| 2013. június 21., péntek |
|
 |
0 |
|
|
Figyelj, drága kicsi lélek, elmondom, hogy mi az élet!
A semmibõl nagyra nõni, sĂrva a világra jönni, lassan lĂ©pni, Ăłvakodva
Anya kézbe kapaszkodva.Az ábécés könyvet bújni, tudás harsonáját fújni,
a nagy gondok után menni, hamis csĂłkot megĂzlelni, majd feledni nagyon gyorsan, Ă©s
szeretni halálosan. De az ember mégsem boldog, mert gyötrik õt"ezer gondok".
Lassan járni óvakodva, de már botra támaszkodva. Csipkés szemfedelet varrni, s egy õszi
estén meghalni. Hidd el, drága kicsi lélek, ennyibõl áll ez az élet!
|
moncsa98, 20:26
|
|
|
Hihetetlen rossz érzés, amikor valakivel már nem vagy olyan jóban, mint régen, és nem tudod,hogy mi az oka..nem tudod, hogy ki változott meg, Õ vagy Te?!mégis a legrosszabb az egészben az, hogy nem tudod, hogy mit kellene tenni,hogy minden újra a régi legyen...://
|
moncsa98, 10:09
|
|
|
Ăšj Ă©let...
Új álmok...
Ăšj tervek...
Új vágyak...
Új élet célok...
Ere van szügségem!
És meg is fogom valósitani...:))
|
moncsa98, 8:38
|
|
|
|
| 2013. június 18., kedd |
|
|
0 |
|
|
Melletted voltam, mikor tehettem,
Melletted voltam, mikor kellettem.
Melletted voltam, mikor már nem voltunk együtt,
Melletted voltam, remélve "újra kezdjük".
Melletted voltam, mikor mást szerettél,
Melletted voltam, mikor más miatt szenvedtél.
Melletted voltam, mikor mással voltál,
Melletted voltam, mikor hozzám sem szóltál.
Melletted voltam, mikor mindent veszni láttam,
Melletted voltam, és bizakodva vártam.
Melletted voltam, de Ă©szre sem vetted,
Melletted voltam, mert ezt kellett tennem.
Melletted voltam, mert fontos voltál nekem,
Melletted voltam, mert csak TĂ©ged Szerettelek !
|
moncsa98, 19:17
|
|
|
Kértem Erõt... és kaptam nehézségeket, amelyek erõssé tesznek.
Kértem Bölcsességet... és kaptam problémákat, hogy megoldjam õket.
KĂ©rtem JĂłmĂłdot... Ă©s kaptam agyat Ă©s izmot, hogy dolgozzak.
Kértem bátorságot... és kaptam akadályokat, hogy legyõzzem azokat.
KĂ©rtem Szerelmet... Ă©s kaptam bajban lĂ©võ embereket, hogy segĂtsek.
Kértem Jóindulatot... és kaptam lehetõségeket.
Semmit nem kaptam meg, amit akartam... De mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Éld az életet félelem nélkül, nézz szembe az akadályokka
|
moncsa98, 17:40
|
|
|
mĂşltnak egyszer Ă©s mindenkorra
vége. Most már nem
változtathatunk rajta. (...) Balgaság
azért büntetnünk magunkat a
jelenben, mert valaki annak idején
megbántott.
|
moncsa98, 16:15
|
|
|
|
| 2013. június 14., péntek |
|
|
0 |
|
|
Lásd azt, amit neked szántak,
És tedd azt, amit tõled várnak,
De Ă©n nem leszek szabad szolga,
A testem megtöröd, a lelkemet soha!
|
moncsa98, 18:49
|
|
|
A gyõztes sohasem adja fel, s aki feladja soha nem gyõz!
|
moncsa98, 18:45
|
|
|
Emlékek törnek fel bennem egy ismerõs dal halatán...
Eszembee jutnak a szép emlékek...ahogyan csókoltál...
És ekkor fel tör bennem minden..Mint egy megárat folyó
És belee remeg a testeem...
Nem birom nélküled...kedvesem a holnap mit sem ér haa nem lehetsz velem...
:||
|
moncsa98, 18:44
|
|
|
Tanulj a mĂşltbĂłl...
Élj a jelenek...
És biz a jövõbe...
:))
|
moncsa98, 18:42
|
|
|
Ha szeretsz valakit enged el hagy menyen a saját feje után...
Ha szeret téged akkor úgy is vissza tér hozzád...Ha meg nem szeret akkor meg felesleges magadhoz láncolnod..
|
moncsa98, 18:41
|
|
|
Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok Ă©s Ă©letek -
Bennem, legbelĂĽl valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
SzorĂthatom-e mĂ©g
Azt a kezet, amit elengedek.
|
moncsa98, 11:23
|
|
|
Ami volt, szép volt, ami lesz, legyen. Fáj elmenni, de csodálatos vágyakozni az ismeretlen után is.
|
moncsa98, 11:23
|
|
|
Semmi sem tart örökkĂ©. Eljön az idõ, amikor mindannyiunknak bĂşcsĂşt kell venni a világtĂłl, amit ismertĂĽnk, bĂşcsĂşt mindentõl, amit magátĂłl Ă©rtetõdõnek tartottunk, bĂşcsĂşt azoktĂłl, akikrõl azt hittĂĽk, sosem hagynak el. És mikor ezek a változások vĂ©gre szemet szĂşrnak, mikor az ismerõs távozik, Ă©s az ismeretlen átveszi a helyĂ©t, mi mindannyian csupán annyit tehetĂĽnk, hogy Ăgy köszöntjĂĽk: Isten hozott!
|
moncsa98, 11:22
|
|
|
Te csak repülj, repülj tovább is,
RepĂĽlj egy hosszĂş Ă©leten,
Ne ismerd meg azt a fájdalmat,
Melyet szereztél énnekem...
De - talán - majd egyszer csalódva
Fel fog zokogni jégszived
S meg fogod bánni, nagyon bánni,
Hogy jégre vittél engemet!...
|
moncsa98, 11:21
|
|
|
TĂ©ged megbĂ©nĂt a fĂ©lelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
|
moncsa98, 11:19
|
|
|
Gyakran gondolok arra, hogy nincs szomorúbb dolog a világon, mint ha el kell válnunk szeretteinktõl. Az ember olyan elveszettnek érzi magát.
|
moncsa98, 11:18
|
|
|
Nagyon nehĂ©z megtartani az ĂgĂ©reteket, Ă©s nem sĂrni, amikor valaki elmegy, aki mindennĂ©l kedvesebb... Ă©s nem várni ki az utolsĂł pillanatig, amĂg elindulnak a vonatok. Utána Ăşgyis mindig egyedĂĽl marad az ember a nagy, sötĂ©t, ködös Ă©letben.
|
moncsa98, 11:18
|
|
|
Fura dolog a búcsúzás: elronthatja a napot, akár az egész életet.
|
moncsa98, 11:17
|
|
|
Mindent elviszek Ă©s mindent itt hagyok,
Sohasem voltam Ă©s sohasem vagyok,
Te álmodj engem, álmodj tovább,
Soha nem veszĂthetsz el.
|
moncsa98, 11:16
|
|
|
Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verõ esõre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk.
|
moncsa98, 11:16
|
|
|
Az élet elválasztja azokat, akik szeretik egymást, és semmi nem tart örökké.
|
moncsa98, 11:15
|
|
|
Te (...) magamra hagysz, én pedig örökre ott maradok. Jövõ tavasszal majd megint arra vágysz, hogy itt legyek veled ebben a házban. És ha visszaemlékezel erre a napra, rájössz, hogy boldog voltál.
|
moncsa98, 11:15
|
|
|
Életem minden boldogságáért neked tartozom. Végtelen türelmes voltál velem, és hihetetlenül jó! Engem minden elhagyott, csak a jóságod bizonyossága nem! Nem hiszem, hogy két ember boldogabb lehet annál, mint mi voltunk!
|
moncsa98, 11:14
|
|
|
EmlĂ©kezz rá, hogy egyszer mĂ©g, utoljára, találkoztál velem... És ha van mĂ©g benned valami belõlem, mártsd be tolladat a lenyugvĂł nap tĂĽzĂ©be, s Ărd meg nekik... Ărd meg ezt a találkozást... Ă©s Ărd meg nekik, hogy hagytalak el, Ă©s hogy tĂ»ntem el, beleolvadva az alkonyodĂł Ă©gbe, ifjan, szĂ©pen Ă©s vĂ©gtelenĂĽl szabadon, hogy ne lássalak többĂ©.
|
moncsa98, 11:14
|
|
|
Nem szabad fĂ©lnĂĽnk elmenni, mert mindaz, ami számĂt, mindig velĂĽnk marad, mĂ©g ha nem is akarjuk.
|
moncsa98, 11:13
|
|
|
|
| 2013. június 12., szerda |
|
|
0 |
|
|
Egy igazi lány vagyok...Szeretek sokáig aludni,Ă©s utálom ha felĂ©bresztenek.Ă–rĂĽlök mikor látom,hogy valaki rám mosolyog.Szeretem mikor esik a hĂł,vagy Ă©ppen sĂĽt a nap,de szeretek az esõben rohangálni Ă©s utána gyönyörködni a szivárványba.MegörĂĽlök a csokiĂ©rt,a mesĂ©kĂ©rt,a vattacukorĂ©rt,Ă©s a romantikus álomvilágban játszĂłdĂł filmekĂ©rt.Sok ember hiányzik az Ă©letembõl Ă©s õket senki nem fogja pĂłtolni.Boldog ember vagyok,mert tudom,hogy van akinek számĂtok Ă©s õk mindig velem lesznek.....!
|
moncsa98, 20:23
|
|
|
|
| 2013. június 11., kedd |
|
|
1 |
|
|
Leszek egy emlĂ©k, mĂg gondolsz rám... Leszek egy akadály a feledĂ©s Ăştján. Dobj ki szĂvedbõl, ha Ăştban vagyok! Csak emlĂ©k vagyok... tĂ»rök, majd meghalok..
|
moncsa98, 17:14
|
|
|
Úgy élj a jelenben, hogy megbánás nélkül gondolhass a múltra.
|
moncsa98, 16:21
|
|
|
Élj a jelenben, emlékezz a múltra, és ne félj a jövõtõl, mert nem létezik, és soha nem is fog. Mert mindig csak jelen van.
|
moncsa98, 16:21
|
|
|
|
| |
