CsodaCsiga Főlap
Naplók 2024. április 19.   péntek   Emma, Gerold, Kocsárd, Kunó, Malvin, Timon   
Főlap ·  · Chat · Távirat · Társkereső · Képeslap · Fórum · Weblapok ·  · Levelem · Webem · Naplók · BANK
Regisztráció · Kapcsolataim · Társaim ·  · Buliképek · MMS ·  · Játék · Horoszkóp · Linkek · Hirdetés · Radió



camel naplója

  2015. augusztus 1., szombat Nekem tetszik!
1  
Brigitta.
…KĂ©t hĂ©t utĂĄn, kĂ©sĂ” este hĂ­vott. BĂĄr azt Ă­rta „jövĂ” hĂ©ten hĂ­vlak”. Nem Ă©rtettem, honnan kerĂŒlhettem elĂ”. És bĂĄr meg volt a szĂĄma, mĂ©g sem hĂ­vtam. Õ keresett meg. Õ szeretett volna megismerni. Így hĂĄt, vĂĄrtam. MĂĄr el is feledkeztem RĂłla. MĂĄsnap esti talĂĄlkozĂłt eszközölt ki. Nem aprĂłzta. Valami volt, bĂșgĂł, mĂ©ly hangjĂĄban ami rögtön felkeltette Ă©rdeklĂ”dĂ©sem. Nem tudtam mi. Az Ă©jszaka többször ĂĄtolvastam adatlapjĂĄt, megnĂ©ztem fĂ©nykĂ©peit. De kĂ©peken nem mĂ»ködik kĂŒlönleges „adomĂĄnyom”, csak kizĂĄrĂłlag szemĂ©lyes kontaktus ĂștjĂĄn. S fĂ”leg, a szemeken keresztĂŒl s ĂĄt. KorlĂĄtozva van.
Indulåskor, megadta a címet. Emlékeimben mås volt a talålkozåsunk helyszíne. Våltoztatott. Lakåsåra. Nem töltött el jó érzéssel. Mivel, a többedik szabålyom módosítja.
Nem vĂĄrakoztatott meg. Csak pont annyi ideig, mĂ­g ellenĂ”rizte magĂĄt a tĂŒkörben. MĂ­g a kapu felĂ© haladt, hamar felmĂ©rtem. És ez sem töltött el jĂł Ă©rzĂ©ssel. Magas, arĂĄnyosan nĂ”ies, formĂĄs test, kis nĂ”ies pocak, hatalmas mellek, kihĂ­vĂł ruhĂĄba öltöztetve. Tipikusan hĂłdĂ­tĂł, lehengerlĂ” stĂ­lusban. KissĂ© megzavartam az elĂ”re megtervezett „mĂ»sort”, a hĂĄtam mögĂŒl elĂ”kerĂŒlĂ” rĂłzsĂĄval. Enyhe zavar futott ĂĄt szĂ©p arcĂĄn. A mosoly megdermedt egy pillanatra s szeme sarkĂĄban megrĂĄndult egy izom. Hamar legyĂ»rte. S a show folytatĂłdott. Itt kellett volna, viharosan bĂșcsĂșt vennem. De. MĂĄr Ă©n is kĂ­vĂĄncsi lettem. MiĂ©rt is kellet nekem ide jönnöm?
Az erkĂ©lyen kĂĄvĂ©ztunk. PrĂłbĂĄlt kedves lenni, de rutinszerĂ»re sikeredet. LĂĄttam, nagyon zavarja, hogy folyamatosan szemĂ©be nĂ©zek. Tudtam!!!! MĂĄshoz szokott. De Õ nem tudhatta, hogy bĂĄr negyvennyolc Ă©ves vagyok, perifĂ©rikus, Ă©s totĂĄl, lĂĄtĂĄsom kitĂ»nĂ”. EgĂ©szĂ©ben lĂĄtom Õt. Nem kell rĂĄfĂłkuszĂĄlnom tekintetemet kĂŒlön, kĂŒlön, testrĂ©szeire. Ekkor mĂĄr feloldĂłdtam. De mĂ©g mindig nem Ă©rtettem miĂ©rt vagyok itt. Hagytam, hadd Ă©rvĂ©nyesĂŒljön az ĂĄltala biztos oly jĂłl bevĂĄlt forgatĂłkönyv. MegprĂłbĂĄlt beszĂ©ltetni. Belementem. VĂ©gtĂ©re is ismerkedtĂŒnk. Vagy is csak Õ. De ezt sem tudta. MĂ©g. S Ă©n mĂ©g nem lĂĄttam elĂ©rkezni idejĂ©t, hogy elmondjam ezt. MesĂ©ltem magamrĂłl. Az Ă©letemrĂ”l, hogy hogyan Ă©lem meg s ĂĄt. Az Ă©rzelmeimet, csak felszĂ­nesen Ă©rintettem. Bele, bele kĂ©rdezett, hozzĂĄ fĂ»zte sajĂĄt gondolatait. S Ă©szre sem vette, hogy mĂĄr nem Ă©n vagyok a prĂ©da. Az Ășjabb skalp. Egy jĂĄtĂ©kszer az itthon eltöltött hĂłnapokra. Nem is sejtette, mĂ­ly mĂ©lysĂ©gig hatoltam belĂ©. És egyre beljebb. FeltĂĄrult elĂ”ttem egĂ©sz lĂ©nye. És elĂ©rtem a lelkĂ©ig. Vagy is, ahol annak kellett volna lennie. De helyette sötĂ©tsĂ©g fogadott. Kicsit visszahĂ”költem. Nem Ă©rtettem. Sokszor vĂ©gigjĂĄrtam mĂĄr ezt az utat, mĂĄsokban. Kicsit megpihentem. MĂĄr indultam volna vissza mikor, meghallottam a halk sĂ­rĂł hangot. Nem egy hangot. Többet. Sokat. Nagyon sokat. TapogatĂłzva haladtam tovĂĄbb. Nem mertem fĂ©nyt gyĂșjtani, fĂ©ltem elveszi erĂ”met s elĂĄrul. HalvĂĄny fĂ©nyderengĂ©st lĂĄttam. Ha nem a hangok utĂĄn jövök, Ă©szre sem veszem. Közelebb Ăłvakodtam. KeserĂ» tapasztalataim vannak. Nem hittem annak amit lĂĄttam. Lelkek kis darabja voltak gĂșzsba kötve. KeserĂ»en panaszkodtak. KĂ©rleltek, szabadĂ­tsam meg Ă”ket. Hogy ismĂ©t az egĂ©szĂŒkhöz tartozhassanak. Lelkem összeszorult. VelĂŒk sĂ­rt. De nekem nem ĂĄll hatalmamban hogy ezt megtegyem. Ă©n csak egy egyszerĂ» ĂștmutatĂł vagyok. NĂ©hĂĄny kĂŒlönleges kĂ©pessĂ©ggel. De csak pont annyival, ami a feladatom ellĂĄtĂĄsĂĄhoz szĂŒksĂ©geltetik. Letöröltem hĂĄt könnyeim Ă©s indultam vissza. És ekkor hallottam meg azt a kĂŒlönleges hangot. Nem sĂ­rt, nem panaszkodott. TalĂĄn kiskutya ĂĄlmĂĄnak nyĂŒszögĂ©sĂ©hez hasonlĂ­tott inkĂĄbb. De rabul ejtett. Nem tudtam, nem felĂ© menni. ElszörnyĂŒlködtem. SajĂĄt lelkĂ©t tette rabszolgĂĄvĂĄ önmagĂĄba temetve. MĂ©g gyermeki lĂ©lek volt. Nem volt kifejlĂ”dve. Így talĂĄn nem is Ă©rzi azt a kĂ­nt, mit ez rejt. MĂ©g nem Ă©rzett szerelmet, csalĂłdĂĄst, szenvedĂ©st, szenvedĂ©lyt, gyötrelmet. Ártatlan volt. HĂĄt Ă­gy ĂĄllunk!!! A megszerzettekkĂ© egyĂŒtt van a sajĂĄtjĂĄval. Gyorsan emelkedtem. MenekĂŒltem. Semmi de semmi dolgom itt. MĂĄr azt is bĂĄntam, hogy alĂĄmerĂŒltem. JĂłllehet, senki nem kĂ©rt, utasĂ­tott rĂĄ.
Hallgattam Ă©lete törtĂ©netĂ©t. Nem volt kedvem puzzle darabkĂĄkat rakosgatni. Minek. Eleget lĂĄttam. SĂ”t!! De illendĂ”en vĂ©gighallgatom. KĂ©rkedik. Mit Ă©rt el az Ă©letben. Mindent egymaga. Mennyi pĂ©nze van. BejĂĄrta a vilĂĄgot. BĂĄrmit megengedhet magĂĄnak. S ugyan ezt elvĂĄrja, jövendĂ” partnerĂ©tĂ”l. SzĂĄmon volt „kĂŒlönben megvĂĄsĂĄrolod s lelkĂ©t örökre megfosztva egĂ©szĂ©tĂ”l, egy darabjĂĄt a sajĂĄtodĂ©hoz lĂĄncolva magadba temeted”? De nem tettem. Komolyan nĂ©ztem meleg barnĂĄnak hatĂł szemeit. De csak hatĂł. Mert melegsĂ©gnek nyoma sem volt benne. Minden csak önzĂ” Ă©njĂ©rĂ”l szĂłlt. És nem tudja elfogadni, hogy nem hat rĂĄm semmilyen NĂ”i praktikĂĄval. HiĂĄba a majd tökĂ©letes test, a mesterkĂ©lten fĂ©lrehajtott fej, a bĂłdĂ­tĂł illat, a megtĂĄmasztott karok között mĂ©g jobban kihangsĂșlyozott keblek, nyelvvel nedvesĂ­tett ajkak. TalĂĄn. Ha, mielĂ”tt meghaltam Ă©s kivĂĄlasztva visszakĂŒldtek, talĂĄn akkor besĂ©tĂĄlok csapdĂĄjĂĄba. Mert gyenge s vak lettem volna. Csak az ösztönökre hallgattam volna. De, mĂĄr hosszĂș ideje nem. És tĂ©ged nem kell megmentenem, mert nincs mit. És ajĂĄndĂ©k sem lehetsz szĂĄmomra. MegkĂ©rdezi s Ă©n elmondom vĂ©lemĂ©nyem, nĂ©zeteirĂ”l. SzemrebbenĂ©s nĂ©lkĂŒl beszĂ©lek. Közben eszembe jut valami. MegmutathatnĂ©k Neki valamit. Valamit, mit mĂ©g csak keveseknek engedtem lĂĄtni. SĂ”t!! Egy valaki lĂĄtta. Mind hĂĄrom kaput. S vĂ©gĂŒl az utolsĂłban, engem. BĂĄr Õ nem Ă©rdemes rĂĄ, de talĂĄn, elgondolkozik. MegvĂĄrom a kellĂ” pillanatot. Mikor a leggyengĂ©bb. Úgy irĂĄnyĂ­tom a beszĂ©lgetĂ©s fonalĂĄt. Óvatosan. Engedek neki. MĂĄr Ă©rzem, rĂĄĂ©rzett Ă­zĂ©re, hogy talĂĄn most elcsĂĄbĂ­t. Csak erre összpontosĂ­t. GyĂ”zelem fĂ©nye gyĂșl szemĂ©ben, hangja megremeg a diadal gondolatĂĄra. És ekkor megmerevedik. De mĂĄr kĂ©sĂ”. Itt van bennem, mert idehoztam. Nem ĂĄll meg az idĂ”, de nem ĂĄm, s nem fogja elfelejteni, amit ĂĄtĂ©l. Közben beszĂ©l tovĂĄbb, de az egy mĂĄs sĂ­kon törtĂ©nik.
Magas kĂ”fal elĂ”tt ĂĄll. FelnĂ©zve nem lĂĄtja a tetejĂ©t. KörĂŒlveszik az Ă©j hangjai, s a sötĂ©tsĂ©g mely önnön magĂĄbĂłl ĂĄrad. A lelkĂ©bĂ”l. És meghalja, az eltemetet lelkek panaszos sĂ­rĂĄsĂĄt. Didereg, nem Ă©rti mi törtĂ©nik. LĂĄbai elĂ”re viszik semerre mĂĄsfelĂ© nem kĂ©pes menni. Egy kĂ©tszĂĄrnyĂș acĂ©lpĂĄntos kapu elĂ”tt ĂĄll. A kapu egyik szĂĄrnya Ă©n vagyok. CsodĂĄlkozva nĂ©zi a folyton vĂĄltozĂł ĂĄbrĂĄkat, jeleket, melyek fĂ©nyfolyĂłkĂ©nt örökösen mozgĂĄsban vannak. Õsi Ó Ogam Ă­rĂĄs, Kelta szimbĂłlumokkal ötvözve. MindkettĂ”, az Ă©let Ă©s a halĂĄl örök körforgĂĄsĂĄt hivatottak örökĂŒl ĂĄllĂ­tani. Magam vĂĄlaszthattam. A szĂĄrny mĂĄsik fele, Õ. Vagy is a lelke. Nem dĂ­szĂ­ti semmi. FĂ©nytelen. MĂ©g is remegĂ” kĂ©zzel ezt simĂ­tja vĂ©gig. Halk morajlĂĄs hallatszik. A kapu lelke, nem szereti Õt. Felszeget fejjel, dacos tekintettel, Ă©s gĂșnyos mosollyal lĂ©p a mĂĄsik szĂĄrnyhoz. TenyerĂ©t erĂ”sen tapasztja a több ezer Ă©ves Ă©benfĂĄhoz. JelezvĂ©n, „legyĂ”zhetlek”, pusztĂĄn, az akaratommal. A fĂ©nyfolyam, ĂĄtfolyik kezĂ©re. ImmĂĄr elborĂ­tjĂĄk testĂ©t az Ă­rĂĄsjelek, ĂĄbrĂĄk, kavalkĂĄdja. ElrĂĄntja kezĂ©t. De a fĂ©nyfolyam, nem szakad meg. És belĂ©kĂșsznak. BensejĂ©ben kellnek Ă©letre. Az Ă©let tĂŒze, Ă©geti, tisztĂ­tja. A halĂĄl sötĂ©tje elcsitĂ­tja, elsimĂ­tja lelketlen testĂ©t. Az örök harc elindult benne. Az gyĂ”z amelyik mellĂ© ĂĄll. Az Ă­rĂĄsjelek, hangokkĂĄ alakulnak. ElĂ©rik elmĂ©jĂ©t. MesĂ©lnek. Csak azt hallja meg, amit hallani akar. MĂ©g mindig nem Ă©rt semmit. BosszĂșsĂĄgĂĄban megtaszĂ­tja a fĂ©ny oldalĂĄt. A kapu nĂ©mĂĄn tĂĄrul fel. Mögötte a sötĂ©tsĂ©g otthona. SzĂĄmĂĄra ez nem meglepĂ”. BĂĄtran indul neki. A tĂĄvolbĂłl egy sĂĄrga szempĂĄr fĂșrĂłdik szemĂ©be. Megdermed, az ĂĄthatĂł tekintettĂ”l. A felkelĂ” hold fĂ©nyĂ©ben hirtelen bukkan elĂ” Alexa. SzibĂ©riai nĂ”stĂ©nyfarkas. EzĂŒstĂ”s szĂ”rĂ©n megcsillan a vĂ©n hold sugara. És mĂ©g hatalmasabbnak lĂĄtszik. SzemĂ©t nem veszi le a lĂĄnyrĂłl. Felemeli a fejĂ©t Ă©s mĂ©lyen beszĂ­vja a levegĂ”, mely vĂ©gigĂĄramlik hosszĂș orrjĂĄratĂĄn, melyben milliĂł szĂĄmĂș, Ă©rzĂ©kelĂ” ideg van, összeköttetĂ©sben, agyĂĄnak cselekvĂ©si központjĂĄval. Nyelve ĂŒtemesen mozog pofĂĄjĂĄban, halvĂĄny gĂ”zpamacsokat hagyva maga utĂĄn. VĂ©gignyalja pofĂĄja szĂ©lĂ©t, mert az illatnak, szagnak, Ă­zĂ©t is Ă©rzi. SĂĄrga szemeinek fehĂ©rje, vĂ©rvörösre vĂĄlt. Lassan közeledik a lĂĄny felĂ©. KiĂ©lvezve mozdulatainak elrettentĂ” hatĂĄsĂĄt. Felszegi fejĂ©t, s olykor vicsorog, hogy jĂłl lĂĄtszĂłdjanak tĂ©pĂ”fogai. MĂĄr nem vagy annyira bĂĄtor. FĂ©lelem lopĂłdzik belĂ©d. VĂ©gigjĂĄrja tested, eljut a sötĂ©t veremig is, hol elcsitulnak a hangok, megĂ©rezvĂ©n a veszĂ©lyt. ElfutnĂĄl, de lĂĄbaid nem engedelmeskednek. KĂ©tsĂ©gbeesel. MegĂ©rint valami. A fĂ©lelmen kĂ­vĂŒl. És ez jĂł. Mert Ă©rzĂ©sbĂ”l van. MĂ©g ha nem is a legnemesebbek közĂŒl, de Ă©rzĂ©s. Alexa is megĂ©rzi. VĂĄltoztat tartĂĄsĂĄn, fejĂ©t lejjebb szegi. MellĂ©d Ă©r. Halkan, nem tĂĄmadĂłn, de nem is dorombolĂłn, morog. HozzĂĄd Ă©r. TestĂ©vel is Ă©rzĂ©kel. EgĂ©sz lĂ©nyĂ©vel. Õ a pokol ajĂĄndĂ©ka, Ă©s egy kĂŒlönös szövetsĂ©gĂ©. VĂ©delmem elsĂ” bĂĄstyĂĄja. Õt is vĂĄlaszthattam. Lassan indul beljebb, ahonnan elĂ”bukkant. MĂĄr nem ĂĄthatĂł a sötĂ©tsĂ©g. DerengĂ”. A tĂ©r közepĂ©n lefekszik, mellsĂ” lĂĄbai közĂ© hajtja a fejĂ©t. A szeme mĂĄr barna szĂ­nĂ», a fehĂ©rje, fehĂ©r. Az Ă©n szemeim. Rajtad tartja. Lassan indulsz tovĂĄbb, s AlexĂĄhoz Ă©rve, fĂ©lelem s tĂ©tovĂĄzĂĄs nĂ©lkĂŒl haladsz tovĂĄbb. A tĂĄvolbĂłl egy kisfiĂș integet. A gyermekkori, Ă©n. Egy kapu elĂ”tt ĂĄll. Egy Ășjabb kapu elĂ”tt………

TovĂĄbb nem engedlek.

MĂĄr egymĂĄs mellet ĂĄllunk a terasz korlĂĄtjĂĄnĂĄl. Nem beszĂ©lgetĂŒnk. Kezd a csend kĂ­nossĂĄ vĂĄlni. Megköszönöm az estĂ©t. És kĂ©szĂŒlĂ”döm az indulĂĄsra. Nem mosolyogsz. Barna szemeid fĂĄtyolosan tompĂĄk. EnyhĂ©n remeg a szĂĄd szĂ©le. BĂĄr mĂĄr nem vagyunk egyĂŒtt, de Ă©rzem a vihart benned. MĂ©g sok napnak kell eltelnie, mĂ­g Ă©rtelmezni tudod ezt az estĂ©t. És nem is biztos, hogy teljesen sikerĂŒl. Ki kĂ­sĂ©rsz a kapuig. HĂĄrom puszival bĂșcsĂșzol. Halkan mondod…” majd, hĂ­vj……vagyis hĂ­vlak tĂ©ged”…… De Ă©n tudom, hogy nem veszem fel. Csak egy ĂŒzenetet fogsz Kapni.

„SzĂ©p popsijĂș” lĂĄgyan dorombol, halkan suhan. Nagyon elfĂĄradtam. Sokat kivett belĂ”lem ez az este. S nem tudom, lesz-e bĂŒntetĂ©s Ă©rte. De ha lesz is, Ășgy Ă©rzem, megĂ©rte. RitkĂĄn csalĂłdom megĂ©rzĂ©seimben

  camel, 20:17 Itt megírhatod a véleményed camel
  2015. július 26., vasárnap Nekem tetszik!
0  
2015.07.25

Helga

Sokszor elkĂ©pzeltem, elsĂ” talĂĄlkozĂĄsunk…
Gyomrom s torkom összeszĂ»kĂŒlve szĂĄllok ki a kocsibĂłl. Azonnal felismerjĂŒk egymĂĄst. Mosolyogsz. Megdöbbenek, mennyire Ă©l az arcod mosolyodtĂłl. Egy magasak vagyunk. El is felejtettem, hogy ezt mĂĄr megbeszĂ©ltĂŒk. TĂ»sarok mĂĄr nem megy el. Kellemes illatod van mikor az ĂŒdvözlĂ” pusziĂ©rt hajolok hozzĂĄd. Kicsit fĂ©lszegre sikeredik, hisz bĂĄrmennyit is beszĂ©lgettĂŒnk, mind a ketten zavarban vagyunk. Mivel megbeszĂ©ltĂŒk, hogy Te vagy „hazai pĂĄlyĂĄn” Ă­gy Te leszel a hĂĄzigazda. MegkĂ©rdezed mit szeretnĂ©k. KezdĂ©snek? Igyunk egy kĂĄvĂ©t. Tudom Te hĂĄrom Ăłra utĂĄn mĂĄr nem iszol, de ĂŒdĂ­tĂ” mĂ©g bĂ”ven belefĂ©r. MĂ­g a kĂĄvĂ©zĂł felĂ© sĂ©tĂĄlunk, feszĂŒltsĂ©g oldandĂł, megkĂ©rdezed, könnyen ide talĂĄltam-e? Hamar kezd feloldĂłdni. BeszĂ©lgetĂ©s közben, titkon egymĂĄst nĂ©zegetjĂŒk s azt latolgatjuk, vajon a mĂĄsikunk milyennek lĂĄt? CsalĂłdott-e? Vagy az jött el a talĂĄlkozĂłra akit vĂĄrt? Folyamatosan beszĂ©lgetĂŒnk. Nem Ă©rĂŒnk rĂĄ tĂ©pelĂ”dni. MĂĄr többször, felszabadultan nevetgĂ©lĂŒnk egy – egy törtĂ©neten. Nagyon hamar telik az idĂ”. Kezd besötĂ©tedni. A levegĂ” is hĂ»sebb, kellemesebb….EgymĂĄs mellet andalgunk az esti gyĂ©ren kivilĂĄgĂ­tott parkban. ÉlvezzĂŒk egymĂĄs közelsĂ©gĂ©t. NĂ©ha, vĂ©letlenĂŒl egymĂĄshoz Ă©rnek vĂĄllaink. Úgy teszĂŒnk, mint ha Ă©szre sem vennĂ©nk. De bennem bizsergĂ” Ă©rzĂ©s indul ĂștjĂĄra. Lopva nĂ©zlek szemem sarkĂĄbĂłl. GyĂ»jtöm mĂ©g a bĂĄtorsĂĄgot. Hogy megtegyem, amirĂ”l mĂĄr napok Ăłta ĂĄlmodozom, s amit eddig mĂ©g sosem tettem meg, elsĂ” talĂĄlkozĂĄskor. LenyĂșlok a kezedhez. Ujjaid egybĂ”l belekulcsolĂłdnak az enyĂ©im közĂ©. S ott is maradnak. Érzem ujjbegyedein a vĂ©r lĂŒktetĂ©sĂ©t. Hallgatagon sĂ©tĂĄlunk. Most mĂĄr szorosan összeĂ©rnek vĂĄllaink. LelassĂ­tok. MegĂĄllva, szembefordulok Veled. EgymĂĄst nĂ©zzĂŒk, arcközelbĂ”l. TekintetĂŒnk többször, mĂ©lyen talĂĄlkozik. Derekad körĂ© fonom karjaim, s Ăłvatosan, magam felĂ© hĂșzlak, utat engedve, ha nem szeretnĂ©d mĂ©g eme közelsĂ©get. Nem ellenkezel. Szorosan hozzĂĄm simulsz. Érzem, tested forrĂłsĂĄgĂĄt. S, sajĂĄtomban az adrenalin szĂĄguldĂĄsĂĄt. MĂ©g mindig egymĂĄs szemĂ©ben kutakodunk. De ez mĂĄr mĂĄsfajta kĂ­vĂĄncsisĂĄg….kicsit fĂ©lrehajtod a fejed Ă©s önkĂ©ntelenĂŒl megnedvesĂ­ted nyelveddel az ajkaid. Nagyon megĂ©rint a NĂ”iessĂ©ged eme ösztönössĂ©ge. Egyszerre közelednek ajkaink. Mikor összeĂ©rnek, Ă©rzem mennyire forrĂłak. FĂ©lĂ©nken kutakodnak nyelveink. Majd mikor viszonzĂĄsra lellnek, mohĂłn követelik a mĂĄsikat. Annyira, hogy összekoccannak fogaink. Észre sem vesszĂŒk. Mert a pillanat, tĂŒzet fogott. Mely csak nĂ©ha adatik meg. S keveseknek. MĂ©g közelebb hĂșzlak. Tested teljesen testemhez simul, beleolvad. Nem tiltakozik az idegen test Ă©rintĂ©sĂ©tĂ”l…….ismĂ©t egymĂĄs mellet sĂ©tĂĄlunk, kezem ĂĄtfogja a derekad s egyszerre ringanak testeink, lĂ©pĂ©sĂŒnk ĂŒtemĂ©re. MĂ©g sokszor beleolvadunk egymĂĄs szemĂ©nek tĂŒzĂ©be s csĂłkjĂĄnak hevĂ©be az est folyamĂĄn……

A szemedet nĂ©zem. Az Ă©j beszĂ»rĂ”dĂ” fĂ©nyĂ©nĂ©l. Általa, rajta keresztĂŒl, lelĂĄtok lelkedig. De most nem szeretnĂ©k addig menni. Zöld szĂ­ne, opĂĄlosan halvĂĄny. MĂĄr, mĂĄr kĂ©k. Mint a tiszta tenger vĂ­zĂ©nek szĂ­ne. Tudom, most boldog, kielĂ©gĂŒlt Vagy. Akkor ilyen a szĂ­ne. Mindig rĂĄcsodĂĄlkozom. Hevesebben ver a szĂ­vem. BoldogsĂĄggal tölt el a boldogsĂĄgod. LĂĄgyan simogatom a hĂĄtad. Derekamra font lĂĄbadtĂłl indulva, tarkĂłdik. MĂłdszeresen barangoljĂĄk be ujjaim tested legaprĂłbb zugĂĄt is. Érzem hol a legkellemesebb az Ă©rintĂ©sem. LibabĂ”rödzik tĂ”le az egĂ©sz tested. HĂĄlĂĄs vagy Ă©rte. Az Ă©rintĂ©s hatalmĂĄĂ©rt. A gyönyörĂ©rt amit okoz. Puha forrĂł szĂĄd, szĂĄmat keresi. MegtalĂĄlva, mĂ©lyen, Ă©rzĂ©kien belecsĂłkol. És ahogy egyre elhatalmasodik tested fölött a mindent betöltĂ” vĂĄgy, egyre hevesebben csĂłkolsz. Magadhoz hĂșzol. S Ă©n tudom, elvesztem. S Te is! IsmĂ©t karjaimban tartalak. Egyenletesen lĂ©legzel. DrĂĄga!! Elaludt. Nem merek mozdulni, nehogy felĂ©bredj. NĂ©mĂĄn, mozdulatlanul nĂ©zem arcod, mely mĂ©g ĂĄlmodban is Ă©l. Furcsa Ă©rzĂ©s indul ĂștjĂĄra testemben. Nem tudom honnan indult. VĂ©gigjĂĄr. És valami el kezd folyni a szemembĂ”l. Lehunyom. Mikor kinyitom, a hajnal pĂ­rja jĂĄtszik arcodon. CsodĂĄlattal nĂ©zem. És halkan elmormolok egy ImĂĄt…..

  camel, 20:33 Itt megírhatod a véleményed camel
  2015. július 11., szombat Nekem tetszik!
1  
IsmĂ©t. JĂłl döntöttem. Hogy nem engedtem a bennem „rejtĂ”zĂ””-nek. Mindig elĂĄrul! Mindig egyedĂŒl maradtunk, ha engedtem, hogy elĂ” jöjjön! És…Nem ez a legnagyobb, baj. Hanem. Magukkal visznek egy darabot. BelĂ”lem. És. Hagynak bennem. Valamit. Mit nekem kell, feldolgozni…
„….sosem fogtad meg kezem.  Mint Ă©n tettem. Sosem sĂ­rtĂĄl velem. Nem csĂłkoltad le, könnyeim. És. Sosem kĂ©rdezted meg. „hogy tudnĂĄlak, megmenteni”. MĂ©g csak, mellĂ©m sem ĂŒltĂ©l. Fontosabb volt, a megmentett Lelked. MindennĂ©l fontosabb! Hogy Ă©vek mĂșlva…elmondhasd. „Ă©n mindent megtettem”. Mosolygok. De. Csak magamban. És. Életben vagyok. Nem fogom elmondani miĂ©rt. De. AzĂ©rt Ă©lhetsz, mert Ă©n, jĂłkor voltam, jĂł helyen. S idĂ”ben. És. MegĂ©rintett. Lelked. EljöttĂ©l hozzĂĄm. Pazar ruhĂĄdban. KiegĂ©szĂ­tĂ”kkel. Hogy megmutasd…..”bĂĄrmit elĂ©rek”. Csak egy dolgot felejtettĂ©l el. Ezeket. Mind Ă©n mutattam meg. Mind! Hogy, hogyan lĂ©gy NĂ”! És. Hogy mennyire Vagy NĂ”! És a „tenyeren hordozĂĄs” Ă©rzĂ©sĂ©t is tĂ”lem kaptad. Mert, mikor, magamhoz emelhettelek?....EmlĂ©kszel?...Nem? Nem baj. Én igen. Annyira vĂĄgytam ReĂĄd!! Szavakkal, nem tudom leĂ­rni. De Te. MĂĄshogy hatĂĄroztĂĄl sorsunkrĂłl. Elfogadtam. MikĂ©nt a hivatalos „elvĂĄlasztĂł tĂĄrgyalĂĄst” is. Arra kĂ©rtĂ©l, mint jĂł barĂĄtok menjĂŒnk be. Legyen Ășgy. Úgy lett. De a szĂ­vemben?
LeĂŒlök ehhez a kĂ”höz. És elsĂ­rom. Mindig ide jövök. Érzem, megfogja kezem. Õ az egyetlen. És lĂĄtja…valami folyik szemembĂ”l. Nem teszi szĂłvĂĄ. MĂĄr nem is szidd. Csak. Megfogja kezem.

  camel, 10:37 Itt megírhatod a véleményed camel
…És, tudtad, a csimpĂĄnzok vadĂĄsznak. HĂșsra? És hogy, „celebjeink” majd Ă©hen haltak, egy szigeten. Mert semmit sem tanultak az Ă©letrĂ”l? Tudtad, hogy ha kĂ©t követ, ĂŒtemesen összeĂŒtsz,vĂ­z alatt, ötven mĂ©rföldrĂ”l, kiĂșsznak a partra a delfinek? És azt? Hogy magaslati levegĂ”n az eurĂłpai szervezett több sĂłt igĂ©nyel? KĂŒlönben. ElvĂ©rzik. És azt, hogy a kollibri szĂĄrnycsapĂĄsai, mĂĄsodpercenkĂ©nt 180!! És, hogy errĂ”l mintĂĄztĂĄk, az Aphache helikoptert? És arrĂłl, hogy csak a jobb agyfĂ©ltekĂ©jĂŒket hasznĂĄlĂłk lehetnek a pilĂłtĂĄjuk? És arrĂłl, hogy miben rejlett Zsukov marsall nagysĂĄga? És nem Gagarin volt az elsĂ” a holdon? És ha, ingovĂĄnyba lĂ©psz? Nem „vergĂ”dni” kell!!!! Mert csak mĂ©lyebbre sĂŒllyedsz. És, ĂĄll fölött,….elĂ©g kĂ­nos. És lĂĄtod az Ă©let aprĂłbb örömeit? Mint. Reggel. Arra Ă©bredni, hogy mĂ©g mindig mellettem alszik. Halhatom horkolĂĄsĂĄt. Vagy Ă©j közepĂ©n? LĂ©legzet vĂ©telĂ©t. Csak, kicsit megsimĂ­tani? Nehogy felĂ©bredjen!!! Csak nĂ©zni az arcĂĄt. És nem bĂĄnni, hogy valami folyik a szemembĂ”l. Mert az eredendĂ”, reggel indul. Mikor egymĂĄs mellett ĂĄlltok a fĂŒrdĂ”szobĂĄban. S ĂĄtöleled. És lĂĄtod ÕT a tĂŒkörben. Puszit lehelsz a nyakĂĄra. És……felnyĂșl. NyakadĂ©rt. És. SzeretnĂ© annak a szĂĄjnak az Ă­zĂ©t, mi elĂ”bb „nem hagytĂĄl valamit fĂ©lben” kĂ©rdĂ©st vetett fel? És. Napközben? Mikor csak egyetlen pillanat?? Szeretlek? JĂł szĂł??? Szerintem IGEN!!! Mint kedvenc filmem idĂ©zete „w. vĂ©vel..vannak nagyon jĂł szavak..vitĂ©z!!! ez nagyon jĂł szĂł…VilĂĄgszĂ©pe…” És War. Ezt nem akarnĂĄm összegezni. Mert!!!!! „Ă©n nem ezt szeressem” Hanem az Ă©rzĂ©st!! Tudod?! Reggel a tĂŒkörnĂ©l.
  camel, 0:43 Itt megírhatod a véleményed camel
  2015. július 10., péntek Nekem tetszik!
1  
Csak nĂ©zek a ki a fejembĂ”l. 18. 28. 38. MindegyikĂŒk, nagyon szĂ©p NĂ”. 18 – 28 kilĂ”ve. A 38….csak ĂĄtutazĂłban. A „kisleĂĄnyom” 25. De. nem csak ez a baj. Hanem!! SzĂ”ke, kĂ©k szemĂ»!! És affektĂĄlĂłs a hangja. BocsĂĄnat mindenkitĂ”l, ki ezt a hajszĂ­nezetet s vele egyĂŒtt a szemĂ©t is viseli. SzĂ”ke haj, kĂ©k, zöld szem..SzĂĄmomra, a megbĂ­zhatatlan kategĂłria. Mert, bĂĄrmennyire is ez a fĂ©rfi ideĂĄl. Csak, ideig – ĂłrĂĄig. Mert mindig keres. Az elsĂ”. Nyolc Ă©ves koromban jött el…..valamit elvitt. De hagyott is valamit…….A mĂĄsodik… negyven Ă©vvel kĂ©sĂ”bb. Õ mĂĄr nem tudott, elvinni semmit. De hagyni, igen! A jĂ©ghideg szĂ­vĂ©t. Hogy emlĂ©kezzek rĂĄ. Milyen is volt. Szerette ezt az Ă©rzĂ©st. Nem Ășgy, mint engem. És. Õt! Ki csak…egy kis, gyöngĂ©dsĂ©get. Szeretett volna. És. Hamar tĂșl lĂ©ptem rajta..MĂĄr nem baj. Mert minden bajra, van orvossĂĄg. És lĂ©tezĂ”. Mely. Pont Ă©rtem akar eljönni………És Ă©n….MegvĂĄrom…….
  camel, 20:19 Itt megírhatod a véleményed camel
2015.07.10
…hiszek egy Istenben, s az Õ fiĂĄban…
És ez az Ă©n oldalam!!! Ne lĂĄtogasd, ha nem azt lĂĄtod olvasni, amit szeretnĂ©l. Mert, a kedvedĂ©rt sem Ă­rom le. SenkiĂ©rt.
Ugyan is, mĂ©g nem szĂŒletett meg.
De. Tudni fogom. MikĂ©nt a reggelt, mely velem indul el. És a „kutymĂĄkom” mely reĂĄm csodĂĄlkozik. És, minden reggel. És Ă©jjel, összegömbölyödik mellkasomnĂĄl. „Mama azt mondja…gyĂłgyĂ­tĂł kutymĂĄk” Elveszi fĂĄjdalmam.
És van amiĂ©rt „BOMLOK”.
A frissen vĂĄgott kaszĂĄllóért esĂ” utĂĄn. Hajnalban. Mikor mĂ©g csak a madarak Ă©brednek. S Ă©n. Semmihez nem foghatĂł az illata. És a vĂ­z Ă©rintĂ©sĂ©Ă©rt. Mikor. Megsimogat. És. Átölel. És!!! Elringat. Karjaiba vesz. És az Ă”szi erdÔért. Az illata, semmivel sem vetekszik. Ahogy lĂĄbaddal, felrĂșgod a több Ă©ves avart. És „halkan” szemerkĂ©l az esĂ”. És felnĂ©zel. És szempillĂĄidra hullik könnyĂ» permete. Vagy amikor, teliholdkor, elindulsz. És nem tudod miĂ©rt. Csak egy Ă©rzĂ©s. De a tarkĂłdig hatol. És fenn a hegyen nĂ©zni, a vĂĄros izzĂł fĂ©nyeit. Török ĂŒllĂ©sben. És….”olykor, bemenni, Ă©s mĂĄjerkodni” Mikor, kilĂłra mĂ©rnek. S nem emberre. Mert ez is tetszik. És mikor, „mĂĄr vĂĄrod” meglökik vĂĄllad? BeleĂĄllsz. És kiserken vĂ©red. ÉdeskĂ©s Ă©s sĂ»rĂ». De nagyon jĂł az Ă­ze. És felrobban az adrenalin….
Voltam fiatal is.

  camel, 11:28 Itt megírhatod a véleményed camel
  2015. július 9., csütörtök Nekem tetszik!
2  
Érzed azt a kĂ­nt? Mit belĂ©m rejtettek el? Ha nem? Megmutatom…Hidd el, tudom mirĂ”l beszĂ©lek. De. Nem akarom, hogy meglĂĄsd. Mert, mĂĄs sorsot szĂĄnok Neked. Mint. Te. „közös kutyĂĄnknak” Ki most, snauceres. Ez egy „aji?” Nekem? Vagy bĂŒnti?
Tudom… „bĂŒnti”..
Hogy Ă©rezzem….Mit vesztettem.
Ne hidd!! Nem tudom, minden nappal!! Mit kĂ©nytelen vagyok, tĂșlĂ©lni. Hogy, elveszĂ­tettelek. És. Szerettem a napot, mikor, felĂ©m jöttĂ©l. Csak. Makacs. ÖnfejĂ» voltam. Mert bĂĄntottĂĄl. De nem ezt akartam mondani! Hanem!! Hogy sosem törtĂ©nt, mĂ©g csodĂĄlatosabb dolog az Ă©letemben…….Mint, hogy MEGISMERTELEK!! SokĂĄig kerestem „pĂĄrod”. De ritkĂ­tja. Nem talĂĄlom…..Lehet az Ă©n hibĂĄm!!! Mint minden. De. Nem talĂĄlom. Egyszer elveszett. HiĂĄba keresem……Ha tudnĂĄm…..visszaforgatnĂĄm az idĂ” kerekĂ©t. De erre nem vagyok kĂ©pes. Mert halandĂł vagyok. És van……SZÍVEM……Ă©s…ez egyszer meghalt…Érted.

  camel, 22:39 Itt megírhatod a véleményed camel
  2015. július 6., hétfő Nekem tetszik!
0  
2015.07.06
Elszöktem. LazĂĄn lĂłbĂĄltam a hĂĄtitatyĂłt vĂĄllamon. HĂ»s volt. Kicsit dideregtem. De jĂłlesĂ”en. A parkolĂł fullon. De, csak beprĂ©seltem szĂ©p „popsijut”. Hatkor van nyitĂĄs. MegdöbbentĂ”. Azt hittem, egyedĂŒl leszek. HĂĄt nem! Megint osztoznom kell.  MĂ©g belefĂ©r egy cigaretta. RĂĄgyĂșjtok. MĂ©lyen szĂ­vom le a fĂŒstjĂ©t. Nagyon mĂ©lyen. Szemem sarkĂĄbĂłl, lĂĄtom a megvetĂ” tekinteteket. Mosolygok…. Lehajolok. Kiemelem az elsĂ” tenyĂ©rnyi vizet a medencĂ©bĂ”l. A buksimon csorgatom vĂ©gig. Ahogy tanultam. MĂĄr lĂĄtom. SzemĂŒk sarkĂĄbĂłl, mĂ©regetnek. Legyen nekik. Kezdek fĂĄzni. FelĂĄllok a startkĂ”re. EgyedĂŒl. Szeretem ezt az Ă©rzĂ©st. Mert Ă©n tudom, mi következik. UtĂĄna. MĂ©ly levegĂ”. Benntart. KifĂșj. BeszĂ­v. Elrugaszkodik. És…..hallom, mit rontottam el. „Vissza a dobbantĂłra. mit elĂ”zĂ” nap, a nagyfiĂșkkal tapaszthattam. „amikor elugrasz, felfelĂ© Ă­velsz, a lĂĄb, összezĂĄrva. De ne, parasztgyerek kĂ©nt! Ha fejest ugrasz! CsinĂĄld profikĂ©nt. „ Minden az elrugaszkodĂĄskor dĂ”l el. Dobbant. És ezt az energiĂĄt hasznĂĄlja. Nagyon szerettem….Megmutatta. Sosem fogom elsajĂĄtĂ­tani…..MĂ©ly levegĂ”..elrugaszkodik.BebicskĂĄzik. És a mozdulat sor, zenitjĂ©n, kihomorĂ­t, mint egy penge, mely belehasĂ­t a levegĂ”be. LĂĄbak zĂĄrva. És csobbanĂĄs. HozzĂĄm Ă©r. Áthatol rajtam. A levegĂ”, mit beszĂ­vtam, pont ötven mĂ©terre, vagy is egy hosszra elegendĂ”. De ehhez, hĂșzni kell. HĂĄt. HĂșzom. Kikapaszkodom. MĂĄr nem megvetĂ”ek a tekintetek. Megpihenek. És elindul, amit szeretek. Hossz, hossz utĂĄn. És a medence vizĂ©bĂ”l iszom. ÚszĂĄs közben. És. Kikopnak mellĂ”lem az emberek. És. A vĂ©gĂ©t? MeghĂșzom. Szeretem, mikor forr a vĂ­z körĂŒlöttem. Mikor, a lenĂ©zett ember, kiszĂĄll a vĂ­zbĂ”l. És mint ki jött, Ășgy megy el.

  camel, 8:30 Itt megírhatod a véleményed camel
  2015. július 4., szombat Nekem tetszik!
2  
2015.07.04
BarĂĄtsĂĄg
A szĂł jelentĂ©se: összetett, tĂĄmogatĂł emberi viszony. Tartalma Ă©s meghatĂĄrozĂĄsa koronkĂ©nt Ă©s kultĂșrĂĄnkĂ©nt eltĂ©rĂ”, valamint az alanyok tĂĄrsadalmi helyzete Ă©s szemĂ©lyisĂ©gjegyei is befolyĂĄsoljĂĄk. A barĂĄtsĂĄg egyĂ©ni vonatkozĂĄsban lelki, vagyis Ă©rzelmi, anyagi Ă©s kognitĂ­v erĂ”forrĂĄs. A barĂĄtsĂĄg az egyik emberi kapcsolat, mely emberek között alakul ki több örömteli talĂĄlkozĂĄs, beszĂ©lgetĂ©s ĂĄltal. Jellemzi a kölcsönös elfogadĂĄs, rokonszenv, szeretet, bizalom, szövetsĂ©g, egyĂŒtt Ă©rzĂ” kĂ©pessĂ©g, nyitottsĂĄg, törĂ”dĂ©s.
BarĂĄtsĂĄg NĂ©meth Zoli verziĂł
Csak Ă©s kizĂĄrĂłlag, Ă©rzelmi alapokon nyugszik. Oly annyira, hogy egy Ă©lten, csak kevesen fĂ©rnek bele. Mert vetekszik a „Szerelmem” szĂł definĂ­ciĂłjĂĄval. Õ, az a szemĂ©ly, kinek bĂĄtran hĂĄtat fordĂ­tok. ReĂĄ bĂ­zom az Ă©letem. KezĂ©be helyezhetem sorsom. Tudom, jĂłl fog vele sĂĄfĂĄrkodni. Mert szĂ­ve dobbanĂĄsa, szĂ­vem dobbanĂĄsa. FelĂŒl emelkedik minden emberi gyarlĂłsĂĄgon. És ha megfogom kezĂ©t. Nem gesztus Ă©rtĂ©kĂ». Benne rejtezik az Ă©let, minden Ă©rzĂ©se. Szavak nĂ©lkĂŒl. CsupĂĄn egy Ă©rintĂ©s. És. EgymĂĄs szemĂ©be, nĂ©zĂ©s. MĂ©lyen. Mikor, azt olvasod ki: „itt vagyok. vigyĂĄzok reĂĄd”. Mikor mĂĄr senki sem tart vissza, csak karodra teszi kezĂ©t, s szemedbe nĂ©zve mondja „gyere, ez nem te vagy”. Melletted ĂĄll.
NĂ©zed. És lĂĄtod Õt. Hisz benned Ă©l. BĂĄr csak, el tudnĂĄd mondani! Az Ă©rzĂ©st. Amit Ă©rzel. És elhinnĂ©.

  camel, 18:19 Itt megírhatod a véleményed camel
  2015. július 3., péntek Nekem tetszik!
0  
2015.07.03
Lisa.
„…mĂĄr jĂł ideje sĂ©tĂĄltunk. Az elsĂ” szemĂ©lyes talĂĄlkozĂĄsunk volt. Hatalmas feszĂŒltsĂ©g volt bennem. JĂłval nagyobb a megszokottnĂĄl. Mikor megpillantottam, mĂĄr nem adtam magamnak, egy – kĂ©t ĂłrĂĄnyi esĂ©lyt, maximum, hazavihetem. EzĂ©rt, folyamatosan beszĂ©ltem. MesĂ©ltem, Ă©letem törtĂ©nĂ©seit s közben feszĂŒlten vĂĄrtam az elutasĂ­tĂł pillanatra. Nem jött el. De sem közeledni, sem pedig megĂ©rinteni, nem mertem. Nagyon vĂĄgytam a bĂ”re Ă©rintĂ©sĂ©nek Ă©rzĂ©sĂ©re! SzĂĄja Ă­zĂ©re. Érezni testĂ©nek melegĂ©t. Eleddigi Ă©letemben, mindennĂ©l jobban. Olykor mosolygott. S ilyenkor, Ă©letre kelt viaszszĂ­nĂ»re alapozott arca. Mely kissĂ© gĂ©sĂĄssĂĄ tette. Az is zavart, hogy csak egyik szemĂ©t lĂĄthattam, mert a mĂĄsikat, mesterkĂ©lten fĂ©sĂŒlt haja eltakarta. Olykor kisimĂ­totta s ilyenkor belelĂĄthattam. MĂ©lyen. Nem akartam, hogy elĂ”jöjjön. A mindent lĂĄtĂł, megĂ©rzĂ”. Csak jĂłl akartam magam Ă©rezni. „Pasinak”. De. Nem töltött el, jĂłlesĂ” Ă©rzĂ©ssel, a bensĂ”je. Volt valami, ami mĂ©g jobban összezavart. De a pillanat varĂĄzsa, magĂĄval ragadott. Nem gondolkoztam. Csak, Ă©rezni akartam………Az elejĂ©tĂ”l fogva hagytam, hogy irĂĄnyĂ­tson. Újra, kisfiĂș lettem. KisfiĂș, mely sosem voltam. És egyben, „FĂ©rfi”, mert kihozta belĂ”lem. Hatalmas lĂĄnggal lobbantam fel. Mindent megtestesĂ­tett, amire vĂĄgytam. A NĂ”t. A Szerelmet. A BoldogsĂĄgot. A valakihez tartozĂĄs Ă©rzĂ©sĂ©t. A „NĂ©lkĂŒled kevesebb lennĂ©k” Ă©rzĂ©sĂ©t…..Mindent.
Szerettem mellette Ă©bredni. NĂ”iesen Ă©bredezett. S Ă©n, karjaimban tarthattam. EgyĂŒtt indultunk. És egyĂŒtt Ă©rtĂŒnk haza. A bĂ©ke, szerelem, meghittsĂ©g szigetĂ©re. Sosem fogom elfelejteni.
De. A bennem Ă©lĂ”, ez idĂ” alatt is figyelt. HiĂĄba a hathatĂłs, elnyomĂĄsom. Folyamatosan rakosgatta a puzzle elemeket. Mert Ă”, azĂ©rt van, hogy Ă©n lehessek. VisszĂĄssĂĄgos. EzĂ©rt, alaposan vĂ©gzi a dolgĂĄt…
….nyitotta az ajtĂłt, mosolya,? ….nem blokkoltam le. Átöleltem derekĂĄt, Ă©s magamhoz hĂșztam. MegcsĂłkoltam. MĂĄs volt az Ă­ze. És az intenzivitĂĄsa. Kinyitottam a szemem. LĂĄttam, pillĂĄi alĂłl nĂ©z. Mint ha…..mĂĄst kĂ©pzelne a pillanatba. Mint ha. MĂ©rlegen lennĂ©k. Valakivel. Nem reagĂĄltam. De az Ă©rzĂ©s, nagyon keserĂ» lett. Átöltöztem otthoni viseletbe. Az asztalon, csak az Ă©n mobilom „ĂĄrvĂĄlkodott”. MĂĄr, nem „szerelmeskednek a mobiljaink is”. MögĂ© lopakodom a konyhĂĄba. Átfogom a derekĂĄt, de mĂĄr nem csĂłkolhatok a nyakĂĄba. Mert, összerezzen. Nem itt van, Ă©s nem velem…. Csörög a telefonja. ZsebĂ©ben. ElĂ”veszi, megnĂ©zi. Mormol valamit. Visszarakja. Nem veszem Ă©szre. A TV-Ă©t bĂĄmulom. Közben helyĂ©re kerĂŒl minden…….
KimerĂŒlten Ă©bredek. De, döntöttem. Nem leszek, soha többĂ© akadĂĄly. Harmadik. És….szamĂĄr. „CSAK, ÉS KIZÁRÓLAG, AZ ELSÕ HELY ÉRDEKEL, UGYAN IS, AZ ÉN SZÍVEMBEN IS EGYETLEN HELY VAN” És nem Ă©rdekel az ÁR!! Mindig is megfizettem.
Az elvĂĄllĂĄs. Nem volt könnyĂ». A „tetĂ»” szĂł, ezek ismeretĂ©ben, reĂĄm nĂ©zve, dicsĂ©ret. Megmosolyogtam. De, este, mikor senki nem lĂĄtta, valami folyt a szemembĂ”l.
LĂĄttam a fekete Golf-ot. Hogyne! KĂ©nyszeredetten mosolyogtam. És. EllentĂ©tben! Azt kĂ­vĂĄntam, sikerĂŒljön.
Ide most, valami fenköltett kellene Ă­rnom… MĂ©g Ă©lek. És. SokĂĄig……..

  camel, 13:19 Itt megírhatod a véleményed camel
  2015. június 28., vasárnap Nekem tetszik!
0  
2015.06.28.
IsmĂ©t a mĂ©lyben. BĂĄr nem a pokolban, de prĂłbatĂ©tel elĂ”tt. Hirtelen felindulĂĄsbĂłl, de mĂĄr beĂ©rve a gondolat, elhagytam a „csalĂĄdom”. LĂĄttam a „BOSS” szemĂ©ben, elĂ”ször a hitetlenkedĂ©st, majd a felismerĂ©st. Nem tudott sarokba szorĂ­tani. Ugyan is, nem az a fajta ember vagyok, ki megfeledkezik, vĂĄllalt kötelezettsĂ©geirĂ”l. Hamar vĂ©get Ă©rt a protokoll. Ennek mĂĄr lassan kĂ©t hĂłnapja. Nem bĂĄntok senkit. Nem Ășgy mint, kit fölĂ©m szĂĄndĂ©kozott helyezni. A problĂ©ma majd huszonöt Ă©vre nyĂșlik vissza. MĂĄr akkor is rĂŒhelltem, ha olyan ember akart irĂĄnyĂ­tani, ki azt sem tudja, hogy eszik vagy isszĂĄk ezt a szakmĂĄt. Nagyon bĂĄntotta a dolog, hogy mĂĄr akkor sem tartoztam az irĂĄnyĂ­tĂĄsa alĂĄ. SzĂĄlka lettem a szemĂ©be. Én pedig lenĂ©zĂ”en kezeltem. De ez csak a vĂ©gsĂ” löket volt a döntĂ©semben.
A tĂĄvolbĂłl (bĂĄr ugyan azon a terĂŒleten dolgozom)s titokban, megprĂłbĂĄlom egyengetni, utĂłdom nem kis buktatĂłkkal szegĂ©lyezett ĂștjĂĄt. Ha hozzĂĄ veszem, hogy fĂ”nöke, nap mint nap tipornĂĄ nevemet, szerintem nemes gesztus tĂ”lem. Mosolygok rajta. Mint a mĂșltban, most sincs hatalma fölöttem. S nem is lesz. InkĂĄbb Ă©hen halok! És soha nem jut el addig, hogy ekkora projektet hozzon össze s le is vezĂ©nyelje. MĂĄr most bukdĂĄcsol. Ezen a pĂĄlyĂĄn, ÉN vagyok a porondmester. Mert, szeretem amit csinĂĄlok. SzĂ­vvel, lĂ©lekkel.És nem ismerek lehetetlent. És lojĂĄlis vagyok a vĂ©gsĂ”kig. De ha ellehetetlenĂ­tenek s mĂĄr nem kapom meg azt amit addig. Gyorsan vĂĄltok.
Most Ășj csalĂĄdom van. MegbecsĂŒlnek, megbĂ­znak bennem. DĂ­jazzĂĄk a törekvĂ©seimet. MegdicsĂ©rnek. ÉrtĂ©kelik a szakmai tudĂĄsomat. Mind, mind olyan dolog, amire nekem feltĂ©tlenĂŒl szĂŒksĂ©gem van. Mert nekem ez az Ă©letet jelenti. A minden napjaimat. Ebben az egyben vagyok igazĂĄn jĂł. Csak ebben.
És mĂĄr szövöm, Ășjabb „ĂĄrmĂĄnyomat”!! Nagy vĂ­zhangja lesz. És lehet, akkor elgondolkodnak. De az mĂĄr kĂ©sĂ”. Nagyon kĂ©sĂ”.
Sosem fordulok hĂĄtra s vissza. Az Ă©n utam, elĂ”re tart. S felfelĂ©. Mert nagyon mĂ©lyrĂ”l jöttem. És nagy kĂŒzdĂ” vagyok. De. MĂĄr Ă©sszel.

  camel, 22:30 Itt megírhatod a véleményed camel
  2015. június 15., hétfő Nekem tetszik!
1  
2015.06.15
MĂĄr jĂł ideje Ășgy Ă©bredek, „ez is az Ă©n napom”. És hĂĄlĂĄt adok, hogy az Ă©jt, tĂșl Ă©lhettem. Nem mint ha, szent fazĂ©k lennĂ©k. De. Valahogy, a spirituĂĄlis dolgok, közel ĂĄllnak hozzĂĄm. Hiszek bennĂŒk.
Mint annyi, sok mĂĄsban is.
És ebbĂ”l keletkezik a problĂ©ma.
Benned is hittem. BĂĄr, mĂĄr az elejĂ©n tudtam, „szĂĄmomra, TĂŒndĂ©rmese” . Csak. Elhitted. Átlagos „pasi” vagyok. Kit földi hiĂșsĂĄgokkal rabszolgakĂ©nt lehet gyĂ»rni.  Sajnos. Nem ez a tĂ­pus vagyok. Nem az ĂĄtlag. MĂĄs vagyok. Sokan, ezĂ©rt nem tudnak elfogadni. Õk. FĂ©lnek a vĂĄltozĂĄstĂłl. FĂ©lnek az Ă©rintĂ©s varĂĄzsĂĄtĂłl. A szavak Ă©rintĂ©sĂ©tĂ”l. A mĂșlt keserĂ»sĂ©gein keseregnek. És..ElmĂșlik, kesergĂ©sĂŒkben az Ă©letĂŒk.
Én! Szeretek Ă©lni! Szeretek, Szeretni! Rajongani, SzerelmemĂ©rt! Érte Ă©lni! Este, ĂĄtfogva, elaludni! Reggel, Õt lĂĄtni!!!!!! ElĂ”ször!! Átfogni a derekĂĄt, miközben a fogĂĄt mossa. És… a tĂŒkörben nĂ©zni….felnĂ©z…ÉS!!! ÉS!!! belecsĂłkolhatok a NYAKÁBA!!
A. Meghittség. Itt. KezdÔdik.

  camel, 8:45 Itt megírhatod a véleményed camel
  2015. március 1., vasárnap Nekem tetszik!
1  
2015.03.01

"vĂĄlasz...."

JĂł sok kĂ©rdĂ©st, kĂ©rĂ©st zĂșdĂ­tottĂĄl rĂĄm. MegprobĂĄlok vĂĄlaszolni mindre. Nem azt Ă­rtam, hogy lĂĄtnok vagyok. :-) :-) :-) Csak azt, hogy hamar meg tudom Ă­tĂ©lni kiben mi, lakozik Ă©s, hogy mi vĂĄrhatĂł. És sosem viszem bele egy Ășj kapcsolatba, a mĂșlt sĂ©relmeit. Azt rend szerint Ă©n szoktam elszenvedni. Egy Ășj kapcsolat nĂĄlam, a nullĂĄrĂłl indul. A partnerem „szĂ»z”-kĂ©nt lĂ©tezik szĂĄmomra. Nem Ă©rdekel a mĂșltja. Az mĂĄr mögötte van. Nem kĂ©rdezgetem rĂłla. Csak annyit tudhatok, amennyit elmond. Persze, szeretem ha mesĂ©l, mert abbĂłl profitĂĄlhatok. Mit szeret. Mit nem. Mi tölti el boldogsĂĄggal. MitĂ”l iszonyodik. Mire vĂĄgyik. MitĂ”l menekĂŒl. Igyekszem mindenben megfelelni az elvĂĄrĂĄsainak. És ez boldogsĂĄggal tölt el. De közben a magam boldogsĂĄgĂĄt is szem elĂ”tt kell tartanom. És ez a kettĂ” egyszerre, nem is olyan egyszerĂ». Mert ugye nem az elsĂ” kapcsolatrĂłl van szĂł. De ezt Te is tudod. Gondolom ĂĄtĂ©lted, Ă©led napjaidban.
Az, hogy tudom, mi kell egy NĂ”nek, hidd el egyedĂŒli Ă©rdemem. Nem hiszem, hogy maradĂ©ktalanul tudom, de ebben is igyekvĂ” vagyok. És igen egyszerĂ» a titka. Csak bele gondolok, nekem, hogy esne egy szĂł, egy gesztus, egy tett, cselekedett. EzĂ©rt nĂ©ha belegabalyodom a mondandĂłmba, mert beszĂ©lgetĂ©s közben is folyamatosan, behelyettesĂ­tem magam a partnerem helyĂ©be. Tudom!! Tudom!! Nem tudok mĂĄs fejĂ©vel, Ă©rzĂ©seivel gondolkodni, Ă©rezni. És nem is akarok. Csak a visszĂĄsba gondolok, Ă©rzek bele. De mĂ©g is valamilyen tĂĄmpontot ad.
És nem!! HangsĂșlyozom, NEM!! HasznĂĄlom, kihasznĂĄlom a NĂ”ket. „..megkapod Ă©s jön a mĂĄsik!” Nem is ilyen a lelkivilĂĄgom. Sosem bĂĄntanĂ©k egy NĂ”t. SĂ”t. Adok Nekik valamit. Valami olyat, amit rĂ©gen, vagy sosem kaptak. És megmutatom a szememen, Ă©rzĂ©seimen, gondolataimon, keresztĂŒl a vilĂĄgot. Ahogy Ă©n lĂĄtom, s Ă©rzem. És mĂ©g Ă©vek mĂșltĂĄn is emlĂ©keznek rĂĄm s kikĂ©rik tanĂĄcsomat, vĂ©lemĂ©nyemet. És jĂłlesĂ” Ă©rzĂ©ssel gondolnak rĂĄm. (ezt nem Ă©n ĂĄllĂ­tom) :-) És Ă©n is ugyan Ă­gy gondolok rĂĄjuk. Mert. Mert, elvittek egy darabot a szĂ­vembĂ”l. MĂ©g nem ismersz, csak olvasol. :-) Majd megismersz, (talĂĄn, remĂ©lem, s nem keserĂ» Ă©lmĂ©nnyel mĂ©sz tovĂĄbb) Ă©s megvĂĄltozik a vĂ©lemĂ©nyed.
És nem bántottál meg szavaiddal!!
Remélem én sem tettem. Ha igen, elnézésedet kérem!

  camel, 14:28 Itt megírhatod a véleményed camel
  2015. február 18., szerda Nekem tetszik!
0  
2015. februĂĄr 18.
Megint babycsĂ”szködöm. Laci velem jön. MunkaterĂŒletre is. Ma is lenyĂșltĂĄk a kocsijĂĄt. Na, nem baj. LegalĂĄbb lĂĄtja, mikĂ©nt nyomulok. Lelkes. EstĂ©re nem lesz. :-) De most mĂ©g csak a nap elejĂ©n jĂĄrunk. Az irodĂĄban kiragasztottam egy tacepaĂłt. Megköszöntem a kollĂ©gĂĄnak, hogy elfogyasztotta az elemĂłzsiĂĄm. Kint minden megy a bejĂĄratott mĂłdon. Nem hiĂĄba. Több Ă©ve dolgozom egyĂŒtt ezekkel a vĂĄllalkozĂłkkal. TudjĂĄk az alapelvem. Valamit, valamiĂ©rt. AmĂ­g nem borul ez a törĂ©keny egyensĂșly, addig minden jĂł. A mĂĄsik verziĂłt nem akarjĂĄk megtudni. S Ă©n alkalmazni. Az egyik peronon, lezsugorĂ­tom a kĂĄbel vĂ©gĂ©t. Rutin. Szeretek kĂ©t kĂ©zzel dolgozni. Olyan örömmel tölt el, mint ovist a vajas-mĂ©zes kenyĂ©r uzsira. TovĂĄbb ĂĄllunk. VörösvĂĄr. AS 244 Ă©s 236 sorompĂłk. Terv mĂ©g a 175 is. A 244-ben dĂ©lutĂĄn egyre vĂ©gzĂŒnk. BrutĂĄlis. A következĂ”nĂ©l mĂĄr kevĂ©s minden ötletbörze. KĂ©rdĂ©s? Mi legyen. CsĂĄkĂĄny, ĂĄsĂł, lapĂĄt. És kis rutin. NĂ©gyre itt is vĂ©gzĂŒnk. MeghĂ­vom a csapatot egy kĂĄvĂ©ra. Szemet hunyok a pohĂĄr sör fölött. Nagyon megdolgoztak Ă©rte. Az utolsĂł helyszĂ­n. AS 175. A mumus. Öt Ăłrakor Ășgy döntök, nem gyilkolom tovĂĄbb a csapatott. ElköszönĂŒnk. Negyed hĂ©tre beĂ©rĂŒnk az irodĂĄba. Lekönyvelem a napot. HĂ©tkor haza. Laci igen csendes. Szemem sarkĂĄbĂłl figyelem, miközben folyamatosan mesĂ©lek. MegfĂĄradt. Pedig ez csak egy ĂĄtlag gyenge nap. Nem nyomultunk pĂĄlyĂĄn. KilomĂ©tereket. Majd az is lesz. Nem is sokĂĄra. PĂ©nteken. És most pĂ©nteken nem megy haza. Mert szombatra egy kis levezetĂ” munkĂĄt terveztem. ElĂ” is vezetem neki. RezignĂĄltan fogadja. „jĂłl van Zoli-bĂĄcsi, ha csinĂĄlni kell, akkor csinĂĄljuk”. JĂł hozzĂĄĂĄllĂĄs. Õ jĂł vĂĄlasztĂĄsom volt. Sokat köszönhet nekem. ImmĂĄron, mĂĄsodjĂĄra emelem fel a rabszolgasorbĂłl. BĂĄr nem mindenki tette volna meg. ElĂĄrult, Ă©s hĂĄtba szĂșrt. KĂ©tszer is. Nem felejtettem el. De. Nem vagyok bosszĂșĂĄllĂł. És ha segĂ­teni nem tudok, nem taposok. Ha jĂłt nem tehetsz, rosszat minek? Így is elĂ©g gĂĄz ez a vilĂĄg. FĂ”leg neki. 53 Ă©vesen. Most mĂĄr jĂł lesz neki, mellettem. Egy darabig. Mert Ă©n nemsokĂĄra ismĂ©t vĂĄltok. Itt mĂĄr nincs szĂĄmomra olyan kihĂ­vĂĄs, ami Ă©letben tartana. Kezd rutinnĂĄ vĂĄlni. És elĂ©rtem egy olyan szintet, hogy nem Ă©n keresek, engem keresnek. És most kaptam egy olyan ajĂĄnlatott, ami tizenöt Ă©vvel ezelĂ”tti Ă©letszĂ­nvonalamat közelĂ­ti meg. HĂ©tszĂĄmjegyĂ» összeget ajĂĄnlottak. De ennek a dĂ©delgetett fĂĄnak is szeretnĂ©m a gyĂŒmölcsĂ©t. MĂ©g hĂșsz nap. És elvĂĄlik, milyen emberismerĂ” vagyok. Édes, vagy fanyar-kesernyĂ©s lesz-e a gyĂŒmölcs. Ha Ă©des. És annyira mit reĂĄlisnak tartok. ElidĂ”zöm mĂ©g a cĂ©gnĂ©l egy darabig. Ha nem…..Ășjra kezdek. Nem ĂĄll tĂĄvol tĂ”lem. Hisz, errĂ”l szĂłl az Ă©letem. És nem fĂĄradok el. Csak Ă©veim szĂĄma gyarapszik, magam, örök ifjĂș maradok. Tele energiĂĄval. Optimizmussal. Életszeretettel. Nem gyĂ»r le semmi, Ă©s senki. FĂ”leg nem, ember fia, vagy leĂĄnya.

  camel, 21:31 Itt megírhatod a véleményed camel
2015. februĂĄr 17.
HĂ»vös reggel s az egĂ©sz nap. De a jĂĄtszĂłtĂ©r ĂŒzemel. És ez a lĂ©nyeg. Fontos momentum szĂĄmomra. EgyĂ©bkĂ©nt, csupa meglepi volt a nap.
5:45 Ă©bredĂ©s. Mihelyt kinyĂ­lik a szemem, elmondom a varĂĄzsigĂ©t: elindul ismĂ©t egy nap velem s nem nĂ©lkĂŒlem, Ă©s ez is az Ă©n napom lesz!!! Ez fontos.
6:30 kĂĄvĂ©zĂĄs a benzinkĂșton. BĂ©csi kĂĄvĂ©. MĂ©z nĂ©lkĂŒl. Azzal gagyi. Laci sima pressot iszik. Ma megint Ă©n vagyok a babycsĂ”sz. De csak viszem.
7:00 Ășton jĂĄtszĂłterem felĂ©. AdĂ©l szĂłl „Set fire to the rain” mĂ©g mindig. Közben elgondolkodom, ma mi lesz a nyĂ»g? Mert biztos lesz. Nem mĂșlik el nap nĂ©lkĂŒle.
7:45 45 perc kĂ©sĂ©ssel a tervezethez kĂ©pest megĂ©rkezem. ÚtĂĄlok kĂ©sni. Modortalan. De. Nem vĂĄrtak rĂĄm. És nem maradtam le az elĂ”jĂĄtĂ©krĂłl. MĂ©g igen csak az elejĂ©n voltak a kĂ©szĂŒlĂ”dĂ©snek. MegbeszĂ©ljĂŒk (ismĂ©t) a forgatĂłkönyvet. És ekkor döbbenek rĂĄ. Nem hoztam magammal zsugorcsövet. Nincs mĂĄs hĂĄtra, „nyergelj, fordulj” irĂĄny vissza. TĂĄvozĂĄsom angolos.
10:15 Zsu boltjĂĄban vagyok. BeszĂ©lgetĂŒnk. JobbĂĄra Ă©n beszĂ©lek. Zavarom palĂĄstolandĂł. Mi tagadĂĄs, mĂ©g mindig megremeg a gyomrom, lĂĄttĂĄn. Szeretem benne, hogy tudja kezelni a helyzetet. Ă©n elmondtam, hogy nagyon szeretem, de mĂĄr nem szerelemmel. TudomĂĄsul vette. És ez Ă­gy van rendjĂ©n. BarĂĄtok vagyunk. BĂĄr Veronika szerint, fĂ©rfi Ă©s NĂ” között, ha volt sex, nem lĂ©tezik barĂĄtsĂĄg. Nem osztom. Igen is lĂ©tezik! Azt nem Ă©rtem, hogy kĂ©t ember egyĂŒtt Ă©lt, lĂ©tezett, sĂ”t el sem tudtĂĄk kĂ©pzelni az Ă©letet egymĂĄs nĂ©lkĂŒl. És ha vĂ©get Ă©r, egymĂĄs torkĂĄt szorongatjĂĄk. Olyan jelzĂ”kkel illetik egymĂĄst, ami….hmm. Sosem tudnĂ©k rosszat mondani, volt szerelmeimre. Voltak rossz pillanatok, de nem erre emlĂ©kszem. TalĂĄn bennem van a hiba. Mert a környezetemben, majd mindenki halĂĄlos ellensĂ©gkĂ©nt vĂĄlik el ÉLETE pĂĄrjĂĄtĂłl.
12:20 HĂ©t VezĂ©r Ă©telbĂĄr. A parkolĂłban lĂĄtom a fĂ”nök zöld szuszkĂĄjĂĄt. Gyors lesz a kiszolgĂĄlĂĄs. Benyitok. A pultnĂĄl senki. Rögtön meglĂĄtom, szokĂĄsos helyĂ©n a juhtĂșrĂłs sztrapacskĂĄt. LĂĄtja Ă” is! MĂĄr kĂ©szĂ­ti az elvivĂ”s dobozkĂĄt. De nem szedi ki. MegvĂĄrja a rendelĂ©st. Huncut mosolya soha nem fogy le arcĂĄrĂłl. És folyamatosan beszĂ©l. Igazi kereskedĂ”. BĂĄrmire rĂĄbeszĂ©l, bĂĄr kit. MĂĄr mondja: ZĂșzĂĄval lesz? Kicsi zafttal? Kis tejföl? HĂĄt nem. Ma. Nem. Valami szĂĄrazat szeretnĂ©k. Persze azt kĂ©rek ami nincs Ă©ppen. „rĂĄntott csirke szĂĄrny? Vagy comb, de csak alsĂł? Nincs?” TĂ©rĂŒl fordul. Comb alsĂł! „mindent a kedves vendĂ©gĂ©rt” És mosolyog!! De mĂ©g a szeme is!! Csomagoltatom. Közben a palacsinta felĂ”l Ă©rdeklĂ”döm. Elsorolja. TĂșrĂłs mellet döntök. ÁÁÁÁ!!! Nehogy mĂĄr csak Ășgy natĂșr legyen! „uram, meglocsolom epervelĂ”vel, gazdagon” JĂł! De ha lehet a porcukor is gazdagon menjen rĂĄ. Úgy lĂ©szen!
12:40 a Boss-al ebĂ©delek. Közben Ă©rtekezĂŒnk. Ezt nem igen szeretem. RitkĂĄn adatik meg nekem, hogy meleg Ă©telt egyek. Ülve. RĂĄ jön Õ is. „majd ha vĂ©geztĂ©l, gyere be hozzĂĄm”. De ezzel meg is tört az Ă©tkezĂ©s varĂĄzsa. FĂ©lretolom. Majd jĂł lesz estĂ©re. MegbeszĂ©ljĂŒk, amit kell. KisfĂ”nöktĂ”l (idĂ”sebbik fia) ĂĄtveszem Laci telefonjĂĄt. Bepakolok a raktĂĄrbĂłl pĂĄr dolgot Optimusba. És elindulok vissza.
14:50 IsmĂ©t kint. Nem maradtam le semmirĂ”l. Nehezen megy a kĂĄbel behĂșzĂĄsa. Ahogy vĂ©gigmegyek a nyomvonalon, hallom ahogy sĂ­r a kĂĄbel. Úgy gondolom, holnap, bejelentem, nem csinĂĄlom tovĂĄbb. Nem azĂ©rt mert nem akarom. AzĂ©rt mert, tavasszal nem akarok hibĂĄkat javĂ­tani. És beĂĄldozni a nevem. Amit kĂŒzdelmesen szereztem meg. Ami. Sokkal elĂ”bb Ă©r a munkaterĂŒletre, mint szemĂ©lyem.
16:00 A gåzlåmpåm beadja az unalmast. Egy vågott véget tudtam lezårni. Vettem két benzinlåmpåt. Elutaztam érte a vilåg vége elÔtti megållóig. Két napi hideg élelemmel. Egyik sem mûködik. Megoldom. De nem ma.
16:30 azt hittem megkegyelmeznek. Kis naiv. Mehetek PilisszentivĂĄnra, raportra. MegrendelĂ”m kĂ©pviselĂ”je vĂĄr „szeretettel”. Na ja. Éhes vagyok. Alig vĂĄrom, hogy visszaĂ©rjek az irodĂĄba. RĂĄvetĂ”döm az ebĂ©d maradĂ©kĂĄra. De, ez mĂ©g odĂ©bb van. Az „egyeztetĂ©s” pozitĂ­van zĂĄrul cĂ©gem szempontjĂĄbĂłl. Csak egy dolog zavar. Nevezetesen. Nem szeretem, ha a cĂ©gem pĂ©nztĂĄrcĂĄjĂĄba nyĂșlnak. MĂ©g vĂ©letlenĂŒl sem tennĂ©m fordĂ­tva. Nem is fogom megengedni. És. MĂ©g egy dolog. ÖtvözzĂŒk azt ami nekĂŒnk jĂł. Ismerem Ă©n is az „ördög”-i mondĂĄst. „ami nekem jĂł, az jĂł, ami mĂĄsnak rossz az nem rossz” (Sir Francis Drake, a kirĂĄlynĂ© kalĂłza). HĂĄt….NEM. Ugyan is. Az a tĂ©zis nem igaz, miszerint: „ ha egy ember x idĂ” alatt y egysĂ©get teljesĂ­t, akkor 100 ember, egy nap alatt 100 y Ă©rtĂ©ket teljesĂ­t. Nos. Ă©n vettem rĂ©szt ilyen projektben. KĂ©t kĂ©zzel, buksival. TöbbĂ©. Nem.
17:45 KisfĂ”nök hĂ­v. JĂł hĂ­reket mond. Kezdem elhinni. Szeret. Úgy mint egyszer mondta. Holnap. Extra hĂĄrom ember. Holnap. MegĂ©pĂ­tem azt, amit b@lfasz alvĂĄllalkozĂł nem tudott. És nekem kell kĂŒzdeni a becsĂŒletĂ©rt. De a Boss-Ă©rt tĂ»zbe megyek.
18:30 visszaĂ©rek az irodĂĄba. IstvĂĄn, nyitva hagyta az ablakot. JĂ©gverem. Szabina, ugrĂĄsra kĂ©sz. Elengedem. MĂ©g megkĂ©rdezi, ne csinĂĄljon-e szendĂłt. ExtrĂĄt. Ahogy szeretem. Nem kell. Van Ă©tkem. Keresem. De nincs. B@kker. Valaki megette.    Kiforgattam a kukĂĄt. Nem kidobtĂĄk!!! ElpĂĄrolgott. És az elvivĂ”s pakk ott figyel.
20:10 elindulok haza. MegĂ­rtam. ElkĂŒldtem, minden fĂ©le jelentĂ©st. Ami kötelezĂ”. NemsokĂĄra, kezdĂ”dik, elĂ”röl. Én. Ott leszek.

  camel, 20:31 Itt megírhatod a véleményed camel
  2015. február 16., hétfő Nekem tetszik!
0  
2015.02.16.
GyönyörĂ» napra Ă©bredtem. BĂĄr kapkodĂłsan, mert elaludtam. Gyorsan kezeltem mindenkit. Addig Optimus lemelegĂ­tette a jeget. VĂ©gĂŒl is csak tĂ­z perc csĂșszĂĄs lett. A Boss azt mondta „Zoli, ne foglalkozz vele, hisz vasĂĄrnap is estig voltĂĄl”. Ezt a vĂĄlaszt vĂĄrtam. Gyorsan ĂĄtbeszĂ©ltĂŒk nem tĂșl rĂłzsĂĄs helyzetĂŒnket, Ă©s mĂĄr sĂŒvĂ­tettem is ki a munkaterĂŒletre. Menet közben folyamatosan folyt a hablaty. Így hamar kiĂ©rtem.
MĂĄr a napon sĂŒttettem arcom s hallgattam a beszĂĄmolĂłkat, helyzetjelentĂ©seket. Mit, hogyan nem lehet megcsinĂĄlni. Nem fortyanok fel. Mosolygok. MĂĄr tegnap összeraktam az egĂ©szet. Buksiban. Elmondom. Nem lett sikere. „bakker!!! ma is dolgozni kell” Ez ilyen. Az Ă©n jĂĄtszĂłterem. Itt lehetsz szĂ©p, jĂł, de okos nem. Arra itt vagyok Ă©n. ElnĂ©zem volt fiaim. BeszĂ©lgetĂ©s közben, „beszivĂĄrognak” mire kiosztom az Ă©szt mind körĂŒlöttem ĂĄllnak. Nem kis bĂŒszkesĂ©ggel hallom mikor mondjĂĄk a fiatalabbaknak „Ă” volt a fĂ”nökĂŒnk. az volt csak a jĂł vilĂĄg”. Ma mĂĄr nem foglalkozhatom csapatĂ©pĂ­tĂ©ssel. Pedig azt is profi mĂłdon Ă»zöm. Hamar kiismerem az embereket. GyengĂ©jĂŒket Ășgy, mint erĂ©nyĂŒket. Így gyorsan helyĂŒkre kerĂŒlnek a gĂ©pezetben. ElnosztalgiĂĄzom. SzĂ©p idĂ”k voltak. GĂĄrdonyban. Volt idĂ”szak mikor, hatvan, hetven embert mozgattam, nĂ©gy-öt munkavezetĂ”vel. A tulajdonos nem kis megelĂ©gedĂ©sĂ©re.
MĂĄr a pĂĄlyĂĄn lĂ©pdelek. Érzem, ahogy a nap sugara vĂ©gig simogat. Csontjaimig hatol. Elemi szinten tölt fel energiĂĄval. MĂĄr nagyon vĂĄrtam. Nem tudom mĂ©g, hogy tudom ezt a mĂĄsfĂ©l hĂłnap kĂ©sĂ©st behozni? De. Megoldom. Sokan nem fognak szeretni Ă©rte. Tudom. De ez az egyik amit vezetĂ”kĂ©nt megtanultam. Engem nem szeretni kell!! Csak vakon követni. S eddig kik Ă­gy tettek, nem bĂĄntĂĄk meg. A vĂ©gĂ©n. De addig, vĂ©r Ă©s verĂ­tĂ©k.
„ZozĂł, ez nincs ötszĂĄz mĂ©ter” hallom egyetlen barĂĄtom, fujtatĂł hangjĂĄt a hĂĄtam mögĂŒl. MegĂĄllok. Visszafordulok.
- de van, mondom. Majd elĂ”veszem a rajzot, s rĂĄpillantok. OdĂ©bb lĂ©pek s egy kitĂ»zĂ©srĂ”l leolvasom a szelvĂ©nyszĂĄmot. MĂ©g több is negyven mĂ©terrel. Papa, öregszel, mondom neki. Én, ki tĂ”le tanultam. És vagy tĂ­z Ă©vvel fiatalabb nĂĄlam. ElĂ”veszi a cigarettĂĄt, s rĂĄgyĂșjt. Majd egy Red-Bull is elĂ”kerĂŒl. FelĂ©m nyĂșjtja. Nagy kegy. MĂĄssal nem osztanĂĄ meg. ElhĂĄrĂ­tom. Na!!! mifene!! MĂĄr nem iszod? Nem. Felelem. Egy jĂł ideje nem iszom energia italokat. Nem mintha nem kĂ­vĂĄnnĂĄm. De nem iszom. Eldöntöttem.
MĂ©g egy kĂ©t egyeztetĂ©s, hogy holnap el tudjanak indulni. MĂ©g rĂĄkĂ©rdez. Ugye itt leszel velĂŒnk? Hol lennĂ©k mĂĄsutt. Most elvezetem a munkavezetĂ”jĂ©t, Dorogra, a raktĂĄrba. KiĂ­rom az anyagot. Döbbenet! Nincs nĂĄlam bĂ©lyegzĂ”. De akkor iratok sem!  JĂł Ă­gy autĂłkĂĄzgatni. Nem igazĂĄn izgat.
Az iroda felĂ© autĂłzom. Élvezem a napsĂŒtĂ©st. De Ă©rzem kopaszodĂł buksim, Ă©s az arcom, estĂ©re kezelĂ©sre szorul. SzolĂĄrium???  Igen. Csak termĂ©szetes. Nem bĂĄnom ezt sem. Csak halvĂĄnyodĂł fejsebem aggaszt kicsit. Vajon hogy viszonyul hozzĂĄ. ElvĂĄlik. Az irodĂĄban, traumĂĄs Ășj kollĂ©ga megnyugodva fogad. Nem Ă©rek rĂĄ, vele bĂ­belĂ”dni. Megyek a Boss-hoz. Nincs megborotvĂĄlkozva. BĂĄr mĂĄr reggel is megjegyeztem neki. De most elgondolkodom rajta. Vajon otthon ValentĂ­n hĂ©tvĂ©ge volt? MegĂ©rdemelnĂ©. Mi olyan vicces? KĂ©rdi. Semmi vĂĄlaszolom, de lĂĄtja, hogy a szĂĄm nem, de a szemem mosolyog. RĂ©g lĂĄttam laza elegĂĄnsan. TĂșl rĂ©g. El is diskurĂĄlunk. Mire az irodĂĄmba Ă©rek mindenki eltĂĄvozott. NĂ©gykor. Mint sĂŒllyedĂ” hajĂłrĂłl a patkĂĄnyok. Alkalmazottak. Brrrrrr. Midig tĂĄvol ĂĄllt tĂ”lem ez a szemlĂ©let. De. Én. Én vagyok. Valahol olvastam: „egyszeri Ă©s megismĂ©telhetetlen”.
Hatkor indulunk el haza. Lacit hozom magammal. Kis kocka gyerek kidarhĂĄlta a kocsit. Harag lobban bennem. FelhĂ­vom a Boss-t. Elmondom mit gondolok a dologrĂłl. És, hogy eluntam bĂ©bicsĂ”szködni. MegĂ­gĂ©ri, holnap rendbe rak mindent. EttĂ”l mĂ©g reggel hozhatom be a cĂ©ghez.
EgyedĂŒl dolgozom. EgyedĂŒl utazom. EgyedĂŒl vagyok. Nem kĂ©rek, s nem Ă­gĂ©rek. Így szoktam meg. S ez Ă­gy is marad. Nem alkalmazkodom senkihez. TĂșlon tĂșl sokĂĄig Ă©ltem, Ășgy, hogy meg akartam felelni mĂĄsoknak.
HĂĄrom Ă©ve Ășgy döntöttem, hogy magamnak Ă©lek. Csak Ă©s kizĂĄrĂłlag azt teszem, ami nekem jĂł, kellemes. És….JĂł Ă­gy Ă©lni. Megszerettem.
NĂ”k, jönnek, mennek. Nem alkuszom. Mert az alkunak mindig szenvedĂ©s, kĂ­n, kĂ­nlĂłdĂĄs a vĂ©ge. SzörnyĂ» kimondani. De, megvĂĄltoztam. Hamar lĂ©pek, vĂĄltok. Nem adok mĂĄsodik esĂ©lyt. Én sem kaptam soha. Igaz, nem is kĂ©rtem. Nehezen kĂ©rek. SĂ”t, kerĂŒlöm, hogy kĂ©rni kelljen. Hamar megtanultam az Ă©lettĂ”l „csak annyit kĂ©rj, amit magad is el tudnĂĄl venni”. Csak Ă©n sosem kĂ©rtem Ă©s sosem vettem el. Mindig csak adtam. Mert engem ez tölt el boldogsĂĄggal. Amit ki is hasznĂĄltak. De Ășgy rendesen. De ez sem Ă©rdekes. És….Nem Ă©gtem ki. Tudok szerelmes lenni. Rajongani. Kitartani. Mikor mĂĄr mindenki elfordul. Megmutatni, milyen is az IGAZI Ă©let!!! És. Megmutatni, elesett, elveszett, eldobott NĂ”knek, mennyire is IGAZI NÕK!! Hogy egy rossz kapcsolat utĂĄn is Ă©rdemes lĂ©tezni. Mert nem minden fĂ©rfi olyan, mint aki eltaposta. És…minden döntĂ©sĂŒnk, a jĂł döntĂ©s! BĂĄrmilyen ĂĄrat is kelljen fizetni Ă©rte. „mindennek meg van a miĂ©rtje”. Mosolygok amikor azt olvasom: „Ha egyedĂŒl ĂŒlök egy szobĂĄban,akkor ember vagyok. Ha belĂ©p egy fĂ©rfi,akkor nĂ” leszek,Ă©s annyira leszek nĂ” amennyire az a fĂ©rfi FÉRFI,aki belĂ©pett a szobĂĄba!!" Magabiztos NĂ”k idĂ©zik e sorokat. De szemĂŒkbe nĂ©zve, mĂĄs lĂĄtszik. És lelĂĄtok a lelkĂŒkig. Ahonnan, sikoltva prĂłbĂĄl kitörni igazi Ă©njĂŒk. Ami, hiĂĄba is palĂĄstoljĂĄk, igen is, igĂ©nyli a törĂ”dĂ©st, figyelmessĂ©get, kedvessĂ©get, romantikĂĄt, szerelmet. Önzetlen szerelmet. És a birtoklĂĄs vĂĄgyĂĄt. Hogy ez mind az övĂ©k. Egyes, egyedĂŒl. De miutĂĄn, felĂŒl emelkednek. Hamar elfelejtkeznek arrĂłl, hogy nem is oly rĂ©g. Egy kĂ©z. Egy lĂ©lek nyĂșlt felĂ©jĂŒk. A mocsĂĄr fenekĂ©re. S felemelte. Új aspektusba ĂĄllĂ­totta a mindensĂ©get. Az Ă©letet. Értelmet nyert minden. S meglĂĄtta az „Ă”” szemĂ©vel a vilĂĄgot. És mĂĄr tudja is Ă©lni. Tudja mennyit Ă©r. Hogy nagyon is Ă©rtĂ©kes. És…. elkezd , Ă©lni. De. Vajon. Tud-e ezzel az Ășj lehetĂ”sĂ©ggel Ă©lni? Vagy. VisszaĂ©lni?
Nos. Ă©n. Elkövettem ezt a hibĂĄt. ÓvnĂ©k mindenkit tĂ”le.
JĂł pofa „pasi” vagyok. De nem ismersz. S nem is fogsz soha megismerni. Mert a lĂ©tezĂ©sem, nem tudom Ă©sz Ă©rvekkel megindokolni. És nem is akarom. Mert tudod!! „nem magyarĂĄzkodom”. 
Néha. Azért. Megadatik nekem is. Ajåndék ként. Hogy. Ne csak valami, folyjon a szemembÔl.
Az elejĂ©n elmondom….“Ă©n csak, az utat tudom megmutatni, azon, Neked kell jĂĄrnod, nĂ©lkĂŒlem”
SajnĂĄlom.

  camel, 22:26 Itt megírhatod a véleményed camel
  2015. február 15., vasárnap Nekem tetszik!
1  
Egy kérdés. Egy vålasz.
Milyen a személyiséged?

NĂ©zzĂŒk csak....
NagykĂ©pĂ». Egoista. Öntelt.
A bemutatkozĂłmbĂłl Ă©s a kĂ­vĂĄnalmaimbĂłl ez szĂ»rĂ”dik le. LegalĂĄbb is ezt a visszajelzĂ©st kapom nagy ĂĄltalĂĄnossĂĄgban. De ez nem szokott zavarni. Mulattat. HozzĂĄszoktam. Akik megismernek, mindegyikĂŒknek ez volt a vĂ©lemĂ©nye. ElsĂ”re. De azutĂĄn megvĂĄltozott. Valamivel palĂĄstolni kell a zavarodottsĂĄgot, amit egy Ășj közeg vĂĄlt ki. És ezt emberekre Ă©rtem. BĂĄr mĂĄr 48 Ă©ves leszek ma-holnap, mĂ©g mindig nem tudtam ezt levetkĂ”zni. De hamar feloldĂłdom. 
Mivel a magĂĄnĂ©letem csak ideig – ĂłrĂĄig volt szĂĄmomra megfelelĂ”, Ă­gy a munkĂĄmra fektettem a hangsĂșlyt. MondvĂĄn, legalĂĄbb, ebben legyek a legjobb. És…. Ă­gy is lett. Mert, amit szerettem volna elĂ©rni, azt el is Ă©rtem. Ha mĂĄr nem talĂĄlok elĂ©g kihĂ­vĂĄst, akkor vĂĄltok. Engem ezt tart Ă©letben. DöntĂ©seimben, mindig az adott szituĂĄciĂłban Ă©rzett, Ă©rzĂ©seim a döntĂ”ek. Nem az Ă©sz Ă©rvek. Az elmĂ©t, mĂĄshol kamatoztatom.
És most jöjjenek a kötelezĂ”ek.
Mit szeretnék.
Ezt megfogalmaztam s leírtam. Olvashatóak. És ami nem.
Szeretem tenyeremen hordozni a Szerelmem. Minden csak, Ă©s kizĂĄrĂłlag RĂłla szĂłl. Szeretem, ha Ă©rzi, mindig RĂĄ gondolok, s ez ne legyen terhes szĂĄmĂĄra. Fogadja el (ha lehetsĂ©ges) felnĂ”tt fĂ©rfiben, kisfiĂși lĂ©lek lakozik. Ki sok olyan dolgot szeret, ami manapsĂĄg, nem divat. ImĂĄdom a gyertya meghitt fĂ©nyĂ©t, a fĂŒstölĂ” illatĂĄt, sĂ©tĂĄlĂĄst, kĂ©z a kĂ©zben, ujjakat összekulcsolva, bĂĄrhol, bĂĄrmikor. A csĂłkot. BĂĄrhol, bĂĄrmikor. Mikor csak megkĂ­vĂĄnjuk. Szeretek reggel elsĂ”nek Ă©bredni!!!! És nĂ©zni, rĂĄcsodĂĄlkozni, Szerelmem arcĂĄra. És hĂĄlĂĄt adni, hogy mellette Ă©bredhetek….. És lĂĄtni az örömöt az arcĂĄn….csak rĂĄ nĂ©zett, Ă©s Ă©n megszereztem. Mert…figyelem, minden lĂ©legzetvĂ©telĂ©t. Mert SZERETEM.
Mit nem szeretnék.
Megalkudni azzal, amit szeretnĂ©k. Nem szeretem a hazugsĂĄgokat. És nem szeretem, mikor…..becsapnak. Mikor…kihasznĂĄljĂĄk az Ă©rzelmeim. És….mĂĄs, nincs .
Remélem, jól elijesztettelek.


  camel, 20:07 Itt megírhatod a véleményed camel
  2015. január 3., szombat Nekem tetszik!
1  
Ne ĂŒlj le mellĂ©m. És ne fogd meg a kezem.
Miért is tennéd?
MĂĄr.
MĂĄr, nincs szĂŒksĂ©gem rĂĄ.
Lett volna.
Akkor reĂĄm zĂĄrtĂĄl egy ajtĂłt.
Nos.
Én kinyitottam.
HĂĄrom kib@szot Ă©vembe telt. De kinyitottam. Mert.
Minden. „Buksiban” dĂ”l el.
És egyedĂŒl.
Mint mindig.
És, hogy tudd.
Nem tudtak legyûrni.
Ezt a „pasit” nem gyĂ»rik le.
Sosem.
Míg csak, törött szíve dobog.

  camel, 1:42 Itt megírhatod a véleményed camel
  2014. július 31., csütörtök Nekem tetszik!
0  
2014-07-31
Óra nĂ©lkĂŒl Ă©bredek. Mi van? Öregszem? Á. Csak a testem. Pedig azt mondjĂĄk negyven egynĂ©hĂĄnynak nĂ©zek ki. Nem Ă©rdekel. Most vigyĂĄzok erre a bĂ”rre, nagyon. Ha kidĂ”lök, ismĂ©t zuhanok. MĂ©g a tetves gyĂłgyszereket is kĂ©pes vagyok, bevenni a cĂ©l Ă©rdekĂ©ben. FĂ©l hĂ©t. Ă©n nyitom az irodĂĄt. KĂĄvĂ©, cigi. MegĂ­rok pĂĄr levelet. Felveszem az elĂ”zĂ” nap megrendelt anyagot. PĂĄr szĂł a "Boss"-szal. Most idegesĂ­t. Nem tudom magam visszafogni, felfortyanok, nem tĂŒzĂ©pes vagyok!!! Sz@rom le, mennyi köbmĂ©tere a fĂĄnak, s ki viszi el. Kiviharzok. Optimus suhan velem. Halkan szĂłl "AdĂ©l". Útközben veszek szendvicset. HĂĄtha nem lesz idĂ” mĂĄsra. Rutin. MegrendelĂ” fogad. Tiszta ötletbörze. RĂĄhagyom. Bakker, majd megcsinĂĄltatom, normĂĄlisan. Az ember nincs tisztĂĄban vele, hogy egy mĂ©ter kiĂĄsott nyomvonalbĂłl 0,6 köbmĂ©ter föld jön ki. Ezt szorozni kĂ©ne a talaj lazulĂĄsi tĂ©nyezĂ”jĂ©vel. FĂ”iskola! Nesze neked. Nem Ă©rdekli. Nem baj, mondom, majd a zsebĂŒkben felhordjĂĄk az emberek, az 1.25-ös rĂ©zsĂ»n. Nem kedvesen nĂ©z. Ă©n meg mosolygok. Aki barom, azzal nem tudok mit kezdeni. Most baxtĂĄk a nyakamba. NĂ©ha kijönnek neki segĂ­teni. Annak sem sok teteje van. Panasz Ă©rkezett. MegnĂ©zzĂŒk. A tulaj normĂĄlis. Megmutatja mi a baja. Elmegy. Mondom. CsinĂĄlja meg aki elbaxta. Én nem. Ebben maradunk. Megkeresi majd a felelĂ”st. Na!!! Ez neki valĂł feladat. Addig sem liheg a nyakamban. Megyek, megnĂ©zem, hogy gyilkoljĂĄk, volt "fiaim". Nagyon. NĂ©mĂĄn gyĂ»rik a munkĂĄt. Közelebb ĂŒlök hozzĂĄjuk. CigiszĂŒnet. BeszivĂĄrognak. :-) MondjĂĄk, panaszaikat. Nem tehetek Ă©rtĂŒk semmit. Ha csak azt nem, hogy szĂłlok Zsoltinak, kiket hozzon fel, mert Ă”ket szĂ­vesen lĂĄtnĂĄm "jĂĄtszĂłteremen". FokozĂłdik bennem a nyomĂĄs. NemsokĂĄra jön a mĂ»szaki ellenĂ”r, eltakarĂĄsi engedĂ©lyt adni. Van hĂ­ja!! Zsolti, persze Ășgy intĂ©zi, hogy el kelljen mennie. Orvoshoz. Bakker!! Megint egyedĂŒl kell kĂŒzdenem. Nem is Ă©rtem, hogy nem tudok ehhez, hozzĂĄszokni. Midig egyedĂŒl maradok. Majd a csĂșcsra is Ă­gy szeretnĂ©k megĂ©rkezni. De most a mĂ©rnök Ă©rkezik, megrendelĂ”mmel. CsillagtĂșra indul. AnekdotĂĄzunk. Marika jĂł fej. TĂ”lem tanulta, mi a huncutsĂĄg. Mosolyog is. Szeretem Ă”t. S tudja, csak "kicsi egĂ©szsĂ©ges, zsivĂĄnysĂĄg". EbbĂ”l nem lehet baja. Bakker!!! Kis gyökĂ©r, mindig a problĂ©mĂĄs rĂ©szekhez viszi Ă”t!! Holnap megkĂ©rdezem mĂĄr, Te figyi? melyik csapatban jĂĄtszol? Most viszont szegĂ©ny AnyukĂĄja nagyon csuklik ĂĄltalam. VĂ©get Ă©r "keresztre feszĂ­tĂ©sem". Mosolyog lelkem. IsmĂ©t odatettem. Olyan NĂ©meth Zolisan. KĂ©ri a naplĂłt, hogy beĂ­rhasson. Az meg a fĂ” megbĂ­zĂłnĂĄl van. Megkeresik. GondoljĂĄk Ă”k. Mert engem hĂ­v. Tali a kocsmĂĄban. HĂ»vös lugas alatt, szĂŒrcsölgetem a dupla-dupla kĂĄvĂ©m. MegĂ­rom a hiĂĄnyossĂĄgokat. Megkapom a hivatalos eltakarĂĄsi engedĂ©lyt. TökĂ©ly. Perfect. MĂ©g egy kĂĄvĂ©. MĂ©g kicsi hablaty, majd vissza megyek a veterĂĄnok csoportjĂĄhoz. Töltik vissza az elĂĄzott talajt. :-( ÓrĂĄmra nĂ©zek. Öt Ăłra. ElrepĂŒlt az idĂ” rendesen. Mire vĂ©gignĂ©zek mindent, hat Ăłra. TalĂĄn jĂł lenne enni valamit. MĂ©g pont elĂ©rem a közcsit. HazafelĂ© befordulok a kis erdei Ăștra. Piknikelek. Élvezem. Csak ne Ă©gne annyira a vĂĄllam, karom, nyakam. Ma sem kentem be magam. RĂĄpirult a tegnapira. Nem baj. Este majd a krĂ©m hĂ»sĂ­ti. ManĂłcinak nem ĂĄrulom el, hogy levettem az ĂłrĂĄm este, s erĂ”teljesen lĂĄtszik a nyoma!! :-)))) Ezt mĂĄr nem hozza be, mĂ©g ha extra, extra csĂ” is lesz a soliba. VisszaĂ©rek az irodĂĄba. Kihalt. MĂĄr az ĂŒgyeletes is elment. MegĂ­rom az elĂ”rehaladĂĄsi Ă©s a tervezett jelentĂ©st, az anyagigĂ©nyt a következĂ” hĂ©tre. ElkĂŒldöm. A mĂĄsik munkĂĄmra is megrendelem a szakfelĂŒgyeletet. Ma ugyan is elĂ”kerĂŒlt kedvenc mĂ»szaki ellenĂ”röm. MĂ©g kĂ©t napja lett volna a szabadsĂĄgbĂłl az Isten barmĂĄjĂĄnak, de visszajött. DĂ©lelĂ”tt Ă” is szĂ­vta nĂ©gĂ©des vĂ©rem. Barom. Felmond, de ezt a munkĂĄt mĂ©gy gyorsan le akarja zĂĄrni. Na!! Most fog eljönni az Ă©n idĂ”m, mire vĂĄrtam. MĂ©g van ötvenhat napom a kĂ©szre jelentĂ©sig. Addig itt fog rabszolgĂĄskodni. Ha csak meg nem követ. Asszem utĂłbbit vĂĄlasztja. MĂĄr ma is simulĂ©konyabb volt.
Jó nap volt ismét, a földi pokolban.
  camel, 22:20 Itt megírhatod a véleményed camel
  2014. július 30., szerda Nekem tetszik!
0  
2014-07-30
NĂ©zem rĂ©gi „fiaim”. KemĂ©nyek. SzikĂĄr, barna testĂŒkrĂ”l, verejtĂ©k csorog. Pedig, mĂ©g csak reggel 8 Ăłra van. VĂ©gigmegyek a soron. LĂĄssĂĄk, ott vagyok. Az ismerĂ”söknek, szemhunyĂĄs, az Ășjaknak hangos köszönĂ©s. Sok köztĂŒk az Ășj. Nagyon sok. S többsĂ©gĂŒk, nagyon fiatal. EgyikĂŒk sem dolgozott mĂ©g vasĂșt mellet. MozgĂĄsukbĂłl lĂĄtom. TanĂĄcstalanul nĂ©zelĂ”dnek. KitĂ”l leshetnĂ©k el, mit is kell tenniĂŒk. A munkavezetĂ”k, bezzeg a rĂ©giek. Teli torokbĂłl kiabĂĄlnak. EllentĂ©tes utasĂ­tĂĄsokat adnak. ÁÁÁÁÁ. Nagy a zĂ»r-zavar. LeĂŒlök egy oszlop fejszerkezetĂ©re. Szeretem a kĂĄoszt. A zavarost. De nem az Ă©n jĂĄtszĂłteremen. MegĂ©rkezik a fĂ”nökĂŒk. Zsolti. TĂ”le tanultam ezt a szakmĂĄt. Minden szĂ©psĂ©gĂ©vel, de legfĂ”bbkĂ©pp kĂŒzdelmĂ©vel. S ami a legfontosabb, a problĂ©mĂĄk gyors, hatĂ©kony kezelĂ©sĂ©vel. Nagyobb a hangja mindenkinĂ©l. És brutĂĄlisan trĂĄgĂĄr. SzĂ©tszedi s összerakja a fiĂșkat. Egy veterĂĄn, egy kezdĂ”. Na!! Kezd rend lenni. A munkavezetĂ”k, elkushadnak mint a kutyĂĄk, ha a falkavezĂ©r megalĂĄzza Ă”ket. De tudom, nem tanulnak belĂ”le. Mert nem Ă©rdekli Ă”ket az egĂ©sz. Ez csak egy munka. És, valamikor, valahogy csak kĂ©sz lesz. RĂŒhellem a fajtĂĄjukat. Megvetem s kicsit le is nĂ©zem Ă”ket. Mikor mĂ©g egyĂŒtt dolgoztunk, az Ă” munkĂĄjukat is Ă©n vĂ©geztem el. Nem Ă©rdekelte Ă”ket, hogy milyen ĂĄrat fizetek Ă©rte. De a nĂ©v Ă©s a becsĂŒlet kötelezett. TĂșlĂ©ltem. Most, Ă©n vagyok a megrendelĂ”. Gusztustalan stĂ­lusban nyaliznak. Felemlegetik a közös munkĂĄinkat. Iszonyatos önuralom kell hozzĂĄ, hogy ne hĂĄnyjak. És ne fröccsenjen ki a nem tĂșl szalonkĂ©pes, vĂ©lemĂ©nyem. Azon a nyelvezeten, mit tĂ”lĂŒk ragadt rĂĄm. Egy darabig, nĂ©zem mĂ©g Ă”ket. A veterĂĄnok ma, nagyon ki lesznek szipolyozva. Belesajdul a lelkem. InkĂĄbb magamhoz intem Zsoltit. Elmondom, hogy is szeretnĂ©m. „Ășgy lesz papa”. S tudom valĂłban Ășgy lesz. Elindulok a mĂĄsik szakaszra. Útközben gyors kĂĄvĂ©. Ki tudja hĂĄnyadik? S mĂ©g csak 8 mĂșlt. ÁtĂ©rek. Bakker!! Ez meg mi? TĂĄltosok dolgoznak? Nem Ă©rtem. Mi törtĂ©nt kĂ©t nap alatt? Most meg lehet csinĂĄlni? Akkor nem? Érzem, amint a dĂŒh ĂĄtjĂĄrja testem. De visszafogom. Megtanultam. Vagy is megtanĂ­tott rĂĄ az Ă©let. A kĂĄvĂ©, viszont mĂĄr a torkomban van. Lassan, mĂ©lyre szĂ­vom a levegĂ”t. Bent tartom, majd hosszan engedem ki. Hangtalanul. A kĂĄvĂ©t is visszaparancsolom. Nem könnyen. Mosolygok. De belĂŒl, feszĂŒl minden. Közben egy mĂĄsik cĂ©g, mĂĄs embereivel eredek szĂłba. ElĂ”zĂ” megrendelĂ”m projektvezetĂ”je. ÖsszenĂ©zzĂŒk a rajzainkat. IdejĂ©ben. Összemosolygunk. Majd iszunk rĂĄ egy kĂĄvĂ©t. Szemem sarkĂĄbĂłl, mĂĄsodik csapatom fĂ”nökĂ©t, Ă©s munkavezetĂ”jĂ©t figyelem. Nem zavarja Ă”ket a megalĂĄzĂĄs eme szĂ­njĂĄtĂ©ka. VĂ©gezvĂ©n MiklĂłssal Ă©s Tibi bĂĄcsival, hozzĂĄjuk lĂ©pek. SzĂ©les mosollyal kĂ©rek elnĂ©zĂ©st. SzĂ­njĂĄtĂ©k. KĂ©rdĂ©sek özöne. IsmĂ©t felmerĂŒl bennem a kĂ©rdĂ©s. Ha a geodĂ©tĂĄim kitĂ»zik, Ă©n optimalizĂĄlom a nyomvonalat, esetleg, ki is ĂĄshatnĂĄm. Mulattat a gondolatmenet. Az elkövetkezendĂ” problĂ©mĂĄk mĂĄr nem. Gyorsan ĂĄtfutom a perspektĂ­vĂĄkat. Nem sok marad. RĂĄadĂĄsul, mĂ©g az Ă©n fĂ”nökömet is meg kell gyĂ”znöm. Holnapra kĂ©rtem, bakancsot is hozzon a lakkos cipĂ” mellĂ©. KitĂ»zök annyit, hogy a gĂ©p is, Ă©s az emberek is tudjanak holnap dĂ©lig dolgozni. A többit, majd holnap oldjuk meg. MĂ©g meghallgatom sirĂĄmaikat, hogy nem lehet megcsinĂĄlni. Hagyom hadd mondjĂĄk. VĂ©gezvĂ©n, elmondom, hogy lehet megcsinĂĄlni. Nem nyert nagy tetszĂ©st. De pont sz@rom le. Ă©n vagyok a megrendelĂ”, Ă”k az alvĂĄllalkozĂłk. És tudom megcsinĂĄljĂĄk. Mert, mĂ©rhetetlenĂŒl kapzsiak. VĂĄrjĂĄk az indulĂł szakaszt, ami ettĂ”l sokkal jobb, Ă©s hĂĄromszor ekkora. Ez az etap nyolc kilomĂ©ter volt. S dĂ©lutĂĄn hatig tartott. ÉrzĂ©kenynek nem mondhatĂł bĂșcsĂșt vettĂŒnk. Elmormoltam magamban „rohadj meg te kapzsi patkĂĄny”. És mentem vissza megnĂ©zni mire jutottak a fentiek. Siralmas. De nem remĂ©nytelen. Holnap lesz pĂĄr kĂ­nos percem, de mĂĄr kĂ©sz rĂĄ a stratĂ©gia. ÁtbeszĂ©lem Zsoltival. MegegyeztĂŒnk. Indulnak haza. Csak az Ă”rök maradnak. ElszĂ­vom utolsĂł cigarettĂĄm s elindulok Ă©n is. HosszĂș nap volt. Most nem mondom, hogy fĂŒrdĂ©s utĂĄn, Ășjra indulhat a nap. Az ĂĄlmom nem lesz folytonos, de legalĂĄbb ami lesz az mĂ©ly. Holnap indul minden kĂŒzdelem elölrĂ”l. De velem, s nem nĂ©lkĂŒlem. És ez ebben a kib@szott Ă©letben az egyetlen dolog amit imĂĄdok. Ez tart Ă©letben. Mert ehhez Ă©rtek egyedĂŒl. KĂŒzdeni. KĂŒzdeni, hogy Ă©n legyek a legjobb.

  camel, 23:50 Itt megírhatod a véleményed camel
  2014. július 21., hétfő Nekem tetszik!
0  
2014-07-20
„Nem kellett kinyitni szemeim, hogy lĂĄssam, amit mutatni szeretne. Tudtam ki Õ. Abban a pillanatban mikor megpillantottam. „fĂ©ny szĂŒlötte”. FĂ©nybĂ”l tĂĄplĂĄlkozik lelke. S most mĂĄr belĂ”lem is. De. Csak egy ideig. MĂ©g nem tudja azt, amit Ă©n. Nem Õ jött el, engem megmenteni. Nekem kell Õt. S közben egy „ajĂĄndĂ©k” nekem. TĂ”le. Olykor, szolgĂĄlataimĂ©rt. De ez is csak lelkem egy darabjĂĄt fogja megölni. Mert miutĂĄn, megĂ©rint, bennem marad. Örökre. Rajtam ĂŒlt. Éreztem minden rezdĂŒlĂ©sĂ©t. LĂĄttam, mikor elĂ”tĂ»ntek formĂĄs szĂĄrnyai. Megsimogatta arcom. A legpuhĂĄbb, Ă©rzĂ©s, mit halandĂł Ă©rezhet. Nincs rĂĄ hasonlat. Elindul, szemem ĂĄradata. Arra gondolok, mennyire összetörik mikoron, nem oly sokĂĄra eltĂ»nök. De, akkorra mĂĄr nem Megtört Angyal lesz. Csak, kicsit csalĂłdott. És kis idĂ” elteltĂ©vel, majd, boldog. Nagyon boldog. Mert, megmutattam, hogy mi a helyes Ășt. És, tĂĄvolbĂłl, Ă©szrevĂ©tlenĂŒl, figyelem. Mint, mindegyikĂŒket. Titkon. Ilyenkor, megpihenek. Mosolyra hĂșzĂłdik szĂĄm. De, belĂŒl, a pokol tĂŒze emĂ©szt. Õ volt az elsĂ”, ki „kĂŒldött” volt s eltĂ©vedt. Mint hajdan, Ă©n. S neki, Ă©nnekem, kellet megmutatni a kiutat.
- nĂ©zz rĂĄm, kĂ©rte. És ne sĂ­rj. Magamhoz öleltem. SzĂĄrnyaival ölelt körĂŒl. Ringatott, ĂłvĂłn, fĂ©ltĂ”n. Nem sĂ­rok. Csak valami folyik a szemembĂ”l. Nem igaz. SĂ­rok. S könnyeim ĂĄltal tisztulok. Mert megĂ©rint minden eme vilĂĄgban. Ami jĂł s rossz. SzĂ©psĂ©g Ă©s borzalom. „az ellentĂ©tek vonzzĂĄk egymĂĄst”, nem igaz. A harmĂłnia. Minden alapköve. A kompromisszum kĂ©pessĂ©g. Akarni a jĂłt. Ami boldoggĂĄ tesz. Amire, szĂŒlettetek. És keresni, nem vĂĄrni, hogy reĂĄd talĂĄljon. Akarni kell. Nem görcsösen. De. Akarni. HĂĄrom Ășt van. A boldogsĂĄg, mely fĂ©nybĂ”l lĂ©tezik. És elfogadja, befogadja. Felfogja. MegĂ©rti. A lĂ©tezĂ©s csodĂĄjĂĄt. Minden magyarĂĄzat nĂ©lkĂŒl. A mĂĄsodik. Õk. A szĂŒrkĂ©k. Kik megragadtak. BeletörĂ”dtek. ElfogadtĂĄk, sorsuk, mely taposĂłmalom. Harmadik. Ez…amit nem kĂ­vĂĄnok senkinek. RemĂ©nytelensĂ©g..megalkuvĂĄs…behĂłdolĂĄs…szolgasĂĄg. EgyszerĂ» nyelvezeten Pokol.
Éreztem mikor fellobbant benne a vĂĄgy. S minden kĂ©pzeletet felĂŒlmĂșlĂł Ă©rzelmekkel elĂșrhodott rajta. ÉletĂ©ben elĂ”ször, önmaga lehetett. Átadhatta magĂĄt a pillanatnak, mert Ă©rezte, megĂ©rezheti azt az Ă©rzĂ©st, amire ĂĄhĂ­tott. És, nem kellett Ă©rte semmit adnia. És ha, amit ad, ezerszeresen kapja vissza. VĂ©r serkent a szĂĄmon fogai, vĂĄllamon körmei nyomĂĄn. Kis idĂ”re elfeledtem mindent. BĂĄr sötĂ©t volt, mikor kinyitottam szemeim, s az övĂ©ibe nĂ©ztem…lĂĄttam mindent. Szerelem, boldogsĂĄg, csalĂłdottsĂĄg, öröm, kihĂ­vĂĄs, szeretett, fĂ©lelem, fĂ©ltĂ©s, lemondĂĄs. GyönyörĂ» volt. IsmĂ©t folyt valami szemembĂ”l. MĂĄr rĂ©g Ăłta nem szĂ©gyellem.
SokĂĄig pihent vĂĄllamon. „A megmentĂ”m. „ Elfordult. Átfogtam. Akartam Ă©rezni testĂ©t. Hogy, van valaki. Kinek. Jelent valamit Ă©rintĂ©sem. Testem melege. Ki Ă©rzi. Van mellette, egy Ă©rzĂ” lĂ©lek. Hogy, a testben, lakozik, valami. Egy lĂ©lek. Egy lĂ©lek. Ami az Ă©n lelkem tĂĄrsa. De ez csak ĂĄlom. Nem. Nem ĂĄlom. Hiszem. És vallom. Eljön. Csak Ă©n nem vĂĄrok. ElĂ© megyek. Hogy Ă©rezze, mennyire vĂĄrtam.
Õt is el kellet engednem.
Holnap is felkelek. Nem magamtĂłl. Életben tartanak. A „FĂ”nök” nem oly kegyes, mint gondolja. Ennek a mondatnak is ĂĄra lesz. Megfizetem. TalĂĄn..ezĂ©rt..kedvel..mert ilyen vagyok. „jĂł katona”. De csak katona. A fronton. De ÉN! Nem csak Egy katona vagyok a seregben!! Hanem!! A sereg, legjobb KATONÁJA!! Addig kĂŒzdök, mĂ­g ezt, be nem bizonyĂ­tom. És tudom Ă­gy lesz. Mert akarom!
Mikor Ășj napra nyĂ­lik szemem. Azt mondom. 47 Ă©ves vagy. Van olyan erĂ”? Mely legyĂ»r? ….Nincs. EgyszerĂ»en, nem lĂ©tezik. Mert. A sorsom. ÉN hatĂĄrozom meg…..És Ă­gy indulok el.

Szösz.
Mikor, meglĂĄttalak. Adtam magamnak, max 5 percet. Nem Ă­gy törtĂ©nt. (valĂłjĂĄban, egyetlen percet sem) Köszönöm az esĂ©lyt, hogy megmutathattam, milyen vagyok. LegalĂĄbb esĂ©lyt kaptam. És. Köszönöm……..UtĂĄnam nyĂșltĂĄl. UtĂĄnam. És. Köszönöm. Az Ă©jszakĂĄt.

  camel, 2:12 Itt megírhatod a véleményed camel
  2014. július 19., szombat Nekem tetszik!
0  
2014-07-19
„Soha ne azt nĂ©zd, milyen, csak azt, hogy ki? Érkezik, s mit hagy maga utĂĄn. És ne, Ă­tĂ©lj elĂ”re. És nincsenek Ă©rzelmek” AdoptĂĄltam. Egyes rĂ©szeit. De. Nekem a sajĂĄtom a bevĂĄlt. Ami nem igaz. Mert tudom, hogy lehetne ötvözni, eme kettĂ”st. De nekem szĂŒksĂ©gem van egy alapra. Ami, belsĂ”mbĂ”l, azonnali reakciĂłkĂ©nt jön. Egy Ă©rzelmi alapra. Melyre, lehet Ă©pĂ­tkezni.
Rutinos lettem. (ManĂłci tudja, ha nem, Ășjra rak) NehĂ©z becsapni. Mert, mindent azonnal Ă©rzek. Abban a pillanatban. És, nagyon hamar, összeĂĄllĂ­tom a kirakĂłst. És Ă©lvezem. Miközben beszĂ©lek, teljesen mĂĄsra tudok gondolni. S ebbe belefĂ©r mĂ©g az is, hogy miközben Veled beszĂ©lek, azt is behelyettesĂ­tem abba, hogy mit Ă©reznĂ©k, ha nekem mondanĂĄk ezt. És vĂĄltoztatom a jelzĂ”ket Ă©s a gesztusokat. Nem ismersz. Csak a felszĂ­nt, karcolgatod. Ă©n. Tudom ki vagy. Mit szeretnĂ©l. Tudom az ĂĄlmaid. VĂĄgyaid. Azt hiszed, beszĂ©ltetsz. S miközben hozzĂĄm dĂ”lsz, cicĂĄsan „felĂ©breszted az alvĂł oroszlĂĄnt?” Mert elmondtam, ÕSZINTÉN mennyire szeretnĂ©lek? Nem! Miközben beszĂ©lek Ă©s simogatlak, tested, mesĂ©l nekem. ElmesĂ©li Ă©leted. Tudtod nĂ©lkĂŒl
. És, hogy nem kĂ©rdezem meg, miĂ©rt nem volt csĂłk, bĂșcsĂșzĂĄsnĂĄl, mint elĂ”tte? EsĂ©lyt adnĂ©k. De legfĂ”bbkĂ©pp magamnak. Vagy. Én lĂĄtom rosszul. És Neked. Ne keljen hazudnod.
Azt tanĂ­tottĂĄk, hogy soha ne feddjem fel Ă©rzelmeim. MĂĄr abban a pillanatban, Ă©letkĂ©ptelen volt a tanĂ­tĂĄs. De csak kĂ©sĂ”bb jutottam el erre a szintre. Mindent, de mindent, szĂ­vtam magamba. Minta szivacs. De ezt nem. Mert titkon, megtanultam olvasni. S bĂĄr nem minden szĂłt Ă©rtettem. De. Éreztem. És, az sokkal, de sokkal jobb volt mint a gondolataim. Mit belĂ©m plĂĄntĂĄltak.
Éreztelek. . Ne mond ki. Értem.

  camel, 3:34 Itt megírhatod a véleményed camel
  2014. július 17., csütörtök Nekem tetszik!
0  
2014-07-16
Nem rossz nap.
Most, csendesen, esik az esĂ”. Szeretem. Senki nem jĂĄr az utcĂĄn. Arcomon, vĂ©gig gördĂŒlnek cseppjei, Ă©s elvegyĂŒlnek, azzal, ami szemembĂ”l folyik.
A holnapra (mĂĄra) gondolok. És egy LĂĄnyra. LĂĄnyra, ki, talĂĄn olyan, mint ĂĄllĂ­tja. S Kinek, olyan vagyok, kit elkĂ©pzelt.
Szarok a munkĂĄra. Minden meg van, ami kell. De, ez a LĂĄny!!!
Nekem, szeretném.
Manóci, azt mondja,: ne fûzz Hozzå nagy reményeket.
TehĂĄt, elveszett?
Akkor? Na, ez a kihĂ­vĂĄs!
De. Eddig a pontig sok minden történt.
És, Ă©n, Ășgy Ă©rzem, Nincs lehetetlen.
„Ă©s törött lelkemet, ManĂłci meggyĂłgyĂ­tja”
Ha nem. Majd magam.
És az esĂ” „ma jĂłl alszom” sokĂĄig fog esni.

  camel, 0:33 Itt megírhatod a véleményed camel
  2014. július 14., hétfő Nekem tetszik!
0  
2014-07-14
Nem tĂșl jĂłl indulĂł nap. De. Tudom Ășgy intĂ©zni, az legyen. S nagyon ott vagyok a szeren. TĂ­zre jönnek. Amivel nem szĂĄmolok, hogy most a pĂ©nzĂŒgyi rĂ©sznĂ©l is vĂ©gig beĂŒlĂ”s. Nem is Ă©rtem. De megtisztelĂ”. Az elejĂ©tĂ”l a projekt vĂ©gĂ©ig, „beavatott” vagyok. Felfogom. A gesztust. És Ă©n Ă©lek, halok a gesztusokĂ©rt. Nem sokszor adatott meg. Hogy megĂ©rezzem. És Ă©n sem gyakoroltam, hatalmĂĄt. Mosolyog a szeme. És nekem ez mindennĂ©l többet jelent. BĂĄr. Nem szeretem ezt a stĂ­lust, amit megĂĄlmodott. De. Nagyon lojĂĄlis vagyok. A vĂ©gsĂ”kig. SĂ”t. UtĂĄna is. Egy megĂĄllĂłval. És szeretem az Ă©rzĂ©st, ha beĂĄllunk valamibe, a hĂĄtamat, egy hĂĄt tĂĄmasztja. És a hĂĄt, gerincoszloppal rendelkezik. StratĂ©giĂĄt vĂĄltoztatok. Hagyom folyni a dolgokat. Közben, kiszököm Lisa-hoz. Megmosolyogtat. És megdobogtatja, kicsi szĂ­vem. A vendĂ©get Ă©n kĂ­sĂ©rem ki. Mindenkit megtisztelek ezzel. És nem napszemĂŒvegben. SzemtĂ”l, szemben. A „rajoskodĂĄs” nem asztalom. És ki sem ĂĄllhatom. Csak egy elviteles, ebĂ©d fĂ©r bele. Mert megĂ­gĂ©rtem. És egy GyönyörĂ» NĂ” szĂ­vĂ©t, sosem törnĂ©m össze. KettĂ” elĂ”tt. Kiscsoportos. Velem. Na, ez is Ă©rdekes. UtĂĄna tĂĄrgyalĂł. Bakker! IsmĂ©t mĂĄsfĂ©l Ăłra. De ez ĂŒdĂ­tĂ”!! Nem mondom el mennyire. Nem Ă©n lennĂ©k. És nem Ă©r vĂ©get a nap. KĂ©nyes hĂ­vĂĄsok. ÁtĂ©rzem sĂșlyĂĄt!! És vajon az emberek is? Mire szeretnĂ©nek rĂĄvenni? Azt mondjĂĄk. FarkastörvĂ©nyek uralkodnak. Én pedig azt, EMBERSÉG!! Élni, Ă©s Ă©lni, hagyni!! Lehetek sportos? VĂĄgod? MĂĄr megvĂĄlogathatom, kivel tĂĄrgyalok. BeszĂ©lek. Csacsogok. Suttogok. De mindezeknek, megfizettem az ĂĄrĂĄt. És busĂĄsan. És mĂ©g mindig nem Ă©rt vĂ©get a nap. IrodĂĄm, rejtekĂ©n. EgymĂĄs mellĂ© nĂ”tt, vad akĂĄcia. Lombos ĂĄrnya nem csak irodĂĄm hĂ»ti. ImmĂĄr kĂ©t Ă©ve, szajkĂł pĂĄr otthona. Kik idĂ©n, lenyomtĂĄk, a vörösszĂĄrnyĂș fiatal hĂ©jĂĄt. Nagyon szurkoltam nekik. Itt Ă©nekelnek nekem kora reggel, Ă©s kĂ©sĂ” este. ImĂĄdom Ă”ket. Rossz volt, vĂ©gignĂ©zni, kĂŒzdelmĂŒk. De. MegoldottĂĄk!! És nekem megmaradtak!! És ez boldogsĂĄggal tölt el. De. Nem Ă©rt vĂ©get a nap. Amit annyira nem szeretek „nem tudnĂĄl mĂ©g is eljönni?” Mikor tanulom meg kimondani azt a szĂłt „NEM”. Elmegyek. De ĂłrĂĄkat hĂșznak le a boldogsĂĄgombĂłl.
„a kormĂĄnyos ĂĄll a kerĂ©knĂ©l. Mosolyog, bĂĄr, lelke vĂ©rzik. Csak nem Ă©rkezik Ășj kapitĂĄny. S hajĂłja, senyved. Õ sem a rĂ©gi mĂĄr. De a feladat, amit elvĂĄllalt,…Ă©s beleĂĄllt. Kötelezi.”

  camel, 23:16 Itt megírhatod a véleményed camel
  2014. július 12., szombat Nekem tetszik!
0  
A mai jĂĄtszĂłterem, ne mutatom be. Mert mĂĄr csak porszem lett. De. Akkor is az Ă©n "Gyerekem"!!
ÉbredĂ©s. Ma nem aludtam el. Mert hĂ©tvĂ©gĂ©n "kĂ©nyeztetĂ©s" van. Akkor kelek amikor Ă©bredek.
És már posztolhatom...
Mår nincs akadåly!! (mit ne tudnék ugorni)

Sosem volt!
Csak, voltak, kik hittek, s kik nem, bennem.
Miszerint. "NINCS LEHETETLEN, CSAK, TEHETETLEN"
Na. Most lehet, Ășjra gombolni.
(csak félek, késÔ)
ElgondolkodtĂĄl?
Az jĂł....
Nagyon jĂł.
"halkan,és nem erÔbÔl érkeztem. Fejet hajtottam. (de közben, azt mondtam, B@szódj meg. Legyûrlek. Mert akarom. Szeretném azt érzést.Mikor te jössz hozzåm.)
Lehajtott fejjel. S Ă©n....
Ami elmĂșlt, az elmĂșlt.
Új, Ă©let. Új lapokkal. Egyenl Ă” esĂ©lyekkel. Mosolygok. (bĂĄr beĂŒl, vĂ­vĂłdok)
Mosolygok.
LeĂŒlök, veled szembe. TĂĄrgyalni. MĂĄr nem vagy az az ember, akit megismertem..Mert, az ember. SzemĂ©bĂ”l, kĂ©zfogĂĄsĂĄbĂłl, ismerszik meg. ELSÕRE!

Szösszenet. "Baråtom".és Kicsit "Apukåm" Zozó! Sose zavarjon meg, ha, a megszokottól, eggyel több nulla van a szåm mögött".
Nem zavart meg. Sok Ă©ven ĂĄt, Ă©ltem,.....? ĂștmutatĂĄsa alapjĂĄn. És. VegyĂ­tettem. Mert van kicsi kreativitĂĄs bennem.
  camel, 13:45 Itt megírhatod a véleményed camel
  2014. július 11., péntek Nekem tetszik!
0  
2014. jĂșlius 11.
ElalvĂĄs. Nem nagyon, de akkor is annak minĂ”sĂŒl. Nagyon szĂ©gyellem magam, magam elĂ”tt. KĂĄvĂ© mĂ©g belefĂ©r. Közben a tegnap Ă©jszakai telefonbeszĂ©lgetĂ©sen gondolkodom. Lisa-val. Sok mindenen mentem mĂĄr keresztĂŒl Ă©s folyamatosan vĂĄltozom. Ahogy öregszem, Ășgy leszek a privĂĄt szfĂ©rĂĄmban, rugalmasabb. Harmadik napja ismerem Õt. Mikor felajĂĄnlotta a telefonon törtĂ©nĂ” kommunikĂĄciĂłt, törvĂ©nyt bontottam s bele mentem. Hm. Ă©n a szigorĂș, betartandĂł szabĂĄlyok embere. És ekkor jött a mĂĄsodik, ismĂ©telt, de ez mĂĄr halmozott, szabĂĄlyszegĂ©s. Azonnal felhĂ­vtam. És. A hang, ami bejelentkezett! LetaglĂłzott. HatĂĄsa alĂĄ kerĂŒltem. ElvarĂĄzsolt. FelrepĂ­tett. Nagyon magasba. IsmerkedtĂŒnk. Úgy ahogy szeretem. MegĂ©rezte, hogy Neki kell kezdemĂ©nyeznie. Hogy ne legyek tolakodĂł. Hajnalig beszĂ©lgettĂŒnk. S utĂĄna a bĂșcsĂș sms-ek.
Nyolcra Ă©rek ki a „jĂĄtszĂłteremre”. LĂĄss csodĂĄt! Minden a helyĂ©n. (na nĂĄ, Ă©n raktam össze) A kezdeti nehĂ©zsĂ©gek utĂĄn, csak belĂĄttĂĄk, nem akarok rosszat, Ă©s….slussz poĂ©n. Értek hozzĂĄ. Ma hosszĂș ujjĂș pĂłlĂł, munkĂĄs nadrĂĄg, Ă©s hĂ» tĂĄrsam, tĂșrabakancs. (tartja a bokĂĄm) Illatnak, KenzĂł, ĂłceĂĄn. Amennyire nem szerettem, Ășgy megkedveltem. Mert van benne valami, ami az Atlanti ĂłceĂĄnra emlĂ©keztet.
MegĂ©rkeznek a MÁV-os kollĂ©gĂĄk. ElĂ”tte hĂ­vnak. Majd kĂ©t ĂłrĂĄs „hablaty” de mindenki profitĂĄl belĂ”le. Titkon ujjongok. Megint jĂł, hogy hallgattam a „halkan, csendesen Ă©rkezĂ” szĂ©lnek”. Mely, elsuttogta, nekem mi a boldogsĂĄg. És megint ujjongok. Elteszem a telefont, Ă©s a gyĂ”ztesek figurĂĄjĂĄt bemutatom. Mire a fordulĂł vĂ©gĂ©re Ă©rek, ismĂ©t az a kimĂ©rt ember vagyok, akit a kĂŒlvilĂĄg ismer. Mert nyilvĂĄnosan sosem örĂŒlhetek. Mert ez a multiknĂĄl, termĂ©szetes. Engem, viszont bĂĄnt.
Újabb fordulĂłpont következik be, Ă©letembe. MĂĄr nem szĂĄmĂ­t semmi. Semmi, mi mögöttem maradt. JĂł helyen van ott. Újra indĂ­tom otthonteremtĂ”, programom. Erre vannak az ismerĂ”sök. De. Nem kapkodunk. MegnĂ©ztem egy lakĂĄst. ManĂłci szavaival Ă©lve, „Ă©kszeres doboz”. Kicsit mĂĄsabban szeretnĂ©m. „zozĂł, nem problĂ©ma”. S elvitt egy mĂĄsik telekre, ahol megĂ©pĂ­theti azt, amit szeretnĂ©k. LenyĂ»gözött. De. Ez csak tĂĄvlati terv. „zozĂł, nem holnap kezdem el az Ă©pĂ­tĂ©sĂ©t” volt a vĂĄlasz. Ebben maradtunk.
Zsong a fejem. JĂł lenne ma este, egy film, s hogy folyna valami a szemembĂ”l. De mĂ©g nincs este. Kora este Lisi-kĂ©vel beszĂ©lek. Kisimogatom a reggel okozott szomorĂșsĂĄgot. De, tudom, hogy a tĂŒske ott marad Benne örökre. Hisz Ă©n is ilyen vagyok. De nem tehetek rĂłla, ilyen vagyok. TĂșl sok csalĂłdĂĄs Ă©rt. És jobb az elejĂ©n elmondani, megmutatni mindent, ami Ă©n vagyok. Az ĂĄrnyoldalaim is. MĂ©g ha bĂĄntĂł is. Most Ășgy Ă©rzem, Mi nem leszĂŒnk egy „pĂĄr”. BĂĄr törekszĂŒnk, de tĂșl sok akadĂĄlyt lĂĄtok. EzĂ©rt, most elĂ”ször, nem engedek Ă©rzĂ©seimnek. Nem lobbanhat fel az az Ă©rzĂ©s, amely nĂ©lkĂŒl nehĂ©z lĂ©teznem Ă©s kĂŒzdelmes az Ă©letem. De, kĂŒzdök Ă©rte! Hogy elnyerhessem, teljes jogĂșan, SzĂ­vĂ©t. S utĂĄna. Vele Ă©lni minden napjaim. KĂ©t Ă©s fĂ©l Ă©ve, hogy meghoztam egy döntĂ©st. Vagy is Ă­gy nem igaz. Nem hagytak vĂĄlasztĂĄsi lehetĂ”sĂ©get. Nem oly rĂ©g, szememre vetettĂ©k. BĂ»nkĂ©nt rĂłttĂĄk fel. Azt a döntĂ©st, amit helyettem hoztak. Akkor zĂĄrult le, vĂ©gĂ©rvĂ©nyesen szĂĄmomra az a kapcsolat. És szĂĄndĂ©kosan, (nyomatĂ©kosĂ­tĂł jelzĂ”) hasznĂĄlom a kapcsolat jelzĂ”t. Mert, ebbe a kategĂłriĂĄba sorolĂłdott. És egyedĂŒl van benne.
ManĂłcival beszĂ©lek. Ma nem, sokat mert kicsi lĂĄnykĂĄval buliznak. De nekem ez is elĂ©g. Nagyon kicsivel is beĂ©rem. Mert. Az elv. „csak nĂ©hĂĄny”. HitvĂĄny a szĂł, tudom. De a „NÉHÁNY” kategĂłria nĂĄlam a hĂĄtrafordulĂłs. A hĂĄtrafordulĂłs, pedig, a” kezedbe helyezem az Ă©ltem”. Mikor tudom, ha Te ĂĄllsz mögöttem, hĂĄtulrĂłl nem jön senki.
És nincs este. (pedig most nagyon szeretnĂ©m. mĂ©g sosem kĂ­vĂĄntam a vĂ­z Ă©rintĂ©sĂ©t ennyire. hogy feltöltsön. a frontvonalban tartson)
Megérkezem.
MegkĂ©rdezik „okos telefonja kinek van? Akkor,….ki kĂ©ne sĂ©tĂĄlni a parkolĂłba, a kocsihoz, Ă©s ott ledeponĂĄlni…. UtĂĄna. TömĂ©ny, semmirĂ”l szĂłlĂł egyeztetĂ©s. Harag lobban bennem. AmĂșgy sem szeretem ha korlĂĄtoznak. Jelzem, szeretnĂ©k kimenni….lazĂĄn. PortĂĄn ki. Van belĂ©pĂ”m. Cigi. És a legfĂ”bb a kocsinĂĄl. Az „okos”!! MegcsĂłkolom. Nem jött az az ĂŒzenet, amit vĂĄrtam volna. Lisi-Ă©. De most mĂĄr, beleĂĄllunk, abba amit felvĂĄllaltunk. VisszaĂ©rvĂ©n, konstatĂĄlom, „ott vagyunk, ahol az elejĂ©n” MulatsĂĄgos. Õk tervezik, Ă©n…kivitelezem.
23:21 ….ha lehet, egy kĂ©rĂ©sem…ma mĂĄr, senki ne keressen.

  camel, 23:39 Itt megírhatod a véleményed camel
  2014. július 9., szerda Nekem tetszik!
0  
2014-07-08
EsemĂ©nytelen napom volt. Nyolcra Ă©rtem ki a terĂŒletre. Nagy dolgok nem törtĂ©ntek. Ha csak az nem, hogy amerre jĂĄrtam, arra vittem az esĂ”t. 11-re, visszagurultam az irodĂĄba. A „Boss” akart velem szerzĂ”dĂ©seket ĂĄtbeszĂ©lni. Nem Ă©rtettem, miĂ©rt velem. Nem az Ă©n asztalom. Ă©n csak a munkĂĄt szerzem meg. JĂł ajĂĄnlatot Ă­rok. Hogy mindenki meg legyen elĂ©gedve. Szoktam kufĂĄrkodni, hogy kapjunk kedvezmĂ©nyt, de ez a „multiknĂĄl” nagyon ritka. Egy Ăłrakor mĂĄr megint „jĂĄtszĂłteremen” vagyok. SokĂĄig nem Ă©lvezem, mert leszakad az Ă©g. Mire Optimushoz Ă©rek, Ășjatlan pĂłlĂłm takarĂłsan ĂĄtĂĄzik. VĂĄrom, hogy elĂĄlljon. És az anyag vĂ©gre kiĂ©rkezzen. HĂĄromra jön meg. Az esĂ” remĂ©nytelenĂŒl esik. MĂ­g lepakolnak „fiaim” ĂșjbĂłl bĂ”rig ĂĄzom. MĂĄr nem szĂĄmĂ­t. HazafelĂ© nem a lĂ©gkondi, hanem a fĂ»tĂ©s megy. És AdĂ©l. Ma a „Boss” Ă©s a felesĂ©ge az ĂŒgyeletes. Elcsendesedik az iroda. Ilyenkor szeretem. Nagyon. Nincs jĂĄrkĂĄlĂĄs, kĂ©rdĂ©sek. ElĂ”veszem az ajĂĄnlatkĂ©rĂ”ket. Kinyomtatom, ami kell, kĂ©szĂ­tek „firka” papĂ­rt. ErrĂ”l nem tudok leszokni. Az exel szĂĄmol mindent. De a rĂ©szleteket papĂ­ron. HagyomĂĄnyosan. KĂ©zi jegyzetben. Kellemes zene szĂłl. Csak az idĂ” van ellenem. Az Ă©jszakai Ă”rsĂ©g megĂ©rkezik. HĂ©t Ăłra. „Boss”-Ă©k elköszönnek. MegĂ­gĂ©rem, hogy Ă©n is azonnal megyek. De van egy rĂ©szletszĂĄmĂ­tĂĄs, ami mĂ©g nincs meg sablonba. Ezt mĂ©g megcsinĂĄlom.
20:25. BezĂĄrok, leadom a kulcsot, alĂĄĂ­rok. Lassan nyĂ­lik a kĂ©tszĂĄrnyas kapu. Kijutok. FĂ»tök ezerrel. És megindulok „Ă©jszakai szĂĄllĂĄshelyemre”.
MĂĄs.
Mås idÔben.
„vĂ©kony teste, remegett, az adrenalin hirtelen s extrĂ©m mennyisĂ©gĂ» felszabadulĂĄsĂĄtĂłl. FĂŒlĂ©ben dobolt, Ă©s fogai belazultak. Jaques tisztĂĄn Ă©rzĂ©kelte, ami körĂŒlötte törtĂ©nik. Jean-Michel a földön fekĂŒdt. Ketten dolgoztĂĄk nem aprĂł testĂ©t. Caecilius, nos Õ, lassan, megfontoltan, rutinosan cserkĂ©szte be az ĂĄldozatĂĄt. Jaques, fĂ©l tĂ©rden ĂĄllt. A jobb keze hĂŒvelyk, a mutatĂł, Ă©s a közĂ©psĂ” Ășja szorĂ­tĂĄsĂĄban tartotta a kis ĂĄmokfutĂł porcos gĂ©gefĂ”jĂ©t. BarĂĄtja, leblokkolt. De, CaeciliustĂłl megtanulta, ezen a szinten mĂĄr nincsenek szabĂĄlyok, nincs etikett. Csak a pillanatban hozott döntĂ©s. A döntĂ©s, amit neked kell meghoznod. És befolyĂĄsolhatod mĂĄs döntĂ©seit, tovĂĄbbi Ă©letĂștjĂĄt. Jaques döntött. Fokozta a szorĂ­tĂĄst, ami mĂĄr bĂĄrmilyen tĂ»rĂ”kĂ©pessĂ©g hatĂĄrĂĄt sĂșrolja. Halk roppanĂĄs hallatszott. Ezen a ponton, mĂĄr hang nem tud a garaton keresztĂŒl tĂĄvozni. VĂ©r fröccsent Jaques arcĂĄba. Könnyeivel vegyĂŒlve folyt vĂ©gig arcĂĄn. Ellökte a magatehetetlen testet magĂĄtĂłl. BarĂĄtja gondjaiba vette. KettĂ”vel kevesebben lettek. Jaques futtĂĄban döntötte el, aki tĂ©rdelt Jean-Michel mellĂ©n, Ă” lesz a következĂ”. Nem volt kecses a mozdulat, de elementĂĄris. Fekve Ă©rkezett az Ă©rdesĂ­tett aszfaltra. És mĂĄr talpon is volt. A mĂĄsik ficsĂșr, nem is ocsĂșdhatott fel a törtĂ©nĂ©sek viharĂĄban. PadlĂłt fogott. LetĂ©rdelt Jean-Michel mellĂ©. Barna szeme nem csillogott. NyakĂĄbĂłl folyt a vĂ©r. Hirtelen dĂŒh öntötte el. FelĂĄllt. De csak Caecilius keze a vĂĄllĂĄn s mosolya volt. Jean-Michel felĂŒlt. „azt hiszem ez egy mĂ©ltĂł legĂ©nybĂșcsĂș volt” SokĂĄig nevettek. És egy ĂĄgyban aludtak. RĂ©szegen. UtoljĂĄra.”

  camel, 0:00 Itt megírhatod a véleményed camel
  2014. július 7., hétfő Nekem tetszik!
0  
2014. jĂșlius 7.
Elindult a darĂĄlĂł. Nyolckor projektindĂ­tĂł. 11-ig el voltam vele. MĂ©g Ășgy is odaĂ©rtem, hogy elĂ”tte az irodĂĄban fel kellet vennem pĂĄr kellĂ©ket. És. Mol kapucchinĂł is belefĂ©rt. Ez egy nagy gyengĂ©m. Nem tudok neki ellenĂĄllni. S mivel „egĂ©sz vĂ©letlen” van is egy kĂșt a közelben, Ă©s ma nagyon meleg van, s hĂ»tött ĂĄsvĂĄnyvĂ­z meg szĂŒksĂ©geltetik, Ă­gy nagyon sok ledĂ”lt.
De csak sorjĂĄban.
BejĂĄrtuk a munkaterĂŒletet, elmondtam merre kell vezetni a nyomvonalat. Elindult a munka. ÉpnaplĂłba beĂ­rtam. A telephelyvezetĂ” tök jĂł fej ember. Kaptam TĂ”le zĂĄrhatĂł raktĂĄrt s engedĂ©lyt, hogy bĂĄrmeddig dolgozhassunk. LĂĄttam kicsit megviselte, a mĂłdi, ahogy megjelentem, de napirendre tĂ©rt felette. ½ 12-kor mĂĄr az irodĂĄba voltam. SzakfelĂŒgyelet megrendelĂ©s, BejelentĂ©s a munka elkezdĂ©sĂ©rĂ”l. NyugtĂĄztam a marker tĂ­pusĂĄt. Majd mĂłdosĂ­tottam az anyagkiĂ­rĂĄst. Közben megĂ©rkezet az M4 szerzĂ”dĂ©se. TovĂĄbb kĂŒldtem. De mĂĄr hĂ­vtak is ez ĂŒgyben. Vagy is nem ez miatt. Úgy „hallottĂĄk” cĂ©gĂŒnk, minĂ”sĂ­tett vĂĄllalkozĂłja az FGSZ Zrt.-nek. Az Ă©pĂŒlĂ” 8.sz. fĂ”Ășton lenne kĂ©t kivĂĄltĂĄs. (ez nem annyira jĂł nekem, mert KĂĄpolnĂĄsnyĂ©khez tartozik, Ă©s igen, igen bĂŒrokratikus) TehĂĄt nagyon munkĂĄs. DĂ©lutĂĄn, estefelĂ© kĂŒldik az ajĂĄnlatkĂ©rĂ”t Ă©s a terveket. JĂł.
Gyors ebĂ©d. Kis szutykosban. Ma kĂ©nyeztetĂ”s. JuhtĂșrĂłs sztrapacska, omlĂłs zĂșzapörkölttel. A fĂ”nök megjegyzi „tudsz Ă©lni”. Elviteles. FelĂ©t belapĂĄtolom. És mĂĄr megyek is vissza Érdre. Szerencse fia vagyok!! Az idiĂłtĂĄk rossz helyre ĂĄstĂĄk a nyomvonalat. Pedig reggel, szĂĄjbarĂĄgĂłsan, vĂ©gigjĂĄrtuk!! TelefonszĂĄmot cserĂ©ltĂŒnk!! Mindegy. BebuktĂĄk. Nagyobb kĂĄr, mĂ­nusz ne legyen, maradok. MĂ»vezetek. És IMÁDOM!! Ez az Ă©n vilĂĄgom. Ehhez Ă©rtek igazĂĄn. KesztyĂ»tartĂłbĂłl elĂ”kerĂŒl az 50 faktoros naptej. És az alaphangot is Ă©rtem. „testvĂ©r, bĂĄtyja, kissĂłgor”. És mivel „egyszer volt BudĂĄn kutyavĂĄsĂĄr”, Ă©s megfizettem az ĂĄrĂĄt. Nincs bratyizĂĄs, nincs kedvezmĂ©ny, s legfĂ”bb, nem fordĂ­tunk hĂĄtat. MiutĂĄn helyre tettĂŒk a dolgokat, nĂ©gykor visszaindulok az irodĂĄba. MĂĄr „okoson” olvasom megĂ©rkezett a kĂ©t ajĂĄnlatkĂ©rĂ©s. Ma sem Ă©rkezem haza korĂĄn. Reggeli elĂĄnom csökkent, de maradt mĂ©g gazdagon!
Honnan? …….Irigy vagyok. Mint mondottam. És ha elmesĂ©lnĂ©m, Ășgy sem hinnĂ©d el.

  camel, 23:40 Itt megírhatod a véleményed camel
  2014. július 4., péntek Nekem tetszik!
1  
2014-07-04
IsmĂ©t napom!!!  
Nagyon ott vagyok a szeren. HĂ©tfĂ”n nyĂ­lik az Ășj „jĂĄtszĂłterem” ahol Ă©n vagyok a „pĂĄst mester” Ă©s ez a tudat extra erĂ”vel lök meg. SzĂŒrcsölgetem a kĂĄvĂ©m, közben böngĂ©szem a Net-et. Valahogy ez az internetes ismerkedĂ©s nem igazĂĄn jön be. Biztos velem van a baj. Nagyok az elvĂĄrĂĄsaim. Nem Ă©rtem, miĂ©rt jĂł hazugsĂĄgokat ĂĄllĂ­tani magunkrĂłl. Hiszen elsĂ” talĂĄlkozĂĄskor Ășgy is kiderĂŒl. Minden. És ezek a fĂĄrasztĂł körök. MegmosolyogtatĂł tud lenni a magyarĂĄzkodĂĄs. Kedvencem: ugye Te nem XX Ă©ves vagy? Nem de a barĂĄtaim szerint csak XX-nek nĂ©zek ki. Ilyenkor nehezen tudom magam visszafogni, hogy ne mondjam, a barĂĄtaid hazudnak csak, hogy kedvedben jĂĄrhassanak. Ez megöli a pillanatot s vele egyĂŒtt mindent. Ă©n sem mondom magam 42 Ă©vesnek, csak mert annyinak nĂ©zek ki. Ez belĂŒl jĂł Ă©rzĂ©s! És talĂĄn javĂ­t valamit a megĂ©lt Ă©vek szĂĄmĂĄn. És amire mĂ©g felfigyeltem, hogy a korombeli NĂ”k ezerszer jobban nĂ©znek ki, mint a fiatalabbak. Át is ĂĄllĂ­tottam a keresĂ©si feltĂ©teleket. De nagy remĂ©nyeket nem fĂ»zök hozzĂĄ. TĂșl gĂĄtlĂĄsos vagyok. Épp ezĂ©rt vagyok talĂĄn olyan sikeres a munkĂĄmban. Öt Ă©ve vĂĄltottam, mĂ»fajt. KihĂ­vĂĄst. És öt Ă©v alatt, itt is elĂ©rtem, hogy a nevem elĂ”bb Ă©rkezik, mint magam. És keresnek, hĂ­vnak, tanĂĄcsot kĂ©rnek.
Csak egy kis kitérÔ.
A Net és minden fut tovåbb a håttérben.
CsinĂĄlok mĂ©g egy kĂĄvĂ©t. ÖsszeĂĄllĂ­tom a hĂ©tfĂ”i anyagigĂ©nylĂ©st Ă©s kiszĂĄllĂ­tĂĄst. MegĂ©rkezik hozzĂĄm az alvĂĄllalkozĂł alvĂĄllalkozĂłja. VĂ©gre beszĂ©lhetek olyan emberrel, aki nem a szĂŒrke ĂĄllomĂĄnyomat gyilkolja.
Gyors ebĂ©d. Mert kettĂ”kor ISMÉT Ă©rtekezlet. TitkĂĄrnĂ”m is szeretne fĂ”t-Ă©telt. Elviszem magammal. Menet közben kis szösszenet. „ZozĂł, csak ez az egy szĂĄm van a CD-Ă©n?” Nem. De Ă©n vezetek, s Ă­gy az Ă©n zenĂ©m szĂłl!! 
Értekezlet. Csak a tervezĂ” jött. A fĂ”nöke nem. De az enyĂ©m ott volt. Így csak mĂĄsfĂ©l Ăłra volt. MegkĂ©rt a „Boss” mindenkit, hogy a tĂĄrgyalĂĄsokra nĂ©mĂ­tott mobillal jöjjön, Ă©s ha hĂ­vĂĄs jön, ne vegye fel. BeszĂșrtam. Nekem ez alap, mert megtisztelem a tĂĄrgyalĂł partnerem ezzel a gesztussal. DĂ­jazta beszĂłlĂĄsom. KollĂ©gĂĄk nem annyira.
IsmĂ©t irodĂĄmban ĂŒcsörgök. Telefon. Zoli. HĂ©tfĂ”höz egy hĂ©tre meg kell indulni a munkĂĄval. Újabb 7,5 Hm. Ujjongok!! Ez az igazi kihĂ­vĂĄs!! Egy fenĂ©kkel sok lovat megĂŒlni. Erre is van teĂłriĂĄm! BĂĄrmennyi lovat lehet irĂĄnyĂ­tani. Egyszerre. És nem kell, hogy a hĂĄtĂĄn ĂŒlj. KettĂ”n ĂĄllsz s annyi szĂĄrt fogsz a kezedben amennyi szĂŒksĂ©geltetik. Vicces. De csak Ă­gy mĂ»ködik. ElindĂ­tom a projektet.
20:45.Elindulok. Holnap ManĂłval megyek GĂĄrdonyba. És mĂ©g mĂĄshovĂĄ is. Ötlet „börze” vagyok. S tudom, kaphatĂł minden Ă”rĂŒltsĂ©gre. Így mĂ©g szalonnasĂŒtĂ©s is lesz a Pilisbe! Titkon lesz minden a kocsiba. De ehhez korĂĄn kell kelni.

  camel, 22:43 Itt megírhatod a véleményed camel
  2014. július 3., csütörtök Nekem tetszik!
0  
2014-07-03
Nem egyszerĂ» az Ă©bredĂ©s. De az elsĂ” gondolat, mint mindig: Ez a nap is az Ă©n NAPOM!!! ElmĂ©lĂĄzom a teendĂ”kön. De az elsĂ” kapcsĂĄn kirĂșgom magam alĂłl az ĂĄgyat. Nyolckor Ă©rtekezlet. Kiscsoportos. Nem lesz egyszerĂ». ElĂ”tte jelenĂ©sek könyve. A „BossnĂĄl”. FogmosĂĄs. A borotvĂĄlkozĂĄs mĂ©g nem Ă©getĂ”. MĂĄra fekete farmer hosszĂș ujjĂș sötĂ©t kĂ©k kockĂĄs ing, sportcipĂ” (fekete) hozzĂĄ „clinique happy” tavaszi illat. CherkĂł bekĂ©redzkedik, mĂĄr vĂĄrja a reggeli jutalom falatka. Megsimizem, s megjegyzem „Ă”rzĂ©s-vĂ©dĂ©s ĂŒzemmĂłd, este jövök”.
Bezårul mögöttem az ajtó. S innen felpörögnek az események. A kocsiban még mindig Adél szól.
BeĂ©rek az irodĂĄba. Gyors kipakolĂĄs. KĂĄvĂ© (vĂ©r). NyomulĂĄs a „Boss”-hoz. Az alvĂĄllalkozĂł mĂĄr ott ĂŒl. Nem ĂŒlök le. Hallgatom sirĂĄmait. MĂ©g el sem kezdte a munkĂĄt. De mĂĄr, hogy nem lehet megcsinĂĄlni fejezet. ElĂ©vĂ”dök. „Istenem, mekkora az ĂĄllatkerted” hogy mĂ©g Ă” is belefĂ©r? „Boss” rĂĄm nĂ©z. Nem kell szĂłlnia, olvasok benne. Ahogy Õ bennem. KĂ©t Ă©ve erĂ”sĂ­tem csapatĂĄt, de, harmadik „fia” lettem. S Õ, „ApĂĄm”. Hamar lesöpröm az Ă©rveket. EzĂ©rt sokan nem szeretnek. Tudom. De nem Ă©rdekel. Ugyan is nĂĄlam van egy alapelv! Valamit, valamiĂ©rt. Ha egyik tĂ©nyezĂ” is hiĂĄnyzik, felbomlik az egyenlet. És azt nem szeretem. MegelĂ”zöm! A tĂĄrgyalĂĄs vĂ©gĂ©re, csak kialakul az amit szerettem volna. HĂ©tfĂ”n elindul ez a „jĂĄtszĂłterem”.
VĂ©gezvĂ©n, lejelentem a munkakezdĂ©st (hĂ©tfĂ”n mĂĄr nem iroda    ).
ÉpĂŒlĂ” M4. KĂĄbelkivĂĄltĂĄs. 25-Ă©n munkaterĂŒlet. Pazar. A szerzĂ”dĂ©shez szĂŒksĂ©ges papĂ­rokat prezentĂĄlni kell. Plussz. PĂ©nzĂŒgyi ĂŒtemezĂ©s. HajrĂĄ. MegkĂ©rdezem a titkĂĄrnĂ”m „tudjuk ugorni?” …Õ nem. NekilĂĄtok. KĂ©t Ăłra. Email. VezetĂ”i Ă©rtekezlet ….hĂĄromkor!! RĂĄdöbbenek! Ma mĂ©g nem ettem semmit. Gyorsan kiszaladok a „kis szutykosba” ennivalóért. SzerencsĂ©m van!!! SzalontĂŒdĂ” (gyerekkĂ©nt meg nem ettem volna) zsemlegombĂłccal. Elvitelre. Herpeszt nem kockĂĄztatunk. FelĂ©t befalom. De idĂ” van!! Menni kell. ImprovizĂĄlunk. De ez veszĂ©lyes is lehet. Mert a „Boss” nagyon felkĂ©szĂŒlt. Mint jĂł gazda. HĂĄla Istennek!! SzĂĄmok, nevek, helyszĂ­nek, nagyon megragadnak a fejembe. Nem nagyon Ă©rdekelnek ezek az Ă©rtekezletek.
Most viszont Ă©rdekel. Mert, azzĂĄ vagyok tĂ©ve. IdĂ©n ketten vagyunk „ISMÉT” kiknek mĂĄr nincs kivehetĂ” szabadsĂĄguk. „Boss” Ă©s Ă©n. Nekem effektĂ­v, a 30 napbĂłl mĂ©g 26 nap lenne. 
Közben zizeg „okos” mobil. Exem hĂ­v. Megszervezte, hogy a barĂĄtja ma tudja elhozni a teherautĂłt Ă©s jönne az ĂĄltalam Ă­gĂ©rt fa oszlopokĂ©rt. Pont jĂłkor!!! Bakker!!! SzerencsĂ©mre, vĂ©get Ă©r a vezetĂ”sĂ©gi. Kimegyek. JĂłpofizom. SegĂ­tek a feldarabolĂĄsban. VisszaĂŒlök a helyemre. ElkĂŒldök pĂĄr emailt. RĂĄnĂ©zek az ĂłrĂĄra!! 19:25!! KĂ©ne haza „Ă©jszakai szĂĄllĂĄshelyemre” indĂșlni.
Kocsiban, még mindig Adél szól.
ImĂĄdtam ezt a napot. Is!

  camel, 22:58 Itt megírhatod a véleményed camel



Impresszum · Reklámok · Kapcsolat
Copyright © 2001 CsodaCsiga. Minden jog fenntartva.