2010. március 1., hétfő |
|
|
0 |
|
|
edinacska, 13:42
|
|
|
Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
Uram, nem csodákĂ©rt Ă©s látomásokĂ©rt fohászkodom, csak erõt kĂ©rek a hĂ©tköznapokhoz. TanĂts meg a kis lĂ©pĂ©sek mĂ»vĂ©szetĂ©re!
TĂ©gy lelemĂ©nyessĂ© Ă©s ötletessĂ©, hogy a napok sokfĂ©lesĂ©gĂ©ben Ă©s forgatagában idejĂ©ben rögzĂtsem a számomra fontos felismerĂ©seket Ă©s tapasztalatokat! SegĂts engem a helyes idõbeosztásban!
AjándĂ©kozz biztos Ă©rzĂ©ket a dolgok fontossági sorrendjĂ©ben, elsõrangĂş vagy csak másodrangĂş fontosságának megĂtĂ©lĂ©sĂ©hez! Erõt kĂ©rek a fegyelmezettsĂ©ghez Ă©s mĂ©rtĂ©ktartáshoz, hogy ne csak átfussak az Ă©leten, de Ă©rtelmesen osszam be napjaimat, Ă©szleljem a váratlan örömöket Ă©s magaslatokat!
Õrizz meg attól a naiv hittõl, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelõdünk!
Küldd el hozzám a kellõ pillanatban azt, akinek van elegendõ bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok problĂ©ma Ă©ppen Ăşgy oldĂłdik meg, hogy nem teszĂĽnk semmit. KĂ©rlek, segĂts, hogy tudjak várni! Te tudod, hogy milyen nagy szĂĽksĂ©gĂĽnk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
AjándĂ©kozz elegendõ fantáziát ahhoz, hogy a kellõ pillanatban Ă©s a megfelelõ helyen – szavakkal vagy szavak nĂ©lkĂĽl – egy kis jĂłságot közvetĂthessek!
Ă•rizz meg az Ă©let elszalasztásának fĂ©lelmĂ©tõl! Ne azt add nekem, amit kĂvánok, hanem azt, amire szĂĽksĂ©gem van! TanĂts meg a kis lĂ©pĂ©sek mĂ»vĂ©szetĂ©re!
edinacska, 13:37
|
|
|
„Mi a csoda? … Hát egyszerĂ»en az, hogy a szerelem örök, emberfeletti Ă©s titokzatos erejĂ©vel megszĂĽnteti a magányt, eloszlatja a távolságot kĂ©t ember között, lebont mindenfĂ©le mestersĂ©ges választĂłfalat, melyet társadalom, nevelĂ©s, vagyon, mĂşlt, emlĂ©kek emeltek közĂ©nk. Mint aki Ă©letveszĂ©lyben körĂĽlnĂ©z Ă©s egy kezet keres, mely titkos szorĂtással ĂĽzeni, hogy van mĂ©g rĂ©szvĂ©t, van egyĂĽttĂ©rzĂ©s, Ă©lnek mĂ©g emberek valahol.” (Márai Sándor: Az igazi)
“Sokat vagyunk egyĂĽtt, mĂ©gis elpusztĂt minket a társas magány.” (Albert Schweitzer)
edinacska, 13:30
|
|
|
edinacska, 9:15
|
|
|
|
2010. február 28., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
Jó éjszakát.
edinacska, 20:06
|
|
|
edinacska, 20:06
|
|
|
edinacska, 18:56
|
|
|
edinacska, 13:41
|
|
|
edinacska, 12:27
|
|
|
edinacska, 11:37
|
|
|
Az Egyház embereket bĂz meg, hogy minĂ©l több Bibliát adjanak el. KĂ©t hĂ©t mĂşlva a gyĂ»lĂ©sen beszámolĂłt tartanak. Valaki eladott ötöt, valaki tĂzet, de a legnagyobb eredmĂ©nyt a dadogĂłs Ă©rte el, aki több, mint hĂşsz Bibliát adott el. KĂ©rdezik tõle, hogy csinálta? - A-A-A-Azt mo-mo-mo-mondtam, ha nem ve-ve-ve-veszik meg, fe-fe-fe-felolvasom. &@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@@v
A nĂ©metet, a magyart Ă©s a cigányt felhĂvatja magához Isten. ElsõkĂ©nt a nĂ©mettel beszĂ©l: - Te, nĂ©met, ha mĂ©g egyszer fajgyĂĽlölõsködsz, akkor ezzel a piros gombbal kiĂrtom az egĂ©sz nĂ©pedet. Kiszalad sĂrva a nĂ©met, bemegy a magyar. Ugyanaz törtĂ©nik vele is. Harmadiknak behĂvja Isten a cigányt: - Ha mĂ©g egyszer lopsz, ezzel a piros gombbal kiĂrtom a nĂ©pedet. Jön ki röhögve a cigány, a magyar Ă©s a nĂ©met csodálkozik: - Mit röhögsz, cigány? - Elloptam a piros gombot!
edinacska, 10:52
|
|
|
|
2010. február 27., szombat |
|
|
0 |
|
|
edinacska, 21:33
|
|
|
edinacska, 13:50
|
|
|
edinacska, 13:22
|
|
|
Nincs semmi bajom.:)Kaptam egy kérdést és zene hallgatás közben jobban megy a gondolkodás...asszem vagy nem.Majd kiderül de borul.:)Tévedtem kezd sütni a nap.Ma határozott vagyok vagy mégse?:)
edinacska, 13:02
|
|
|
edinacska, 12:57
|
|
|
edinacska, 12:44
|
|
|
edinacska, 12:42
|
|
|
edinacska, 12:37
|
|
|
edinacska, 12:31
|
|
|
edinacska, 12:29
|
|
|
edinacska, 9:27
|
|
|
|
| |