| 2007. mjus 20., vasrnap |
|
 |
0 |
|
|
Nyugodalmas Szép éjszakát Mindenkinek!
|
magam, 21:48
|
|
|
Az éjszaka csodái
"A városvég itt csupa szürke ház,
a részegekre angyalka vigyáz,
s a villanyfényben, mint aranykehelyben
alusznak a tûzfalak, háztetõk,
s a sorompón túl ében-szín lepelben
zizegnek a láthatatlan mezõk --
a messzeség öblén pár pisla fény ég,
mögöttük nyugodt mélység a sötétség --"
(W.S.)
|
magam, 21:33
|
|
|
Gyönyörködjünk ....
|
magam, 19:29
|
|
|
A természet csodái...üvegszárnyú lepkék
|
magam, 18:48
|
|
|
|
magam, 18:46
|
|
|
|
magam, 18:44
|
|
|
Mi mindíg búcsuzunk
Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtol reggel, a nappaltól este,
A színektol, ha szürke por belepte,
A csöndtol, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtol, mely fájt és égetett,
Minden képtol, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihultek,
A tuno tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtol, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte ketto, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Ido várja,
Lelkünk, mint fehér kendo, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitol mi mindíg búcsuzunk.
(Reményik Sándor)
|
magam, 18:25
|
|
|
homokanimáció
Ezt látnotok és hallanotok kell..... jó álmodást hozzá! :))
http://video.xfree.hu/?n=ibolya1964|2f761b916d3ca86fe2f096c1b8bf35de
|
magam, 15:37
|
|
|
Kedves szomszéd
|
magam, 15:22
|
|
|
Hopsz..becsípte!!!
|
magam, 15:06
|
|
|
Egy pillanat..
|
magam, 15:04
|
|
|
"A hajnal egy sötét fátyol,
Magasan úsznak a fellegek;
Tompa villanylámpa- fényben
Égnek a dombok, s a hegyek.
Megélednek lassan a színek,
Az ég alja véres teljesen;
Elõre dobta már nyalábjait a nap,
Tudomást róla nem vesz még senki sem.
Nem mozdul még semmi a berkeken,
A szél felsóhajt a lombokon;
Messze, csendes tág tereken
Alszanak szántók a dombokon.
Már nem bújhat el a hajnali táj,
Az ég alja derül, fényesen remeg;
Elillan a hajnal, e furcsa báj,
S tovaúsznak a fellegek..."
(Farkas)
|
magam, 8:02
|
|
|
Jó Reggelt , Szép és Vidám Vasárnapot!:)
|
magam, 6:12
|
|
|
|
| 2007. mjus 19., szombat |
|
|
0 |
|
|
Jó éjt mindenkinek!!
A nap lement én is megyek!
|
magam, 21:50
|
|
|
A Hattyúhercegnõ
"Tündéri fény a háttér, áttetszõ éji kék.
lámpásként ragyog a hold s a csillagok...
A tóra hattyú száll,a test halkan vizet ér,
szárnyak csukódnak csendesen, s én ámulok..
Csodás varázslat... a tollruha lehull,
leánnyá lesz a festõi madár....
kecsesen hajladoz, s lábhegyen libegve megáll.
Arcán a szellem s az ihlet szépsége ül,
Táncol mindent feledve, Földet s eget egységbe zár,"
(Snebb)
|
magam, 21:40
|
|
|
Légy kreatív....
|
magam, 20:30
|
|
|
|
magam, 20:28
|
|
|
|
magam, 20:25
|
|
|
szellõ és szél
a szellõt figyeltem...
pajkosan futott végig a kerten
megérintett minden virágot,
minden szirom selymébõl
színeket szívott magába
és vitte, vitte nevetve...
fiatal még... gondoltam...
és a szél jutott eszembe...
(koma)
|
magam, 17:25
|
|
|
Nyúliskola
Erdõszélen nagy a móka, mulatság,
iskolába gyûlnek mind a nyulacskák.
A tanító ott középen az a nyúl,
kinek füle leghosszabbnak bizonyul.
Kezdi az oktatást egy fej káposztával,
Hallgatják is tátott szájjal.
- Az egymást tapasztó
táposztó
levelek képezte káposzta
letépett
levelein belül tapasztalt betétet,
mely a kopasztott káposzta törzse,
úgy hívják, hogy torzsa.
Ha most a torzsára
sorjába
visszatapasztjuk
a letépett táposztó káposztaleveleket,
a tapasztalt rendben,
akkor szakasztott, helyesen
fejesen
szerkesztett káposztát képeztünk.
Ez a lecke! Megértettük? -
kérdezte a nyúltanár.
Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már.
- Akkor rögtön feleltetek! -
Lapult a sok tapsifül,
füllentettek, dehogy értik, és ez most mindjárt kisül!
- Nos felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj kétlábra, s vázold hát,
mi történik, ha ízekre bontasz egy fej káposztát?
- Jóllakok! - felelte elképesztõ képzetten
a kis káposzta-kopasztó ebugatta,
de a tanár megbuktatta.
(Romhányi)
|
magam, 13:11
|
|
|
Csilingel a gyöngyvirág
Csilingel a kis gyöngyvirág.
Fehér a ruhája,
meghívja a virágokat
tavaszesti bálra.
Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin, a
szegfû és a mályva.
A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!
Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
õrt állnak a gesztenyefák,
illemtudón, szépen.
A szellõ is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel:
napsugaras nyár van.
(Zelk Zoltán)
|
magam, 12:18
|
|
|
Talány...
|
magam, 11:14
|
|
|
- Halló?
- Elnézést, ez a kilenc, három, négy, három, hét, hét, nyolc, öt, négy?
- Nem, igen, nem, igen, igen, nem, nem, igen, igen.
|
magam, 11:08
|
|
|
- Ez a mai fiatalság. Szörnyû hogyan öltözködik! Például ott, az a fiú!
- Az a fiú az én lányom.
- Elnézést, nem tudtam, hogy ön az anyja.
- Az apja vagyok.:))
|
magam, 10:35
|
|
|
Érdekes kép...
|
magam, 10:14
|
|
|
A természet szobra...
|
magam, 9:59
|
|
|
A kertben ülök, hátamat a falnak vetve. Az arcomba tûz a nap, szégyenkezés nélkül futtatja végig rajtam meleg sugarait. Minden olyan békés, madárdal száll a levegõben, virágoznak a fák, zöldell a fû.
A szomszédos konyhák kicsiny ablakaiból edénycsörömpölés hallatszik, frissen sült hús illata keveredik a szárítókötélen lebegõ ruhák öblítõ-szagával. Ezt csak szombaton lehet megélni, ilyenkor minden együtt van.
A cicánk megtalál, kéjesen dörgölõzik a lábamhoz, közben berregõ hangokat ad ki, bajuszával csikizi a lábamat. Nem adja fel, míg sóhajtva le nem hajolok, és meg nem vakargatom kicsit a buksiját. Elégedetten továbbáll - csak egy kis szeretetre vágyik.
Minden olyan tökéletes ma. Nincs hiba, a tavasz betört, tombol, az erek kitágultak, a szívek fényért kiáltanak.
Ülök a kertben, hátamat a falnak vetve, körülöttem ezer csodával, amiket ma csak távolról látok, érezni nem tudok. Becsukom a szemem, nagy levegõt veszek, próbálok kiszakadni a fojtogató görcsbõl és félelembõl.
Egy pillangó repked körülöttem, elkap a késztetés, hogy megfogjam, és a tenyerembe zárjam. Mégsem teszem. Hagyom, hogy elszálljon. Sokáig nézek utána, szinte hallom a kacagását, ahogy repül a tavasz hátán. A veszteség gyorsan megcsap, de nem sírok.
Megint behúnyom a szemem, és egy pillanatra elhiszem, hogy nem álmodom az életet..."
(kiscsillag)
|
magam, 8:16
|
|
|
Jó Reggelt és Szép hétvégét mindenkinek!:)
|
magam, 6:40
|
|
|
|
| 2007. mjus 18., pntek |
|
|
0 |
|
|
Mikor éj van, minden oly idõtlen,
Az ég kába, a föld tompa, réveteg,
De csak lepihentek õk, hisz hallgasd csak,
Hogy húzza a fûben vad tücsöksereg!
Egy álmatlan madár az ágon cserreg,
Messzebb a kutyák hosszan hahotáznak:
Talán viccet súgott fülükbe a hold,
Holmi pajzán tréfát, azért vidámak.
Csak az utcalámpa fénye a sarkon,
Mint egy lázálmából felvert lázbeteg,
Hisztérikusan döngeti a járdát
És vörhenyszínû álmairól hebeg.
Azért ilyen hangos éjjel a Minden,
Mert az égbõl hullott csend ólma alatt
Egy fûszál szívverése is csatazaj
S a halott kõbõl is égi dal fakad.
Jó éjt MIndenkinek!!:)
|
magam, 22:09
|
|
|
Réges régen, a tv hõskorában esténként még a nõk olvastak fel esti
mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó
pillanatban a bemondónõ rosszul lett, és helyette az egyik férfi
kollegát kérték fel a mesemondásra.
- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendõen az ötvenhárom éves
szakállas figura. - Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli
felvételen látszik, hogy az operatõr megbillenti a statívot a
röhögéstõl. A mesélõ, nagydarab szakállas figura folytatta:
- ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a
hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a
folyosóra, majd összeesett a röhögéstõl. Utolsónak az operatõr
maradt,
aki a következõ mondat után hagyta el a stúdiót:
- ...és a fészekbõl kilóg a szép villás farkam...
|
magam, 20:14
|
|
|
|
| |
