| 2008. augusztus 24., vasrnap |
|
 |
0 |
|
|
Szeptembertõl uj játék van készülõben? :P
|
delma, 14:44
|
|
|
|
| 2008. augusztus 23., szombat |
|
|
0 |
|
|
Közkivánatra!!!! :-)))))
|
delma, 12:15
|
|
|
Heltai Jenõ: Háromtól hatig
Elmentem egyszer önhöz édes,
Sok sok igérgetés után,
E diszkrét célra ön kibérelt
Egy kétszobás lakást Budán.
Oh nem valék szerelmes önbe,
Ettõl nyugodtan alhatik.
De hát nem tudtam mit csinálni
Háromtól hatig.
Férjem ilyenkor nincsen itthon,
A magány rossz tanácsadó,
Átmentem többször is Budára,
Ez ugye megbocsátható?
Ön oly szelíden tud susogni
Ez engem úgy elandalít...
A végén a babája lettem
Háromtól hatig.
A nagy szerelmi virradatra
Hamar borult az alkonyat,
Eloszlott lassankint a mámor,
Tûzünk lassankint lelohadt,
Ritkábban mentem át Budára,
Ön is csak néha-néha hítt,
Ilyenkor szörnyen untuk egymást
Háromtól hatig.
Ma szakítottunk, hála isten,
Szívem dobog, szemem ragyog.
Nem kell többé Budára mennem,
Szabad vagyok, szabad vagyok!
Derülten nézek a jövõbe,
Csak egy dolog nyugtalanít,
Hogy mit fogok ezután csinálni
Háromtól hatig.
|
delma, 12:14
|
|
|
|
delma, 12:13
|
|
|
"Öt asszonyok
Ballagnak az öt asszonyok, mennek valahová. Az útjuk kiadva, már bárcájuk sincs, talpuk alatt göröngy, még a nap is a fejükre köp. Mennek, mendegélnek: elõl megy a Buta, utána egy méterrel a Tudálékos slattyog shollpapucsban. Leszegett fejjel masíroz mögöttük a Leendõ Anyós, és persze jócskán lemaradva a Depis, akinek Róbertgida cseszett visszaszögezni a farkát. Leghátul pedig ott baktat, anorexiás vékonyan, árva rezedaszálként, Az, Amelyik Nem Ette Meg a Pacalt.
Mennek, mendegélnek. És ez akár egy vicc is lehetne!
"Visszatekerem az elejére a dévédét"
A Butát azért dobták ki, mert nincs neki esze. Elhagyta valahol, nincs meg neki. A fejében csak egy pamutfonál van, árván, elhagyatva a sötétben, és ha a Jóisten úgy döntene, hogy egy ollóval kettévágja azt a fonalat, akkor a lánynak leesne a füle.
Attól, hogy sosem olvas, persze mester õ a maga módján. Példának okáért kitûnõen idõzített, tökéletesen nyomorék kérdéseket volt képes feltenni az urának - olyan kacskákat, hogy hiába születtek meg, amikor oxigén érte õket, azon nyomban hörögve haltak el. Mégis beleszólt mindenbe. Zsizsegett. Szívecskés macit adott ajándékba. Az embere akkor küldte világgá, amikor azt puhatolta épp, hogy "A Siófokot azt ugye pontos jével írják?"
"Ez meggyalázza a nõket"
A Tudálékos francia filmeket néz. Szinkron és felirat nélkül. Erre büszke, és jelenleg, ahogy ott mennek, éppen az interperszonális kapcsolatok problémáiról beszél a Butának. Aki egyébként az õ saját reciproka. Természetesen a Tudálékos soha nem beszélt, õ beszélgetést folytatott, õ deklarált, vagy még jobb: kifejtette a véleményét.
A Tudálékos megingathatatlan feminista. Gyûlöli a férfit. Kappucsinót iszik, jó vastag cukorral. Orgazmust színlel. Marketingesként dolgozik. Aktívan küzd a szõkenõs viccek ellen. Amikor olyan férfis dezodorreklámot lát a tévében, amely szerinte lealacsonyítja a nõket, akkor durcásakat ír a blogjába.
Most mégis a földúton baktat! Haha!
"Lesz nemulass!"
A Leendõ Anyós meg kemény, mint a vídia. Merthogy sanyarú gyermekkora volt. Elnyomó apja-anyja árnyékában, az örökös búslakodás közepette megfogadta, hogy efféle gonosz õ sose nem lesz. A saját gyerekét szeretettel neveli majd fel. Csak még kiéli magát kicsit, az emberén, hát hogyne.
A Leendõ Anyós rendreutasít. A Leendõ Anyós rendet tesz. Rendelkezik. Utasít. Elnyom. Társaságban, naná. És mosogatásra unszol. Az ura mellette csupán spermadonor, hamvadó cigarettavég volt, Õ maga pedig ördögi, nácis, egy hideg téglafalnyi Karády Katalin.
Egy gondolatnyi fekete bajusz már ott piheg a szája szélén.
"Semmire se vagyok jó"
És mondom, farok nélkül csoszog az úton a világgá hajtott Depis: ajka fittyedt, lelke száradt, mint a napon felejtett söröskorsó. Pislog, akár a potyka a halboltban. Nem érti. El van csüggedve. Neki semmi nem sikerül, illetve sikerülhetne, csak ez a gonosz világ. Csak ez nem érti meg õt. Ebben speciel igaza van: az embere sosem tudta pontosan, hogy minek a bolhából az elefánt, hogy minek világgá menni a legkisebb baj elõl. Hát most is azért megy!
A Depis ott árulja el magát, hogy nem Depressziós. Távoli rokonok a Butával egyébként. Lelkis kirohanásai elõl menekvés nincsen. Nem boldogít, ,,Engem senki sem ért meg", ez a mantrája neki.
Szomorú, de tehetségtelen. Már a Tudálékost is idegesíti, úgy csoszog.
"Kimegyek hányni"
Az, Amelyik Nem Ette Meg a Pacalt éppen egy árok fölé áll, és próbálja visszanyerni az elébb elfogyasztott háztartási kekszet; Õ a tökéletes asszony (,,fittipaldi") teljes ellentéte egyébként.
A pilsenit nem szereti, a csokoládé hizlalja. Gyakran használja a ,,hízlal" szót, mert az õ világában a homo sapiens afféle disznó igazából, és a halál akkor jön el, amikor a gazda megpróbálja egy nagy tál rizseshús elfogyasztása után leadni Õt magát a mészárosnak, mint valami hízott malacot. Problémái vannak neki is. Ugyanis dagadt, mondjon a férfi bármit. A múltkor persze zombinak nézték, jöttére szét is szaladt a tömeg a Blaha Lujza téren, de hát ez nyilván nem jelent semmit: nincs ízlésük az embereknek, ugyebár.
Babcsírát eszik. Néha. És most, ahogy ott áll, az árok felett, hirtelen jön egy nagyobb fuvallat, mediterrán szellõ, és felkapja Azt, Amelyik Nem Ette Meg a Pacalt - felrepíti a Jóistenhez, mint valami Buendiát, mire szétszalad a menet, ki hova mer futni, keresztül a földeken, és csak a Tudálékos marad ott: megpróbálja megmagyarázni ezt a furcsa, transzcendens jelenséget.
És ez akár egy vicc is lehetne! "
Idézet! csak nemtudom honnan! :-))))
|
delma, 10:50
|
|
|
|
| |
