| 2007. prilis 16., htf |
|
 |
0 |
|
|
Azt hiszem, mára elég is ennyi. Talán sok is...
További szép estét, pihentetõ éjszakát kívánok mindenkinek!
"a roppant égbolt elfáradt ragyogni,
szelíd kékje már álmodozni kezd:
elalvó hunyorgással rácsukódik
kelet felõl a lágypillájú est. "
JónásJános festménye
|
magam, 21:40
|
|
|
Olvastam a naplókban ,hogy itt a tavasz a fogyókurák idõszaka.Alant leírok egy receptet,nagyon egészséges és könnyen élkészíthetõ,kalória tartalma 0!
|
magam, 18:11
|
|
|
indítom az álmombansejöjjönelõ versenyen!:)
http://okorszem.hu/funstuff/270
|
magam, 17:49
|
|
|
Ha azt hiszed ,hogy a te munkád a legrosszabb..
|
magam, 13:55
|
|
|
Az elõbb még itt volt....:)
|
magam, 13:47
|
|
|
Hol az általad ismert világ határa...?
|
magam, 13:27
|
|
|
Jegenyék a parton
Jegenyék állnak végig hosszu sorba
a parti útakon:
élõ hangszerek, mindig felhurozva.
Zúgásuk hallgatom.
Nem kapkodnak az üres levegõbe,
ágaikkal kuszán,
görcsösen jobbra-balra tekerõdve
ködös álmok után.
Magasba nyúlnak, tudják az irányt jól,
az egyetlen utat,
melyen a dal szépen és igazán szól,
és szívig elragad.
Mindig felajzva, hogyha nyár s ha tél jõ,
sohase szótlanok:
zeng bennük a vihar s elsír a szellõ
is egy lágy futamot.
Ne bánjátok, ha egy hangra felajzott
az én hangszerem is,
ha mindig azt hajtja, csak azt az egy szót,
nyáron is, télen is.
Csak azt, amellyel a világ viharja
idegeibe tép,
de melybõl, aki hall, tisztán kihallja
szivem lélegzetét.
Vivódjak? Mult görcsében hajladozzak?
Hátra forduljak-e?
A tétovázóknak, a lankadóknak
sem használok vele.
Ne is csigázzon engem kúsza kétely
dalra többé soha.
Nem több homály - több egyenes beszéd kell,
több sudártörzsü fa.
A tisztaszavunk zengõ sorába
álljak, mindig elõl.
Mint a jegenye, melynek minden ága
fel a magasba tör.
(Somlyó Gy.)
|
magam, 13:10
|
|
|
Milyen szép volt! Kár hogy már csak így lehet benne gyönyörködni.....
felismerted? A régi Nemzeti...
|
magam, 9:20
|
|
|
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A haladó nevet,
a haladó feled,
ha nincs is kézbe kéz.
Az ittmaradó ír,
és néha-néha sír,
és néha messze néz...
(DJ)
|
magam, 8:26
|
|
|
A nyugalom szigete....:)
|
magam, 7:35
|
|
|
Költögetõ
Hajnalonta engemet
gerle-galamb költöget:
jó reggelt,
jó reggelt,
mindenki már rég fölkelt.
Rá a rigó: föl bizony,
gyöngyös harmatot iszom,
hû de jó,
hû de jó,
harmaton él a rigó!
Cserépen a verebek
kenik-fenik csõrüket:
csiri-csûr,
csiri-csûr,
csak így telik meg a csûr.
De a szarka rájuk reccsen,
hogy egy kicsit csendesebben:
csöndesen,
csöndesen,
nem süket itt senki sem!
Túl a vizen valahol
kakukkmadár kakukkol,
kakukk szól,
kakukk szól,
túl a vizen valahol.
(Kányádi Sándor)
|
magam, 6:25
|
|
|
Kellemes , napsugaras , madárfüttyös új hetet kívánok Mindnyájatoknak !:))
|
magam, 6:20
|
|
|
|
| 2007. prilis 15., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
További szép estét, pihentetõ éjszakát!:)
Kitárom ablakom...
Kitárom ablakom, mily szépen száll a hold,
Mily boldogan lebeg!
Mint elszabadult léggömb a bolond
Földi vásár felett.
Így, így, - nem szégyellem a könnyet én
És nem irígylem az erõseket,
Kik megvetik a könnyet könnyedén,
És a legáldottabb csodának tartom,
Mikor a szent szava a sziklaparton
Könnyre lágyította a szirteket.
(Tóth Árpád)
|
magam, 21:00
|
|
|
Ezt a szép tavaszi napot remélem mindenki kihasználta,és a szabadban töltötte.Ha az volt csak az akadálya ,hogy nem volt mivel mennie vagy aggodott,hogy hová húzodik be azoknak tesék a megoldás.:))
|
magam, 20:13
|
|
|
Szép napos délutánt:))
igen ez nap, nem annak látod??Hm akkor valamit nem jól csináltam.:)Pedig szerettem volna hogy rád is süssön meg rád is és mindenkire!!:))
|
magam, 13:44
|
|
|
Délután olvasás,pihenés:)))
|
magam, 12:36
|
|
|
Az bizony ,csodálatos!Te is úgy látod?:)Remélem!:))
http://magamnak.tvn.hu/zene/world.mp3
|
magam, 11:08
|
|
|
Egy finom reggelit eseteg?:)
|
magam, 8:08
|
|
|
Jóóóó Reggggelt Mindenki:))
A fû között csillog a harmat
A fû között csillog a harmat,
orra csöpög a kerti csapnak,
a hajnal kocsmája ajtót nyit,
a rigók nagy dáridót csapnak,
a szomjas torkok ideje ez,
meg az örömre szomjas lelkeké,
fû vagyok, rigó vagyok, harmat vagyok,
halhatatlan örömöm, meglellek-é?
(Csukás István)
|
magam, 6:35
|
|
|
|
| 2007. prilis 14., szombat |
|
|
0 |
|
|
További szép estét, pihentetõ éjszakát mindenkinek!
A boldogságmorzsák
A lelki szemeink filmszalagjára rögzített,
tetszõlegesen elõhívható pillanatok.
Örök jelenidejû emlékeink, amiket
végig magunkkal viszünk.
A türelem jutalmai.
A türelemé, aminek olykor megadatik
elleshetni a pillanatot:
Amikor a bimbóból, a készülõdésekkel teli
sejtelembõl kipattannak a virág szirmai:
ahogy az ígéretbõl kibomlik
a teljesedés.
Amikor a bábból elõbújik a lepke
és elõször mozduló szárnyán megcsillan
a születés hímpora.
Amikor a cseppkõ könnyet ejt.
Amikor valaki egyszercsak megnyílik
számunkra görcs, póz, színészkedés,
félelem és félhomály nélkül.
Odahajol hozzánk és az arca, minden
mozdulata, szava és a lelke õszinte.
Kendõzetlen és - mert igaz ott és akkor -
gyönyörû és örök.
Nem szabadna hagyni, hogy az ilyen
közelségek, mint a varázs, megtörjenek.
Óvni kellene õket, oltalmazó kézzel
és eleven szívveréssel éltetni.
Amíg csak lehet.
Mert végig magunkkal visszük õket.
(Major Gabriella)
|
magam, 21:45
|
|
|
A diófa
A diófát, amelyrõl már
annyiszor meséltem,
kivágták és eltüzelték,
ám én megmutatni neked,
mégis visszaképzelem
oda, ahol egyszer állt,
ahol gyermek volt és hajadon,
középkorú, bölcselkedõ,
most te is szemügyre veheted:
tetszik?
Ilyennek képzelted?
Tedd rá a kezed, selymes,
meleg a kérge.
Gyere, üljünk alája.
S most mesélj te!
(Böszörményi Zoltán)
|
magam, 21:33
|
|
|
Egyfajta szerénytelenség
(Ajánlom magamat)
Tollat szorító ujjaimig vándorol
Ereimben a lélek hogy ott kifakadjon
és véremmel keveredjen a tinta
Vers születik a
Tiszta papírra
és mire végigolvasod
Már itt bujkálok a homlokod mögött
Hogy magaddal vigyél belõlem
Egy darabot
(Rácz Sándor)
|
magam, 20:52
|
|
|
Egy kis gyümölcs így estefelé szeretettel....
|
magam, 20:36
|
|
|
Fellélegeztem, lett helye ennek az apróságnak!! Köszönöm:))
|
magam, 20:21
|
|
|
Segítsééééééég kellene! Nincs valakinek egy kis tároló helye? Vettem a családnak ajándékba egy kis kerti gépet és nem szeretném ha idõ elõtt megtalálnák itt nálam...N a valaki segítsen...
ez lenne az!
|
magam, 18:53
|
|
|
A szép versek után talán egy verselemzéssel ideje lenne feldobni a hangulatot:))
Verselemzés
Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
A vers szerkezetileg egyértelmûen két részre tagolható. Az elsõ egységet az elsõ és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik sor. Ez már a rímképletbõl is világosan kiderül: A A B B.
A verset az teszi igazán nagy mûvé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és általanos igazságokat. Ezt már a felütésnél érzékelhetjük, a költõ kétszer szólítja meg a bocit, és ezzel tudatja velünk, hogy valójában nem egy, hanem két bociról van szó. Az egyik boci természetesen a költõ, akinek szerelmi bánata van.
Feltûnõ, hogy az elsõ szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók meg az igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét kelti bennünk. De ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan elõforduló oppozíciók.
A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka, de nincsen se füle se farka), a `füle` szó magashangrendûsõge is éles ellentétben áll a `farka` szó mély hangrendûségével, a `tarka` szó pedig önmagában alkotja a legerõsebb oppozíciót, hiszen egyszerre fehér és fekete.
Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a szerelem természetének kettõsségére, ami Catullus óta minden jelentõs szerelmes vers sajátja. Egy embert látunk magunk elõtt, aki bár `tarka`, vagyis a költõiség minden szépségével, rútságával, örömével, bánatával fel van ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a kedvese nélkül a költõ sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti elénk nagyon találóan egy fületlen és farkatlan boci képében.
A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az üresség érzete. Itt jelenik meg a versben szereplõ egyetlen ige, ez viszont annál kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: `megyünk`. Az egész verset átszövõ kettõsség itt is megtalálható. Hiszen szó van egyszer a költõ érzéseirõl, amik egytõl egyig elhagyják a költõt, aki már képtelen arra, hogy eltartsa õket, és elköltöznek valaki másba, aki még képes táplálni õket, vagy `ahol tejet kapni`, és szó van az egész társadalomról, akiket eddig verseinek tejével itatott a költõ, és akik szintén mind elpártoltak tõle, mivel szerelmi bánatában képtelen költeményeivel éltetni õket.
A másik, az általános érvényû boci maga az élet. Itt az elsõ szerkezeti egység (Boci boci tarka / Se füle se farka) azt jelenti: az élet sokszínû, de nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt el a `de` kötõszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költõi nyelv állandóan tömörségre törekszik, de ebben az esetben másról is szó van. Nem teljesen egyértelmû ugyanis a `de` szó használata. Felfoghatjuk úgy is, hogy itt éppen arról van szó: az élet sokszínû MERT nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami értelmet, célt kapna, máris sokkal egysíkúbb lenne, sok mindennek lecsökkenne a szerepe, esetleg teljesen értelmét vesztené, megsemmisülne. Ez egy újabb kettõsség, amit a költõ nem old fel, mindenki kedve szerint értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan lehetõséget, hogy az élet értelme esetleg éppen az élet értelmetlenségében rejlik.
A második szerkezeti egység egyértelmûen a fentiekben már említett `megyünk` ige köré csoportosul. Ez a rész (Oda megyünk lakni / ahol tejet kapni) természetesen a halálra vonatkozik. Rendkívüli jelentõsége van itt a többes szám elsõ személynek, vagyis mi mindannyian `megyünk`, mi mindannyian meghalunk. Pontosan ez az, ami örökérvényûvé teszi a verset, hiszen a halál kérdése mindig foglalkoztatta az embereket, és ameddig lesznek emberek, mindig is foglalkoztatni fogja õket. A vers tehát örök problémát feszeget, és végül is arra jut, a halál az életnél egy nyugodtabb világot biztosít majd, `ahol tejet kapni`, tehát ahol nem kell megfejni az élet tehenét ahhoz, hogy boldogok lehessünk.
Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költõ az élet igazi céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végül is boldogok legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök tanulsága, ami ebbe a játékos formába öntve olyan meggyõzõen szakad ki a versbõl, hogy méltán sorolhatnank ezt a költeményt a legmaradandóbb mûvészi alkotások közé.
Olvassuk el a verset még egyszer:
Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
Ugye milyen másként szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk?
|
magam, 17:43
|
|
|
Nagyon szép szombat délutánt kívánok!
"körtefa hinti
virágszirom pelyheit
felásott kertre"
(L V)
|
magam, 14:55
|
|
|
Hogyan lehet az alant levõ szép helyre eljutni? hát így!:)
|
magam, 14:02
|
|
|
ide nem megy ám csak gyalog út:))
|
magam, 12:49
|
|
|
|
magam, 12:36
|
|
|
|
| |
