| 2012. november 13., kedd |
|
 |
0 |
|
|
,,,..Mondd mit tegyek hogy Ă©rezd
hogy rég több vagy mint az élet?!
mondd mit tegyek hogy Ă©rezd?
ha kell meghalnék te érted?!`
|
moncsa98, 15:34
|
|
|
,,..Neked nem jelent semmit az amit Ă©rzek.lehet hogy hallod.de nem biztos hogy Ă©rted."
|
moncsa98, 15:34
|
|
|
,,Akkor is szeretlek. gyûlölj csak. akármennyire. mindig szeretni foglak"
|
moncsa98, 15:31
|
|
|
,,Ma volt az a nap, amikor rájöttem: ha végleg túl leszek rajtad, akkor boldogabb leszek, mint valaha voltam. Annyira boldog, amilyenné te sosem tudtál tenni..!"
|
moncsa98, 15:31
|
|
|
,,A magány újra mellém ül, cigi füst az erkélyrõl, a végén úgyis csak egy sóhaj marad .. "
|
moncsa98, 15:30
|
|
|
"Mit is érzel, mondd el szmájlik nélkül..."
|
moncsa98, 15:30
|
|
|
,,FĂ©ltelek, mert szĂ©p a szemed..Ă©s ezt más is látja! fĂ©ltelek ha nem láthatlak Ă©s nem vagyok veled, s ha láthatlak Ă©s mellettem vagy, magamtĂłl fĂ©ltelek! fĂ©ltelek mert te vagy szĂvem egyetlen boldogsága, fĂ©ltelek, mert okom nincsen, Ă©s jogom sincs hozzája..! "
|
moncsa98, 15:28
|
|
|
,,Fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjuk elmenni. elszakadni. megszabadulni. az embereknek meg kell Ă©rteniĂĽk, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerĂĽnk, másszor veszĂtĂĽnk. ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy Ă©szre vegyĂ©k az erõfeszĂtĂ©seidet, hogy felfedezzĂ©k a tehetsĂ©gedet, hogy megĂ©rtsĂ©k szerelmedet. minden egyes ciklust le kell zárni. nem bĂĽszkesĂ©gbõl, nem azĂ©rt, mert nem bĂrsz tovább harcolni, nem is gõgbõl, hanem egyszerĂ»en azĂ©rt, mert már nem rĂ©sze az Ă©letednek. zárd be az ajtĂłt, cserĂ©lj lemezt, takarĂtsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. felejtsd el azt, aki voltál, Ă©s legyĂ©l az, aki vagy."
|
moncsa98, 15:23
|
|
|
,,Köszönöm. folyton csak köszönök mindent, minden egyes szavadat felĂ©m. sokat tanultam tõled. annyira szeretnĂ©m, ha boldog lennĂ©l. abba a mosolyba mĂ©g sokan bele fognak szeretni. hidd el.. tudom. hiányozni fog mindened. a nevetĂ©sed, az Ă©rintĂ©sed, a csĂłkjaid. Ă©s tudom, vissza fogom sĂrni. igazad volt, tudtam Ă©n is, hogy Ăgy lesz. de erõsnek kell lennem, hiszen ez az Ă©let, mĂ©g ha könnyekkel kĂĽzdök hĂłnapokig is. sose felejtelek el. soha nem leszel számomra `csupán csak egy ember`. mindig is leszel valami, valami fontos, akit sohasem fogok elfelejteni. emlĂ©kzeni fogok rád mindig, ĂgĂ©rem neked."
|
moncsa98, 15:19
|
|
|
,,Ha csak egyszer tiszta szĂvedbõl mondod: `szeretlek`, ez többet Ă©r, mintha százszor elismĂ©tled: `örökkĂ© hĂ» leszek hozzád`. ebben az egy szĂłban, ebben az Ă©rzĂ©sben minden hĂ»sĂ©g benne van. ez az Ă©rzĂ©s kĂ©nyszerĂt hĂ»sĂ©gre. örök hĂ»sĂ©gre..!"
|
moncsa98, 15:15
|
|
|
,,LehetnĂ©k Ă©n flegma is, de nem tudnám megtenni. nem tudnám azt mondani, hogy hĂşzz el, mert azt akarom, hogy maradj velem. de neked mi jár fejedben..?? mondd, mit szeretnĂ©l tõlem..? ha semmit, miĂ©rt nem mĂ©sz el..? engem ezzel megbántasz, hát nem Ă©rted..? itt vagy velem, de mĂ©gsem Ă©rtelek. mondd, szeretsz? vagy egyszerĂ»en csak elviselsz..? itt akarsz maradni, vagy csak kĂ©nyszert Ă©rzel..?? várok a válaszra, de nem várhatok örökkĂ©. Ă©rtsd meg, nem adhatom oda a szĂvem, ha tudom, hogy te töröd kettĂ©.."
|
moncsa98, 15:13
|
|
|
,A szemem könnyben ég, hiszen megbántam már százszor is mit elkövettem rég."
|
moncsa98, 15:09
|
|
|
,,Ne hagyd, hogy valaki a mindeneddé váljon, mert ha õt elveszted, nem marad semmid..."
|
moncsa98, 15:08
|
|
|
,,Nem akarom de rád gondolok,menekülnék de nem tudok, nyugalom kéne, béke, csend...de itt visszhangzol idebent ..."
|
moncsa98, 15:06
|
|
|
,Ha minden lánc elszakad, ha minden szĂv meghasad, ha mindenki elfelejt, Ă©n akkor is itt vagyok neked, mert szeretlek!!"
|
moncsa98, 14:59
|
|
|
,,TE vagy kiért élni tudtam,
te vagy kinek szemébe nem hazudtam,
te vagy kiért bármit megtennék,
te vagy ki fájdalmat tudott okozni.
Te vagy ki most ,hogy elment,
szemembe mondta: Nem szeretlek.
Oly jĂł lenne Ăşjra hallani hangod,
és számon érezni a csókod.
Ăšjra veled lenni
Ă©s soha többĂ© el nem engedni.”
|
moncsa98, 14:55
|
|
|
,TĂşl vagyok rajtad,
már nem sĂrok Ă©jjel nappal.
Nem vágyom az ölelésedre,
a csĂłkodra ,a kedves szavaidra.
Nem számĂt mi volt a mĂşltban,
most elakarlak felejteni egy pillanatra.
|
moncsa98, 14:52
|
|
|
,,Szembe néztél és mondtad ,
hogy velem leszel minden pillanatba.
Most, hogy csak átnézel rajtam,
szĂvem örökkĂ© sebes marad.
Ezt a sebet begyĂłgyĂtani nem lehet,
akkora ürességet hagytál bennem.
Nem tudok tovább lépni,
mĂg utoljára nem hallom a szádbĂłl,
hogy nem Ă©rek neked semmit”
|
moncsa98, 14:51
|
|
|
,,Minden percben mĂg veled voltam,
egy álomvilágban jártam,
nem létezett más
csak te meg Ă©n.
Most hogy felébredtem
a valóság várt,
mely nagyon fáj.”
|
moncsa98, 14:49
|
|
|
,,SzĂvembe vĂ©sted neved,
és onnan kitörölni nem lehet.
Te voltál kiért bármit megadnék,
de neked még ez se volt elég.
Nem foglalkoztál velem,
és már magam se tudom,
hogy állok veled.
Ăšgy Ă©rzem szĂvem megszakad,
de mégis szeretlek még,
mert az emlékeket kitörölni,
nem tudom mĂ©g”
|
moncsa98, 14:49
|
|
|
,,Látnád most szĂvem,
ahogyan Ă©rted sĂr Ă©jjelente,
álmomba te járkálsz,
és ezt nem tudom elfelejteni már,
annyira vágyom, hogy mellém búj
Ă©s fĂĽlembe suttogj.
Kérlek mond már meg,
mért is teszed ezt velem?!!?
Mi jĂł abban ,hogy szenvedek,
és te csak állsz
Ă©s bámulod mit is mĂ»velsz a szĂvemmel.
Kezedbe adtam,
megkértelek vigyázz rá,
de te mégis megbántottál.
Annyira nem akartam ezt,
és mégis újra ezt kaptam pont attól,
akit annyira szeretek "
|
moncsa98, 14:48
|
|
|
, SzĂvem darabokba hever,
te okoztad ezt nekem.
Nem akartam beléd szeretni,
de úgy látszik még is megtörtént.
És most hogy veled vagyok
napjaim boldogok.
Egy ideig Ăgy ment,
de aztán kezdtél elfeledni meg minden.
És most már nem érdekellek,
én meg csak küszködök könnyeimmel.
Ez a fájdalom nem akar elmúlni,
akár hogy próbálom betölteni.
Éjszakákat sĂrok át,
ahányszor eszembe jut mit is kaptam tõled”
|
moncsa98, 14:46
|
|
|
,,Örökké õrzõm emléked,
a szerelmet melyet irántad éreztem,
kár, hogy most már nem szeretsz engem,
mert én még mindig félek tovább élni életem.
Azt mondtad nem fogsz sebet ĂĽtni szĂvemre,
de most meg darabokban hever.
Szerelmem õszinte volt,
kár, hogy neked ez semmit nem mond.
Egy õszinte szó,
melyet utoljára hallasz tõlem:
Ă©n Szeretlek mĂ©g ha te ezt nem veszed figyelembe”
|
moncsa98, 14:44
|
|
|
Veled voltam minden percben,
de te ellökted ezt,
Sajnos szĂvembe zártalak már
és most ez nagyon fáj.
El akarlak felejteni,
de ehhez most épp túl kevés vagyok én.
Érzelmeim õszinték voltak,
de te csak áltattál, mint általában.
Azt Hittem benned bĂzhatok,
de rájöttem, hogy mind ez csak hazugság volt.
A sok szeretlek, az imádlak
mind ez csak egy szĂł volt,
amit most elfelejteni egy életen át
nem tudok”
|
moncsa98, 14:43
|
|
|
Az idĂ©zet kifejezi az összes Ă©rzĂ©sed.NĂ©ha sĂrásra ,nĂ©ha nevetĂ©sre kĂ©sztet.
|
moncsa98, 14:39
|
|
|
,,Életed útját magad választod,
Válassz hát úgy, ha egyszer
Elindulsz, nincs már visszaút."
|
moncsa98, 14:37
|
|
|
,,Minden nap megszûnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami, amiért érdemes élni, küzdeni."
|
moncsa98, 14:36
|
|
|
,,Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan elõttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami elõttünk van."
|
moncsa98, 14:33
|
|
|
,,Csak olyat mondj, amit valĂłban Ăşgy is gondolsz. Az Ă©let rövid, nem szabad tönkretenned azzal, hogy folyton a következmĂ©nyeken aggĂłdsz. Teljes, intenzĂv Ă©s boldog Ă©letet kell Ă©lned, akár egy nyitott könyv, amely elĂ©rhetõ bárkinek, aki bele akar olvasni."
|
moncsa98, 14:32
|
|
|
,Ha egy ember semmit sem talál, amiért meg tudna halni, akkor élnie sem érdemes."
|
moncsa98, 14:31
|
|
|
|
| |
