| 2011. november 26., szombat |
|
 |
0 |
|
|
attól még hogy nem szólom le magam .. nem vagyok egoista ; D
attól még hogy az a stÃlusom ami .. nem vagyok g*ci ; D
attól még hogy nem váltogatom naponta a pasimat .. nem vagyok egy utolsó q*wa ! ; D ~
|
moncsa98, 19:13
|
|
|
Hogy lehet, hogy már nem érdekel, ami tegnap még fontos volt ?
Hogy lehet, hogy már nem szereted azt, aki tegnap még az életed volt ?
|
moncsa98, 16:51
|
|
|
Könnyû leÃrni hogy "szeretlek".De nehéz megnyomni az entert.
|
moncsa98, 16:29
|
|
|
The best and most beautiful things in this world cannot be seen or even heard, but must be felt with the heart.
|
moncsa98, 14:19
|
|
|
Ãlmodtam egy világot, melyben Te voltál velem.
Ãlmodtam egy világot, melyben Te fogtad a kezem.
Ãlmodtam egy világot, melyben Te csókoltad a szám.
Ãlmodtam egy világot, mely álom volt csupán.
|
moncsa98, 14:11
|
|
|
“Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.”
|
moncsa98, 14:08
|
|
|
Szeretnék újra kislány lenni, mikor a fiúkra csak annyit mondtam: fúj :D
|
moncsa98, 13:30
|
|
|
~ A gyerekkor a legjobb az életben, kár, hogy erre csak akkor jövünk rá, ha felnõttün...
|
moncsa98, 12:33
|
|
|
~ Õ volt életem nagy szerelme. A barátaim mindig azt mondták, ha egymásra nézünk, szikrázik a levegõ. Hagytam elmenni! Hagytam elmenni, mert túl büszke voltam, hogy bevalljam neki az érzéseimet. Bárcsak tudtam volna ezt a te korodban. Milliószor hallottad, hogy túl rövid az élet, de mondok neked valamit, ez megtanÃtott arra, hogy tényleg piszok rövid az élet. Nagy kár elpazarolni.
|
moncsa98, 12:32
|
|
|
|
| 2011. november 19., szombat |
|
|
0 |
|
|
"Megszületett, virágzott,
eltemették, kimászott."
"Nézem anyósom, ahogy várja a tavaszt,
Majd a távcsõ alatt lassan meghúzom a ravaszt."
"Gondolnám õsz van, a hulló levelekrõl,
Pedig csak a postás esett le az emeletrõl."
"Két medve az erdõben náthás,
takonyban úszik az egész málnás!"
|
moncsa98, 19:00
|
|
|
"Nem vagyok hercegnõ,és nem is leszek soha...
Nekem marad a csõgatya,meg a tornacsuka;))"
|
moncsa98, 18:50
|
|
|
Kishúgomnak
Nem tudom, hogy sokat sÃrtál volna,
De emlékszem baba mosolyodra,
S bár elsõ szavad már nem dalol fejemben,
Közös játékaink soha nem felejtem!
Emlékszem, vártalak nagyon!
Csendes nyári éjen
KÃvántam a teliholdtól,
Legyen kistestvérem!
Máskor az ablaknál állva,
Hûvös õszi este
Ugyanezt kÃvántam
A villámokat lesve.
Emlékszem, a kórházban
Mit sem értve ültem,
De mikor megláttalak,
Szörnyen megörültem.
Hát együtt cseperedtünk,
Nevettünk és sÃrtunk,
Néha veszekedtünk,
És lett pár közös titkunk.
De én megváltoztam,
S most változol te is.
Minden, ami velem volt,
Megeshet veled is...
Most nem értjük egymást egészen,
Mégis hiába sÃrok halkan,
Mert te akárhol vagy, mindig megérzed,
S megölelsz, ha baj van.
S minden vigasz és ölelés,
Amit tõled kaptam,
Mint tündérnevetés,
A lelkemet nyugtatta.
Mindet elrejtettem
Mélyen a szÃvembe,
Hogy visszaölelhessem
Egyszer az életben...
Nem tudom, hogy sokat sÃrtál volna,
De emlékszem kedves mosolyodra,
S bár elsõ szavad már nem dalol fejemben,
Közös perceinket soha nem felejtem...
Szeretlek Veraaaa <3333333333 :)
|
moncsa98, 18:19
|
|
|
A szeretet olyan, mint maga az élet: nem egy kényelmes és nyugodt állapot,
hanem egy nagy és csodálatos kaland."
(André Fayol)
|
moncsa98, 9:23
|
|
|
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, Ãgy a Szeretet is.
Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien elõkészÃtették hajóikat és elhagyták a szigetet.
Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.
Mielõtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segÃtségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a Szeretet mellett. Õ megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Ãgy hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! – válaszolt a Büszkeség, – itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen elõtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Óh, Szeretet – mondta a Bánat – én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt.
Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segÃtett nekem?
- Az IDÕ volt – mondta a Tudás.
- Az IDÕ? – kérdezte a Szeretet. – Miért segÃtett rajtam az IDÕ?
A Tudás válaszolt:
- Mert csak az IDÕ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!
|
moncsa98, 9:23
|
|
|
~ Vannak emberek, akik nem tudnak parancsolni maguknak.. én tudok.. csak nem fogadok szót!! :P
|
moncsa98, 9:05
|
|
|
|
| 2011. november 18., péntek |
|
|
0 |
|
|
"Ott leszek melletted én, mindig, meglásd!
Egy igaz testvér, az hû marad egy életen át,
a tejben, a vajban, a trében, a bajban,
emlékezz rá!" Szeretlek Tesókám <33333333333333333 :)
|
moncsa98, 19:34
|
|
|
A fila táska. a sztk szemüveg és a csõgatya egyszer úgyis kimennek a divatból, de a Barátok SOHA...! ^^ :$
|
moncsa98, 17:32
|
|
|
|
| 2011. november 11., péntek |
|
|
0 |
|
|
A sebek a múltra emlékeztetnek, de nem kell meghatározniuk a jövõt.
|
moncsa98, 19:25
|
|
|
hiába szeretlek, hiába várok rád,
hiába kereslek, már nem kéne vágynom rád..
|
moncsa98, 19:25
|
|
|
Néha úgy gondolom, hogy elpazaroljuk a szavakat és a pillanatokat, és nem fordÃtunk idõt arra, hogy olyanokat kimondjunk, amik a szÃvünkben vannak akkor, amikor még esélyünk van rá.
|
moncsa98, 19:23
|
|
|
Megdöbbentõ, milyen hamar elmúlik a bizalmasság egy kapcsolatból, milyen hamar lesz két emberbõl újra idegen.
|
moncsa98, 19:22
|
|
|
|
| |
