CsodaCsiga Főlap
Naplók 2024. április 24.   szerda   György, Bojána, Bonifác, Bónis, Debóra, Egbert, Egberta, Fidél, Fidélia  György;Bojána, Bonifác, Bónis, Debóra, Egbert, Egberta, Fidél, Fidélia, Gaszton, Gyöngyvirág, Kászon, Melióra, Nedda
  
Főlap ·  · Chat · Távirat · Társkereső · Képeslap · Fórum · Weblapok ·  · Levelem · Webem · Naplók · BANK
Regisztráció · Kapcsolataim · Társaim ·  · Buliképek · MMS ·  · Játék · Horoszkóp · Linkek · Hirdetés · Radió



moncsa98 naplója

  2010. április 10., szombat Nekem tetszik!
0  
Carp-E
Fogva tart egy érzés, ami minden nap megérint
Ami elragad örökké és éppen ezért tévhit
Hogy elfuthatsz elÔle hisz utól ér az élet
Hiåba is éled, hogyha érzed mår a véget
Mert a magåny most az életed, és errÔl szólnak napjaid
Könnyed is kicsordul, ahogy felemeled karjaid
S arcodon a könycsepp is, végig fut most lassan
Kérlek hidd el nekem, hogy én tényleg nem akartam
De nincsen mĂĄr mit tenni, Ă©n nem kellek mĂĄr senkinek
S ha ismernéd az életem, akkor te is elhiszed
Hogy Ă©jszakĂĄkat sĂ­rtam ĂĄt, egyedĂŒl Ă©s gyĂĄvĂĄn
És könnyeimmel kĂŒzködtem, mĂĄs mosolyĂĄt lĂĄtvĂĄn
De ha sírsz akkor a lelked, minden érzést elfed
S kiadja így magåból az összegyûjtött terhet
EzĂ©rt örĂŒlj annak ha sĂ­rsz, mert boldog lesz a sĂ­rod
Mert eltûnik a bånat, ha minden nap kisírod

Refrén:
Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik csak egy hegyes karó,
Ami szĂșr, sziveden ĂĄt, ilyenkor nincs igaz vĂ­gasztalĂł barĂĄt,
csalåd, vagy mås ami hibås az az élet, ami mindig cserben hagy téged
Mert a boldogsĂĄgot hajszolod, de csak csalĂłdĂĄcsok Ă©rnek
így a magåny könnyek hadån talål råd, talån végleg.

Shady
Arcodba temeted kezed a gondoktól meggyötörve
FĂĄradtan ĂŒldögĂ©lsz,az asztalon a könyököd
Majd beletĂșrsz a hajadba, az ujjaid ökölbe
A fåjdalom marja lelked, de a szemed könyörög
Sírni valakiért, sírni valami miatt
Átöleled a Bånatod, hogy a fåjdalmadat kiadd
De ne szégyeld soha, ez nem a gyengeség jele
Ha az Ă©let iskola, akkor ez az Ă©rzĂ” ember jegye
És ne várd azt, hogy valaki vígaszt adjon
Mert csak okozĂłja lehet, az ki vĂ­gasztaljon
Ha könnyezik a szemed, akkor könnyezik az ég
Akkor elszĂŒrkĂŒl a vilĂĄg, akkor fakĂł ami szĂ©p
És ha nehĂ©z szĂ­vvel fekszel, megvĂĄltoztathatatlan
Hogy meglĂĄtszik majd reggel, hiĂĄba takar paplan
HiĂĄba menekĂŒlsz, a sok nyomasztĂł gond elĂ”l
Ha a BĂĄnat megtalĂĄl, Így kap el Ă©s megöl

Refrén
Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik csak egy hegyes karó,
Ami szĂșr, sziveden ĂĄt, ilyenkor nincs igaz vĂ­gasztalĂł barĂĄt,
csalåd, vagy mås ami hibås az az élet ami mindig, cserben hagy téged
Mert a boldogsĂĄgot hajszolod, de csak csalĂłdĂĄsok Ă©rnek
Így a magĂĄny könnyek hadĂĄn talĂĄl rĂĄd, talĂĄn vĂ©gleg.

Horus

Hogyha sĂ­rsz, akkor minden ami zajos az elhalkul
Ha könnyeid hullanak, a színes vilåg kifakul
De sĂ­rd csak ki magadat, sĂ­rj nyugodtan a vĂĄllamon
Minden ami bennem jĂł, azt neked ĂĄtadom
Tudom hogy rossz dolog, hogyha ĂĄtvĂĄgjĂĄk az embert
De azt is tudom, hogy hiĂĄba ragadnĂĄl most fegyvert
Håt ne törÔdj semmivel, csak engedd el magad
Én veled maradok amíg, bánatod nem apad
Az Ă©let egy nagy csapda, mibe sokan bele esnek
De én nem törÔdöm vele, hisz vannak kik szeretnek
Tudom hĂŒlyĂ©n hangzik, de jĂłt kell lĂĄtni a roszban
Emlékezni a jóra, és hinni a jó dolgokban
Hogyha ezek megvannak, akkor nem kell többé sírnod
Mit fåjna elveszítened, attól önként meg kell vålnod
Ha mégis nagy bånat ér, és a könnyeid potyognak
HĂĄt sĂ­rd csak ki magadat, Ă©s hidd el jobb lesz holnap

Refrén
Ha sírsz, ami jó, az a szó, nem létezik csak egy hegyes karó,
Ami szĂșr, sziveden ĂĄt, ilyenkor nincs igaz vĂ­gasztalĂł barĂĄt,
csalåd, vagy mås ami hibås az az élet ami mindig, cserben hagy téged
Mert a boldogsĂĄgot hajszolod, de csak csalĂłdĂĄsok Ă©rnek
Így a magĂĄny könnyek hadĂĄn talĂĄl rĂĄd, talĂĄn vĂ©gleg.


cĂ­m:children ha sirsz
  moncsa98, 18:42 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
GyĂ»lölöm, hogy Ășgy csinĂĄlsz, mintha nem is lennĂ©k,
SzemtÔl szembe elmondani nem merted, így tessék,
Elmondok most mindent, bĂĄr tudom ezt nem akarod,
És tudom, hogy az Ă©rzĂ©s ott van, de magadnak is tagadod.
De nekem még az mindig fåj, hogy nem vålaszolsz soha,
HiĂĄba is vĂĄrtam, tudtam Ă©n vagyok ostoba.
Nem kértem, hogy mondj igazat, azt sem kértem hazudj,
De remélem, hogy nem engedem, hogy nyugodtan aludj.
Megérdemled, te is tudod, mert hiåba is kértelek,
Úgy sem szĂĄmĂ­t mit mondok, Ă­gy most nem is fĂ©ltelek.
Ha végig hallgatsz megérted, hogy miért szólt minden rímem,
Én mindig tĂ©ged akartalak, de rĂĄjöttem, hogy Ă­gy nem.
Csak azt akartam te is tudd, nem tĂ»nt el nyom nĂ©lkĂŒl,
A seb amit te okoztĂĄl majd megöl engem vĂ©gĂŒl,
De minden szavam lepereg, bår tudod, érted könyörög,
Råm se nézel, meg se hallgatsz, csak kimutatod közönyöd.

Refr.:

Mikor a nevem meghallod könnybe låbad a szemed,
Ahol az ég és a föld összeér ott nevetek feletted!
Szemem vértÔl izzik, haragomtól óvjon meg az ég,
Mikor a szikråból vad tûzvihar lesz nincsen menedék!
Szeretlek gyûlölni! Gyûlöllek szeretni!
Gyûlölök råd gondolni! Gyûlöllek feledni!
Gyûlöllek! Gyûlölöm, hogyha hazudsz!
Gyûlöllek! Te is gyûlölj, hogyha tudsz!

2.vsz(Õzi).:
JĂł barĂĄtok voltunk, minden felĂ© egyĂŒtt mentĂŒnk
Most nĂ©zd mivĂ© lettĂŒnk! EgymĂĄs elĂ”l menekĂŒlĂŒnk
Csupån azért, mert megpróbåltam szeretni
És borĂșs napokon is, önfeledten nevetni
JĂłl indult el minden, majd megbeszĂ©ljĂŒk persze
KĂ©t sör mellett ĂŒlve, nĂ©ztĂŒnk fel az Ă©gre
Nagy fordulatot vettél, a kérdést fel tetted
Hogyha szemét lennél vålaszthatnék baråtnÔm és közted
Ekkor robbant szĂ©t minden! Nah Õzi mit tegyĂ©l?
Csak erre nem szåmítottam, bårmit is hinnél
A gyûlölettÔl izzik most mind a két szemem
Én bĂ­ztam bennetek, de hĂĄt Ășgy lĂĄtszik tĂ©vedtem.
Beteg lettĂ©l, engem is gyötört legbelĂŒl,
De mondd, ki volt mĂ©g Ă­gy melletted a barĂĄtnĂ”dön kĂ­vĂŒl?
Most se barĂĄt, se lĂĄny, lassan be is kattanok,
És gondolkozzatok el azon, hogy elĂ©rtĂ©tek cĂ©lotok!

Refr.:

Mikor a nevem meghallod könnybe låbad a szemed,
Ahol az ég és a föld összeér ott nevetek feletted!
Szemem vértÔl izzik, haragomtól óvjon meg az ég,
Mikor a szikråból vad tûzvihar lesz nincsen menedék!
Szeretlek gyûlölni! Gyûlöllek szeretni!
Gyûlölök råd gondolni! Gyûlöllek feledni!
Gyûlöllek! Gyûlölöm, hogyha hazudsz!
Gyûlöllek! Te is gyûlölj, hogyha tudsz!


3.vsz(Shady):
Tudom szĂĄnalmas vagyok, meg hogy a testem-lelkem nyomor,
RemegĂ” tĂ©rd, beszĂ»kĂŒlt gyomor, ezt adta a közĂ©piskolai pokol
Komor, konok, mocsok vilåg, ahol rengeteg a rohadt szemét,
Most meg az årnyékomtól is remegek, még megfizettek ezért!
Féltem az összes naptól, attól mi történik holnap,
Hogy a szĂŒnetekben vajon majd melyik szekrĂ©nybe pakolnak?
HĂĄtul voltam a sorban, mindig Ă©n fekĂŒdtem porban,
Mindig egyedĂŒl ĂŒltem a padban, mondd ezzel kinek ĂĄrtottam???
Itthon bezårkóztam a szobåmba, sírtam egész este,
KönnyektÔl fåjt a fejem, megoldåst ålmaimban kerestem.
Keseregve, szĂĄzszor megalĂĄzva, beletiporva a sĂĄrba,
Most meg mindenki csak néz, nem érti miért vagyok mindig årva!
Engem nem lehet szeretni! Egy bolond kisgyerek vagyok,
Egy kurva mårtír, talån még måglyåt is kapok,
De most mår a lång sem fog, mert bennem él a tûz,
S mĂ­g a bosszĂșvĂĄgy Ă©g bennem addig van mi hajt mi Ă»z!

Refr.:

Mikor a nevem meghallod könnybe låbad a szemed,
Ahol az ég és a föld összeér ott nevetek feletted!
Szemem vértÔl izzik, haragomtól óvjon meg az ég,
Mikor a szikråból vad tûzvihar lesz nincsen menedék!
Szeretlek gyûlölni! Gyûlöllek szeretni!
Gyûlölök råd gondolni! Gyûlöllek feledni!
Gyûlöllek! Gyûlölöm, hogyha hazudsz!
Gyûlöllek! Te is gyûlölj, hogyha tudsz!


4.vsz.(Horus):
Szeress vagy gyûlölj, én komolyan mondom leszarom,
Hidegen hagy a szöveged, nyugodtan bekaphatod az alkarom,
Karambol az öklömmel, mi mås lenne a mese vége,
Ha velem kezdesz te faszkalap én egy fél perc alatt teszlek félre!
Mi történik, mért nevetsz, nemrég nagyon volt a pofåd,
Egyszer bulldog voltĂĄl, most meg teszed nekem a kiscicĂĄt!
Emlékszel rå, mikor még én voltam a sokkal gyengébb?
BelĂ©m rĂșgtĂĄl, rĂĄm nevettĂ©l, Ă­gy szĂłltĂĄl: köcsög kell mĂ©g???
Most itt ĂĄllok, mĂ©gis rĂ©mĂŒltnek lĂĄtszol,
Vårjunk, közelebb lépek, lehet csak a szemem tåncol.
Nézz råm, idenézz, ne tekintgess félre,
HĂŒlye voltĂĄl, elcsĂșszol, de te hĂ­vtĂĄl a jĂ©gre!
Évek Ăłta vĂĄrtam mĂĄr a talĂĄlkozĂĄst testvĂ©rem,
Nem marad el a poén, most mår a viccet végig mesélem!
Bamm! Itt a csattanó, de te mért nem maradsz ållva?
Ha az Ă©let hozzĂĄd tĂșl jĂł fej, majd Ă©n leszek szemĂ©tlĂĄda!

2xRefr.:

Mikor a nevem meghallod könnybe låbad a szemed,
Ahol az ég és a föld összeér ott nevetek feletted!
Szemem vértÔl izzik, haragomtól óvjon meg az ég,
Mikor a szikråból vad tûzvihar lesz nincsen menedék!
Szeretlek gyûlölni! Gyûlöllek szeretni!
Gyûlölök råd gondolni! Gyûlöllek feledni!
Gyûlöllek! Gyûlölöm, hogyha hazudsz!
Gyûlöllek! Te is gyûlölj, hogyha tudsz!

cĂ­m:
children:gyĂŒlölek!
  moncsa98, 18:40 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
Horus...Én mennĂ©k elĂ”re...de nem tudok...Ja, ja, ja...na na..
Hibåimmal telt az égbolt, megtöri a fényeket. Egy mondat långol a felhÔk között, Horus meg kell értened.
Sok minden adhat okot, hogy gyûlöljem az életem. Oh Istenem mért kinzol? De remélem, hogy élvezed...
Én csak mennĂ©k elĂ”re, szeretnĂ©k boldog lenni. Egy tĂĄrsammal, ki kezem fogja, de nem tudok feledni.
Elvesztettem barĂĄtokat, szerelmet, dĂ©delgetett ĂĄlmokat. Amim volt megbecsĂŒltem, de nem kaptam csak ĂĄtkokat.
SzĂŒntelenĂŒl bĂĄntanak, ki tudja meddig tart mĂ©g, de nem szeretnĂ©k menni mĂĄr, inkĂĄbb itt maradnĂ©k.
Bårmit tettem, bårmit mondtam, nem kaptam jót, elrontottam. A baj elÔl nem futottam, mindig a håtamat tartottam.
Szóltam soha ne feledd, én mindig ott voltam melletted, és a kezed fogtam bårmi gond volt, de te mégis elfeledted.
Rossz emlĂ©kek szorĂ­tjĂĄk szĂ­vem, gyomrom összerĂĄndul. Könnyek ĂŒlnek szememben, hisz mindenki elĂĄrult.
Én mennĂ©k elĂ”re, de hosszĂș az Ășt, a szĂ­vem gyĂĄszban van, tĂșl mĂ©ly a kĂșt.
SzĂŒntelenĂŒl zuhanok, megkapaszkodni meg nehĂ©z. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merĂ©sz?
Én mennĂ©k elĂ”re, de hosszĂș az Ășt, a szĂ­vem gyĂĄszban van, tĂșl mĂ©ly a kĂșt.
SzĂŒntelenĂŒl zuhanok, megkapaszkodni meg nehĂ©z. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merĂ©sz?
Halålos bûnt követtem el, mikor szeretni próbåltam. Mikor tennem kellett valamit, nem a farkamat lóbåltam.
Csak szeretek szeretni, Ă©s szeretem, hogyha szeretnek. De egyszer majd el temetnek Ă©s minden jĂłt elfelednek.
Ha tényleg ennyit érek nektek, döffhettek is szíven. Nem mondom, hogy ne tegyétek, inkåbb kérem szépen.
Ha rĂĄszolgĂĄltam a bĂŒntetĂ©sre, nincsen mĂĄr mit tenni. SzĂ©ttĂĄrom karom, az Ă©gre nĂ©zek, Ă©s prĂłbĂĄlok nevetni.
Nem kellenek imĂĄk, keresztek. SzĂŒksĂ©gtelen minden. SzĂ©p pĂĄr ember belebasztĂĄl, mi sem törtĂ©nt hĂĄtrĂ©blĂ©p.
Ennyi az Ă©let, van kinek bĂ”sĂ©gesen jut mindenbĂ”l. De a tĂșlvilĂĄgon talĂĄlkzunk, hiddjĂ©tek el majd el dĂ”l.
HĂșzzatok fel, tapossatok el, mint egy fĂ©rget. Mit szĂĄmĂ­tok Ă©n ugyan? Mit jelent az Ă©let? Ne sĂ­rjatok, mikor kĂ”bevĂĄjva
låtjåtok majd nevemet. A föld alól nem zavarok, ha lesz ki eltemet.
Én mennĂ©k elĂ”re, de hosszĂș az Ășt, a szĂ­vem gyĂĄszban van, tĂșl mĂ©ly a kĂșt.
SzĂŒntelenĂŒl zuhanok, megkapaszkodni meg nehĂ©z. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merĂ©sz?
Én mennĂ©k elĂ”re, de hosszĂș az Ășt, a szĂ­vem gyĂĄszban van, tĂșl mĂ©ly a kĂșt.
SzĂŒntelenĂŒl zuhanok, megkapaszkodni meg nehĂ©z. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merĂ©sz?
A halålon merengek, közben egy penge élen tåncolok. De vårjatok még ne fussatok, elÔtte mindenkit elåtkozok.
Ki årtott nekem valaha, hogy nem fogta meg kezemet. Addig nem tûnök el míg ezért nektek kamatostól meg nem fizetek.
Úgy tĂĄncolsz majd hidd csak el, mint a majmok a cirkuszban. MĂ©rhetetlen haragom testet ölt a szabadban.
VĂĄrom mĂĄr azt a napot, mikor ti jöttök oda hozzĂĄm. LĂĄtom elĂ”re mi lesz, tudom nagy szĂŒksĂ©getek lesz rĂĄm.
Mikor a bånat marcangolja majd szilånkra tört szívetek. Råjöttök, hogy én voltam az, kihez mindig is jöhettetek.
Ha mår mindenki meg alåzott, és a szemed fénye könnyben åll, gyere oda hozzåm, nekem sem kellesz mår.
Szar Ă©rzĂ©s ez tudom, de amit kaptam visszaadom. Boldog nap lesz az, mikor szĂ­vtelenĂŒl azt mondhatom. Engedd el a kezemet.
És soha ne nĂ©zz többet a szemembe. Egy voltĂĄl a sok közĂŒl, de most mĂ©sz bele a levesbe.
Én mennĂ©k elĂ”re, de hosszĂș az Ășt, a szĂ­vem gyĂĄszban van, tĂșl mĂ©ly a kĂșt.
SzĂŒntelenĂŒl zuhanok, megkapaszkodni meg nehĂ©z. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merĂ©sz?
Én mennĂ©k elĂ”re, de hosszĂș az Ășt, a szĂ­vem gyĂĄszban van, tĂșl mĂ©ly a kĂșt.
SzĂŒntelenĂŒl zuhanok, megkapaszkodni meg nehĂ©z. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merĂ©sz?
Én mennĂ©k elĂ”re, de hosszĂș az Ășt, a szĂ­vem gyĂĄszban van, tĂșl mĂ©ly a kĂșt.
SzĂŒntelenĂŒl zuhanok, megkapaszkodni meg nehĂ©z. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merĂ©sz?
Én mennĂ©k elĂ”re, de hosszĂș az Ășt, a szĂ­vem gyĂĄszban van, tĂșl mĂ©ly a kĂșt.
SzĂŒntelenĂŒl zuhanok, megkapaszkodni meg nehĂ©z. Ki fogja meg kezemet? Mondd meg! Ki lesz oly merĂ©sz?
Na akiknek ez szĂłlt, azoknak azt ĂŒzenem: KAPJÁTOK BE!


cĂ­m:
children:Ă©n?ja ja
  moncsa98, 18:40 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
Lassan leszĂĄllt az este, csak Ă©n ĂŒlök a padon
És tudom, hogy az Ă©let rövid, Ă©pp ezĂ©rt most hagyom
Hogy elragadjon ma este a magĂĄny, Ă©s a talĂĄny
Hogy miĂ©rt vagyok egyedĂŒl a vilĂĄg közepĂ©n, s talĂĄn
Tudom a vĂĄlaszt, ami megvĂĄltoztat mindent
Hisz az årnyékom az egyetlen, ami visszaintett
Mert ez egy olyan hely ahol elveszhet a hited
Ahol tudod, hogy a mĂșlt mĂ©g fĂĄj, mert mĂ©g sokra viszed
Még fåj minden perc mit magam mögött hagyok
MĂ©g fĂĄj, s Ă©geti szĂ­vem, Ă©s sebei mĂĄr nagyok
De nincs vĂĄlasztĂĄsom, ez az Ă©n sorsom
Az, hogy mĂ­g Ă©lek magambĂłl a sorokat ontom
S ha elveszek, ez fenn marad majd rĂłlam Ă©s meglĂĄtod
Hogy egyedĂŒl a vilĂĄg közepĂ©n miĂ©rt kell ĂĄllnod
Hallod most hogy szól belÔlem az elnyomott lélek?
Hallod, hogy egyedĂŒl van? És Ă©n csak ettĂ”l fĂ©lek
S van ember ki azt mondja, hogy lehet itt még remény
De az élet az nem våltozik, marad ilyen kemény
S csak egy dolog van ami kérek tÔled, és ez csekély
Soha ne add fel, igen, mert mindig lehet esély
Itt egyedĂŒl a vilĂĄg közepĂ©n nincsenek szavak
Megmaradt pår érzés, de eltûnt mår a harag
Amit Ă©reztem a vilĂĄgra, mert eldobott magĂĄtĂłl
És ezĂ©rt nem fĂ©lek, mĂ­g Ă©lek többĂ© a halĂĄltĂłl

Refrén:
Átsírt éjszakåk, elvesztett baråtok,
A vilĂĄg közepĂ©n magadat egyedĂŒl talĂĄlod,
És csak áldod, azt az órát mikor nevetett a szád,
Hiånyzik az a valaki, aki tårsként gondolt råd.

FĂĄjnak a percek, amiket egyĂŒtt töltöttetek,
SzĂ­vedbe marnak az emlĂ©kek, az egyĂŒtt töltött hetek,
FĂĄj minden perc mikor, magĂĄnyosan fekszel az ĂĄgyban,
Rossz belegondolni, de egyedĂŒl vagy a vilĂĄgban.

Horus:
Magånyosan tengetem életem a vilåg közepén,
Sokan mondogatjåk nekem, van még remény,
De nem hiszek nektek, kicsit bizonytalan vagyok,
Az Ă©letben nem tudom, kire mikor szĂĄmĂ­thatok.
Ha baj van minden egyes ember hĂĄtat, fordĂ­t nekem,
Kemény lett az életem, és ezt nektek köszönhetem.
Na de vĂĄrjatok! Egyszer, majd ha alkalmat talĂĄlok,
Kitörök a semmibÔl, és azt nem hålåljåtok,
Meg. Amit egyenesen tÔlem kaptok majd,
Úgy fogtok majd nyivákolni, mint a siketfajd,
A vilĂĄg közepĂ©n, egyedĂŒl ĂĄllok, Ă©s vĂĄrok,
VĂĄrok valamire, vakul kergetek egy ĂĄlmot
Egy ĂĄlmot miben magasan a fellegekben szĂĄllok,
Boldog vagyok attĂłl, hogy letekinthetek rĂĄtok.
Lenézek az emberekre, sok hibåt meg låtok,
De nem tudom, hogy råm nézve ez åldås-e vagy åtok.
Ha åtok, akkor szép lassan csendben odébb ållok,
És a kicsike kis falumba csendben visszamászok,
Hisz a vilåg közepén, az élet csendes és nyugodt,
Ott ålok középen, mint angyal mi megbukott,
Síri csendben nézek a napra, s vårok a napra,
Amikor a vilĂĄg minden tarka sarka, arra,
A gondolatra Ă©bred, s fel Ă©led,
A vilĂĄg közepĂ©n egyedĂŒl, biztos, hogy vĂ©ged.

Refrén:(2x)
Átsírt éjszakåk, elvesztett baråtok,
A vilĂĄg közepĂ©n magadat egyedĂŒl talĂĄlod,
És csak áldod, azt az órát mikor nevetett a szád,
Hiånyzik az a valaki, aki tårsként gondolt råd.

FĂĄjnak a percek, amiket egyĂŒtt töltöttetek,
SzĂ­vedbe marnak az emlĂ©kek, az egyĂŒtt töltött hetek,
FĂĄj minden perc mikor, magĂĄnyosan fekszel az ĂĄgyban,
Rossz belegondolni, de egyedĂŒl vagy a vilĂĄgban.

Carp-E:
Eldobott a vilåg magåtól, még mindig félek
Még mindig nem értem, hogy mi értelme a létnek
Ha a népek amik félnek, és jót mår nem remélnek
Vajon eléri Ôket is az érzés, amitÔl feléled
Majd minden vilåg, amit összerombolt elménk
S ha azt megtennénk, hogy feladjuk a harcot
Vajon el tudnĂĄnk e viselni ezt a nagy kudarcot
Hogy mĂĄr nincsen ami megmaradt, ami Ă©letben tartott
Minket és a vilågunkat, de még nem tudod, hogy miért?
Nem tudod, hogy miért nem érinted meg måsok szívét

Horus:
Pedig ha megtudnåd minden, måsként lenne,
Mindenki megértene, és érted sokat tenne.
Boldog lenne mindenki, mindenhez lenne kedve,
Érded mirĂ”l beszĂ©lĂŒnk? Ez az Ă©let rendje.
Ha te így csinålnåd, kicsit nyitott lennél
A vilĂĄg közepĂ©n, te sem egyedĂŒl ĂŒlnĂ©l,
TalĂĄn egy csajjal? TalĂĄn boldogan?
Mindegy, hogy miként de nem magånyosan.
Ne hidd azt hogy a sĂŒlt galamb a szĂĄdba berepĂŒl,
Ha Ă­gy gondolkodsz, akkor maradj inkĂĄbb egyedĂŒl.

Refrén:(2x)
Átsírt éjszakåk, elvesztett baråtok,
A vilĂĄg közepĂ©n magadat egyedĂŒl talĂĄlod,
És csak áldod, azt az órát mikor nevetett a szád,
Hiånyzik az a valaki, aki tårsként gondolt råd.

FĂĄjnak a percek, amiket egyĂŒtt töltöttetek,
SzĂ­vedbe marnak az emlĂ©kek, az egyĂŒtt töltött hetek,
FĂĄj minden perc mikor, magĂĄnyosan fekszel az ĂĄgyban,
Rossz belegondolni, de egyedĂŒl vagy a vilĂĄgban.

Shady:
A vilĂĄgegyetemben van egyetlen vilĂĄg,
Ami csak az enyém, ahol senki se låt,
Ahova elbĂșjhatok, ha valami bĂĄnt,
Ahol nem Ă©rhet vĂĄd, ha szakad a gĂĄt.
TĂ©pĂĄzott szavam szakadt szĂĄrnnyal szĂĄrnyal,
Odakint a Gonosz sötét årnnyal årnyal,
A titkokat vadul kutatva vĂĄjkĂĄl,
A mĂșlt fĂĄjdalmas ĂștjĂĄn jĂĄrkĂĄl.
KĂŒlönös tĂ»z Ă©g a szemeiben,
GÔgös vér folyik ereiben,
Csak hajt és csak ûz amíg
Szétszakít, de itt az elme,
Egy hely ahova elbĂșjhatok,
Ha kell gyenge, ha kell erÔs vagyok
Minden pillanat, minden szĂł, minden dal,
Itt szĂŒletik minden, ami az Ă©rzĂ©sekrĂ”l vall.
Nincsen fal, de van egy tér, ami az åtlagtól eltér,
Ahol a jó és rossz érzés egymåssal megfér,
És ez tartalmaz egy hatalmas elegyet,
Ezek közĂŒl ragadok minden alkalommal el egyet.
Van Ășgy, hogy nehĂ©z, hogy nem mozdul a kĂ©z,
De a sajåt vilågomban nincs aki lenéz,
És ha megĂĄll az Ă©sz, semmi vĂ©sz,
IdÔ van elég, amíg az a rész nincs teljesen kész.
A közepĂ©n Ă©n vagyok egyedĂŒl, Ă©n,
Csakis én, nem tör be senki, nem jön be a fény.
Nekem nem kell a dicsfény, nem kell a glória,
És ha fed majd a fólia, EMBER!
Ha lehunyom szemem,
A nevem nem kell, hogy ismerd, elismerd,
És felvállalni is merd! Nem emelkedek fel,
Amikor a mélybe jutok, maradok neked én, feketén
,Mint a szurok, aki kortyol a jóból, a sötétnek hódol,
Sajåt vilågban élÔ félÔs kóbor.
EgyedĂŒl a vilĂĄg közepĂ©n, unalmas. Tudom.
De ha tudom, hogy unom, magamat oda rakom,
Nem måstól vårom, hogy mellém, oda ålljon,
A frízbit is meg kell lökni, hogy valahova szålljon

cĂ­m:
children:egyedĂŒl a vilĂĄg köpepĂ©n
  moncsa98, 18:37 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
Vers
SzĂĄzszor fogalmaztam ĂĄt e lapot,
SzĂĄzszor gondoltam ĂĄt mit Ă­rjak Neked,
SzĂĄmĂ­tok rĂĄ, hogy vĂĄlaszt nem kapok,
SzĂĄz Ă©v mĂșlva sem Ă©rem el a kezed.

Beszélni nehéz, ezért csak írok,
Remélem, olvasod e levelet,
Torkomban gombĂłc, szĂłlni nem bĂ­rok,
KĂ©rlek, ne felejtsd el a nevemet!


ProlĂłgus
ErÔsnek mutatom magam, de amikor nem låt senki, könnyezek,
A szobåm mélyén éjnek éjén a sötétségben Ô vezet,
Vagy Te, ha vĂ©letlenĂŒl hallgatod ezt a szĂĄmot,
Most Ă­rok egy levelet, amelyet Neked szĂĄnok.
Az egĂ©sz Ă©letem csĂ”dbe ment, lehĂșzhatom a klotyĂłn,
Indulåsra készen ållok, mår nincs itt semmi motyóm,
De mielÔtt kilépek, még visszanézek egyszer,
S a belÔled fakadó ûrnek adózok egyetlen néma perccel!

1.Verse
ElbĂșcsĂșzni jöttem csupĂĄn Ă©s bocsĂĄnatot kĂ©rni,
Amiért nem tudtam a vågyaidhoz felérni.
BocsĂĄnat azĂ©rt, mert örökkĂ© megbecsĂŒltelek,
BocsĂĄnat azĂ©rt, ha Ășgy tĂ»nt nĂ©mĂĄn elkĂŒldtelek.
A mennyben voltam Veled Ă©s repĂŒltem ott fenn,
Most meg szĂ©thullik minden, Ășjra itt vagyok, itt lenn.
Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet mår hozzåm,
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztåra mosnåm.
Nézem az ajkad, altat, egy ideje némån hallgat,
NĂ©zd a szavakat a papĂ­ron, mind Ă©rted jajgat!
Nézem az arcod, ami szåraz tényeket hidegen közölt,
Nézd a lelkem, itt soha nem låtod meg a közönyt.
Téged megbénít a félelem, engem meg a bånat,
TĂ©ged oda hĂșz egy kĂ©z, ami engem a halĂĄlba rĂĄngat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyĂĄrĂłl a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Refr.:
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utånam, de ez Ôszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorĂș dallamot jĂĄtszik a hallban a zongora,
Ez a lågy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs mĂĄs, csak egy törött ĂŒveg, ezzel felvĂĄgom az eremet
És vĂ©rrel Ă­rom alĂĄ Neked ezt a bĂșcsĂșlevelet!

2. Verze
VĂ©rrel Ă­rom alĂĄ Neked ezt a bĂșcsĂșlevelet,
Lassan csorog rĂĄ a papĂ­rra, az Ă©letem gyors lepereg,
Fåjdalmas óråknak élem meg a tovatûnÔ perceket.
A toll kicsĂșszik a kezembĂ”l, többĂ© mĂĄr nem serceg.
Minden emlékemmel két kezem között vérbe fagyva heverek,
De mår megérte, ha csak egyszer is szíven talån pår sorom,
Talån megérted, hogy a bitófåt csak önmagamnak åcsolom,
Te meg csak kirĂșgod a szĂ©ket amin, lĂĄbujjhegyen ĂĄcsorgom.
Csak szerettem volna visszahozni Ășjra a szĂ©p kĂ©peket,
Låtni akartam ismét szemedben a fényeket,
De Te csak alåzz, gyalåzz, taposs el, mint egy undorító férget!
De én még az utolsó szavaimmal kiadom ezt a mérget!
Szeretlek, megĂ”rĂŒlök, de nem fogod fel soha mĂĄr,
NĂ©lkĂŒled kĂ­nok szĂĄza, ĂĄlmatlan Ă©jszakĂĄk sora vĂĄr,
Most Ășgy megyek el, hogy az Ă©letemben nem maradt több vigasz,
Mert tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Refr.:
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utånam, de ez Ôszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorĂș dallamot jĂĄtszik a hallban a zongora,
Ez a lågy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs mĂĄs, csak egy törött ĂŒveg, ezzel felvĂĄgom az eremet
És vĂ©rrel Ă­rom alĂĄ Neked ezt a bĂșcsĂșlevelet!

3.Verse
Most mår sírok a képeken, amiken eddig Veled nevettem,
Most mår a polcomról levettem minden emléket, amit szerettem.
Most Ă­rom, amĂ­g bĂ­rom a szĂĄnalmas utolsĂł levelem,
De Ôszintén! Ez Neked csak egy szó csupån, akårcsak a szerelem.
Pedig érted meghalnék mindig, ha tudnåm, hogy volna mért,
Tegnap sírtam, ma sírok és sírni fogok a holnapért.
Mindig is a kacérsåg volt a szemedben, de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapongĂł volt, hol ilyen, hol olyan,
Olyan felelĂ”tlenĂŒl dobtĂĄl el egyik naprĂłl a mĂĄsikra,
Akår egy hamvadó cigarettåt a zöldellÔ påzsitra.
De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzÔséged elvakít,
Minden köteléket elvågtål, ami tÔlem elszakít.
Eltaszítanåm az életem, ha ehhez elég båtor lennék,
De csak a gondolattal jåtszom, hogy a tollal olyat tennék,
Hogy mielĂ”tt befejezem ezt a levelet elĂ”tte ĂĄtszĂșrnĂĄm a gigĂĄm,
És Ă­gy megszĂ»nnĂ©nek az Ă©rzĂ©seim Ă©s vele minden hibĂĄm!
De nem! Tovåbblépve megÔrzöm örökké a nevedet,
És talĂĄn Tejis rĂĄjössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet.

cĂ­m:
children bucsu levél

  moncsa98, 18:35 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
Mint egy madĂĄr a levegĂ”ben, Ășgy szĂĄrnyaltam Ă©n is,
Nem hittem volna, hogy egyszer majd, de akkor mégis,
Ismét volt kit szeressek, kinek kezét fogjam,
Ki fĂŒlembe sĂșgta szeret, valami gyönyörĂ» volt a dallam.
Szemébe nézve tudtam, többé nem vagyok mår gyenge,
ErÔt adott egy ålom, velem marad mindörökre.
Mikor az ĂĄlom valĂłsnak lĂĄtszott, nem szĂĄmĂ­tott semmi,
Olyankor Ășgy Ă©reztem bĂĄrmit megtudnĂ©k tenni.
Az életem kifestÔkönyve lassan megtelt színekkel,
Úgy Ă©reztem szĂ©t durranok, nem bĂ­rtam a szĂ­vemmel.
ElmĂșltak a szĂ©p idĂ”k, most a magĂĄny, ami fertĂ”z,
Beköszönt a nyår, eljött az idÔ, hogy ejtÔzz.
Vesd magad az életbe, talån megtalålod mit kerestél,
De gondolj råm, mikor a nagy sietségedben elestél.
RĂĄd gondolok Ă©jjel, mikor bĂĄmulom az eget,
Sírva nyögöm az ég felé, elraboltad a szívemet.

Refr.:
Lehajtom fejem, többé mår nem kelek fel,
Ha egy sólyom szåll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
UtolsĂł emlĂ©kkĂ©nt kĂŒldöm neked,
PapĂ­rra Ă©getve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talån célba ér nem fåj ennyire,
Reszketek, mikor rĂĄd gondolok, Ă©rzem,
Te vagy az, te voltål, kiért éltem.

2.vsz.:
Elraboltad a szĂ­vemet Ă©s soha vissza nem adod,
Nålad marad, de nem is kérem, nyugodtan megtarthatod.
Így könnyebb, nem kell cipelnem mĂĄr a felesleges terhet,
Nincs, mi nyomjon belĂŒlrĂ”l, nincs mi a bajba kerget.
Mikor velem voltål, minden jó volt, minden szép és tiszta,
De beborult az Ă©g, a madarak elszĂĄlltak a faszba!
Elhervadtak a virĂĄgok, fekete lett a szivĂĄrvĂĄny,
Leszålltam a fehér lóról, most pofån våglak kirålylåny!
Lehetek én görény, a tetû, na meg a szemét,
Könnyû kimondani, hogy vége, ellökni a måsik kezét!
Eddig utĂĄnad futottam, most meg elĂ”led menekĂŒlhetek,
Az emléked temetném, de minden reggel sírva ébredek.
MielÔtt kinyitnåm a szememet ålmom utolsó képe villan fel
Az arcod låtom, a kép hirtelen illan el,
FĂĄj minden pillanat, mit nĂ©lkĂŒled el kell töltenem,
Egy gyenge mondat vigasztal, egyedĂŒl jobb nekem…

Refr.:
Lehajtom fejem, többé mår nem kelek fel,
Ha egy sólyom szåll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
UtolsĂł emlĂ©kkĂ©nt kĂŒldöm neked,
PapĂ­rra Ă©getve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talån célba ér nem fåj ennyire,
Reszketek mikor rĂĄd gondolok Ă©rzem,
Te vagy az, te voltål, kiért éltem.

3.vsz.:
Minden Ă©jjel mĂĄssal fekszem, minden Ă©jjel mĂĄst kapok,
De hosszĂștĂĄvon ez nyomasztĂł Ă©s ettĂ”l nĂ©ha frĂĄszt kapok.
KerĂŒlget a sĂ­rĂĄs, ĂĄllnak a szĂ”rszĂĄlak a hĂĄtamon,
Elment a kedvem, nincs mi felĂŒlkerekedne a bĂĄnaton.
JĂł kis mese mondhatom, de hol van mĂĄr a happy end,
Nem kapsz idÔt, hogy a fåradalmaid kipihend.
Ez nem így szokott menni, de nålam nem jön be a sablon,
Tudom szar az åltagos, de néha mégis visszasírom.
Mikor kapok egy ĂŒvegkoporsĂłt, amibe betesznek,
Fekszem vérbe fagyva, felettem nevetnek.
Kezem az ég felé, középsÔ ujjam felmutatva,
Vigyorgok a semmire, közben felnézek a napra.
Nyomjåtok le a pilåcsot, most mår aludni is szeretnék,
FekĂŒdj mĂĄr le mellĂ©m, mielĂ”tt teljesen bekattannĂ©k.
Aludjunk el egyĂŒtt, remĂ©lem egyedĂŒl kelek fel,
Ha nem leszel mellettem talĂĄn szebb lesz majd a reggel…

2x Refr.:
Lehajtom fejem, többé mår nem kelek fel,
Ha egy sólyom szåll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
UtolsĂł emlĂ©kkĂ©nt kĂŒldöm neked,
PapĂ­rra Ă©getve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talån célba ér nem fåj ennyire,
Reszketek mikor rĂĄd gondolok Ă©rzem,
Te vagy az, te voltål, kiért éltem.

cĂ­m:
cdildren:te vagy az te voltĂĄl
  moncsa98, 18:31 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
Te a tĂĄrsam vagy, csak az idĂ” köztĂŒnk nem kĂ­mĂ©l minket,
most engedj el, hogy egyszer Ășjra visszafekhessek!
Te a tĂĄrsam vagy, csak az idĂ” köztĂŒnk nem kĂ­mĂ©l minket,
most menned kell, hogy egyszer Ășjra meglelhesselek.

Kinyitottam szemem a lågy fûben, de eltûntél mellÔlem
pedig ott vagyok, hol karomban Ă©rt az ĂĄlom bennĂŒnket,
eltiport szĂĄlak jelzik tested velem közös mĂșltjĂĄt,
fejem fölött az égen felhÔk szållnak nyomtalanul tovåbb.

hĂ­vnak, szĂłlĂ­tanak, sĂșgjĂĄk tĂ©ged keresselek.

Te a tĂĄrsam vagy, csak az idĂ” köztĂŒnk nem kĂ­mĂ©l minket,
most engedj el, hogy egyszer Ășjra visszafekhessek!
Te a tĂĄrsam vagy, csak az idĂ” köztĂŒnk nem kĂ­mĂ©l minket,
most menned kell, hogy egyszer Ășjra meglelhesselek.

Olyan vagy nekem, mint szivĂĄrvĂĄny hosszĂș borĂșs esĂ” utĂĄn.
ezt te mondtad, emlékszem, csókoddal így altattål.
ElĂĄztam, fĂĄzom, a fĂĄkrĂłl levelek lassan hullanak
jön a tél, fagy lesz, de majd csak enyhíted minden kínomat.

sírnak, szólítanak, de mindenkin tovåbb kell lépnem.

Te a tĂĄrsam vagy, csak az idĂ” köztĂŒnk nem kĂ­mĂ©l minket,
most engedj el, hogy egyszer Ășjra visszafekhessek!
Te a tĂĄrsam vagy, csak az idĂ” köztĂŒnk nem kĂ­mĂ©l minket,
most menned kell, hogy egyszer Ășjra meglelhesselek.

(GĂĄspĂĄr JĂĄnos Tequila>)
PALA TUTE PALUNES PALPALE AVES. PHEN MANDE SO TE KERAV
/Ă©rted sĂ­rok Ă©s Ășjra vissazjössz. Mond meg, hogy mit tegyek?/
KAJ PALE CHUMIDES MAN THAJ PALPALE DES O PHAGERDO JILO O KAMPINO
/Hogy Ășjra engem csĂłkolj Ă©s hogy visszaadd az összetört szĂ­vet, a szerelmet/
OVA OVA NUMA TUT KAMAV OVA OVA NUMA TUT RODAV NUMA TUTE ZHUVAN
/igen, igen, csak téged szeretlek, igen igen, csak téged kereslek és csak érted élek/
KANAKODI HATYARAV VI TU KAMES MAN TU SOSTAR NAJ BAXTALYI SAN
/még mindig érzem, hogy te is szeretsz, miért nem vagy boldog?!/

Oh, lassan mozgatom csípÔm
nem csak meztelen tested az én kérÔm
lelked adtad, Ă©s Ă©n Ă©letemmel fizetek
felfedted az én végzetem

Te a tĂĄrsam vagy, csak az idĂ” köztĂŒnk nem kĂ­mĂ©l minket,
most engedj el, hogy egyszer Ășjra visszafekhessek!
Te a tĂĄrsam vagy, csak az idĂ” köztĂŒnk nem kĂ­mĂ©l minket,
most menned kell, hogy egyszer Ășjra meglelhesselek.

cĂ­m:
puskås peti:az idö
  moncsa98, 18:30 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
Emlékszel-e
VĂĄrt csĂłkomra?
Közös est utån
Kísért otthonodba.

Te néztél råm
Mikor bĂșcsĂșztam,
JövÔm könnyében,
Szemedben Ășsztam.

Hogyha akarod, mindent visszahozok,
Szoborként örökítem minden pillanatod,
Hogyha akarod megjårom a végtelent,
Az ismeretlent tépem: az emlékem.

Mert Ășjra elhiszem,
Te vagy a szerelem,
Mert minden ami volt
Te lettél,
Ha sĂșgod a nevem,
Én Ășjra keresem,
És Ășjra elhiszem:
Szerettél

Emlékszel-e
Közös estĂŒnkre?
Låmpåk fényében
A parkban kettesben.

Kezed kezemben,
Halkan kérdezed:
Meddig tarthat Ă­gy?
Az elmĂșlĂĄs nem hĂ­v.

Hogyha akarod Ășjra visszahozom,
A csendet idÔtlen dallamként ragadom,
Hogyha akarod feljegyzem a végtelent
A hervadhatatlan nem hagy: az emlékem

Mert Ășjra elhiszem,
Te vagy a szerelem,
Mert minden ami volt
Te lettél,
Ha sĂșgod a nevem,
Én Ășjra keresem,
És Ășjra elhiszem:
Szerettél

/GĂĄspĂĄr JĂĄnos (Tequila)/:
KAJ SAS KAJNAS O KAMITE SAS ANGLA DEL PHENES TU MURO SAN
/Hol volt, hol nem volt, szerelem volt. Isten elÔtt mondod, hogy enyém vagy/
PALA TUTE AKARKANA SOGODI ME KERAV
/Érted bármikor bármit megteszek/
PALA TUTE AKARKAJ AKARSAR ME MERAV
/Érted bármikor bárhogyan meghalok/
KAJ SAS KAJNAS O KAMITE SAS ANGLA DEL PHENES TU MURO SAN
/Hol volt, hol nem volt, szerelem volt. Isten elÔtt mondod, hogy enyém vagy/
ZHANES AMARI KAMITE NAJ NACHOL CHICKANA
/Tudod, hogy a mi szerelmĂŒnk soha nem Ă©r vĂ©get/
KAJ SAS KAJNAS O KAMITE SA
/Hol volt, hol nem volt szerelem volt/

Hogyha akarod, mindent visszahozok,
Szoborként örökítem minden pillanatod,
Hogyha akarod megjårom a végtelent,
Az ismeretlent tépem: az emlékem.

Mert Ășjra elhiszem,
Te vagy a szerelem,
Mert minden ami volt
Te lettél,
Ha sĂșgod a nevem,
Én Ășjra keresem,
És Ășjra elhiszem:
Szerettél

az emlékem
oh az emlékeim
oh az emlékek
oh az emlékeink
az emlékem
oh az emlékeim
oh az emlékek
oh az emlékeink

Mert Ășjra elhiszem,
Te vagy a szerelem,
Mert minden ami volt
Te lettél,
Ha sĂșgod a nevem,
Én Ășjra keresem,
És Ășjra elhiszem:
Szerettél

az emlékem
oh az emlékeim
oh az emlékek
oh az emlékeink
az emlékem
oh az emlékeim
oh az emlékek
oh az emlékeink

Mert Ășjra elhiszem,
Te vagy a szerelem,
Mert minden ami volt
Te lettél,
Ha sĂșgod a nevem,
Én Ășjra keresem,
És Ășjra elhiszem:
Szerettél

cĂ­m:
puskås peti:emlékeink
  moncsa98, 18:22 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
  2010. április 5., hétfő Nekem tetszik!
0  
cim:
groovehouse:legyen ez egy örĂŒlt vĂĄgy

Mond mit adhatnék neked?
Te mĂĄs vagy mint Ă©n!
MĂ©gis ĂĄlmodom veled!
Eltévedhetnék...
Elképzelt érintés az éjben,
Nem bûnös vallomås!
Nekem ott aki véd, aki vår, aki félt,
Nem történt semmi mås!

Legyen ez egy Ă”rĂŒlt vĂĄgy!
Legyen ez egy Ă”rĂŒlt kĂ©j!
Legyen az enyém, mit elmondhat szó...
Legyen ez egy Ă”rĂŒlt kĂ©j,
Egy pillantås, egy ålom, égi fény,
Mi sosem lesz enyém!

Volt, hogy elhittem neked,
Minden szép lesz.
VĂĄr egy Ășjabb ĂĄllomĂĄs,
Veled egy Ășjabb Ă©let.
KettÔnkrÔl szólt egy tånc az éjben,
És tudtam nincs tovább...
Nekem ott aki véd, aki vår, aki félt,
Nem történt semmi mås...

Legyen ez egy Ă”rĂŒlt vĂĄgy!
Legyen ez egy Ă”rĂŒlt kĂ©j!
Legyen az enyém, mit el mondhat szó...
Legyen ez egy Ă”rĂŒlt kĂ©j,
Egy pillantås, egy ålom, égi fény,
Mi sosem lesz enyém!

Kell néha mås szívével låss,
Ne engedd tĂșl közel hozzĂĄd.
Egy néma perc, egy pillantås,
Legyen ennyi, semmi mĂĄs...

(Legyen ez egy Ă”rĂŒlt vĂĄgy... ÕrĂŒlt vĂĄgy...)
Mit el nem mondhat szĂł...
(ÕrĂŒlt vĂĄgy...)
ÕrĂŒlt vĂĄgy...
Legyen ez egy Ă”rĂŒlt kĂ©j...
Legyen az enyém!
Mit elmondhat szĂł...
(ÕrĂŒlt vĂĄgy...)
Legyen ez egy Ă”rĂŒlt kĂ©j...
Egy pillantĂĄs egy ĂĄlom,
Égi fĂ©ny, mi sosem lesz enyĂ©m!
(ÕrĂŒlt vĂĄgy...)
Legyen ez egy Ă”rĂŒlt vĂĄgy,
Legyen ez Ă”rĂŒlt kĂ©j,
Legyen az enyém, mit elmondhat szó...
Legyen az enyém...

Legyen az enyém...

  moncsa98, 18:48 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
cĂ­m:
puskås peti ållitsuk meg még egy percre a vilågot

Forog a filmem,
s nĂ©ha Ășgy Ă©rzem,
Ă©pp, hogy tĂșlĂ©lem.

Ha a taps mĂĄr elhalvĂĄnyult,
könnyeim hullnak,
fĂĄjĂłn bĂșcsĂșznak.

A mondatra pont kerĂŒlt,
a vĂ©gtelenig merĂŒlt.
Miért kellett hagynunk,
hogy Ă­gy legyen?!

A titkodat kerestem,
mĂĄr hittem,
hogy meglelem,
de vesztettem.

Állítsuk meg még egy percre,
a vilĂĄgot,
ha a hajnal minket egymĂĄs mellett Ă©r,
lelkĂŒnk össze Ă©r.

Állítsuk meg még egy percre,
a vilĂĄgot,
ha a hajnal minket egymĂĄs mellett Ă©r,
lelkĂŒnk össze Ă©r.

A szerepĂŒnk mĂșltĂ©,
ålmunk véget ért,
arcod emlékkép.

Csak egy dal,
ami meg marad,
bĂĄr mĂșlt pillanat,
szerelmes szavak.

A mondatra pont kerĂŒlt,
a vĂ©gtelenig merĂŒlt.
Miért kellett hagynunk,
hogy Ă­gy legyen?!

A titkodat kerestem,
mĂĄr hittem,
hogy meglelem,
de vesztettem.

Állítsuk meg még egy percre,
a vilĂĄgot,
ha a hajnal minket egymĂĄs mellett Ă©r,
lelkĂŒnk össze Ă©r.

Állítsuk meg még egy percre,
a vilĂĄgot,
ha a hajnal minket egymĂĄs mellett Ă©r,
lelkĂŒnk össze Ă©r.

Állítsuk meg még egy percre,
a vilĂĄgot,
ha a hajnal minket egymĂĄs mellett Ă©r,
lelkĂŒnk össze Ă©r.

Állítsuk meg még egy percre,
a vilĂĄgot,
ha a hajnal minket egymĂĄs mellett Ă©r,
lelkĂŒnk össze Ă©r.
  moncsa98, 13:46 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
cĂ­m:
puskĂĄs peti fura figurĂĄk

CsĂŒtörtökre mĂĄr fogy az Ă©letkedv,
BehĂșzna a szĂŒrkesĂ©g Ă©s majdnem engeded,
A metrón lökdösnek, a boltban fåsult arc,
Nem Ă©rti az eladĂł, hogy mit is akarsz

Egy kis mosoly, pår jó szó is elég,
Hogy nĂ©hĂĄny percre becsapd magad, s Ășjra ember lĂ©gy
De mĂĄs szelek fĂșjnak, ma mĂĄst dobott a gĂ©p,
Botorkålsz egy téren åt, bår elveszett a cél

És akkor~

LĂĄtod, hogy fura figurĂĄk
Énekelnek, táncot járnak
HĂ­vnak, Ă©s vonakodni kĂĄr
Mågnesként bevonz a jó

Öröm az egyĂŒtthatĂł

Måsnapra a nÔ jut, kirÔl ålmodtål
De lenézÔen råd legyint, s te vågod mår
Ez nem az a hely, Ă©s nem az a nap
S mĂĄr magadrĂłl sem hiszed el, hogy vonzĂł vagy

Újra koptatod a jĂĄrdĂĄt, szemlesĂŒtve mĂ©sz
Egy csoda folytĂĄn ugyanoda Ă©rsz
IsmerÔs a tér, és felcsillan a fény
Egy kedves banda råd vår, ez oly kézenfekvÔ tény, mert

LĂĄtod, hogy fura figurĂĄk
Énekelnek, táncot járnak
HĂ­vnak, Ă©s vonakodni kĂĄr
Mågnesként bevonz a jó

És velĂŒk nĂ©zed, hogy aki arra jĂĄr
SzomorĂș, undok vagy ĂĄlmos
VelĂŒk tĂĄncolsz, hogy legyen vĂ©gre mĂĄr
Ünnep a hĂ©tköznapbĂłl

Öröm az egyĂŒtthatĂł

nananana

Felejts el gondot, bajt, rĂĄgĂłdni kĂĄr
A felhÔk közt råd kacsint
A napsugĂĄr!

LĂĄtod, hogy fura figurĂĄk
Énekelnek, táncot járnak
HĂ­vnak, Ă©s vonakodni kĂĄr
Mågnesként bevonz a jó

És velĂŒk nĂ©zed, hogy aki arra jĂĄr
SzomorĂș, undok vagy ĂĄlmos
_VelĂŒk_ tĂĄncolsz, hogy legyen vĂ©gre mĂĄr
Ünnep a hĂ©tköznapbĂłl

LĂĄtod, hogy fura figurĂĄk
Énekelnek, táncot járnak
HĂ­vnak, Ă©s vonakodni kĂĄr
Mågnesként bevonz a jó

Öröm az egyĂŒtthatĂł

  moncsa98, 13:43 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
cĂ­m:
puskĂĄs peti hallgatĂł

Álmodban az ébredés nem fåj, könnyû vagy, mint egy gondolat,
a tenger lågypartjån messzirÔl jött szél lassan simogat.
Álmodban te vålaszthatsz, a demokråcia nincs parancsszóra,
mås tåjakon a békét nem hozzåk tömegsírokba.

Valaki téged is megvesz, talån måsnak håtrahagy,
és te mégis reménykedsz, nem csak a tömegsors olcsó tårgya vagy.
Valaki gyilkosnak tart, pedig csak szabad akarsz lenni,
de valaki karjĂĄban tart, habĂĄr csak tovĂĄbb akarsz menni.

Kezemben, kezedben ott van az igazsĂĄg,
ha nyĂșjtod, elaltat ölemben a szabadsĂĄg.

Álmodban az ébredés nem fåj, könnyû vagy, mint egy gondolat,
a tenger lågypartjån messzirÔl jött szél lassan simogat.
Álmodban te vålaszthatsz, a demokråcia nincs parancsszóra,
mås tåjakon a békét nem hozzåk tömegsírokba.

De valaki csak neked rajzol, de valaki mindig eltakar,
Ă©s valaki mindig hajszol, de valaki mindig ĂĄlomra hajt.
És valaki csak neked színez, de valaki mindig megvakít,
Ă©s valaki egyĂŒtt Ă©rez, de valaki szĂ­vedbe hasĂ­t.

Kezemben, kezedben ott van az igazsĂĄg,
ha nyĂșjtod, elaltat ölemben a szabadsĂĄg.

SOSTAR NAJ SAM SLOBODO PE PHUVA
/Miért nem vagyunk szabadok a Földön/
PHEN MANDE DEVLA KAJ SI O KRISA
/Mondd meg Isten, hol az igazsĂĄg/
VARIKON ERTISAREL VARIKON ARMAJA DEL
/Valaki megbocsĂĄt, valaki elĂĄtkoz/
PALA TEHERA RAKHEL O CHACHIPE DEL
/Holnap utĂĄn megtalĂĄl az igazsĂĄgos Isten/

Valaki téged is megvesz, talån måsnak håtrahagy,
és te mégis reménykedsz, nem csak a tömegsors olcsó tårgya vagy.
Valaki gyilkosnak tart, pedig csak szabad akarsz lenni,
de valaki karjĂĄban tart, habĂĄr csak tovĂĄbb akarsz menni.

De valaki csak neked rajzol, de valaki mindig eltakar,
Ă©s valaki mindig hajszol, de valaki mindig ĂĄlomra hajt.
És valaki csak neked színez, de valaki mindig megvakít,
Ă©s valaki egyĂŒtt Ă©rez, de valaki szĂ­vedbe hasĂ­t.

Kezemben, kezedben ott van az igazsĂĄg,
ha nyĂșjtod, elaltat ölemben a szabadsĂĄg.

  moncsa98, 13:42 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
Nézd, te is tudod a végét.
Ez az a film, ahol elsétål a låny.
De kérd, ne hidd, hogy könnyû,
szemedbe nézni, félni és eltitkolni, ha fåj.

Mondd miĂ©rt szĂĄmĂ­t, ez a tĂșl felnĂ”tt vilĂĄg?
Csak egy ålarc, ami véd,
ha tĂŒkröt tart elĂ©d,
de Ă©n,
én érzem félig élsz.
(Álmodni kell)
Pedig ålmomban jåték az egész.
Vårj, ne engedj még el!

Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden hit,
a hang a szívedbÔl szól råd,
hogy ez csak jåték.
Ártatlan minden lépés,
csak ålmaid Ôrizd még, és ha néha megszédít a vilåg, tudd, hogy jåték (tudd, hogy jåték)
Jåték az egész!

Ne gondolj rĂĄ, ma nem szĂĄmĂ­t a holnap.
Ahol a pillanatba lépsz, ott
vĂ©get Ă©r a mĂșlt,
Egyetlen bûn ( egyetlen bûn),
ha Ă©rezni nem mersz.
És lassan elhiszed talĂĄn, hogy nem hiĂĄnyzom Ășgy.

Ne fordulj el!
Ha érzed, szétszakít,
Velem vagy mindig,
míg a képzeletbe hív.
(elég egy szó)
De Ășgy, ahogy Ă©n,
(egyetlen szĂł)

Én Ă©rzem, fĂ©lig Ă©lsz.
(ĂĄlmodni kell)
Pedig ålmomban jåték az egész.
Vårj, ne engedj még el!

Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden hit,
a hang a szívedbÔl szól råd,
hogy ez csak jåték.
Ártatlan minden lépés,
csak ålmaid Ôrizd még, s ha néha megszédít a vilåg, tudd, hogy
Jåték az egész!

Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden hit,
a hang a szívedbÔl szól råd,
hogy ez csak jåték.
Ártatlan minden lépés,
csak ålmaid Ôrizd még, s ha néha megszédít a vilåg, tudd, hogy
Jåték...
Átléphetsz minden törvényt,
feléghet minden hit,
a hang a szívedbÔl szól råd,
hogy ez csak jåték.(Jåték)
Ártatlan minden lépés,
csak ålmaid Ôrizd még, s ha néha megszédít a vilåg, tudd, hogy jåték (tudd, hogy jåték)
Jåték az egész!

cĂ­m:
hien jåték az egész
  moncsa98, 9:18 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
vadnak szĂŒlettĂŒnk az utca nevelt,
senki nem vigyĂĄzott rĂĄnk,
a betonhåzak között nem vårnak csodåk
Ă­gy lettĂŒnk mi egy megĂĄtkozott nemzedĂ©k.

soha nem lĂĄthattĂĄl könnyet a szemĂŒnkben,
ha volt is Ă©szre sem vetted,
ha fĂ©ltĂŒnk egymĂĄstĂłl vĂĄrtunk bĂ­ztatĂĄst,
Ă­gy lettĂŒnk mi (Ă­gy lesznek Ă”k is) egy megĂĄtkozott nemzedĂ©k

Tudom nem azt vårod tÔlem, hogy én csak a rosszat mondjam
és nehéz elfogadni azt ami az utcån most van
Ă©s tudom sokkal könnyebb ha elfordĂ­tjuk a fejĂŒnk,
de akkor mi lesz velĂŒnk ha azok ellen megyĂŒnk
akik mind fontosak nekĂŒnk hisz ellenĂŒk nem nyerĂŒnk
nekĂŒnk sem hittĂ©k el azt, hogy van belĂŒl egy szĂ­vĂŒnk.

Ă­gy lettĂŒnk mi, (Ă­gy lesznek Ă”k is) egy megĂĄtkozott nemzedĂ©k

persze kĂ©rtĂŒnk segĂ­tsĂ©get, Ă©s mit kaptunk nagy semmit
a kĂŒlvĂĄrosi kölykökre mind azt mondjĂĄk, hogy senkik
pedg Ôk terveznek håzakat, építenek utat
csak egy kéz kéne nekik amelyik helyes irånyt mutat
Ôk elhiszik ha bûnöznek az utcån mind felnÔnek,
mostmĂ©g csak szĂșrnak de mi lesz hogyha lĂ”nek.

Így lettĂŒnk mi, (Ă­gy lesznek Ă”k is) egy megĂĄtkozott nemzedĂ©k
ítélet helyett én nem vådolok senkit,
nem is kérhetem, hogy szeressetek,
ítélet helyett én nemzedékemért csak annyit kérhetek,
hogy szeressétek a gyerekeket

Csak a Diószeghy Såmuelen menjél végig egyszer
Ă©s meglĂĄtod hogy milyen ott a frankĂłn nyomor ember,
egyszer el kellene jönnöd, Ă©ljĂ©l köztĂŒnk csak egy hetet
miszter president, hogy åtérezzed ezt a történetet
mégis milyen fain érzés mikor nyakadban a szar
akkor meglĂĄtod majd te is tesĂł, hogy mekkora a baj

Így lettĂŒnk mi, (Ă­gy lesznek Ă”k is) egy megĂĄtkozott nemzedĂ©k

De tudod azt, hogy a jövÔd mit hozhat neked
az itt nem könnyû kérdés ezt elhiheted
az utcån ahol ez nem gyerekjåték
ott ahol nincsen nap csak az årnyék
még ma megtanulsz a holnaptól félni
ez nĂĄlunk Ă­gy marad Ășgy nĂ©z ki

Így lettĂŒnk mi, (Ă­gy lesznek Ă”k is) egy megĂĄtkozott nemzedĂ©k
Vadnak szĂŒletĂŒnk az utca nevelt
Senki nem vigyĂĄzott rĂĄnk
A betonhåzak között nem vårnak csodåk
Így lettĂŒnk mi, (Ă­gy lesznek Ă”k is) egy megĂĄtkozott nemzedĂ©k

NehĂ©z volt mindennap itt kĂŒzdeni kell
a gyenge meghal, nincs tovĂĄbb
csak arra kérlek értsd meg a fénnyel vívunk csatåt
Ă­gy lettĂŒnk mi megĂĄtkozott nemzedĂ©k.

cĂ­m:
majka:itélet helyet
  moncsa98, 9:15 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
  2010. április 4., vasárnap Nekem tetszik!
0  
Hazudnék, ha mondanåm, hogy nem tör råm a gondolat,
Hogy lesz amikor mĂĄr csak Ășgy hallhatod majd a hangomat,
Ha felteszed a lemezem, hogy szĂłljon a rĂ­mek hegye,
De ha hĂ­vni prĂłbĂĄlnĂĄl tĂșl kĂ©sĂ”, nem lesz aki felvegye.
Így egy kicsit megkĂ©sve, itt hagyom most emlĂ©kbe,
Mind azt, ami ennek kapcsån szivårgott az elmémbe.
ElvĂ©gre mĂĄr olyan rĂ©gen beloptĂĄk a fĂŒlembe,
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ĂŒtemre.
LĂ©tezĂ©sem Ă©rtĂ©ke Ă©s elmĂșlĂĄsom rĂ©m kĂ©pe
Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)�
Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértéke
Úgy is por Ă©s hamu lesz mindegyikĂŒnk a vĂ©gĂ©re.
Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi lĂ©tem tĂĄgabb összefĂŒggĂ©seit megĂ©rtsem.
És ezt soha nem kĂ©rem, de mindig remĂ©ltem,
Hogy tovåbb él az emlékem a baråtaim lelkében.

EmlĂ©kezz rĂĄm, mikor fĂșj a szĂ©l,
Emlékezz mikor minden véget ér.
NĂ©zz rĂĄm, fogd meg a kezem,
SzorĂ­tsd meg bĂĄtran, mĂ­g lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fåjt mikor elmentél.
NĂ©zz rĂĄm, fogd meg a kezem,
SzorĂ­tsd meg bĂĄtran, mĂ­g lehunyom szemem

Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem,
De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
BĂĄr bĂĄnatomban egyedĂŒl sokszor eltöprengtem rajta
Egy tĂŒkörben az Ă©letem, vagy csak a lĂĄtszat eltakarja?
Vajon szĂĄmĂ­t e rĂĄm valaki, vajon lesz e kinek hiĂĄnyzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibåzok?
Az idÔ tåvlatåból, majd egyszer jussak azért eszedbe
RemĂ©lem, hogy te is örĂŒlsz, az emlĂ©kemen merengve
Nevemre mår nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupån
Csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem råd oly butån
Lehet, hogy nem szerettél, de bår én lennék az egyetlen
Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem
Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató
Ez Ă©rted szĂłl, hisz emlĂ©kĂŒnk most Ă­gy dalban hallhatĂł
Én szeretettel adom ezt, remĂ©lem Ă©rzed azt hogy neked szĂłl
Hozzåd, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol.

EmlĂ©kezz rĂĄm, mikor fĂșj a szĂ©l,
Emlékezz mikor minden véget ér.
NĂ©zz rĂĄm, fogd meg a kezem,
SzorĂ­tsd meg bĂĄtran, mĂ­g lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fåjt mikor elmentél.
NĂ©zz rĂĄm, fogd meg a kezem,
SzorĂ­tsd meg bĂĄtran, mĂ­g lehunyom szemem.

ErdĂ” mĂ©lyĂ©n dĂșs fa lombjĂĄt, fĂșjja mĂ©g a szĂ©l,
EgyedĂŒl csak Ă©n nem Ă©rtem, mirĂ”l mit beszĂ©l.
Bånatomban forgolódom, görnyedek a földre,
Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre.
De elhagytål, nincs tovåbb, vége minden szépnek,
Nem maradt mĂĄr semmi csak egy Ă©nek, fel az Ă©gnek.
MĂ©g mindig hiĂĄnyzol, minden nap gondolok rĂĄd,
Minden percben fognĂĄm kezedet, csĂłkolnĂĄm a szĂĄd.
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben,
MĂ©g mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben.
Mår csak ennyire vagyok képes, mår csak ennyi telik tÔlem,
Dallamok mögé rejtÔzöm mert mind idåig féltem.
TalĂĄn utoljĂĄra mondom el mit Ă©rzek, de ez Ă­gy marad,
A hÔs szerelmes tåvozik, most véget ér a színdarab.
Szívem mélyén magam mögött hagynåm ezt a vilågot
Csak annyit kérek emlékezz råm, és ne kérdezd meg ki båntott.

EmlĂ©kezz rĂĄm, mikor fĂșj a szĂ©l,
Emlékezz mikor minden véget ér.
NĂ©zz rĂĄm, fogd meg a kezem,
SzorĂ­tsd meg bĂĄtran, mĂ­g lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fåjt mikor elmentél.
NĂ©zz rĂĄm, fogd meg a kezem,
SzorĂ­tsd meg bĂĄtran, mĂ­g lehunyom szemem

Szavam szĂ­vekbe fĂșrĂłdĂł tollbĂłl indĂ­thatĂł rakĂ©ta,
Így nyomot hagy az Ă©terben, megĂ©rzi a planĂ©ta.
De aki a hallgatåsom nem érti az a beszédemet sem
Aki meg nem låt a sorok mögé, hogy is vårhatnåm, hogy megértsen.
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy mår nem vagyok itt, de néha mégis fellépek.
Csak jĂĄtszottam Ă©s kacagva ĂĄstam a sĂ­romat,
Most meg a sírköves a sírkÔre valami szívhez szólót írogat.
Bocsånat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt,
Így az idĂ” tĂĄvlatĂĄbĂłl mĂĄr minden mĂĄskĂ©pp fest
EgyszerĂ» ember voltam, egyszerĂ» szavakkal
Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem.
Nevem alå pedig ezt a pår kósza sort vésettem:
SzĂŒlettem 80, Ă©ltem halĂĄlomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak ålmodik.

EmlĂ©kezz rĂĄm, mikor fĂșj a szĂ©l,
Emlékezz mikor minden véget ér.
NĂ©zz rĂĄm, fogd meg a kezem,
SzorĂ­tsd meg bĂĄtran, mĂ­g lehunyom szemem.

Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fåjt mikor elmentél.
NĂ©zz rĂĄm, fogd meg a kezem,
SzorĂ­tsd meg bĂĄtran, mĂ­g lehunyom szemem

cĂ­m:
Children emlékezz råm
  moncsa98, 10:42 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
  2010. április 3., szombat Nekem tetszik!
0  
Csak egy kép,csak egy kép,
Csak egy kép,Kép!
Csak egy kép,csak egy kép
Csak egy kép

MĂ©g nem ismersz,
Nem az vagyok akinek lĂĄtszom,
ne hidd el, hogy veled csak jĂĄtszom,
hazugsĂĄg volt minden szĂł amit hallottĂĄl,
mondd mi az, mi igazĂĄn fontos,
mondd miért szerettél belém pont most!?
Ă©n kellek vagy a cĂ­mlapok?

Csak képzeld el a helyzetet,
hogy dönthess,
ha megkĂ­vĂĄnsz, szĂĄmom tudod,
båtran csörgess,
még meddig vårsz?
hiszen jåték voltam végig
nekem fényképrÔl még rémlik,
hogy mår megint mi történik...

Egy kép egy kép maradsz,
ez csak a tied,(tied)
nem tudom minek,(minek)
és miért maradsz?
Egy kép maradsz,
diktĂĄl a szĂ­ved,(szived)
nem tudom minek,(minek)
és miért maradsz?

Egy kép maradsz,egy kép maradsz,
egy kép maradsz, kép maradsz, kép maradsz, kép(kép)!

Jó volt rég,
mikor nem volt semmi kényszer,
de nem kell mondanod kétszer,
hogy megértsem miért vagy velem,
de te nem ismersz,
nem tudom kit rejt az ĂĄlarc,
nem tudom, hogy miért nem vållalsz,
miért nem fogadsz el?
ez vagyok!

KĂ©pzeld el a helyzetet,
hogy dönthess,
ha megkĂ­vĂĄnsz a szĂĄmom tudod,
båtran csörgess,
még meddig vårsz?
hiszen jåték voltam végig
nekem fényképrÔl még rémlik,
hogy mår megint mi történik...

Egy kép egy kép maradsz,
ez csak a tied,(tied)
nem tudom minek,(minek)
és miért maradsz?
Egy kép maradsz
diktĂĄl a szĂ­ved,(szĂ­ved)
nem tudom minek(minek)
és miért maradsz?

Hagyd így, belejössz majd,
bår megértem, hogy félsz,
ugrik minden srĂĄc,
Majd mire magadhoz térsz,
ĂșĂșĂș.
Nem kell, hogy elbĂșjj,
A vĂĄros tĂ©ged hĂșz,
Minden dolog Ășj,
amit lĂĄtsz!.

Refrén:
Egy kép egy kép maradsz,
ez csak a tied,(tied)
nem tudom minek,(minek)
és miért maradsz?
Egy kép maradsz
diktĂĄl a szĂ­ved,(szĂ­ved)
nem tudom minek(minek)
és miért maradsz?

Kép maradsz,egy kép maradsz,
egy kép maradsz, kép maradsz! Kép (kép)

cĂ­m:
sp kép maradsz
  moncsa98, 17:37 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
Olyan vagy, mint a fénylÔ napsugår,
az ĂĄlmom veled valĂłra vĂĄlt.
Sokszor eldöntöttĂŒk, hogy nem lesz folytatĂĄs,
Ă©s az mondod nem bĂ­rod tovĂĄbb.

De te visszatérsz hozzåm, ahogy a filmekben szoktåk,
megĂ©ltĂŒnk mi mĂĄr sok vitĂĄt.
SzeretjĂŒk egymĂĄst, gyere, bĂșjj hozzĂĄm,
annyi minden vĂĄr mĂ©g rĂĄnk…

Ne add fel kĂ©rlek, mĂ©g ne, Ășjra kezdhetnĂ©nk,
kérlek, babe, ez a dal most jót ígér,
(Csak kérlek)
Ne add fel!
Oh, babe
Ne add fel!

Neked is kell, aki csak néha åtölel,
aki vigyĂĄz rĂĄd az Ă©n vagyok, csak Ă©n.
Te ellöksz mindig Ășjra, mikor mĂĄr tĂ©nyleg közel
kerĂŒltem hozzĂĄd, kĂ©rlek, ne fĂ©lj!

De te visszatérsz hozzåm,
ahogy a filmekben szoktĂĄk,
megĂ©ltĂŒnk mi mĂĄr sok vitĂĄt.
SzeretjĂŒk egymĂĄst, gyere, bĂșjj hozzĂĄm,
annyi minden vĂĄr mĂ©g rĂĄnk….

cĂ­m:
sp ne add fel
  moncsa98, 17:32 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
SegĂ­ts!
Vårj még!Még vårj!Hé vårj!
Te nekem kellesz!Kell a csĂłkod a szĂ­ved a lelked!
ooh...

Emlékszem arra mikor elÔször meglåttam gyönyörû szép szemed a tûzÔ napsugårban.
Råmnéztél én pedig éreztem jó vagyok nålad,azóta te vagy a pårom...

Az egyetlen akit szeret, akit szeretek,mert ez olyan jĂł nekem, csak szeress, ahogy Ă©n teszem, Ășgy szeress ooh...
szeret, akit szeretek mert ez olyan jĂł nekem,
csak szeress ahogy Ă©n teszem Ășgy szeress
oooooh

Soha nem feledem el amikor a parknĂĄl, fĂŒlembe sĂșgtad: az Ă©jszaka rĂĄnk vĂĄr, ĂĄtöleltelek, te megcsĂłkoltĂĄl,a többi meg törtĂ©nt Ă©s ment a maga ĂștjĂĄn... Nem rĂ©szletezem mostmĂĄr,mindenki sejti,hogy hogy fĂĄj,amikor a szĂ­vet megbĂĄntjĂĄk, kiderĂŒl a lĂĄnynak: csak jĂĄtszĂłtĂĄrs.

Átvert Ă©s ĂșgyĂ©reztem meghalok ha nĂĄla nem leszek sohase jĂł csak egy Ă©jszakĂĄra,de nekem vele egy Ă©jszaka tĂșlsĂĄgosan drĂĄga fĂ©lek hogy mindennek vĂ©ge.

Csak annyit kĂ©rek szeress eszmĂ©letlenĂŒl szeress ez olyan jĂł nekem ahogy Ă©n teszem Ășgy szeress ooh....
Szeress eszmĂ©letlenĂŒl szeress ez olyan jĂł nekem ahogy Ă©n teszem Ășgy szeress ooh....

Segíts!Vårj még! Még vårj!Hé vårj !

Te nekem kellesz!Kell a csĂłkod a szĂ­ved a lelked!
ooh...
Emlékszem arra mikor elÔször meglåttam, gyönyörû szép szemed a tûzÔ napsugårban
Råmnéztél én pedig éreztem jó vagyok nålad azóta te vagy a pårom...

Az egyetlen akit szeret akit szeretek mert ez olyan jĂł nekem csak szeress ahogy Ă©n teszem Ășgy szeress ooh...
szeret akit szeretek mert ez olyan jĂł nekem
csak szeress ahogy Ă©n teszem Ășgy szeress ooooh

Soha nem feledem el amikor a parknĂĄl, fĂŒlembe sĂșgtad: az Ă©jszaka rĂĄnk vĂĄr, ĂĄtöleltelek, te megcsĂłkoltĂĄl,a többi meg törtĂ©nt Ă©s ment a maga ĂștjĂĄn,Ă­gy, amikor csak Ă©rzed Ă­gy csĂłkolj mĂ©g kĂ©rlek Ă­gy de a szerelem nem csak egy jĂĄtĂ©k!

Átvert Ă©s ĂșgyĂ©reztem meghalok ha nĂĄla nem leszek sohase jĂł csak egy Ă©jszakĂĄra,de nekem vele egy Ă©jszaka tĂșlsĂĄgosan drĂĄga, fĂ©lek hogy mindennek vĂ©ge,

Csak annyit kĂ©rek szeress, eszmĂ©letlenĂŒl szeress ez olyan jĂł nekem ahogy Ă©n teszem Ășgy szeress ooh....
Szeress eszmĂ©letlenĂŒl szeress ez olyan jĂł nekem, ahogy Ă©n teszem Ășgy szeress ooh....

Segíts! Vårj még!Hé vårj! Vårj még! Hé vårj!Hé vårj...
oohh

cĂ­m:
Varga Sanyi szeress!
  moncsa98, 17:00 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
  2010. április 1., csütörtök Nekem tetszik!
0  
nem mondom,hogy szeress engem,
nem mondom,hogy emlékezz råm,
ha a szived nem ezt sĂșgja,
ugyis hiĂĄba mondanĂĄm.
ha fĂĄj a szived,s lelked sajogva Ă©g,
ne mutasd azt senkinek,
nehogy gĂșny tĂĄrgya lĂ©gy!
mosoly legyen az arcodon,
ha vérzik is a szíved,
ne lĂĄsson ĂĄt a fĂĄtyolon,
a kivåncsi tömeg,
két szót ismerj:MINDIG és SOHA!!
légy bolgod MINDIG!!
de boldogtalan SOHA!
  moncsa98, 19:20 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
  2010. március 13., szombat Nekem tetszik!
0  
amikor tudod,hogy nem jön,de mégis vårod,
amikor tudod,hogy kår volt az egész,mégis bånod,
amikor meg lĂĄtod,s hevesben dobbog szived,
amikor érzed,hogy érte remeg két kezed,
amikor vårod,hogy ujból el jöljön a pillanat,
amikor vĂĄrod,hangjĂĄt Ă©s szavait,
amikor naponta,felidĂ©zed az egyĂŒtt töltött ĂłrĂĄk emlĂ©keit,
amikor néznéd,mosolyåt és két szemét,
amikor vågysz arra,hogy megint felég nyujtsa két kezét,
amikor nem birod mĂĄr,hiszen kavarognak bened a szavak,
amikor közeledben van Ă©s alig birod tĂŒrtöztetni magad,
amikor el hiszed hogy erre volt szĂŒksĂ©ged,
amikor elhiszed,hogy mĂ­g egyĂŒtt voltatok Ă” is meg örĂŒlt Ă©rted,
amikor meg ijedsz,mert rosz nĂ©lkĂŒle Ă©lned,
amikor jĂł lenne,ha ujra veled lenne,
amikor mår önn magadal harcolsz ellene,
amikor rå jösz,hogy mit sem ér a jozan ész,
amikor döntesz,hogy miĂ©rt is ne,hiszen egyszer ÉLSZ,
amikor vilågoså vålik,hogy bårmily rosz,ez még is jó neked,
amikor tudod,hogy TILOS,de mégis ujra és ujra meg teszed...."
akkor vedd tudomĂĄsul,hiĂĄba tagadod,igen is SZERETED!!
  moncsa98, 18:07 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
a legdrĂĄgĂĄbb kĂ” mindent karcol,
de maga nem tûr karcolåst,
a leg drågåbb sziv inkåbb vérzik,
de nem sebez meg soha mĂĄst.
  moncsa98, 11:53 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
  2010. február 4., csütörtök Nekem tetszik!
0  
Valakinek Ă©n sokat Ă©rek,
Valaki bennem töbet låt,
Mélyebbre låt az embereknél,
S bennem talĂĄlja meg magĂĄt.


Az édesanyåm örömének,
Én vagyok a felezöje,`
EmésztÔ,titkos bånatomnak
Õ az elsö felfedĂ”je.


Tudom:kihullot könyeinek
Sok csepjeit Ă©n okozom:(
Szeretném azért megszåmlålni
Hogy tudjam,mivel tartozom.
  moncsa98, 11:40 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
  2010. február 3., szerda Nekem tetszik!
0  
"tudom ami elmult az vĂ©gleg mĂșljon el
ami mĂ©g feldĂșlt mĂĄr rĂ©gen nem Ă©rdekel
tudod ami elmult azt most temessĂŒk el
ami mår széthullt azt felejteni kell"
  moncsa98, 13:45 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
  2010. január 30., szombat Nekem tetszik!
0  
BarĂĄt az,aki akkor is velĂŒnk tart,amikor az egĂ©sz vilĂ©g elenĂŒnk fordul.


alban goodier
  moncsa98, 19:36 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
az igaz baråt az,aki akkor jönn,amikor mindenki mås megy...



walter winchele
  moncsa98, 19:34 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
Az igaz barĂĄt a legnagyobb kincs-minden kincs közĂŒl ennek megszerzĂ©sĂ©re gondolunk a legkevesebet.


rochefoucauld
  moncsa98, 19:23 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
A baråt ismeri a szivemben lévÔ dalt,és eldudolja nekem,amikor kezdem elfelejteni!


damma roberts
  moncsa98, 19:20 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
A baråt az aki minden rosszat tud rólad,és mégis szeret!


ebbert hubbert
  moncsa98, 19:19 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
A barĂĄt az aki akkor van melleted,amikor mĂĄshol kelenne lennie!


lennwien
  moncsa98, 19:18 Itt megírhatod a véleményed moncsa98
ha egy nap ugy érzed,sirnod kell...hivj engem!nem igérem,hogy megfoglak nevetettni!de sirhatok veled:)
ha egy nap el akarsz futni...ne félj engem hivni!nem igérem,hogy megkérlek ållj meg...de futhatok veled!
ha egy nap senkit nem akarsz hallani..Hivj engem.Igérem veled leszek,és igérem csendben!
de ha egy nap hivsz...Ă©s nincs vĂĄlasz,gyere gyorsan lĂĄtogass meg,lehet hogy nekem van rĂĄd szzĂŒksĂ©gem..
  moncsa98, 19:15 Itt megírhatod a véleményed moncsa98



Copyright © 2001 CsodaCsiga. Minden jog fenntartva.