Felhõkre szálló por, mint vörös fátyol nyugalmat öntöz szét, csöndes és homályos lett a rét.
Vércseppben bukik le a Napkorong. Sötét fák ülnek a fekete dombokon.
Mint kiürült szavak olyan a csend. Szürke lett kint és idebent.
Oldódik már a valóság képi mása. Rejtõzik, hogy senki ne lássa.
Azután a csend megtörik. A homály hozza hangok ezreit. Most élnek igazán.
Most ragyognak fel, sötét ragyogással. A fény most nem homályosítja színeiket, most bontják ki igazi énjüket.
Most végre a hangok is elfoglalják méltó helyüket. (KOMA)
magam, 21:02
MÁSODIK MESE egy kisfiúról meg egy kislányról
Benn, a nagyváros szívében, ahol olyan sok a ház meg az ember, szûken vannak hely dolgában, s a legtöbb embernek nincs kertje, beérik hát a cserépbe ültetett virágoskerttel. Volt a városban két szegény kisgyerek, akiknek mégis nagyobb kertjük volt egy cserépnyinél. Nem voltak testvérek, de éppen úgy szerették egymást, mintha azok lettek volna. Szüleik szemközt laktak egymással, egy-egy padlásszobában, ahol két szomszédház teteje majdnem összeér, s a tetõ alatt ereszcsatorna húzódik. A két padlásszoba ablaka a tetõre nyílt, csak az ereszt kellett átlépni, hogy az egyik ablaktól a másikig jusson az ember.
Mindkettõjük szülei földdel tömött faládát állítottak az ablakukba, abban zöldségfélét nevelgettek, még rózsát is; mindegyik ládában virágzott egy kis rózsatõ, szépen cseperedett mind a kettõ. A gyerekek szüleinek aztán az jutott eszébe, hogy a két faládát keresztbe fektethetik az ereszcsatorna fölött egyik ablaktól a másikig. Meg is tették, olyan volt, mintha két virágzó sövény kötné össze a két kis padlásablakot. Borsóindák csüggtek mélyre a két ládából, a két rózsatõ hosszú ágai körülfonták az ablakokat, koronájuk egymáshoz hajolt; virágokkal meg levelekkel pompázó diadalkapuhoz hasonlítottak. A faládák igen magasan voltak, a gyerekek nem mászhattak fel oda, de szüleik megengedték nekik, hogy átvihessék egymáshoz kis zsámolyukat, s a rózsafák árnyékában kedvükre játszhassanak.
Persze télen szó sem lehetett errõl a mulatságról. Az ablakokat néha sûrûn belepte a jégvirág, de a gyerekek ilyenkor rézpénzt melegítettek a kályha oldalán, és a jeges üvegre nyomták. Szép kis kerek ablakot olvasztottak rajta, rátapasztották fél szemüket, s átkukucskáltak egymáshoz a kisfiú meg a kislány. A fiúcskának Kay volt a neve, a leánykának Gerda. Nyáridõben egy ugrással ott teremhettek egymásnál, télen nehezebb volt: sok-sok lépcsõ lefelé, aztán sok-sok lépcsõ felfelé. Kint pedig hideg volt, kavargott a hó.
- Rajzanak már a fehér méhek! - mondta a kisfiú nagyanyja.
- Királynõjük is van? - kérdezte Kay, mert tudta, hogy az igazi méheknek van.
- Hogyne volna! - felelte a nagyanyja. - Ott repül, ahol a legsûrûbben rajzanak a hópihék. Õ a legnagyobb; soha nem pihen meg a földön, felrepül újra meg újra az ólomszínû felhõk közé. Téli éjeken néha átsuhan a város utcái felett, s benéz az ablakokon, olyankor festi azokat a csodálatos jégvirágokat az üvegekre.
- Igen, a mienkre is festett - mondta egyszerre a két gyerek, s most már látták, hogy igaz a mese.
- Ide is bejöhetne a Hókirálynõ? - kérdezte a kislány.
- Jönne csak! - kiáltotta a kisfiú. - Ráültetném a meleg kályhára, s egyszerre elolvadna.
De a nagyanyja megsimogatta a haját, s új mesébe kezdett.
Este, amikor a kis Kay lefekvéshez készülõdött, gondolt egyet, fölkapaszkodott az ablak elõtt álló székre, és kikukucskált a befagyott üveg kerek kis ablakán; odakinn gyéren szállingóztak a hópihék, s az egyik, a legnagyobbik, odalibbent a virágláda szélére. Ott megült aztán nõni kezdett, nõttön-nõtt, végül sudár hajadon lett belõle; finom fehér fátyolruhája pehelycsillagok millióiból volt összeszõve. Szép volt és törékeny; tündöklõ fehér jég volt a teste, mégis élõ, eleven; a szeme úgy sugárzott, mint az ég csillaga, de nyugtalan és tétova volt a tekintete. Az ablak felé bólintott, és intett a kezével. A kisfiú rémülten szökkent le a székrõl, s akkor úgy látta, mintha egy nagy, fehér madár suhant volna el az ablak elõtt.
Verõfényes, csikorgó hideg nap virradt, de aztán megjött az olvadás; elközelgett a tavasz, kisütött a nap, fû zsendült a mezõkön, fészket raktak a fecskék, az emberek kitárták az ablakokat, s a két jó pajtás megint kiült kiskertjébe ott fönn, a két padlásszoba elõtt.
Soha olyan szépen nem virult a két rózsatõ, mint ezen a nyáron; a kislány egy dalt tanult a rózsáktól, s amikor énekelte, mindig a maga rózsáira gondolt; megtanította kis pajtásának is, s attól fogva együtt énekelték:
Rózsa nyílik, szirma hull az ágra. kicsi Jézus, látunk nemsokára!
Fogták egymás kezét, megcsókolták a rózsatõ valamennyi virágát, felnéztek a sugaras égre, s úgy énekeltek a magasság felé, mintha a kicsi Jézus odafönn üldögélne. Milyen csodálatosan szép nyár volt az; milyen jólesett az üde rózsaágak alatt hûsölni, amelyekrõl soha le nem fogyott a virág.
Kay és Gerda kinn ültek a csöppnyi kertjükben, és állatokat meg madarakat nézegettek egy nagy képeskönyvben. A nagy toronyban éppen elkondították az ötöt, mikor Kay felkiáltott:
- Jaj, milyen nyilallást érzek a szívemben! A szememet is szúrja valami. - Gerda hevesen átölelte a nyakát, Kay hunyorgott, pislogott, de a kislány nem látott a szemében semmit.
- Azt hiszem, már nincs benne - mondta Kay. Pedig bizony benne volt. A földre zuhant varázstükör egy parányi szilánkja volt, amely - emlékszünk még rá? - kicsivé zsugorított vagy eltorzított minden szépet és jót, a rosszat és gonoszat pedig felnagyította, és kidomborította az apró hibákat mindenben és mindenkiben. A szegény kisfiúnak éppen a szívébe fúródott egy ilyen gonosz kis szilánk. Nemsokára jéggé fagyasztja a szívét. Fájdalmat már nem érzett, de a szilánk ott volt a szívében.
- Mit bõgsz? - förmedt a kislányra. - Hogy elcsúfít a sírás! Ne sírj, hát semmi bajom! Pfuj! - kiáltott fel hirtelen. - Azt a rózsát ott féreg rágta! Ez meg milyen görbén nõtt! Milyen csúnya is ez a rózsatõ! Akárcsak ez a korhadt láda, amelybe ültették. - Durván belerúgott a faládába, aztán leszakította a két rózsát.
- Mit csinálsz, Kay? - kiáltotta ijedten a kis Gerda, s amikor Kay látta a kislány rémületét, még egy rózsát leszakított, otthagyta kedves kis pajtását, s beugrott padlásszobájuk ablakán.
Késõbb, amikor Gerda átvitte neki a képeskönyvet, kicsúfolta; s azt mondta, hogy pólyásoknak való; ha a nagyanyja mesélt neki, minduntalan közbevágott, kötekedett vele, máskor meg utána osont, szemüveget biggyesztett az orrára, s éppen úgy tett-vett és beszélt, mint a nagyanyja. Pompásan utánozta az öregasszonyt, sokat nevettek rajta az emberek. Hamarosan az utca minden lakójának beszédét és járását utánozni tudta. Kay felfedezte és kifigurázta minden furcsaságukat és rútságukat, s az emberek nem gyõzték csodálni: milyen éles szemû, eszes fiú!
Pedig az üvegszilánk tette élessé a szemét, a szívét meg a másik üvegszilánk fagyasztotta jéggé, ezért kötekedett még a kis Gerdával is, aki pedig egész lelkébõl szerette.
Egészen új játékot eszelt ki, olyanokat, amelyekben a legfõbb szerepe az értelemnek volt. Egy téli napon, amikor heves szél kavarta a hópelyheket, egy jókora nagyítólencsét vitt ki a szabadba, és kék kabátja csücskével felfogta a pelyheket.
- Nézd a nagyítón át, Gerda, milyen érdekes! - mutatott a pihékre; csakugyan: a pelyhek csodálatosan nagyok voltak, akkorák, mint egy-egy különös virág vagy tízágú csillag; gyönyörûség volt a szemnek. - Milyen mûvészi a rajzuk! Mennyivel érdekesebbek, mint az igazi virágok! Tökéletesek, minden szirmuk szabályos. Kár, hogy elolvadnak.
Nemsokára vastag kesztyûben, szánkóval a hátán lépett az utcára. Gerdának a fülébe kiáltotta: - Megengedték, hogy a nagy téren szánkózzam, ahol a többi fiú! - és már ott se volt.
Azon a téren a legvakmerõbb fiúk hancúroztak; sokszor a parasztszekerek saroglyájához kötötték a szánkójukat, s jó darabon húzatták magukat. Most is éppen ezzel mulatoztak. Amikor a legvígabban voltak, egy fehérre festett, nagy szán repült feléjük; bolyhos fehér prémbe burkolózott, fehér prémsapkás alak ült a bakján. A szán kétszer megkerülte a nagy teret, és Kay gyorsan hozzákötötte kis szánkóját. A fehér szán egyre gyorsabban száguldott vele, bekanyarodott a legközelebbi utcába; a szán kocsisa hátrafordult, nyájasan íntett Kaynak, s annak úgy tetszett, mintha már régóta ismerné. Valahányszor el akarta oldani kis szánkóját, marasztalóan intett neki, és Kay tovább húzatta magát; végül kiértek a város kapuján. Ott olyan sûrûn kavargott a hó, hogy a fiú nem látott tovább az orránál, de a szán csak röpült; Kay nagy sietve eloldotta a kötelet, de hiába, nem tudott szabadulni, mert a kis szánkó mintha odatapadt volna a nagyhoz, s úgy száguldott a nyomában, mint a szélvész. Kay segítségért kiáltott, de nem hallotta meg senki; szakadt a hó, iramlott a szán, s néha nagyokat ugrott, mintha sövényeken, árkokon kellett volna átrepülnie.
Egyre nagyobb hópelyhek kavarogtak körülötte; akkorák voltak már, mint egy-egy fehér madár. Hirtelen felröppentek a szán útjából, a szán megállt, s a bakon ülõ alak felemelkedett. Bundája, sapkája csupa hó volt; Kay csak most látta, hogy asszonyféle, ragyogó fehér testû, karcsú, sudár teremtés: a Hókirálynõ maga.
- Jó darab utat megtettünk! - szólalt meg a Hókirálynõ. - De úgy látom, fázol. Bújj bele a medvebundámba! - Maga mellé ültette Kayt a szán bakjára, beletakargatta a bundájába, s a fiú úgy érezte, mintha nyakig süppedt volna a hóba.
- Fázol még? - kérdezte tõle a Hókirálynõ, és homlokon csókolta. Hideg volt a csókja, jégnél is hidegebb. Kaynak egyenesen a szívére szaladt a jeges lehelet, s még keményebbre fagyasztotta félig jéggé vált szívét. Egy pillanatra úgy érezte, hogy meghal, de aztán jólesõ érzés fogta el; s nem is érezte a metszõ hideget.
- A szánkóm! Ne felejtsd el a kis szánkómat! - kapott észbe, amikor magához tért. A szánkóba befogtak egy fehér hópehely madarat, s az sebesen röpült vele a nagy fehér szán nyomában. A Hókirálynõ újra megcsókolta Kayt, s az akkor egyszerre elfelejtette a kis Gerdát, nagyanyját, s mindent, amit otthon hagyott.
- Most már nem csókollak meg többet! - mondta a Hókirálynõ. - Mert még megfagynál.
Kay felnézett rá; olyan szép volt! Mintha most nem is jégbõl lett volna az arca, mint akkor, amikor az ablakból beintett hozzá; tökéletes lénynek látta, s egy cseppet sem félt tõle. Eldicsekedett neki, hogy milyen jó fejszámoló, még törtekkel is tud fejben osztani, szorozni; tudja, hány négyzetmérföld az ország területe, s hány lakosa van. A Hókirálynõ csak nézte és mosolygott. Kaynak egyszerre úgy rémlett, hogy nagyon keveset tud, s fölnézett a végtelen, magas égre. A Hókirálynõ akkor felkapta és vitte, röpítette a nagy, fekete felhõk közé. Vihar zúgott-tombolt körülöttük, úgy zengett, mintha régi-régi dalokat énekelt volna. Erdõk és tavak, tengerek és szárazföldek fölött repültek, mélyen alattuk orkán bömbölt, farkasok üvöltöttek, hó sziporkázott, felettük pedig nagy hangú, fekete varjak szálltak csúnya károgással. De a magasban tisztán fénylett a hold nagy tányérja, s azt nézte Kay a hosszú, hosszú téli éjszakában, mindig csak a holdat; nappal a Hókirálynõ lába elõtt feküdt, és mélyen aludt. (Andersen)
magam, 19:15
dobd fel a szobád falát "egy kis" festéssel...!
magam, 18:14
A LEGÚJABB ÉLETSZERÛ MATEKFELADAT
Ha egy zsemle 22 Ft és Okostojás Diák 4-et enne meg reggelire, mennyit fizet a sarki kisboltban 2008-as év március idusán? VÁLASZ: 80 FORINTOT!!!
Nahát, ez hogy lehet?
Mert 4 * 22 = 88, azaz a kerekítés szabályai szerint 90 Forintot kellene fizetnie!
DE NEM! Ez a gyerek matekleckét nem ír és nem tanul, de az életben csak 80 Forintot fog fizetni!
Vajon hogyan csinálja? Külön csomagolja a 4 zsemlét, egyenként fizeti ki ezeket és a kerekítés szerint 22 helyett csak 20 Forintot fizet! Így ennek a kölöknek a vásárlás 4*20 = 80 Ftjába kerül. És ennyit fizet
Neked ez már eszedbe jutott? :-)
magam, 12:29
kérem megjelölni az áthaladás sorrendjét...
magam, 8:42
Észreveszed
Vajon észreveszed? Amíg a szív dobog s a folyó medrébe fut, a fény sebesen száguld, minden csillag mozdul, s a hegyek is mennek.
Még elfordulok, ha könnyeznem kell, vajon észreveszed? (Kósza)
magam, 8:30
KALENDÁRIUM Április 3.
Napkelte: 06:19 Napnyugta: 19:15
Holdkelte: 04:09 Holdnyugta: 12:17
Ma Buda, Richárd, Irén, Keresztély napja van.
Boldog névnapot!
Buda : Régi magyar személynév. Keresztnévként a XIX. században újították fel. Eredete vitás. Lehet a helység neve. Más magyarázat szerint a szláv Budimir személynévbõl származik. E név elemeinek a jelentése: lenni + béke.
Richárd : Germána eredetû név. Jelentése hatalmas, erõs uralkodó, merész.
Irén : Görög eredetû, jelentése béke.
Keresztély : A latin Christianus név régi magyar alakváltozata, jelentése, Krisztushoz tartozó, keresztény.
1897 (111 éve történt) Meghalt Johannes Brahms német zeneszerzõ (Rekviem).
1924 (84 éve történt) Megszületett Omahában Marlon Brando Oscar-díjas, Golden Globe díjas amerikai színész. Ismertebb filmjei: A Keresztapa - Oscar-díj (1973) - Legjobb férfi fõszereplõ; Lázadás a Bounty-n; Rakparton - Oscar-díj (1955) - Legjobb férfi fõszereplõ; Golden Globe díj (1955) - Legjobb színész; Julius Caesar; A vágy villamosa; Superman; Apokalipszis most I-II.; Don Juan deMarco; Dr. Moreau szigete.
1927 (81 éve történt) Megszületett Székely Éva olimpiai bajnok úszónõ, érmét 1952-ben, Helsinkiben nyerte 200 m mellúszásban.
1961 (47 éve történt) Megszületett Eddie Murphy eredeti nevén Edward Regan Murphy amerikai színész, komikus, producer (Beverly Hills-i zsaru, Bölcsek kövére, Dr. Dolittle).
1559 (449 éve történt) Franciaország döntõ veresége után II. Henrik francia király aláírta a cateau-cambrésis-i békét, amely véget vetett az 1557. 06. 07. óta tartó spanyol-francia háborúnak.
1944 (64 éve történt) Elõször érte Budapestet légitámadás.
1958 (50 éve történt) Megszületett Alec Baldwin amerikai színész (A kód neve: Merkúr).
1991 (17 éve történt) Meghalt Graham Greene angol író. Ismertebb - megfilmesített - alkotásai: A csendes amerikai; A kezdet és a vég; Utazások nagynénémmel; Tiszteletbeli konzul; Our Man in Havana; Ledõlt bálvány; A félelem minisztériuma.
1829 (179 éve történt) James Carrington szabadalmaztatta a kávédarálót.
magam, 8:11
napi okosság:
Nem a dunakeszi az embert.
.
magam, 7:59
Csendes csodák
"A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a kis ezüstpontokat: Nem csoda-e, hogy árva lelked Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut elõled, Hogy nõ, hogy törpül el veled. Nem csoda ez? - s hogy tükrözõdni Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák..." (Reményik S)
magam, 7:54
Jó reggelt,szép napot mindenkinek!
magam, 7:52
2008. prilis 2., szerda
0
Jó éjt ,szép éjszakát!
magam, 20:36
Csendes csodák
Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tûz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a kis ezüstpontokat: Nem csoda-e, hogy árva lelked Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut elõled, Hogy nõ, hogy törpül el veled. Nem csoda ez? - s hogy tükrözõdni Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák. (Reményik S)
magam, 20:22
ma pontosan ilyen nap volt...
Április hónapja
Bolondos egy hónap április hónapja, hol kalap a fején, hol báránybõr sapka.
Köpenyegbe burkol, ingujjra vetkõztet; mutatja a tavaszt hol nyárnak, hol õsznek.
Hiába próbálnád kilesni a kedvét, túljár az eszeden, mire észrevennéd.
Búsnak teszi magát, szeme könnyben ázik, mindegyre lehunyja sûrû szempilláit.
Aztán gondol egyet, fülig fut a szája, s ránevet a fényben (Kányádi S)
magam, 19:24
így is lehet...
magam, 13:43
ELSÕ MESE egy tükörrõl és cserepeirõl
Hallgassátok csak! Már kezdjük is a mesét. Mire a végére érünk, többet tudunk majd, mint most, az elején. Volt egyszer egy gonosz manó. Gonosznál is gonoszabb volt; maga az ördög. Egy nap veszett jókedve támadt, mert olyan tükröt sikerült csiszolnia, amely elé ha szépet és jót tartottak, semmivé vált a lapján, a haszontalan és rút dolgokat pedig erõsen felnagyítva és kidomborítva verte vissza. A legszebb zöldellõ tájakat fõtt spenótnak mutatta, a legjobb embereket fertelmes arcúaknak ábrázolta, vagy úgy, mintha tótágast állnának; az arcok úgy eltorzultak, hogy senki rájuk nem ismerhetett; akinek egy szeplõcske aranylott az arcán, az bizonyosan ragyás képûnek látta magát a tükörben. - Ugyan tréfás holmi! - dörzsölte a kezét az ördög. Ha istenes, jámbor gondolatokba merült ember tekintett a tükörbe, vigyorgó, torz pofának mutatta a tükör - örülhetett a gonosz ördög! Bûvészinasai - mert bûvésziskolája is volt az ördögnek! - csodát emlegettek, azt mondták, végre híven megláthatja mindenki, milyenek az emberek. Elvitték a tükröt a világ minden tájára, s végül már nem volt ország, nem volt ember, akinek torzképét vissza ne verte volna a gonosz tükör. Akkor az égbe akartak felrepülni a tükörrel. Hanem egyszer csak kicsúszott a kezükbõl, s lezuhant a földre, ahol millió meg billió cserépre törött szét. Ebbõl pedig még az eddiginél is nagyobb baj kerekedett. Mert a tükör némelyik darabja alig volt nagyobb egy homokszemcsénél; ezek a parányi szilánkok szétrepültek az egész világon, s akinek ilyen kis szilánk a szemébe került, az mindennek a fonákját látta, mert a tükör minden csepp darabjának ugyanolyan gonosz ereje volt, mint az egész tükörnek. Másoknak a szívébe fúródott egy kis tükörcserép, s az volt a legrettenetesebb, mert a szív jéggé fagyott tõle. Voltak akkora tükördarabok is, hogy ablakrámába illeszthették, de ebbõl az ablakból nem volt tanácsos az arra haladó barátokat nézni; némelyik darabból szemüveget készítettek, s ugyancsak nehéz volt az ilyen szemüvegen keresztül helyesen és igazságosan ítélni meg a dolgokat. Az ördög úgy nevetett, hogy a hasa rengett belé, csiklandozta a pompás ötlet. A levegõben még szállingóztak a széttört tükör porszemnyi szilánkjai. (Hans Christian Andersen meséje)
magam, 13:37
Indulhatunk...?
magam, 8:57
KALENDÁRIUM
Április 2.
Napkelte: 06:21 Napnyugta: 19:14
Holdkelte: 03:22 Holdnyugta: 10:58
Ma Áron, Ferenc, Tünde, Mária napja van.
Boldog névnapot!
Áron : Bibliai név, talán héber eredetû, a jelentése: ihletett, tisztánlátó, vagy: a bátorság hegye.
Ferenc : Francia, latin eredetû név. Az olasz Francesco név latinosított Franciscus formájából származik. Assisi Szent Ferenc gyermekkori beceneve volt, melyet azért kapott, mert édesanyja francia származású volt. Jelentése francia.
Tünde : Vörösmarty Mihály alkotta a tündér szóból Csongor és Tünde címû drámai költeményében.
Mária : Bibliai név. Eredeti héber formája Mirjam volt, ez a görög és latin bibliafordításokban módosult. Jelentése megfejtetlen, valamennyi magyarázata vitatott. A latin Maria névváltozatnak igen sok származéka alakult ki az európai nyelvekben, ezek egy része a magyarban is használatos.
1805 (203 éve történt) Megszületett Hans Christian Andersen dán meseíró, költõ, regényíró és elbeszélõ (A kis hableány, A rút kiskacsa, A rendíthetetlen ólomkatona).
1872 (136 éve történt) 80 éves korában meghalt Samuel Finley Breese Morse amerikai festõ és feltaláló, aki az elektromágneses távíró megszerkesztésével új korszakot nyitott a hírközlés technikájában.
1941 (67 éve történt) Budapesten megszületett Körtvélyessy Zsolt magyar színész.
1952 (56 éve történt) Meghalt Molnár Ferenc író, drámaíró, újságíró (A Pál utcai fiúk).
1970 (38 éve történt) Felavatták Budapesten a kelet-nyugati metró Deák tér és Fehér út közötti, elsõ szakaszát.
2005 (3 éve történt) Elhunyt Karol Jozef Wojtyla, II. János Pál pápa.
1725 (283 éve történt) Megszületett Giovanni Casanova
1792 (216 éve történt) Az Egyesült Államokban egységes fizetõeszközként bevezették a dollárt.
1840 (168 éve történt) Megszületett Emile Zola francia író (Nana).
1848 (160 éve történt) Táncsics Mihály szerkesztésében megjelent az elsõ magyar politikai néplap, a Munkások Újságja címû hetilap
1907 (101 éve történt) Megszületett Pártos Erzsi színésznõ.
1927 (81 éve történt) Megszületett Puskás Ferenc futballista, a legendás Aranycsapat tagja, minden idõk legeredményesebb csatára.
1933 (75 éve történt) Debrecenben megszületett Konrád György író, aki 1991-ben Frankfurtban megkapta a kulturális életben elérhetõ legnagyobb elismerések egyikét, a Német Könyvkereskedõk Béke-díját.
1935 (73 éve történt) Elfogadták Sir Watson-Watt RADAR-szabadalmát.
1945 (63 éve történt) Meghalt Boldog Apor Vilmos vértanú gyõri püspök.
1985 (23 éve történt) A budavári palotában megnyílt az Országos Széchényi Könyvtár.
1988 (20 éve történt) Meghalt Barcsay Jenõ festõ, grafikus.
1872 (136 éve történt) Elfogadták G.B. Brayton szabadalmát a gáz-meghajtású autóról.
1966 (42 éve történt) Megnyílt a Közlekedési Múzeum a Városligetben.
1963 (45 éve történt) Az MSZMP PB határozatában megszünteti a tanulók származás szerinti kategorizálását.
magam, 8:28
napi okosság:
Ha a balesetek 30%-a ittas vezetés miatt történik, akkor a józanok veszélyesebbek.
.
magam, 8:14
Relativitás
A kövérnek fáj a hája,
Soványnak sír a bordája.
Magánya fáj magtalannak,
Családja a csalárd papnak.
Vágynék látni, szól a vak,
A látó meg tapogat.
Szegénynek fáj nincstelenség,
Gazdagnak nincs kincse elég.
Öregember élni akar:
Bár lehetnék még fiatal!
Ifjú pedig kesereg,
Hogy miért nem öregebb!
Mindig arra vágyunk, mi nincs.
Kívánságunk ezer bilincs.
Mi nekem jó, neked teher,
Igazságot ki dönthet el?
Megítélni bizony bajos,
Mert itt minden viszonylagos. (Földeáki-Horváth A)
magam, 8:06
Jó reggelt és szép napot mindenkinek!
magam, 8:02
2008. prilis 1., kedd
0
Jó éjt ,szép álmokat,nyugodt éjszakát.
magam, 21:43
Könnyû kerti éjszaka
Mit mondjak még a kerti, könnyû éjszakáról, bársony talpakkal imbolyognak a virrasztó szélben a csillag- pamacsok, lengnek az ég felhõszállkái, olykor a hold ezüstpoharából kortyol a szomjazó sötétség, lehajtott, naptalan fejjel, bénán ácsorognak a napraforgók, álomba ájult mókus szuszog a mahagóni lombtakaró alatt, ébent gyöngyözõ fenyõágba kapaszkodik a kuvik, kék hálóját lesi egy holdkóros pók, de csak árnyéklegyecskék ingnak, zümmögést mímelve, nyújtózkodnak a nyakigláb gyökerek, egy-egy horkoló vakondot megcsiklandva, zugokba kucorodó, szunnyadó virágillatban, fekete, nagy, mély szívdobbanásokkal alszik, alszik a föld. (Nádor T)
magam, 21:25
kommentár nélkül...
áprilisi tréfa volt :))
magam, 19:04
gázáremelés után
magam, 12:47
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz, átléphetsz rajtam bármikor oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz, érintésedre- nyílóan, könnyen, zajtalanul. (Fodor Á)
1578 (430 éve történt) William Harvey felfedezte a vérkeringést.
1778 (230 éve történt) Oliver Pollock, egy New Orleans üzletember, megalkotta a "$"-jelet.
1748 (260 éve történt) Megtalálták Pompei romjait.
1893 (115 éve történt) Hivatalossá lett a közép-európai idõ, amely a greenwich-i nulla hosszúsági körhöz (GMT= Greenwich Mean Time) képest egy órával elõrébb tart.
1916 (92 éve történt) Megszületett Perczel Zita, színésznõ (Meseautó, Budai cukrászda).
1978 (30 éve történt) Londonban meghalt Ignotus Pál író, publicista és szerkesztõ, a két világ¬há¬bo¬rú közötti magyar irodalom neves kritikusa.
1815 (193 éve történt) Megszületett Otto Von Bismarck porosz miniszterelnök. Bismarck egy évtized alatt hozta létre a német egységet.
1884 (124 éve történt) Megalakult a Pallas Irodalmi és Nyomda Rt.
1905 (103 éve történt) Megszületett Clara McBride Hale amerikai társadalomújító. "Mother Hale" alapította 1969-ben Harlemben a "Hale" Házat, hogy kábítószerfüggõ anyák gyermekeirõl gondoskodjon. 1986-ban "Living Legacy"-díjat kapott.
magam, 8:26
napi okosság:
A tévét azért találták ki, hogy az írástudatlanoknak is legyen okuk szemüveget hordani...
