2010. április 10., szombat |
|
|
0 |
|
|
Carp-E Fogva tart egy Ă©rzĂ©s, ami minden nap megĂ©rint Ami elragad örökkĂ© Ă©s Ă©ppen ezĂ©rt tĂ©vhit Hogy elfuthatsz elĂ”le hisz utĂłl Ă©r az Ă©let HiĂĄba is Ă©led, hogyha Ă©rzed mĂĄr a vĂ©get Mert a magĂĄny most az Ă©leted, Ă©s errĂ”l szĂłlnak napjaid Könnyed is kicsordul, ahogy felemeled karjaid S arcodon a könycsepp is, vĂ©gig fut most lassan KĂ©rlek hidd el nekem, hogy Ă©n tĂ©nyleg nem akartam De nincsen mĂĄr mit tenni, Ă©n nem kellek mĂĄr senkinek S ha ismernĂ©d az Ă©letem, akkor te is elhiszed Hogy Ă©jszakĂĄkat sĂrtam ĂĄt, egyedĂŒl Ă©s gyĂĄvĂĄn Ăs könnyeimmel kĂŒzködtem, mĂĄs mosolyĂĄt lĂĄtvĂĄn De ha sĂrsz akkor a lelked, minden Ă©rzĂ©st elfed S kiadja Ăgy magĂĄbĂłl az összegyĂ»jtött terhet EzĂ©rt örĂŒlj annak ha sĂrsz, mert boldog lesz a sĂrod Mert eltĂ»nik a bĂĄnat, ha minden nap kisĂrod
RefrĂ©n: Ha sĂrsz, ami jĂł, az a szĂł, nem lĂ©tezik csak egy hegyes karĂł, Ami szĂșr, sziveden ĂĄt, ilyenkor nincs igaz vĂgasztalĂł barĂĄt, csalĂĄd, vagy mĂĄs ami hibĂĄs az az Ă©let, ami mindig cserben hagy tĂ©ged Mert a boldogsĂĄgot hajszolod, de csak csalĂłdĂĄcsok Ă©rnek Ăgy a magĂĄny könnyek hadĂĄn talĂĄl rĂĄd, talĂĄn vĂ©gleg.
Shady Arcodba temeted kezed a gondoktĂłl meggyötörve FĂĄradtan ĂŒldögĂ©lsz,az asztalon a könyököd Majd beletĂșrsz a hajadba, az ujjaid ökölbe A fĂĄjdalom marja lelked, de a szemed könyörög SĂrni valakiĂ©rt, sĂrni valami miatt Ătöleled a BĂĄnatod, hogy a fĂĄjdalmadat kiadd De ne szĂ©gyeld soha, ez nem a gyengesĂ©g jele Ha az Ă©let iskola, akkor ez az Ă©rzĂ” ember jegye Ăs ne vĂĄrd azt, hogy valaki vĂgaszt adjon Mert csak okozĂłja lehet, az ki vĂgasztaljon Ha könnyezik a szemed, akkor könnyezik az Ă©g Akkor elszĂŒrkĂŒl a vilĂĄg, akkor fakĂł ami szĂ©p Ăs ha nehĂ©z szĂvvel fekszel, megvĂĄltoztathatatlan Hogy meglĂĄtszik majd reggel, hiĂĄba takar paplan HiĂĄba menekĂŒlsz, a sok nyomasztĂł gond elĂ”l Ha a BĂĄnat megtalĂĄl, Ăgy kap el Ă©s megöl
RefrĂ©n Ha sĂrsz, ami jĂł, az a szĂł, nem lĂ©tezik csak egy hegyes karĂł, Ami szĂșr, sziveden ĂĄt, ilyenkor nincs igaz vĂgasztalĂł barĂĄt, csalĂĄd, vagy mĂĄs ami hibĂĄs az az Ă©let ami mindig, cserben hagy tĂ©ged Mert a boldogsĂĄgot hajszolod, de csak csalĂłdĂĄsok Ă©rnek Ăgy a magĂĄny könnyek hadĂĄn talĂĄl rĂĄd, talĂĄn vĂ©gleg.
Horus
Hogyha sĂrsz, akkor minden ami zajos az elhalkul Ha könnyeid hullanak, a szĂnes vilĂĄg kifakul De sĂrd csak ki magadat, sĂrj nyugodtan a vĂĄllamon Minden ami bennem jĂł, azt neked ĂĄtadom Tudom hogy rossz dolog, hogyha ĂĄtvĂĄgjĂĄk az embert De azt is tudom, hogy hiĂĄba ragadnĂĄl most fegyvert HĂĄt ne törĂ”dj semmivel, csak engedd el magad Ăn veled maradok amĂg, bĂĄnatod nem apad Az Ă©let egy nagy csapda, mibe sokan bele esnek De Ă©n nem törĂ”döm vele, hisz vannak kik szeretnek Tudom hĂŒlyĂ©n hangzik, de jĂłt kell lĂĄtni a roszban EmlĂ©kezni a jĂłra, Ă©s hinni a jĂł dolgokban Hogyha ezek megvannak, akkor nem kell többĂ© sĂrnod Mit fĂĄjna elveszĂtened, attĂłl önkĂ©nt meg kell vĂĄlnod Ha mĂ©gis nagy bĂĄnat Ă©r, Ă©s a könnyeid potyognak HĂĄt sĂrd csak ki magadat, Ă©s hidd el jobb lesz holnap
RefrĂ©n Ha sĂrsz, ami jĂł, az a szĂł, nem lĂ©tezik csak egy hegyes karĂł, Ami szĂșr, sziveden ĂĄt, ilyenkor nincs igaz vĂgasztalĂł barĂĄt, csalĂĄd, vagy mĂĄs ami hibĂĄs az az Ă©let ami mindig, cserben hagy tĂ©ged Mert a boldogsĂĄgot hajszolod, de csak csalĂłdĂĄsok Ă©rnek Ăgy a magĂĄny könnyek hadĂĄn talĂĄl rĂĄd, talĂĄn vĂ©gleg.
cĂm:children ha sirsz
moncsa98, 18:42
|
|
|
GyĂ»lölöm, hogy Ășgy csinĂĄlsz, mintha nem is lennĂ©k, SzemtĂ”l szembe elmondani nem merted, Ăgy tessĂ©k, Elmondok most mindent, bĂĄr tudom ezt nem akarod, Ăs tudom, hogy az Ă©rzĂ©s ott van, de magadnak is tagadod. De nekem mĂ©g az mindig fĂĄj, hogy nem vĂĄlaszolsz soha, HiĂĄba is vĂĄrtam, tudtam Ă©n vagyok ostoba. Nem kĂ©rtem, hogy mondj igazat, azt sem kĂ©rtem hazudj, De remĂ©lem, hogy nem engedem, hogy nyugodtan aludj. MegĂ©rdemled, te is tudod, mert hiĂĄba is kĂ©rtelek, Ăgy sem szĂĄmĂt mit mondok, Ăgy most nem is fĂ©ltelek. Ha vĂ©gig hallgatsz megĂ©rted, hogy miĂ©rt szĂłlt minden rĂmem, Ăn mindig tĂ©ged akartalak, de rĂĄjöttem, hogy Ăgy nem. Csak azt akartam te is tudd, nem tĂ»nt el nyom nĂ©lkĂŒl, A seb amit te okoztĂĄl majd megöl engem vĂ©gĂŒl, De minden szavam lepereg, bĂĄr tudod, Ă©rted könyörög, RĂĄm se nĂ©zel, meg se hallgatsz, csak kimutatod közönyöd.
Refr.:
Mikor a nevem meghallod könnybe låbad a szemed, Ahol az ég és a föld összeér ott nevetek feletted! Szemem vértÔl izzik, haragomtól óvjon meg az ég, Mikor a szikråból vad tûzvihar lesz nincsen menedék! Szeretlek gyûlölni! Gyûlöllek szeretni! Gyûlölök råd gondolni! Gyûlöllek feledni! Gyûlöllek! Gyûlölöm, hogyha hazudsz! Gyûlöllek! Te is gyûlölj, hogyha tudsz!
2.vsz(Ăzi).: JĂł barĂĄtok voltunk, minden felĂ© egyĂŒtt mentĂŒnk Most nĂ©zd mivĂ© lettĂŒnk! EgymĂĄs elĂ”l menekĂŒlĂŒnk CsupĂĄn azĂ©rt, mert megprĂłbĂĄltam szeretni Ăs borĂșs napokon is, önfeledten nevetni JĂłl indult el minden, majd megbeszĂ©ljĂŒk persze KĂ©t sör mellett ĂŒlve, nĂ©ztĂŒnk fel az Ă©gre Nagy fordulatot vettĂ©l, a kĂ©rdĂ©st fel tetted Hogyha szemĂ©t lennĂ©l vĂĄlaszthatnĂ©k barĂĄtnĂ”m Ă©s közted Ekkor robbant szĂ©t minden! Nah Ăzi mit tegyĂ©l? Csak erre nem szĂĄmĂtottam, bĂĄrmit is hinnĂ©l A gyĂ»lölettĂ”l izzik most mind a kĂ©t szemem Ăn bĂztam bennetek, de hĂĄt Ășgy lĂĄtszik tĂ©vedtem. Beteg lettĂ©l, engem is gyötört legbelĂŒl, De mondd, ki volt mĂ©g Ăgy melletted a barĂĄtnĂ”dön kĂvĂŒl? Most se barĂĄt, se lĂĄny, lassan be is kattanok, Ăs gondolkozzatok el azon, hogy elĂ©rtĂ©tek cĂ©lotok!
Refr.:
Mikor a nevem meghallod könnybe låbad a szemed, Ahol az ég és a föld összeér ott nevetek feletted! Szemem vértÔl izzik, haragomtól óvjon meg az ég, Mikor a szikråból vad tûzvihar lesz nincsen menedék! Szeretlek gyûlölni! Gyûlöllek szeretni! Gyûlölök råd gondolni! Gyûlöllek feledni! Gyûlöllek! Gyûlölöm, hogyha hazudsz! Gyûlöllek! Te is gyûlölj, hogyha tudsz!
3.vsz(Shady): Tudom szĂĄnalmas vagyok, meg hogy a testem-lelkem nyomor, RemegĂ” tĂ©rd, beszĂ»kĂŒlt gyomor, ezt adta a közĂ©piskolai pokol Komor, konok, mocsok vilĂĄg, ahol rengeteg a rohadt szemĂ©t, Most meg az ĂĄrnyĂ©komtĂłl is remegek, mĂ©g megfizettek ezĂ©rt! FĂ©ltem az összes naptĂłl, attĂłl mi törtĂ©nik holnap, Hogy a szĂŒnetekben vajon majd melyik szekrĂ©nybe pakolnak? HĂĄtul voltam a sorban, mindig Ă©n fekĂŒdtem porban, Mindig egyedĂŒl ĂŒltem a padban, mondd ezzel kinek ĂĄrtottam??? Itthon bezĂĄrkĂłztam a szobĂĄmba, sĂrtam egĂ©sz este, KönnyektĂ”l fĂĄjt a fejem, megoldĂĄst ĂĄlmaimban kerestem. Keseregve, szĂĄzszor megalĂĄzva, beletiporva a sĂĄrba, Most meg mindenki csak nĂ©z, nem Ă©rti miĂ©rt vagyok mindig ĂĄrva! Engem nem lehet szeretni! Egy bolond kisgyerek vagyok, Egy kurva mĂĄrtĂr, talĂĄn mĂ©g mĂĄglyĂĄt is kapok, De most mĂĄr a lĂĄng sem fog, mert bennem Ă©l a tĂ»z, S mĂg a bosszĂșvĂĄgy Ă©g bennem addig van mi hajt mi Ă»z!
Refr.:
Mikor a nevem meghallod könnybe låbad a szemed, Ahol az ég és a föld összeér ott nevetek feletted! Szemem vértÔl izzik, haragomtól óvjon meg az ég, Mikor a szikråból vad tûzvihar lesz nincsen menedék! Szeretlek gyûlölni! Gyûlöllek szeretni! Gyûlölök råd gondolni! Gyûlöllek feledni! Gyûlöllek! Gyûlölöm, hogyha hazudsz! Gyûlöllek! Te is gyûlölj, hogyha tudsz!
4.vsz.(Horus): Szeress vagy gyĂ»lölj, Ă©n komolyan mondom leszarom, Hidegen hagy a szöveged, nyugodtan bekaphatod az alkarom, Karambol az öklömmel, mi mĂĄs lenne a mese vĂ©ge, Ha velem kezdesz te faszkalap Ă©n egy fĂ©l perc alatt teszlek fĂ©lre! Mi törtĂ©nik, mĂ©rt nevetsz, nemrĂ©g nagyon volt a pofĂĄd, Egyszer bulldog voltĂĄl, most meg teszed nekem a kiscicĂĄt! EmlĂ©kszel rĂĄ, mikor mĂ©g Ă©n voltam a sokkal gyengĂ©bb? BelĂ©m rĂșgtĂĄl, rĂĄm nevettĂ©l, Ăgy szĂłltĂĄl: köcsög kell mĂ©g??? Most itt ĂĄllok, mĂ©gis rĂ©mĂŒltnek lĂĄtszol, VĂĄrjunk, közelebb lĂ©pek, lehet csak a szemem tĂĄncol. NĂ©zz rĂĄm, idenĂ©zz, ne tekintgess fĂ©lre, HĂŒlye voltĂĄl, elcsĂșszol, de te hĂvtĂĄl a jĂ©gre! Ăvek Ăłta vĂĄrtam mĂĄr a talĂĄlkozĂĄst testvĂ©rem, Nem marad el a poĂ©n, most mĂĄr a viccet vĂ©gig mesĂ©lem! Bamm! Itt a csattanĂł, de te mĂ©rt nem maradsz ĂĄllva? Ha az Ă©let hozzĂĄd tĂșl jĂł fej, majd Ă©n leszek szemĂ©tlĂĄda!
2xRefr.:
Mikor a nevem meghallod könnybe låbad a szemed, Ahol az ég és a föld összeér ott nevetek feletted! Szemem vértÔl izzik, haragomtól óvjon meg az ég, Mikor a szikråból vad tûzvihar lesz nincsen menedék! Szeretlek gyûlölni! Gyûlöllek szeretni! Gyûlölök råd gondolni! Gyûlöllek feledni! Gyûlöllek! Gyûlölöm, hogyha hazudsz! Gyûlöllek! Te is gyûlölj, hogyha tudsz!
cĂm: children:gyĂŒlölek!
moncsa98, 18:40
|
|
|
Horus...Ăn mennĂ©k elĂ”re...de nem tudok...Ja, ja, ja...na na.. HibĂĄimmal telt az Ă©gbolt, megtöri a fĂ©nyeket. Egy mondat lĂĄngol a felhĂ”k között, Horus meg kell Ă©rtened. Sok minden adhat okot, hogy gyĂ»löljem az Ă©letem. Oh Istenem mĂ©rt kinzol? De remĂ©lem, hogy Ă©lvezed... Ăn csak mennĂ©k elĂ”re, szeretnĂ©k boldog lenni. Egy tĂĄrsammal, ki kezem fogja, de nem tudok feledni. Elvesztettem barĂĄtokat, szerelmet, dĂ©delgetett ĂĄlmokat. Amim volt megbecsĂŒltem, de nem kaptam csak ĂĄtkokat. SzĂŒntelenĂŒl bĂĄntanak, ki tudja meddig tart mĂ©g, de nem szeretnĂ©k menni mĂĄr, inkĂĄbb itt maradnĂ©k. BĂĄrmit tettem, bĂĄrmit mondtam, nem kaptam jĂłt, elrontottam. A baj elĂ”l nem futottam, mindig a hĂĄtamat tartottam. SzĂłltam soha ne feledd, Ă©n mindig ott voltam melletted, Ă©s a kezed fogtam bĂĄrmi gond volt, de te mĂ©gis elfeledted. Rossz emlĂ©kek szorĂtjĂĄk szĂvem, gyomrom összerĂĄndul. Könnyek ĂŒlnek szememben, hisz mindenki elĂĄrult. Ăn mennĂ©k elĂ”re, de hosszĂș az Ășt, a szĂvem gyĂĄszban van, tĂșl mĂ©ly a kĂșt. SzĂŒntelenĂŒl zuhanok, megkapaszkodni meg nehĂ©z. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merĂ©sz? Ăn mennĂ©k elĂ”re, de hosszĂș az Ășt, a szĂvem gyĂĄszban van, tĂșl mĂ©ly a kĂșt. SzĂŒntelenĂŒl zuhanok, megkapaszkodni meg nehĂ©z. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merĂ©sz? HalĂĄlos bĂ»nt követtem el, mikor szeretni prĂłbĂĄltam. Mikor tennem kellett valamit, nem a farkamat lĂłbĂĄltam. Csak szeretek szeretni, Ă©s szeretem, hogyha szeretnek. De egyszer majd el temetnek Ă©s minden jĂłt elfelednek. Ha tĂ©nyleg ennyit Ă©rek nektek, döffhettek is szĂven. Nem mondom, hogy ne tegyĂ©tek, inkĂĄbb kĂ©rem szĂ©pen. Ha rĂĄszolgĂĄltam a bĂŒntetĂ©sre, nincsen mĂĄr mit tenni. SzĂ©ttĂĄrom karom, az Ă©gre nĂ©zek, Ă©s prĂłbĂĄlok nevetni. Nem kellenek imĂĄk, keresztek. SzĂŒksĂ©gtelen minden. SzĂ©p pĂĄr ember belebasztĂĄl, mi sem törtĂ©nt hĂĄtrĂ©blĂ©p. Ennyi az Ă©let, van kinek bĂ”sĂ©gesen jut mindenbĂ”l. De a tĂșlvilĂĄgon talĂĄlkzunk, hiddjĂ©tek el majd el dĂ”l. HĂșzzatok fel, tapossatok el, mint egy fĂ©rget. Mit szĂĄmĂtok Ă©n ugyan? Mit jelent az Ă©let? Ne sĂrjatok, mikor kĂ”bevĂĄjva lĂĄtjĂĄtok majd nevemet. A föld alĂłl nem zavarok, ha lesz ki eltemet. Ăn mennĂ©k elĂ”re, de hosszĂș az Ășt, a szĂvem gyĂĄszban van, tĂșl mĂ©ly a kĂșt. SzĂŒntelenĂŒl zuhanok, megkapaszkodni meg nehĂ©z. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merĂ©sz? Ăn mennĂ©k elĂ”re, de hosszĂș az Ășt, a szĂvem gyĂĄszban van, tĂșl mĂ©ly a kĂșt. SzĂŒntelenĂŒl zuhanok, megkapaszkodni meg nehĂ©z. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merĂ©sz? A halĂĄlon merengek, közben egy penge Ă©len tĂĄncolok. De vĂĄrjatok mĂ©g ne fussatok, elĂ”tte mindenkit elĂĄtkozok. Ki ĂĄrtott nekem valaha, hogy nem fogta meg kezemet. Addig nem tĂ»nök el mĂg ezĂ©rt nektek kamatostĂłl meg nem fizetek. Ăgy tĂĄncolsz majd hidd csak el, mint a majmok a cirkuszban. MĂ©rhetetlen haragom testet ölt a szabadban. VĂĄrom mĂĄr azt a napot, mikor ti jöttök oda hozzĂĄm. LĂĄtom elĂ”re mi lesz, tudom nagy szĂŒksĂ©getek lesz rĂĄm. Mikor a bĂĄnat marcangolja majd szilĂĄnkra tört szĂvetek. RĂĄjöttök, hogy Ă©n voltam az, kihez mindig is jöhettetek. Ha mĂĄr mindenki meg alĂĄzott, Ă©s a szemed fĂ©nye könnyben ĂĄll, gyere oda hozzĂĄm, nekem sem kellesz mĂĄr. Szar Ă©rzĂ©s ez tudom, de amit kaptam visszaadom. Boldog nap lesz az, mikor szĂvtelenĂŒl azt mondhatom. Engedd el a kezemet. Ăs soha ne nĂ©zz többet a szemembe. Egy voltĂĄl a sok közĂŒl, de most mĂ©sz bele a levesbe. Ăn mennĂ©k elĂ”re, de hosszĂș az Ășt, a szĂvem gyĂĄszban van, tĂșl mĂ©ly a kĂșt. SzĂŒntelenĂŒl zuhanok, megkapaszkodni meg nehĂ©z. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merĂ©sz? Ăn mennĂ©k elĂ”re, de hosszĂș az Ășt, a szĂvem gyĂĄszban van, tĂșl mĂ©ly a kĂșt. SzĂŒntelenĂŒl zuhanok, megkapaszkodni meg nehĂ©z. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merĂ©sz? Ăn mennĂ©k elĂ”re, de hosszĂș az Ășt, a szĂvem gyĂĄszban van, tĂșl mĂ©ly a kĂșt. SzĂŒntelenĂŒl zuhanok, megkapaszkodni meg nehĂ©z. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merĂ©sz? Ăn mennĂ©k elĂ”re, de hosszĂș az Ășt, a szĂvem gyĂĄszban van, tĂșl mĂ©ly a kĂșt. SzĂŒntelenĂŒl zuhanok, megkapaszkodni meg nehĂ©z. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merĂ©sz? Na akiknek ez szĂłlt, azoknak azt ĂŒzenem: KAPJĂTOK BE!
cĂm: children:Ă©n?ja ja
moncsa98, 18:40
|
|
|
Lassan leszĂĄllt az este, csak Ă©n ĂŒlök a padon Ăs tudom, hogy az Ă©let rövid, Ă©pp ezĂ©rt most hagyom Hogy elragadjon ma este a magĂĄny, Ă©s a talĂĄny Hogy miĂ©rt vagyok egyedĂŒl a vilĂĄg közepĂ©n, s talĂĄn Tudom a vĂĄlaszt, ami megvĂĄltoztat mindent Hisz az ĂĄrnyĂ©kom az egyetlen, ami visszaintett Mert ez egy olyan hely ahol elveszhet a hited Ahol tudod, hogy a mĂșlt mĂ©g fĂĄj, mert mĂ©g sokra viszed MĂ©g fĂĄj minden perc mit magam mögött hagyok MĂ©g fĂĄj, s Ă©geti szĂvem, Ă©s sebei mĂĄr nagyok De nincs vĂĄlasztĂĄsom, ez az Ă©n sorsom Az, hogy mĂg Ă©lek magambĂłl a sorokat ontom S ha elveszek, ez fenn marad majd rĂłlam Ă©s meglĂĄtod Hogy egyedĂŒl a vilĂĄg közepĂ©n miĂ©rt kell ĂĄllnod Hallod most hogy szĂłl belĂ”lem az elnyomott lĂ©lek? Hallod, hogy egyedĂŒl van? Ăs Ă©n csak ettĂ”l fĂ©lek S van ember ki azt mondja, hogy lehet itt mĂ©g remĂ©ny De az Ă©let az nem vĂĄltozik, marad ilyen kemĂ©ny S csak egy dolog van ami kĂ©rek tĂ”led, Ă©s ez csekĂ©ly Soha ne add fel, igen, mert mindig lehet esĂ©ly Itt egyedĂŒl a vilĂĄg közepĂ©n nincsenek szavak Megmaradt pĂĄr Ă©rzĂ©s, de eltĂ»nt mĂĄr a harag Amit Ă©reztem a vilĂĄgra, mert eldobott magĂĄtĂłl Ăs ezĂ©rt nem fĂ©lek, mĂg Ă©lek többĂ© a halĂĄltĂłl
RefrĂ©n: ĂtsĂrt Ă©jszakĂĄk, elvesztett barĂĄtok, A vilĂĄg közepĂ©n magadat egyedĂŒl talĂĄlod, Ăs csak ĂĄldod, azt az ĂłrĂĄt mikor nevetett a szĂĄd, HiĂĄnyzik az a valaki, aki tĂĄrskĂ©nt gondolt rĂĄd.
FĂĄjnak a percek, amiket egyĂŒtt töltöttetek, SzĂvedbe marnak az emlĂ©kek, az egyĂŒtt töltött hetek, FĂĄj minden perc mikor, magĂĄnyosan fekszel az ĂĄgyban, Rossz belegondolni, de egyedĂŒl vagy a vilĂĄgban.
Horus: MagĂĄnyosan tengetem Ă©letem a vilĂĄg közepĂ©n, Sokan mondogatjĂĄk nekem, van mĂ©g remĂ©ny, De nem hiszek nektek, kicsit bizonytalan vagyok, Az Ă©letben nem tudom, kire mikor szĂĄmĂthatok. Ha baj van minden egyes ember hĂĄtat, fordĂt nekem, KemĂ©ny lett az Ă©letem, Ă©s ezt nektek köszönhetem. Na de vĂĄrjatok! Egyszer, majd ha alkalmat talĂĄlok, Kitörök a semmibĂ”l, Ă©s azt nem hĂĄlĂĄljĂĄtok, Meg. Amit egyenesen tĂ”lem kaptok majd, Ăgy fogtok majd nyivĂĄkolni, mint a siketfajd, A vilĂĄg közepĂ©n, egyedĂŒl ĂĄllok, Ă©s vĂĄrok, VĂĄrok valamire, vakul kergetek egy ĂĄlmot Egy ĂĄlmot miben magasan a fellegekben szĂĄllok, Boldog vagyok attĂłl, hogy letekinthetek rĂĄtok. LenĂ©zek az emberekre, sok hibĂĄt meg lĂĄtok, De nem tudom, hogy rĂĄm nĂ©zve ez ĂĄldĂĄs-e vagy ĂĄtok. Ha ĂĄtok, akkor szĂ©p lassan csendben odĂ©bb ĂĄllok, Ăs a kicsike kis falumba csendben visszamĂĄszok, Hisz a vilĂĄg közepĂ©n, az Ă©let csendes Ă©s nyugodt, Ott ĂĄlok közĂ©pen, mint angyal mi megbukott, SĂri csendben nĂ©zek a napra, s vĂĄrok a napra, Amikor a vilĂĄg minden tarka sarka, arra, A gondolatra Ă©bred, s fel Ă©led, A vilĂĄg közepĂ©n egyedĂŒl, biztos, hogy vĂ©ged.
RefrĂ©n:(2x) ĂtsĂrt Ă©jszakĂĄk, elvesztett barĂĄtok, A vilĂĄg közepĂ©n magadat egyedĂŒl talĂĄlod, Ăs csak ĂĄldod, azt az ĂłrĂĄt mikor nevetett a szĂĄd, HiĂĄnyzik az a valaki, aki tĂĄrskĂ©nt gondolt rĂĄd.
FĂĄjnak a percek, amiket egyĂŒtt töltöttetek, SzĂvedbe marnak az emlĂ©kek, az egyĂŒtt töltött hetek, FĂĄj minden perc mikor, magĂĄnyosan fekszel az ĂĄgyban, Rossz belegondolni, de egyedĂŒl vagy a vilĂĄgban.
Carp-E: Eldobott a vilĂĄg magĂĄtĂłl, mĂ©g mindig fĂ©lek MĂ©g mindig nem Ă©rtem, hogy mi Ă©rtelme a lĂ©tnek Ha a nĂ©pek amik fĂ©lnek, Ă©s jĂłt mĂĄr nem remĂ©lnek Vajon elĂ©ri Ă”ket is az Ă©rzĂ©s, amitĂ”l felĂ©led Majd minden vilĂĄg, amit összerombolt elmĂ©nk S ha azt megtennĂ©nk, hogy feladjuk a harcot Vajon el tudnĂĄnk e viselni ezt a nagy kudarcot Hogy mĂĄr nincsen ami megmaradt, ami Ă©letben tartott Minket Ă©s a vilĂĄgunkat, de mĂ©g nem tudod, hogy miĂ©rt? Nem tudod, hogy miĂ©rt nem Ă©rinted meg mĂĄsok szĂvĂ©t
Horus: Pedig ha megtudnĂĄd minden, mĂĄskĂ©nt lenne, Mindenki megĂ©rtene, Ă©s Ă©rted sokat tenne. Boldog lenne mindenki, mindenhez lenne kedve, Ărded mirĂ”l beszĂ©lĂŒnk? Ez az Ă©let rendje. Ha te Ăgy csinĂĄlnĂĄd, kicsit nyitott lennĂ©l A vilĂĄg közepĂ©n, te sem egyedĂŒl ĂŒlnĂ©l, TalĂĄn egy csajjal? TalĂĄn boldogan? Mindegy, hogy mikĂ©nt de nem magĂĄnyosan. Ne hidd azt hogy a sĂŒlt galamb a szĂĄdba berepĂŒl, Ha Ăgy gondolkodsz, akkor maradj inkĂĄbb egyedĂŒl.
RefrĂ©n:(2x) ĂtsĂrt Ă©jszakĂĄk, elvesztett barĂĄtok, A vilĂĄg közepĂ©n magadat egyedĂŒl talĂĄlod, Ăs csak ĂĄldod, azt az ĂłrĂĄt mikor nevetett a szĂĄd, HiĂĄnyzik az a valaki, aki tĂĄrskĂ©nt gondolt rĂĄd.
FĂĄjnak a percek, amiket egyĂŒtt töltöttetek, SzĂvedbe marnak az emlĂ©kek, az egyĂŒtt töltött hetek, FĂĄj minden perc mikor, magĂĄnyosan fekszel az ĂĄgyban, Rossz belegondolni, de egyedĂŒl vagy a vilĂĄgban.
Shady: A vilĂĄgegyetemben van egyetlen vilĂĄg, Ami csak az enyĂ©m, ahol senki se lĂĄt, Ahova elbĂșjhatok, ha valami bĂĄnt, Ahol nem Ă©rhet vĂĄd, ha szakad a gĂĄt. TĂ©pĂĄzott szavam szakadt szĂĄrnnyal szĂĄrnyal, Odakint a Gonosz sötĂ©t ĂĄrnnyal ĂĄrnyal, A titkokat vadul kutatva vĂĄjkĂĄl, A mĂșlt fĂĄjdalmas ĂștjĂĄn jĂĄrkĂĄl. KĂŒlönös tĂ»z Ă©g a szemeiben, GĂ”gös vĂ©r folyik ereiben, Csak hajt Ă©s csak Ă»z amĂg SzĂ©tszakĂt, de itt az elme, Egy hely ahova elbĂșjhatok, Ha kell gyenge, ha kell erĂ”s vagyok Minden pillanat, minden szĂł, minden dal, Itt szĂŒletik minden, ami az Ă©rzĂ©sekrĂ”l vall. Nincsen fal, de van egy tĂ©r, ami az ĂĄtlagtĂłl eltĂ©r, Ahol a jĂł Ă©s rossz Ă©rzĂ©s egymĂĄssal megfĂ©r, Ăs ez tartalmaz egy hatalmas elegyet, Ezek közĂŒl ragadok minden alkalommal el egyet. Van Ășgy, hogy nehĂ©z, hogy nem mozdul a kĂ©z, De a sajĂĄt vilĂĄgomban nincs aki lenĂ©z, Ăs ha megĂĄll az Ă©sz, semmi vĂ©sz, IdĂ” van elĂ©g, amĂg az a rĂ©sz nincs teljesen kĂ©sz. A közepĂ©n Ă©n vagyok egyedĂŒl, Ă©n, Csakis Ă©n, nem tör be senki, nem jön be a fĂ©ny. Nekem nem kell a dicsfĂ©ny, nem kell a glĂłria, Ăs ha fed majd a fĂłlia, EMBER! Ha lehunyom szemem, A nevem nem kell, hogy ismerd, elismerd, Ăs felvĂĄllalni is merd! Nem emelkedek fel, Amikor a mĂ©lybe jutok, maradok neked Ă©n, feketĂ©n ,Mint a szurok, aki kortyol a jĂłbĂłl, a sötĂ©tnek hĂłdol, SajĂĄt vilĂĄgban Ă©lĂ” fĂ©lĂ”s kĂłbor. EgyedĂŒl a vilĂĄg közepĂ©n, unalmas. Tudom. De ha tudom, hogy unom, magamat oda rakom, Nem mĂĄstĂłl vĂĄrom, hogy mellĂ©m, oda ĂĄlljon, A frĂzbit is meg kell lökni, hogy valahova szĂĄlljon
cĂm: children:egyedĂŒl a vilĂĄg köpepĂ©n
moncsa98, 18:37
|
|
|
Vers SzĂĄzszor fogalmaztam ĂĄt e lapot, SzĂĄzszor gondoltam ĂĄt mit Ărjak Neked, SzĂĄmĂtok rĂĄ, hogy vĂĄlaszt nem kapok, SzĂĄz Ă©v mĂșlva sem Ă©rem el a kezed.
BeszĂ©lni nehĂ©z, ezĂ©rt csak Ărok, RemĂ©lem, olvasod e levelet, Torkomban gombĂłc, szĂłlni nem bĂrok, KĂ©rlek, ne felejtsd el a nevemet!
ProlĂłgus ErĂ”snek mutatom magam, de amikor nem lĂĄt senki, könnyezek, A szobĂĄm mĂ©lyĂ©n Ă©jnek Ă©jĂ©n a sötĂ©tsĂ©gben Ă” vezet, Vagy Te, ha vĂ©letlenĂŒl hallgatod ezt a szĂĄmot, Most Ărok egy levelet, amelyet Neked szĂĄnok. Az egĂ©sz Ă©letem csĂ”dbe ment, lehĂșzhatom a klotyĂłn, IndulĂĄsra kĂ©szen ĂĄllok, mĂĄr nincs itt semmi motyĂłm, De mielĂ”tt kilĂ©pek, mĂ©g visszanĂ©zek egyszer, S a belĂ”led fakadĂł Ă»rnek adĂłzok egyetlen nĂ©ma perccel!
1.Verse ElbĂșcsĂșzni jöttem csupĂĄn Ă©s bocsĂĄnatot kĂ©rni, AmiĂ©rt nem tudtam a vĂĄgyaidhoz felĂ©rni. BocsĂĄnat azĂ©rt, mert örökkĂ© megbecsĂŒltelek, BocsĂĄnat azĂ©rt, ha Ășgy tĂ»nt nĂ©mĂĄn elkĂŒldtelek. A mennyben voltam Veled Ă©s repĂŒltem ott fenn, Most meg szĂ©thullik minden, Ășjra itt vagyok, itt lenn. NĂ©zem a kezed, koszos, többĂ© nem Ă©rhet mĂĄr hozzĂĄm, NĂ©zd a szemem, könnyes, ezzel tisztĂĄra mosnĂĄm. NĂ©zem az ajkad, altat, egy ideje nĂ©mĂĄn hallgat, NĂ©zd a szavakat a papĂron, mind Ă©rted jajgat! NĂ©zem az arcod, ami szĂĄraz tĂ©nyeket hidegen közölt, NĂ©zd a lelkem, itt soha nem lĂĄtod meg a közönyt. TĂ©ged megbĂ©nĂt a fĂ©lelem, engem meg a bĂĄnat, TĂ©ged oda hĂșz egy kĂ©z, ami engem a halĂĄlba rĂĄngat. De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyĂĄrĂłl a viasz, Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kĂ©rdezed: ki az?
Refr.: Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kĂ©rdezed: ki az? Csak ez a levĂ©l marad utĂĄnam, de ez Ă”szinte Ă©s igaz. Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlĂ©kedet ellököm, Pedig velem marad mindaddig, amĂg magamat felkötöm! Egy szomorĂș dallamot jĂĄtszik a hallban a zongora, Ez a lĂĄgy mĂ©zĂ©des pillanat emlĂ©keztet csĂłkodra, De most nincs mĂĄs, csak egy törött ĂŒveg, ezzel felvĂĄgom az eremet Ăs vĂ©rrel Ărom alĂĄ Neked ezt a bĂșcsĂșlevelet!
2. Verze VĂ©rrel Ărom alĂĄ Neked ezt a bĂșcsĂșlevelet, Lassan csorog rĂĄ a papĂrra, az Ă©letem gyors lepereg, FĂĄjdalmas ĂłrĂĄknak Ă©lem meg a tovatĂ»nĂ” perceket. A toll kicsĂșszik a kezembĂ”l, többĂ© mĂĄr nem serceg. Minden emlĂ©kemmel kĂ©t kezem között vĂ©rbe fagyva heverek, De mĂĄr megĂ©rte, ha csak egyszer is szĂven talĂĄn pĂĄr sorom, TalĂĄn megĂ©rted, hogy a bitĂłfĂĄt csak önmagamnak ĂĄcsolom, Te meg csak kirĂșgod a szĂ©ket amin, lĂĄbujjhegyen ĂĄcsorgom. Csak szerettem volna visszahozni Ășjra a szĂ©p kĂ©peket, LĂĄtni akartam ismĂ©t szemedben a fĂ©nyeket, De Te csak alĂĄzz, gyalĂĄzz, taposs el, mint egy undorĂtĂł fĂ©rget! De Ă©n mĂ©g az utolsĂł szavaimmal kiadom ezt a mĂ©rget! Szeretlek, megĂ”rĂŒlök, de nem fogod fel soha mĂĄr, NĂ©lkĂŒled kĂnok szĂĄza, ĂĄlmatlan Ă©jszakĂĄk sora vĂĄr, Most Ășgy megyek el, hogy az Ă©letemben nem maradt több vigasz, Mert tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kĂ©rdezed: ki az?
Refr.: Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kĂ©rdezed: ki az? Csak ez a levĂ©l marad utĂĄnam, de ez Ă”szinte Ă©s igaz. Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlĂ©kedet ellököm, Pedig velem marad mindaddig, amĂg magamat felkötöm! Egy szomorĂș dallamot jĂĄtszik a hallban a zongora, Ez a lĂĄgy mĂ©zĂ©des pillanat emlĂ©keztet csĂłkodra, De most nincs mĂĄs, csak egy törött ĂŒveg, ezzel felvĂĄgom az eremet Ăs vĂ©rrel Ărom alĂĄ Neked ezt a bĂșcsĂșlevelet!
3.Verse Most mĂĄr sĂrok a kĂ©peken, amiken eddig Veled nevettem, Most mĂĄr a polcomrĂłl levettem minden emlĂ©ket, amit szerettem. Most Ărom, amĂg bĂrom a szĂĄnalmas utolsĂł levelem, De Ă”szintĂ©n! Ez Neked csak egy szĂł csupĂĄn, akĂĄrcsak a szerelem. Pedig Ă©rted meghalnĂ©k mindig, ha tudnĂĄm, hogy volna mĂ©rt, Tegnap sĂrtam, ma sĂrok Ă©s sĂrni fogok a holnapĂ©rt. Mindig is a kacĂ©rsĂĄg volt a szemedben, de nem vettem komolyan, A kedved ide-oda csapongĂł volt, hol ilyen, hol olyan, Olyan felelĂ”tlenĂŒl dobtĂĄl el egyik naprĂłl a mĂĄsikra, AkĂĄr egy hamvadĂł cigarettĂĄt a zöldellĂ” pĂĄzsitra. De TĂ©ged nem Ă©rdekel, amit Ă©rzek, mert az önzĂ”sĂ©ged elvakĂt, Minden kötelĂ©ket elvĂĄgtĂĄl, ami tĂ”lem elszakĂt. EltaszĂtanĂĄm az Ă©letem, ha ehhez elĂ©g bĂĄtor lennĂ©k, De csak a gondolattal jĂĄtszom, hogy a tollal olyat tennĂ©k, Hogy mielĂ”tt befejezem ezt a levelet elĂ”tte ĂĄtszĂșrnĂĄm a gigĂĄm, Ăs Ăgy megszĂ»nnĂ©nek az Ă©rzĂ©seim Ă©s vele minden hibĂĄm! De nem! TovĂĄbblĂ©pve megĂ”rzöm örökkĂ© a nevedet, Ăs talĂĄn Tejis rĂĄjössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet.
cĂm: children bucsu levĂ©l
moncsa98, 18:35
|
|
|
Mint egy madĂĄr a levegĂ”ben, Ășgy szĂĄrnyaltam Ă©n is, Nem hittem volna, hogy egyszer majd, de akkor mĂ©gis, IsmĂ©t volt kit szeressek, kinek kezĂ©t fogjam, Ki fĂŒlembe sĂșgta szeret, valami gyönyörĂ» volt a dallam. SzemĂ©be nĂ©zve tudtam, többĂ© nem vagyok mĂĄr gyenge, ErĂ”t adott egy ĂĄlom, velem marad mindörökre. Mikor az ĂĄlom valĂłsnak lĂĄtszott, nem szĂĄmĂtott semmi, Olyankor Ășgy Ă©reztem bĂĄrmit megtudnĂ©k tenni. Az Ă©letem kifestĂ”könyve lassan megtelt szĂnekkel, Ăgy Ă©reztem szĂ©t durranok, nem bĂrtam a szĂvemmel. ElmĂșltak a szĂ©p idĂ”k, most a magĂĄny, ami fertĂ”z, Beköszönt a nyĂĄr, eljött az idĂ”, hogy ejtĂ”zz. Vesd magad az Ă©letbe, talĂĄn megtalĂĄlod mit kerestĂ©l, De gondolj rĂĄm, mikor a nagy sietsĂ©gedben elestĂ©l. RĂĄd gondolok Ă©jjel, mikor bĂĄmulom az eget, SĂrva nyögöm az Ă©g felĂ©, elraboltad a szĂvemet.
Refr.: Lehajtom fejem, többĂ© mĂĄr nem kelek fel, Ha egy sĂłlyom szĂĄll az ablakodba kĂ©rlek ne hajtsd el, UtolsĂł emlĂ©kkĂ©nt kĂŒldöm neked, PapĂrra Ă©getve mennyire szerettelek. Könnycsepp hull a semmibe, TalĂĄn cĂ©lba Ă©r nem fĂĄj ennyire, Reszketek, mikor rĂĄd gondolok, Ă©rzem, Te vagy az, te voltĂĄl, kiĂ©rt Ă©ltem.
2.vsz.: Elraboltad a szĂvemet Ă©s soha vissza nem adod, NĂĄlad marad, de nem is kĂ©rem, nyugodtan megtarthatod. Ăgy könnyebb, nem kell cipelnem mĂĄr a felesleges terhet, Nincs, mi nyomjon belĂŒlrĂ”l, nincs mi a bajba kerget. Mikor velem voltĂĄl, minden jĂł volt, minden szĂ©p Ă©s tiszta, De beborult az Ă©g, a madarak elszĂĄlltak a faszba! Elhervadtak a virĂĄgok, fekete lett a szivĂĄrvĂĄny, LeszĂĄlltam a fehĂ©r lĂłrĂłl, most pofĂĄn vĂĄglak kirĂĄlylĂĄny! Lehetek Ă©n görĂ©ny, a tetĂ», na meg a szemĂ©t, KönnyĂ» kimondani, hogy vĂ©ge, ellökni a mĂĄsik kezĂ©t! Eddig utĂĄnad futottam, most meg elĂ”led menekĂŒlhetek, Az emlĂ©ked temetnĂ©m, de minden reggel sĂrva Ă©bredek. MielĂ”tt kinyitnĂĄm a szememet ĂĄlmom utolsĂł kĂ©pe villan fel Az arcod lĂĄtom, a kĂ©p hirtelen illan el, FĂĄj minden pillanat, mit nĂ©lkĂŒled el kell töltenem, Egy gyenge mondat vigasztal, egyedĂŒl jobb nekem…
Refr.: Lehajtom fejem, többĂ© mĂĄr nem kelek fel, Ha egy sĂłlyom szĂĄll az ablakodba kĂ©rlek ne hajtsd el, UtolsĂł emlĂ©kkĂ©nt kĂŒldöm neked, PapĂrra Ă©getve mennyire szerettelek. Könnycsepp hull a semmibe, TalĂĄn cĂ©lba Ă©r nem fĂĄj ennyire, Reszketek mikor rĂĄd gondolok Ă©rzem, Te vagy az, te voltĂĄl, kiĂ©rt Ă©ltem.
3.vsz.: Minden Ă©jjel mĂĄssal fekszem, minden Ă©jjel mĂĄst kapok, De hosszĂștĂĄvon ez nyomasztĂł Ă©s ettĂ”l nĂ©ha frĂĄszt kapok. KerĂŒlget a sĂrĂĄs, ĂĄllnak a szĂ”rszĂĄlak a hĂĄtamon, Elment a kedvem, nincs mi felĂŒlkerekedne a bĂĄnaton. JĂł kis mese mondhatom, de hol van mĂĄr a happy end, Nem kapsz idĂ”t, hogy a fĂĄradalmaid kipihend. Ez nem Ăgy szokott menni, de nĂĄlam nem jön be a sablon, Tudom szar az ĂĄltagos, de nĂ©ha mĂ©gis visszasĂrom. Mikor kapok egy ĂŒvegkoporsĂłt, amibe betesznek, Fekszem vĂ©rbe fagyva, felettem nevetnek. Kezem az Ă©g felĂ©, közĂ©psĂ” ujjam felmutatva, Vigyorgok a semmire, közben felnĂ©zek a napra. NyomjĂĄtok le a pilĂĄcsot, most mĂĄr aludni is szeretnĂ©k, FekĂŒdj mĂĄr le mellĂ©m, mielĂ”tt teljesen bekattannĂ©k. Aludjunk el egyĂŒtt, remĂ©lem egyedĂŒl kelek fel, Ha nem leszel mellettem talĂĄn szebb lesz majd a reggel…
2x Refr.: Lehajtom fejem, többĂ© mĂĄr nem kelek fel, Ha egy sĂłlyom szĂĄll az ablakodba kĂ©rlek ne hajtsd el, UtolsĂł emlĂ©kkĂ©nt kĂŒldöm neked, PapĂrra Ă©getve mennyire szerettelek. Könnycsepp hull a semmibe, TalĂĄn cĂ©lba Ă©r nem fĂĄj ennyire, Reszketek mikor rĂĄd gondolok Ă©rzem, Te vagy az, te voltĂĄl, kiĂ©rt Ă©ltem.
cĂm: cdildren:te vagy az te voltĂĄl
moncsa98, 18:31
|
|
|
Te a tĂĄrsam vagy, csak az idĂ” köztĂŒnk nem kĂmĂ©l minket, most engedj el, hogy egyszer Ășjra visszafekhessek! Te a tĂĄrsam vagy, csak az idĂ” köztĂŒnk nem kĂmĂ©l minket, most menned kell, hogy egyszer Ășjra meglelhesselek.
Kinyitottam szemem a lĂĄgy fĂ»ben, de eltĂ»ntĂ©l mellĂ”lem pedig ott vagyok, hol karomban Ă©rt az ĂĄlom bennĂŒnket, eltiport szĂĄlak jelzik tested velem közös mĂșltjĂĄt, fejem fölött az Ă©gen felhĂ”k szĂĄllnak nyomtalanul tovĂĄbb.
hĂvnak, szĂłlĂtanak, sĂșgjĂĄk tĂ©ged keresselek.
Te a tĂĄrsam vagy, csak az idĂ” köztĂŒnk nem kĂmĂ©l minket, most engedj el, hogy egyszer Ășjra visszafekhessek! Te a tĂĄrsam vagy, csak az idĂ” köztĂŒnk nem kĂmĂ©l minket, most menned kell, hogy egyszer Ășjra meglelhesselek.
Olyan vagy nekem, mint szivĂĄrvĂĄny hosszĂș borĂșs esĂ” utĂĄn. ezt te mondtad, emlĂ©kszem, csĂłkoddal Ăgy altattĂĄl. ElĂĄztam, fĂĄzom, a fĂĄkrĂłl levelek lassan hullanak jön a tĂ©l, fagy lesz, de majd csak enyhĂted minden kĂnomat.
sĂrnak, szĂłlĂtanak, de mindenkin tovĂĄbb kell lĂ©pnem.
Te a tĂĄrsam vagy, csak az idĂ” köztĂŒnk nem kĂmĂ©l minket, most engedj el, hogy egyszer Ășjra visszafekhessek! Te a tĂĄrsam vagy, csak az idĂ” köztĂŒnk nem kĂmĂ©l minket, most menned kell, hogy egyszer Ășjra meglelhesselek.
(GĂĄspĂĄr JĂĄnos Tequila>) PALA TUTE PALUNES PALPALE AVES. PHEN MANDE SO TE KERAV /Ă©rted sĂrok Ă©s Ășjra vissazjössz. Mond meg, hogy mit tegyek?/ KAJ PALE CHUMIDES MAN THAJ PALPALE DES O PHAGERDO JILO O KAMPINO /Hogy Ășjra engem csĂłkolj Ă©s hogy visszaadd az összetört szĂvet, a szerelmet/ OVA OVA NUMA TUT KAMAV OVA OVA NUMA TUT RODAV NUMA TUTE ZHUVAN /igen, igen, csak tĂ©ged szeretlek, igen igen, csak tĂ©ged kereslek Ă©s csak Ă©rted Ă©lek/ KANAKODI HATYARAV VI TU KAMES MAN TU SOSTAR NAJ BAXTALYI SAN /mĂ©g mindig Ă©rzem, hogy te is szeretsz, miĂ©rt nem vagy boldog?!/
Oh, lassan mozgatom csĂpĂ”m nem csak meztelen tested az Ă©n kĂ©rĂ”m lelked adtad, Ă©s Ă©n Ă©letemmel fizetek felfedted az Ă©n vĂ©gzetem
Te a tĂĄrsam vagy, csak az idĂ” köztĂŒnk nem kĂmĂ©l minket, most engedj el, hogy egyszer Ășjra visszafekhessek! Te a tĂĄrsam vagy, csak az idĂ” köztĂŒnk nem kĂmĂ©l minket, most menned kell, hogy egyszer Ășjra meglelhesselek.
cĂm: puskĂĄs peti:az idö
moncsa98, 18:30
|
|
|
EmlĂ©kszel-e VĂĄrt csĂłkomra? Közös est utĂĄn KĂsĂ©rt otthonodba.
Te nĂ©ztĂ©l rĂĄm Mikor bĂșcsĂșztam, JövĂ”m könnyĂ©ben, Szemedben Ășsztam.
Hogyha akarod, mindent visszahozok, SzoborkĂ©nt örökĂtem minden pillanatod, Hogyha akarod megjĂĄrom a vĂ©gtelent, Az ismeretlent tĂ©pem: az emlĂ©kem.
Mert Ășjra elhiszem, Te vagy a szerelem, Mert minden ami volt Te lettĂ©l, Ha sĂșgod a nevem, Ăn Ășjra keresem, Ăs Ășjra elhiszem: SzerettĂ©l
EmlĂ©kszel-e Közös estĂŒnkre? LĂĄmpĂĄk fĂ©nyĂ©ben A parkban kettesben.
Kezed kezemben, Halkan kĂ©rdezed: Meddig tarthat Ăgy? Az elmĂșlĂĄs nem hĂv.
Hogyha akarod Ășjra visszahozom, A csendet idĂ”tlen dallamkĂ©nt ragadom, Hogyha akarod feljegyzem a vĂ©gtelent A hervadhatatlan nem hagy: az emlĂ©kem
Mert Ășjra elhiszem, Te vagy a szerelem, Mert minden ami volt Te lettĂ©l, Ha sĂșgod a nevem, Ăn Ășjra keresem, Ăs Ășjra elhiszem: SzerettĂ©l
/GĂĄspĂĄr JĂĄnos (Tequila)/: KAJ SAS KAJNAS O KAMITE SAS ANGLA DEL PHENES TU MURO SAN /Hol volt, hol nem volt, szerelem volt. Isten elĂ”tt mondod, hogy enyĂ©m vagy/ PALA TUTE AKARKANA SOGODI ME KERAV /Ărted bĂĄrmikor bĂĄrmit megteszek/ PALA TUTE AKARKAJ AKARSAR ME MERAV /Ărted bĂĄrmikor bĂĄrhogyan meghalok/ KAJ SAS KAJNAS O KAMITE SAS ANGLA DEL PHENES TU MURO SAN /Hol volt, hol nem volt, szerelem volt. Isten elĂ”tt mondod, hogy enyĂ©m vagy/ ZHANES AMARI KAMITE NAJ NACHOL CHICKANA /Tudod, hogy a mi szerelmĂŒnk soha nem Ă©r vĂ©get/ KAJ SAS KAJNAS O KAMITE SA /Hol volt, hol nem volt szerelem volt/
Hogyha akarod, mindent visszahozok, SzoborkĂ©nt örökĂtem minden pillanatod, Hogyha akarod megjĂĄrom a vĂ©gtelent, Az ismeretlent tĂ©pem: az emlĂ©kem.
Mert Ășjra elhiszem, Te vagy a szerelem, Mert minden ami volt Te lettĂ©l, Ha sĂșgod a nevem, Ăn Ășjra keresem, Ăs Ășjra elhiszem: SzerettĂ©l
az emlékem oh az emlékeim oh az emlékek oh az emlékeink az emlékem oh az emlékeim oh az emlékek oh az emlékeink
Mert Ășjra elhiszem, Te vagy a szerelem, Mert minden ami volt Te lettĂ©l, Ha sĂșgod a nevem, Ăn Ășjra keresem, Ăs Ășjra elhiszem: SzerettĂ©l
az emlékem oh az emlékeim oh az emlékek oh az emlékeink az emlékem oh az emlékeim oh az emlékek oh az emlékeink
Mert Ășjra elhiszem, Te vagy a szerelem, Mert minden ami volt Te lettĂ©l, Ha sĂșgod a nevem, Ăn Ășjra keresem, Ăs Ășjra elhiszem: SzerettĂ©l
cĂm: puskĂĄs peti:emlĂ©keink
moncsa98, 18:22
|
|
|
|
2010. április 5., hétfő |
|
|
0 |
|
|
cim: groovehouse:legyen ez egy örĂŒlt vĂĄgy
Mond mit adhatnék neked? Te mås vagy mint én! Mégis ålmodom veled! Eltévedhetnék... Elképzelt érintés az éjben, Nem bûnös vallomås! Nekem ott aki véd, aki vår, aki félt, Nem történt semmi mås!
Legyen ez egy Ă”rĂŒlt vĂĄgy! Legyen ez egy Ă”rĂŒlt kĂ©j! Legyen az enyĂ©m, mit elmondhat szĂł... Legyen ez egy Ă”rĂŒlt kĂ©j, Egy pillantĂĄs, egy ĂĄlom, Ă©gi fĂ©ny, Mi sosem lesz enyĂ©m!
Volt, hogy elhittem neked, Minden szĂ©p lesz. VĂĄr egy Ășjabb ĂĄllomĂĄs, Veled egy Ășjabb Ă©let. KettĂ”nkrĂ”l szĂłlt egy tĂĄnc az Ă©jben, Ăs tudtam nincs tovĂĄbb... Nekem ott aki vĂ©d, aki vĂĄr, aki fĂ©lt, Nem törtĂ©nt semmi mĂĄs...
Legyen ez egy Ă”rĂŒlt vĂĄgy! Legyen ez egy Ă”rĂŒlt kĂ©j! Legyen az enyĂ©m, mit el mondhat szĂł... Legyen ez egy Ă”rĂŒlt kĂ©j, Egy pillantĂĄs, egy ĂĄlom, Ă©gi fĂ©ny, Mi sosem lesz enyĂ©m!
Kell nĂ©ha mĂĄs szĂvĂ©vel lĂĄss, Ne engedd tĂșl közel hozzĂĄd. Egy nĂ©ma perc, egy pillantĂĄs, Legyen ennyi, semmi mĂĄs...
(Legyen ez egy Ă”rĂŒlt vĂĄgy... ĂrĂŒlt vĂĄgy...) Mit el nem mondhat szĂł... (ĂrĂŒlt vĂĄgy...) ĂrĂŒlt vĂĄgy... Legyen ez egy Ă”rĂŒlt kĂ©j... Legyen az enyĂ©m! Mit elmondhat szĂł... (ĂrĂŒlt vĂĄgy...) Legyen ez egy Ă”rĂŒlt kĂ©j... Egy pillantĂĄs egy ĂĄlom, Ăgi fĂ©ny, mi sosem lesz enyĂ©m! (ĂrĂŒlt vĂĄgy...) Legyen ez egy Ă”rĂŒlt vĂĄgy, Legyen ez Ă”rĂŒlt kĂ©j, Legyen az enyĂ©m, mit elmondhat szĂł... Legyen az enyĂ©m...
Legyen az enyém...
moncsa98, 18:48
|
|
|
cĂm: puskĂĄs peti ĂĄllitsuk meg mĂ©g egy percre a vilĂĄgot
Forog a filmem, s nĂ©ha Ășgy Ă©rzem, Ă©pp, hogy tĂșlĂ©lem.
Ha a taps mĂĄr elhalvĂĄnyult, könnyeim hullnak, fĂĄjĂłn bĂșcsĂșznak.
A mondatra pont kerĂŒlt, a vĂ©gtelenig merĂŒlt. MiĂ©rt kellett hagynunk, hogy Ăgy legyen?!
A titkodat kerestem, mĂĄr hittem, hogy meglelem, de vesztettem.
ĂllĂtsuk meg mĂ©g egy percre, a vilĂĄgot, ha a hajnal minket egymĂĄs mellett Ă©r, lelkĂŒnk össze Ă©r.
ĂllĂtsuk meg mĂ©g egy percre, a vilĂĄgot, ha a hajnal minket egymĂĄs mellett Ă©r, lelkĂŒnk össze Ă©r.
A szerepĂŒnk mĂșltĂ©, ĂĄlmunk vĂ©get Ă©rt, arcod emlĂ©kkĂ©p.
Csak egy dal, ami meg marad, bĂĄr mĂșlt pillanat, szerelmes szavak.
A mondatra pont kerĂŒlt, a vĂ©gtelenig merĂŒlt. MiĂ©rt kellett hagynunk, hogy Ăgy legyen?!
A titkodat kerestem, mĂĄr hittem, hogy meglelem, de vesztettem.
ĂllĂtsuk meg mĂ©g egy percre, a vilĂĄgot, ha a hajnal minket egymĂĄs mellett Ă©r, lelkĂŒnk össze Ă©r.
ĂllĂtsuk meg mĂ©g egy percre, a vilĂĄgot, ha a hajnal minket egymĂĄs mellett Ă©r, lelkĂŒnk össze Ă©r.
ĂllĂtsuk meg mĂ©g egy percre, a vilĂĄgot, ha a hajnal minket egymĂĄs mellett Ă©r, lelkĂŒnk össze Ă©r.
ĂllĂtsuk meg mĂ©g egy percre, a vilĂĄgot, ha a hajnal minket egymĂĄs mellett Ă©r, lelkĂŒnk össze Ă©r.
moncsa98, 13:46
|
|
|
cĂm: puskĂĄs peti fura figurĂĄk
CsĂŒtörtökre mĂĄr fogy az Ă©letkedv, BehĂșzna a szĂŒrkesĂ©g Ă©s majdnem engeded, A metrĂłn lökdösnek, a boltban fĂĄsult arc, Nem Ă©rti az eladĂł, hogy mit is akarsz
Egy kis mosoly, pĂĄr jĂł szĂł is elĂ©g, Hogy nĂ©hĂĄny percre becsapd magad, s Ășjra ember lĂ©gy De mĂĄs szelek fĂșjnak, ma mĂĄst dobott a gĂ©p, BotorkĂĄlsz egy tĂ©ren ĂĄt, bĂĄr elveszett a cĂ©l
Ăs akkor~
LĂĄtod, hogy fura figurĂĄk Ănekelnek, tĂĄncot jĂĄrnak HĂvnak, Ă©s vonakodni kĂĄr MĂĄgneskĂ©nt bevonz a jĂł
Ăröm az egyĂŒtthatĂł
Måsnapra a nÔ jut, kirÔl ålmodtål De lenézÔen råd legyint, s te vågod mår Ez nem az a hely, és nem az a nap S mår magadról sem hiszed el, hogy vonzó vagy
Ăjra koptatod a jĂĄrdĂĄt, szemlesĂŒtve mĂ©sz Egy csoda folytĂĄn ugyanoda Ă©rsz IsmerĂ”s a tĂ©r, Ă©s felcsillan a fĂ©ny Egy kedves banda rĂĄd vĂĄr, ez oly kĂ©zenfekvĂ” tĂ©ny, mert
LĂĄtod, hogy fura figurĂĄk Ănekelnek, tĂĄncot jĂĄrnak HĂvnak, Ă©s vonakodni kĂĄr MĂĄgneskĂ©nt bevonz a jĂł
Ăs velĂŒk nĂ©zed, hogy aki arra jĂĄr SzomorĂș, undok vagy ĂĄlmos VelĂŒk tĂĄncolsz, hogy legyen vĂ©gre mĂĄr Ănnep a hĂ©tköznapbĂłl
Ăröm az egyĂŒtthatĂł
nananana
Felejts el gondot, bajt, rågódni kår A felhÔk közt råd kacsint A napsugår!
LĂĄtod, hogy fura figurĂĄk Ănekelnek, tĂĄncot jĂĄrnak HĂvnak, Ă©s vonakodni kĂĄr MĂĄgneskĂ©nt bevonz a jĂł
Ăs velĂŒk nĂ©zed, hogy aki arra jĂĄr SzomorĂș, undok vagy ĂĄlmos _VelĂŒk_ tĂĄncolsz, hogy legyen vĂ©gre mĂĄr Ănnep a hĂ©tköznapbĂłl
LĂĄtod, hogy fura figurĂĄk Ănekelnek, tĂĄncot jĂĄrnak HĂvnak, Ă©s vonakodni kĂĄr MĂĄgneskĂ©nt bevonz a jĂł
Ăröm az egyĂŒtthatĂł
moncsa98, 13:43
|
|
|
cĂm: puskĂĄs peti hallgatĂł
Ălmodban az Ă©bredĂ©s nem fĂĄj, könnyĂ» vagy, mint egy gondolat, a tenger lĂĄgypartjĂĄn messzirĂ”l jött szĂ©l lassan simogat. Ălmodban te vĂĄlaszthatsz, a demokrĂĄcia nincs parancsszĂłra, mĂĄs tĂĄjakon a bĂ©kĂ©t nem hozzĂĄk tömegsĂrokba.
Valaki téged is megvesz, talån måsnak håtrahagy, és te mégis reménykedsz, nem csak a tömegsors olcsó tårgya vagy. Valaki gyilkosnak tart, pedig csak szabad akarsz lenni, de valaki karjåban tart, habår csak tovåbb akarsz menni.
Kezemben, kezedben ott van az igazsĂĄg, ha nyĂșjtod, elaltat ölemben a szabadsĂĄg.
Ălmodban az Ă©bredĂ©s nem fĂĄj, könnyĂ» vagy, mint egy gondolat, a tenger lĂĄgypartjĂĄn messzirĂ”l jött szĂ©l lassan simogat. Ălmodban te vĂĄlaszthatsz, a demokrĂĄcia nincs parancsszĂłra, mĂĄs tĂĄjakon a bĂ©kĂ©t nem hozzĂĄk tömegsĂrokba.
De valaki csak neked rajzol, de valaki mindig eltakar, Ă©s valaki mindig hajszol, de valaki mindig ĂĄlomra hajt. Ăs valaki csak neked szĂnez, de valaki mindig megvakĂt, Ă©s valaki egyĂŒtt Ă©rez, de valaki szĂvedbe hasĂt.
Kezemben, kezedben ott van az igazsĂĄg, ha nyĂșjtod, elaltat ölemben a szabadsĂĄg.
SOSTAR NAJ SAM SLOBODO PE PHUVA /Miért nem vagyunk szabadok a Földön/ PHEN MANDE DEVLA KAJ SI O KRISA /Mondd meg Isten, hol az igazsåg/ VARIKON ERTISAREL VARIKON ARMAJA DEL /Valaki megbocsåt, valaki elåtkoz/ PALA TEHERA RAKHEL O CHACHIPE DEL /Holnap utån megtalål az igazsågos Isten/
Valaki téged is megvesz, talån måsnak håtrahagy, és te mégis reménykedsz, nem csak a tömegsors olcsó tårgya vagy. Valaki gyilkosnak tart, pedig csak szabad akarsz lenni, de valaki karjåban tart, habår csak tovåbb akarsz menni.
De valaki csak neked rajzol, de valaki mindig eltakar, Ă©s valaki mindig hajszol, de valaki mindig ĂĄlomra hajt. Ăs valaki csak neked szĂnez, de valaki mindig megvakĂt, Ă©s valaki egyĂŒtt Ă©rez, de valaki szĂvedbe hasĂt.
Kezemben, kezedben ott van az igazsĂĄg, ha nyĂșjtod, elaltat ölemben a szabadsĂĄg.
moncsa98, 13:42
|
|
|
Nézd, te is tudod a végét. Ez az a film, ahol elsétål a låny. De kérd, ne hidd, hogy könnyû, szemedbe nézni, félni és eltitkolni, ha fåj.
Mondd miĂ©rt szĂĄmĂt, ez a tĂșl felnĂ”tt vilĂĄg? Csak egy ĂĄlarc, ami vĂ©d, ha tĂŒkröt tart elĂ©d, de Ă©n, Ă©n Ă©rzem fĂ©lig Ă©lsz. (Ălmodni kell) Pedig ĂĄlmomban jĂĄtĂ©k az egĂ©sz. VĂĄrj, ne engedj mĂ©g el!
ĂtlĂ©phetsz minden törvĂ©nyt, felĂ©ghet minden hit, a hang a szĂvedbĂ”l szĂłl rĂĄd, hogy ez csak jĂĄtĂ©k. Ărtatlan minden lĂ©pĂ©s, csak ĂĄlmaid Ă”rizd mĂ©g, Ă©s ha nĂ©ha megszĂ©dĂt a vilĂĄg, tudd, hogy jĂĄtĂ©k (tudd, hogy jĂĄtĂ©k) JĂĄtĂ©k az egĂ©sz!
Ne gondolj rĂĄ, ma nem szĂĄmĂt a holnap. Ahol a pillanatba lĂ©psz, ott vĂ©get Ă©r a mĂșlt, Egyetlen bĂ»n ( egyetlen bĂ»n), ha Ă©rezni nem mersz. Ăs lassan elhiszed talĂĄn, hogy nem hiĂĄnyzom Ășgy.
Ne fordulj el! Ha Ă©rzed, szĂ©tszakĂt, Velem vagy mindig, mĂg a kĂ©pzeletbe hĂv. (elĂ©g egy szĂł) De Ășgy, ahogy Ă©n, (egyetlen szĂł)
Ăn Ă©rzem, fĂ©lig Ă©lsz. (ĂĄlmodni kell) Pedig ĂĄlmomban jĂĄtĂ©k az egĂ©sz. VĂĄrj, ne engedj mĂ©g el!
ĂtlĂ©phetsz minden törvĂ©nyt, felĂ©ghet minden hit, a hang a szĂvedbĂ”l szĂłl rĂĄd, hogy ez csak jĂĄtĂ©k. Ărtatlan minden lĂ©pĂ©s, csak ĂĄlmaid Ă”rizd mĂ©g, s ha nĂ©ha megszĂ©dĂt a vilĂĄg, tudd, hogy JĂĄtĂ©k az egĂ©sz!
ĂtlĂ©phetsz minden törvĂ©nyt, felĂ©ghet minden hit, a hang a szĂvedbĂ”l szĂłl rĂĄd, hogy ez csak jĂĄtĂ©k. Ărtatlan minden lĂ©pĂ©s, csak ĂĄlmaid Ă”rizd mĂ©g, s ha nĂ©ha megszĂ©dĂt a vilĂĄg, tudd, hogy JĂĄtĂ©k... ĂtlĂ©phetsz minden törvĂ©nyt, felĂ©ghet minden hit, a hang a szĂvedbĂ”l szĂłl rĂĄd, hogy ez csak jĂĄtĂ©k.(JĂĄtĂ©k) Ărtatlan minden lĂ©pĂ©s, csak ĂĄlmaid Ă”rizd mĂ©g, s ha nĂ©ha megszĂ©dĂt a vilĂĄg, tudd, hogy jĂĄtĂ©k (tudd, hogy jĂĄtĂ©k) JĂĄtĂ©k az egĂ©sz!
cĂm: hien jĂĄtĂ©k az egĂ©sz
moncsa98, 9:18
|
|
|
vadnak szĂŒlettĂŒnk az utca nevelt, senki nem vigyĂĄzott rĂĄnk, a betonhĂĄzak között nem vĂĄrnak csodĂĄk Ăgy lettĂŒnk mi egy megĂĄtkozott nemzedĂ©k.
soha nem lĂĄthattĂĄl könnyet a szemĂŒnkben, ha volt is Ă©szre sem vetted, ha fĂ©ltĂŒnk egymĂĄstĂłl vĂĄrtunk bĂztatĂĄst, Ăgy lettĂŒnk mi (Ăgy lesznek Ă”k is) egy megĂĄtkozott nemzedĂ©k
Tudom nem azt vĂĄrod tĂ”lem, hogy Ă©n csak a rosszat mondjam Ă©s nehĂ©z elfogadni azt ami az utcĂĄn most van Ă©s tudom sokkal könnyebb ha elfordĂtjuk a fejĂŒnk, de akkor mi lesz velĂŒnk ha azok ellen megyĂŒnk akik mind fontosak nekĂŒnk hisz ellenĂŒk nem nyerĂŒnk nekĂŒnk sem hittĂ©k el azt, hogy van belĂŒl egy szĂvĂŒnk.
Ăgy lettĂŒnk mi, (Ăgy lesznek Ă”k is) egy megĂĄtkozott nemzedĂ©k
persze kĂ©rtĂŒnk segĂtsĂ©get, Ă©s mit kaptunk nagy semmit a kĂŒlvĂĄrosi kölykökre mind azt mondjĂĄk, hogy senkik pedg Ă”k terveznek hĂĄzakat, Ă©pĂtenek utat csak egy kĂ©z kĂ©ne nekik amelyik helyes irĂĄnyt mutat Ă”k elhiszik ha bĂ»nöznek az utcĂĄn mind felnĂ”nek, mostmĂ©g csak szĂșrnak de mi lesz hogyha lĂ”nek.
Ăgy lettĂŒnk mi, (Ăgy lesznek Ă”k is) egy megĂĄtkozott nemzedĂ©k ĂtĂ©let helyett Ă©n nem vĂĄdolok senkit, nem is kĂ©rhetem, hogy szeressetek, ĂtĂ©let helyett Ă©n nemzedĂ©kemĂ©rt csak annyit kĂ©rhetek, hogy szeressĂ©tek a gyerekeket
Csak a DiĂłszeghy SĂĄmuelen menjĂ©l vĂ©gig egyszer Ă©s meglĂĄtod hogy milyen ott a frankĂłn nyomor ember, egyszer el kellene jönnöd, Ă©ljĂ©l köztĂŒnk csak egy hetet miszter president, hogy ĂĄtĂ©rezzed ezt a törtĂ©netet mĂ©gis milyen fain Ă©rzĂ©s mikor nyakadban a szar akkor meglĂĄtod majd te is tesĂł, hogy mekkora a baj
Ăgy lettĂŒnk mi, (Ăgy lesznek Ă”k is) egy megĂĄtkozott nemzedĂ©k
De tudod azt, hogy a jövĂ”d mit hozhat neked az itt nem könnyĂ» kĂ©rdĂ©s ezt elhiheted az utcĂĄn ahol ez nem gyerekjĂĄtĂ©k ott ahol nincsen nap csak az ĂĄrnyĂ©k mĂ©g ma megtanulsz a holnaptĂłl fĂ©lni ez nĂĄlunk Ăgy marad Ășgy nĂ©z ki
Ăgy lettĂŒnk mi, (Ăgy lesznek Ă”k is) egy megĂĄtkozott nemzedĂ©k Vadnak szĂŒletĂŒnk az utca nevelt Senki nem vigyĂĄzott rĂĄnk A betonhĂĄzak között nem vĂĄrnak csodĂĄk Ăgy lettĂŒnk mi, (Ăgy lesznek Ă”k is) egy megĂĄtkozott nemzedĂ©k
NehĂ©z volt mindennap itt kĂŒzdeni kell a gyenge meghal, nincs tovĂĄbb csak arra kĂ©rlek Ă©rtsd meg a fĂ©nnyel vĂvunk csatĂĄt Ăgy lettĂŒnk mi megĂĄtkozott nemzedĂ©k.
cĂm: majka:itĂ©let helyet
moncsa98, 9:15
|
|
|
|
2010. április 4., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
HazudnĂ©k, ha mondanĂĄm, hogy nem tör rĂĄm a gondolat, Hogy lesz amikor mĂĄr csak Ășgy hallhatod majd a hangomat, Ha felteszed a lemezem, hogy szĂłljon a rĂmek hegye, De ha hĂvni prĂłbĂĄlnĂĄl tĂșl kĂ©sĂ”, nem lesz aki felvegye. Ăgy egy kicsit megkĂ©sve, itt hagyom most emlĂ©kbe, Mind azt, ami ennek kapcsĂĄn szivĂĄrgott az elmĂ©mbe. ElvĂ©gre mĂĄr olyan rĂ©gen beloptĂĄk a fĂŒlembe, Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ĂŒtemre. LĂ©tezĂ©sem Ă©rtĂ©ke Ă©s elmĂșlĂĄsom rĂ©m kĂ©pe Beolvadt a zenĂ©mbe (de lehet, hogy nem kĂ©ne)� Mert miĂ©rt ne? Kit Ă©rdekel minek mi a mĂ©rtĂ©ke Ăgy is por Ă©s hamu lesz mindegyikĂŒnk a vĂ©gĂ©re. Ha szerencsĂ©m van esetleg mĂ©g azt a kort is megĂ©rem, Hogy földi lĂ©tem tĂĄgabb összefĂŒggĂ©seit megĂ©rtsem. Ăs ezt soha nem kĂ©rem, de mindig remĂ©ltem, Hogy tovĂĄbb Ă©l az emlĂ©kem a barĂĄtaim lelkĂ©ben.
EmlĂ©kezz rĂĄm, mikor fĂșj a szĂ©l, EmlĂ©kezz mikor minden vĂ©get Ă©r. NĂ©zz rĂĄm, fogd meg a kezem, SzorĂtsd meg bĂĄtran, mĂg lehunyom szemem.
EmlĂ©kezz mennyire szerettĂ©l, Mennyire fĂĄjt mikor elmentĂ©l. NĂ©zz rĂĄm, fogd meg a kezem, SzorĂtsd meg bĂĄtran, mĂg lehunyom szemem
EmlĂ©kem majd Ăgy hagy nyomot, ha vĂ©get Ă©r az Ă©letem, De pont azĂ©rt, hogy te is Ă©rts, az Ă©n emlĂ©kem Ă©ltetem BĂĄr bĂĄnatomban egyedĂŒl sokszor eltöprengtem rajta Egy tĂŒkörben az Ă©letem, vagy csak a lĂĄtszat eltakarja? Vajon szĂĄmĂt e rĂĄm valaki, vajon lesz e kinek hiĂĄnyzok? Vajon szeretnek majd akkor is, ha nĂ©ha Ă©n is hibĂĄzok? Az idĂ” tĂĄvlatĂĄbĂłl, majd egyszer jussak azĂ©rt eszedbe RemĂ©lem, hogy te is örĂŒlsz, az emlĂ©kemen merengve Nevemre mĂĄr nem emlĂ©kszel, egy ismeretlen folt csupĂĄn Csak elmosolyodsz rajta, hogy Ă©n nĂ©ztem rĂĄd oly butĂĄn Lehet, hogy nem szerettĂ©l, de bĂĄr Ă©n lennĂ©k az egyetlen Kinek emlĂ©ke megmarad, hiszen ezĂ©rt mindent megtettem Most kettesben csak Ă©n meg te, a zenĂ©sz Ă©s a hallgatĂł Ez Ă©rted szĂłl, hisz emlĂ©kĂŒnk most Ăgy dalban hallhatĂł Ăn szeretettel adom ezt, remĂ©lem Ă©rzed azt hogy neked szĂłl HozzĂĄd, Ă©s ezt ezĂ©rt Ărtam, majd veled lesz, ha elalszol.
EmlĂ©kezz rĂĄm, mikor fĂșj a szĂ©l, EmlĂ©kezz mikor minden vĂ©get Ă©r. NĂ©zz rĂĄm, fogd meg a kezem, SzorĂtsd meg bĂĄtran, mĂg lehunyom szemem.
EmlĂ©kezz mennyire szerettĂ©l, Mennyire fĂĄjt mikor elmentĂ©l. NĂ©zz rĂĄm, fogd meg a kezem, SzorĂtsd meg bĂĄtran, mĂg lehunyom szemem.
ErdĂ” mĂ©lyĂ©n dĂșs fa lombjĂĄt, fĂșjja mĂ©g a szĂ©l, EgyedĂŒl csak Ă©n nem Ă©rtem, mirĂ”l mit beszĂ©l. BĂĄnatomban forgolĂłdom, görnyedek a földre, Egyszer megĂgĂ©rtem szeretni foglak tĂ©ged mindörökre. De elhagytĂĄl, nincs tovĂĄbb, vĂ©ge minden szĂ©pnek, Nem maradt mĂĄr semmi csak egy Ă©nek, fel az Ă©gnek. MĂ©g mindig hiĂĄnyzol, minden nap gondolok rĂĄd, Minden percben fognĂĄm kezedet, csĂłkolnĂĄm a szĂĄd. Megtanultam szeretni, Ă©s te segĂtettĂ©l ebben, MĂ©g mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben. MĂĄr csak ennyire vagyok kĂ©pes, mĂĄr csak ennyi telik tĂ”lem, Dallamok mögĂ© rejtĂ”zöm mert mind idĂĄig fĂ©ltem. TalĂĄn utoljĂĄra mondom el mit Ă©rzek, de ez Ăgy marad, A hĂ”s szerelmes tĂĄvozik, most vĂ©get Ă©r a szĂndarab. SzĂvem mĂ©lyĂ©n magam mögött hagynĂĄm ezt a vilĂĄgot Csak annyit kĂ©rek emlĂ©kezz rĂĄm, Ă©s ne kĂ©rdezd meg ki bĂĄntott.
EmlĂ©kezz rĂĄm, mikor fĂșj a szĂ©l, EmlĂ©kezz mikor minden vĂ©get Ă©r. NĂ©zz rĂĄm, fogd meg a kezem, SzorĂtsd meg bĂĄtran, mĂg lehunyom szemem.
EmlĂ©kezz mennyire szerettĂ©l, Mennyire fĂĄjt mikor elmentĂ©l. NĂ©zz rĂĄm, fogd meg a kezem, SzorĂtsd meg bĂĄtran, mĂg lehunyom szemem
Szavam szĂvekbe fĂșrĂłdĂł tollbĂłl indĂthatĂł rakĂ©ta, Ăgy nyomot hagy az Ă©terben, megĂ©rzi a planĂ©ta. De aki a hallgatĂĄsom nem Ă©rti az a beszĂ©demet sem Aki meg nem lĂĄt a sorok mögĂ©, hogy is vĂĄrhatnĂĄm, hogy megĂ©rtsen. Ez az Ă©letem emlĂ©ke, emlĂ©keztet elmĂ©ket Hogy mĂĄr nem vagyok itt, de nĂ©ha mĂ©gis fellĂ©pek. Csak jĂĄtszottam Ă©s kacagva ĂĄstam a sĂromat, Most meg a sĂrköves a sĂrkĂ”re valami szĂvhez szĂłlĂłt Ărogat. BocsĂĄnat, ha most könnyes szemmel szemlĂ©led ezt, Ăgy az idĂ” tĂĄvlatĂĄbĂłl mĂĄr minden mĂĄskĂ©pp fest EgyszerĂ» ember voltam, egyszerĂ» szavakkal Tele fĂ©lelemmel, jah hatalmas falakkal Köszönöm, hogy szerettĂ©l, köszönöm, hogy Ă©lhettem. Nevem alĂĄ pedig ezt a pĂĄr kĂłsza sort vĂ©settem: SzĂŒlettem 80, Ă©ltem halĂĄlomig, De vĂ©gig ember voltam, aki mindig csak ĂĄlmodik.
EmlĂ©kezz rĂĄm, mikor fĂșj a szĂ©l, EmlĂ©kezz mikor minden vĂ©get Ă©r. NĂ©zz rĂĄm, fogd meg a kezem, SzorĂtsd meg bĂĄtran, mĂg lehunyom szemem.
EmlĂ©kezz mennyire szerettĂ©l, Mennyire fĂĄjt mikor elmentĂ©l. NĂ©zz rĂĄm, fogd meg a kezem, SzorĂtsd meg bĂĄtran, mĂg lehunyom szemem
cĂm: Children emlĂ©kezz rĂĄm
moncsa98, 10:42
|
|
|
|
2010. április 3., szombat |
|
|
0 |
|
|
Csak egy kép,csak egy kép, Csak egy kép,Kép! Csak egy kép,csak egy kép Csak egy kép
MĂ©g nem ismersz, Nem az vagyok akinek lĂĄtszom, ne hidd el, hogy veled csak jĂĄtszom, hazugsĂĄg volt minden szĂł amit hallottĂĄl, mondd mi az, mi igazĂĄn fontos, mondd miĂ©rt szerettĂ©l belĂ©m pont most!? Ă©n kellek vagy a cĂmlapok?
Csak kĂ©pzeld el a helyzetet, hogy dönthess, ha megkĂvĂĄnsz, szĂĄmom tudod, bĂĄtran csörgess, mĂ©g meddig vĂĄrsz? hiszen jĂĄtĂ©k voltam vĂ©gig nekem fĂ©nykĂ©prĂ”l mĂ©g rĂ©mlik, hogy mĂĄr megint mi törtĂ©nik...
Egy kĂ©p egy kĂ©p maradsz, ez csak a tied,(tied) nem tudom minek,(minek) Ă©s miĂ©rt maradsz? Egy kĂ©p maradsz, diktĂĄl a szĂved,(szived) nem tudom minek,(minek) Ă©s miĂ©rt maradsz?
Egy kép maradsz,egy kép maradsz, egy kép maradsz, kép maradsz, kép maradsz, kép(kép)!
Jó volt rég, mikor nem volt semmi kényszer, de nem kell mondanod kétszer, hogy megértsem miért vagy velem, de te nem ismersz, nem tudom kit rejt az ålarc, nem tudom, hogy miért nem vållalsz, miért nem fogadsz el? ez vagyok!
KĂ©pzeld el a helyzetet, hogy dönthess, ha megkĂvĂĄnsz a szĂĄmom tudod, bĂĄtran csörgess, mĂ©g meddig vĂĄrsz? hiszen jĂĄtĂ©k voltam vĂ©gig nekem fĂ©nykĂ©prĂ”l mĂ©g rĂ©mlik, hogy mĂĄr megint mi törtĂ©nik...
Egy kĂ©p egy kĂ©p maradsz, ez csak a tied,(tied) nem tudom minek,(minek) Ă©s miĂ©rt maradsz? Egy kĂ©p maradsz diktĂĄl a szĂved,(szĂved) nem tudom minek(minek) Ă©s miĂ©rt maradsz?
Hagyd Ăgy, belejössz majd, bĂĄr megĂ©rtem, hogy fĂ©lsz, ugrik minden srĂĄc, Majd mire magadhoz tĂ©rsz, ĂșĂșĂș. Nem kell, hogy elbĂșjj, A vĂĄros tĂ©ged hĂșz, Minden dolog Ășj, amit lĂĄtsz!.
RefrĂ©n: Egy kĂ©p egy kĂ©p maradsz, ez csak a tied,(tied) nem tudom minek,(minek) Ă©s miĂ©rt maradsz? Egy kĂ©p maradsz diktĂĄl a szĂved,(szĂved) nem tudom minek(minek) Ă©s miĂ©rt maradsz?
Kép maradsz,egy kép maradsz, egy kép maradsz, kép maradsz! Kép (kép)
cĂm: sp kĂ©p maradsz
moncsa98, 17:37
|
|
|
Olyan vagy, mint a fĂ©nylĂ” napsugĂĄr, az ĂĄlmom veled valĂłra vĂĄlt. Sokszor eldöntöttĂŒk, hogy nem lesz folytatĂĄs, Ă©s az mondod nem bĂrod tovĂĄbb.
De te visszatĂ©rsz hozzĂĄm, ahogy a filmekben szoktĂĄk, megĂ©ltĂŒnk mi mĂĄr sok vitĂĄt. SzeretjĂŒk egymĂĄst, gyere, bĂșjj hozzĂĄm, annyi minden vĂĄr mĂ©g rĂĄnk…
Ne add fel kĂ©rlek, mĂ©g ne, Ășjra kezdhetnĂ©nk, kĂ©rlek, babe, ez a dal most jĂłt ĂgĂ©r, (Csak kĂ©rlek) Ne add fel! Oh, babe Ne add fel!
Neked is kell, aki csak nĂ©ha ĂĄtölel, aki vigyĂĄz rĂĄd az Ă©n vagyok, csak Ă©n. Te ellöksz mindig Ășjra, mikor mĂĄr tĂ©nyleg közel kerĂŒltem hozzĂĄd, kĂ©rlek, ne fĂ©lj!
De te visszatĂ©rsz hozzĂĄm, ahogy a filmekben szoktĂĄk, megĂ©ltĂŒnk mi mĂĄr sok vitĂĄt. SzeretjĂŒk egymĂĄst, gyere, bĂșjj hozzĂĄm, annyi minden vĂĄr mĂ©g rĂĄnk….
cĂm: sp ne add fel
moncsa98, 17:32
|
|
|
SegĂts! VĂĄrj mĂ©g!MĂ©g vĂĄrj!HĂ© vĂĄrj! Te nekem kellesz!Kell a csĂłkod a szĂved a lelked! ooh...
Emlékszem arra mikor elÔször meglåttam gyönyörû szép szemed a tûzÔ napsugårban. Råmnéztél én pedig éreztem jó vagyok nålad,azóta te vagy a pårom...
Az egyetlen akit szeret, akit szeretek,mert ez olyan jĂł nekem, csak szeress, ahogy Ă©n teszem, Ășgy szeress ooh... szeret, akit szeretek mert ez olyan jĂł nekem, csak szeress ahogy Ă©n teszem Ășgy szeress oooooh
Soha nem feledem el amikor a parknĂĄl, fĂŒlembe sĂșgtad: az Ă©jszaka rĂĄnk vĂĄr, ĂĄtöleltelek, te megcsĂłkoltĂĄl,a többi meg törtĂ©nt Ă©s ment a maga ĂștjĂĄn... Nem rĂ©szletezem mostmĂĄr,mindenki sejti,hogy hogy fĂĄj,amikor a szĂvet megbĂĄntjĂĄk, kiderĂŒl a lĂĄnynak: csak jĂĄtszĂłtĂĄrs.
Ătvert Ă©s ĂșgyĂ©reztem meghalok ha nĂĄla nem leszek sohase jĂł csak egy Ă©jszakĂĄra,de nekem vele egy Ă©jszaka tĂșlsĂĄgosan drĂĄga fĂ©lek hogy mindennek vĂ©ge.
Csak annyit kĂ©rek szeress eszmĂ©letlenĂŒl szeress ez olyan jĂł nekem ahogy Ă©n teszem Ășgy szeress ooh.... Szeress eszmĂ©letlenĂŒl szeress ez olyan jĂł nekem ahogy Ă©n teszem Ășgy szeress ooh....
SegĂts!VĂĄrj mĂ©g! MĂ©g vĂĄrj!HĂ© vĂĄrj !
Te nekem kellesz!Kell a csĂłkod a szĂved a lelked! ooh... EmlĂ©kszem arra mikor elĂ”ször meglĂĄttam, gyönyörĂ» szĂ©p szemed a tĂ»zĂ” napsugĂĄrban RĂĄmnĂ©ztĂ©l Ă©n pedig Ă©reztem jĂł vagyok nĂĄlad azĂłta te vagy a pĂĄrom...
Az egyetlen akit szeret akit szeretek mert ez olyan jĂł nekem csak szeress ahogy Ă©n teszem Ășgy szeress ooh... szeret akit szeretek mert ez olyan jĂł nekem csak szeress ahogy Ă©n teszem Ășgy szeress ooooh
Soha nem feledem el amikor a parknĂĄl, fĂŒlembe sĂșgtad: az Ă©jszaka rĂĄnk vĂĄr, ĂĄtöleltelek, te megcsĂłkoltĂĄl,a többi meg törtĂ©nt Ă©s ment a maga ĂștjĂĄn,Ăgy, amikor csak Ă©rzed Ăgy csĂłkolj mĂ©g kĂ©rlek Ăgy de a szerelem nem csak egy jĂĄtĂ©k!
Ătvert Ă©s ĂșgyĂ©reztem meghalok ha nĂĄla nem leszek sohase jĂł csak egy Ă©jszakĂĄra,de nekem vele egy Ă©jszaka tĂșlsĂĄgosan drĂĄga, fĂ©lek hogy mindennek vĂ©ge,
Csak annyit kĂ©rek szeress, eszmĂ©letlenĂŒl szeress ez olyan jĂł nekem ahogy Ă©n teszem Ășgy szeress ooh.... Szeress eszmĂ©letlenĂŒl szeress ez olyan jĂł nekem, ahogy Ă©n teszem Ășgy szeress ooh....
SegĂts! VĂĄrj mĂ©g!HĂ© vĂĄrj! VĂĄrj mĂ©g! HĂ© vĂĄrj!HĂ© vĂĄrj... oohh
cĂm: Varga Sanyi szeress!
moncsa98, 17:00
|
|
|
|
2010. április 1., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
nem mondom,hogy szeress engem, nem mondom,hogy emlĂ©kezz rĂĄm, ha a szived nem ezt sĂșgja, ugyis hiĂĄba mondanĂĄm. ha fĂĄj a szived,s lelked sajogva Ă©g, ne mutasd azt senkinek, nehogy gĂșny tĂĄrgya lĂ©gy! mosoly legyen az arcodon, ha vĂ©rzik is a szĂved, ne lĂĄsson ĂĄt a fĂĄtyolon, a kivĂĄncsi tömeg, kĂ©t szĂłt ismerj:MINDIG Ă©s SOHA!! lĂ©gy bolgod MINDIG!! de boldogtalan SOHA!
moncsa98, 19:20
|
|
|
|
2010. március 13., szombat |
|
|
0 |
|
|
amikor tudod,hogy nem jön,de mĂ©gis vĂĄrod, amikor tudod,hogy kĂĄr volt az egĂ©sz,mĂ©gis bĂĄnod, amikor meg lĂĄtod,s hevesben dobbog szived, amikor Ă©rzed,hogy Ă©rte remeg kĂ©t kezed, amikor vĂĄrod,hogy ujbĂłl el jöljön a pillanat, amikor vĂĄrod,hangjĂĄt Ă©s szavait, amikor naponta,felidĂ©zed az egyĂŒtt töltött ĂłrĂĄk emlĂ©keit, amikor nĂ©znĂ©d,mosolyĂĄt Ă©s kĂ©t szemĂ©t, amikor vĂĄgysz arra,hogy megint felĂ©g nyujtsa kĂ©t kezĂ©t, amikor nem birod mĂĄr,hiszen kavarognak bened a szavak, amikor közeledben van Ă©s alig birod tĂŒrtöztetni magad, amikor el hiszed hogy erre volt szĂŒksĂ©ged, amikor elhiszed,hogy mĂg egyĂŒtt voltatok Ă” is meg örĂŒlt Ă©rted, amikor meg ijedsz,mert rosz nĂ©lkĂŒle Ă©lned, amikor jĂł lenne,ha ujra veled lenne, amikor mĂĄr önn magadal harcolsz ellene, amikor rĂĄ jösz,hogy mit sem Ă©r a jozan Ă©sz, amikor döntesz,hogy miĂ©rt is ne,hiszen egyszer ĂLSZ, amikor vilĂĄgosĂĄ vĂĄlik,hogy bĂĄrmily rosz,ez mĂ©g is jĂł neked, amikor tudod,hogy TILOS,de mĂ©gis ujra Ă©s ujra meg teszed...." akkor vedd tudomĂĄsul,hiĂĄba tagadod,igen is SZERETED!!
moncsa98, 18:07
|
|
|
a legdrågåbb kÔ mindent karcol, de maga nem tûr karcolåst, a leg drågåbb sziv inkåbb vérzik, de nem sebez meg soha måst.
moncsa98, 11:53
|
|
|
|
2010. február 4., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
Valakinek én sokat érek, Valaki bennem töbet låt, Mélyebbre låt az embereknél, S bennem talålja meg magåt.
Az Ă©desanyĂĄm örömĂ©nek, Ăn vagyok a felezöje,` EmĂ©sztĂ”,titkos bĂĄnatomnak Ă az elsö felfedĂ”je.
Tudom:kihullot könyeinek Sok csepjeit én okozom:( Szeretném azért megszåmlålni Hogy tudjam,mivel tartozom.
moncsa98, 11:40
|
|
|
|
2010. február 3., szerda |
|
|
0 |
|
|
"tudom ami elmult az vĂ©gleg mĂșljon el ami mĂ©g feldĂșlt mĂĄr rĂ©gen nem Ă©rdekel tudod ami elmult azt most temessĂŒk el ami mĂĄr szĂ©thullt azt felejteni kell"
moncsa98, 13:45
|
|
|
|
2010. január 30., szombat |
|
|
0 |
|
|
BarĂĄt az,aki akkor is velĂŒnk tart,amikor az egĂ©sz vilĂ©g elenĂŒnk fordul.
alban goodier
moncsa98, 19:36
|
|
|
az igaz baråt az,aki akkor jönn,amikor mindenki mås megy...
walter winchele
moncsa98, 19:34
|
|
|
Az igaz barĂĄt a legnagyobb kincs-minden kincs közĂŒl ennek megszerzĂ©sĂ©re gondolunk a legkevesebet.
rochefoucauld
moncsa98, 19:23
|
|
|
A baråt ismeri a szivemben lévÔ dalt,és eldudolja nekem,amikor kezdem elfelejteni!
damma roberts
moncsa98, 19:20
|
|
|
A baråt az aki minden rosszat tud rólad,és mégis szeret!
ebbert hubbert
moncsa98, 19:19
|
|
|
A barĂĄt az aki akkor van melleted,amikor mĂĄshol kelenne lennie!
lennwien
moncsa98, 19:18
|
|
|
ha egy nap ugy Ă©rzed,sirnod kell...hivj engem!nem igĂ©rem,hogy megfoglak nevetettni!de sirhatok veled:) ha egy nap el akarsz futni...ne fĂ©lj engem hivni!nem igĂ©rem,hogy megkĂ©rlek ĂĄllj meg...de futhatok veled! ha egy nap senkit nem akarsz hallani..Hivj engem.IgĂ©rem veled leszek,Ă©s igĂ©rem csendben! de ha egy nap hivsz...Ă©s nincs vĂĄlasz,gyere gyorsan lĂĄtogass meg,lehet hogy nekem van rĂĄd szzĂŒksĂ©gem..
moncsa98, 19:15
|
|
|
|
| |