2009. június 9., kedd |
|
|
0 |
|
|
levendula- illatú jó éjt:)))
ohkisleany, 21:31
|
|
|
Bella István Falevélen talált sanzon
Igen, és egyszer meghalok, és nem leszek, csak puszta név, vagy az se, falevélvacok résekbõl egy szÃn visszanéz,
nem látja ember, se madár, te sem, pedig mondom: „vagyok”, – bár torkom sincs, s hangom akár a nincsbe hulló csillagok
elég a lombbal, mielõtt szólhatnék… Fû, hamu dadog. SimÃtsd meg majd a levegõt testeddel, s tudd, hogy az vagyok.
ohkisleany, 21:28
|
|
|
nagyon szép éjt:)))
ohkisleany, 21:18
|
|
|
a festõtõl kérdezte meg és adta tovább, a következõ mondatot: - "Mikor van készen a mû, az alkotás, a festmény?" - "Amikor beáll a csend."
ohkisleany, 21:11
|
|
|
ez pedig, egy szerelem mandala :)))
ohkisleany, 20:55
|
|
|
az alábbi vers :
JÓZSEF ATTILA : ÓDA /részlet / ilyen szépet...még Te sem tudnál Ãrni :)))
meg ráadásul, igaz is :)))
ohkisleany, 20:52
|
|
|
ohkisleany, 19:57
|
|
|
ez , CSAK NEKED, senki másnak :)))
Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amÃg meg nem halnak.
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, õrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt.
A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben. Ãzed, miként a barlangban a csend, számban kihûlve leng s a vizes poháron kezed, rajta a finom erezet, föl-földereng.
ohkisleany, 19:47
|
|
|
|
2009. június 7., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
ilyen álmokat:)))
tehát gyönyörût :)))
ohkisleany, 21:49
|
|
|
na , most mi legyen :)))
csóközön:)))
ohkisleany, 21:33
|
|
|
ez meg gyönyörû :)))
ohkisleany, 20:54
|
|
|
kimondottan , Neked:)))
...az alázat segÃt a sorsunkat elfogadni
hajoljunk meg a sorsunk elõtt...
úgysem érted :)))
megértenéd, ha tettél volna egy kakaslépésnyit -akár elõre, akár hátra-
a "cipõmben "...
ohkisleany, 19:29
|
|
|
olvasd figyelmesen !
gyógyÃtható a holnaptól való félelmünk, ha van valami fogalmunk arról,
mi befolyásolja a jövõt...
törtem rajta egy ideig a fejem...
ohkisleany, 19:23
|
|
|
õ , egy jó estét mandala
ohkisleany, 18:19
|
|
|
|
2009. június 6., szombat |
|
|
0 |
|
|
....Aki valóban élni akar, annak minden pillanatban újjá kell születnie. A mostban élni egyet jelent azzal, hogy folyamatosan meghalunk a múlt számára!
nahiszen..
hm..
ohkisleany, 20:55
|
|
|
kenyér-illatú jó éjt :)))
neked is :)))
manóknak is :)))
ohkisleany, 20:32
|
|
|
http://hu.netlog.com/go/explore/videos/videoid=hu-201967
ohkisleany, 20:18
|
|
|
a mai nap RÓLA szól.:)))
érted ?
ha ,nem az sem baj :)))
ohkisleany, 20:09
|
|
|
õ meg egy szerelem mandala:)))
ohkisleany, 18:16
|
|
|
ohkisleany, 18:13
|
|
|
..hm...? szintén "távol"kelet :)))
Tombolnak a hormonok De gátat szab az erkölcs Epedõ test várja Hogy kinyÃljon a szent völgy Mi telt combok buja Mézeskalácsában Mint eltitkolt szemérem Fuldoklik a vágyban.
Szomjazó ajkak Bizsergõ ingerek A felhevült éjbe Vad sikolyt hintenek Foszlik a selyem A mámor tépi szét Megszûnik a világ Megszûnik a lét.
Magával ragadó BÃborszÃnû köd Zsibbadt táncba taszÃt S a kéjjel összeköt Szétdúlt külsõ mázból Az ösztön tör utat A lázas, mohó kéz Már új gyönyört kutat.
ohkisleany, 18:09
|
|
|
hangulatjelzõ mandala
BÃbor: emberszeretet, idealizmus, bölcsesség::))
ohkisleany, 17:59
|
|
|
Laissez-faire
/lesszé-fer /
kb: hagyjuk a dolgokat szabadon folyni, legyen , ami lesz :)))
ohkisleany, 17:49
|
|
|
magán -szféra :
..azt mondta ma a legkisebbem, hogy nem is kell kérnem tõlük semmit
hiszen mindent megcsinálok...
ohkisleany, 17:45
|
|
|
|
2009. június 5., péntek |
|
|
0 |
|
|
loncos-boncos jó éjt:))neked is :))
ohkisleany, 21:25
|
|
|
mindig néz...csak rám...gyûlölöm !!!
a telihold...ÃÃÃ
ohkisleany, 21:08
|
|
|
ohkisleany, 20:14
|
|
|
..és Ady-ban is elmerülni ....talán az egyik legszebb szecessziós verse
Elbocsátó, szép üzenet Törjön százegyszer százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor, Ha hitted, hogy még mindig tartalak S hitted, hogy kell még elbocsáttatás. Százszor-sujtottan dobom, Ãm, feléd Feledésemnek gazdag úr-palástját. Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is, Vedd magadra, mert sajnálom magunkat, Egyenlõtlen harc nagy szégyeniért, Alázásodért, nem tudom, miért, Szóval már téged, csak téged sajnállak.
Milyen régen és titkosan Ãgy volt már: Sorsod szépÃtni hányszor adatott ÃmÃtó kegybõl, szépek szépiért Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár. Sohase kaptam, el hát sohse vettem: Ãtadtam néked szépen ál-hitét Csókoknak, kik mással csattantanak S szerelmeket, kiket mással szerettem: És köszönök ma annyi ölelést, Ãm köszönök mégis annyi volt-Lédát, Amennyit férfi megköszönni tud, Mikor egy unott, régi csókon lép át.
És milyen régen nem kutattalak Fövényes multban, zavaros jelenben S már jövõd kicsiny s asszonyos rab-útján Milyen régen elbúcsuztattalak. Milyen régen csupán azt keresem, Hogy szép énembõl valamid maradjon, Én csodás, verses rádfogásaimból S biztasd magad árván, szerelmesen, Hogy te is voltál, nemcsak az, aki Nem bÃrt magának mindent vallani S ráaggatott dÃszeibõl egy nõre.
Büszke mellemrõl, ki nagy, telhetetlen, Akartam látni szép hullásodat S nem elhagyott némber kis bosszuját, Ki áll dühödten bosszu-hÃmmel lesben, Nem kevés, szegény magad csúfolását, Hisz rajtad van krõzusságom nyoma S hozzám tartozni lehetett hited, Kinek mulását nem szabad, hogy lássák, Kinek én úgy adtam az ölelést, Hogy neki is öröme teljék benne, Ki elõttem kis kérdõjel vala S csak a jöttömmel lett beteljesedve.
Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág Rég-pihenõ imakönyvbõl kihullva, Vagy futkározva rongyig-cipeled Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát S, mely végre méltó nõjéért rebeg, Magamimádó önmagam imáját? Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg, Csillag-sorsomba ne véljen fonódni S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak: Ãltalam vagy, mert meg én láttalak S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
csak egy vers :)))
nyugi:)))
ohkisleany, 18:44
|
|
|
|
| |