2007. május 29., kedd |
|
|
0 |
|
|
Mindenkinek Jó Éjszakát,Szép Ãlmokat,Nyugodt Pihenést!!
magam, 21:55
|
|
|
magam, 21:53
|
|
|
Mese a csillagról, amelyik túl közel merészkedett a Holdhoz (Marék ) Kuncog a csillag: Csökken a Hold! Már csak egy kifli, Már csak egy pont.
magam, 21:44
|
|
|
Nevet a csillag: Sötét a Hold! Fekete égen Fekete folt.
magam, 21:41
|
|
|
Figyel a csillag: Dagad a Hold! Kövérebb lett, mint Amilyen volt!
magam, 21:39
|
|
|
Zokog a csillag: Teli a Hold! Hatalmas fénye Csillagot olt!
magam, 21:36
|
|
|
Jelszó...
magam, 18:39
|
|
|
magam, 18:38
|
|
|
Õrizd meg!
Az álmaidra vigyázz! S õrizd meg friss tej Ãzét a gyermekkornak Mikor csaholó felhõket hajszoltál, S köszöntél minden bokornak
Õrizd meg szemedben az ártatlan kéket, Az elsõ lépések botladozását, S hagyd, hogy kÃsérjen, rózsaszÃn nevetésed. Õrizd meg az elõször feszülõ szavakat a szádnak, Mellyel testvére lettél a világnak. Az elsõ sÃrásoddal megkarcolt csendet, Mellyel az örök bûnöket magadra vetted. Õrizd meg szavak ifjúkori lendületét, A nemlét társtalanságát váltsd fel apró örömökre, S a szÃv mélyhangjait énekeld, Konok tüzeknél lázasabban. Õrizd meg a hajnali földek szagát, Az égi óceán roppant csillaghadát, Halk folyók zöld csobbanását, Õrizd meg szemednek, Hogy elmerülhess benne, Ha rád tör sok bántó földi nesz.
KÃgyóvonalú fák bámész lombját, Testükön a finom pókhálóredõt, Érezd a sóhajos bomló életvonzást, S õrizd meg a csillagszámláló idõt.
Mert kell néha pár bolyhos emlék, Szótöredék, villanó mondatfoszlány, Hogy megtaláld elhagyott gyerekarcod S magadból egy darabot újra visszahozzál. (Király Imre)
magam, 13:39
|
|
|
magam, 13:38
|
|
|
Vihar elõtt az erdõn
Felhõ tornyosul, az ég elborul, ki tud, menekül, házában megül. Kérdi a juhar: „Nagy lesz a vihar?” Válaszol a szÃl: „Esõ, semmi szél.” Nézd ott a bükköt: az meg se hökkent. Bezzeg, a kõris, már reszket õ is. Mégis, az akácfa van igazi pácba, tudja, nemsokára szörnyû lesz a kára: villám vágja, szél szaggatja, levegõben megforgatja, sûrû sárba tapodtatja fehér fürtjeit! (Jékely Zoltán)
magam, 13:30
|
|
|
magam, 13:28
|
|
|
Mindenki a fedélzetre...
magam, 13:06
|
|
|
magam, 13:06
|
|
|
Illúzió...
magam, 8:31
|
|
|
magam, 8:28
|
|
|
Gondolatok, madarak repülnek a csendben.
Szárnysuhogás, lélegzés verõdik fel bennem.
Eszmélés, zuhanás vissza a világba.
Földet érés, eltûnés a reggeli világban. (koma)
magam, 6:05
|
|
|
magam, 6:04
|
|
|
Jó Reggelt,Szép Hetet Mindenkinek!
magam, 6:00
|
|
|
magam, 5:59
|
|
|
|
2007. május 28., hétfõ |
|
|
0 |
|
|
magam, 21:49
|
|
|
További jó csigázást,szép álmokat Mindenkinek! A nap lement én meg megyek!:)))
magam, 21:48
|
|
|
magam, 21:41
|
|
|
Nulltündér ... s a mindig másmilyen most egyszÃnû. Akár a lég - alakja változása... Riadt és rebbenékeny. Összerezdül, eltûnõ testét zaj, a fény ha bántja.
Ruhája ránca nyár, gyûrött románc, hajába kócolódott minden este. Letört körmöcskéjébõl furcsa félhold; testét a hõség lassan áterezte.
Az éj leszáll, hogy szÃnét felvegye: nyugodt sötétségû, tündéri kék. A hajnal harmatában nem találod - saját varázsa szórja szerteszét.
Elszenderült a domboldal tövén. Fölé hajolhatsz, jaj, csak fel ne ébreszd! Ha most kÃvánnád, érintése métely. Ha most ölelnéd, csókja semmivé lesz.
Fekszik csak az esõáztatta fûben, fehér vászoncipõje tiszta sáros. Nézd hosszasan s õ percrõl percre szebb lesz. Ãlmodd hozzá egy másik éjszakához. (Karafiáth O.)
magam, 21:40
|
|
|
Valahol KÃnában egy sétára..??
magam, 18:36
|
|
|
magam, 18:35
|
|
|
magam, 18:32
|
|
|
igen ott a hegyoldalon van ez a fügefa:)
magam, 17:28
|
|
|
magam, 17:27
|
|
|
Hazaértem, végeztem...hogy mivel? Az eltervezett munkámmal.. Már ekkora a füge....
magam, 16:47
|
|
|
|
| |