2016. janur 11., htf |
|
|
1 |
|
|
Klón
A másolat mindig másolat marad. Sminkelheti úgy magát, mint ahogy én, tehet bármit, de akkor is csak másolat marad. Nyxomjam a homlokomra, hogy: original? A mozdulatai, a hangja, a szavai sohasem lesznek az enyémek. Soha. Mert én, én vagyok. Nem pedig õ.
lara, 21:03
|
|
|
|
2016. janur 8., pntek |
|
|
0 |
|
|
Ez életem egyik legrosszabb napja. Már rosszul indult a munkahelyemen. Rossz hír várt rám. Ezen még úgy ahogy túl is tettem magam. Miután hazaértem, az NVB kezdeményezni akart szexet, mintha nem értené, hogy mi a helyzet. Elgondolkodtam ugyan rajta, mert már minden kínom van. De az lett a vége, hogy kibõgtem magam a fürdõszobában, mert nem õt akarom ölelni, hanem azt, akit szeretek. Elég rossz állapotba kerültem. Ezután jött csak a feketeleves. A legfõbb hírcsatornát (face) bekapcsolva az elsõ hír, amit a képembe kaptam egyenesen, teljesen a padlóra küldött. Egész este sírtam, és még mindig szarul vagyok. Alig tudtam abbahagyni. Lehet, hogy elkapkodtam a dolgot, de kitöröltem õt. Nagyon fáj. Csak szeretni akartam. De ennyi jutott nekem belõle. Elég lett volna már egy csapás is. De mindegyik kiszámíthatatlan volt, legalább is az én számomra. Most olyan nagyon elegem van mindenbõl és mindenkibõl. Hogy mennyire tud ez fájni.
lara, 23:45
|
|
|
Mindenkinek boldog új évet kívánok így utólag is.
lara, 23:27
|
|
|
|
2015. december 26., szombat |
|
|
1 |
|
|
Tegnap reggelre a következõ álomra ébredtem: A régi lakás fürdõszobájában a földön ültünk õ és én. Mind a kettõnket tiszta víz vett körül, ami még illatos is volt. A víz a kék mûanyag csõbõl folyt ki. Õ valamit nagyon magyarázott nekem. Valamit nagyon sajnált. A többire nem emlékszem, hogy mirõl volt szó. Na errõl legalább tudom, hogy jót jelent. Mármint a tiszta víz az álomban. Tapasztalat.
lara, 23:39
|
|
|
|
2015. december 19., szombat |
|
|
1 |
|
|
A kutyusok továbbra is ott parádéznak elõttem, igyekszem egyet sem elütni.
lara, 18:51
|
|
|
A gyertyák csonkig égtek, három piros és egy fehér. Valami búgó hang. Igen, ez is egy álom volt. Állítólag minél tovább égnek a gyertyák, annál erõsebb a kapcsolat.
lara, 18:50
|
|
|
Egy héttel ezelõtt (szombaton vagy vasárnap?) reggel arra ébredtem, hogy megcsípett az áram. Felcsapódott a jobb kezem.Valaki, akit érzek lelkileg, egy dróthoz nyúlt hozzá és megrázta egy kicsit az áram. Nagyon örülnék neki, ha fázisceruza nélkül nem nyúlkálna senki az áramhoz, fõleg, ha nem villanyszerelõ.
lara, 18:46
|
|
|
Én is attól félek, hogy ha beszélünk, lehet, hogy összeveszünk és akkor szomorú és fekete lesz a Karácsony.
lara, 18:41
|
|
|
|
2015. december 11., pntek |
|
|
0 |
|
|
Attól félek, hogy a valóság fog pofon vágni, de nagyon. Szép is lenne. Mármint az álom.
lara, 11:36
|
|
|
Vajon az álmok hazudnak? Már megint álmodtam vele.
Egy szoba ajtaja elõtt álltam. Bent egy nõ veszekedett valakivel, hogy neki is négy gyereke van, és õ se szülne többet. Õt is elhagyta a férje. Berontottam a szobába és azt mondtam a nõnek, hogy én meg elõre látom, hogy szülni fogok neki egy gyereket. Az a férfi pedig aki ott állt, õ volt. Na erre kössek görcsöt, hogy ez mi volt. Ezek az álmok....
Miért nem értik meg, hogy szeretem õt.
lara, 11:33
|
|
|
|
2015. december 10., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Az NVB azzal zsarol, hogy szándékosan kirugatja magát a munkahelyérõl, csakhogy én ne tudjak tõle elválni.
lara, 20:49
|
|
|
|
2015. december 4., pntek |
|
|
0 |
|
|
Még mielõtt bárki is a szememre vetné, hogy: Nem vagy te egy kicsit beképzelt? Nem csak én voltam ott.
lara, 18:58
|
|
|
|
2015. december 1., kedd |
|
|
0 |
|
|
Olyan nõ vagyok, akit különleges természeti viszonyok kísérnek. A szívemre hallgatok. A szívem után megyek. Egyszerûen nincs más választásom. Még akkor is , ha mások bolondnak hisznek. Napsütés, esõ, szivárvány pedig nincs is felettünk felhõ.
lara, 21:05
|
|
|
|
2015. november 28., szombat |
|
|
0 |
|
|
Felejtõs vers
Túl szép, hogy igaz legyen. Van ilyen, Én is ezt érzem.
lara, 18:39
|
|
|
|
2015. november 21., szombat |
|
|
0 |
|
|
Álom 2
Megint volt egy álmom. Egy könnycseppet törültem le az arcomról, amikor felébredtem. Féltékeny lett valamilyen Lacira. Írt a telefonomra üzenetet. Próbáltam elolvasni, de eltûntek, mire sikerült volna. Ezután egy videót láttam. Egy kórházi ágyon feküdt, összetörte magát. Körülötte emberek. Majd egy zeneszám következett, CARAMEL - LEGROSSZABB. ( Van ilyen száma Caramelnek?) Fogtam a telefont a kezemben és zokogva a földre rogytam. Azt motyogtam magam elé, hogy én ezt nem bírom tovább, amit ez az ember mûvel és a pszichiátrián fogok kikötni vagy járhatok megint XY-hoz. Zokogtam.
Elegem van ezekbõl az álmokból. Amikor felébredtem és észhez tértem, folyamatosan múlt el a rossz érzés. Már csak azt tudtam magamtól kérdezni, hogy mi volt ez?
lara, 15:23
|
|
|
Igen, a következtetés. Az megvolt. És tényleg. Mi a jó fenét csináljak. Bonyolult.
lara, 14:19
|
|
|
Egér
Néha az az érzésem, hogy az egész egy csapda volt. Valakik nem ezt várták tõlem, mások pedig pont ezt várták tõlem. Belesétáltam. Sejtették, hogy el fogok bukni, de ez nem bukás volt, hanem az igazság pillanata. Azóta is hû vagyok az érzéseimhez és önmagamhoz. A másik emberhez való hûség pont ezzel kezdõdik.
lara, 14:09
|
|
|
|
2015. november 16., htf |
|
|
0 |
|
|
Álom
Sírtam álmomban. Egy teremben voltunk, diákok. Én voltam a házi feladat felelõs. Nem készítettem el a házit. Tudtam, hogy engem fog felszólítani a tanár. Felálltam és elmondtam, hogy családi problémáim vannak otthon. Nem érdekelte. Kaptam egy fekete pontot. Leültem és sírni kezdtem, csendben, visszafojtottan, de hátra lehetett hallani, ahol õ ült. Hátul ült egy padban. Kiakadt. Fel volt háborodva és felkavarta. A sírásomra ébredtem fel.
lara, 9:21
|
|
|
Szombaton délután voltak látogatóba anyósom, sógornõm és a barátja.Anyósommal beszélgettem és tõle elhangzott néhány megfélemlítõ mondat. Mintha érzelmileg zsarolni akarna. A félelmeibe kapaszkodik. A következõrõl van szó. Van egy ismerõse, aki elvált és most neki és a gyermekének gyûjtenek ruhát és játékot. Azzal ijesztgetett anyósom, hogy milyen könnyû lecsúszni. Elvált és elveszítette az állását. De én azt tudom, hogy az anyagi körülmények miatt nem veszik el a gyerekeket az anyától. Arról nem beszélve, hogy ha erre kerül a sor, én alapos leszek. És foggal körömmel fogok küzdeni. A gyermekeim a legfontosabbak. Ezt azért is írom, mert errõl volt már egy kellemetlen beszélgetésem a sógornõmmel, akit a helyére kellett raknom. Õ bejelentette, hogy majd felneveli õ a kisebbik gyermekemet. Hát ezt sürgõsen tisztáznom kellett vele.
lara, 9:14
|
|
|
|
2015. november 14., szombat |
|
|
0 |
|
|
Hogy ez milyen nehéz. Ma is sírtam. Minden róla szól. Õ jut az eszembe.
lara, 23:13
|
|
|
A válaszom az lett, hogy maradjunk barátok. Ennyi.
lara, 17:48
|
|
|
A remény
Tudjuk, hogy õ hal meg utoljára. Nekem ez nem elég. Nem elég az, hogy egy kapcsolatot a remény éltessen. Hogy várjak, talán majd változik valami egyszer. A kapcsolatomat a szerelem, a szenvedély, a szeretet éltesse.
lara, 15:30
|
|
|
A kutyusok továbbra is a lábaim és a kocsim elõtt hevernek és már sétálnak is. Bíznom kell abban, hogy az egész mindenség valahogy pont úgy mûködik, ahogy annak lennie kell. Ez volt a születésnapom másnapján. Kaptam tõle "ajándékot". Önmagát adta, az idejét, a szavait. Ott volt nekem, és csak nekem. Jó volt.
lara, 15:26
|
|
|
|
2015. oktber 25., vasrnap |
|
|
1 |
|
|
Kapcsolat a szív dobbanására
A szívünk úgy mûködik, hogy az izomzata egyszer összehúzódik, utána pedig elernyed, hogy újra összehúzódhasson. Egy kapcsolatban is erre van szükség, hogy mûködhessen. Az sem jó, ha állandó a közelség, az összehúzódás, de az sem, ha túl sok és nagy a távolság, mert megint csak nem mûködik a dolog. Meg kell találni az egészséges egyensúlyt, hogy se sok, se kevés ne legyen az, amit adunk a kapcsolatunkba.
lara, 12:13
|
|
|
|
2015. oktber 15., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Hihetetlen, hogy a kutyák mit mûvelnek továbbra is körülöttem. Tiszta mátrix:) Tegnap egy majdnem a kocsi kereke alá szédelgett. Na ez se tud közlekedni :) Este pedig követett egy kutya amikor a barátosnémhoz mentem. Már csak mosolyogtam. Ha nekem ezt más mondja el, kiröhögöm, de mivel ez velem történt, saját szememnek már csak hiszek.
lara, 22:31
|
|
|
|
2015. oktber 11., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
A szekrényben
Mind a ketten meglepõdtek, a nõ és a férfi is. Ez nem volt véletlen. - Bezártak minket. Ez nem vicc. - mondta a nõ. A pasi csak mosolygott. A nõ nagyot sóhajtott. A férfi vállára tette a kezét. Megsimogatta az arcát. - Nem szeretem a szûk helyeket. - Én igen.- ekkor a férfi elkezdte simogatni a nõ combját, majd megcsókolta. A nõ viszonozta és innen nem volt már megállás. A férfi felfedezte a nõn a legkellemesebb szûk helyet ;)
lara, 18:02
|
|
|
|
| |