| 2008. prilis 5., szombat |
|
 |
0 |
|
|
|
delma, 19:08
|
|
|
A szeretet nélküli kötelességtudat: kedvetlen.
A szeretet nélküli felelõsség : figyelmetlen.
A szeretet nélküli igazság : kemény.
A szeretet nélküli okosság : gõgös.
A szeretet nélküli barátságosság : hûvös.
A szeretet nélküli rend : kicsinyes.
A szeretet nélküli hatalom : kíméletlen.
A szeretet nélküli birtoklás : fösvény.
A szeretet nélküli adakozás : képmutató.
A szeretet nélküli vallásosság : bigott.
A szeretet nélküli hit : vakbuzgó.
A szeretet nélküli remény : fanatikus.
A szeretet nélküli élet :... értelmetlen !
|
delma, 17:05
|
|
|
Ha valaki belép az életedbe, hagyd. Köszöntsd, bárki is az, élvezd, amit hoz, még ha csak rövid idõre is. Ha menni akar, engedd. Értsd meg, hogy a távozása nem tõled függ, egyszerûen eljött az ideje.
|
delma, 9:11
|
|
|
A féltékenység legjobb gyógymódja, ha megbizonyosodunk arról,
amitõl annyira féltünk, ezzel ugyanis vége az életnek
vagy vége a szerelemnek. Keserû orvosság, de még mindig szelídebb,
mint a kétség és a gyanú.
(Francois de la Rochefoucauld)
|
delma, 8:33
|
|
|
"...az ingerek ingere ez a felzaklató, változatos, veszélyes, komor és gyakran napfényben izzó lét! Élni - ez kaland, s bármilyen párton vagytok is, az életnek ez a jellege mindig megmarad!"
|
delma, 7:19
|
|
|
Játszom
Játszom,
az életem egy szerep,
talán végig kell játszanom
egy egész életet.
Csak színész vagyok
az Élet címû filmben,
pedig a forgatókönyvet
sem értem.
Pózolok,
mert megírták nekem,
Mosolygok,
mert így szól a szerepem.
Egy álarc mögé rejtem
igazi valómat,
Statisztaként játszom
önmagamat.
És a film tovább pereg,
játszanom kell, amíg lehet.
Amíg bírom...
Ócska szappanopera,
ez a végzetem,
pedig nem akarom,
hogy így legyen.
Hazudok...
mindenkinek, saját magamnak,
Üvöltve
zokogok az üres falaknak.
Talán a könnyek is hazugok,
hisz a szavaim is azok.
Az egész csak színjáték,
átverés,
Õszintétlen "ajándék",
tévedés.
A nézõtér megtelt,
rám figyel a világ,
én pedig csak játszom
tovább...
|
delma, 7:06
|
|
|
|
| 2008. prilis 4., pntek |
|
|
0 |
|
|
|
delma, 19:46
|
|
|
Öngúny (vagy férfi bosszantó?)
Miért kellett, hogy az utamba kerülj?
Miért engedtem, hogy lelkembe merülj?
Hisz többet ártottam magamnak veled,
Mint fülemnek a helikopterek.
A helikopter zaj, mégis értelmes,
De az, ami köztünk zajlik, gyötrelmes!
S az igazi bûnös, igen én vagyok,
Az ostobák holdja, fejemen ragyog.
Hogy hihettem, akár egyetlen szavad?
Mikor te is csak egy, önzõ ember vagy!
És hazug, hazug a végtelenségig,
Mit tudtam mindig, az utolsó vérig.
Miért, hogy becsapja magát minden nõ?
Pedig, tudja a hímrõl, hogy mily önzõ!
Miért kell hinnünk a sunyi szavaknak?
Amik csendben, a vesztünkbe zavarnak?
Férfi, a lába közt hordja az eszét!
S mi vesszük eszünket, egy „húscafatért”?
Önként mondtam, le róla már régen,
Eddig jól bírtam, most mit tökörésszek?
Asszony: észt, szívet, lelket ott ne keress
Hol férfi megfordul, ott Te csak nevess!
Kellessd magadat rafinált szelíden.
De szavait, mindig osszad ezerrel!
Hinni csakis a kisgyermeknek szabad,
Úgy két éves korig, addig nem ravasz!
Lányaid tanítsd, örök igazságra,
Férfi szó nem más, csak hazugság vára!
/Zzky Zsana/
Akinek humora van, az mindent tud, akinek nincs az mindenre képes!
Ez itt humor akart lenni! :-)
|
delma, 17:28
|
|
|
A választás lehetõssége....
"Két asztal. Két szék. Két tányér. Két ember. Két kanál. Két sors. Két falatozás. Két gombapaprikás.
Az egyik fenyõvargányából, a másik gyilkos galócából.
A két ember összekacsint. Mindketten valami nagyon finomat esznek.
Mégis csak az egyiket érdemes megkóstolni. De azt aztán nagyon. A másikat akkor sem, ha finom az illata... hiszen már rándul is össze az egyik arca...
A harmadik ember egyiket sem kóstolja meg. Ácsorog csorgó nyállal, de inkább száraz kenyérhéjat rág. Az könnyebben beszerezhetõ és legalább tuti. Nem akar úgy járni, mint az akinek éppen a torkára akad a lelkendezés a tányérja felett... Még örvendezik is, hogy sem a bonyolult fõzõcskével nem kell bajmolódnia, oda sem éghet, el sem sózhatja, és lám-lám, hiszen az a balga torzultképû amott még mérgezést is kapott a fáradalmaiért...
Hát nem is jut hozzá sosem a finom gombapörkölt élményéhez. (igaz a száraz kenyérhéjhoz gyakrabban... egészségére..)
És Te? Te tudsz és mersz-e választani?"
|
delma, 17:17
|
|
|
Együtt utazunk? :-) vagy lemaradtál? szólj! felveszünk!!! eggyel több vagy kevesebb...nekünk már nemszámit! :P
|
delma, 16:13
|
|
|
|
delma, 16:13
|
|
|
"Ha nincsenek ellenségeid és kritikusaid, akkor nem is vagy igazi egyéniség."
|
delma, 16:03
|
|
|
Lehet élni: veszekedve, apróságokba belekötve
Lehet élni: verekedve, vitázva és civakodva
Lehet élni: duzzogva és sértõdötten
Lehet élni: elfogadva a másikat
Lehet élni:a jót meglátva a tetteiben s nem keresni mögöttes szándékokat
Lehet élni: megértésben és nyugalomban
Lehet élni: szeretettel viszonyulva
Lehet élni: egy végtelen egyszerû ÉLETSZÖVETSÉGBEN
|
delma, 14:33
|
|
|
"A gyönyör hálóján vibrálok kifeszülve,
mozdulataidra rezzenek,
szemed sugár-fonala tart,
ha félrepillantasz, leesek. "
|
delma, 14:22
|
|
|
„Ne várd a holnapot, élvezd a mát!”
|
delma, 6:11
|
|
|
Azt mesélik, egy asszony azt álmodta, hogy a piacon betért egy teljesen új üzletbe és legnagyobb meglepetésére Istent találta a pult mögött.
- Mit árulsz itt? - kérdezte.
- Mindent, amit a szíved kíván - válaszolta Isten.
Alig mervén hinni a saját fülének, az asszony elhatározta, hogy a lehetõ legjobb dolgokat fogja kérni amit emberi lény csak kívánhat.
- Lelki békét, szeretetet és boldogságot, bölcsességet és félelemtõl való szabadságot akarok - mondta, majd kis idõ múlva még hozzátette -nem csak magamnak, hanem minden embernek a földön.
Isten mosolygott.
- Kedvesem, azt hiszem félreértettél - mondta. - Mi nem gyümölcsöt árulunk itt. Csak magokat.
|
delma, 6:06
|
|
|
„Szeretem a mosolyokat és a nevetést.
Ha valaki mosolyt szeretne saját életében, akkor annak tennie is kell érte valamit.
Hogy mit is? Természetesen nem haraggal, féltékenységgel, mohósággal vagy gyûlölettel, hanem szeretõ kedvességgel, nyitott szívvel és bizalommal.”
DALAI LÁMA
|
delma, 6:01
|
|
|
|
| 2008. prilis 3., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
"Legjobban attól fáj a pofon, kitõl simogatást várnál, kinek, ha visszaadnád, abba rögtön belehalnál!"
|
delma, 19:23
|
|
|
A vágyakozástól az élvezetig támolygok, és az élvezetben elepedek a vágyakozás után. (Goethe)
|
delma, 19:09
|
|
|
|
delma, 18:26
|
|
|
"Aki tud az alkot, aki nem, az kritizál" :-)
|
delma, 18:06
|
|
|
Szellemi pezsgõtabletta az én kis Naplócskám!
Ránk fér egy kisebb szellemi pezsgés ebben a kíméletlen csigavilágunkban. Nem célom az eget rengetõ filozófiai gondolatok közvetitése, mindössze azt akartam elérni, hogy megosszam Veletek szemléletmódomat, a világról alkotott képemet, kicsit diskuráljak, gondolkodjak arról, ami itt minket körbe vesz, amiben élünk, ami foglakoztat bennünket. Célom az is, hogy felrázzam ezt a kis világot, és pici fricskát küldjek egyes olvasóknak. De ez nem olyan nagy bûn :)
Ne kérdezd ki vagyok! Csak olvass, és ha van kedved, véleményezz :)
|
delma, 17:47
|
|
|
|
delma, 17:38
|
|
|
" Se életem,
sem halálom,
Míg fel nem derül a fény,
Valójában ki is vagyok én?" :)
|
delma, 16:25
|
|
|
Egy gondolat
"Egy gondolat ûz és hajt.
Csak kerüljem, ne lássam
a bajt!
Baj barátom
keblemre ölellek.
Gyere vigadjunk,
hisz téged is szeretlek!"
|
delma, 16:18
|
|
|
Figyelmes ajándék…
Egy férfi ajándékot akar venni a menyasszonya születésnapjára. Hosszú töprengés
után egy pár elegáns kesztyû mellett dönt. Mivel nem tudja a méretet, megkéri a
menyasszonya húgát, hogy menjen el vele a boltba, és próbálja fel a kesztyût,
mivel egyforma a méretük. Meg is veszi a pár kesztyût, a lány meg vesz magának
egy selyembugyit. Csomagolásnál az eladó elcserélte a kesztyût a bugyival, így a
menyasszony kapta a bugyit, a húga meg a kesztyût. A romantikus võlegény a
következõ levelet tette a csomagba, anélkül, hogy észrevette volna a cserét:
" Szerelmem! Ezt az ajándékot azért választottam Neked, mert tudom ,hogy nem
szoktál ilyet hordani, mikor este elmegyünk valahová. Ha a húgod nem segített
volna, a hosszúszárút választottam volna a gombokkal, de õ azt mondta, hogy ezt
könnyebb lehúzni. A színe finom, az eladónõ azt mondta ,hogy õ már három hete
visel ilyet, és még egyáltalán nem foltos. Menten meg is kértem, hogy próbálja
fel, és nagyon tetszett rajta. Kár, hogy nem lehetek ott, amikor elõször
felveszed, és szomorúsággal tölt el, hogy valaki más elõbb fogja rajtad
megtapintani, mint én. A használati utasítás szerint ne felejts el belefújni,
mielõtt elteszed, mert a viseléstõl egy kicsit mindig benedvesedik. Gondolj
arra, hányszor fogom megcsókolni a következõ évben. Remélem, felveszed nekem a
jövõ pénteken!
Szeretettel, Szerelmed.
|
delma, 16:14
|
|
|
"Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják õket, mert ez a szeretet ára."
|
delma, 6:28
|
|
|
"A testi sértésekrõl készíthetõ látlelet. Így az is megállapítható, hogy hány napon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy bántó mondatról, tettrõl, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésrõl, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belsõ vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?"
|
delma, 6:25
|
|
|
|
| 2008. prilis 2., szerda |
|
|
0 |
|
|
"A dolgok, amelyek neked vannak szánva, feléd gravitálnak."
|
delma, 19:31
|
|
|
"- Semmi sem tökéletes - sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: - Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és az egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetõsen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tõle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétõl különböznék. A többi lépés arra késztetne, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, elõcsalogatna a lyukamból. ...................
A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
- Légy szíves, szelídíts meg!- mondta
|
delma, 19:10
|
|
|
|
| |
