2007. május 30., szerda |
|
|
0 |
|
|
Jó és Szép Éjszakát Mindenkinek!:)
magam, 21:31
|
|
|
magam, 21:30
|
|
|
(A nap még füstölög...)
"A nap még füstölög a hamvadó hegyek fölött. A homály inge mögött dereng a rét." (József Attila)
magam, 21:24
|
|
|
magam, 21:22
|
|
|
napi okosság: Szeretném, ha az emberek észrevennék, hogy a többiek is azok...
magam, 20:16
|
|
|
magam, 20:15
|
|
|
Esõ után
Ma sokszÃnû vÃzgyöngyök csillognak Máskor poros levelén a fáknak. Ma mohón és vidáman ölelik Fölül a fényt és alul az árnyat...
A fû még az esõtõl nedves, S a sétány már szárazon ásÃt És méregzölden rángatja az utat A teltgyomrú és gyöngyözõ pázsit...
Rezegtetve szárÃtja az úton Összeaszott szárnyát egy lepkepár, Elõbb az esõ verte le õket. Most nyilaz utánuk a napsugár... (Radnóti Miklós)
magam, 12:50
|
|
|
magam, 12:48
|
|
|
Fénytörés...
magam, 12:31
|
|
|
magam, 12:31
|
|
|
Fényjáték..
magam, 12:13
|
|
|
magam, 12:10
|
|
|
Aludj csak...
magam, 9:13
|
|
|
magam, 9:13
|
|
|
"A parti fák között, a bozótban valahol, Szegfû-, vagy csiperkegomba kalapol, - mint koldus gubbaszt a smaragd mohán, -
A nyárlevélen tetvek itatnak hangyát, no lám! S a lombokról langy mézharmat szitál, Május van, meleg, és itt a Nyár!" (Egry)
magam, 6:29
|
|
|
magam, 6:28
|
|
|
Jó Reggelt és Szép Napot Mindenkinek!
magam, 6:00
|
|
|
magam, 5:59
|
|
|
|
2007. május 29., kedd |
|
|
0 |
|
|
Mindenkinek Jó Éjszakát,Szép Ãlmokat,Nyugodt Pihenést!!
magam, 21:55
|
|
|
magam, 21:53
|
|
|
Mese a csillagról, amelyik túl közel merészkedett a Holdhoz (Marék ) Kuncog a csillag: Csökken a Hold! Már csak egy kifli, Már csak egy pont.
magam, 21:44
|
|
|
Nevet a csillag: Sötét a Hold! Fekete égen Fekete folt.
magam, 21:41
|
|
|
Figyel a csillag: Dagad a Hold! Kövérebb lett, mint Amilyen volt!
magam, 21:39
|
|
|
Zokog a csillag: Teli a Hold! Hatalmas fénye Csillagot olt!
magam, 21:36
|
|
|
Jelszó...
magam, 18:39
|
|
|
magam, 18:38
|
|
|
Õrizd meg!
Az álmaidra vigyázz! S õrizd meg friss tej Ãzét a gyermekkornak Mikor csaholó felhõket hajszoltál, S köszöntél minden bokornak
Õrizd meg szemedben az ártatlan kéket, Az elsõ lépések botladozását, S hagyd, hogy kÃsérjen, rózsaszÃn nevetésed. Õrizd meg az elõször feszülõ szavakat a szádnak, Mellyel testvére lettél a világnak. Az elsõ sÃrásoddal megkarcolt csendet, Mellyel az örök bûnöket magadra vetted. Õrizd meg szavak ifjúkori lendületét, A nemlét társtalanságát váltsd fel apró örömökre, S a szÃv mélyhangjait énekeld, Konok tüzeknél lázasabban. Õrizd meg a hajnali földek szagát, Az égi óceán roppant csillaghadát, Halk folyók zöld csobbanását, Õrizd meg szemednek, Hogy elmerülhess benne, Ha rád tör sok bántó földi nesz.
KÃgyóvonalú fák bámész lombját, Testükön a finom pókhálóredõt, Érezd a sóhajos bomló életvonzást, S õrizd meg a csillagszámláló idõt.
Mert kell néha pár bolyhos emlék, Szótöredék, villanó mondatfoszlány, Hogy megtaláld elhagyott gyerekarcod S magadból egy darabot újra visszahozzál. (Király Imre)
magam, 13:39
|
|
|
magam, 13:38
|
|
|
Vihar elõtt az erdõn
Felhõ tornyosul, az ég elborul, ki tud, menekül, házában megül. Kérdi a juhar: „Nagy lesz a vihar?” Válaszol a szÃl: „Esõ, semmi szél.” Nézd ott a bükköt: az meg se hökkent. Bezzeg, a kõris, már reszket õ is. Mégis, az akácfa van igazi pácba, tudja, nemsokára szörnyû lesz a kára: villám vágja, szél szaggatja, levegõben megforgatja, sûrû sárba tapodtatja fehér fürtjeit! (Jékely Zoltán)
magam, 13:30
|
|
|
magam, 13:28
|
|
|
|
| |