| 2009. prilis 20., htf |
|
 |
0 |
|
|
tudod mi az álom?
tudat alatti képfûzér...na, csak szerintem ..:)))
|
ohkisleany, 19:29
|
|
|
|
ohkisleany, 18:12
|
|
|
természetesen , boldog vagyok :)))
|
ohkisleany, 17:07
|
|
|
“Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhetõ értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nõ számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nõ, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derû, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után! Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyûjtik a boldogság kellékeit - a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S errõl megfeledkeztek...
...természetesen
Márai Sándor
|
ohkisleany, 17:06
|
|
|
|
| 2009. prilis 19., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
Te meg hogy kerültél ide?:)))
|
ohkisleany, 19:45
|
|
|
|
| 2009. prilis 16., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
|
ohkisleany, 19:01
|
|
|
megérintett...
Hiába rejted,
Hiába õrzöd,
A titkod nem titok már,
A titkod az ördög,
És keresi a külföld
És keresik helyben,
De az ördög bent lakik
Egy ostoba fejben
És elmenekülnél
Innen a Holdra,
Csak mert szeretet ellen
Be lettél oltva
Tudom, hogy Neked is
Rém kellemetlen,
Hogy be lettél oltva
Szeretet ellen.
Pont ez a baj Veled:
Van eszed, de nem él a szíved,
Nem vagy ugyan beteg,
De a bogyókat szeded.
Az emberek utálják,
Amit nem értenek,
Ravaszkodnod, látod
Nem érte meg.
És elmenekülnél
Innen a Holdra,
Csak mert szeretet ellen
Be lettél oltva
Tudom, hogy Neked is
Rém kellemetlen,
Hogy be lettél oltva
Szeretet ellen.
Ez nem én vagyok,
Ez nem mi vagyunk,
Így aztán mindegy,
Hogy áldás vagy átok
Hogy torzan látják a nagyvilágot
Egyes újságokba író srácok,
Nekem sok a dolgom
Én nem érek rá,
Így hát mindegy,
Hogy mit is szóltál,
De csak akkor ítélj,
Hogy én ki vagyok,
Ha egyszer tudni fogod,
Hogy Te kicsoda voltál.
És elmenekülnél
Innen a Holdra,
Csak mert szeretet ellen
Be lettél oltva
Tudom, hogy Neked is
Rém kellemetlen,
Hogy be lettél oltva
Szeretet ellen.
|
ohkisleany, 18:51
|
|
|
õ a katáng
|
ohkisleany, 18:25
|
|
|
nem keverendõ, a katanggal :))
|
ohkisleany, 17:01
|
|
|
nem gondoltam, hogy ilyen szép napom lesz :)))
holnap megyek Drága, Jó Anyámért :))) pár napot nálunk tölt :)))
...és újra látom a sweet home-t :)))csak két hét múlva megy vissza
Hollandiába:)))
...aztán...kibújtak a búzavirágok :)))kicsik még,de eddig soha nem sikerült...
kedvenc virágom :)))
|
ohkisleany, 16:50
|
|
|
|
| 2009. prilis 15., szerda |
|
|
0 |
|
|
kommentre : mindig okos voltam...biztosan fejlõdési rendellenesség
már csak butulok :)))
|
ohkisleany, 6:50
|
|
|
|
| 2009. prilis 14., kedd |
|
|
0 |
|
|
|
ohkisleany, 10:48
|
|
|
Mégegyszer.
A gyûlölet nem azonos érzelmi kategória az utálattal.
...az utálat egy állandó, el nem múló érzelem.
pl: UTÁLOM a zöld döglegyeket, a vasalást , és mindigis fogom.
de: GYÛLÖLÖM magamat,- az adott pillanatban,-mert pánikbeteg vagyok, és nem
tudom legyõzni, ha elmúlik a roham, akkor újra tudom szeretni a saját
lényemet...
és tudom nagyon gyûlölni, az ellenem vétkezõket-az adott pillanatban- legyenek
akár a szeretteim...
mert gyûlölni , csak azt lehet, akit szeretsz...tudtad?
emberek iránti utálat NINCS az érzelmi-repertoáromban...
|
ohkisleany, 10:21
|
|
|
|
| 2009. prilis 12., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
ma ezt láttam :)))
|
ohkisleany, 17:28
|
|
|
panasonikról nem megy az átültetés:(
|
ohkisleany, 17:15
|
|
|
...a rengetegnek fenyõbordái...
|
ohkisleany, 14:19
|
|
|
kedvenc költõm, egyik legszebb verse...tele minden csodás költõi eszközzel
A Palace-ban
Hát újra itt. Õszi hegyek közt,
Újra rosszkedvûn betegen,
Köhécselni a többiek közt,
Míg szél üvölt a szirteken.
Akik szeretnek, messze vannak,
Akit szeretek, messze van,
- És jaj, tán minden veszve van -
Mondogatom tompán magamnak,
Míg hallgatom: a rengetegnek
Fenyõbordái hogy recsegnek,
Mert ölelgeti óriás
Karjaival az Elmulás.
.........................................
Elnyújtózom a fekvõszéken,
Akárcsak egy kezdõ halott,
S nézem az októberi égen
A két korai csillagot:
Balról arany lángok riadnak,
Fenséggel gyúl ki Jupiter,
Míg jobbról bájjal tûzi fel
Ametiszt-fátyolát Nyugatnak
Vénusz, az éteri hetéra...
Ó, boldog planéták! mit ér a
Földi ember csöpp élete,
Amelynek rossz kín a fele?
.........................................
Akartam lenni csillag én is,
A Végtelenség gyermeke,
Valaki, aki szárny is, fény is,
Örök szépségek hírnöke -
De lehet-e repülni annak,
Ki teste rabszolgája lett,
Kinek már mindenekfelett
Csak "hõ"-i és "kiló"-i vannak,
S ki csak csomó rút vegyi bomlás?
Jaj!... sóhajba veszõ káromlás
Dühe ráng romló testemen...
Az istenit!... jaj, istenem!...
.........................................
De szól a gong. A vacsorára
- Legfõbb szertartás itt - gyerünk!
Illatszert kenek koponyámra,
Rendben a nyakkendõ, az üng?
Feszülten ül ki-ki helyére,
A Vigaszt lessük... s torz, derûs
Shimmybe kezd egy hegedûs;
Dekadens és szõke fejére
A hölgyek gyúlt mosolyt dobálnak;
A nagy terem zajos lokálnak
Fonák és fájó párja lesz:
Az esti lázak bárja ez!
.........................................
Vigaszt!... mindegy, bölcset, bolondot,
Csak kínom szebbre fesse át -
Imádságot vagy vad kalandot,
Egy angyalt vagy egy bestiát!
Vagy csak annyit, hogy míg a liften
Szép asszonyok szállnak velem,
Eldadoghassam hirtelen:
...Kérem... én... most... meghalok itten...
Legyenek jók... isten nevében...
Simítsák meg az arcom szépen...
Anyásan... lágyan... ha lehet...
S tiszteltetem az életet...
TÓTH ÁRPÁD
|
ohkisleany, 14:00
|
|
|
ma a költészet napja is van
SZÜLETÉSNAPOMRA
Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltõtoll koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költõnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!
1937. április 11.
|
ohkisleany, 13:35
|
|
|
|
ohkisleany, 8:38
|
|
|
A HÁROM NYÚL
Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdõ közepében,
három nyulak összegyûltek, selyemfûre települtek,
ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott, s fölkiáltott: "Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak..."
- Úgy, úgy bizony, mint az urak felelték a három nyulak.
- Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az idõt lopni, most indulunk rókafogni!
Csacsi szarka, nem elhitte? Röpült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna, akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott: "Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre, három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak... Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk, a medve egér hozzájuk!
Hát még mirõl beszélgettek? Hogy eztán csak rókát esznek...
Ennek a fele se móka! Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdõszélre, csak mielõbb odaérne!
Hát amint ott futott, szaladt, szemben vele farkas haladt:
- Szaladj te is, komám farkas, jaj, mit láttam, ide hallgass!
Az erdõ közepén jártam, most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet, - ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora, fél méter is volt egy foga!
Hát még mirõl beszélgettek? Hogy eztán csak farkast esznek...
No hiszen egyéb se kellett, a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott, majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe nem jött vele egy nagy medve;
a medve így szólongatta: "Hova szaladsz, farkas koma?"
- Medve komám, ne is kérdjed, szaladj, ha kedves az élted!
Erdõ közepében jártam, jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam! Három nyulak ottan ültek éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még mirõl beszélgettek Hogy eztán csak medvét esznek!
Egyébre se volt már kedve szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve, közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdõszélre, szomszéd erdõ közepébe.
Szaporán szedték a lábuk, szellõ se érjen utánuk...
Amíg futottak lihegve, egy vadász jött velük szembe
Nézi is õket nevetve: együtt szalad róka, medve...
" No hiszen csak ne nevessél, vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!" - kiáltott rája a medve.
"Az erdõben három szörnyek, puska sem öli meg õket.
Három nyulak, de akkorák, nem láttál még ilyen csodát!"
Szedte lábát a vadász is; eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta, most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek, sohase vadászik többet...
Ezalatt a nyusziházban, fûszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben...
|
ohkisleany, 8:29
|
|
|
|
| 2009. prilis 10., pntek |
|
|
0 |
|
|
azt gondolom , szép nap volt:))
|
ohkisleany, 21:50
|
|
|
|
| |
