CsodaCsiga Főlap
Naplók 2024. április 20.   szombat   Tivadar, Aladin, Dejte, Odett   
Főlap ·  · Chat · Távirat · Társkereső · Képeslap · Fórum · Weblapok ·  · Levelem · Webem · Naplók · BANK
Regisztráció · Kapcsolataim · Társaim ·  · Buliképek · MMS ·  · Játék · Horoszkóp · Linkek · Hirdetés · Radió



faroktoll naplója

  2008. december 5., péntek Nekem tetszik!
0  

Voltam dokinál, nemsoká megyek kirabolom a patikát, de addig is sütni kéne piskótát. Hogy teljen az idõ, és elõrébb legyek haladozva, mikoron jön cica.
De nincs kerek formám.
Juj ha már a fejemben hallom párom beszólását, ami meg sem történt, miszerint: "dehogynem csak kerek formád van.....", na akkor most forduljak dilidokihoz???
A legjobb lesz, ha megvárom míg hazajön, és jól megverem olyasmi miatt, amit el sem követett.....
De elkövethette volna....na.


  faroktoll, 11:05 Itt megírhatod a véleményed faroktoll
Most egy gyors zuhany aztán doki.
Tegnap éccaka megent cuki volt a párom. Na nem úgy cuki, héééé!
Nagyban durmol, én is pizsamát osztottam magamnak, fekszem békésen, a tv festi az alapzajt, mikoron a kedves nekiáll borzalmas köhögéssel ébreszteni magát, szép kis fullasztó roham volt, meg van fázva szentem, amihez persze nekem semmi, de semmi közöm, ezt leszögezem, szóval fulladozik, köhög, és közben tápászkodik fel, vadul tapogazózik maga körül, megleli a távirányítót, és iziben lelövi vele a tv-t. Tv. elszunnyad. Párom felkel kibotorkál tityeg-totyog a konyhában, én meg dermedten fekszem a nyoszolyán a csecsemõnyi éjben, hisz még éjji tizenegy sem volt, nálunk meg éjfél elõtt sosem küldik pihizni a képládát, sõt leginkább hajnalig vacakol vele a párom, még alvás közben is nézi (csak pihenteti a szemét na.... ez érthetõ nem??), bár már számosszor megfenyegettem, hogy ha nem hajlandó idõzítõre kapcsolni, és hajnalkor is ott zajong nekem a ketyere, akkor elkobozom tõle a távirányítót, és akkor neki annyi, tehát dermedten bámulok ki a fejembõl a baljós csendben, mikor odatotyog a párom a szobaajtóhoz, és olyan kisördögottbujkálós hangon beszól: "Látod milyen ijesztõ vagy, olyan jól kialudtam magam, hogy azt hittem már jó késõ van, biztosan van vagy egy óra is, és ijedtemben gyorsan kikapcsoltam a tv-t."
.... aztán visszavonult a konyhába, én meg visítoztam a gyönyörûségtõl:)))
....addig amíg visszaszólt a dafke-gyermeki énje: "De azért is vissza fogom kapcsolni!!!!"
De már nem tudta elrontani a jókedvemet, visszakiabáltam neki, hogy "nagyon megijedtem"....... és tovább viháncoltam.



,
  faroktoll, 7:51 Itt megírhatod a véleményed faroktoll
  2008. december 4., csütörtök Nekem tetszik!
0  
Igen köszi, ez tényleg édi volt tõlük, és értem én a tréfát:)), juj és ki is volt aki azt mondta, hogy "csak nem szeretem"...na jó nem én voltam, de hallottam volt, másrészt a bátyám is értékelte, nagyhuncut õ is, újra, és újra elmondatta, na persze velem, és mindahányszor óriásiakat hahotázott. Na elnéztem neki, elvégre úgysem dúskálunk mostanság a felhõtlen percekben.
Embernek meg egyébként is vannak olyan beszólásai, hogy attól fetrengeni lehet, akkor a legpoénosabb ha hullafáradtka, akkor oda sem figyel és sziporkázza, kénytelen leszek jegyzetelni.

Tüdõdokit ma magányosan hagytam,, minden elõzmény nélkül bekrepált a térdem, azt mondta nyema, és nem hajlott, viszont kissé bedagadt, és érintésre azt mondatta velem egész magas sivalkodós hangon, hogy jaaaaaaaaaaj, na ezek után ágyba segíttettem magam, és kenegetést kértem a bibis területre, ami nem hagyta magát, és továbbra is eszméletlen fájdalommal tüntetett ki, aztán estére kikeltem ágyból, amolyan kelj fel és járj címszóval, és jártam, viszont azt falábas stílusban hajlítás nélkül, na így telt el vagy két dolgos órácska, minek a végén kiderült a mozgás jó tesz, az ágynyugalom viszont iziben visszahozza a fájást. Na ha lenne idõm gyorsan elvégeznék egy-két idevágó szemesztert az orvosin meg a szakosítón, és megdiagnosztizálnám magam, mert ilyen kórról még nem hallottam vagy csak nem tapasztaltam. Úgyhogy holnap házidokinak nem tudom miféle alibit fogok igazolni, hogy ellógtam a tüdõgondozói szakrendelést, majd megkérem végezzünk rajtam egy gyors hazugságvizsgáló tesztet, és akkor kimosakodhatok a még meg sem született vádak alól. Máskülönben jól esett, hogy kollégák SMS-ben üziztek, már várnak, meg hogy buli kedden, nehogy elfeledjem, úgyhogy teljes bedobással gyógyulok, legfeljebb a baljós bal térdemet majd otthon hagyom.
Ugye hogy beindult a karácsonyi izgi???:))
Nem is igazán az ajándékra gondolok, meg a nagy felhajtásra, hanem hogy szép legyen, hogy legyen valami hangulat, jó érzés, öröm, nem is tudom, biztosan van rá valami jó frappáns szó:)) Mondjuk Boldog Karácsony?:))))


  faroktoll, 20:44 Itt megírhatod a véleményed faroktoll

Ma meg kell látogassam tüdõgondozóban a dokit. Olyan magányos szegény ránézek már.
Bár gyomoridegem van. Mondjuk azon nem tud segíteni, nem passzol a mûfajába. Egyébként fura lenne, ha nem lenne gyomoridegem....
Hja akkor most jöjjék drága párom beszólása:
- Mûvésznõ!!!
- Tessék, ja aprópopó, miért is nevezel te állandóan így?? Mert ha mûvésznõ vagyok, akkor kék sok virág az öltözõmbe, de én ehhez képest elég ritkásan kapok, miért van ez így?????
- A kedves azonnali válasza: Mert nem minden alakításod sikeres.......

A fiam hanyatt vágta magát úgy röhögött, én csak kikértem magamnak, ember meg rötyögött a bajsza alatt.....már megint rajtam poénkodnak...

  faroktoll, 8:52 Itt megírhatod a véleményed faroktoll
  2008. december 3., szerda Nekem tetszik!
0  

Ez meg neked cic, ha még emlékszel rá......ha nem, akkor meg azért.....

Hazugságok tengere.

Jártál már arra?
A partja csupa csapda.
Homokföveny,
homokos part.
FutĂłhomok,
homok, szemek,
tengerszemek.
Homokszemek,
tenger, habok,
csapkodĂł csatakok.
Homoktenger,
homokiszony.
Konok ember,
bizarr viszony.
Szomjazás,
s az Ă©des vĂ­z,
szomjat nem olt,
mert véres-híg.
Sétál, süllyed,
ruhafodra vízre száll,
ha szomját oltja, kínhalál,
tenger körül körbejár.
Öblöt keres tiszta vízzel,
kóbor mosolyt, árva szívvel.
Nem talál.
Az idõ lehántja ruháját,
tépi bõrét, marja száját.
Nyelvet dörzsölõ homok,
s a hûlõ gyomorban
ott a konok,
fájdalmas remény,
vakhit, kelevény.
Az ámítás méla gödre,
s benne összegyûlt könnye,
izzó szenvedély
a nemtelen harcban,
gyilkos ármány
az angyalarcban.
Elõtte a sima száj,
emlék mozdul,
tenger tükrén tovaszáll,
csĂłkra nyĂ­lik,
csĂłkba csordul,
igaz szĂłba sose fordul.
Nem harcol már,
inkább a hullámokba gázol,
marja szét a nedv,
nem gyászol,
nincs olyan kedv,
miért megtenné,
szembenézzen vele,
nincs olyan Isten
nincs több ereje.
El nem ismer,
be nem vall,
inkább tengerbe hal.
Ömlengések vad képzetébe,
megtévesztett élõk
eltiport hitébe,
csak szóljon a mákony,
hintse szemébe az álom,
hĂ­zelegjen, Ă©s dobja el,
s ha már messzire ment,
vonja újra közel.
Suttogjon arcára,
tengert ajkából ajkába,
mert belefúlna százszor,
mint egyszer kimondja:
Hazudsz hazug!
Véred szálljon a pokolra!



  faroktoll, 17:20 Itt megírhatod a véleményed faroktoll

Ó régi szép idõk, nyírjuk ki inkább végleg!:((((




Porcelán teste
fedetlen,
lelke
fedhetetlen,
fekszik
meggyötörten,
leverten
kínozzák,
kegyetlen,
halĂłdĂł halandĂłk,
Ă•t, kit istenek nemzettek,
világnyi nemzetnek,
imádták,
majd kivágták
szívét,
s az még dobog,
valamely sarokban,
a porban,
a mocsokban
fénye lobog,
mert nem bírt józanésszel,
Ă•,
Ă©s nem ismert
törvényt el,
fizikait,
sem szellemit,
s amit tett,
mondott,
Ă©s sugallt,
(a Ribanc)
megtagadta
annyi kudarc,
s most fekszik
kiterĂ­tve,
kerékbe törték,
vérét megízlelték,
kiköpték,
szórtak rá átkot,
hamut, mérget, savat,
ütötték a vasat
csuklója, bokája köré,
égettek rá billogot,
mohón lesték,
mint villogott,
szikrát vetett bõre,
vártak jajkiáltást tõle,
sóhaj szállt belõle,
s kaptak erõre
kĂ­nzĂłi,
és még mindig bírja
(a Bestia),
pedig sĂ­rja
már megásva,
bár, ha sírna,
legalább,
had lássa
nemtelen,
embertelen
nemzete,
már bánja,
s vonná vissza,
mit ígért
röpke szóra,
gondolatra,
hogy elhintse
a magot,
s az sarjadt,
gyarapodott,
de hol benõtte a gaz,
nem állt meg elõtte igaz,
álnok, vagy hamis
ember, ki ne várná,
halálát kívánná,
legyen jussa,
ha végre pokolra jutna,
kezdetben csak egy,
majd száz másik,
s terjedt tûzként,
kívánta mind egy szálig,
ontsák a vérét,
kínozzák halálig,
összefogtak,
csapdába csalták,
megkínozták,
megalázták,
beleit kiontották,
s most fekszik,
sebe temérdek,
még vérzik,
még lüktet,
Ă©s bĂ­rja
(a Nyomorult),
a konok pára,
szeme nyitva,
rajta,
csillan a fény hangja,
pillái rezegnek,
s aprĂłszentek
imát lehelnek
a nedves tükörre,
kĂ­nzĂłi
már rég pokolra vetve,
mind elaggott,
árnyékába dõlt,
hanyatlott,
s mikor a pokol is eltûnik
a semmibe veszve,
s nem lesz egyetlen hívõ lélek,
ki nevét a szélbe temesse,
magnak,
tûznek,
sugárnak csodálja,
csak létezése átka
száll majd vissza
Önmagába,
akkor végre
elhal a fénye,
feladja,
mert nincs több eszetlen,
ki imádja,
elpusztul,
s vele hull
a porba
egész világa,
s nem lesz többé
cél,
hit,
bizalom,
megnyugszik minden vágytól szegény,
mert megszûnik végre lenni
a RemĂ©ny…..









  faroktoll, 17:18 Itt megírhatod a véleményed faroktoll

Lehet ez jobban érzékelteti



Vérzõ seb tátong oldalán.
Hol a tõr, mi megsebezte?
Merre jár,
a kéz,
mi döfte?
Élete apad, buzog,
ahogy a sebbõl a vér bugyog.
Tántorog.
Teste inog,
vĂ­zre hajlik.
S lám, én vagyok!
Elomlok térdre rogyva,
arcomat nézem,
fodrokban ringatĂłzva,
hajam hajamba nyúló éji fátyol,
vöröslõ habokban ázva,
messze és távol.
A világtól önmagam,
csendes bizonytalan,
halál lopódzik, suttogó,
felállni,
felállni volna jó.
Seb, ha sajog és tátong,
mélyén az ûr,
fuldoklón gyászol,
mi ez a test?
Mire a kĂ­n,
a nyegle,
kacérkodó önzés buja medre?
Lábra fel,
végtelen,
idõvel mérve, szenvedés,
ésszel ítélve, nincs más tét.
Elszakadni a vágytól,
szenvedésünk csodája,
íze, szépsége
mámorától.
S ha már emelt a fõ,
térd sem hajlott,
fohászt mormolni,
mit senki sem hallott,
s majd imává érik,
mint emberségünk,
ha lépni félünk.
Majd Ă©n,
tart a hátam,
elõre nézve,
szemben a nappal,
megszûrt sugarakkal,
jobb kézben tõr,
balomban serleg,
gyengeség, akarat,
egy szívbõl metszett,
pokolban szĂĽlt iszony,
emelem a kupát,
s vérem borát iszom.

  faroktoll, 17:15 Itt megírhatod a véleményed faroktoll
PrĂ­ma a hangulatom...............


ZsugorodĂł zsigerek,
a hûlõ gyomor alatt,
felismerés didereg,
a fagyott hĂşs hasad,
megáll a szív, és vár,
mossa el az ár,
a vér szilánkos,
nem árad már,
kifordul és összeomlik,
semmivé lesz a test,
az Ă©rtelem fetreng, sikolt,
a létezõ csak félig holt,
és szívébõl harapja a kínt,
felemészt minden színt,
örült pallosa aprít, lecsap,
s míg önmagát pusztítja,
vérhárfán játszik,
dallama lábra áll és kimászik,
zokogva hördül a világra,
s a pálcikacsonkról leolvadt,
valaha emberbe sorvadt
boldog tévedést feledve,
elszáll a széllel,
a miértre választ keresve.


  faroktoll, 17:11 Itt megírhatod a véleményed faroktoll
Kedves naplĂłm...
Nem is kedves.
Nagyon mocsok egy hangulatom van, és valami azt súgta ezt a gúnyát vissza kell keresnem, mintha csak ebben fröcsöghetném ki a mérgem. Mert egyébként egy jó kislány vagyok, csak az élet rohadt.
Írhatunk mézes, meg mázosokat, de valami, valahol nagyon el van cseszve a rendszerben.
Írhatnám, hogy el vagyok keseredve, de túrót, k....va mérges vagyok, dühös, és még tovább.
Nem igaz, hogy egy rohadt CNC-s állást nem találunk a bátyámnak, a nyomoronc életben, mikor gépészmérnöki végzettsége van. És kezdem azt érezni, hogy kevés vagyok, az angyali nyugalmam a segítõkészségem, a már-már beteges optimizmusom, ez mind, mind kevés, mikor hullámzik a hangulata percrõl percre, és olyan mélységekbe viszi, ahonnan nincsen visszaút, és nekem beköltöznek a varangyok a gyomromba, ami egyébként is apróra zsugorodott, és eszik egymást, esznek engem, aztán mire õ megnyugszik, percek kérdése, már elõrelépésrõl beszél, már tervez, én meg maradok békákkal a gyomromban, tele rettenettel az elõzõ percek fájdalmával, és az õ fájdalmával, amit átérzek. És jön megy, hol nálunk alszik, hol Panzióban, és szinte naponta változik, õ, és amit gondol, amit mond, és én érzem, hiába vagyok jó, hiába segítenék, kevés vagyok, de legalább beleõrülök, kezd megfojtani, minden egyes önbíráskodó, kétségbeesett, önmarcangoló perce hatványozottan gyûr le engem, míg õ pillanatokkal késõbb kilábal belõle, én még mindig ott haldoklom a beharangozott tragédiától eltöltve iszonyattal.
A fiam és a férjem, ketten együtt eláshatják magukat, még ha háromszorosan venném az összes negatív hozzáállásukat, akkor is sehol sem lennének a bátyámhoz képest.
És imádom õt, de ebbe szó szerint megmérgezõdöm.

  faroktoll, 17:04 Itt megírhatod a véleményed faroktoll



Impresszum · Reklámok · Kapcsolat
Copyright © 2001 CsodaCsiga. Minden jog fenntartva.