| 2008. május 8., csütörtök |
|
 |
0 |
|
|
ma rájöttem arra hogy még engem is zavarba lehet hozni...:P...:D...;)
|
krinya, 16:30
|
|
|
|
| 2008. május 7., szerda |
|
|
0 |
|
|
örülök nagyon:)
|
krinya, 0:16
|
|
|
|
| 2008. május 5., hétfő |
|
|
0 |
|
|
tegnap gyönyörûszép orhideát kaptam,szép emlékkel,
tánciztunk is,mulatoztunk is,fotoztam is,hejj de sokat nevettünk:D:D
de majd a késõbbiekben teszek fel fotokat is krinya light-rol:D:D
addig is pááápuszi:D:D
|
krinya, 20:33
|
|
|
|
| 2008. május 4., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
hmm...nagyon tanakodtam melyik képet tegyem be a naplomba,
de vĂ©gĂĽl nem tudtam dönteni..igazábol egyik szemem sĂr a másik meg nevet,
Ă©s 1 vers nem fejezi ki mindazt amit ez a nap jelent nekem..
ezĂ©rt hát a több kĂ©p,Ă©s ĂĽdvözlet..ami igazán számĂt,az Ăşgyis belĂĽl van:)
kis gyönyörûm felköszöntött anyák napjára,és fogadott lánykám Judyit is:)
"-Édesanyám neked adunk minden évben 1 napot,
de te nekünk életednek minden napját átadod..
Nincs az égen annyi csillag,se fûszál a réten,
mint ahányszor kell hogy mondjam,ki is vagy te nékem..
Megköszönöm hogy velünk vagy,s nem ér minket szenvedés,
arra nem csak ez az 1 nap,de egy élet is kevés....
|
krinya, 17:14
|
|
|
|
krinya, 17:09
|
|
|
ezt muszály volt bemásolnom..
|
krinya, 17:06
|
|
|
|
krinya, 17:04
|
|
|
|
krinya, 16:59
|
|
|
|
krinya, 16:50
|
|
|
|
| 2008. május 2., péntek |
|
|
0 |
|
|
Gyurcsány meg Orbán utaznak PĂ©csre. A kabinban rajtuk kĂvĂĽl csak egy testõrnõ marad. Amint a vonat egy alagĂştba Ă©r Ă©s teljes lesz a sötĂ©tsĂ©g, hallani lehet egy csĂłk cuppanását Ă©s egy pofon csattanását.
Kirobog a vonat az alagútból és Viktor ott ül arcát a kezébe temetve.
Vajon mit gondolnak a kabinban ülõk:
Viktor: - Ez a kis köcsög Feri, tutira lesmárolta a testõrcsajt és erre én kaptam a kurva nagy fülest...
Testõr: - Viktor le akart smárolni, de eltévesztett a sötétben és Ferit smárolta le, erre biztos a Feri lehúzott neki egy sallert...
Feri: - a következõ alagútnál megint kezet csókolok magamnak és újra pofán verem ezt a köcsögöt!!!
|
krinya, 16:51
|
|
|
|
| 2008. április 29., kedd |
|
|
0 |
|
|
VĂ©gre kedd van:P..
gyönyörûm a kura bevállt,átaludtam az éjjelt:D.:D
és a ma este is szupi lesz.mert igy akarom és kész:B:D:D
|
krinya, 6:45
|
|
|
|
| 2008. április 28., hétfő |
|
|
0 |
|
|
szép napot :)
|
krinya, 6:46
|
|
|
|
| 2008. április 25., péntek |
|
|
0 |
|
|
na most lehet ápolgatni,kényeztetni...:D:B
|
krinya, 21:20
|
|
|
|
| 2008. április 22., kedd |
|
|
0 |
|
|
jöttem-vártam-láttam-irtam........többit máshol.....:)
.....................ezt csak neked........................:P:)
|
krinya, 23:06
|
|
|
|
| 2008. április 20., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
Mese az öreg kakasról....
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy gazdaságban száz tyúk és az öreg kakas
A tyĂşkász - aki már maga is benne járt a korban - átĂ©rezvĂ©n az öreg kakas helyzetĂ©t, Ăşgy gondolta, ideje lenne fiatalĂtani.
El is ment a piacra, s hazaállĂtott egy fiatal hĂm baromfival, aki imĂgyen szĂłlt öreg társához:
- No most urambátyám, csak nyugodtan húzódjon a szemétdomb sarkába, a továbbiakban ellátom én ezt a száz tyúkot!
Az öreg - fĂ©lve a nyugdĂjjal járĂł hátrányoktĂłl - kompromisszumkĂ©szen állt a kĂ©rdĂ©shez...
- Ugyan öcsém! Nagy a baromfiudvar, sok a tyúk, megférünk itt ketten is.Osztozzunk meg fele-fele alapon. Tiéd ötven, nekem is marad annyi!
- Hogy gondolhatsz ilyet urambátyám! - replikázott a fiatal kakas - Csak nem képzeled, hogy a vörös diplomámmal, többször százhúsz órás tanfolyamaimmal, manager szemléletemmel belemegyek ilyen alantas alkuba? Enyém mind a száz!
- JĂłl van öcsĂ©m, de legalább tĂzet hagyj nekem, mĂ©gse töltsem haszontalanul öreg napjaimat...
- SzĂł sem lehet rĂłla! Az Ă©n peckes sarkantyĂşmnak, Ă©gövörös tarajomnak, Ă©rces hangomnak, hatalmas teljesĂtmĂ©nymutatĂłmnak - már megbocsáss - a te korodban nyomomba se Ă©rhetsz.
- Azért próbát tehetnénk...
- ... próbát?
- Azt! Fussunk versenyt itt a kerĂtĂ©s mellett. Aki nyer, azĂ© a száz tyĂşk!
- Versenyt? Futni? Veled?
- Persze. Korunk a verseny kora, miért ne?
Ebben is maradtak. Felálltak a rajtvonalra, s a legöregebb tyúk kárálására
megkezdõdött a verseny...
Szedte a lábát az öreg, taktikusan szaladt utána a fiatal, beosztva erejĂ©t a hajrára gondolva, mikor Ă©ktelen dörrenĂ©s hallatszott, s a fiatal kakas vĂ©res tollcsomĂłkĂ©nt kenõdött föl a kerĂtĂ©sre...
A gazdaság tornácán éktelenül káromkodott a tyúkász, miközben újratöltötte a puskáját:
- Már a harmadik kakast veszem meg, és ez sem a tyúkokat szereti....
:D:D:D
|
krinya, 17:58
|
|
|
|
| 2008. április 13., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
Egy hajlott hátú néni
2007. Okt. 5, péntek 10:41
Egy motoros küldte ezt a levelet. Azt hiszem, nem kell hozzá kommentár.
"TĂşrázásaink során a szĂ©kelyderzsi Erõdtemplom falánál induláshoz kĂ©szĂĽlõdtĂĽnk, amikor megállt mellettĂĽnk egy fekete ruhás, fejkendõs, hajlott hátĂş nĂ©ni. EgĂ©szsĂ©get kĂvánt, majd megkĂ©rdezte honnan jöttĂĽnk.
Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte:
-És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?
Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt:
"Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni? -
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szĂ©p ország, oly virĂtĂł,
Szemet-lelket andalĂtĂł,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van, (itt hozzátette: "mert akkor még az övék volt")
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára (itt: "innen nem kellene tovább mondanom, mert olyan szomorú")
Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn.
Vagy ha éppen a véletlen
Föltalálja hozni õket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ĂnsĂ©g zivatarja
Ă•ket messze elsodorja,
Messze tõlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S áldicsõséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkbĂłl.
Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyrõl annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!...
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!
Ezer Ă©ve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jõne most halála,
A jövendõ mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar Ă©le?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felõlünk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván." -
Óh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?
(Petõfi Sándor: A Magyar Nemzet)
Majd folytatta:
-"Mondják, miĂ©rt Ărt ez a Petõfi ilyeneket?"
Azután elmondta, hogy 88 Ă©ves az idĂ©n. És hogy fogadjunk el tõle valamit. A szatyrában volt pár tojás Ă©s nĂ©gy, azaz nĂ©gy szelet kalács. Ebbõl kettõt nekĂĽnk adott, hogy osszuk el. EgĂ©szsĂ©get kĂvánt, Ă©s elcsoszogott.
Egy büdös kukkot nem tudtunk szólni!!! Én pedig leültem a székelyderzsi Erõdtemplom falához, és olyat tettem, ami rohadtul nem illik bele egy 40 körüli, erõsen borostás túramotoros imidzsébe.
És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukat bal és jobboldali politikusnak nevezõ, gátlástalan gazemberek, akik fröcsögõ nyállal próbálják fekete-fehérre mosni az agyunkat, akik megosztanak, nem összekötnek, akik személyes érdekharcukkal több kárt okoznak ennek az országnak, mint eddig bárki. Csak egyetlen egyszer jönnének el ide, és hallgatnák meg, ahogy egy 88 éves, görbe hátú öregasszony ÕSZINTÉN Petõfit szaval a boltból hazafelé, és négy szelet kalácsból kettõt odaad vadidegen embereknek. Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor, ott, én. Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette õket oda, ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban
|
krinya, 22:30
|
|
|
Miért rúgtam ki a titkárnõmet?
Két hete volt a 45. születésnapom. Egyébként sem éreztem magam valami
fényesen. Lementem reggelizni. A feleségem azt sem mondta "jó reggelt",
nemhogy "Isten Ă©ltessen". A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen
hidegen hagytam õket.
Úton az irodába már teljesen levert voltam. Bementem az ajtón és Mari, a
titkárnõm felállt Ă©s Ăgy szĂłlt:
- Isten éltesse sokáig, fõnök!
Na, ettõl egy kicsit mindjárt jobban lettem. Legalább egyvalaki nem
felejtett el!
DĂ©lig dolgoztam. Pontban 12-kor Mari bekopogott az ajtĂłmon Ă©s azt mondta:
- Fõnök, ma van a születésnapja. Menjünk el ebédelni, csak mi ketten!
Nem a szokásos étterembe mentünk, hanem egy hangulatos kis falusi
lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk.
Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel. A
visszaĂşton Mari azt mondta:
- Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma van a születésnapja. Ne menjünk
vissza az irodába! Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét!
Így felmentünk a lakására és kávé helyett megittunk még két Martinit és
kĂ©nyelmesen elszĂvtunk egy-egy cigarettát.
Egy idõ után Mari Ăgy szĂłlt:
- Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet. Csak beszaladok a
hálóba, azonnal itt vagyok.
Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi torta volt
és õt követték: a feleségem, a gyerekeim és a közelebbi
munkatársaink és a Happy Birthday-t énekelték.
És én ott ültem a heverõn, és ....... a zoknimon kivül semmi nem volt
rajtam
------------------
Két paraszt beszélget:
- Láttad az újságot?
- Igen.
- És mi volt benne?
- Töpörtyû.
------
|
krinya, 22:28
|
|
|
|
| |
