2010. május 16., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
szép álmokat...
gis, 20:55
|
|
|
Vannak pillanatok az életben....
Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tûk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idõ sohasem tudja kimosni belõlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran elõszedi az ember, minden alkalommal kiszÃnezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a boros asztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szÃvben, Ãgy élik magányos életüket.
(Zilahy Lajos)
gis, 17:38
|
|
|
grigo: Nélküled a világ...
Ãlldogálok az ablakom elõtt, Nézem az esõ áztatta fákat, Hiányzol most nagyon nekem, Kint néma csend üli meg a tájat. Az esõcseppek halkan peregnek, Végigfolynak lassan az ablakon, Itt vagyok én egyedül magamban És a hiányod most fáj nagyon. Az esõ csak esik, egyre jobban, Ãznak kint a bokrok, áznak a fák, Nézem és közben arra gondolok, Milyen üres nélküled a világ.
gis, 17:36
|
|
|
esik..és esik...és esik....
gis, 13:28
|
|
|
|
2010. május 12., szerda |
|
|
0 |
|
|
egyik nagy kedvencem...már nagyon nagyon régen hallgattam....most rátaláltam...
gis, 23:15
|
|
|
gis, 22:45
|
|
|
remélem holnap már napsütéses idõ lesz...
gis, 22:39
|
|
|
gis, 22:37
|
|
|
gis, 22:34
|
|
|
nagy ölelés : )
gis, 22:10
|
|
|
mindennap azt hiszem, máris fokozhatatlanul szeretlek. és másnap mindig arra ébredek, hogy több vagy nekem, mint tegnap.
gis, 21:27
|
|
|
gis, 21:15
|
|
|
|
2010. május 6., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
Amikor az életünk nem megy túl jól, sokat gondolunk arra, hogyan lehetne jobb. Amikor életünk jól megy, hajlamosak vagyunk nem gondolni arra, hogy lehetne rosszabb is. De gyakorlással meg tudjuk tanulni mérlegelni, hogy a dolgok mennyivel jobbak, mint amilyenek lehetnének, következésképp a jó dolgokat az életünkben sokkal jobbnak fogjuk majd érezni.
gis, 17:29
|
|
|
Le kell szállni a szenvedés legmélyére, felfedezni a szenvedés különös adományait, hogy az ember rádöbbenhessen önnön korlátlanságának adományára, arra, amiért érdemes élni.
gis, 14:23
|
|
|
Lelki társ az, akivel legnagyobb örömünket és legbensõ félelmeinket is megoszthatjuk, akinek legsúlyosabb bûneinket és javÃthatatlan hibáinkat is bevallhatjuk, aki által legnagyobb reményeinket és talán megfogalmazhatatlan álmainkat is tisztázhatjuk.
gis, 12:45
|
|
|
|
| |