2012. november 14., szerda |
|
|
0 |
|
|
Annyira vágytunk felnõttnek lenni, de sokszor felcsendül a régi nóta... szép gyermekkor, jöjj vissza egy szóra...
moncsa98, 14:38
|
|
|
Tudom, hogy lehetne jobb is. Lehetnék például boldogabb, hogyha megtanulnám, hogy lehetnél kevésbé fontosabb !
Mondd, mért nézem még mindig az adatlapod ha tudom,hogy hiába várok már? Mondd mit tegyek,hogy túl lépjek rajtad?Hisz neked már ment akkor talán tanácsot is tudsz adni. Ne mond, hogy szarjalak le, mert tudod ,hogy úgy sem fog menni . És közben mutatom a boldog lányt, ki néha mosolyog de az a mosoly nem olyan, mint ami régebben volt. Azóta valami megváltozott. Talán csak én . Talán az aranyos kis kislányból egy felnõtt nõ lett. Kinek a szÃve még mindig nincs rendben. Mondd ,hogyan gyógyÃthatom meg?Kérlek segÃts nekem ,mert ezt Ãgy folytatni nem merem.
moncsa98, 12:21
|
|
|
Történnek dolgok az ember életében, melyekre jobb volna nem emlékezni. Jobb volna, de emlékezni kell. emlékezni azért, hogy soha ne történhessen még egyszer, és emlékezni, hogy megtörténhetett... ! :/ ♥
moncsa98, 12:18
|
|
|
Röhögj a világ közepébe, legyél magabiztos, és ne számÃtson más véleménye ! légy önmagad, ha nem tetszik valakinek, azt meg.. szard le.!
moncsa98, 12:15
|
|
|
Ha bánat ér, legyél olyan, mint a kismadár.. Mely ha kivágják alóla a fát, nem a mélybe zuhan, hanem a magasba száll ! ♥
moncsa98, 12:14
|
|
|
Fura hogy az emberek dobálóznak azzal hogy szeretlek, és van aki ki se meri mondani mert olyan súlyos jelentése van ... !
moncsa98, 12:10
|
|
|
Legjobban szerettem. Olyan õszinte voltam vele, mint eddig senki mással. Vele mindig órákat beszéltem. El kellett engednem, mert neki nem én voltam az igazi ♥
moncsa98, 12:07
|
|
|
Egyet kérek. Hadd lássalak még egyszer. Csak hadd lássam, hogy nevetsz, csak hadd lássam hogy boldog vagy.. Nélkülem.. :(
moncsa98, 12:06
|
|
|
El akarlak hagyni, de a szÃvem azt mondja Nem tudok elmenni. :/
moncsa98, 12:06
|
|
|
Soha ne gyere, ha most nem jössz.soha ne szeress, ha most nem vagy itt. :(♥
moncsa98, 12:05
|
|
|
Életünkben vannak olyan foltok, melyet az õszinte bánat könnyei sem mosnak le.../: </3
moncsa98, 12:05
|
|
|
Rá fogsz jönni... egy éjszakán te fogsz majd sÃrni, mert rájössz, hogy késõ, mert hiányzom, és mert én voltam az egyetlen, ki boldoggá tudott volna tenni!
moncsa98, 12:03
|
|
|
Barátok hát persze..Miattam lehetünk azok,csak nekem az fájni fog,de persze lehetünk,mért is ne :)Maj idõvel jobb lesz ne félts engem .Nem fáj,hogy ilyen könnyen elfelejtettél.Most már az fáj ,hogy én jobban szerettelek mint te valaha is szerettél.Túlélem,jól leszek ,csak idõ kell mÃg túllépek .:)
moncsa98, 12:02
|
|
|
SzÃvem titkát Ãrom, E kis versbe neked, Rád gondolok, Ezt sose feledd, S, hogy szÃvem mit kÃván, Soraim betûiben keresd!
moncsa98, 12:02
|
|
|
~Nem csak neked fájhat ám..Igen neked is fáj most..De nem az miatt ami történt hanem egy másik lány miatt..à mindegy felesleges lenne neked irnom..Tudom,hogy már nem lehetsz az enyém de még Ãgy is minden nap padlóra küldesz csak egy kiÃrásoddal vagy akármivel...Nem fog fájni Ãgérem..Csak elötte megtanulok felejteni:)
moncsa98, 12:01
|
|
|
- Most utálsz? - Az utálat érzelem. És én nem tartalak annyira se, hogy akármit érezzek irántad. Szóval nem, nem utállak. Csupán semmibe veszlek..
moncsa98, 12:00
|
|
|
Remélem, egy nap majd visszanézel, és eszedbe jut minden, amink volt.. és megbánsz majd minden egyes percet, amikor megbántottál!
moncsa98, 11:59
|
|
|
reménykedtem benned. hogy te más vagy. de tudod mit?! te még rosszabb vagy, mint az összes többi. te talán nem játszadozni akartál velem, talán nem akartál bántani, de mégis te bántottál a legjobban! és csak azért, mert bizonytalan vagy, s nem tudsz dönteni... köszönöm! köszönöm hogy adtál egy leckét, és most kérlek hagyj el örökre, hogy ne reménykedhessek tovább!
moncsa98, 11:58
|
|
|
Tudod... Elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha visszamehetnék a múltba, mi lenne, ha nem adnám meg a számom neked, mi lenne ha nem válaszoltam volna az sms-edre. Aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem ismernélek. Nem tudnám, milyen az, ha megölelsz, milyen érzés, ha puszit nyomsz az arcomra... Még azt sem tudnám, milyen gyönyörû vagy, ha mosolyogsz. Ãgy hát tudod mit, örülök, hogy megismertelek, örülök, hogy fájdalmat okozol nekem, mert legalább tudom, hogy létezel, legalább tudom, hogy vagy, vagyis voltál nekem!
moncsa98, 11:57
|
|
|
Azt mondod "csak egy zene"? Ez nem "csak egy zene", amit hallgatok, hanem érzés, emlék, gondolat. Minden ami én vagyok, amire gondolok, amit el akarok felejteni, amilyenné válni szeretnék. Sok-sok ritmus, dallam, szókapcsolat ami belém bújik. Nyomot hagy és nem felejtem addig amÃg fontos. MélyÃti a sebeket vagy éppen eltörli minden gondomat, jó kedvet és harmóniát önt belém. Csak néhány perc, másodperc és máris jobbá válik miden.
moncsa98, 11:56
|
|
|
Mindig mondogattam, hogy én bizony nem fogom senkinek sem odaadni a szÃvem. De ha gondolod, Te tehetsz egy próbát arra, hogy ellopd!♥
moncsa98, 11:54
|
|
|
milyen csodálatos dolog az arcmimika.. néhány izom elég ahhoz, hogy átverd a világot..
moncsa98, 11:53
|
|
|
Mintha még mindig itt lennél,mintha még mindig látnálak, néha úgy érzem hogy ami kettõnk között történt, az tényleg igazi volt, de aztán rádöbbenek hogy már nem vagy itt és már nem is látlak, és egyszer csak eltûnsz, mintha nem is léteztél volna!
moncsa98, 11:47
|
|
|
Egy álom mely mosolyogni tanÃtott cselesen,és nem akarom felfogni,hogy nem igaz a fele sem..
moncsa98, 11:36
|
|
|
A búcsú nem mindig könnyû,hát Ãgy fejezem ki neked,most haragszol talán,de megérted szabadnak kell lennem...
moncsa98, 11:35
|
|
|
Az erõmbõl csak annyira tellett, hogy kicsit csendesÃtsem a zokogásomat ~ de csak visszatartani bÃrtam, abbahagyni nem.../:
moncsa98, 11:34
|
|
|
Attól még, hogy nagy a pofám, és néha bunkó vagyok .. én is kibaszottul érzõlény vagyok !
moncsa98, 11:32
|
|
|
Gondoltál már arra, hogy ha te nem lennél, mennyivel unalmasabb lenne a világ Például a barátaid számára. Mennyi át nem élt közös emlék,mennyi ismételhetetlen pillanat maradt volna ki. Hány pillantás, amit csak neked szántak,egy mosoly,amit soha nem fogsz elfelejteni. Egy szÃvbõl jövõ kacagás, ami bearanyozta az egész napodat. Az elsõ érintés, amit tõle kaptál,az elsõ csók, elsõ szál rózsa, közös délután, mikor a szikrázó napsütésbõl egyszerre csak nyári zivatar lett,és hazaszaladtatok a pulcsija alatt. De ha nem élnél, nem gondolkodtál volna ezen se. Akkor semmi nem lenne. Ez számunkra elképzelhetetlen. S mikor úgy érzed, reménytelen a helyzet,ha senki nem szeret,ha legszÃvesebben elsüllyednél, mintha nem is lettél volna,esetleg elmenekülnél a világ másik végébe,állj meg egy kicsit. Gondolj magadra. Aztán a családodra. Rá. Majd a barátaidra. A világra .Egy évre. Egy hónapra. Egy napra. Egy órára. Egy Percre. Egy másodpercre .Majd nyisd ki a szemed. Látod? Felébredtél. Ez a való világ. Innen nincs kiút. Itt már nem lehet felébredni. Nyitott szemmel kell járni, éjjel, nappal. Senkiben nem szabad megbÃzni. Még abban sem, aki azt mondja,hogy a legjobb barátod. nem tudhatod, hogy mikor támad hátulról. Aki azt mondja, hogy szeret,talán igaz lehet .De akinél a szem beszél, az igazán érted él!
moncsa98, 11:31
|
|
|
- Honnan tudod, hogy valaki szomorú, miközben mindig mosolyog? - Csak egyszer nézz rá akkor, mikor nem beszél senkivel, egyedül ücsörög egy padon, rengeteg emberrel körülvéve. Ha mosolyog, akkor valóban boldog, de ha csak szomorúan bámul maga elé, tudni fogod a szemébe nézve, hogy milyen magányos is valójában.
moncsa98, 11:28
|
|
|
Amikor azt hallod, "erre nincs idõm", mindig tudd, hogy azért nincs ideje rá, mert nem tartja annyira fontosnak azt a valamit, hogy idõt szánjon neki... Hiszen mindenkinek csak arra van ideje, amire idõt szakÃt magának, és mindenki csak arra szakÃt idõt, amit fontosnak tart!
moncsa98, 11:27
|
|
|
|
| |