| 2010. május 13., csütörtök |
|
 |
0 |
|
|
|
edinacska, 20:45
|
|
|
Nem nincs rossz kedvem és nem vagyok semmiért sem bánatos:)Szeretem ezeket a számokat és olyan borús idõ is van kinn...szépek és kész:)
|
edinacska, 19:13
|
|
|
|
edinacska, 19:07
|
|
|
|
edinacska, 19:04
|
|
|
|
edinacska, 19:01
|
|
|
Nagyon jĂł volt,hogy találkozhattunk:)Kár,hogy csak kevĂ©s idõt tölthettĂĽnk egyĂĽtt.De nem baj, addig nem nyugszom amĂg le nem megyĂĽnk hozzád BĂ©bykĂ©m:)És egy kalappal...:)
|
edinacska, 13:16
|
|
|
FĂĽlig Ă©r a szám.... Ăgy Ă©bredtem:)VĂ©gre találkozunk...nagyon várom már..már csak egy kis idõ...1-2 Ăłra :))JuhĂ©Ă©Ă©Ă©Ă©Ă©Ă©Ă©Ă©
|
edinacska, 8:29
|
|
|
|
| 2010. május 11., kedd |
|
|
0 |
|
|
Olvastam valamit valakinél:))Éppen tegnap kaptam egy gyönyörû szeretleket:))
Ritka alkalom, de meglepõ és kedves...és...
|
edinacska, 20:28
|
|
|
|
edinacska, 20:04
|
|
|
SzabĂł Magda - Elfogadlak
Ki vagy te, aki visszafogtad
futásomat?
Mért vagy erõsebb, mint az ösztön,
mely mást mutat?
Iszonyodásom menedékét,
mért szegetted velem a békét,
amelyet a földdel kötöttem,
hogy bĂrjam, ha föld lesz fölöttem?
Szóba se álltam az idõvel,
most alkuszom vele;
hiába érzem, hogy vulkán e föld,
hogy füstöl krátere,
riadozó álmom felett
neveli suta magzatát, lebeg
az együgyû reménység,
hogy te meg én s a jegenyék talán,
akik hallgatták vad szĂvĂĽnk verĂ©sĂ©t,
mi mégis, mégis, mégis...
ó, talány,
ki fejt meg téged?
Ha körülnézel, kiborul a táj,
feldõlt kosár,
mikor mosolyogsz, jó mezõn
futkos valami nyáj,
ha megszólalsz, felemeli fejét
a folyó, úgy lesi beszéded.
TĂ©ged szeretlek? TĂ©ged, vagy a
mindenséget?
A karcsú hegyek hajlatán
úgy lebben, mint a láng
ez a hajlékony, nyári éjszaka.
A ház. Haza. Világ.
Futni szeretnék, be az éj alá.
Ki van ott, aki hĂv?
Ha láthatnál most szĂvemig!
Milyen zavart e szĂv.
Én nem örömökre születtem.
Neked mért örülök?
RĂ©g nem lehetnek terveim.
Most mire készülök?
Bokám és útjaim szilárdak.
Most miért szédülök?
Jaj, mennyire félbemaradtam!
Hát mégis épülök?
MĂ©g nem tudom, mi vagy nekem,
áldás vagy büntetés.
De elfogadlak, mint erem
e lázas lüktetést.
Hát vonj a sûrû méz alá,
mĂg szárnyam-lábam befenem,
s eláraszt villogó homállyal
az irgalmatlan szerelem
|
edinacska, 18:35
|
|
|
|
| |
