| 2008. prilis 24., cstrtk |
|
 |
0 |
|
|
|
delma, 20:48
|
|
|
Á, itt nem lehet feszültség... :P
Kérem a jutalmamat! Majd én megyek elõre. :-)))) Vagy félreértettem? vannak még elõttem? Hát nem a kardiológiára álltam sorban három órát?:PP...Ha bátor vagy, utánam jössz...Szállj be nyugodtan! Tegnap jóval többen voltunk! Ne aggódj, a banner jelenleg nem aktív!:PPP
Jegyeket ellenõrzésre kérem felmutatni!:-)bliccelõk kiméljenek :-)Nyugi, kezemben az irányítás!..összefutni lehetetlen...:-))))Zártkörû rendezvény!!!
|
delma, 20:13
|
|
|
Tud ám!
- Áron bátyám! Asztán tud-e még?
- Hát hogyne tudnék, fiam! Csak... már nem bírok...
|
delma, 20:07
|
|
|
"Megesik néha. Amikor nem történik semmi érdekes, a nõ érzelmeket keres, a férfi kalandot, és kész. Másnak mindketten úgy tesznek, mintha mi sem történt volna és az élet megy tovább."
|
delma, 20:00
|
|
|
Erdélyi Gábor: Szem-mosoly
Hiányoztam?
Nem voltam itt?
Talán épp az utcán
átfagyottan léptem át
egy esõ után maradt
tócsányi, didergõ vizet.
Akkor gondoltál rám?
Mikor egyedül a sötétben
keresett agyamban a remény
és nem talált hitet?
Esetleg ott voltál
mikor egy felhõn ásított
a nap?
Kezében zsoltár volt a fény
egy felém elküldött sugárban.
Elhiszem ha mondod.
Mosoly inog szemem sarkában
mert mertem látni a Tavaszt!
Ma…
Egy õszi délutánon.
Kedvetlen nyûg arat mindenütt
nyirkosság tanyáz a fákon
az utcán holt levélkupac
alatta már az enyészeté lett
a sok nyári álom…
S Neked hiányzom…
Higgyek még
egy félig kacér mosolynak?
Mert ha kell: Kivárom sorom!
De csak akkor,
ha hiányzom…
|
delma, 19:44
|
|
|
|
| 2008. prilis 22., kedd |
|
|
0 |
|
|
|
delma, 20:15
|
|
|
Nem azt kell keresni, hogy ki mondta, hanem hogy igaz e vagy sem. :-)))
|
delma, 19:11
|
|
|
|
delma, 16:27
|
|
|
Ölelés, vagy szorítás?
Ölelés
Öl, el, és?
|
delma, 13:23
|
|
|
Szú. Láthatatlan, faõrlõ rovar, amely régi bútorokban szeret lakni, és a hagyomány szerint addig él az ember, amíg a szú hangját hallja. A legújabb tudomány kiderítette, hogy ez a haszontalan kis kártevõ bogár is Ámor szolgálatában van, mert hangját néha úgy tudja változtatni éjszakánként, mintha fuvolázna, vagy dalolna... és ezzel a huncutságával hozzájárul, hogy az álomba merült emberek akaratukon kívül is megszerelmesedjenek.
Azért legjobb kipusztítani a szút a minket körülvevõ bútorokból. Sajnos, elpusztításának módját még nem találták fel."
(Krúdy Gyula 1878-1933)
|
delma, 13:18
|
|
|
|
| 2008. prilis 21., htf |
|
|
0 |
|
|
|
delma, 18:50
|
|
|
Népszerûségem, boldogságom nem kis mértékben attól függ, hogyan tudok a nõkkel bánni, hogyan tudom beosztani az idejüket hogy összene fussanak.
Szervezésben utolérhetetlen vagyok :-))) /szerzõ: ismeretlen?/
|
delma, 17:37
|
|
|
Ízlések és rokonok vagyunk. de mennyien is?
|
delma, 13:23
|
|
|
Pár kapcsolat még mindig jobb, mint a párkapcsolat???
|
delma, 13:18
|
|
|
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják :-)))
|
delma, 12:55
|
|
|
Nincsenek kimerített témák, csak a témában kimerült emberek :-)))
|
delma, 12:53
|
|
|
|
delma, 12:37
|
|
|
Nagyra becsülöm azt a barátom, aki idõt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elõ sem veszi a naptárát, ha rólam van szó.:-)
|
delma, 5:31
|
|
|
Bódás János:
Ki van jelölve a helyed
Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhezõ, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrõdik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.
Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tõled a világ?
Vagy tán kezedtõl támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek
rendeltettél. - Másként rideg,
céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kõre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
mit soh`se kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincsen virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ.
|
delma, 4:56
|
|
|
|
| 2008. prilis 19., szombat |
|
|
0 |
|
|
Gyûlöletem tárgyat keres. Érdeklõdni a hirdetõben SZERETET NEM AKADÁLY jeligére.
|
delma, 21:32
|
|
|
|
delma, 20:57
|
|
|
Mindig így fogsz szeretni?
- Mindig. Csak lehet, hogy nem mindig téged! :-))))
|
delma, 20:45
|
|
|
Szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli a számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánnad.
-Ha húsevõ növény lehetne testem,
Enyém lehetnél illatomba esten.
Enyém lehetne langyos,barna bõröd,
kényes kezed,amivel magadat õrzöd,
s minden omló,végsõ pillanatban elmondja:
mégis önmagam maradtam.
Enyém karod, karom fölé hajolva,
enyém hajad villó,fekete tolla,
mely mint a szárny suhan,suhan velem,
hintázó tájon,fénylõn,végtelen.
Magamba innám olvadó husod,
mely sûrû,s édes mint a trópusok,
és illatod borzongató varázsát,
mely mint a zsúrlók,s õsvilági zsályák.
És mind magamba lenge lelkedet
(fejed fölött mint lampion lebeg),
magamba,mind,mohón,elégítetlen,
ha húsevõ növény lehetne testem.
-De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem
Szeretsz,szeretlek. Míly reménytelen.Szeretsz,szeretlek. Míly reménytelen
|
delma, 20:00
|
|
|
|
| 2008. prilis 18., pntek |
|
|
0 |
|
|
|
delma, 20:20
|
|
|
Baranyi Ferenc /A nyolcadik ajtó
Kékszakállú, én adom most:
íme, itt a nyolcadik kulcs.
Csak belülrõl nyitja ajtód,
mely saját magadra tárul,
nem torzíthat már a fény, mely
rólam visszaverve rádhull -
nem vagyok már. Tûnhetsz annak,
ami vagy - s nemcsak lehetnél.
Senki sem lát, csak a nyirkos
várfalak közé rekedt éj.
Mássá tett a nõ-jelenlét:
úgy lehettél hõs, kegyetlen,
dús, gyengéd, s országgal ékes,
hogy a tükröd én lehettem,
gyöngeséged s múltad titkát
féltve is büszkén szemérmes
úgy lehettél, jó uram, hogy
volt egy asszony, aki kérdez.
S ha hét ajtód meg se látom?
Ha semmit se kérdezek meg
s azt sugallja hallgatásom,
hogy kicsit sem érdekellek?
Akkor sértve inkább lennél?
Akkor inkább lenne részem
bús magamra-hagyatottság
várad örök éjjelében?
Lettem volna - mint sok asszony -
üres szívû, puszta szájú?
Milyen kellett volna lennem?
Mondd meg nékem, Kékszakállú!
Enyém most már minden éjjel -
és mindig is éjjel lesz már.
S vak az éj. Senkise lát, csak
a rajtam kívül rekedt vár.
Fedd magad fel önmagadnak,
mérd, amit raksz és amit dúlsz.
Kékszakállú, én adom most:
íme, itt a nyolcadik kulcs.
|
delma, 20:00
|
|
|
László Noémi / Idõmilliomos
Óra kondul, nem számolom, hányszor.
Fordul az árnyék, nõ a fû, hiányzol.
Loccsan a víz, híd hajlik, hattyú moccan.
Mi történt, most miért nem visszakoztam.
Haj hull, térd fárad, szem világa tompul.
Már nem veszettül, nem is átkozottul,
csak egyszerûen látni szeretnélek.
Ráérek.
|
delma, 19:54
|
|
|
|
delma, 13:22
|
|
|
Az "igazi nõ" - így mondják évezredek óta - odaadó. Ez a természetes.
De milyen az igazi férfi?
Errõl soha nem esik szó. Mint ahogy arról sem, hogy odaadni magatokat egy ilyen önzetlenségre, megbízhatóságra, egy életen át tartó, hûséges szeretetre képtelen férfinek: felelõtlenség.
Minden szeretet alapja az önmagunkkal való viszony rendezése. Elsõsorban önmagunkat kell megszeretni - ez minden kapcsolatunk alapja.
Ezért én híve vagyok annak - nem az "örök nõi szerep"; hanem a jelenlegi állapotok miatt -, hogy tanuljatok meg, nõi barátaim, egyedül lenni!
Tanuljátok meg önmagatokat megismerni.
Jól érezni magatokat nélkülünk is.
Tanuljatok meg befelé fordulni. Saját lelketekért is élni.
Tanuljatok meg szabadnak lenni.
Ismerjétek fel, hogy az odaadás nem azonos a méltóság elvesztésével.
Tõlünk, férfiaktól ezt nem fogjátok megtanulni, mert mi már régen elfelejtettük.
A legfontosabb, amiért éltek, nem másokban, hanem bennetek van!
Méltóságnak hívják.
Élhettek másokért. Mindeneteket odaadhatjátok a gyerekekért, a szerelemért, a férjetekért, még az életeteket is odaadhatjátok - de a méltóságotokat: soha!
|
delma, 13:12
|
|
|
|
| |
