2013. június 14., péntek |
|
|
0 |
|
|
Lásd azt, amit neked szántak, És tedd azt, amit tõled várnak, De én nem leszek szabad szolga, A testem megtöröd, a lelkemet soha!
moncsa98, 18:49
|
|
|
A gyõztes sohasem adja fel, s aki feladja soha nem gyõz!
moncsa98, 18:45
|
|
|
Emlékek törnek fel bennem egy ismerõs dal halatán... Eszembee jutnak a szép emlékek...ahogyan csókoltál... És ekkor fel tör bennem minden..Mint egy megárat folyó És belee remeg a testeem... Nem birom nélküled...kedvesem a holnap mit sem ér haa nem lehetsz velem... :||
moncsa98, 18:44
|
|
|
Tanulj a múltból... Élj a jelenek... És biz a jövõbe... :))
moncsa98, 18:42
|
|
|
Ha szeretsz valakit enged el hagy menyen a saját feje után... Ha szeret téged akkor úgy is vissza tér hozzád...Ha meg nem szeret akkor meg felesleges magadhoz láncolnod..
moncsa98, 18:41
|
|
|
Viszontlátásra, - mondom, Ă©s megyek. Robognak vonatok Ă©s Ă©letek - Bennem, legbelĂĽl valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: SzorĂthatom-e mĂ©g Azt a kezet, amit elengedek.
moncsa98, 11:23
|
|
|
Ami volt, szép volt, ami lesz, legyen. Fáj elmenni, de csodálatos vágyakozni az ismeretlen után is.
moncsa98, 11:23
|
|
|
Semmi sem tart örökkĂ©. Eljön az idõ, amikor mindannyiunknak bĂşcsĂşt kell venni a világtĂłl, amit ismertĂĽnk, bĂşcsĂşt mindentõl, amit magátĂłl Ă©rtetõdõnek tartottunk, bĂşcsĂşt azoktĂłl, akikrõl azt hittĂĽk, sosem hagynak el. És mikor ezek a változások vĂ©gre szemet szĂşrnak, mikor az ismerõs távozik, Ă©s az ismeretlen átveszi a helyĂ©t, mi mindannyian csupán annyit tehetĂĽnk, hogy Ăgy köszöntjĂĽk: Isten hozott!
moncsa98, 11:22
|
|
|
Te csak repülj, repülj tovább is, Repülj egy hosszú életen, Ne ismerd meg azt a fájdalmat, Melyet szereztél énnekem... De - talán - majd egyszer csalódva Fel fog zokogni jégszived S meg fogod bánni, nagyon bánni, Hogy jégre vittél engemet!...
moncsa98, 11:21
|
|
|
TĂ©ged megbĂ©nĂt a fĂ©lelem, engem meg a bánat, TĂ©ged oda hĂşz egy kĂ©z, ami engem a halálba rángat. De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyárĂłl a viasz, Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kĂ©rdezed: ki az?
moncsa98, 11:19
|
|
|
Gyakran gondolok arra, hogy nincs szomorúbb dolog a világon, mint ha el kell válnunk szeretteinktõl. Az ember olyan elveszettnek érzi magát.
moncsa98, 11:18
|
|
|
Nagyon nehĂ©z megtartani az ĂgĂ©reteket, Ă©s nem sĂrni, amikor valaki elmegy, aki mindennĂ©l kedvesebb... Ă©s nem várni ki az utolsĂł pillanatig, amĂg elindulnak a vonatok. Utána Ăşgyis mindig egyedĂĽl marad az ember a nagy, sötĂ©t, ködös Ă©letben.
moncsa98, 11:18
|
|
|
Fura dolog a búcsúzás: elronthatja a napot, akár az egész életet.
moncsa98, 11:17
|
|
|
Mindent elviszek Ă©s mindent itt hagyok, Sohasem voltam Ă©s sohasem vagyok, Te álmodj engem, álmodj tovább, Soha nem veszĂthetsz el.
moncsa98, 11:16
|
|
|
Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verõ esõre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk.
moncsa98, 11:16
|
|
|
Az élet elválasztja azokat, akik szeretik egymást, és semmi nem tart örökké.
moncsa98, 11:15
|
|
|
Te (...) magamra hagysz, én pedig örökre ott maradok. Jövõ tavasszal majd megint arra vágysz, hogy itt legyek veled ebben a házban. És ha visszaemlékezel erre a napra, rájössz, hogy boldog voltál.
moncsa98, 11:15
|
|
|
Életem minden boldogságáért neked tartozom. Végtelen türelmes voltál velem, és hihetetlenül jó! Engem minden elhagyott, csak a jóságod bizonyossága nem! Nem hiszem, hogy két ember boldogabb lehet annál, mint mi voltunk!
moncsa98, 11:14
|
|
|
EmlĂ©kezz rá, hogy egyszer mĂ©g, utoljára, találkoztál velem... És ha van mĂ©g benned valami belõlem, mártsd be tolladat a lenyugvĂł nap tĂĽzĂ©be, s Ărd meg nekik... Ărd meg ezt a találkozást... Ă©s Ărd meg nekik, hogy hagytalak el, Ă©s hogy tĂ»ntem el, beleolvadva az alkonyodĂł Ă©gbe, ifjan, szĂ©pen Ă©s vĂ©gtelenĂĽl szabadon, hogy ne lássalak többĂ©.
moncsa98, 11:14
|
|
|
Nem szabad fĂ©lnĂĽnk elmenni, mert mindaz, ami számĂt, mindig velĂĽnk marad, mĂ©g ha nem is akarjuk.
moncsa98, 11:13
|
|
|
|
2013. június 12., szerda |
|
|
0 |
|
|
Egy igazi lány vagyok...Szeretek sokáig aludni,Ă©s utálom ha felĂ©bresztenek.Ă–rĂĽlök mikor látom,hogy valaki rám mosolyog.Szeretem mikor esik a hĂł,vagy Ă©ppen sĂĽt a nap,de szeretek az esõben rohangálni Ă©s utána gyönyörködni a szivárványba.MegörĂĽlök a csokiĂ©rt,a mesĂ©kĂ©rt,a vattacukorĂ©rt,Ă©s a romantikus álomvilágban játszĂłdĂł filmekĂ©rt.Sok ember hiányzik az Ă©letembõl Ă©s õket senki nem fogja pĂłtolni.Boldog ember vagyok,mert tudom,hogy van akinek számĂtok Ă©s õk mindig velem lesznek.....!
moncsa98, 20:23
|
|
|
|
2013. június 11., kedd |
|
|
1 |
|
|
Leszek egy emlĂ©k, mĂg gondolsz rám... Leszek egy akadály a feledĂ©s Ăştján. Dobj ki szĂvedbõl, ha Ăştban vagyok! Csak emlĂ©k vagyok... tĂ»rök, majd meghalok..
moncsa98, 17:14
|
|
|
Úgy élj a jelenben, hogy megbánás nélkül gondolhass a múltra.
moncsa98, 16:21
|
|
|
Élj a jelenben, emlékezz a múltra, és ne félj a jövõtõl, mert nem létezik, és soha nem is fog. Mert mindig csak jelen van.
moncsa98, 16:21
|
|
|
KifĂ©nyesĂtheted cipõd, viselhetsz öltönyt, FĂ©sĂĽlheted a hajad, Ă©s lehetsz nagyon csinos, Elrejtheted arcod egy mosoly mögött. Csak egy dolgot nem titkolhatsz el: Azt, amikor belĂĽl összeroppansz.
moncsa98, 16:20
|
|
|
Akkor nevetünk, amikor valami a legjobban fáj. Nevetünk, amikor mást nem tudunk tenni. A nevetés az egyetlen stratégia, ha kezd széthullani körülöttem a világ... Csak az olcsó pillanatok provokálnak könnyeket.
moncsa98, 16:19
|
|
|
Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszĂ»nik a fájdalmad. AmĂg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. AttĂłl mĂ©g elengedheted. SĂrva bĂşcsĂşzunk egymástĂłl, s ha igazi a szereteted, ez egy jĂł sĂrás. Elválasztva lenni bárkitõl is, akit szeretĂĽnk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjĂĽk. (...) Az elengedĂ©s nem azt jelenti, hogy az ember szĂve kihĂ»l. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedĂ©s azt jelenti, hogy hagyom õt szabadon repĂĽlni, szállni, a maga Ăştján - abban a biztos remĂ©nyben, hogy visszatalál majd hozzám. De amĂg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.
moncsa98, 16:17
|
|
|
|
2013. június 10., hétfő |
|
|
0 |
|
|
Hogy mit szeretnék? Egy felejthetetlen és boldog nyarat a barátokkal!:)
moncsa98, 19:08
|
|
|
Utálsz? - Leszarom! A vĂ©lemĂ©nyed? - Teszek rá! PadlĂłra kĂĽldesz? - Felállok! MegsĂ©rtesz? - Lepereg! Ismersz? - KĂ©tlem! Fáj? - Csak Ă©n tudom! FĂ©lek? - Soha! Hazudsz? - Észreveszem! Kihasználsz? - Rábaszol! MegszĂvatsz? - Nem Ă©rdekel! Legyõzöl? - Azt megnĂ©zem! Szeretsz?! - KĂ©sõ,kicsiszĂvem.. ElmĂ©sz? - PEZSGĂ•T BONTOOOK!
moncsa98, 18:53
|
|
|
BarátkĂ©nt bĂşcsĂşzom ma tõled, mĂ©gis meghalok, Nem ölelhetlek többĂ©, visszasĂrom azt a tegnapot, Hazudok magamnak, de Ă©rzed te is, szeretlek, JĂłl tudom merre jársz, mĂ©gis folyton csak kereslek...
moncsa98, 18:50
|
|
|
|
| |