| 2018. március 19., hétfő |
|
 |
2 |
|
|
Ha nem akarsz a hibáidbĂłl tanulni, akkor az Ă©let arra ĂtĂ©l tĂ©ged, hogy az elkövetett hibát Ăşjra Ă©s Ăşjra átĂ©ld, mert el akartad felejteni azt, hogy emberbõl vagy.
Amikor megbocsátunk valakinek, õszintén és határozottan szembe kell néznünk az ellenünk elkövetett vétkével. El kell ismernünk a nekünk okozott fájdalmat és veszteséget, beleértve az illetõ tettének hosszú távú következményeit is. A bûnt gyûlölnünk kell (...), ugyanakkor a bûnösnek (...) meg kell bocsátanunk.
Néha könnyebb megélni az elkövetett hibáinkat, mint összegyûjteni a szükséges képzelõerõt és energiát, hogy jóvátegyük õket.
A kimondott szavakat nem lehet visszavonni, a tetteket nem lehet meg nem történtté tenni. Bocsánatot kérhetünk a hibákért, de nem törölhetjük el az elkövetett bûn következményeit.
Keserû dolog, ha az embernek deres fejjel kell beismernie elkövetett hibáit. De még keserûbb, ha már arra sincs ereje, hogy jóvá tegye.
Elrejthetjük az elkövetett hibáinkat és a fájdalmasabbnál fájdalmasabb sebeket, de az nem elég ahhoz, hogy tényleg el is tûnjenek.
Addig nem tudunk teljesen megbocsátani magunknak, ameddig szembe nem nézünk az elkövetett hibával és nevén nem nevezzük azt.
Az ember együtt kell éljen elkövetett hibáival egy életen át. Ez a büntetése, amiért nem ismeri fel idejében az emberi élet legfontosabb törvényét. Hogy felelõsek vagyunk minden kimondott szavunkért és minden ki nem mondott szavunkért is, felelõsek vagyunk ezeken a kimondott vagy elhallgatott szavainkon keresztül úgy a magunk, mint a körülöttünk lévõk jövendõjéért.
|
janne77, 11:59
|
|
|
|
| 2017. november 5., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
kukucska:)
|
janne77, 18:52
|
|
|
|
| |
