2011. április 5., kedd |
|
|
0 |
|
|
Ez itten én vagyok, ez meg a versem is!
"Kis ilyen akármiket sütöttem, egyetek belõle, vegyetek azért van, akár az egészet felõlem. Költõnõ is vagyok, nem csak a piacon szoktam, hopp egy versszak és eztet be is bizonyÃtottam.
A férfiak hülyék, mind isznak, osztán meg gorombák, de elvárják hogy otthonkában is legyünk szexbombák. Horgolok, hÃmzek, meg kötögetek, ha engedi idõm, Ha bejössz sáros lábbal, ordÃtok, majd’ kiköpöm a tüdõm.
Nézd a kurva macska, nem bejött, megint, ott van e, Hülye hideg után meg mán a meleg, odakint olvad e. Van ám mirõl verselnem, mindég várom az esti sorozatot. Mibül vett a szomszéd autót? Csendben osztok, szorozgatok.
Ünnep, ünnep, de hát mindenki hülye, meg úgy rohan, holnap csak kimegyek a piacra, nem lesznek túl sokan. Veszek kis ilyen izéket meg még pár apróságot, görbe ujjammal minden árut meg-megbirizgálok.
Olyant is sütöttem, abból is vegyetek, mondtam! Mi az hogy nincsen? Hogyhogy? Hát ott van! Konyhában matatni, fötörni, mütymütyölni imádok,
delma, 13:52
|
|
|
|
2011. január 5., szerda |
|
|
0 |
|
|
Örülök hogy szórakáztok a naplómon! :-)
Különben elég sûrûn vagyok itt, nézelõdök, tépelõdök, olvasgatok, tehát üzenhetsz, ha mondjuk akarsz. Az is tök mindegy, hogy utáltok, vagy szerettek, a lényeg az, hogy sokan legyetek!
delma, 15:47
|
|
|
|
2010. december 3., péntek |
|
|
0 |
|
|
Marhalevél.
Egy tehén szerelmes lett a szép bikába, minden vad bikának legvadabbikába. Vonzalmát megÃrta egy marhalevélben nagyjából ekképpen: - Hatalmas Barom! Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom. Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön, mégis tollat ragadott csülköm, hogy amit a marhanyelv elbõgni restell, Ãgy adjam tudtára, Mester! Ön, ismervén jól a tehénszÃv rejtelmét, tudja, hogy nem minden a napi tejtermék. AmÃg szorgalmasan duzzasztom tõgyemet, gondolatom egyre Ön körül õgyeleg. Muú! Minden bikák közt legelõkelõbb! Midõn megláttam a legelõ elõtt, elpirultam, elsápadtam, vágy reszketett felsálamban, s úgy éreztem, kéj oson keresztül a rostélyoson. Muú, hogy forrt a vér szÃvembe, hogy tódult a bélszÃnembe! Az a perc, mit Ön velem tölthet maholnap, megrázza majd egész pörköltnekvalómat. Ãm mÃg Önrõl ábrándozom kérõdzve, vad féltés öl a szÃvemig férkõzve, és átjárja ó mind a kÃn velõscsontom, mócsingjaim. Már bánom e merész vágyat, hisz Ön büszke tenyészállat, csupa gõg, mely után az egész tehéncsorda bõg. De ne féljen Bikaságod! Ha nem szeret, félreállok. Nem fog látni levert búsnak, mert beállok leveshúsnak. Ãm, ha mégis kegyes szÃvvel veszi e levelet és megszánja az Önért égõ tehenet, Válaszoljon hamar rája, Ãœdvözli Önt a marhája.
Ãm a levél. RáÃrva a kelte. Az úton a posta elõtt le is pecsételte. De a postáskisasszony nem vette fel...
delma, 7:12
|
|
|
|
| |