| 2008. prilis 18., pntek |
|
 |
0 |
|
|
|
delma, 20:20
|
|
|
Baranyi Ferenc /A nyolcadik ajtó
Kékszakállú, én adom most:
íme, itt a nyolcadik kulcs.
Csak belülrõl nyitja ajtód,
mely saját magadra tárul,
nem torzíthat már a fény, mely
rólam visszaverve rádhull -
nem vagyok már. Tûnhetsz annak,
ami vagy - s nemcsak lehetnél.
Senki sem lát, csak a nyirkos
várfalak közé rekedt éj.
Mássá tett a nõ-jelenlét:
úgy lehettél hõs, kegyetlen,
dús, gyengéd, s országgal ékes,
hogy a tükröd én lehettem,
gyöngeséged s múltad titkát
féltve is büszkén szemérmes
úgy lehettél, jó uram, hogy
volt egy asszony, aki kérdez.
S ha hét ajtód meg se látom?
Ha semmit se kérdezek meg
s azt sugallja hallgatásom,
hogy kicsit sem érdekellek?
Akkor sértve inkább lennél?
Akkor inkább lenne részem
bús magamra-hagyatottság
várad örök éjjelében?
Lettem volna - mint sok asszony -
üres szívû, puszta szájú?
Milyen kellett volna lennem?
Mondd meg nékem, Kékszakállú!
Enyém most már minden éjjel -
és mindig is éjjel lesz már.
S vak az éj. Senkise lát, csak
a rajtam kívül rekedt vár.
Fedd magad fel önmagadnak,
mérd, amit raksz és amit dúlsz.
Kékszakállú, én adom most:
íme, itt a nyolcadik kulcs.
|
delma, 20:00
|
|
|
László Noémi / Idõmilliomos
Óra kondul, nem számolom, hányszor.
Fordul az árnyék, nõ a fû, hiányzol.
Loccsan a víz, híd hajlik, hattyú moccan.
Mi történt, most miért nem visszakoztam.
Haj hull, térd fárad, szem világa tompul.
Már nem veszettül, nem is átkozottul,
csak egyszerûen látni szeretnélek.
Ráérek.
|
delma, 19:54
|
|
|
|
delma, 13:22
|
|
|
Az "igazi nõ" - így mondják évezredek óta - odaadó. Ez a természetes.
De milyen az igazi férfi?
Errõl soha nem esik szó. Mint ahogy arról sem, hogy odaadni magatokat egy ilyen önzetlenségre, megbízhatóságra, egy életen át tartó, hûséges szeretetre képtelen férfinek: felelõtlenség.
Minden szeretet alapja az önmagunkkal való viszony rendezése. Elsõsorban önmagunkat kell megszeretni - ez minden kapcsolatunk alapja.
Ezért én híve vagyok annak - nem az "örök nõi szerep"; hanem a jelenlegi állapotok miatt -, hogy tanuljatok meg, nõi barátaim, egyedül lenni!
Tanuljátok meg önmagatokat megismerni.
Jól érezni magatokat nélkülünk is.
Tanuljatok meg befelé fordulni. Saját lelketekért is élni.
Tanuljatok meg szabadnak lenni.
Ismerjétek fel, hogy az odaadás nem azonos a méltóság elvesztésével.
Tõlünk, férfiaktól ezt nem fogjátok megtanulni, mert mi már régen elfelejtettük.
A legfontosabb, amiért éltek, nem másokban, hanem bennetek van!
Méltóságnak hívják.
Élhettek másokért. Mindeneteket odaadhatjátok a gyerekekért, a szerelemért, a férjetekért, még az életeteket is odaadhatjátok - de a méltóságotokat: soha!
|
delma, 13:12
|
|
|
|
| 2008. prilis 17., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
|
delma, 20:35
|
|
|
Hello! Van egy jó hírem, meg egy rossz. A jó az, hogy itthon vagyok. A rossz az, hogy még vannak elõtted! :-)))
|
delma, 19:33
|
|
|
Ön a kilencedik telefonáló, adásban van, kérem, mutatkozzon be. :-)))
|
delma, 19:31
|
|
|
Meg van a hatalmatok ahhoz, hogy változtassatok körülményeiteken. Csak élnetek kell vele. :PPP
|
delma, 19:17
|
|
|
|
| 2008. prilis 16., szerda |
|
|
0 |
|
|
|
delma, 19:46
|
|
|
CHARLES BOVIE: A FIÚK SZÍVE
(Fordította: Babits Mihály)
A kis Isten, kin az egész világ csügg,
s ki éjjel, nappal, egyre mûködik:
elõször csak piciny bimbó, virágrügy,
s dús termést igér, ha majd elvirit.
Csupasz madár: nincs tolla, mégse fázik
s hivogató egekbe szállni kész;
kupakos makk: rajta Ámor pipázik;
csörgõ: vígan cibálja játszi kéz.
Tizenhat éves... A selyem gubóból
szép, csapodár pillangó bujt eléd;
minden virágra szállni kedve kóbor:
mint fürge ponty, forgatja vig fejét.
Kéjek palackja: torkából fehéren
és fodrosan szökell a drága lé;
pisztoly, garázda csavargó kezében,
ki véle tárt ablakokon belõ.
Mikor husz éves: tûzvész; fölparázsló
máglya: eleven hús ég lángtaván;
szerelmi bárd, szüzek vérében ázó;
hömpölygve zúgó mérges óceán.
Csatamén, mely kancáját szimatolván
tombol, nyerit, viháncol és kapál;
mindent elnyelni akaró oroszlán;
örökké éhes bõszült kannibál.
De mikor harminc: kitünõ vadászeb,
vagy józan, higgadt, meggondolt vadász,
ki minden vadat puskája elé szed,
de ólmot, port soha el nem potyáz.
Madárfogó: jól ismeri a hálót,
melyet Ámor a bugyogókba rak;
bölcs hadvezér: mindig talál bejárót
a vitt erdõbe, s bizton tör falat.
De negyven évvel e láng tovalebben:
tiszteljétek a kimerült erõt!
Öreg fajló már, sokkal kényelmesebben
kell gondolkozni s táplálni mint elõbb.
Határkõ, mely szép múlt után a kétes
jövõt mutatja; vagy bankár, aki
bár csõd szélén áll, még mindig negédes:
"Kis kölcsönnel lehet még tartani!"
S mikor ötven: az õsz érett gyümölcse,
mit megráz s földreejt a gyönge szél;
ereje nincs, hogy mit igér, betöltse, -
mint vén csibész, mindig csak szóbul él.
Rokkant harcos: kezében tört a lándsa;
kalász: viharban meghajlik konyán;
gyönyörü múlt derengõ délibábja;
lenyugvó nap az élet alkonyán.
Hatvan: nagyitó kell - szavamra mondom! -
hogy észrevetted; nem e földre való.
Ujabb tíz év: és szilfid, tünde fantom,
vagy régi hang, beteg és elhaló.
Nyolcvan: finom, tünõ barázda; ködben
szálló madár vet ily árnyat felém;
végre mikor száz éves: égberöppen
és elpihen az istenek ölén.
|
delma, 18:27
|
|
|
|
| 2008. prilis 15., kedd |
|
|
0 |
|
|
|
delma, 19:13
|
|
|
Vágyad a vágyam
Egyetlen vágyam van:
hogy éjjel az ágyamban
– lágyan átkarolva,
fejedet vállamra hajtva –
álmod boldog legyen.
S álmodban ne kelljen
keresned az annyira vágyott,
meg nem lelt boldogságot.
|
delma, 18:50
|
|
|
|
delma, 12:58
|
|
|
Bábu vagy. Ott heversz, ahol hagytak. Magadtól csak szobahõmérsékleten létezel, a testmeleget más ölelésével veszed át. Hagyod magad, de sosem kezdeményezel, pedig vágysz rá. Folyamatosan valaki érintésére van szükséged, hogy biztos legyél benne, hogy létezel. Hogy valaki számára létezel... Játék mackóként csak ha épp olyanjuk van, akkor foglalkoznak veled, nem tolakodsz érte, hagyod a helyet a többi mackónak. Létszámnövekedéssel arányosan csökken a fontosságérzeted. Ha megkapod, felírod a nagy táblára, hogy kihez lehet legközelebb menni, hátha ad megint.
És a kétirányú forgalommal mi lesz? :DD
|
delma, 12:53
|
|
|
|
| 2008. prilis 14., htf |
|
|
0 |
|
|
|
delma, 13:32
|
|
|
Tépj egy számot! és állj be a sorba! :-)))) A sorvégén meg van üres hely! :-))))
|
delma, 13:10
|
|
|
|
delma, 7:42
|
|
|
Ohran Veli Kanik: Macska-vers
Utunk másfelé visz, nem illünk össze,
te a hentes cicája vagy, én utca macskája,
cinezett tálban van a te ételed,
az enyém oroszlán-szájban,
te álmodban szeretkezel, én csak csontot látok.
De nem lehet könnyû a te dolgod se, testvér,
nem könnyû neked se
Isten minden áldott napján nyalakodni.
(Kónya Lajos fordítása)
|
delma, 6:15
|
|
|
Szobámban – hogy értelmet adjon
Neki – mindig legyen egy asszony,
Egy cica a könyvek között,
S mindig baráti szó marasszon;
Mert nem élhetek nélkülök.
|
delma, 6:12
|
|
|
Nichita Stanescu: Vers
Mondd csak, ha elkapnálak egyszer
és megcsókolnám a talpadat,
ugye, sántikálnál egy ideig,
mert félnél, hogy széttiprod a csókom?
|
delma, 6:10
|
|
|
|
| 2008. prilis 10., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
|
delma, 14:50
|
|
|
"Beszédünk felépítõ egységei a szavak, amelyeknek értelme mindig a szövegkörnyezettõl, és az egyén értelmezésétõl függ"
Figyelem!!!! Fontos információ: szeretni mentem. :DDDDD
Mivel a hétvégét kibéreltem, a naplóm magánéleti ügyek miatt ZÁRVA. Nyitás, hétfõn reggel 6 órakor :P
|
delma, 14:30
|
|
|
Ezt akarom.
Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban tapadva, átkosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Epében, könnyben és mézben,
Halálosan, tudatosan
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
Ilyen nagy, halk, lelki vészben
Legyek majd csontváz, víg halott.
Elfogyni az ölelésben:
Ezt akarom.
|
delma, 11:48
|
|
|
Ahogyan a hátadhoz simultam
Ahogyan a hátadhoz simultam nem láttalak! Éreztem a várakozás, vonzódás, könyörgõ fesztelenségét, a vágytól pirultam! Rohant a vérem, menekült a csókom, megállt a tarkódon.
Nem láttalak. Csak hallottam nyögésed, szorítottalak és rohant a csókom körbe-körbe a tarkódon... vonagló testedet szorítva erõsen, félve, hogy elijeszt az ajkam, ölelésem.
Aztán csak a hangok halk, majd erõsödõ kéjek... feszülõ tested melege szorult hozzám remegve... titkai az éjnek. Izzó vas az olajban keményre edzõdik
forró, szinte éget a sóhajod! Hirtelen megmarkol kezed remegés, ájulás, halál, újjászületés.Hol jártál? - lassú éledés az ágyban - csak egy csók volt a tarkódon... én mást nem csináltam.
|
delma, 11:44
|
|
|
“A társasági élet a hiúság vására.” (Tatiosz) no comment :-))))
|
delma, 10:50
|
|
|
“A sokarcúság ellentmondása. Az ember másokban az egyértelmûséget kedveli, mégis szívesebben viseli a felismerhetetlenség százszínû ábrázatát.” (Tatiosz)
|
delma, 10:49
|
|
|
Kosztolányi Dezsõ: Kétségbeesés
Várom, hogy asztalunkat megterítsék,
s leszedjék.
Várom, hogy érkezzék s elmenjen innen
a vendég.
Egy tárgyat figyelek, egy furcsa, nem-várt
ajtónyitást, egy gombot, vagy egy szempárt.
Ezer darabra törtelek, te tág,
elbírhatatlanul-zavart világ.
Jobb is nekem nem nézni az egészbe,
belefogózni egy-egy csonka részbe
és állni ottan,
jéggé fagyottan.
Mert idegen és õrült az egész,
de nyájas és rokon velem a rész
|
delma, 10:45
|
|
|
|
delma, 10:37
|
|
|
“Ne hazudj, ne lopj, ne csalj és ne igyál.
De ha hazudsz, hazudj kegyesen,
Ha lopsz, lopj csókot édeset,
Ha csalsz, csalj mosolyt az arcára,
Ha iszol, idd a kedvesed minden szavát.”
|
delma, 10:36
|
|
|
|
| |
