2010. február 26., péntek |
|
|
0 |
|
|
jóéjszakát....
gis, 20:01
|
|
|
gis, 19:33
|
|
|
gis, 18:45
|
|
|
“Nem az a legalapvetõbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk õszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökbõl fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót. Az ilyen szeretet erõfeszÃtést és önfegyelmet kÃván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erõfeszÃtéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen õszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.” (Gary Chapman: Egymásra hangolva)
gis, 18:10
|
|
|
gis, 8:05
|
|
|
|
2010. február 25., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
"Amikor egy férfi s egy nõ szenvedélyesen szeretik egymást, bármilyen akadály - férj, feleség, szülõ - választja el õket egymástól, a természet akaratából, isteni jogon összetartoznak."
Nicolas Chamfort
gis, 8:41
|
|
|
kicsit ködös az idõ odakint, de már érezni, hogy jön a tavasz...már nincs olyan hideg odakint...és már hallani a madarakat csiripelni...olyan jó érzés ennyi hideg és hó után...
gis, 8:18
|
|
|
|
2010. február 17., szerda |
|
|
0 |
|
|
gis, 22:47
|
|
|
gis, 20:36
|
|
|
Modern kislány vagyok nagy hibákkal teli. A foglalkozásom nem háztartásbeli. Fõzni nem tudok a mosáshoz nem értek. A házimunkához kedvet nem érzek. Ãm egyet büszkén be merek vallani. Sok mindent nem tudok, de van ám valami. Amit oly pompásan értek. Mint kevés asszony ezen a vidéken. Mert tudom azt bármiféle pózban. Gyors és lassú tempóban. Tudom oldalt fekve, láb fekve és háton. Ahogy jónak látom. Tudásom e téren több mint tökéletes. S hogy hason is tudom az csak természetes. Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én. Mivel tanÃtóm egy fiatal legény. Fiatal volt mégis jól megtanÃtott õ. S nem voltam e téren tudatlan nõ. Bevallom elõször borsódzott a hátam. Mikor a fiú nagy rúdját megláttam. Eleinte azt hittem leszakad az ég is. Lihegtem kapkodtam de csináltam mégis. Idõvel rájöttem mi ennek a titka. S feltárult elõttem mindennek a nyitja. Késõbb már oly rutint szereztem Hogy tudásommal pénzt is kereshettem. Csináltam reggeltõl korán felkelve. Mert ilyenkor jön meg minden ifjú kedve. És nagyon boldogan vidáman mûveltem. Még estefelé is mikor a nap lement. Hull rólam a ruha mint fazékról a zománc. És testem olyan lesz mint a fénylõ topán. Van aki gumisapkát húz a fejére. Ãm ez a gyönyört csökkenti felére. Ez az én gyengém ezt kell elhallgatnom. Én a nedvességet érezni akarom. De hát mit nevettek nem kell ezt megszólni. Nem kell minjárt rosszra gondolni. Nincsen abba semmi amit elbeszéltem. Ha hiszitek ha nem az úszásról beszéltem.
gis, 20:31
|
|
|
Minden útnak valahol vége van. S emberi tulajdonság, hogy az út végén visszafordulunk, s eltûnõdünk életünk értelmén. Addig nem, de akkor igen. Addig csak megyünk ösztönösen s néha vakon is, egy nyom, egy cél, egy gondolat után. Hogy miért, azon majd töprengünk a végén, ha kifut az út lábaink alól, s lábainkból kifogy az erõ. Talán én is rájövök egyszer, hogy céltalan kapkodás volt az egész, s legjobb lett volna semmit sem csinálni. De addig még sok idõ van. Wass Albert
gis, 20:02
|
|
|
gis, 17:26
|
|
|
gis, 14:44
|
|
|
A "szerencse" valójában nem más, mint hogy az ember körülnéz, hogy meglássa, hol vannak a barátai: mert az angyalok az õ szavaikon keresztül hallatják a hangjukat. Paulo Coelho
gis, 13:36
|
|
|
gis, 12:34
|
|
|
gis, 11:19
|
|
|
|
| |