| 2009. prilis 11., szombat |
|
 |
0 |
|
|
Na átmentem a vizsgán, magamhoz képest egyik szemem sír a másik meg nemtom, az h közepes mondjuk pirinyót bánt, de ha hozzáveszem, hogy egy egész tankönyvet tk csak végigolvastam és az utsó két fejezetet azt vizsga elõtti nap este tízkor futottam át éltemben elõször, úgy h közben vagy tízszer odajött a tesóm, hogy "na jó ne haragudj de most már tényleg csak ezt az egyet kérdezem és hagylak tanulni".....és afféle fontos dolgokról faggatott, hogy most érdemesebb e ha átállnak a mosóporról a mosógélre, és akkor az mennyi mosásra elegendõ, és a tisztára mosáson felül mennyire gazdaságos lesz....szóval ezt talán meg tudtuk volna beszélni máskor is, és hallottam ahogy beszél asszonnyal, és persze megint megejtették a szokásos összeveszést, és ahogy letette a telefont kezdõdött az"én akkor nem is megyek haza, nem érdekel a húsvét, vagy hazamegyek, bevásárolok nekik, aztán meg otthagyom õket a francba jövök vissza hozzátok".......
Imádom a tesóm, annyira szeretem, a rohadt élet, de néha kicsit....á nemtom, bár az is nagyon igaz, hogy talán nem az utolsó nap estéjén kellene a z utsó két fejezettel bajlódni. Mindegy, ennyi, ez a három napom volt, nekem egy könyvhöz ez kevés, ja puskát nem is gyártottam, úgy gondoltam, ami kútfõbõl jön, az jön, a többit meg majd megoldom, viszont marhára rosszul esett a lelkivilágomnak, hogy mellettem olyanoknak lett kitûnõ, meg jól megfelelt az oklevele, akik végigpuskázták az egészet (esküszöm szó szerint a gatyájukból vették elõ.....), sõt még közben tõlem kérdeztek, na amikor ez eszembe jut, akkor kissé vér tolul az agyamra. De legalább ezen túl vagyok, most már csak a napi taposómalom, és idegfeszültség marad. Ja és jövõ héttõl újabb kismilliomodik diéta, de most nagyon kell már, és olyan jó lenne, ha tudnám tartani sokáig, bárcsak most az egyszer, vagy legalább másodszor, mert elsõ alkalom volt már, hogy cicával sikerült támogatnunk egymást, jó lenne, ha most is így lenne, de ha megint az állandó megbocsátások mezejére lépünk, akkor megint nem lesz belõle, se fogyás, se jobb közérzet, mert nem is igazán a súlyvesztés a cél.
|
faroktoll, 22:09
|
|
|
|
| 2009. prilis 7., kedd |
|
|
0 |
|
|
Nem fér a fejembe több fejezet, már csak egy nap, és most kezdem a harmadikat, még össz. 5 van:(((
Valami csoda kellene.
És szóbelin marhára nem sokat érnék a puskával...
|
faroktoll, 12:17
|
|
|
|
| 2009. prilis 6., htf |
|
|
0 |
|
|
Tanulok
És még tanulok, és így tovább, már szombat óta. Na ez két napig azt jelentette, hogy mondjuk kettõszáz oldalból elsajátítottam hármat.
Hármat.
H Á R M A T........
Tehát most akkor hurrá mert három napom maradt, hogy a többit használhatóan a fejembe gyûrjem, mert csütörtökön vizsga, írásbeli, aztán szóbeli, és ez nem kicsinyke miskulancia lesz, hanem tétre megy.
Most úgy látom ez lehetetlen lesz.
Kétségbe is vagyok esve eléggé, hiszen hét fejezetes a könyv, és ebbõl perpill az esõ fejezet felénél tarok.....
és folyton bealszom a száraz téma (még ha eszméletlenül érdekel is), meg a hülye idõjárás miatt. Szétkókadok ettõl a hirtelenmelegtõl.
És több kávét nem bírok el.
Olyan a fejem mint Tom Hanks haverjának a szigeten.....
Most kipróbálok egy régi módszert az elmém javítására...és mivel a szõlõcukrot utálom, így a tábla csoki módszerre kacsingatok, csakhogy nincs itthon se tábla se csoki...és be is esteledik mire csokihoz juttat a hazatérõ...
Ja emberrõl jut eszembe:
Mondom neki tegnap reggel, mikor már kiülvén a fotölybe, és körülbástyázván magam a tananyagokkal( köszönet érte cicámnak), és kikurjantám a konyhába, hogy ej, nem tudnád nekem véletlenül elkészíteni a koffimat, mondjuk, egyzacsi 3 az egyben meg kis víz, meg cukker egy percre a mikróban????
Erre ember visszakurjant onnan eme kérdéssel:
Te meg nem tudnád elintézni, hogy meleg legyen a kolbászom????
Az elsõ pillanatok a mély csend jegyében teltek, aztán fuldokló röhögés, a bátyám az nagyhuncut, rögtön felszólította a gyerekemet, hogy azonnal öltözködjön, mert nem maradhatnak ebben a fertõben, egyébként sem "kiskorúaknak" való már ez......de közben fiam is ott röhögött a gépe elõtt, én meg kiviharzottam, és könnyes szemmel-valamint térdszorongatva gurguláztam a röhögéstõl, amit ölelésekkel meg is háláltam embernek........no a lényeg a lényeg, hogy debreceni páros kolbászt fõztem neki reggelire, csak túl sokáig szöszmötölt a beburkolásukkal, így elhüledeztek az edénykében, párom eme kolbászokra értette volt a dolgot, csak éjszakai melózás utáni holtfáradtságában nem állt neki mérlegelni, hogy mennyire lesz botrányos az óhaja:)))) mindenesetre jót derültünk........
|
faroktoll, 14:04
|
|
|
|
| 2009. mrcius 11., szerda |
|
|
0 |
|
|
Félig tiszta idegroncs vagyok.
Ja felhívom minap a páromat. Elment a drágaság melózni éjszakára, én meg megkívántam vele beszélni miféléket hozzon hazafelé reggel a boltból. Táplálom be a telóba a fejembõl a számát, de csak hülyeséget sippant a telefon. Fiam nézi, és utasítgat, anya....egy nullát onnan vegyél ki, na kissé ideg lettem, végre sikerált és kicsörgött a ketyere. Aztán csörr elhallgat, beleszól egy öblös borzongatóan mély hang, amibõl ki sem tudtam venni, hogy mit is mond, talán tessékfélét, de én iziben összerezeltem magam, mondom izé, hát ......ööööö. azt hiszem téves számot hívtam (még hogy téves, hülyeséget nyomkodtál Enikõ....)Erre a mélységes hang felvidul, egy egész hajszálnyipirinyót magasabb lesz, de még így is lábrezegtetõs, és kedélyes nevetések közepette azt találja vidámkodni nekem (még a felvont szemöldököt, és a kaján vigyort is látni vélem) "....ááááá nem olyan biztos, hogy téves az a szám......"
Anyám borogass, gondoltam, ismerkedni akar.....
Na erre a hálóingecskémbõl is majdnem kiestem, aztán csak összekaptam, magam, és felvilágoltam embert a túlvégen, hogy áááááá, valószínûleg téves az, mivel én a férjemet hívtam (volna). No erre a túlvégen is beismerték a tény és valót, hogy hááááát akkor valószínûleg tényleg téves...... Így aztán elbúcsúztunk illõen, és szétkapcsoltunk. Na mondom fiamnak, mi a fene, de hát egyáltalán hogy kapcsolt mellé, nem értem, mondom szegény pára biztosan alukálni kívánt már azért volt ily öblös a hangja, erre fiam azt mondja, mi? ilyenkor még csak kilenc óra, ki az a nyomi, aki ilyenkor alszik....mondom neki, de hát pl én is mindjárt alszok, sõt....erre fiam, rám mutat elnézõen: látod.... (szabad fordításban ezt mutogatta, ja látod anya te vagy ilyen nyomi....)
Na ezzel még nem volt vége a ballépéseimnek, mert ahogy leraktam a telefont, és fiam lepirított, még jött egy újabb lükeségem, nézem a telefont vadul, hogy mit is hívtam, aha nem volt baj a számmal....csak egy egész picurkát, mert a telefonszám az stimmelt, csak nem a telefontársaság, az a kettõcske számocska a 06 után....hupsz:)))
Másnap teljesen ártatlanul idõzök a gyermek szobájában, meló után, magzatom veregeti a billentyûzetet, én csak úgy vagyok, mint a dinnye, aztán egyszer csak megszólal: ja anya, hívott ma a leendõ barátod!!!
???????????????????
Döbbenet döbbenet hátán.....
Fiam magyaráz: hívott minket (a vezetékes-kijelzõs telón, amivel elõzõ nap elkövettem a bakot lövést) szóval hívott az a szám, ami szinte iker a pároméval, csak egy cégérrel arrébb, nos hívott, gyermek felvette, beleszólt az õ szintén nem szoprán hangocskáján, és nem szólt neki vissza senki, kicsinykét várakozott, aztán megszakították a "beszélgetést"
Na jót kacarásztam (tunk), és levezettem a dolgot, három a variáció:
1. "leendõ barátom" elfeledte, hogy ki is hívta a telóján mutatkozó számról, így visszahívta azt, és utána nagyot hallgatott meglepetésében az ismeretlen hang hallatán.
2. "leendõ barátom" pajkos gondolatok közepette felhívta az elõzõ esti botor nõszemélyt, aztán pasihangot hallván megkukult.
3. "leendõ barátom".....nak a neje, barátnéja vérszemet kapott a szívszerelme telóján mutatkozó ismeretlen telószámtól, és rögvest felhívta, aztán a pasihang hallatán teljesen alapszintre nyugodott, és fátylat borított a vérszemére.
|
faroktoll, 20:34
|
|
|
|
| 2009. mrcius 9., htf |
|
|
0 |
|
|
:))
Pocsék nevû fickó:)) Egész jó:))
De izgulok, szóval ideg vagyok, és ez még így fog menni napokig.
Ennek örömére lenyírtam a hajam. Majdnem nullásgéppel, vagyis, azzal a címeszóval, hogy hátul máskülönben nem érem el. Nos birkaberetválásnak elment volna. Az eredmény: lépcsõzetesen megtört, megkurtított, elanyátlanodott hajkoronamaradék-vagdalék, három lépcsõvel tök aszimmetrikusan, és még be is festettem a szerencsétlent, most padlizsánlila lett az elõzõ fekete beütése miatt, pedig valami vörösnek adták el, na meg is nézem majd a dobozt, hogy mi szeretett volna lenni.
De majdcsak megnõ, meg majdcsak lenõ, és akkor leend valami emberi frizura is. Addig hordom így a fejemen, bár gondoltam mehetnék kendõben is az emberek közé.
Pénteken valszínû okosabb leszek. Bár tragédia lesz, de összekaparom magam, egyébként is jól haladok a CNC programozás elsajátításában. A programot már egész jól kezelem, bár azt sem tudom mi a frászt jelent a szerszámbeállítások, meg paraméterek, de kezelni tudom a progit, már csak programszerkesztést kell megtanulnom, aztán megyke ki Hollandia, és dõzsre keresem magam.
ÁÁÁÁÁ fittyfene.
Én szeret itthon.
Na azt viszont fene tudja miért.
Tán hazaszeretet??
|
faroktoll, 21:46
|
|
|
|
| 2009. mrcius 3., kedd |
|
|
0 |
|
|
pocsék
|
faroktoll, 20:13
|
|
|
|
| 2009. februr 25., szerda |
|
|
0 |
|
|
Jó reggeltecske! Szép, és hasznos munkácskát!!
|
faroktoll, 6:07
|
|
|
|
| 2009. februr 23., htf |
|
|
0 |
|
|
Holnap meló, egy hét kihagyás után, Mindent elfelejtettem, az összes törvényt, meg mindent. Pedig rá kellene startolni, március 15-én lejár a próbaidõm, ideg vagyok. Van félnivalóm, szerintem sokaknak van. Hülye válság.
|
faroktoll, 2:21
|
|
|
|
| 2009. februr 21., szombat |
|
|
0 |
|
|
Végre haragra lobbantam. Még mindig itt fortyog a gyomortájon. Véééégre! Már attól féltem, valami elromlott bennem. Annyira nagyvonalúan kezeltem a dolgokat. Aztán volt egy pillanat, mikor rádöbbentem, hogy ez nem az volt, hanem valami közöny, érdektelenség, katatónia szelektív és enyhe változata (ilyen nincs is, de valahogyan meg kellett magyaráznom magamnak, magam elõtt önmagamtól, na elég a skizofréniából is).
Tehát aki görény az görény. Juj szegény kis görények, nem kellene némely emberrel párhuzamba vonni õket. Nos kicsit térül-fordul, aztán beléd mártogatja a kést....és még meg is magyarázza....aztán úgy magyarázza, hogy végül nem Õ, hanem te (én) tûnsz tétova bûnös léleknek, miegyébnek.
Na akkor most újra lettem, én aki vagyok, szóval: csettint balra, csettint jobbra, elõremutat, flegmán néz: SÉTA!
Mégse megy olyan könnyedén. Be kell szereznem egy bazi boxzsákot, azt a plafon-, vagy állványról lelógós, majd` földig érõ fajtát, amit rúgni is lehet. Kell nekem egy olyan. Legalább mehetne újra az edzés, a zsákra meg gondolatban odatûzném a "tündéri" arcot, hogy a.... na jó nem kívánok semmi rosszat, mert az úgy is visszaüt a kívánóra, egyszerûen csak szétverem a virtuális fejét. Igen van bennem gyûlölet, és igen ilyen sok. De ezzel lezárok egy lassan három éves áldatlan állapotot.
|
faroktoll, 8:05
|
|
|
|
| 2009. februr 19., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Lassacskán legyõzöm, minden nappal kicsikét jobb. Viszont a frász meg bennem van, mert egy hetet hiányzok melóból, és ezt sehol sem fogadják kitörõ örömmel. Próbaidõ alatt, na mondddddmár....
ugyan.
Szóval tényleg idegesít, de nem hordhattam ki megint lábon, múltkor is bementem, lavórnyi, könnyezõ szemekkel, olyan orrhangon kommunikálva, hogy az már inkább agyhang volt, és majd` kiebrudaltak, hogy talán a szeretteimet fertõzzem már, ha nagyon ez a célom, persze nem komolyan gondolták, csak inkább azt a részét, hogy ne õket tiszteljem meg a bacijaimmal, vagy vírusokkal, fene tudja már, meg egyébként is jó pocsékul voltam. Most viszont idejében elkaptam a grabancát, és drága házidokinéninek köszönhetõen a megfázás sem tudott a tetõfokára hágni. Olyan klassz orrcseppet írt fel, amit az õ receptje alapján készítenek a patikában, és tényleg csodát tesz, nem megy fel homloküreggyusziba a dolog. Pedig brrr nagyon orrcseppellenes vagyok, de ez tényleg hatott.
Ja a cseréptál az valahogy nem vágott a földhöz. Azt hittem, hogy hú, mekkora zamatok lesznek, de nem, na jó finom volt, de nem olyan, valahogy más. Mikor megboldogult Wookomban rittyentettem a zöldségeket, meg a húst össze, hát az az íz......egyszerûen nem hittem el még magamnak sem (muszáj volt sokszor, és sokat kóstolgatnom:)) a zöldségek......, mint a mennyei manna, na valami olyasmi volt, és a cseréptál ezt nem hozta ki, úgyhogy inkább jó Wook után nézek a cserép meg megy pihizni a szekrénybe. Egy igazi öntöttvas Wook-ot szeretnék.
|
faroktoll, 22:47
|
|
|
|
| 2009. februr 17., kedd |
|
|
0 |
|
|
Beg vagyok fázva, beg hörgõgyuszib is van, és bég kicsi is vagyok, ja az deb, da hapci.
|
faroktoll, 13:20
|
|
|
|
| 2009. februr 7., szombat |
|
|
0 |
|
|
Annyit álmodoztam róla, csak valahogy mindig elodáztam, de a héten végre megvettem, és ma fel is avattam a cseréptálacskámat. Több helyrõl próbáltam informálódni a trükkök felõl, valami jó recept is jó lett volna, cica mondta van a mindmegettén rengeteg, na aztán az lett a vége, hogy magam kreáltam pulykaszárnyból, jó sok pulykaszárnyból valamit. Úgy mondta mindenki, hogy piros nem lesz a husika, csak ha leveszem majd a tetejét, és majd úgy sütögetem egy kicsit. Na az én husim simán piros volt, mihelyst levettem a tetejét, sõt, kicsit riprop. Még csak csipegetés volt belõle, mert fiúk estére értek ide, hites párom melózott, tesó tanfolyt.
Most élménybeszámolók, aztán homokba dugom a fõm, vagy valamelyik jegyzetembe, aztán kidolgozok jó pár kérdést, szerdán vizsga.
Békák a gyomorban. Varangyosak. Kicsi fiam alig eszik, sokat fogyott, étvágya alig. Aggódok. Ilyen volt az alkata, de az régen volt, meghúsosodott, kerek lett a pofikája, aztán elkezdett fogyni, és most már úgy érzem, ez túl sok, és megfacsarodik a gyomrom a félelemtõl, aggódástól, ha ránézek. Muszáj lesz rávennem, hogy kezdjük el a kivizsgálást. Elõször egy laborral.
|
faroktoll, 19:46
|
|
|
|
| 2009. februr 1., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
Igeeeen, a koviubi-evést, meg a kívánósságot én is hallottam már szinonimaként....nos...izé.....
Hogy elmene a hétvége.
Annyi minden volt betervezve, aztán alig.
Végül lett halacskás zuhanyfüggönyöm, már ez is nagy szám, még jó, hogy ezt már beszereztük tesóval, meg fel is rakta a kádhoz, holott a zuhanykabinról álmodom, és juszt is lesz az. És miért kellett ezzel várni ennyi ideig??? Olyan függönytartót vettünk, ami kifeszíti önmagát, szerelni sem kell, csak kihúzni nagyobbra kicsivel, mint a falak távolsága, aztán beszorítani. Nagyon baba.
Fõztem ma a változatosság kedvéért kelkáposztát kínai kelbõl. Én aztat szeressem, meg az lágyabb ízû is. Most meg alkottam magzatomnak egy kiló pmellbõl mézes-mustárosat, de nem ám bolti szószost, az nem jött be neki. Viszont ezért oda, meg visszavan.
Úgyis jöve a dolgos hét újra, és este hatkor már nem nagyon van kedvem sütögetni, mikor már teljesen kifacsaródtam, így is muszáj lesz majd hasábkrumplit, meg efféle köreteket.
Ja tényleg székelykáposztát is csináltam az öregebb fiuknak.
Tanulni nem nagyon volt idõ, azért még most nekiesek egy kicsit, meglátjuk mennyi fér a fejembe..
|
faroktoll, 21:17
|
|
|
|
| 2009. janur 31., szombat |
|
|
0 |
|
|
Halnap volt nálunk.
Máshogy nem nagyon szeretik a fiuk, csak rántva, itt van bratyó is. Szóval, volt pangasius, meg hekkfilé, kivi voltam kinek melyik jön be jobban. Én maradtam a hekknél, továbbra is undorodom a pangasiustól. Amióta ráhariztam egy aprócska zsírfecnire, és megízleltem a világ legborzalmasabb mocsáraromáját, na azóta küzdenem kell magammal még akkor is, ha csak panírozom, és sütöm....pfuj...
Viszont megõrülök a kovászos uborkáért. Fura, hogy vannak ilyen szakaszok az ember életében. Régen nem csíptem annyira, mondjuk az igazi házit, azt persze, de az meg talán gyermekkoromban volt valamikor, hogy nagyanyám,. vagy anyu érlelgette a napon az ablakban. De mostanság bepusziltam vagy három üveggel, és még a levét is beszürcsöltem.
Valamelyik nap megrohantak az emlékek. Apukám. Azt mondják, az idõ begyógyít, és majd könnyebb lesz, emlékezni, halványul a fájdalom, meg effélék. Nem jól van ez megfogalmazva. Az idõ nem ezt teszi. Pusztán abban segít, hogy egyre ritkábban emlékezzünk. De az érzés, ha megrohan ugyanaz, borzasztó veszteség. Még a hangját is hallom, emlékszem mindenre, az ölelésére, ahogyan megszólít, ahogyan nevet, ahogyan szomorú, ó a francba. Hatalmas szerencse, hogy tényleg kevesebbszer tör ránk, különben merõ egy fájdalom lenne az életünk. valami vidám dolog kellene, na jó, egy kicsi átmenettel.
|
faroktoll, 20:14
|
|
|
|
| 2009. janur 30., pntek |
|
|
0 |
|
|
Beindult, mit beindult, berobbant a fogyókúrakorszak.
Melóhelyen egyik elszánt kolléganõm durálta neki magát, meg mindenfele ezt hallom, és hogy itten már a tavasz rögvest, és lassan kikandikálnak majd a kicsi-nagyobb hurkácskák a lengülõ öltözetben, nekem meg csak nem jön a kedv. A fogyókúrakedv.
Ráadásul most derítettem ki, hogy olyan egy hónapja anyós küldött nekem egy csomag csokibevonatos mézes kekszet, és én csak tegnap meóztam le. Ha ettél már finomat..... hú...
Nagyon ki lesz párnázva ez a tavasz attól félek.
A meló meg eltemet lassan.
Én meg boldog halottja leszek. Egyszerûen ez nem normális, hogy valaki ennyire szeresse a munkáját...
Sõt ha néhány bokros teendõmön túl vagyok, akkor nekiállok tanulni, meg a törvényeket böngészni.
Ha marad kicsiny idõ, jó lenne eljutni az OBI-ba is.
Aztán "meglássuk mire forrja":))
|
faroktoll, 19:06
|
|
|
|
| 2009. janur 25., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
Akkora katyvasz az élet.
Zajlik. Sûrûn.
De ez a hétvége legalább simán elcsordogált.
Voltak bajok. Megoldódtak. Voltak fájdalmas dolgok, elcsitultak. Volt világösszedõlés, szívszakadozás, beforrt-helyrejött.
Voltak dilemmák. Még mindig azok.
Nem lehet minden fenékig diós torta.
Gyermekem megkért éppen ma valamire, én meg menekülõre fogtam, úgy szóltam hátra: áááááá, nem érek én rá ilyesmire, sürgõsen unatkoznom kell......
na jó, persze, hogy megcsináltam:))
Most meg egy újabb dolgos hét.
Kedden meg okításra megyek.
Aztán csak lesz valami felemelõ is a héten.
Mondjuk felkél a nap, vagy efféle apróság.
|
faroktoll, 22:39
|
|
|
|
| 2009. janur 3., szombat |
|
|
0 |
|
|
Eltoltam
A szekrényt.
Úgy döntöttem, hogy ez két nap ami még hátrafelé mutatkozik az nagyon egyhangú, ezért átrendeztem (volna) a szobát. Na Enikõ neki is veselkedett, szépen kihúzta a ba.....izé a nagyon nagy szekrény három belsõ fiókját, és éktelen visongás közepette lerakta az egyik üres sarokban. Az egyik fiók telistele van hivatalos papírokkal, tutkó legalább 2 mázsa...szóval egy jó terebélyes fiókkal leguggolni, na az aztán finom, majd szétszakadt a derekam, és ezt háromszor. A másik két fiókot, és az összes többi ruhát benne hagytam a szekrényben és nekiálltam tologatni. Szép komótosan. Aztán mindent elpakolgatni az útból, azt is szép komótosan, közben pihenésképpen felvarrogattam ideiglenesen a fiacskám új gatyójának az alját, mert naná hogy kitalálta, hogy abba megyen bulizni, és naná hogy ma este. Szóval szépen kitoltam a szemközti falhoz, és el is fordítottam a böhöm szekrényt a következõ menetirány felé. Én egy árva szót nem szóltam senkinek. Elvégre! Na és ha nõ vagyok? Attól még lehetek erõs. Ja. Az lehetek, de attól még simán becsípõdhet a derekam. Ami nem is maradt el, bár még elbírok vele, de a szép, hogy nem ettõl ment tönkre, hanem egy képregényekkel teli szatyor megemelésétõl, amibe bevittem egy trippla leszúrt ritbergert is, ágyon fekve, másik kacsómmal meg négy darab öntöttvas polctartót zsonglõrködve. Ez vagyok én, a normalitás nagyon elkerül. Szóval a szekrény. Párom nem szólt semmit. Ja de néhányszor elõtte megpendítette hogy nem vagyok normális. Merthogy miért két nappal meló elõtt kezdek neki? Nem lett volna idõ rá megcsinálni dec 22-tõl?? Na erre nem is reagáltam, mert lehet hogy nem elsõ vérig ment volna a menet, pár szál hajam így is égnek állt, hiszen párszor utaltam rá, imigyen: Ez a szekrény nagyon nem jó helyen van, a párja mellett lenne a helye" Meg effélék: Mikor lesz ez a szekrény áttéve a másik mellé? De mivel ezen kérdéseim után méla kuss volt a frappáns válasz, így aztán a mai szent napon betelt az összes pohár, kiskancsó, csetresz, na minden. Párom kisasszézott a szituációból, és elment boltba. Mikor hazaért akkor fejeztem be anyai teendõimet, és magzatom magára ölthette a bulinadrágját. A szekrény ekkor már félúton járt a helyére. és ott szépen el is pihengetett békésen.
Ekkor ember, aki ugye a helyi kisboltban jól megszívta magát ideggel, szóval munkáskesztyût ragadozott és harci állásba helyezkedett az ominózus szekrény mellett. Na ekkor kivert a víz, tudtam hogy ebbõl semmi jó nem fog kisülni. Nem is. Kiderült aztán nem kevés és félhangos szóváltások során, hogy azért van ez a nagy nekidurálás, mert lelkifurdalása volt, és mire hazaért, jól felturbózta magát idegi alapon, no meg bátorságilag egy felessel minimum, (mert én biztosan nagyon félelmetes vagyok, bár asszem, minden határozott nõ az a férfiak szemében... kicsikét, na) szóval õ már ki is találta azt, hogy ha most mindent rám hagy, és úgy csinálom, ahogy akarom, akkor majd ezt fel fogom neki hánytorgatni, hogy nem segített........
.......olyan édi, nem is azért akart segíteni mert ez a természetes......
Így aztán mikor parádésan a csillár elé tolta a szekrényt, amit simán ki is kerülhetett volna..... a csillár alatt meg sehogyan nem fért el, és mivel a csillár leszerelése csak úgy lehetséges, ha feláll létrára, leemeli, de akkor azt tartania is kell mindaddig míg valaki szépen egyedül eltologatja az útból a szekrényt tovább a saját kis útján, mert rövidke a csillár zsinórja a letevéshez, viszont ha még a kábelt is ki kellett volna belõle szerelni, akkor szétdurran az agyam, na itt volt az amikor kisétáltam a fürdõszobába kicsit sírdogálni, aztán megkértem szépen ugyan igyon már meg egy sört a kedvemért, és majd szólok neki, ha már nem bírom egyedül. Na ez a rábeszélés sem ment egyszerûen, mert azonnal tudni akarta, hogy hogyan fogom megcsinálni, mert ezt lehetetlen egyedül.....mondom nem baj, igyál meg egy sört, szóval hosszas könyörgés, és az én türelmem rendkívüli megapadása árán végre sikerült egyedül maradnom a szekrénnyel. Amit aztán jól visszatologattam abba az állapotba, ahol én magára hagytam szerencsétlent, és most már a megfelelõ, csillármentes sávban szépen visszatologattam a párja felé. Na ez azért nem volt ilyen pikk-pakk, rendesen kellett hozzá erõ, meg miegymás, de azt hiszem leginkább akaraterõ (meg méreg....)
Aztán bejött az ember is a szobába, mert valószínûleg nem bírta tovább idegekkel, hogy én mikor szólok már neki, másrészt meg, mi az hogy én el tudom tolni a csillár mellett? Na persze, el, de ahhoz nem kevés duplamunkát végeztem miatta. Na ekkor már nem bírt magával, úgyhogy az utolsó egyetlen métert azt már ketten gyûrtük le. Így most, hogy a szekrény a helyén van, már csak egy óriási nagytakarítás vár rám a nagyszobában, meg rengeteg más bútor (asztal, fotel egyebek áthelyezgetése, ide-oda, meg a végleges helyére.
|
faroktoll, 20:44
|
|
|
|
| 2009. janur 1., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Sikeresen elcsesztem a szilveszterünket. Hülye csülökpörkölt. J meg hülye én. J és még hülye töltöttkáposzta, mert még ezt is ettem a nagy sültcsülkös napon. Úgyhogy most már ott tartok, hogy két napja még kávét sem mertem inni, gyenge húslevest eszegetek, azt is csak pulykamellbõl, fûszermentesen, és párolt krumplit, párolt krumplival, és úgy érzem, mintha már egy hónapja éheznék, de kezdek rendbe jönni, és kevésbé fájni, szóval megjegyzendõ magamnak. nem nagyon vigyázunk egymásra:((
|
faroktoll, 19:05
|
|
|
|
| 2008. december 31., szerda |
|
|
0 |
|
|
Akárhogyan is alakul, (akárhol) remélem mindenkinek nagyon szép lesz a nap, és a misztikus éjféli pillanat:))
|
faroktoll, 11:05
|
|
|
nya elérkezett ennek az évnek is az utsója. Leülök fiam gépe elé, aki ébredezik, megkérdem tõle: "Szerinted cica kivág a picsába ha nem megyk mégsem hozzájuk?"
Gyermekem full-logikával: "Hogyan tudna kivágni ha nem is mégy?"
Hát ja.
Úgy fáj a pocim, hogy a fal adja a másikat. Nesze neked fõtt-sült csülök, bár lehet hogy nem is arra kell fogni, hanem egyéb természetes dolgokra. No nem a hippppokondriámra. Magzatom azt mondja, várjak még, adjak egy kis idõt oksa. De bizonytalan vagyok az okokat illetõen. Valamelyik nap is felöltöm az utcai ruhát, már-már indulófélben vagyok, de egyre furább valami, azaz én a nadrágomban. Kérdem a családot nézzenek már meg jobban pocak, csípõ tájban most vastagodtam avagy vékonyodtam, mert valami történt, de nem tudom milyen irányban, de érzek. Párom a drága lélek: "Miiiiiiiittttttudoooooooomééééén"
Erre fiamhoz fordulok nagy kétségek között, neki is elõadom magam, õ rám néz: "Fogalmam nincsen" Mondja jól tagoltan, és ahogy mondja egyre vigyorog. Na jól ki lettem fizetve, de addig nyaggattam, míg alaposabban megszemlézett, és azt mondta aha vékonyabb lettem kicsit. Mondtam aha! Na indultunk boltba, aztán félúton felüvöltöttem, héééééé te hazudtál, ez a gatya szûkebb!!!!! Manapság már a járókelõk tûrõképessége az egekben, senki nem szökkent a magasba ijedtében, biztosan rengeteg nõnemû lény jut efféle ordítós következtetésre, mikor végrehajtja a két ünnep között szokásos vásárlásidömpingszokását. Az utca embere edzve van. De én meg akkor is terebélyesedtem:((((
|
faroktoll, 11:01
|
|
|
|
| 2008. december 30., kedd |
|
|
0 |
|
|
Cicám hajlandó az áldozatra:)))
Juj, akkor még össze kellene rittyentenem, úgy illendõ.
|
faroktoll, 20:56
|
|
|
Teljesen kivagyok.
Pont bûnbánó táviratot írtam, és mindenféle antitoxikus diéta megindításáról álmodoztam, mikoron beszól a párom, hogy: "Na! Mi van? Már nem akarsz enni? Kész a kajád...
(....az ördög hangja........
Az úgy volt ugyanis, de ezek már nem gyermekeknek való, nagyon nagyon korhatáros dolgok....... szóval volt az a csülökpörkölt, ami juj...........(nagyon finom volt), és még mindig maradt belõle, pedig már átalakult egy része babgulyássá is, na ami maradt abból szedtem ki egy jénai tálba, behelyeztem a grillbe, és addig grillezgettem, néha meglocsolva a szaftjával, amíg félig ropogósra sült és szinte az egész szaftot beszívta. Na akkor megettem szépen az egész húsos-cupákos, ropogós külsejû borzalmat, és mikor megettem, akkor visszarobogtam a grillhez, és elkövettem ugyanezt a mûveletet a megmaradt adag csülökkel is. Most ott figyel a grillben, mert idõközben valamiféle véletlennek köszönhetõen kikapcsolt az éhségközpontom, én mondom ez Isteni csoda.....
(A csülök is, meg az is, hogy nem vagyok már per pill éhes....)
És van egy adag piskótalapom, meg egy adag diós piskótalapom, és már reszket a térdem, ha nem távolítom el itthonról, akkor hogyan fogok én ezeknek ellenállni a nagy Gatsby, akarom mondani nagy diéta idején???
Holnap buli cicáméknál!:))
Szerintem tök jó lesz, nem lehet más vele!!. Mindenkinek legalább ilyen jó szilvesztert:))
|
faroktoll, 14:15
|
|
|
|
| 2008. december 29., htf |
|
|
0 |
|
|
SOS!!!!!!!!
|
faroktoll, 18:14
|
|
|
|
| 2008. december 28., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
Ma lementem a boltba. Az ominózus kisboltba. Veszem amit kell, aztán kérdi a boltos, h na akkor nem lett süti? Háááát, mondom nem volt csokipuding ugye....ugye, ejnye-bejnye, miféle dolog az, h nem tartasz csokipudingot. Boltos bácsi (fiatalabb mint én:)) zavarban volt, hogy így meg úgy, hogy az én párom azon vacillált, hogy vigyen e haza nutellát, meg tejet, meg ilyenek. Mondtam neki, no igen, mert ugye a csokipuding nélkül nem lett volna meg az összhang, túl édes lett volna az egész, de miféle dolog, h Karácsonykor nincs nála egy árva csokipuding se? Tényleg nincs (?), kérdeztem rá az emberkére, hitetlenül és incselkedve, és õ meg szépen matatni kezd jobboldalt a háta megetti polcon, hogy hát ja valóban nincsen. Erre majd kiugrik a szemem, mert a polc legszélén, éppen hogy kiszúrja a szemet, és pontosan abban a dobozkában, amiben keresgél a tulajember, na ott az elsõ....mondom az ELSÕ zacsi, na az a csokipuding. Felhördülök: az micsoda!!!!????? Hol???? Mi???? ijed meg az ember. És továbbra is a második zacskót tapizza. Mondom neki ott az a legelsõ zacskó, én nem látom mi van ráírva, de az nagyon úgy fest, mint egy csokipuding. Erre elkezd tapogatni a mellette lévõ dobozban............... na mondom nem ott, erre a másik mellette lévõ dobozban keresgél........., na akkor már a cukrom liftezett felfele, ember biztos szerelmes, más nem lehet, mire végre útbaigazodott a keze, és sikerült kivennie azt a nagyon szemet szúró zacsit. Beazonosítottuk, tényleg csokipuding volt. Semmi különös a polc legszélén dekkolt kívül. Nem értem, hogyan nem vette észre amikor nagyon kellett volna nekem??? Mert azóta nem volt neki áruszállítás. Mi ez? Összeesküvés ellenem?? Csokipuding-ügyirat??? A`la Pelikánügyirat módra??? Így akarnak rávenni a fogyóra?? Nem fog összejönni....
Megvettem mindent a sütimhez, összeraktam, leültem vele a fotölybe, és néztem gyermekemmel a Heroes-t. Kb a hatalmas adag süti(alul házi piskóta, rajta a nutella, annak a tetején csokipuding, meg rum, és az leöntve félig felvert habbal) felét már megettem, mikor gyermekem megkérdi elég tanáros szigorral: Mit eszel??????
Mondom cincogós-bûnös hangon: Ne akard tudni!!!
Erre õ: És el kellene ezt vennem tõled???
Na ezt olyan hangon mondta, mint aki igencsak felmentést kér a dolog alól, nehogy felrobbanjon a kezében az a fertelem. Úgy is nézett rá.
Erre én: Izé...hát, na egy falatot még bekapok, és igen akkor nagyon el kellene venni tõlem.......és elvinni jó messzire.
Kívánságom teljesült.
|
faroktoll, 21:13
|
|
|
Nem sikerült a fincsi sütit összehozni, nem szoktam nagyon variálni, nekem teljesen bevált a gyümitortaformában megsült piskóta, a mélyedésében megkenve nutellával, és a mélyedés aztán teletöltve csokipudingocskával, be a hûtõbe, s ha jól megdermedt lehet szeletet vágni belõle, ami elég guszta, és meg lehet még kínálni a tetejét rendes tejszínhabbal, nem sprayssal ám. De nem volt csokipudingpor a kisboltban 26-án, én meg nem akartam elõre gondolkodni még Kari elõtt, sõt már akkor úgy döntöttem, nem lesz ilyen süti, csak hááááát menet közben valahogy mást mondott a vérszemem, mert azon kaptam magam, hogy az vagyon nekem, de nagyon. Így lett aztán a gesztenyepüré, de az nem fincsi nekem annyira, viszont szedhetem nyakra fõre így is úgy is( riszálom így is úgy is:))) a laktáz enzimet, mert reggelecske=haboskávécska, meg ebédecske=tuti sajtos-tejszínes hús, meg vacsorácska=tétre helyre befutóra rakott húsos burgonya tejszínesen, szóval tej, meg tejtermék lépten und nyomon, hogy ott egye meg a franc a tejcukorérzékenységet, és már az enzim sem hat igazán, így jöhet a fájás, tüzes pokol hasszerte, nesze nekem Karácsony, meg ünnepek.
Na ebbõl kifolyólag, meg persze a diétából, ma babgulyást fogok alkotni ha addig élek is, mi több eszek is belõle!!! A fele füstölt-fele nyers csülökbõl készült pöri nagyobbik része lefagyódott a frigóban, most majd jól belevendégelem a zöldséges majdpuha babhoz, aztán lesz még ritty és rotty, a többit meg meglátjuk.
Cica meg felszenteli a kenyérsütõjét. Nagyon izgi, már majdnem megvertem, mert nem próbázza ki azt a tündéri kis készüléket, mikor van neki! A dög!
Én is akaroooooooook.
|
faroktoll, 10:58
|
|
|
|
| 2008. december 27., szombat |
|
|
0 |
|
|
Akkor most szépen sorra veszem, hogy miféle diétás étkeket is fogok én magamhoz venni a következõ napokban. Ahogy nagyanyám mondta"sóbavízbekrumplit"
Esetleg kenyeret, pirítva, megdörzsölve jóindulattal, és hasonszõrû szépségekkel töltött teát is ihatok, a keménytojást nem sorolom a menübe mert brrr:(((
Már bele sem merek gondolni miket ettem eddig, és már kb. két napja folyton mondogatom, hogy na majd holnaptól visszafogom magam, és tényleg diétázok a nagyobb baj elkerülése végett. De valahogy hiába mondom szeretteimnek, hogy nyugodtan vágjanak pofán, ha máshogy nem megy, mondjuk szép szóval se, ha azt látják, hogy habos sütivel, vagy gesztenyepürével, esetleg csülökpörivel megrakott tányérral látnak engem somfordálni a látószögük sarkában. Nem. Nem és nem, semmi nyaksuhintás, vagy számonkérés, szõnyegszélére állítás, tüzes kukoricaszemekre térdepeltetés, de még csak ejnyécske-bejnyécske sem volt. Úgyhogy eme szent pillanatban rá kellett döbbennem, arra a nagy igazságra, amit eddig is sejtettem volt, hogy saját erõbõl kell úrrá lennem magamon. Ez viszont piszok nehéz. Na jó, nem mondta senki tényleg hogy tök egyszerû lesz. Ilyenkor van az, hogy megfogadom: ha megérem a jövõ Karácsonyt, akkor nem fõzök semmit, csak egészséges étkeket, párolt pulykamellet ugyancsak párolt krumplival, stb. Hogyan kellene ezt megvalósítani azt még magam sem tudom, mert nem csak magamra fõzök, az ellenállás a lényeg. Na jó akkor majd forradalmár leszek és jól ellenállok. Sírdogálva. de ellenállok.
Hogy elmúlt ez az ünnep is, nemrég kétségbeesetten számolgattam, hogy mennyi nap van még hátra, és én ennyit nem bírok ki, tk menni akarok melózni (megõrültem, csak ez lehet), most meg már egyre apad az idõ, és mindjárt mehetek valóban, már magam sem tudom, örüljek e vagy sem.
És valami hiányzott a Karácsonyból, tudom is, hogy mi az, meg nem is. Ezek olyan mulandó, elsikló, majd visszatérõ apró szúrások. Szomorka? Nem. Annál több, annál kevesebb.
Aztán megfogadtam, hogy többet nem töltöm anyukám nélkül a szentestét. Mert a testvéremék nem vitték át magukhoz, csak Karácsony elsõ napjára tervezték. Nem voltam jól, megbeszéltük felhívom õket 25-én, és annyira furdalt belül, hogy egyedül töltötte anyukám a szentestét, a nõvér azt mondta alszik, én meg nem akartam, hogy felkeltsék, csak szép Karit akartam kívánni neki, de ödagörcsölt a fájdalom a mellkasomba, hogy egyedül volt és azt hihette nem is hívom. Aztán másnap, mikor hívtam kiderült, hogy nem akar, még a testvéremékhez sem akart kimenni, hiába ment érte kocsival a tesó, nem és nem, jobb neki ott, nemhogy még hozzám, fel ide Pestre. És annyira hajthatatlan volt, nem sértõdött, csak ezt akarta. Kicsit megnyugodtam.
De bánt, hogy nem mentem le hozzá, pedig megígértem magamnak. Jövõre másként lesz, lemegyek hozzá, adja Isten, hogy be tudjam váltani az ígéretemet.
|
faroktoll, 18:58
|
|
|
|
| 2008. december 23., kedd |
|
|
0 |
|
|
Kismillió recept nálam maradt.
Nem lehet, h ezt a Bailey`s likõrt akarta megvalósítani cicóka???? Én még ilyet nem csináltam, csak a "hagyományosat",. de ez eléggé érdekesen hangzik:
5 ek. cukor,
5 dl tejszín,
1 csomag csokipuding,
1 tubus sûrített tej,
1 dl kávé,
2-3 dl rum
1 ek. vaníliás cukor,
A cukrot megolvasztjuk, felöntjük tejszínnel, és tovább melegítjük, de nem forraljuk, tk sima karamelt kapunk, hozzákeverjük a csokipudingport, és egy tubus sûrített tejet. Másik edényben összekeverjük a többi alkotórészt, és ezt a kávés keveréket a tejszínes keverékbe csurgatjuk folyamatos kevergetés közben. . Hûtjük, és egészségünkre bekortyolgatjuk a csillámos Karácsonyest tájékán.
|
faroktoll, 11:32
|
|
|
És eljöve a nap, mikoron rádöbbenek: munka nélkül nem jó nekem.
Nem gondoltam volna, hogy valaha is bánni fogom, mikor szépen bejelölgettem, mely napokra kívánnék én otthon maradni ünnepek tájékán, és én felbiggyesztettem minden rendelkezésemre álló szabadságomat, minek utána már december 20. szépséges napján elkezdhettem hajlékomban a "henyélést", ami majd tart egészen január sokadikáig....
De nem bírom. Muszájlana dolgoznom, menni akarok meló:((((
Hiába teszek, meg veszek, meg fõzõcskézek, máris annyi kaja van, hogy degesz, már a frigóba se fér lassan, még ma egy hatalmas adag sajtos-tejszínes megalkotása vár, aztán már mindenféle kaja van, csak az én csodálatos húsleveském fog majd holnap reggel gyöngyözõdni még, és asszem napokra elvagyunk, de akkor is melóba akarok menni. Hiányzik, és fáj a derekam, túl sokszor találom meg az ágyat egy kis pihizésre, még így is, hogy minden nap többfélét fõzõcskézek, és nem fáradok le eléggé, és hiányzik az "agyamnak" is a munka.
Rohadt élet, szeretek ott melózni....lehet, hogy ez kóros??
|
faroktoll, 9:44
|
|
|
|
| |
