| 2007. prilis 15., vasrnap |
|
 |
0 |
|
|
További szép estét, pihentetõ éjszakát!:)
Kitárom ablakom...
Kitárom ablakom, mily szépen száll a hold,
Mily boldogan lebeg!
Mint elszabadult léggömb a bolond
Földi vásár felett.
Így, így, - nem szégyellem a könnyet én
És nem irígylem az erõseket,
Kik megvetik a könnyet könnyedén,
És a legáldottabb csodának tartom,
Mikor a szent szava a sziklaparton
Könnyre lágyította a szirteket.
(Tóth Árpád)
|
magam, 21:00
|
|
|
Ezt a szép tavaszi napot remélem mindenki kihasználta,és a szabadban töltötte.Ha az volt csak az akadálya ,hogy nem volt mivel mennie vagy aggodott,hogy hová húzodik be azoknak tesék a megoldás.:))
|
magam, 20:13
|
|
|
Szép napos délutánt:))
igen ez nap, nem annak látod??Hm akkor valamit nem jól csináltam.:)Pedig szerettem volna hogy rád is süssön meg rád is és mindenkire!!:))
|
magam, 13:44
|
|
|
Délután olvasás,pihenés:)))
|
magam, 12:36
|
|
|
Az bizony ,csodálatos!Te is úgy látod?:)Remélem!:))
http://magamnak.tvn.hu/zene/world.mp3
|
magam, 11:08
|
|
|
Egy finom reggelit eseteg?:)
|
magam, 8:08
|
|
|
Jóóóó Reggggelt Mindenki:))
A fû között csillog a harmat
A fû között csillog a harmat,
orra csöpög a kerti csapnak,
a hajnal kocsmája ajtót nyit,
a rigók nagy dáridót csapnak,
a szomjas torkok ideje ez,
meg az örömre szomjas lelkeké,
fû vagyok, rigó vagyok, harmat vagyok,
halhatatlan örömöm, meglellek-é?
(Csukás István)
|
magam, 6:35
|
|
|
|
| 2007. prilis 14., szombat |
|
|
0 |
|
|
További szép estét, pihentetõ éjszakát mindenkinek!
A boldogságmorzsák
A lelki szemeink filmszalagjára rögzített,
tetszõlegesen elõhívható pillanatok.
Örök jelenidejû emlékeink, amiket
végig magunkkal viszünk.
A türelem jutalmai.
A türelemé, aminek olykor megadatik
elleshetni a pillanatot:
Amikor a bimbóból, a készülõdésekkel teli
sejtelembõl kipattannak a virág szirmai:
ahogy az ígéretbõl kibomlik
a teljesedés.
Amikor a bábból elõbújik a lepke
és elõször mozduló szárnyán megcsillan
a születés hímpora.
Amikor a cseppkõ könnyet ejt.
Amikor valaki egyszercsak megnyílik
számunkra görcs, póz, színészkedés,
félelem és félhomály nélkül.
Odahajol hozzánk és az arca, minden
mozdulata, szava és a lelke õszinte.
Kendõzetlen és - mert igaz ott és akkor -
gyönyörû és örök.
Nem szabadna hagyni, hogy az ilyen
közelségek, mint a varázs, megtörjenek.
Óvni kellene õket, oltalmazó kézzel
és eleven szívveréssel éltetni.
Amíg csak lehet.
Mert végig magunkkal visszük õket.
(Major Gabriella)
|
magam, 21:45
|
|
|
A diófa
A diófát, amelyrõl már
annyiszor meséltem,
kivágták és eltüzelték,
ám én megmutatni neked,
mégis visszaképzelem
oda, ahol egyszer állt,
ahol gyermek volt és hajadon,
középkorú, bölcselkedõ,
most te is szemügyre veheted:
tetszik?
Ilyennek képzelted?
Tedd rá a kezed, selymes,
meleg a kérge.
Gyere, üljünk alája.
S most mesélj te!
(Böszörményi Zoltán)
|
magam, 21:33
|
|
|
Egyfajta szerénytelenség
(Ajánlom magamat)
Tollat szorító ujjaimig vándorol
Ereimben a lélek hogy ott kifakadjon
és véremmel keveredjen a tinta
Vers születik a
Tiszta papírra
és mire végigolvasod
Már itt bujkálok a homlokod mögött
Hogy magaddal vigyél belõlem
Egy darabot
(Rácz Sándor)
|
magam, 20:52
|
|
|
Egy kis gyümölcs így estefelé szeretettel....
|
magam, 20:36
|
|
|
Fellélegeztem, lett helye ennek az apróságnak!! Köszönöm:))
|
magam, 20:21
|
|
|
Segítsééééééég kellene! Nincs valakinek egy kis tároló helye? Vettem a családnak ajándékba egy kis kerti gépet és nem szeretném ha idõ elõtt megtalálnák itt nálam...N a valaki segítsen...
ez lenne az!
|
magam, 18:53
|
|
|
A szép versek után talán egy verselemzéssel ideje lenne feldobni a hangulatot:))
Verselemzés
Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
A vers szerkezetileg egyértelmûen két részre tagolható. Az elsõ egységet az elsõ és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik sor. Ez már a rímképletbõl is világosan kiderül: A A B B.
A verset az teszi igazán nagy mûvé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és általanos igazságokat. Ezt már a felütésnél érzékelhetjük, a költõ kétszer szólítja meg a bocit, és ezzel tudatja velünk, hogy valójában nem egy, hanem két bociról van szó. Az egyik boci természetesen a költõ, akinek szerelmi bánata van.
Feltûnõ, hogy az elsõ szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók meg az igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét kelti bennünk. De ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan elõforduló oppozíciók.
A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka, de nincsen se füle se farka), a `füle` szó magashangrendûsõge is éles ellentétben áll a `farka` szó mély hangrendûségével, a `tarka` szó pedig önmagában alkotja a legerõsebb oppozíciót, hiszen egyszerre fehér és fekete.
Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a szerelem természetének kettõsségére, ami Catullus óta minden jelentõs szerelmes vers sajátja. Egy embert látunk magunk elõtt, aki bár `tarka`, vagyis a költõiség minden szépségével, rútságával, örömével, bánatával fel van ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a kedvese nélkül a költõ sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti elénk nagyon találóan egy fületlen és farkatlan boci képében.
A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az üresség érzete. Itt jelenik meg a versben szereplõ egyetlen ige, ez viszont annál kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: `megyünk`. Az egész verset átszövõ kettõsség itt is megtalálható. Hiszen szó van egyszer a költõ érzéseirõl, amik egytõl egyig elhagyják a költõt, aki már képtelen arra, hogy eltartsa õket, és elköltöznek valaki másba, aki még képes táplálni õket, vagy `ahol tejet kapni`, és szó van az egész társadalomról, akiket eddig verseinek tejével itatott a költõ, és akik szintén mind elpártoltak tõle, mivel szerelmi bánatában képtelen költeményeivel éltetni õket.
A másik, az általános érvényû boci maga az élet. Itt az elsõ szerkezeti egység (Boci boci tarka / Se füle se farka) azt jelenti: az élet sokszínû, de nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt el a `de` kötõszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költõi nyelv állandóan tömörségre törekszik, de ebben az esetben másról is szó van. Nem teljesen egyértelmû ugyanis a `de` szó használata. Felfoghatjuk úgy is, hogy itt éppen arról van szó: az élet sokszínû MERT nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami értelmet, célt kapna, máris sokkal egysíkúbb lenne, sok mindennek lecsökkenne a szerepe, esetleg teljesen értelmét vesztené, megsemmisülne. Ez egy újabb kettõsség, amit a költõ nem old fel, mindenki kedve szerint értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan lehetõséget, hogy az élet értelme esetleg éppen az élet értelmetlenségében rejlik.
A második szerkezeti egység egyértelmûen a fentiekben már említett `megyünk` ige köré csoportosul. Ez a rész (Oda megyünk lakni / ahol tejet kapni) természetesen a halálra vonatkozik. Rendkívüli jelentõsége van itt a többes szám elsõ személynek, vagyis mi mindannyian `megyünk`, mi mindannyian meghalunk. Pontosan ez az, ami örökérvényûvé teszi a verset, hiszen a halál kérdése mindig foglalkoztatta az embereket, és ameddig lesznek emberek, mindig is foglalkoztatni fogja õket. A vers tehát örök problémát feszeget, és végül is arra jut, a halál az életnél egy nyugodtabb világot biztosít majd, `ahol tejet kapni`, tehát ahol nem kell megfejni az élet tehenét ahhoz, hogy boldogok lehessünk.
Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költõ az élet igazi céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végül is boldogok legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök tanulsága, ami ebbe a játékos formába öntve olyan meggyõzõen szakad ki a versbõl, hogy méltán sorolhatnank ezt a költeményt a legmaradandóbb mûvészi alkotások közé.
Olvassuk el a verset még egyszer:
Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.
Ugye milyen másként szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk?
|
magam, 17:43
|
|
|
Nagyon szép szombat délutánt kívánok!
"körtefa hinti
virágszirom pelyheit
felásott kertre"
(L V)
|
magam, 14:55
|
|
|
Hogyan lehet az alant levõ szép helyre eljutni? hát így!:)
|
magam, 14:02
|
|
|
ide nem megy ám csak gyalog út:))
|
magam, 12:49
|
|
|
|
magam, 12:36
|
|
|
Már abban az idõben is......)
http://magamnak.tvn.hu/videok/erotikus.mpg
|
magam, 11:52
|
|
|
Köszöntelek Kedves 1000. olvasóm:))
Köszönöm ,hogy beugrottál és olvastad a naplóformámat!:)
Köszönöm mindenkinek aki erre jár olvas és megy tovább,és köszönöm azoknak is akik szólnak hozzám.Remélem ezután is jöttök olvastok és szóltok:))
sziasztok...megyek egy kicsit az udvarra:)
|
magam, 10:00
|
|
|
Szóba került ki ,hogy öltözik,kihez mi illik,vagy nem illik.Ha már felöltözött,hogyan viseli?A ruhától a viselkedés megváltozik?Elegánsan felöltözve másként viselkedünk,mint szabadidõruhában?Melyik ruha feszélyez és melyik ruhában vagy felszabadult?:)A ruha teszi az embert!A mondás szerint, pedig lehet hogy az ember ruhatára olyan amilyen maga az ember.:))))
Akkor, hogy ilyen jól felöltöztettem magam indulhatok is:))
|
magam, 9:51
|
|
|
Négy évszak...
|
magam, 9:17
|
|
|
Olvastam hogy sokan küszködtök a géppel és a programokkal.Itt az üzembiztos ,igaz fapados Windows!:)
|
magam, 7:34
|
|
|
A tavasz 1 pillanata:)
|
magam, 7:08
|
|
|
Legyen Szép Tavaszi Napotok!:)
A Hold mosolya
Rám találtál.
Én zavarban voltam,
S Te vállamra tetted kezed,
Könnyeket csalva szemeimbe,
Melyek kiszáradt medrükben
Zúgó árként törtek utat –
Tehozzád.
A hajnal hûvös volt,
És láttam, ahogy mosolygós arcát
Egy felhõvel törli meg a Hold.
(S.Zs)
 felhõhullámok
|
magam, 6:44
|
|
|
Jó Reggelt Szép Napot!
Képeslap
Itt reggeledik most.
A nyugati ablak – szemben a hegy –,
bámul elõrehulló sugarakra,
lesi a fényjeleket.
Itt reggeledik most.
Házak dörmögnek aranyban, messze.
Tûnõdöm ablakomnál:
valahol ott ért földet az este.
Itt reggeledik most.
Iramló autó sistereg.
Kering egy felriadt madár
a jegenyék felett.
Itt reggeledik most.
Térdig a folyóban áll,
arcát mossa
a szélescsipejû nyár.
(B.)
|
magam, 6:34
|
|
|
|
| 2007. prilis 13., pntek |
|
|
0 |
|
|
Esti dal
Komondor-arccal áll a hegy.
Lesi a Napot, merre megy?
Bújj el, ezüstös kis patak.
Látod, a fák már alszanak.
Tücsök úr esti dalba fog.
Lepihennek a szarvasok.
Álmokkal küzd a tapsifül,
káposztalevél-szárny feszül.
Menyasszonykarcsú Hold mereng.
Párnája kéklõ égi csend.
(Birtalan)
Szép tavaszi éjszakát,szép álmokat!!:))
|
magam, 22:04
|
|
|
Ébred az estike este.
Ámul a tátika lesve.
Elalszik, nyitva a szája.
Estike-illat az álma.
|
magam, 21:15
|
|
|
"A boldogság nem a dolgokban, hanem hajlamunkban rejlik..."
|
magam, 21:03
|
|
|
Példát vehetünk a fiatalemberrõl! Türelem nélkül nem megy semmi,türelemmel viszont célt érhetünk...:)
http://www.gatveder.hu/adatlap.php?id=1002716
|
magam, 18:53
|
|
|
|
| |
