2015. április 4., szombat |
|
|
0 |
|
|
Ellen-Valentájn
A szerelem csaló, ravasz lókupec, ki fényes szõrt kefél kehes gebére, és téged sosem enged oda a végihez, ne lásd, hogy sánta és vak mind a két szemére.
A szerelem reszketõ kéz rossz sebészszikén, ha vérig sért, csak álmodban könnyezel. Gramofontûként recseg egy bár-szirén szÃvén, majd visszaugrik és vad T-boy-t énekel.
A szerelem valcer, pedig rock dörög, erdõben elveszett, mohás partizán, a bolond szÃveken majdnem úgy lötyög, mint Christian Dioron elnyúlt kardigán.
A szerelem pókhálós úrinõ, akit rozzant, vén kujon vezet karon, s úgy csinál, mintha jönne még idõ kaviárt enni kastély-balkonon.
A szerelem öl, butÃt, nyomorba dönt, (na persze hasonlÃts hozzá bátran alkoholt) mert téged ugyanúgy elönt, mint másnap reszketõ kéz a bögre almabort.
Persze, lehet a szerelem kéz a kézben, meg bõrbe kötött fehér lapok, de azt hiszem, én úgy, és azt Ãrok erre, ahogy, és amit akarok.
delma, 20:58
|
|
|
|
2014. december 6., szombat |
|
|
2 |
|
|
delma, 17:02
|
|
|
Éppen hét szeretõm van.
Csontos vállú, kicsit lófejû, házsártos az elsõ. Bármit csinálok, nem jó neki, dolgozni zavar, és fenyegetõzik, hogy majd meglátom, nem lesz belõlem semmi.
A második picike, kerek, sok gyereket akar, és ha csak teheti, mosolyog. Nagyon szépen énekel - és szeret meg tud is énekelni.
Lengeteg, soványka a harmadik. De csupa bûbáj. Szépen szeretne élni. Még sohasem hazudott. Engem is arra biztat, hogy sohase hazudjak. S azt mondja, nem kunszt úgy nem hazudni, ha nem mond az ember semmit.
A negyedik igazi szépség. Vagyis hogy inkább ráillik, hogy bomba jó nõ. Ringó csÃpõvel jár, mórikálja magát. Szeret inni, enni, táncolni. Rángat bárba, mulatóba. A kocsmát se veti meg. De sohasem részeg. Gyöngyözõ nagyokat kacag a szenesemberek között. Tele van szeretettel. A szenesemberek vele mosolyognak.
Az ötödik szótlan, fekete, szorgos. Rendbe rak mindent körülöttem, bÃzik benne, hogy mire újra jön, nem leszek piszkos, nem lesz loboncos a hajam, és a cipõm is tükrösen ragyog. Hisz tántorÃthatatlanul. Szomorú, összeérõ szemöldökû, attikai özvegy.
Ledér a hatodik. Csak utazna, heverne, táncikálna. Moziból ki, moziba be. De azért szereti a madarakat is. Ha virágzanak a fák, órák hosszat ücsörög a kertben. Biztat, hogy szÃvjam tele magam fénnyel. Hogy röpködjek, éppen csak lábujjheggyel érintve a földet.
A hetedik mindig feketében jár. Sohasem láttam mosolyogni. Mindig befelé figyel, a lelkemmel foglalkozik. Óv és tanÃt. Arra biztat, hogy szeressem õket - mind a hét szeretõmet.
De én megcsalom mind a hetet.
Nem dolgozom az elsõnek, nem mosolygok a másodikkal, hazudok a harmadiknak, a negyedikkel részegre iszom magam, az ötödik sose talál rendben, a hatodik nem tudja megszerettetni velem a virágokat, a hetedik meg hiába mondja, hogy szeressem õket
delma, 16:56
|
|
|
|
2014. november 28., péntek |
|
|
0 |
|
|
tyûûûûûûûûûûûû, de megvénült a pletykafészek!
delma, 21:04
|
|
|
|
2014. augusztus 28., csütörtök |
|
|
1 |
|
|
"Kéne nekem egy csacsi, de egy olyan igazi! Azt hiszem, jól tudnék vele játszani. Mufurcnak hÃvnám és adnék neki enni és úgy szeretném, mint ahogyan senki"
delma, 20:09
|
|
|
|
2013. február 6., szerda |
|
|
2 |
|
|
A kutyás fotómon és Ãrásomon értelemszerûen nem eshet szó másról, mindössze egy kézzelfoghatóan édes kutyáról, Ãgy arról sem sokat beszélhetek majd benne, hogy a régebbi, értelemszerûen szintén elképesztõ örömrivalgással fogadott fotóimnak és Ãrásaimnak nem voltak fõszereplõi, vagy ha elvétve akadtak is, kóbor HP-k és férfiemberek lehettek, kik otthoni fõszerepükbõl kilépve nálam mellékesek voltak.
Hogy mégis mi volt a közös téma a mostani bejegyzésemmel? azok is kutyálkodtak, mint Ronyka.
delma, 12:07
|
|
|
Esedékessé vált Ronyka oltása. Viszem a kedvenc állatorvosunkhoz, aki csak nekem a kedvencem, a kutyusnak még véletlenül se.
Gyors fotó Ronykáról!
delma, 11:48
|
|
|
|
| |