Altissima quaeque flumina minimo sono labuntur........
dallam, 9:24
2011. februr 10., cstrtk
0
dallam, 18:10
dallam, 18:09
2011. februr 9., szerda
0
Úgy érzem magam mint a mesében A nyughatatlan méhecske :))))
Azt a nyughatatlan méhecskét, amelyikrõl ezt a történetet írom, én már az õsszel is ismertem. Mégpedig nagyon akaratos és kötözködõ méhecskének ismertem. Õ még akkor is kint gubbaszkodott a dérvette õszirózsákon, mikor minden testvérkéje aludt már odabent a jó meleg kaptárban. - Én nem vagyok olyan álomszuszék, mint a többi - döngicsélte a hullatag virágbokroknak. - Egyik fülemüle szótól a másik fülemüle szóig úgyis nagyon hosszú az éjszaka. Bizony az õszirózsák is elmentek már mind aludni, mikor a nyughatatlan méhecske még mindig kint bujócskázott a zörgõ kórók közt. Utoljára is két öreg méhecskének kellett bekaroltatni a kaptárba. Belegyömöszölték egy viaszágyba és a fejéhez tettek egy kis mézes fazekat: - Ebbõl kortyanthatsz egyet-egyet, ha megszomjazol álmodban - mondták neki, azzal nyugodalmas jóéjszakát kívántak, becsukták a kaptár ajtaját és eltették magukat holnapra. Azt hitték, szegények, föl se ébrednek tavaszig, de biz a nyughatatlan méhecske nagyon hamar fölébresztette õket. Hányta-vetette magát az ágyban, forgolódott jobbra-balra, utoljára fölkelt és panaszos zümmögéssel csetlett-botlott a sötétben. - Hát téged mi lelt? - riadtak föl álmukból az öreg méhek. - Én már kialudtam magam - motoszkált a nyughatatlan méhecske az ajtó körül. - Azt hiszem, régen reggel van már. Az öreg méhek kikukucskáltak az ajtóhasadékon és azt mondták, még csak most van éjfél, alig aludtak egy-két órát. Igazuk is volt, mert még csak karácsony felé járt az idõ s az jelenti az éjfelet a méhek éjszakájában. - Mindegy az, én már nem vagyok álmos - veregette össze a szárnyait a nyughatatlan méhecske és kereste a kilincset. Az öreg méhek megint csak visszabújtatták az ágyába és álommézet kentek a szemére. - Ettõl majd mélyebben elalszik, mert ez leragasztja a szemét - takargatták be a virágszirom-paplannal és maguk is álomnak adták a fejüket. Egy-két órát aludt is a nyughatatlan méhecske jóízûen, Liliomos kertben járt álmában és aranyos napsugárban csillogtatta a szárnyait. Piros tulipán kelyhében is vendégeskedett és úgy kell lenni, hogy ott dörzsölhette le az álommézet a szemérõl, mert egyszerre megint fölneszelt az ágyban. - Fülemüle szót hallottam - osont ki az ágyból s nagy csendesen odalopakodott az ajtóhoz. Az ajtót bizony megrongálta egy kicsit a tél. Hó lepte, jeges esõ verte s akkora nyílás támadt rajta, hogy a nyughatatlan méhecske szépen ki bírt csisszanni. - Én vagyok a legfrissebb - döngicsélte kevélyen és repült egyenesen az ibolyacsárdába. Az ibolyacsárda azonban még csukva volt és a nyughatatlan méhecskének elmúlt a dúdolhatnékja. Dideregve nézett körül és szégyenkezve hallgatta a madárszót. Mert nem a fülemüle szólt, hanem a pipiske ugrált az országúton. - Kalács, kalács, kalács - kiabálta örvendezve, ha egy szem elhullott magot talált. - Zümm-zümm-zümm-zümm, jobb benn, mint künn - szomorkodott el a nyughatatlan méhecske és üres tarisznyával bandukolt vissza a kasba. Szundikált is egy kicsikét, de megint nyughatatlan volt az álma. Arra ébredt fel belõle, hogy a napsugár besüt a hasadékon. - De már ennek a fele se álom - készülõdött fel a nyughatatlan méhecske s megint kiment szerencsét próbálni. Nagy siettében rá is taposott a testvérkéire, de azok még csak meg se rebbentek, olyan mélyen aludtak. - A legkisebb a legfrissebb - dongott ki a nyíláson s most már nem szomorodott el, ahogy körülnézett. Enyhe szellõ cirókálta a szárnyát s röpítette egyenesen a cseresznyevirág-csárdába. Ott pedig szívesen fogadták, mert õ volt az elsõ vendég. Ezer csészikébõl kínálkozott felé a finom virágméz s õ bizony sorba kóstolta valamennyit. Kerekedett is olyan kedve, hogy alig bírt vele. - Majd megmutatom én, ki a legény a csárdában! - szálldosott egyik ágról a másikra. S bizonyosan meg is mutatta volna, ha a nagy dúskálódás közben egyszerre valami hideg csöpp nem hull a homlokára. - Nini, ki hajigálódzik itten? - tekintett föl a méhecske s nagyon elcsodálkozott, mikor látta, hogy mennyi cseresznyevirágszirom hull az égbõl. Az ám, csakhogy azok az égi virágszirmok hidegek voltak és ráfagytak a gyönge szárnyára. Tél apó visszafordult az ég peremérõl és haragosan rázta a szakállából a sûrû havat. Nem bírt vele a nyughatatlan méhecske, akárhogy rázta is a szárnyát s utoljára megdermedve hullott le a földre. A legkisebb a legoktalanabb - ezt döngicsélte utoljára. Jó szerencse, hogy én éppen akkor mentem végig a kerten és kiszabadítottam a hóból a nyughatatlan méhecskét. Fölszárítgattam a szárnyát, beletettem egy pohárba s most itt élesztgetem a napon. Ha föléled, visszaeresztem a testvérkéihez. De elõbb megígértettem vele, hogy soha többet az életben nem nyugtalankodik éjszakának idején.
dallam, 20:32
2011. februr 8., kedd
0
Tudom hogy T(J)é(g)-l-apó visszafordulhat...(bár minden széket eldugtam a házban...nehogy leüljön...) de a mai napra TAVASZT RENDELTEM :))))) ...bodzafát és kék eget, rajta csokros felleget.
Megrendelem(tem) jó elõre a virágot a mezõre, tél után a lomb-nyílást, betegségre gyógyulást.
És ha megle(tt)sz egy napon: bedob(tam)om az ablakon....
dallam, 8:07
Szavak, szavak csengenek,
a fülembe zengenek.
A fejembe belemásznak,
a lelkemben muzsikálnak.
Felröptetnek, fel az égbe,
aztán visznek tófenékre,
alagútba, dombra, hegyre,
varázsolnak a szívembe.
Szavak, szavak zengenek,
kincset érõ gyöngyszemek!...
dallam, 7:59
Varázspálcám suhogása felkelti a vidéket. A tél végi utazásra barátaim kísérnek.
Varázsigém hatalmával elaltatom a telet. Az ágakra rásuhintva ébresztem a rügyeket.
Virág nyílik ahol járok, ágak végén tipegek. Tündérszárnyam nyomában már ott virít a kikelet...
Egyszer a Nyár nagyon megharagudott az emberek országára. Azt mondta, hogy hálátlanok és nem becsülik meg, amit nékik ad, mindég többet szeretnének. Haragjában az egész országot odaajándékozta a Télkirálynak és megfogadta, hogy többé be nem teszi ide a lábát.
A Télkirály megörült a dolognak, hamar elfoglalta az emberek országát, berendezkedett, mint aki örökre itt akar maradni, palotát épített magának a legmagasabb hegyen, csupa jégbõl, hóból, az utakat fehér hóval hintette be, hogy könnyebben járjon rajta a szánkója, erdõre mezõre fehér bundát terített, az ablakokra jégvirágot rajzolt.
Az embereknek eleinte tetszett a mulatság, bent ültek a jó meleg szobában, nem kellett dolgozniok, táncoltak, aludtak, azután megint táncoltak. De végre, mikor már esztendeig tartott a tél, megsokallták a hosszú farsangot. Elfogyott az ennivaló, erdõn, mezõn a hótakaró alatt semmi sem termett, ember, állat megunta az örökös hideget. De hiába. A Nyár haragudott , feléjük sem nézett.
Hanem a Tavasztündér megsajnálta az embereket. Törte a fejét, hogyan segíthetne rajtuk. Befogott virágos kocsijába, elrepült az Óperenciás tenger partjára, ott lakott egy ezeréves boszorka, attól kérdezte meg, mit csináljon. A boszorka adott is jó tanácsot, a Tavasztündér szélsebesen hazarepült, felöltözött legszebbik ruhájába és elment a Télkirály palotájába vendégségbe.
Ahogy az õrt álló jégvitézek meglátták a Tavaszt, egyszeribe melegük lett és olvadozni kezdtek A Tavasztündér mosolygott. Mosolygásától elolvadt a palota fala is, elolvadt az úton a hó, elhervadt az ablakokról a jégvirág és mire Télkirály felébredt álmából, csak annyi ideje volt, hogy hamar felüljön a viharlovára és elrepüljön messze, messze. Attól félt, hogy a tündér mosolygásától még õ is el talál olvadni.
Akkor a tündér teleszórta virággal a földet, erdõn, mezõn megcsendült a madárdal, az emberek sietve munkához láttak és hálás szívvel, nagy örömmel fogadták a megbékült Nyarat. Többé bezzeg sohasem panaszkodtak, hogy kevés nékik, amit tõle kapnak!...
dallam, 7:50
2011. februr 7., htf
0
dallam, 9:02
(Zöld napsütés hintált...)
Zöld napsütés hintált a tenger lágy, habos vizén, meztelenül, vigan, nagy messzi beusztam biz én, a fényes ég, a csipke viz pólyája testemen, bölcsõben fekve ringtam ott, behunyva két szemem.
József Attila
dallam, 8:26
[
Azért ha kitartó vagyok! Sikerül... no végre itt a zöldnapsütés :))))) Milyen gyönyörû! Neked is? ;)
dallam, 8:19
Nem értem elromlomlott a képfeltöltõtudásom....
dallam, 8:12
dallam, 8:10
dallam, 8:05
Még mindig imádom, a reggeli napsütés mellé nekem ez a reggeli utáni desszert. A mosolyt varázsoló: Jó reggelt! :) Jó reggelt Föld, Szerelem, Napsütés!
Mindegy, ha bármit mond Csak õszinte legyen....... :))))))
dallam, 7:57
2011. februr 5., szombat
0
dallam, 15:44
aludj míg én csendes szavakat gyûjtök neked most lelkem is lábujjhegyen jár aludj csak halkan súgom füledbe hogy olyan jó lenne elmerülni benned egy szelíd szédülésben talán szíved fölött piciny menedékben s lélegzetet venni belõled majd hagyni hogy hallgass belém utána álmaidban elbújva hozzád csitulni és elálmodni azt az éjszakát amikor szerelmeddé csókoltál aludj...
dallam, 15:42
Bogárnesz most az éj, a pillanat távolokat köt, s te itt vagy újra, itt suhansz lehunyt pilláim alatt, s megállsz szomjas lelkemre hajolva.
Vártalak, kedves, a fényverésben megérint a kezed: puha dallam, nem fájhat, ha én annyira féltem mosolyod a rámhulló tavaszban.
Bogárnesz csak az éj, a pillanat sötét bársonyon villan, átoson; Rongyos köpenyében már ott matat hûs éj üszkei közt a Hold-neon.
Derzsi Pál - Pillanat
dallam, 15:39
dallam, 15:38
2011. februr 4., pntek
0
Szeretni úgyis lehet, hogy nem mutatod meg, szeretni úgyis lehet, hogy lábad meg remeg. Szeretni úgyis lehet. hogy csókolni nem mered, szeretni úgyis lehet, hogy könnyed megered.....
dallam, 19:08
2011. februr 3., cstrtk
0
Szeretem ám :))))
dallam, 19:57
Nincs, ki az életben Csak jót és szépet élt át, Kinek napfény És felhõtlen boldogság járt, Kinek rossz emlék Nem jutott, csak játék.
Kár, hogy az élet Nem égszínkék évekrõl szól, És a sors nem csak Másnak oszt minden bajból. Tudod, azt mondják, Felnövünk a gondoktól.
Hidd el, hogy Mától én vigyázok rád, Az életem csak rólad szól. Eltörlöm Szíved minden fájdalmát És védelek a bánattól.
Kell, aki szól, csak hogy tudd, Mindig számíthatsz rá, Aki nem kérdez, S fájdalmad meghallgatná. Veled érez és átölel, Ha bújsz hozzá.
Jó, mikor érzed, Hogy szíved a rossztól nem fél, Mikor nem számít más, Csak hogy melletted él, Kivel úgy érzed, Mindörökre élhetnél.
dallam, 19:48
Ne keresd a szerelmet Akkor talál rád amikor nem számítasz rá. Amíg keresed, elbújik, mint az õz a bozótban. De ha hagyod, s nem foglalkozol vele, elõbújik s megmutatja magát....
dallam, 14:34
2011. februr 2., szerda
0
dallam, 17:52
dallam, 17:48
dallam, 17:47
Weöres Sándor: A medve töprengése
Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél: -Kibújás, vagy bebújás? Ez a gondom óriás!
Ha kibújok, vacogok, ha bebújok, hortyogok: ha kibújok, jót eszem, ha bebújok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e? fák közt szétfürkésszek-e? lesz-e málna, odú-méz? ez a kérdés de nehéz!
dallam, 17:14
2011. februr 1., kedd
0
Ma hallottam az ovi folyosóján...két 3éves szöszi beszélget.. -De rég voltál oviban.. -Ühüm..(mondja másik) vírust kaptunk apával... -Á..a vírus a számítóban van otthon..azt biztos nem! :)))))))))))
dallam, 18:56
Ma sikerült befogni a cicát...huh :)))) Nagy kaland volt.Hazavittem. Nagyon boldog volt a néni s a cica is...hátmég én...hogy nem nyávog a teraszon :)))) Ennyi a történet...
dallam, 14:25
2011. janur 31., htf
0
Fehér cica kaland...
Tegnap este beköltözött a garázsunkba egy fehér cica....jó móka volt ma kicsalogatni.A szomszéd néni cicája mint kiderült.Ma jelentkezett a néni a cicáért..Már megfagytam az udvaron de cica ugyan :)))) elõnem került! Mindig akkor jelentkezik a teraszon mikor a néni haza megy...Jó móka..Nyávog a néni meg sír a szomszédban..Már két létrát is támasztottunk a kerítéshez hátha átmászik A CICA!!!!-a néni a járdán közlekedik...-legalább bemutatkoztunk egymásnak-már a nénivel :)))) s hazahozta fiam teniszlabdáit...a cica még marad...most vittem vacsorát ki neki...Hogy szeretem én cicákat :)De tényleg! S hogy sajnálom most hidegben...
dallam, 18:22
2011. janur 28., pntek
0
csigaházicsigatitok :)))))
ELÁGAZÁS
Nem akarlak elhagyni Mosolyom úgy a testedhez tapadt Mint az alga csókja a kövekhez Hajlott korom mélyén egy jókedvû lármás kisgyerek él De csak te tudod kicsalogatni házából Mint kedves hangok a csigabigát
A fû közül Virágok üde keze tárul felém De nekem csak a te hangod a kedves Mint kedves kezeid mint a megfoghatatlan este mint a pihenés...........
.jpg)
