Nagyon boldog szülinapot és névnapot is elõre cica, mert szégyenszemre még arról is lekések... na milyen virág ez?:))
és így közelrõl?:))
faroktoll, 20:33
2010. mrcius 8., htf
0
OSCAR jól teljesített teljesen meg vagyok elégedve...jaj és nyert az én kis Sandrám, egyem a kicsi szívét, drukkoltam neki, de annyira kántálták, hogy esélytelen, így nagyon meglepi vót:))
faroktoll, 18:57
Pontosítanom kell. sajtóközlemény:
rózsaszín az a sárga.... imitt-amott... juj:))
faroktoll, 18:55
2010. mrcius 7., vasrnap
0
Igen nagyon klassz a film:)) sajnos még nem néztem, kik a jelöltek, de ennek fényében Sandrának kijárna ma egy aranyos szobrocska:))
Akár a filmnek is.
Bár sokan az Avatar.....hát nem is tudom...
Most meg festem a hajam
Azt hiszem nagy sikoltozás lesz a vége...jelenleg sárgának néz ki...
faroktoll, 20:46
Na úgy látszik ennyi év után újabb és újabb dolgokra döbbenek rá, ez a mai nap már csak ilyen.
Férjemnek az a mániája, ha fáj valamije, pl feje, akármi, akkor nekiáll firtatni, hogy "vajh" mitõl lehet??? És erre én feleljek. De teljesen mindegy mit mondok, szerintem már mindent kimerítettem: idõjárás, vérnyomás, kávé, plusz-mínusz, "menj orovoshoz", "nem tudom", "egyél", "igyál", "pihenj", stb-stb, mindegy mit mondtam, mert ha mondtam valamit akkor legyintett rá, és addig piszkált, míg lassan az õrületbe kergetett, mert a válaszom alapjaiban nem tetszett neki és ebbõl szörnyû vitát kellett kerítenie.... (ahelyett, hogy bevett volna egy fájdalomcsillapítót), ha nem mondtam semmit az volt a baj, akkor addig nem hagyott nyugton, amíg valamit nem reagáltam, amit persze megint felhördülve elutasíthatott, újabb vitát kavarva. Egyszóval betegesen hipoconder.... Juj lehet máshogy?? vagy az már az õrület, na mindegy... De most nem akartam belemenni a van sapka-nincs sapka rajtam dologba, úgyhogy ránéztem, mélyen a szemébe, és erélyesen rászóltam: - Fáj a fejed! Fogadd el!! Na a férjem akkorát nevetett, hogy majdnem hanyatt esett....aztán többet egy szóval sem firtatta a fejfájásdolgot...
faroktoll, 20:30
Na végre egy szép film:)) The Blind Side
Többször pityergõ...
Ma rájöttem, hogy a borosüveg nyitása férfimunka.
Kérdezte fiam, hogy segítsen e? Mondtam klafa nyitó van, nem kell....bár én képes vagyok bármit elrontani....de ezt csak költõileg mondtam. És most itt iszogatok egy enyhén porlasztott parafadugós ízesítésû vörösboros kólát....... Egészség!
faroktoll, 17:17
2010. mrcius 6., szombat
0
Bódító színe vagy a nyárnak, illata csapongó óceánnak, s oly messze tõlem, fájdalom vagy, s hatalom, áttörsz a falakon, mint öröm, és mámor, hit és remény, hajnalok pírja, északi fény, emlékszem rád, - nem láttalak soha - szemed fénye arcom igazi mosolya, hangodat nem tudom, mégis minden éjjel halkan dúdolom, a zene lüktet életet, a tûz lobban, a szív megreped, vére álomba ringat, íze édes-fanyar, hiányod örök, hiányod felkavar, érintettél engem, - nem öleltél soha - varázslat mûve karod lágy bársonya, ismerem a lelkedet, hívlak, s te vársz, mint nyári felleget a szikkadt föld szomjazva zápor után, s ha alkonyban sóhajod száll, súrolja bõröm lágy lehelete neved bordáimra hímezte a vágy keze.
faroktoll, 21:28
Levakartam gyerek ablakáról a régit és új szigetelõszivacsot raktam fel. Naná, hogy én, ki más? Fiam azért segített, és általában segít, ha kérem, ezt azért el kell ismernem, de azért az is pár kör. És egyébként is csúcsra van járatva az idegrendszerem. Nem ragozom tovább, mert aztán nagy sírás-rívás lenne a vége.
faroktoll, 20:15
Megfagytam éjszaka. Süt be a hideg az ablaknál, meg közvetlenül a fal mellett alszom, az is vacak, de az ablak kismillió helyen ereszt. Viszont mivel már benne vagyunk a hidegben, úgy néz ki a front elvonult, így végre prímán...vacogva...de fejfájás nélkül ébredtem. Amolyan esõ után köpönyeg módjára ma lehet, hogy lecseréljük az ablakokon a szigetelõszalagot. Szuper lesz, moshatok újra le mindent, pláne ha mállik szét, amit levakarok róla. És már miért ne mállana??
faroktoll, 10:16
2010. mrcius 5., pntek
0
Most meg kék valami süti....
faroktoll, 22:46
Fõztem egy jókora fazék székelykáposztát. Hosszú lével. Tejföl nélkül (azt nem szeressük benne, ember egyáltalán nem, én meg szintén, meg egyébként is kihagyom ha lehet, a tejcukor miatt). Pár napja fõztünk egy óriási füstölt csülköt, abból is vagdostam bele, és rengeteg tarját. Valahogy mostanság csípem a tarját, az olyat, ami nem túl zsíros, rájöttem, sokkal puhább-porhanyósabb, mint a lapocka, és még az a maradék zsír is, ami benne van szépen kiolvad belõle, nem úgy mint a lapockából. A csülök fõzõlevével öntöttem fel a pörköltet. ( és a csülök kifõtt zsírjában raktam oda...) Na jó, az a lé nem is fõzõlé volt már, csak egy fél fazéknyi zizegõs-remegõs kocsonya:)) A "kocsonya" másik fele meg ment a káposztához, az is abban fõtt, na azért kellett hozzá még víz, és mellé raktam a tarja húsos csontját egészben. Aztán összerotty mindent. Juj szörnyen finom. Juj, lehet, hogy nem diétás??
faroktoll, 22:44
2010. mrcius 4., cstrtk
0
De akkor is nekiveselkedek és kipuceválom ablakokat, meg függönymosás, meg ami belefér.
faroktoll, 9:36
Ez a fej fáj:((
faroktoll, 9:28
2010. mrcius 3., szerda
0
Bûnös vonzalom fûz most már bevallom.... a tárkonyhoz.... Cicám tehet róla. Mióta egyszer megkóstoltam azóta teljesen elcsavarta a fejem. Képes vagyok egy nem túl nagy fazéknyi pulykamelles-tejszínes-karfiollesbe minimum fél zacskóval beleszórni. Borzalom Borzalmasan finom
faroktoll, 21:37
Hörgõgyulladás, most már harmadik hete. Megkérdeztem tüdõgondozóban az orvost...akkor most fertõzök?? Mert menni kellene dolgozni...szeretnék...(de komolyan...munkamánia..)...azt mondta, nem köhögök nagyon (csak majdnem sípolva, pont ez volt a baj, erre a hörgõtágító), szóval, ha majd így egyáltalán nem köhögök...mivel a köhögéssel, yes fertõzök..na akkor majd mehetek melózni...mondom olyan hétfõ magasságában .....hát igen, igen talán akkor. Na.
faroktoll, 19:20
2010. mrcius 2., kedd
0
Az álmok végtelenjében, szertefoszló képek között, tavirózsa illatú bõröd bársony terítéke üldözött, elmúlt holnapok tüzében jártam, a szívedet aranytálon vértócsában láttam, ízleltem selymét kikeletben halott virágok fellegének, tengerek mélyén forró homokba fúrt lelkek miértjének, fájdalom, ha szól a kürt, s néma a száj, a kéz a levegõben markol, int , emel, és eltemet, kövülten, ásványokba forrva, öröklét emleget, sebes folyók alatt, kavicsként, lovak sörényében száraz levélként emlékezni, s egynek lenni a mind helyett, megélni lineáris végzetet, mennyi emlék, s mennyi kusza élet, fújj takarodót, itt a vég, s az ítélet, a hideg, a sötét, s a szél, a bágyadt napsugár, útjáról letér, a fény lecsorog a falakon, patakokban gyûlik, más világokat táplálni, nem , nem, csak árnyék, szólnak , hívnak, - menj, menned kell - - ne , ne lépj tovább - már nincs út, szakadék tátong, zuhanni, csak zuhanni, cseppekre bomló mámor, táplálva a szikkadt földet, mint a zápor.
Ma megállapítottam, hogy dagi a kicsi fiam. Na ez azért újdonság, mert pár hónapja még én fogytam 15 kilót a sok idegességben, mert olyan vékonyra fogyott, hogy fájdalom volt nézni, és most már le merem írni, bár most is összeszalad valami a szememben, hogy a 23 éves fimnak tápszert kellett innia, annyira lesoványodott, nem volt jól, sem fizikailag, sem lelkileg. Most pedig azt látom, (kilóra pedig nem hízott sokat), hogy kezd pocakja lenni. Olyan alkata van, hogy mindig is vékony lesz (ezért volt annyira szörnyû a fogyása is), egy gramm felesleg sincs sehol rajta, de elér egy pontra, és azt látja az ember, hogy bár vékony, de onnantól már rakódik le neki a hasára, szóval ilyen. Így aztán ma szóvá is tettem neki, hogy beszéltünk arról, már ha ilyen szépen helyrejött, akkor el lehetne kezdeni edzeni, és hogy errõl már beszéltünk nemrég, mi lett ebbõl a dologból?? Pici fiam: Aha. Említés szintjén maradt... Hát nem imádni való?:)) (meg ahogy õ azt képzeli...
faroktoll, 17:53
2010. februr 28., vasrnap
0
És csakis cicám kedvéért, Delilah, kicsit másképp:))
faroktoll, 21:25
A színészt nagyon szeretem, így meg egyenesen zseniális:))
faroktoll, 21:08
Most, hogy már alakulok gyógyulásilag, így kicsit takarításba kezdtem. Mondtam gyermekemnek, hogy akkor (a sarkalatos kérdés....) vigye már ki a szemetet úgy lécci, míg én teszek-veszek.
Telik az idõ, és nem hallom, hogy akárcsak készülõdés is lenne a végrehajtásra. Mondom magzatomnak, hogy van e közöttünk valamiféle kommunikációs probléma, amirõl nem tudok???? Gyermekem továbbra is majd teljes figyelmét a WOW-nak szentelve rákérdezett, hogy miért, milyen nyelven szólottam hozzá? Kicsinyke agresszív szünetet tartva közöltem vele tényszerûen, hogy Ó héberül. Mire õ kisvártatva felkért, hogy akkor váltsak át magyarra. Én meg kész tények elé állítottam, hogy nem váltok, mivel megértett, tekintettel arra, hogy válaszolt nekem. Ekkor még volt valami amit megindított irányomban, de mivel én lovakat és ezen állatok nemesb szerveit említettem fel, abszolút nõies módon, így aztán némi röhigcsélés után szó nélkül felállt, és külön felkérés nélkül saját szobájában gyûjtést rendezett, majd kikísérte a szemetet.
faroktoll, 18:04
2010. februr 26., pntek
0
Nem gondoltam sosem, hogy ilyesmi zene tetszeni fog, de képes vagyok meghallgatni mind a 11 percet....többször Állítólag tech-house
nem tudom mennyire friss, fiam csak most mutatta, ki is vagyok, mint a szódás lova, hörgõgyulladással nem egy leányálom önfeledten nevetgélni...
faroktoll, 12:17
2010. februr 19., pntek
0
Ne akard, hogy szeresselek...
Szólítasz. szavaid hozzám bújnak, lassan csorognak bõrömön, kacagva-sírva kergetõznek, talán hullám, ha lágyan ringat - fájdalom, s öröm – ahogy bukdácsolnak testem hajlatán, megízlelve rejtett íveim, majd bõröm alá kúsznak - puhaságuk belém olvad –
Simogatsz. Érint kezed, remegve siklik szavaid megperzselt nyomán, talán hullám, ha lágyan ringat - fájdalom, s öröm – ahogy elámulnak szétnyílva ujjaid, s tenyered mélyén imának-fohásznak születni akaratlan, részem az, mit mormol a vágy, ezért szakadt a pillanat, s a láz, - míg semmivé olvad - köröttünk a konok világ.
Nézel. Szemeid lágy tüzével öleled szemem, szépnek látod testem sejtjeit, az egészet igézed, s tükröt vetsz nekem, kékjében tenger úszik, talán hullám, ha lágyan ringat - fájdalom, s öröm – ahogy árja elragad húsom tajtékká szelídül, magasba repítenek a forró habok, íriszed horizontján védtelen - könnycseppé olvadok - .
Ne szeress így! - ne így szeress - mert lankad figyelmem, csak pillanatra, s az lényem veszte lesz, sóvárgom majd hangod, vágyom érintésedet, megfagynék testmeleged nélkül, s szemed kékjével festeném egem, ne szeress így, - ne így szeress - mert fáj , mert forró mert rettenet s viszont én nem szerethetek!
faroktoll, 21:25
2010. februr 14., vasrnap
0
Simuljon rád a szél, s az élet mikor vihar tombol magas szirteken, bõrödet nyúzza lágy kezével, s játsszon veled szertelen, rángasson láncon, kampója csontig vágjon szívedig, s lelkedig - úgy kívánom – jeges tõrét mártsa beléd, mélyre szúrja, s ha kicsorbulna, szûzpengével kezdje újra, hasítson szét, s mikor szétnyílik tested, szemét szemedbe fúrva, ajkát ajkadra fonva, elnyeli sóhajod, így úszol a végtelenbe valóságtól elfeledve, - azt hiszed, csak álmodod - de bordád mind egyenként roppan, szíved védtelen dobban, csonkok tövében, vérpatakban, s a szálak, mik a léthez kötnek, izmok, inak, rostok, erek, egyenként fölfeslenek, a lüktetõ lét eloldoz, s ha sikolyod mégis összefoltoz….
faroktoll, 17:12
2010. februr 8., htf
0
Fáradt szélben úszó dallamok
A szoba homálya, a lány teste, az éj magánya.
Villogás, a lámpa éled, s ha kialszik az élet, sötét percek, álmodás.
Az asztal étekkel teli szagát, s színét elfedi rovarok ezrei.
Szárnyak feketéje testek s lábak zsizsegõ zenéje a homályban, nyüzsögnek, s hullanak alá a haldokló lámpafényben megtévedt szõrös szárnyú molylepkék halmára.
A kutyáknak veti, s bogarak százai fröccsennek szét, ízelt lábak kaparásznak karján, s lomhán másznak, megállnak, dermedésben porrá válnak.
A lány mélán nézi míg két eb a koncot tépi, hízelegve-acsarogva s csillapítják vágyaik.
Falják a húst reccsen a csont, csattan állkapocs gyilkos erõ mégis hû, hízelgõ, s ájtatos, nyüszítve nyalják bokáit a lánynak, kandalló mélye hûvösen fáradt.
A lány bõre fehér szürkébe fakult pergamen, haja tépett lepel, szíve vértelen, ledér gömbölységét az idõ lenyúzta, lángoló lelkét hamvába oltotta.
Az ablakok hályogán a hold ezüstje csurran át, búg-susog a dallam, a lány ajkán halkan szerelmét várja, s feltûnik a hajnal.
Fénybe foszlik a lány, a szoba, a villogó árnyak, fölfakad a bogárlepte padló a kutyák köddé válnak, elhal a bús dallam, tovaszáll a széllel, visszatér majd - újra - teliholdas éjjen.
Jó, legyen hát:)): aki számomra nagyon kedves elkeresztelte, a címe:
Téli ének
Úgy fáj az élet - amikor már nem leszek - perzsel a jövõ napja meg nem született újholdak ezüstje szívembe mar patak vize hûsít csontomig csacsog vacogva hidege, ma még csak jég hegyek ormán, s meredélyén fagyott világok gyermeke.
Fáj a végtelen, s fáj a tél szele, a távol, mit nem járok be soha, mikor egy leszek, én és a föld, s az élet hozzám mostoha, mert felednek a fák a nap nem nekem hevít, s fakaszt illatot csak vérem csobog, s színezi a holnapot, még ölelsz, a szíved rám zuhan, árnyak tépik ruhánk, a fájdalom elsuhan, szerelem ébred a sarkokban, kúszik felénk álmatag, s forró testünkbe bújva pendül halkan az álmok húrja - s elszakad -
faroktoll, 23:01
2009. oktber 25., vasrnap
0
Na ember melóból jön reggel, én meg még húznám a lóbõrt, erre bekurjant: Na hát jó reggelt(!!)....itt az öregek otthonában.....
na így legyen az embernek szülinapja.... cicám is mentegetõzik itt a gyertyák számát illetõen....na legfeljebb tessék csókolommal köszönni mosttól, mondtam embernek is, nehogymá......ha eltekintünk attól az aprócska ténytõl, hogy õ jó pár évvel idõsebb? na és???:))