| 2009. február 24., kedd |
|
 |
0 |
|
|
Ha a lelkiismereteddel se elõtte, se utána nem voltál viszgálaton, mindenképp megnézlek. Semmi olyat nem csinálok, ami fájna, vagy amitõl félned kéne. AmÃg a lelkiismeretedet vizsgálgaom, nagyon sokat fogok kérdezni. Például: Mikor jött meg elõször a jobbik eszed, és mikor ment el utoljára. :DDD A legfontosabb, hogy bizalommal legyél irántam, ne görcsölj és ne kattanj rá minden "szûzre"! :P
|
delma, 11:36
|
|
|
|
| 2009. február 12., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
Hiányzik az, mi lehetnél.
Elrabolt percek.
Kirabolt célok.
Üresen kongó szavak a "jobbá lét" -rõl.
Versengésed, hogy adj nekem valamit.
Sohasem kértem, s amikor kértem, már nem adtál.
Csak üresen kongó szavak voltak.
Mindent elmos a felejtés.
Emlékszel még rá, hogy tegnap mi történt?
Nem emlékszel; rossz a memóriád, mint mondtad...
Soha sem mondhattam el.
Kérdezted, s ha mondtam összetörtél.
Sarokba szorÃtottál.
"Túl könnyen feladod az embereket" ... mondtad,
aztán feladtál.
"Annyi mindent adsz, én is szeretnék adni valamit"
aztán nem adtál.
Birkatürelem.
Ez kell.
Birkatürelem.
Ne gondolkozz, csak ne gondolkozz!
Csak birkatürelem.
|
delma, 10:43
|
|
|
Csóóók édesss :D
|
delma, 7:20
|
|
|
|
| 2009. február 5., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
|
delma, 16:21
|
|
|
Fa-szú
tölgyfában lakott egy fa-szú,
mindig serényen percegett,
munkáját gondosan végezte,
de ezzel sosem hencegett.
történt egy napon, miközben rágott,
s a fa rostja szájában sercegett,
hogy felfigyelt egy másik hangra,
mely állandón másodpercegett,
fülelni kezdett hát, hogy értse,
mirõl is szól az üzenet,
s a kódolt jellel, jelbeszéddel
telerágott egy füzetet,
aztán megfejtette a sifrét,
s örömmel rikkantott egy nagyot,
a szomszéd fában egy rokonlélek,
egy szimpatikus lény lakott!
nagyon egyedül volt a lelkem,
s azt másodpercegte, hogy fél,
ezekrõl szólt a jelbeszéd,
és, hogy segÃtséget remél!
s arról, hogy cserbenhagyták,
azóta cserfa az otthona,
együtt lakott egy puhafa-szúval,
elhagyták, s élete mostoha.
ebbõl az derült ki róla,
hogy az illetõ egy hölgy,
s felpercegett a keményfa-szúban
a közös otthon: a jó nagy tölgy!
nem is habozott most már sokáig,
s Ãrt egy szerelmes tölgyfalevelet,
belerágta: beléd estem bokáig.
olyan jó lenne nálam, teveled!
gyere át hozzám, átmegyek érted!
bejárjuk az egész tölgyfa lakomat,
szerelmemet majd te is érzed,
ha megmutatom az összes makkomat!
|
delma, 11:21
|
|
|
|
| 2009. február 4., szerda |
|
|
0 |
|
|
Tethisz : Megint egy unalmas nap kezdõdött
Unalmas nap kezdõdött megint
Unalmas órán küzdök magammal
Mikor felordÃt bennem valaki hogy elég!!!
Fuss! Menekülj! Rohanj ki a világból!
Ez a hely nem neked való
Nem ez az otthonod, ezt már rég tudod
Lelked megnyugszik, de te még mindig emlékszel
Nem találod a helyed, hiába keresed
A végén már minden untat
A fény, a sötét, a zaj, a csend, a lélegzet…
Nincs kihÃvás, a boldogság már égetõ fájdalom
Kettészakadtál, s elsorvadtál
Szabadságot vártál, rabságot kaptál
Körbe-körbe mész az élet útján
Messze még a vég, pedig párszor elébe szaladtál
Szaladnál a végtelenségbe
Hát szaladj! Úgyse jutsz semerre…
|
delma, 8:32
|
|
|
|
| 2009. február 3., kedd |
|
|
0 |
|
|
Kis csupasz csigabiga, gyere ki,
hánykódik házad, jajgat ideki,
vörös lángnyelv dõl ki az ajtaján,
bújj ki, gyere, sÃkos csigabigám!
*
Gyermek, te súly, te izzó vas, te kõ,
gyere elõ, könyörgöm! Bújj elõ!
SzétfeszÃtesz és kifeszÃtelek,
csusszanj elõ, te arctalan gyerek!
|
delma, 8:05
|
|
|
|
| 2009. február 2., hétfõ |
|
|
0 |
|
|
Azt mondom, nevess,
(és még le is rajzolom
arra a fehér cetlire,
amit magam elõtt
szoktam tartani,
hogy rajzolhassak neked)
de most mondd te is,
vagy ne is, - inkább sercegtesd
a papÃron tollad hegyét,
és görbületébe
ültesd mosolyod;
egyszer elmúlik a fagy,
egyszer kinyÃlnak a szavak...
|
delma, 9:43
|
|
|
|
| |
