaka ...
ma
egyvalaki kivételével, mindannyian jobbra-balra " nézünk " :)))
...
|
ohkisleany, 11:35
|
|
|
Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez Ãgy van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.
Márai
|
ohkisleany, 10:27
|
|
|
ami összeköt...
.
|
ohkisleany, 10:13
|
|
|
|
| 2009. szeptember 19., szombat |
|
|
0 |
|
|
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hõsiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle...
Márai
.
|
ohkisleany, 7:52
|
|
|
ami összeköt...
.
|
ohkisleany, 7:48
|
|
|
|
| 2009. szeptember 18., péntek |
|
|
0 |
|
|
jó éjt...
szõlõ-illatút
|
ohkisleany, 19:44
|
|
|
japán mandala
.
|
ohkisleany, 13:42
|
|
|
Figyelj arra, amit a világ rajzol! Nézd, milyen gondosan rajzolja! Mennyi gyöngédséggel, milyen aprólékosan, hóból, jégbõl és hidegbõl, a legnemesebb anyagokból alkotja kis mûvét, oly választékosan és figyelmesen, mint a japán mûvészek, akik már csak a lényegeset akarják elmondani, a varázslatos formát mutatják, az összhangot és a céltudatos részletet! Nézd a jégvirágot az ablakon, s tanulj alázatot és ernyedetlen készséget a világról, mert nem is végezheted dolgodat, feladatodat eléggé figyelmesen és aprólékosan, nem is szállhatsz le eléggé mélyen lelkedben és a világban, nem is válogathatsz eléggé aggályosan a lehetõségek között. Nézd a jégvirágot, melyben nincs semmi "célszerû", mint a természet anyagi alkotásaiban, s mégis, mennyi képzelõerõ, a vonalaknak és a szerkezetnek milyen tökéletes összjátéka leheli ezt a kis remekmûvet ablakodra! Nézd a jégvirágot, és szállj magadba.
Márai
|
ohkisleany, 13:38
|
|
|
madárijesztõ /?/
.
|
ohkisleany, 13:26
|
|
|
ami összeköt...
.
|
ohkisleany, 8:08
|
|
|
|
ohkisleany, 7:53
|
|
|
|
| 2009. szeptember 16., szerda |
|
|
0 |
|
|
jó éjt...
õszirózsa-illatút...
|
ohkisleany, 21:39
|
|
|
Õszelõ
Fázik a Küküllõ,
lúdbõrös a háta,
már csak a nap jár el
fürödni a gátra.
Lenn a gát alatt csak
vadrécék, vadludak.
Õk is búcsúzóban:
tiszteletkört úsznak.
Ékelõdnek aztán
föl az õszi égre,
belevesznek lassan
a kék messziségbe.
Reggelenként apró
ködfióka s pára
kapaszkodik föl a
partmenti fûzfákra.
Ãgaskodik a szél:
leveleket olvas.
Fönn a hegyek között
felbõdül a szarvas.
Kányádi Sándor
.
|
ohkisleany, 20:35
|
|
|
Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.
Márai
|
ohkisleany, 19:09
|
|
|
csak...úgy...
|
ohkisleany, 16:04
|
|
|
madárijesztõ...Balatongyörök
.
|
ohkisleany, 12:43
|
|
|
ami összeköt...
.
|
ohkisleany, 8:26
|
|
|
|
| |
