| 2007. mjus 18., pntek |
|
 |
0 |
|
|
Mikor éj van, minden oly idõtlen,
Az ég kába, a föld tompa, réveteg,
De csak lepihentek õk, hisz hallgasd csak,
Hogy húzza a fûben vad tücsöksereg!
Egy álmatlan madár az ágon cserreg,
Messzebb a kutyák hosszan hahotáznak:
Talán viccet súgott fülükbe a hold,
Holmi pajzán tréfát, azért vidámak.
Csak az utcalámpa fénye a sarkon,
Mint egy lázálmából felvert lázbeteg,
Hisztérikusan döngeti a járdát
És vörhenyszínû álmairól hebeg.
Azért ilyen hangos éjjel a Minden,
Mert az égbõl hullott csend ólma alatt
Egy fûszál szívverése is csatazaj
S a halott kõbõl is égi dal fakad.
Jó éjt MIndenkinek!!:)
|
magam, 22:09
|
|
|
Réges régen, a tv hõskorában esténként még a nõk olvastak fel esti
mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó
pillanatban a bemondónõ rosszul lett, és helyette az egyik férfi
kollegát kérték fel a mesemondásra.
- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendõen az ötvenhárom éves
szakállas figura. - Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli
felvételen látszik, hogy az operatõr megbillenti a statívot a
röhögéstõl. A mesélõ, nagydarab szakállas figura folytatta:
- ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a
hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a
folyosóra, majd összeesett a röhögéstõl. Utolsónak az operatõr
maradt,
aki a következõ mondat után hagyta el a stúdiót:
- ...és a fészekbõl kilóg a szép villás farkam...
|
magam, 20:14
|
|
|
Na ugrunk?:)
|
magam, 20:02
|
|
|
Ölelés
Én még sosem láttam a tengert.
Nem álltam partja homokjában,
hûs vize nem ölelt,
hulláma nem ringatott.
Nem láttam felette felkelni
vagy lenyugodni a napot,
víztükrében az éjszaka csillagait,
vagy az ég kékjét.
Nem csapta szélvihar arcomba
sós vízcseppjeit,
soha nem éreztem illatát
és nem láttam a háborgó vízbe
csapódó villámokat...
(Farkas István)
|
magam, 19:08
|
|
|
Csoda Csiga...
|
magam, 13:45
|
|
|
Én is itthon vagyok!
Két ujját szájába veszi
A szél, és úgy fütyül nekem,
Ahogyan nem tud senki más,
Ezer közül felismerem!
Kigombolt ingemen átsuhan,
Hûvös kezével megsimít,
Lemossa rólam a világ
Rám tapadt függõségeit.
És megyek-megyek a nagy hegyen,
Óriásra nõtt fák alatt,
Tudom a mókus hol lapul,
Hol rejtõzhetnek madarak.
Hiszen én is itthon vagyok!
-Látod?! Minden hozzám hajol!
Hiszen én is itthon vagyok!
-Csak eltévedtem valahol..
(Gámentzy Eduárd)
|
magam, 13:28
|
|
|
Ezt kell megtanulni!!:)
http://www.indavideo.hu/video/polohajtogatas_2
|
magam, 12:31
|
|
|
Vagy még olcsóbban...
|
magam, 12:02
|
|
|
Dolgozók és a menedzsment a topon.
|
magam, 10:08
|
|
|
A tálaláson is múlik..
|
magam, 9:51
|
|
|
Fejlõdés...
Agassi
|
magam, 8:41
|
|
|
Bill Gates Gates
|
magam, 8:40
|
|
|
Depardieu
|
magam, 8:38
|
|
|
Gondolatok
Pergõ vízcseppek a kövön,
a múlt néha visszaköszön
emlékekben, szavakban, színekben...
pillogó gyertyát gyújt szívedben,
de jó is ez, hisz múltból épül a jelen, jelenbõl a jövõ...
a könnybõl mosoly lesz, s a mosolyból erõ,
elõrevisz, mint a mederben a víz....
sorsod rajt a hajó, mit élet habsodra visz.
Értékeld a múltat, élvezd a jelent,
és sose feledd el, az út elõre vezet,
mindig lesz rajta, ki igazán szeret!
(Sneb)
|
magam, 6:14
|
|
|
Jó Reggelt Szép Napot mindenkinek!
Szellõ
Víz tükre fodroz.
Hajad szemedbe lebben.
Moccan a lomb is.
(Placsko)
|
magam, 6:04
|
|
|
|
| 2007. mjus 17., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Jó éjt Mindenkinek!
"Éjszaka volt, nyugodt, csöndes éjszaka
Semmi sem mozdult, minden csak hallgatott.
A tájat, a várost látni lehetett,
A mozdulatlanság békét sejtetett.
Egy kismadár repült el a terület felett,
Mindent láthat! Neki oly jó lehet!
Felnézett az égre, a Hold rámosolygott,
A szétáradó holdvilág megvilágította a tájat,
Szinte nappal volt, s minden olyan fáradt...
A tavon tükrözõdött a Hold fénye,
S furcsa kis alakok táncoltak benne...
A domboldalon a szél lassan ringatta a füvet,
Mindent körülölelt a bársonyos csend."
(Kovács Erika)
|
magam, 21:40
|
|
|
Pihenés...
|
magam, 21:08
|
|
|
Nem is tudom ,erre illik,sírjak vagy nevessek...
http://www.hotdog.hu/video/video.hot?v_id=54881
|
magam, 19:39
|
|
|
A kocka el van vetve! lehet gyakorolni:)
http://www.videobomb.hu/video/A_kocka_elvan_vetve
|
magam, 19:17
|
|
|
Ha van egy kis idõd... ,a dobozok is hasznosak lehetnek.
|
magam, 12:54
|
|
|
Mit lehet készíteni citromból és narancsból??
Például ilyeneket:)
|
magam, 12:50
|
|
|
 Licsicsányi
"A dûlõúton megyek álmodozva,
Kalászok kétfelõl, amerre látok,
Mint tengerbõl színes kis hajózászlók:
Ki-kivillannak a búzavirágok.
 Licsicsányi
Ki-kivillannak kéken-pirosan,
Megannyi színes jel a halk hullámon,
Jeladások arról, hogy szép az élet
És csendes tengeren a csendes álom.
(Reményik S)
|
magam, 12:28
|
|
|
Ezt feltétlen próbáld ki!!
Hogy meglásd a képeket íme a módszer, hogy hogyan kell nézned. Vidd az orrod egészen a monitorig, és egy távoli pontot kezdj nézni.(segít ha közben pislogsz) A szemedet mindvégig erre a távoli pontra fókuszáld. Majd kezdj el folyamtosan távolodni a képernyõtõl. A szemedet persze továbbra is arra a távoli pontra szegezd (ez kicsit nehéz), és egyszer csak elõtûnik a 3D-s kép. Jó szórakozaást.
|
magam, 8:55
|
|
|
A sportot sosem késõ elkezdeni...
|
magam, 8:13
|
|
|
Hajnal
Hajnali ködbe`, ha ébred az ember
ösztöne roppan, már nyitja szemét.
Sajdul a vállban a tegnapi munka,
gondjaival teleszívja fejét.
(kusz)
|
magam, 7:55
|
|
|
Jóó Reggelt és Vidám Szép Napot!
|
magam, 6:13
|
|
|
|
| 2007. mjus 16., szerda |
|
|
0 |
|
|
Mindenkinek további szép estét és éjszakát!!
Éjkirálynõ álma
Az égiek munkája tökéletesen olajozottan mûködött. Minden ment a maga és rendje módja szerint. Nem is sejtenénk, mennyi feladata van az égieknek, és milyen nehéz ennek a sok lénynek a munkáját összehangolni.
A reggel mindig a Napkelte hercegének feladata. Törékeny kis herceg õ. Mégis minden reggel gondoskodik a napfelkeltérõl, gondosan felhúzza az égre a napot, majd lilás színbe vonja az eget. Nehéz feladat ez.
Aztán ott van a Naphordozó, aki azért felelõs, hogy a Nap mindig az égnek a megfelelõ helyén tartózkodjon, és a megfelelõ idõben vándoroljon arrébb. Ez különösen fontos feladat, hiszen a Földnek, a növényeknek sok napfény kell, és egyátalán nem mindegy, hogy milyen irányból is süt a nap.
Aztán a Naplemente tündére is, aki minden áldott nap vörös derengésbe vonja az eget, és varázsos hangulatot teremt, majd elbocsájtja a Napot az égrõl.
A legnehezebb dolga mégis az éjjeli mûszakosoknak van. Õk vigyázzák az emberek álmát, gondoskodnak a pihenésrõl, az éjszakáról, és az egyensúlyról. Éjkirálynõ egyedül festi feketére az egész égboltot, majd a Csillaggyújtogató gondoskodik a csillagfényrõl. A Holdtündér kivilágítja a Holdat, és álomport szór a Földre.
Hosszú évezredek óta így mûködik ez. Mindenki csendben teszi a dolgát, és mi, emberek az egészrõl semmit nem tudunk.
Egy napon azonban történt valami. Éjkirálynõ megunta hosszú fekete ruháját, megunta a sötétséget, és a Csillaggyújtogató feladatára kezdett áhítozni. Elképzelte, ahogy minden éjjel az õ keze nyomán ragyognak fel a csillagok, ahogy fényre gyújtja az univerzumot, ahogy mindenki az õ mûvét csodálja. A gondolat befészkelte magát az agyába, és nem hagyta szabadulni.
Addig álmodozott errõl, míg teljesen az ábrándjai rabjává vált. Egy napon összeszedte minden bátorságát, és meglátogatta a Csillaggyújtogatót. Elmesélte neki, hogy milyen régóta vágyik rá, hogy õ gyújtsa meg a csillagokat az égen, és hajnalban õ oltsa majd el õket.
A Csillaggyújtogató teljesítette Éjkirálynõ álmát, de csak egyetlen éjszakára, és csak azzal a feltétellel, hogy jómaga alszik egyet, hiszen már évezredek óta nem aludt egy jót, és már nagyon szüksége lenne rá. Éjkirálynõ boldogan fogadta el az ajánlatot.
Másnap este így is lett. Éjkirálynõ vidáman indult el, és gyújtogatta sorra a csillagokat, amik gyönyörûen szikráztak az ûrben. A Csillaggyújtogató pedig végre aludt egy nagyot.
Majd reggel Éjkirálynõ újra felkereste a Csillaggyújtogatót, és hosszasan áradozott arról, milyen csodálatos munka ez. A Csillaggyújtogató hamiskás mosollyal az arcán bólogatott, de visszakére a pálcáját. Nem szólt egy szót sem, pedig pontosan tudta, hogy mi az igazság.
Aznap éjjel Éjkirálynõ mást csinált mint szokott, így senki nem festette feketére az eget, következésképp nem volt éjszaka, és egyetlen kicsi csillag sem látszott a Földrõl.
A Csillaggyújtogató azonban bölcsen hallgatott, és türelmesen kivárta, míg Éjkirálynõ erre önmagától jön rá. Szinte órára pontosan tudta késõbb, mikor történt meg a felismerés. Attól a naptól fogva az éjjel mély bársonyfeketévé vált, a csillagok pedig soha nem látott ragyogásba vonták az égboltot.
|
magam, 22:10
|
|
|
MEGKÉRDEZTED-E MÁR?
Megkérdezted-e már
a hulló levelet,
hová viszi a szél, -
e néma lehellet?
A napsugarától
mért játszik a vízen;
a vándormadártól:
a távol mit izen?
Megkérdezted-e már
a gyermeki álmot,
honnan veszi vajon
a sok délibábot?
A büszke hegyi sast,
mért száll a légen át
s a bogárt: mért mássza
mindig az út porát?
Megkérdezted-e már
a hegyet mért magas?
s miért mély a meder,
mit a víz árja mos?
Miért sír a bánat,
a jókedv mért kacag,
mért nyíl a hóvirág
a hótakaró alatt?
és az is érdekes,
ha egyszer kérdezed.
mért szeretik egymást
ölni az emberek?
A hang mért viharzik
s miért terjed a féreg,
mért kap a legtöbbször
érdemtelen babért?
Megkérdezted-e már
hogyha nem volna fény,
akkor is csak lenne
árny, csillogás, sötét?
Ha nem volna férfi, -
ha nem volna asszony. . .
ha nem volna nappal,
vajh` volna-e alkony?
(Pataky Joachim )
|
magam, 21:25
|
|
|
Különleges fák...
|
magam, 20:11
|
|
|
|
magam, 20:10
|
|
|
|
| |
