2013. március 11., hétfõ |
|
|
1 |
|
|
Visszanézve a múltba, az agyam leblokkolt, majd mosolyogtam. Talán õrült vagyok? ...de még mindig hiányzol..
moncsa98, 9:23
|
|
|
Talán egy napon, évek múlva ha majd a fájdalom elviselhetõvé csillapul képes leszek visszanézni arra a néhány rövid hónapra, amely mindig is életem legboldogabb idõszaka marad..~
moncsa98, 9:23
|
|
|
Nem fogja már kezed és te sem az övét, Bár soha nem felejti el régi szerelmét- SzÃvébe véste az arcod és te is az arcát, De külön vÃvjátok szÃveitek harcát.
moncsa98, 9:23
|
|
|
SZERETNÉK VISSZAMENNI | az idõbe, kezet rázni azzal az emberrel, aki valaha voltál, aztán megfordulni és elsétálni a magasba emelt középsõ ujjammal, ami annak szól, aki most vagy.
moncsa98, 9:22
|
|
|
HA CSAK BARÃTOK - vagyunk, miért tudom, hogy milyen a csókod Ãze?
moncsa98, 9:21
|
|
|
Levegõnek nézel ha elmész mellettem, s letagadod az érzést, hogy valaha is kellettem. Nem nézel a Szemembe, Tán Félsz attól amit Látnál? Hisz a szememben van minden mire valaha Is Vágytál.
moncsa98, 9:18
|
|
|
~Utálom a szemedet,a hajad, azt a jól ismert,flegma mosolyodat.Utálom a nevetésed, a nagyképûséged.De tudod mit utálok benned a legjobban?Azt, hogy ezek után még elérted, hogy szeresselek!
moncsa98, 9:17
|
|
|
~Tudod milyen érzés..elengedni valakit, akit tényleg nagyon szeretsz, csak azért, hogy õ boldog legyen..
moncsa98, 9:16
|
|
|
~Te nem tudhatod milyen az, ha igazán szeretsz, ha egy életen át sohasem feledsz.Ha minden egyes nap végén az emlékével fekszel, és minden reggel újra csak rágondolva kelsz fel.Te nem tudhatod milyen is az érzéstõl elégni, minden egyes nap viszonzást remélni.Te nem tudhatod milyen az, csakis érte élni, hogy milyen rossz minden nap csalódástól félni..
moncsa98, 9:16
|
|
|
~Tudod mit?Azt kÃvánom légy boldog...ne feledd, hogy volt egyszer azt életedben aki szÃvbõl szeretett.
moncsa98, 9:14
|
|
|
~Lehet, nem löksz el magadtól, de nem is harcolsz azért,hogy megtarts.
moncsa98, 9:13
|
|
|
~Néha úgy érzem,tudnék nélküle élni,de mikor tényleg egyedül maradok,légyszÃvesebben meghalnék a hiányában..
moncsa98, 9:11
|
|
|
AZ IGAZI OK az, hogy azért vagyok túl rajtad,mert most látom csak, hogy ki is vagy valójában.
moncsa98, 9:10
|
|
|
Elmúlnak az ölelések, ahogy elmúlnak a nyarak, mit igaznak véltél, egyszer darabokra szakad
moncsa98, 9:02
|
|
|
|
2013. március 8., péntek |
|
|
1 |
|
|
Mi a szerelem.? Két hülye egymásra találása.:`)
moncsa98, 12:14
|
|
|
Szeretem az utolsó percig...
moncsa98, 12:10
|
|
|
Várom a percet mikor szemedbe mondhatom, szÃvbõl jövõ szerelmes mondatom! Véget ért a magány, Te a vagy a végzet, ha nem látlak Téged, szivembõl vérzek! :)
moncsa98, 12:10
|
|
|
EGY NAGY HIBÃM VAN.. túl sok mindent nézek el az embereknek, túl sokat csalódok, majd túl könnyen bocsájtok meg nekik.. TÚL HÃœLYE VAGYOK!
moncsa98, 12:09
|
|
|
Ha elhiszed hogy jól vagyok; és minden rendben, csak azért mert mosoly ül az arcomon, soha nem ismersz igazán!
moncsa98, 12:08
|
|
|
Nincs rosszabb, mint úgy érezni, hogy senkit nem érdekel,hogy létezünk,hogy senki nem figyel arra amit mondunk,és hogy a világ tökéletesen mûködik a mi zavaró jelenlétünk nélkül is...
moncsa98, 12:06
|
|
|
Mindig van egy dal Amit akkor hallgatsz, mikor boldog vagy. Amit akkor hallgatsz, mikor szomorú vagy. Van olyan dal amitõl nevetned kell, vagy éppen sÃrnod. Van olyan dal, ami a barátaidra emlékeztet. És persze van olyan dal, ami Rá emlékeztet.
moncsa98, 12:06
|
|
|
Addig mosolyogj mÃg élek. Amikor temetnek, már hiába sÃrsz! :)
moncsa98, 12:05
|
|
|
A két legnehezebb dolog az életben: Türelmesnek lenni és várni a megfelelõ pillanatra, aztán meg elfogadni, hogy valójában a semmire vársz.
moncsa98, 12:05
|
|
|
Vannak pillanatok az életben, amikre örökké emlékezni fogok. Nem azért, mert fontosak voltak, hanem mert akkor itt voltál.
moncsa98, 12:04
|
|
|
Szomorú pillanat, amikor visszaolvasol egy régi beszélgetést egy olyan emberrel akivel már nem beszélsz...:(
moncsa98, 12:03
|
|
|
|
2013. március 6., szerda |
|
|
0 |
|
|
MegtanÃtottál szeretni, most légy mester és tsnÃts meg feledni.://♥
moncsa98, 11:14
|
|
|
Emlék: Van, amit szándékosan tárolunk, mint például a vonásokat, a szeretett lény mosolyát, mélyreható pillantását, és ezeket a tudatosan tárolt dolgokat bármikor elõhÃvhatjuk, ha szükségünk van rájuk. Viszont a tudatalattink is emlékszik. Ezeket az emlékeket nem tudjuk az akaratunkkal elõcsalogatni, váratlanul csapnak le ránk. Elég egy illat, egy szÃn, egyetlen szó, és a tudatalattink máris a felszÃnre hÃv elfeledettnek vélt jeleneteket, párbeszédeket, vagy akár egy ölelést. Ezek megrendÃtõbbek, mint bármely tudatosan tárolt pillanat..
moncsa98, 11:09
|
|
|
Soha ne sajnáld azt a dolgot, ami valaha MOSOLYT csalt az arcodra! :)
moncsa98, 11:08
|
|
|
~Elsõ pillanatban még azt hittem örökre csak barátok leszünk, de azt nem hittem, hogy egyszer majd megszeretlek.~
moncsa98, 11:08
|
|
|
Nekem már csak TE vagy dögöljél meg :D
moncsa98, 10:47
|
|
|
|
| |