| 2008. prilis 7., htf |
|
 |
0 |
|
|
A megbocsájtásról mégegyszer
Neked még azt is megbocsátom,
hogy nincs mit megbocsátanom,
kegyetlenül jó vagy te hozzám,
a jóságod már fájdalom,
neked még azt is megbocsátom,
hogy vak gyanusításaim
miatt én bûnhõdöm, felõröl
a magam-fabrikálta kín,
neked még azt is megbocsátom,
hogy szüntelen kedvembe jársz
s már nem tudom, mi ejt karomba:
odaadás, vagy megadás,
neked még azt is megbocsátom,
hogy már e csöpp kétség miatt
még selymes szóval símogatni
rendelt sorom is vádirat,
neked még azt is megbocsátom,
hogy tiszta vagy, mint ... Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy tisztaságod
csak úgy hiszem, ha piszkolom,
mert égi már e tisztaság, hogy
földibb legyen - szennyezni kell.
Neked még azt is megbocsátom,
hogy megcsallak valakivel.
Baranyi Ferenc élte meg így
|
delma, 21:01
|
|
|
A régi boldogság helyét halott csend vette át. De nézd csak, amott zöld hajtás ütötte fel a fejét a romok között... az új, jobb élet kezdetének jele??? Mesélj?
|
delma, 20:24
|
|
|
ELÉGIA A VETKÕZÉSRÕL
Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkõzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
minden tájnál szebb földövet takar.
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
Fûzõdre régtõl féltékeny vagyok,
de megnyugtató, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipõdet rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört, noha
a kísértet is vászoningben jár,
de fõleg égnek nem a hajam áll.
Engedd szabaddá szeretõd kezét,
hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! Frissen fölfedezett
földem, melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám, országom, hol mohó
kényúr vagyok, egyeduralkodó,
s boldog pionír, miközben sötét
kincseskamrádon ujjam a pöcsét.
A lélek úgy teljes, ha testtelen,
s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
mintha Atlanta kincseket hajít,
s a bolond férfi szeme ottragad
gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,
ami képkeret, könyvön díszkötés,
amatõr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípõ, mell:
a szeretõnek a nõ teste kell.
A bûn nem bûn, és itt nem incseleg
az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj tõlem, ahogy
föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.
Mezítelenül is gondoskodom rólad,
vagy nem elég egy férfi takarónak?
|
delma, 19:40
|
|
|
Semmi sem kíván több tapintatot, mint az igazság; Elmondásához ugyanannyi hozzáértés kell, mint az elhallgatásához. /Gracian/
|
delma, 12:17
|
|
|
Ragadd meg a pillanatot!
/Horatius/
|
delma, 12:10
|
|
|
Gyanakvással tele, kinek rossz a lelkiismerete.
/Cato/
|
delma, 12:07
|
|
|
Ragadd meg a pillanatot!
/Horatius/
|
delma, 12:04
|
|
|
Élni elõször itt e világon
s élni utolszor.
Látni a földet, látni csak egyszer
és soha többé.
Állni a fényben, inni meg enni,
csókba fürödni.
Nézni a kék nefelejcset a szélben,
barna göröngyön.
Érezni a gondolatok ragyogását
barna fejemben.
Menni a hegyre az éter elébe,
völgybe leszállni.
Lélekzeni, fölkiabálni rajongva
az égre, napra.
Aztán egyszerre vad zuhanással
összeomolni.
|
delma, 12:00
|
|
|
|
delma, 11:43
|
|
|
|
| 2008. prilis 6., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
Krepsz Ági: Kincsem
Kerestem valamit, amióta élek
Érzéseket, értékeket
Szellemi, testi-lelki
Azonos hullámhosszokon.
Próbáltam adni és kapni
Sikerrel és sikertelenül
Ez volt a tanítás, meglátni
Hogyan nem élhetek helytelenül.
Kerestem Valakit, amióta élek
Azonos érzésekkel, értékekkel
Szellemi, testi-lelki
Azonos hollámhosszokkal.
Próbáltam adni és kapni
Sikerrel és sikertelenül
Ez volt a tanítás, meglátni
Hogyan nem élhetek helytelenül.
Most, amikor életem derekán
Járom a tapasztalatszerzés útját
Találtam meg azt
Amit mindíg is kerestem!
Az érzést, az értéket
A szellemi, testi-lelki
Azonos hollámhosszokon
Való ÉLET-et.
Mindíg is tudtam! Bizonyosan!
Hogy ez nem idea és álom
Hûségemért ömagamhoz, teljesül
Amit oly régóta vágyom!
Veled találkoznom Kincs!
Ezerévek óta vágyott érték!
S ha más nem óvta e Kincset
Nem ismerte fel e Kincs értékét!
Meg kell köszönjem
Hogy ?maradtál? nekem!
Hogy találkoztál velem
S megengedted nekem
Hogy megismerhesselek
Hogy elmondhassam
Hogy mióta eszemet tudom
Téged vágytalak s vártalak,
De el nem érhettelek
Meg nem ismerhettelek
Meg nem kaphattalak
Mert, még mindketten
Mást próbáltunk...
Mást tanultunk...
Azért, hogy meglegyen
A Tapasztalatunk...,
Hogy a megtalált értéket
Értékén ismerjük fel
És értékén tartva
Tudjuk és ismerjük el!
Amit én mondhatok
- S, ha megkérnél
Meg is ígérném -
Nagyon, nagyon, nagyon
Óhajtom és vágyom
A megtalált álmom
Az érzést
A szellemi, testi-lelki
Azonos hollámhosszokon
Való életet, értéket
Vigyázni, óvni, féleteni
És gondoskodni róla!!!
E kincs nagy érték nekem!
Teljesen eggyé válik velem
Hajlandó vagyok tehát
Én is eggyé lenni...
Olyan kincset találtam
Aki minden és bármi más
Értéket felülmúl
Van benne sok önmagambul
S, mi hiányzik belõlem
Ott van Tebenned
Remélem, hogy Tiéd
Meglelhetõ bennem.
Kiegészíteni egymást
Mily gyönyörû játék
Ezt hívják ?ÉLET-nek?
Értelmes végzetnek...
Félisten vagy nekem!
S csak azért fél
Mert Te is hibáztál...
Épp úgy, mint én,
De az Istenem vagy!
Akit megérthetek
Aki megért engem
Megértve lenni... - mindketten.
Az örök Nõm vagy!
De lehetek- e én az örök Férfid?
Megkéred- e lelkem?Megkéred- e testem?
Ha megkérnéd...
Én bizonyosan
Igent mondanék,
Mert ahogyan én látom
E kapcsolat már régen kész!
Én megkérem Lelked...
Megkérem Tested...
Szellemed...
S ha az enyém vagy
Légy nekem még, még és még...!
LÉGY NEKEM ÖRÖKKÉ!
:-)
|
delma, 15:58
|
|
|
“Képzelõerõnket kárpótlásul kaptuk azért, amik nem lehettünk, humorérzékünket pedig, hogy vigasztalódjunk afelett, amik lettünk. ” :-)))
|
delma, 14:59
|
|
|
“A legfontosabb dolog: nem szabad abbahagyni a kérdezõsködést.”
|
delma, 14:51
|
|
|
“Ha csak az ismert dolgok érdekelnének, lakatosnak mentem volna.”
|
delma, 14:51
|
|
|
“Nem vagyok különösebben tehetséges. Csupán szenvedélyesen kíváncsi.”
|
delma, 14:50
|
|
|
“Egy bókból két hónapig is elélek.” :-)))
|
delma, 14:47
|
|
|
|
delma, 11:55
|
|
|
Ne légy a börtönöm...
Hát láss olyannak, amilyen valóban vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed csak a részt látta bennem, és a jóban, mely részem, ismerni vélt engemet. Álmoddal mértél; én az álmodónak mit mondhatok? Ne légy a börtönöm! Csalódtál, de ne tarts engemet csalónak, amiért álmaidhoz nincs közöm.
Szabédi László
|
delma, 11:48
|
|
|
Polyamory
A görög POLY ("több") és a latin ÁMOR ("szerelem") szavak 70-es években keletkezett összevonásával a POLYAMORY azon emberek érzelmi beállítottságát, családeszméjét, illetve magánéleti gyakorlatát jelöli, akik õszintén bevallva több odaadó szerelmi és/vagy elkötelezett családi viszony kialakítására nyitottak egyszerre (idõben párhuzamosan) hasonló beállítottságú, családeszméjû, illetve magánéletû társakkal. A fogalom a romantika szabadságára vonatkozik, és nem jelent sem könnyelmûséget, sem hajlandóságot group- (többes-), swinging (párcserés) vagy azonos nemûek közötti szexre -- e társítások a megszokott férfiközpontúság és az ehhez szükséges monogámia/többnejûség erõs testiségre koncentrálásának köszönhetõk. A szónak nincs magyar megfelelõje, leginkább tártszerelemûségnek (mint tártszerelmû érzés/ember, tártcsaládos életforma/szülõk) lehetne fordítani, szóalakban elhatárolódva az egy pár szabadságát szexuális téren megvalósító nyitott házasságtól, illetve a többszörös házasságkötést egy nemnek (szinte csak férfiaknak) megengedõ poligámiától.
A polyamory családilag részleges anyaközpontúságot eredményez, melynek társadalmi szintjén nincs (kötelezõ) monogámia, esetleg többférjûség van; ezért a gyermekek apaági származása ismeretlen, az apaság intézménye pedig nem létezik; az életük végéig szülõi klánjukat (anyai rokonságukat) segítõ férjek csak éjszakára ("sétaházasság" keretében) mennek át más klánokhoz tartozó feleségeikhez; ezért a férfiak nem saját gyermekeik eltartását/nevelését segítik; ezáltal szexuálisan szabadok maradhatnak, és nem kényszerülnek versengésre, vagyongyûjtésre és erõszakra; így szükségtelenné válik a hierarchia; továbbá érdek sem keletkezik távol tartani a nõket a természetes (genetikai) párválasztás és a biztonságos (szociális) utódlás lehetõségeitõl.
|
delma, 11:20
|
|
|
A meggyõzés, titokzatos és félelmetes fegyver. Azoknak a kezében, akik tudják a "forszát", olyan erõvé válhat, amely rákényszeríthet bennünket, hogy látszólag ésszerûtlen és meglepõ módon cselekedjünk…
|
delma, 9:12
|
|
|
TÍZ LÉPCSÕ
Szórd szét kincseid - a gazdagság légy te magad.
Nyûdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaiad - az erõ legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
üzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.
Weöres Sándor
|
delma, 6:40
|
|
|
Az élet problémájának megoldását e probléma eltûnése jelenti.
WITTGENSTEIN
|
delma, 6:35
|
|
|
Engem senki sem ismer...
Hazudok mindenkinek? Vagy csak mások elõtt hallgatok?
Azt mondom, amit én akarok, vagy amit hallani akartok?
Arról szól az életem, hogy megfeleljek másoknak?
Vagy csak azt teszem, ami fontos nekem, de a többiekre károsak?
Egyáltalán az is titok, hogy mit tudok, még magamnak is?
De lehet, hogy rajtam kívül mindenki látja, még a vak is.
Tervezem a jövõt, s büszke vagyok, hogy már a haláltól sem félek.
De a múltra visszatekintve látom: csoda, hogy még élek.
Megvan nekem minden, ami kell a boldogsághoz,
Te is fel tudod sorolni anélkül, hogy kicsit is gondolkozz:
Család, barátok, haverok. Egyedül csaj nincs.
Így az ékszerdobozból õ az utolsó hiányzó kincs.
Mégse lehetne okom a panaszra, de van egy gond.
Ott fúrja az agyam, ami minden eddigit elront.
Ki vagyok én? Mit akarok? – kérdezem magamtól
Mégis arra várok, hogy helyettem majd más válaszol.
Engem senki sem ismer, még én magam se.
Saját magamra nem mondhatom, hogy õszinte.
Mások azért írnak, mert így fejtik ki mit éreznek,
És ha azt hiszitek én is, akkor velem együtt tévedtek.
Rájöttem nekem írnom kell, hogy mindent lássak.
Így kell óvnom magam, hogy ne omló hegyre másszak.
Leírva látom csak, hogy ha rossz útra tévedek,
S végre belátom, ha vétkezek.
Õszintének kell lennem mind magammal, mind másokkal szemben!
Hisz csak így lehetek biztos, hogy minden rendben.
Meg kell ismernem önmagam és akkor megismerhetnek mások.
S majd csak ezután hihetem el, hogy a tükörben az van akit látok.
Tamás Attila
|
delma, 6:32
|
|
|
|
| 2008. prilis 5., szombat |
|
|
0 |
|
|
|
delma, 19:08
|
|
|
A szeretet nélküli kötelességtudat: kedvetlen.
A szeretet nélküli felelõsség : figyelmetlen.
A szeretet nélküli igazság : kemény.
A szeretet nélküli okosság : gõgös.
A szeretet nélküli barátságosság : hûvös.
A szeretet nélküli rend : kicsinyes.
A szeretet nélküli hatalom : kíméletlen.
A szeretet nélküli birtoklás : fösvény.
A szeretet nélküli adakozás : képmutató.
A szeretet nélküli vallásosság : bigott.
A szeretet nélküli hit : vakbuzgó.
A szeretet nélküli remény : fanatikus.
A szeretet nélküli élet :... értelmetlen !
|
delma, 17:05
|
|
|
Ha valaki belép az életedbe, hagyd. Köszöntsd, bárki is az, élvezd, amit hoz, még ha csak rövid idõre is. Ha menni akar, engedd. Értsd meg, hogy a távozása nem tõled függ, egyszerûen eljött az ideje.
|
delma, 9:11
|
|
|
A féltékenység legjobb gyógymódja, ha megbizonyosodunk arról,
amitõl annyira féltünk, ezzel ugyanis vége az életnek
vagy vége a szerelemnek. Keserû orvosság, de még mindig szelídebb,
mint a kétség és a gyanú.
(Francois de la Rochefoucauld)
|
delma, 8:33
|
|
|
"...az ingerek ingere ez a felzaklató, változatos, veszélyes, komor és gyakran napfényben izzó lét! Élni - ez kaland, s bármilyen párton vagytok is, az életnek ez a jellege mindig megmarad!"
|
delma, 7:19
|
|
|
Játszom
Játszom,
az életem egy szerep,
talán végig kell játszanom
egy egész életet.
Csak színész vagyok
az Élet címû filmben,
pedig a forgatókönyvet
sem értem.
Pózolok,
mert megírták nekem,
Mosolygok,
mert így szól a szerepem.
Egy álarc mögé rejtem
igazi valómat,
Statisztaként játszom
önmagamat.
És a film tovább pereg,
játszanom kell, amíg lehet.
Amíg bírom...
Ócska szappanopera,
ez a végzetem,
pedig nem akarom,
hogy így legyen.
Hazudok...
mindenkinek, saját magamnak,
Üvöltve
zokogok az üres falaknak.
Talán a könnyek is hazugok,
hisz a szavaim is azok.
Az egész csak színjáték,
átverés,
Õszintétlen "ajándék",
tévedés.
A nézõtér megtelt,
rám figyel a világ,
én pedig csak játszom
tovább...
|
delma, 7:06
|
|
|
|
| 2008. prilis 4., pntek |
|
|
0 |
|
|
|
delma, 19:46
|
|
|
Öngúny (vagy férfi bosszantó?)
Miért kellett, hogy az utamba kerülj?
Miért engedtem, hogy lelkembe merülj?
Hisz többet ártottam magamnak veled,
Mint fülemnek a helikopterek.
A helikopter zaj, mégis értelmes,
De az, ami köztünk zajlik, gyötrelmes!
S az igazi bûnös, igen én vagyok,
Az ostobák holdja, fejemen ragyog.
Hogy hihettem, akár egyetlen szavad?
Mikor te is csak egy, önzõ ember vagy!
És hazug, hazug a végtelenségig,
Mit tudtam mindig, az utolsó vérig.
Miért, hogy becsapja magát minden nõ?
Pedig, tudja a hímrõl, hogy mily önzõ!
Miért kell hinnünk a sunyi szavaknak?
Amik csendben, a vesztünkbe zavarnak?
Férfi, a lába közt hordja az eszét!
S mi vesszük eszünket, egy „húscafatért”?
Önként mondtam, le róla már régen,
Eddig jól bírtam, most mit tökörésszek?
Asszony: észt, szívet, lelket ott ne keress
Hol férfi megfordul, ott Te csak nevess!
Kellessd magadat rafinált szelíden.
De szavait, mindig osszad ezerrel!
Hinni csakis a kisgyermeknek szabad,
Úgy két éves korig, addig nem ravasz!
Lányaid tanítsd, örök igazságra,
Férfi szó nem más, csak hazugság vára!
/Zzky Zsana/
Akinek humora van, az mindent tud, akinek nincs az mindenre képes!
Ez itt humor akart lenni! :-)
|
delma, 17:28
|
|
|
|
| |
