2009. október 17., szombat |
|
|
0 |
|
|
„Egy kis pillangót kergetek, amióta csak élek, s soha nem figyelek, mikor, hová lépek. Õ pedig csak csendben messze elrepül, s néha a távolban újra elõkerül. Tudom, mégsem lesz az enyém,mégis szaladok, de az évek során egyre lassabban haladok. A körülvevõ emberek csak néznek rám bután, én pedig csak futok… Futok az álmaim után.”
gis, 15:58
|
|
|
gis, 11:59
|
|
|
|
2009. október 13., kedd |
|
|
0 |
|
|
gis, 16:36
|
|
|
gis, 15:48
|
|
|
A kislányomnak, Melanie-k egy régi kulcsot adtam játszani. - És hol az ajtó, amit nyitni lehet vele? - kérdezte. Azt feleltem, hogy fogalmam sincs. Melanie csodálkozva végigmért, és megjegyezte: - A kulcsot szokták elveszÃteni, nem az ajtót.
gis, 12:51
|
|
|
Valamelyik nap ebéd után az apám elment fogat mosni, és a kisfiam is vele tartott. Miután látta, hogy a nagyapja kiveszi a felsõ fogsorát és megmossa, majd ugyanezt teszi az alsó fogsorával, azt kérdezte: - Nagyapa, a nyelvedet is ki tudod venni?
gis, 12:49
|
|
|
Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja kupakjával, és végül azt kérdezte: - Miért nem tudom én ezt kinyitni? - Mert biztonsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni - feleltem. Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte: - De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?
gis, 12:45
|
|
|
egy kis mosoly...
Ãgyba dugtam a három és ötéves lányaimat. Ãtöltöztem egy régi melegÃtõalsóba és kinyúlt pólóba, majd bementem a fürdõszobába hajat mosni. Még ott is hallottam, hogy veszekednek. Egy ideig hallgattam, majd törölközõt csavartam a fejemre, berontottam a szobájukba és leordÃtottam õket. Útban visszafelé még hallottam, ahogy a hároméves megkérdezi nõvérét: - Te Réka, ez meg ki volt?
gis, 12:27
|
|
|
|
| |