| 2008. prilis 8., kedd |
|
 |
0 |
|
|
|
delma, 20:15
|
|
|
|
delma, 14:36
|
|
|
A szemet-szemért küzdelemben végül mindenki megvakul.
|
delma, 14:31
|
|
|
Vágyaid mutatják legpontosabban ki vagy. :-)))))
|
delma, 14:26
|
|
|
|
delma, 14:16
|
|
|
A patak és a szikla összecsapásakor a patak kerül ki gyõztesen. Nem az ereje, hanem a kitartása miatt.
|
delma, 14:15
|
|
|
|
delma, 14:13
|
|
|
Néha az életben, te találsz egy különleges barátot.
Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak.
Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni.
Valaki, aki meggyõz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd.
Ez az örök barátság.
|
delma, 14:09
|
|
|
|
delma, 7:30
|
|
|
Ha elõször nem érsz el, csak tarts ki bátran. Ha itt nem találsz, keress meg ott. Valahol megállok, és várok rád./ Whitmann
|
delma, 5:23
|
|
|
A legerõsebb ajtóhoz is csak egyetlen kicsiny kulcsra van szükség/ Charles Dickens
|
delma, 5:12
|
|
|
Mindig
Nyújtottad a kezed
Híd volt nekem
Egyik embertõl
A másikig
Jutottam kezeden
Mindig
Nyitottad a szemed
Szemed volt szemem
Egyik gyönyörtõl
A másikig
Kísért a Szerelem
Mindig
Hallottam a hangod
Hangod volt a szavam
Veled nem
Maradhattam
BOLDOGTALAN
|
delma, 4:58
|
|
|
|
| 2008. prilis 7., htf |
|
|
0 |
|
|
A megbocsájtásról mégegyszer
Neked még azt is megbocsátom,
hogy nincs mit megbocsátanom,
kegyetlenül jó vagy te hozzám,
a jóságod már fájdalom,
neked még azt is megbocsátom,
hogy vak gyanusításaim
miatt én bûnhõdöm, felõröl
a magam-fabrikálta kín,
neked még azt is megbocsátom,
hogy szüntelen kedvembe jársz
s már nem tudom, mi ejt karomba:
odaadás, vagy megadás,
neked még azt is megbocsátom,
hogy már e csöpp kétség miatt
még selymes szóval símogatni
rendelt sorom is vádirat,
neked még azt is megbocsátom,
hogy tiszta vagy, mint ... Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy tisztaságod
csak úgy hiszem, ha piszkolom,
mert égi már e tisztaság, hogy
földibb legyen - szennyezni kell.
Neked még azt is megbocsátom,
hogy megcsallak valakivel.
Baranyi Ferenc élte meg így
|
delma, 21:01
|
|
|
A régi boldogság helyét halott csend vette át. De nézd csak, amott zöld hajtás ütötte fel a fejét a romok között... az új, jobb élet kezdetének jele??? Mesélj?
|
delma, 20:24
|
|
|
ELÉGIA A VETKÕZÉSRÕL
Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkõzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
minden tájnál szebb földövet takar.
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
Fûzõdre régtõl féltékeny vagyok,
de megnyugtató, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipõdet rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört, noha
a kísértet is vászoningben jár,
de fõleg égnek nem a hajam áll.
Engedd szabaddá szeretõd kezét,
hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! Frissen fölfedezett
földem, melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám, országom, hol mohó
kényúr vagyok, egyeduralkodó,
s boldog pionír, miközben sötét
kincseskamrádon ujjam a pöcsét.
A lélek úgy teljes, ha testtelen,
s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
mintha Atlanta kincseket hajít,
s a bolond férfi szeme ottragad
gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,
ami képkeret, könyvön díszkötés,
amatõr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípõ, mell:
a szeretõnek a nõ teste kell.
A bûn nem bûn, és itt nem incseleg
az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj tõlem, ahogy
föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.
Mezítelenül is gondoskodom rólad,
vagy nem elég egy férfi takarónak?
|
delma, 19:40
|
|
|
Semmi sem kíván több tapintatot, mint az igazság; Elmondásához ugyanannyi hozzáértés kell, mint az elhallgatásához. /Gracian/
|
delma, 12:17
|
|
|
Ragadd meg a pillanatot!
/Horatius/
|
delma, 12:10
|
|
|
Gyanakvással tele, kinek rossz a lelkiismerete.
/Cato/
|
delma, 12:07
|
|
|
Ragadd meg a pillanatot!
/Horatius/
|
delma, 12:04
|
|
|
Élni elõször itt e világon
s élni utolszor.
Látni a földet, látni csak egyszer
és soha többé.
Állni a fényben, inni meg enni,
csókba fürödni.
Nézni a kék nefelejcset a szélben,
barna göröngyön.
Érezni a gondolatok ragyogását
barna fejemben.
Menni a hegyre az éter elébe,
völgybe leszállni.
Lélekzeni, fölkiabálni rajongva
az égre, napra.
Aztán egyszerre vad zuhanással
összeomolni.
|
delma, 12:00
|
|
|
|
delma, 11:43
|
|
|
|
| 2008. prilis 6., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
Krepsz Ági: Kincsem
Kerestem valamit, amióta élek
Érzéseket, értékeket
Szellemi, testi-lelki
Azonos hullámhosszokon.
Próbáltam adni és kapni
Sikerrel és sikertelenül
Ez volt a tanítás, meglátni
Hogyan nem élhetek helytelenül.
Kerestem Valakit, amióta élek
Azonos érzésekkel, értékekkel
Szellemi, testi-lelki
Azonos hollámhosszokkal.
Próbáltam adni és kapni
Sikerrel és sikertelenül
Ez volt a tanítás, meglátni
Hogyan nem élhetek helytelenül.
Most, amikor életem derekán
Járom a tapasztalatszerzés útját
Találtam meg azt
Amit mindíg is kerestem!
Az érzést, az értéket
A szellemi, testi-lelki
Azonos hollámhosszokon
Való ÉLET-et.
Mindíg is tudtam! Bizonyosan!
Hogy ez nem idea és álom
Hûségemért ömagamhoz, teljesül
Amit oly régóta vágyom!
Veled találkoznom Kincs!
Ezerévek óta vágyott érték!
S ha más nem óvta e Kincset
Nem ismerte fel e Kincs értékét!
Meg kell köszönjem
Hogy ?maradtál? nekem!
Hogy találkoztál velem
S megengedted nekem
Hogy megismerhesselek
Hogy elmondhassam
Hogy mióta eszemet tudom
Téged vágytalak s vártalak,
De el nem érhettelek
Meg nem ismerhettelek
Meg nem kaphattalak
Mert, még mindketten
Mást próbáltunk...
Mást tanultunk...
Azért, hogy meglegyen
A Tapasztalatunk...,
Hogy a megtalált értéket
Értékén ismerjük fel
És értékén tartva
Tudjuk és ismerjük el!
Amit én mondhatok
- S, ha megkérnél
Meg is ígérném -
Nagyon, nagyon, nagyon
Óhajtom és vágyom
A megtalált álmom
Az érzést
A szellemi, testi-lelki
Azonos hollámhosszokon
Való életet, értéket
Vigyázni, óvni, féleteni
És gondoskodni róla!!!
E kincs nagy érték nekem!
Teljesen eggyé válik velem
Hajlandó vagyok tehát
Én is eggyé lenni...
Olyan kincset találtam
Aki minden és bármi más
Értéket felülmúl
Van benne sok önmagambul
S, mi hiányzik belõlem
Ott van Tebenned
Remélem, hogy Tiéd
Meglelhetõ bennem.
Kiegészíteni egymást
Mily gyönyörû játék
Ezt hívják ?ÉLET-nek?
Értelmes végzetnek...
Félisten vagy nekem!
S csak azért fél
Mert Te is hibáztál...
Épp úgy, mint én,
De az Istenem vagy!
Akit megérthetek
Aki megért engem
Megértve lenni... - mindketten.
Az örök Nõm vagy!
De lehetek- e én az örök Férfid?
Megkéred- e lelkem?Megkéred- e testem?
Ha megkérnéd...
Én bizonyosan
Igent mondanék,
Mert ahogyan én látom
E kapcsolat már régen kész!
Én megkérem Lelked...
Megkérem Tested...
Szellemed...
S ha az enyém vagy
Légy nekem még, még és még...!
LÉGY NEKEM ÖRÖKKÉ!
:-)
|
delma, 15:58
|
|
|
“Képzelõerõnket kárpótlásul kaptuk azért, amik nem lehettünk, humorérzékünket pedig, hogy vigasztalódjunk afelett, amik lettünk. ” :-)))
|
delma, 14:59
|
|
|
“A legfontosabb dolog: nem szabad abbahagyni a kérdezõsködést.”
|
delma, 14:51
|
|
|
“Ha csak az ismert dolgok érdekelnének, lakatosnak mentem volna.”
|
delma, 14:51
|
|
|
“Nem vagyok különösebben tehetséges. Csupán szenvedélyesen kíváncsi.”
|
delma, 14:50
|
|
|
“Egy bókból két hónapig is elélek.” :-)))
|
delma, 14:47
|
|
|
|
delma, 11:55
|
|
|
Ne légy a börtönöm...
Hát láss olyannak, amilyen valóban vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed csak a részt látta bennem, és a jóban, mely részem, ismerni vélt engemet. Álmoddal mértél; én az álmodónak mit mondhatok? Ne légy a börtönöm! Csalódtál, de ne tarts engemet csalónak, amiért álmaidhoz nincs közöm.
Szabédi László
|
delma, 11:48
|
|
|
Polyamory
A görög POLY ("több") és a latin ÁMOR ("szerelem") szavak 70-es években keletkezett összevonásával a POLYAMORY azon emberek érzelmi beállítottságát, családeszméjét, illetve magánéleti gyakorlatát jelöli, akik õszintén bevallva több odaadó szerelmi és/vagy elkötelezett családi viszony kialakítására nyitottak egyszerre (idõben párhuzamosan) hasonló beállítottságú, családeszméjû, illetve magánéletû társakkal. A fogalom a romantika szabadságára vonatkozik, és nem jelent sem könnyelmûséget, sem hajlandóságot group- (többes-), swinging (párcserés) vagy azonos nemûek közötti szexre -- e társítások a megszokott férfiközpontúság és az ehhez szükséges monogámia/többnejûség erõs testiségre koncentrálásának köszönhetõk. A szónak nincs magyar megfelelõje, leginkább tártszerelemûségnek (mint tártszerelmû érzés/ember, tártcsaládos életforma/szülõk) lehetne fordítani, szóalakban elhatárolódva az egy pár szabadságát szexuális téren megvalósító nyitott házasságtól, illetve a többszörös házasságkötést egy nemnek (szinte csak férfiaknak) megengedõ poligámiától.
A polyamory családilag részleges anyaközpontúságot eredményez, melynek társadalmi szintjén nincs (kötelezõ) monogámia, esetleg többférjûség van; ezért a gyermekek apaági származása ismeretlen, az apaság intézménye pedig nem létezik; az életük végéig szülõi klánjukat (anyai rokonságukat) segítõ férjek csak éjszakára ("sétaházasság" keretében) mennek át más klánokhoz tartozó feleségeikhez; ezért a férfiak nem saját gyermekeik eltartását/nevelését segítik; ezáltal szexuálisan szabadok maradhatnak, és nem kényszerülnek versengésre, vagyongyûjtésre és erõszakra; így szükségtelenné válik a hierarchia; továbbá érdek sem keletkezik távol tartani a nõket a természetes (genetikai) párválasztás és a biztonságos (szociális) utódlás lehetõségeitõl.
|
delma, 11:20
|
|
|
|
| |
