2012. június 28., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
gis, 23:33
|
|
|
Megpróbálni elfelejteni valakit, akit szeretsz, olyan, mintha megpróbálnál emlékezni valakire, akit soha sem ismertél.
gis, 23:21
|
|
|
Becsukhatod a szemed azok elõtt a dolgok elõtt, amiket nem akarsz látni; de a szÃvedet nem csukhatod be, hogy ne érezz...
gis, 23:17
|
|
|
gis, 22:02
|
|
|
Tudod.., különlegesnek lenni egy dolog, mÃg fontosnak lenni már egészen más. ‘Különleges’ az a valaki, akit sosem fogsz elfelejteni az életed során. ‘Fontos’ pedig az, akire egész életedben szükséged lesz. Az élet pont attól olyan nehéz, hogy az esetek többségében ez a két személy nem ugyanaz.. viszont arra, hogy ki különleges, és ki fontos, sokszor csak túl késõn döbbenünk rá.
gis, 20:42
|
|
|
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekrõl beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amÃg a fejedben vannak, határtalannak tûnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak.
Ãm azt hiszem, többrõl van szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak, ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzõként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szÃvesen lopnának el.
S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól furcsálló tekintetet kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sÃrva fakadsz.
És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértené.
Stephen King
gis, 20:30
|
|
|
A függõséggel az a helyzet, hogy sosem végzõdik jól, mert végül bármi is hozott minket mámoros állapotba idõvel a jó érzés elmúlik és felváltja a fájdalom. Azt mondják, hogy addig nem szokhatsz le, amÃg padlóra nem kerülsz, de honnét tudhatod, hogy mikor kerülsz oda, mert nem számÃt, hogy ez a dolog mennyire fájdalmas, néha... lemondani róla sokkal fájdalmasabb.
gis, 15:28
|
|
|
|
2010. július 16., péntek |
|
|
0 |
|
|
idézet...egy kis pozitÃvum :)
Én én vagyok.
Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlÃtanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdonÃthatom, hiszen én magam választottam.
Én rendelkezem mindenemmel –
a testemmel és annak minden mozdulatával;
az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;
a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;
az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;
a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;
a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;
minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.
Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek gyõzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.
Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensõséges szeretet és barátság fûzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelõen használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amÃg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetõségeit.
Akármilyennek tûnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely idõpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha késõbb visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tõlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelõnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitõl elfordultam.
Érzékeim és képességeim segÃtségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevõ személyek és dolgok tömegébe.
BÃrok magammal, tehát irányÃthatom magamat.
Én én vagyok, és Ãgy vagyok jó.
(Virginia Satir)
gis, 12:04
|
|
|
|
| |