| 2012. július 18., szerda |
|
 |
0 |
|
|
Önmagunk Megismerése A Legnagyobb Utazás, A Legfélelmetesebb Felfedezés.
|
moncsa98, 12:02
|
|
|
„NĂ©ha Ăşgy fĂ©lek, hogy jönni fog egyszer egy lány, aki azt fogja látni, amit te látsz, Ă©s azt hallja, amit te hallasz, Ă©s aki szavak nĂ©lkĂĽl is meg fogja Ă©rteni, amit nekem oly sokszor hiába magyarázol.”
|
moncsa98, 11:58
|
|
|
„" Ă•rizd meg a nyugalmad, Ă©s lĂ©pj tovább! "”
|
moncsa98, 11:58
|
|
|
„BarátságbĂłl szerelem gyakrabban lesz , mint szerelembõl barátság!
|
moncsa98, 11:57
|
|
|
„szĂłval , itt ez a fiĂş .. mesĂ©lnem kellene rĂłla neked , de utána te is beleszeretnĂ©l ! :$ (:”
|
moncsa98, 11:56
|
|
|
„Minden egyes este a párnámra hajtom a fejemet, Ă©s prĂłbálom meggyõzni magam, hogy erõs vagyok, mert egy Ăşjabb napot kibĂrtam nĂ©lkĂĽled.....*”
|
moncsa98, 11:55
|
|
|
„"Ahol szeretĂĽnk, ott az otthonunk - az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szĂvĂĽnk sohasem."”
|
moncsa98, 11:55
|
|
|
„HĂłnapokig BeszĂ©ltĂĽnk És Ebbõl Rutint Csináltunk. Most Pedig Már Nem Is BeszĂ©lĂĽnk, És A HiányodtĂłl Lett Rutin.”
|
moncsa98, 11:54
|
|
|
„A szerelem nem ismeri ezt a szĂłt : IDĂ• ..
|
moncsa98, 11:54
|
|
|
„~MegszĂĽlettĂ©l; az egy jĂł nap volt. Egy nap majd meghalsz, ami kár.. viszont a kettõ között ott van az Ă©leted, amit semmi Ă©s senki nem vehet el tõled...”
|
moncsa98, 11:54
|
|
|
„~Csak akkor Ă©rezzĂĽk valaki hiányát ha már elvesztettĂĽk, vagy nagyon távol kerĂĽlt tõlĂĽnk..”
|
moncsa98, 11:54
|
|
|
„* Már lassan jobban Ă©rtem a matekot , mint tĂ©ged :S
|
moncsa98, 11:53
|
|
|
„Van pár pillanat, amiĂ©rt megĂ©ri Ă©lni! LátszĂłlag semmisĂ©g, az ember mĂ©gis Ă©rzi. JĂł pár pillanat, van belõle bõven.. Kettesben, kĂ©zen fogva, mezĂtláb a fĂ»ben, mikor megszĂ»nik minden. Nem számĂt semmi.
Pont Ăgy, pont most veled szeretnĂ©k lenni.
|
moncsa98, 11:53
|
|
|
„~attĂłl fĂĽggetlenĂĽl, hogy nagyon sokat veszekedĂĽnk, mĂ©g nem vagy kevĂ©sbĂ© fontosabb !”
|
moncsa98, 11:53
|
|
|
„~Ne Ărd a porba a neved, mert elfĂşjja a szĂ©l!!!, inkább Ărd a szĂvembe, mert ott örökkĂ© Ă©l. ”
|
moncsa98, 11:52
|
|
|
"Kedves Lányom!
Ha majd egyszer öregnek látsz, lĂ©gy tĂĽrelmes kĂ©rlek, Ă©s mindenek elõtt prĂłbálj megĂ©rteni engem. Ha majd ugyanazt ismĂ©telgetem, ne torkollj le azzal, hogy „ezt már ezerszer elmondtad”, csak hallgass meg kĂ©rlek. EmlĂ©kezz majd, hogy kislány korodban hányszor mesĂ©ltem Neked, estĂ©rõl-estĂ©re ugyanazt a törtĂ©netet, amĂg elaludtál. Ha majd nem akarok megfĂĽrdeni, ne szĂ©gyenĂts meg, ne veszekedj velem, hanem jusson eszedbe hányszor kergettelek kĂĽlönbözõ ĂgĂ©retekkel az esti fĂĽrdõzĂ©s elõtt. Ha azt látod majd, hogy tudatlanul állok az Ăşj dolgok elõtt, hagyj idõt tanulnom Ă©s ne mutasd, hogy remĂ©nytelen eset vagyok. EmlĂ©kezz rá Kedvesem, hogy mennyi mindenre tanĂtottalak meg kiskorodban: szĂ©pen enni, egyedĂĽl felöltözni Ă©s megfĂ©sĂĽlködni, felvenni a kesztyĂ»t az Élet kihĂvásaival szemben. Ha nehezemre esik majd a járás, hagyd, hogy belĂ©d kapaszkodjam, ahogy Ă©n segĂtettem Neked az elsõ lĂ©pĂ©seknĂ©l. Ha beszĂ©lgetĂ©s közben elejtem a szavak fonalát, ne követeld, hogy lehajoljak Ă©rte, csak hallgass meg. Amikor pedig eljönnek az utolsĂł napok, ne hagyj magamra azĂ©rt, mert szomorĂşnak vagy tehetetlennek Ă©rzed majd magad. SegĂts az Ăşt vĂ©gĂ©re Ă©rni. Én pedig egy cinkos mosollyal megköszönöm Neked, hogy egyĂĽtt töltöttĂĽk ezt az idõt: az Élet ajándĂ©kát! "
|
moncsa98, 11:52
|
|
|
„".. minden csak egyszer törtĂ©nik meg Ă©s bármennyire szeretnĂ©nk, ugyanaz az Ă©rzĂ©s már soha nem lesz meg. soha többĂ© nem Ă©rezzĂĽk magunkat három mĂ©terrel a felhõk felett.."”
|
moncsa98, 11:52
|
|
|
„~Ha álmodom, nem tudom, hogy mi a jĂł Ă©s mi a rossz. Ha álmodom, nem tudom mi az álom Ă©s mi a valĂł. Ha álmodom, nem tudom, mit miĂ©rt teszek, csak azt remĂ©lem, ott veled leszek :)”
|
moncsa98, 11:52
|
|
|
„~az Ă©vek magukkal hĂşznak, igaz, hogy közben zĂşznak, sebet ejtenek, de a hegek rengeteg emlĂ©ket rejtenek..”
|
moncsa98, 11:51
|
|
|
„~már nagyon sokszor láttam õt, de soha nem gondoltam, mĂ©gis a szĂvemhez nõtt. mindenki csak egyszer dönt, mert többször nem lehet, attĂłl fĂ©lek aki ilyen könnyen jött az ilyen könnyen elmehet..”
|
moncsa98, 11:51
|
|
|
„~Bármerre járok mindig csak te jársz a fejemben.! Bármerre nĂ©zek mindig ott vagy benn az eszemben.”
|
moncsa98, 11:51
|
|
|
„"A gyõztes sohasem adja fel, s aki feladja, az soha nem gyõz!"
|
moncsa98, 11:50
|
|
|
„~Az Ă©let nem fáj, egĂ©szen addig, mĂg el nem kezdesz azon agyalni, hogy mennyire megváltoztak a dolgok, hány embert vesztettĂ©l el, Ă©s hogy mennyi volt ezek közĂĽl a te hibád~.”
|
moncsa98, 11:50
|
|
|
„Az Ă©let már nem olyan, mint rĂ©gen..gyakran már Ă©n is Ăşgy Ă©rzem, hogy vĂ©gem..
|
moncsa98, 11:50
|
|
|
„Ăšgy Foglak Szeretni, Mintha Sohase Törtek Volna Ă–ssze.”
|
moncsa98, 11:50
|
|
|
„Elõbb vagy utĂłbb mindenki megbánt majd tĂ©ged; neked kell eldönteni, hogy ki az, aki megĂ©rdemli, hogy szenvedj miatta.
|
moncsa98, 11:50
|
|
|
„~Csak azĂ©rt mosolygok, hogy ne fájjon.”
|
moncsa98, 11:49
|
|
|
„~Ha majd az Ă©letben fáj valami nagyon, ne mondd senkinek, hogy kacagjon azon. Borulj a párnádra egy csendes Ă©jszakán, s ott sĂrd ki magad, szĂvbõl, igazán. Mert ha az Ă©letben boldog akarsz lenni, meg kell tanulnod tĂ»rni Ă©s szenvedni. CsalĂłdni kell, hogy ĂşjbĂłl szeressĂĽnk, gyĂ»lölni kell, hogy boldogok lehessĂĽnk. Meg kell tanulni nevetni, sĂrni, valakit elkĂĽldeni, visszahĂvni. CsalĂłdni kell százszor, ezerszer, hogy boldogok lehessĂĽnk egyetlen egyszer! ”
|
moncsa98, 11:49
|
|
|
|
| 2012. július 17., kedd |
|
|
0 |
|
|
"Nem azok a legfontosabb emberek,
kiknek jelenlétét mindig észrevesszük,
hanem kiknek hiányát nagyon is megérezzük."
|
moncsa98, 20:43
|
|
|
Tudom milyen Ă©rzĂ©s az, ha valaki Ă©rez valamit, Ă©s kĂĽzd ellene. MegprĂłbál tudomást sem venni rĂłla. Csak az a baj, hogy a kĂ©t Ă©rintett fĂ©l Ăşgyis tudja. Hiába minden szĂnĂ©szkedĂ©s Ă©s közömbössĂ©g. EgyszerĂ»en, van amit nem lehet a szõnyeg alá söpörni, hiába hisszĂĽk, hogy attĂłl majd jobb lesz. Ez nem változik.
|
moncsa98, 20:34
|
|
|
|
| |
