2015. július 26., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
2015.07.25
Helga
Sokszor elkĂ©pzeltem, elsĂ” talĂĄlkozĂĄsunk… Gyomrom s torkom összeszĂ»kĂŒlve szĂĄllok ki a kocsibĂłl. Azonnal felismerjĂŒk egymĂĄst. Mosolyogsz. Megdöbbenek, mennyire Ă©l az arcod mosolyodtĂłl. Egy magasak vagyunk. El is felejtettem, hogy ezt mĂĄr megbeszĂ©ltĂŒk. TĂ»sarok mĂĄr nem megy el. Kellemes illatod van mikor az ĂŒdvözlĂ” pusziĂ©rt hajolok hozzĂĄd. Kicsit fĂ©lszegre sikeredik, hisz bĂĄrmennyit is beszĂ©lgettĂŒnk, mind a ketten zavarban vagyunk. Mivel megbeszĂ©ltĂŒk, hogy Te vagy „hazai pĂĄlyĂĄn” Ăgy Te leszel a hĂĄzigazda. MegkĂ©rdezed mit szeretnĂ©k. KezdĂ©snek? Igyunk egy kĂĄvĂ©t. Tudom Te hĂĄrom Ăłra utĂĄn mĂĄr nem iszol, de ĂŒdĂtĂ” mĂ©g bĂ”ven belefĂ©r. MĂg a kĂĄvĂ©zĂł felĂ© sĂ©tĂĄlunk, feszĂŒltsĂ©g oldandĂł, megkĂ©rdezed, könnyen ide talĂĄltam-e? Hamar kezd feloldĂłdni. BeszĂ©lgetĂ©s közben, titkon egymĂĄst nĂ©zegetjĂŒk s azt latolgatjuk, vajon a mĂĄsikunk milyennek lĂĄt? CsalĂłdott-e? Vagy az jött el a talĂĄlkozĂłra akit vĂĄrt? Folyamatosan beszĂ©lgetĂŒnk. Nem Ă©rĂŒnk rĂĄ tĂ©pelĂ”dni. MĂĄr többször, felszabadultan nevetgĂ©lĂŒnk egy – egy törtĂ©neten. Nagyon hamar telik az idĂ”. Kezd besötĂ©tedni. A levegĂ” is hĂ»sebb, kellemesebb….EgymĂĄs mellet andalgunk az esti gyĂ©ren kivilĂĄgĂtott parkban. ĂlvezzĂŒk egymĂĄs közelsĂ©gĂ©t. NĂ©ha, vĂ©letlenĂŒl egymĂĄshoz Ă©rnek vĂĄllaink. Ăgy teszĂŒnk, mint ha Ă©szre sem vennĂ©nk. De bennem bizsergĂ” Ă©rzĂ©s indul ĂștjĂĄra. Lopva nĂ©zlek szemem sarkĂĄbĂłl. GyĂ»jtöm mĂ©g a bĂĄtorsĂĄgot. Hogy megtegyem, amirĂ”l mĂĄr napok Ăłta ĂĄlmodozom, s amit eddig mĂ©g sosem tettem meg, elsĂ” talĂĄlkozĂĄskor. LenyĂșlok a kezedhez. Ujjaid egybĂ”l belekulcsolĂłdnak az enyĂ©im közĂ©. S ott is maradnak. Ărzem ujjbegyedein a vĂ©r lĂŒktetĂ©sĂ©t. Hallgatagon sĂ©tĂĄlunk. Most mĂĄr szorosan összeĂ©rnek vĂĄllaink. LelassĂtok. MegĂĄllva, szembefordulok Veled. EgymĂĄst nĂ©zzĂŒk, arcközelbĂ”l. TekintetĂŒnk többször, mĂ©lyen talĂĄlkozik. Derekad körĂ© fonom karjaim, s Ăłvatosan, magam felĂ© hĂșzlak, utat engedve, ha nem szeretnĂ©d mĂ©g eme közelsĂ©get. Nem ellenkezel. Szorosan hozzĂĄm simulsz. Ărzem, tested forrĂłsĂĄgĂĄt. S, sajĂĄtomban az adrenalin szĂĄguldĂĄsĂĄt. MĂ©g mindig egymĂĄs szemĂ©ben kutakodunk. De ez mĂĄr mĂĄsfajta kĂvĂĄncsisĂĄg….kicsit fĂ©lrehajtod a fejed Ă©s önkĂ©ntelenĂŒl megnedvesĂted nyelveddel az ajkaid. Nagyon megĂ©rint a NĂ”iessĂ©ged eme ösztönössĂ©ge. Egyszerre közelednek ajkaink. Mikor összeĂ©rnek, Ă©rzem mennyire forrĂłak. FĂ©lĂ©nken kutakodnak nyelveink. Majd mikor viszonzĂĄsra lellnek, mohĂłn követelik a mĂĄsikat. Annyira, hogy összekoccannak fogaink. Ăszre sem vesszĂŒk. Mert a pillanat, tĂŒzet fogott. Mely csak nĂ©ha adatik meg. S keveseknek. MĂ©g közelebb hĂșzlak. Tested teljesen testemhez simul, beleolvad. Nem tiltakozik az idegen test Ă©rintĂ©sĂ©tĂ”l…….ismĂ©t egymĂĄs mellet sĂ©tĂĄlunk, kezem ĂĄtfogja a derekad s egyszerre ringanak testeink, lĂ©pĂ©sĂŒnk ĂŒtemĂ©re. MĂ©g sokszor beleolvadunk egymĂĄs szemĂ©nek tĂŒzĂ©be s csĂłkjĂĄnak hevĂ©be az est folyamĂĄn……
A szemedet nĂ©zem. Az Ă©j beszĂ»rĂ”dĂ” fĂ©nyĂ©nĂ©l. Ăltala, rajta keresztĂŒl, lelĂĄtok lelkedig. De most nem szeretnĂ©k addig menni. Zöld szĂne, opĂĄlosan halvĂĄny. MĂĄr, mĂĄr kĂ©k. Mint a tiszta tenger vĂzĂ©nek szĂne. Tudom, most boldog, kielĂ©gĂŒlt Vagy. Akkor ilyen a szĂne. Mindig rĂĄcsodĂĄlkozom. Hevesebben ver a szĂvem. BoldogsĂĄggal tölt el a boldogsĂĄgod. LĂĄgyan simogatom a hĂĄtad. Derekamra font lĂĄbadtĂłl indulva, tarkĂłdik. MĂłdszeresen barangoljĂĄk be ujjaim tested legaprĂłbb zugĂĄt is. Ărzem hol a legkellemesebb az Ă©rintĂ©sem. LibabĂ”rödzik tĂ”le az egĂ©sz tested. HĂĄlĂĄs vagy Ă©rte. Az Ă©rintĂ©s hatalmĂĄĂ©rt. A gyönyörĂ©rt amit okoz. Puha forrĂł szĂĄd, szĂĄmat keresi. MegtalĂĄlva, mĂ©lyen, Ă©rzĂ©kien belecsĂłkol. Ăs ahogy egyre elhatalmasodik tested fölött a mindent betöltĂ” vĂĄgy, egyre hevesebben csĂłkolsz. Magadhoz hĂșzol. S Ă©n tudom, elvesztem. S Te is! IsmĂ©t karjaimban tartalak. Egyenletesen lĂ©legzel. DrĂĄga!! Elaludt. Nem merek mozdulni, nehogy felĂ©bredj. NĂ©mĂĄn, mozdulatlanul nĂ©zem arcod, mely mĂ©g ĂĄlmodban is Ă©l. Furcsa Ă©rzĂ©s indul ĂștjĂĄra testemben. Nem tudom honnan indult. VĂ©gigjĂĄr. Ăs valami el kezd folyni a szemembĂ”l. Lehunyom. Mikor kinyitom, a hajnal pĂrja jĂĄtszik arcodon. CsodĂĄlattal nĂ©zem. Ăs halkan elmormolok egy ImĂĄt…..
camel, 20:33
|
|
|
|
2015. július 11., szombat |
|
|
1 |
|
|
IsmĂ©t. JĂłl döntöttem. Hogy nem engedtem a bennem „rejtĂ”zĂ””-nek. Mindig elĂĄrul! Mindig egyedĂŒl maradtunk, ha engedtem, hogy elĂ” jöjjön! Ăs…Nem ez a legnagyobb, baj. Hanem. Magukkal visznek egy darabot. BelĂ”lem. Ăs. Hagynak bennem. Valamit. Mit nekem kell, feldolgozni… „….sosem fogtad meg kezem. Mint Ă©n tettem. Sosem sĂrtĂĄl velem. Nem csĂłkoltad le, könnyeim. Ăs. Sosem kĂ©rdezted meg. „hogy tudnĂĄlak, megmenteni”. MĂ©g csak, mellĂ©m sem ĂŒltĂ©l. Fontosabb volt, a megmentett Lelked. MindennĂ©l fontosabb! Hogy Ă©vek mĂșlva…elmondhasd. „Ă©n mindent megtettem”. Mosolygok. De. Csak magamban. Ăs. Ăletben vagyok. Nem fogom elmondani miĂ©rt. De. AzĂ©rt Ă©lhetsz, mert Ă©n, jĂłkor voltam, jĂł helyen. S idĂ”ben. Ăs. MegĂ©rintett. Lelked. EljöttĂ©l hozzĂĄm. Pazar ruhĂĄdban. KiegĂ©szĂtĂ”kkel. Hogy megmutasd…..”bĂĄrmit elĂ©rek”. Csak egy dolgot felejtettĂ©l el. Ezeket. Mind Ă©n mutattam meg. Mind! Hogy, hogyan lĂ©gy NĂ”! Ăs. Hogy mennyire Vagy NĂ”! Ăs a „tenyeren hordozĂĄs” Ă©rzĂ©sĂ©t is tĂ”lem kaptad. Mert, mikor, magamhoz emelhettelek?....EmlĂ©kszel?...Nem? Nem baj. Ăn igen. Annyira vĂĄgytam ReĂĄd!! Szavakkal, nem tudom leĂrni. De Te. MĂĄshogy hatĂĄroztĂĄl sorsunkrĂłl. Elfogadtam. MikĂ©nt a hivatalos „elvĂĄlasztĂł tĂĄrgyalĂĄst” is. Arra kĂ©rtĂ©l, mint jĂł barĂĄtok menjĂŒnk be. Legyen Ășgy. Ăgy lett. De a szĂvemben? LeĂŒlök ehhez a kĂ”höz. Ăs elsĂrom. Mindig ide jövök. Ărzem, megfogja kezem. Ă az egyetlen. Ăs lĂĄtja…valami folyik szemembĂ”l. Nem teszi szĂłvĂĄ. MĂĄr nem is szidd. Csak. Megfogja kezem.
camel, 10:37
|
|
|
…Ăs, tudtad, a csimpĂĄnzok vadĂĄsznak. HĂșsra? Ăs hogy, „celebjeink” majd Ă©hen haltak, egy szigeten. Mert semmit sem tanultak az Ă©letrĂ”l? Tudtad, hogy ha kĂ©t követ, ĂŒtemesen összeĂŒtsz,vĂz alatt, ötven mĂ©rföldrĂ”l, kiĂșsznak a partra a delfinek? Ăs azt? Hogy magaslati levegĂ”n az eurĂłpai szervezett több sĂłt igĂ©nyel? KĂŒlönben. ElvĂ©rzik. Ăs azt, hogy a kollibri szĂĄrnycsapĂĄsai, mĂĄsodpercenkĂ©nt 180!! Ăs, hogy errĂ”l mintĂĄztĂĄk, az Aphache helikoptert? Ăs arrĂłl, hogy csak a jobb agyfĂ©ltekĂ©jĂŒket hasznĂĄlĂłk lehetnek a pilĂłtĂĄjuk? Ăs arrĂłl, hogy miben rejlett Zsukov marsall nagysĂĄga? Ăs nem Gagarin volt az elsĂ” a holdon? Ăs ha, ingovĂĄnyba lĂ©psz? Nem „vergĂ”dni” kell!!!! Mert csak mĂ©lyebbre sĂŒllyedsz. Ăs, ĂĄll fölött,….elĂ©g kĂnos. Ăs lĂĄtod az Ă©let aprĂłbb örömeit? Mint. Reggel. Arra Ă©bredni, hogy mĂ©g mindig mellettem alszik. Halhatom horkolĂĄsĂĄt. Vagy Ă©j közepĂ©n? LĂ©legzet vĂ©telĂ©t. Csak, kicsit megsimĂtani? Nehogy felĂ©bredjen!!! Csak nĂ©zni az arcĂĄt. Ăs nem bĂĄnni, hogy valami folyik a szemembĂ”l. Mert az eredendĂ”, reggel indul. Mikor egymĂĄs mellett ĂĄlltok a fĂŒrdĂ”szobĂĄban. S ĂĄtöleled. Ăs lĂĄtod ĂT a tĂŒkörben. Puszit lehelsz a nyakĂĄra. Ăs……felnyĂșl. NyakadĂ©rt. Ăs. SzeretnĂ© annak a szĂĄjnak az ĂzĂ©t, mi elĂ”bb „nem hagytĂĄl valamit fĂ©lben” kĂ©rdĂ©st vetett fel? Ăs. Napközben? Mikor csak egyetlen pillanat?? Szeretlek? JĂł szĂł??? Szerintem IGEN!!! Mint kedvenc filmem idĂ©zete „w. vĂ©vel..vannak nagyon jĂł szavak..vitĂ©z!!! ez nagyon jĂł szĂł…VilĂĄgszĂ©pe…” Ăs War. Ezt nem akarnĂĄm összegezni. Mert!!!!! „Ă©n nem ezt szeressem” Hanem az Ă©rzĂ©st!! Tudod?! Reggel a tĂŒkörnĂ©l.
camel, 0:43
|
|
|
|
2015. július 10., péntek |
|
|
1 |
|
|
Csak nĂ©zek a ki a fejembĂ”l. 18. 28. 38. MindegyikĂŒk, nagyon szĂ©p NĂ”. 18 – 28 kilĂ”ve. A 38….csak ĂĄtutazĂłban. A „kisleĂĄnyom” 25. De. nem csak ez a baj. Hanem!! SzĂ”ke, kĂ©k szemĂ»!! Ăs affektĂĄlĂłs a hangja. BocsĂĄnat mindenkitĂ”l, ki ezt a hajszĂnezetet s vele egyĂŒtt a szemĂ©t is viseli. SzĂ”ke haj, kĂ©k, zöld szem..SzĂĄmomra, a megbĂzhatatlan kategĂłria. Mert, bĂĄrmennyire is ez a fĂ©rfi ideĂĄl. Csak, ideig – ĂłrĂĄig. Mert mindig keres. Az elsĂ”. Nyolc Ă©ves koromban jött el…..valamit elvitt. De hagyott is valamit…….A mĂĄsodik… negyven Ă©vvel kĂ©sĂ”bb. Ă mĂĄr nem tudott, elvinni semmit. De hagyni, igen! A jĂ©ghideg szĂvĂ©t. Hogy emlĂ©kezzek rĂĄ. Milyen is volt. Szerette ezt az Ă©rzĂ©st. Nem Ășgy, mint engem. Ăs. Ăt! Ki csak…egy kis, gyöngĂ©dsĂ©get. Szeretett volna. Ăs. Hamar tĂșl lĂ©ptem rajta..MĂĄr nem baj. Mert minden bajra, van orvossĂĄg. Ăs lĂ©tezĂ”. Mely. Pont Ă©rtem akar eljönni………Ăs Ă©n….MegvĂĄrom…….
camel, 20:19
|
|
|
2015.07.10 …hiszek egy Istenben, s az Ă fiĂĄban… Ăs ez az Ă©n oldalam!!! Ne lĂĄtogasd, ha nem azt lĂĄtod olvasni, amit szeretnĂ©l. Mert, a kedvedĂ©rt sem Ărom le. SenkiĂ©rt. Ugyan is, mĂ©g nem szĂŒletett meg. De. Tudni fogom. MikĂ©nt a reggelt, mely velem indul el. Ăs a „kutymĂĄkom” mely reĂĄm csodĂĄlkozik. Ăs, minden reggel. Ăs Ă©jjel, összegömbölyödik mellkasomnĂĄl. „Mama azt mondja…gyĂłgyĂtĂł kutymĂĄk” Elveszi fĂĄjdalmam. Ăs van amiĂ©rt „BOMLOK”. A frissen vĂĄgott kaszĂĄllóért esĂ” utĂĄn. Hajnalban. Mikor mĂ©g csak a madarak Ă©brednek. S Ă©n. Semmihez nem foghatĂł az illata. Ăs a vĂz Ă©rintĂ©sĂ©Ă©rt. Mikor. Megsimogat. Ăs. Ătölel. Ăs!!! Elringat. Karjaiba vesz. Ăs az Ă”szi erdÔért. Az illata, semmivel sem vetekszik. Ahogy lĂĄbaddal, felrĂșgod a több Ă©ves avart. Ăs „halkan” szemerkĂ©l az esĂ”. Ăs felnĂ©zel. Ăs szempillĂĄidra hullik könnyĂ» permete. Vagy amikor, teliholdkor, elindulsz. Ăs nem tudod miĂ©rt. Csak egy Ă©rzĂ©s. De a tarkĂłdig hatol. Ăs fenn a hegyen nĂ©zni, a vĂĄros izzĂł fĂ©nyeit. Török ĂŒllĂ©sben. Ăs….”olykor, bemenni, Ă©s mĂĄjerkodni” Mikor, kilĂłra mĂ©rnek. S nem emberre. Mert ez is tetszik. Ăs mikor, „mĂĄr vĂĄrod” meglökik vĂĄllad? BeleĂĄllsz. Ăs kiserken vĂ©red. ĂdeskĂ©s Ă©s sĂ»rĂ». De nagyon jĂł az Ăze. Ăs felrobban az adrenalin…. Voltam fiatal is.
camel, 11:28
|
|
|
|
2015. július 9., csütörtök |
|
|
2 |
|
|
Ărzed azt a kĂnt? Mit belĂ©m rejtettek el? Ha nem? Megmutatom…Hidd el, tudom mirĂ”l beszĂ©lek. De. Nem akarom, hogy meglĂĄsd. Mert, mĂĄs sorsot szĂĄnok Neked. Mint. Te. „közös kutyĂĄnknak” Ki most, snauceres. Ez egy „aji?” Nekem? Vagy bĂŒnti? Tudom… „bĂŒnti”.. Hogy Ă©rezzem….Mit vesztettem. Ne hidd!! Nem tudom, minden nappal!! Mit kĂ©nytelen vagyok, tĂșlĂ©lni. Hogy, elveszĂtettelek. Ăs. Szerettem a napot, mikor, felĂ©m jöttĂ©l. Csak. Makacs. ĂnfejĂ» voltam. Mert bĂĄntottĂĄl. De nem ezt akartam mondani! Hanem!! Hogy sosem törtĂ©nt, mĂ©g csodĂĄlatosabb dolog az Ă©letemben…….Mint, hogy MEGISMERTELEK!! SokĂĄig kerestem „pĂĄrod”. De ritkĂtja. Nem talĂĄlom…..Lehet az Ă©n hibĂĄm!!! Mint minden. De. Nem talĂĄlom. Egyszer elveszett. HiĂĄba keresem……Ha tudnĂĄm…..visszaforgatnĂĄm az idĂ” kerekĂ©t. De erre nem vagyok kĂ©pes. Mert halandĂł vagyok. Ăs van……SZĂVEM……Ă©s…ez egyszer meghalt…Ărted.
camel, 22:39
|
|
|
|
2015. július 6., hétfő |
|
|
0 |
|
|
2015.07.06 Elszöktem. LazĂĄn lĂłbĂĄltam a hĂĄtitatyĂłt vĂĄllamon. HĂ»s volt. Kicsit dideregtem. De jĂłlesĂ”en. A parkolĂł fullon. De, csak beprĂ©seltem szĂ©p „popsijut”. Hatkor van nyitĂĄs. MegdöbbentĂ”. Azt hittem, egyedĂŒl leszek. HĂĄt nem! Megint osztoznom kell. MĂ©g belefĂ©r egy cigaretta. RĂĄgyĂșjtok. MĂ©lyen szĂvom le a fĂŒstjĂ©t. Nagyon mĂ©lyen. Szemem sarkĂĄbĂłl, lĂĄtom a megvetĂ” tekinteteket. Mosolygok…. Lehajolok. Kiemelem az elsĂ” tenyĂ©rnyi vizet a medencĂ©bĂ”l. A buksimon csorgatom vĂ©gig. Ahogy tanultam. MĂĄr lĂĄtom. SzemĂŒk sarkĂĄbĂłl, mĂ©regetnek. Legyen nekik. Kezdek fĂĄzni. FelĂĄllok a startkĂ”re. EgyedĂŒl. Szeretem ezt az Ă©rzĂ©st. Mert Ă©n tudom, mi következik. UtĂĄna. MĂ©ly levegĂ”. Benntart. KifĂșj. BeszĂv. Elrugaszkodik. Ăs…..hallom, mit rontottam el. „Vissza a dobbantĂłra. mit elĂ”zĂ” nap, a nagyfiĂșkkal tapaszthattam. „amikor elugrasz, felfelĂ© Ăvelsz, a lĂĄb, összezĂĄrva. De ne, parasztgyerek kĂ©nt! Ha fejest ugrasz! CsinĂĄld profikĂ©nt. „ Minden az elrugaszkodĂĄskor dĂ”l el. Dobbant. Ăs ezt az energiĂĄt hasznĂĄlja. Nagyon szerettem….Megmutatta. Sosem fogom elsajĂĄtĂtani…..MĂ©ly levegĂ”..elrugaszkodik.BebicskĂĄzik. Ăs a mozdulat sor, zenitjĂ©n, kihomorĂt, mint egy penge, mely belehasĂt a levegĂ”be. LĂĄbak zĂĄrva. Ăs csobbanĂĄs. HozzĂĄm Ă©r. Ăthatol rajtam. A levegĂ”, mit beszĂvtam, pont ötven mĂ©terre, vagy is egy hosszra elegendĂ”. De ehhez, hĂșzni kell. HĂĄt. HĂșzom. Kikapaszkodom. MĂĄr nem megvetĂ”ek a tekintetek. Megpihenek. Ăs elindul, amit szeretek. Hossz, hossz utĂĄn. Ăs a medence vizĂ©bĂ”l iszom. ĂszĂĄs közben. Ăs. Kikopnak mellĂ”lem az emberek. Ăs. A vĂ©gĂ©t? MeghĂșzom. Szeretem, mikor forr a vĂz körĂŒlöttem. Mikor, a lenĂ©zett ember, kiszĂĄll a vĂzbĂ”l. Ăs mint ki jött, Ășgy megy el.
camel, 8:30
|
|
|
|
2015. július 4., szombat |
|
|
2 |
|
|
2015.07.04 BarĂĄtsĂĄg A szĂł jelentĂ©se: összetett, tĂĄmogatĂł emberi viszony. Tartalma Ă©s meghatĂĄrozĂĄsa koronkĂ©nt Ă©s kultĂșrĂĄnkĂ©nt eltĂ©rĂ”, valamint az alanyok tĂĄrsadalmi helyzete Ă©s szemĂ©lyisĂ©gjegyei is befolyĂĄsoljĂĄk. A barĂĄtsĂĄg egyĂ©ni vonatkozĂĄsban lelki, vagyis Ă©rzelmi, anyagi Ă©s kognitĂv erĂ”forrĂĄs. A barĂĄtsĂĄg az egyik emberi kapcsolat, mely emberek között alakul ki több örömteli talĂĄlkozĂĄs, beszĂ©lgetĂ©s ĂĄltal. Jellemzi a kölcsönös elfogadĂĄs, rokonszenv, szeretet, bizalom, szövetsĂ©g, egyĂŒtt Ă©rzĂ” kĂ©pessĂ©g, nyitottsĂĄg, törĂ”dĂ©s. BarĂĄtsĂĄg NĂ©meth Zoli verziĂł Csak Ă©s kizĂĄrĂłlag, Ă©rzelmi alapokon nyugszik. Oly annyira, hogy egy Ă©lten, csak kevesen fĂ©rnek bele. Mert vetekszik a „Szerelmem” szĂł definĂciĂłjĂĄval. Ă, az a szemĂ©ly, kinek bĂĄtran hĂĄtat fordĂtok. ReĂĄ bĂzom az Ă©letem. KezĂ©be helyezhetem sorsom. Tudom, jĂłl fog vele sĂĄfĂĄrkodni. Mert szĂve dobbanĂĄsa, szĂvem dobbanĂĄsa. FelĂŒl emelkedik minden emberi gyarlĂłsĂĄgon. Ăs ha megfogom kezĂ©t. Nem gesztus Ă©rtĂ©kĂ». Benne rejtezik az Ă©let, minden Ă©rzĂ©se. Szavak nĂ©lkĂŒl. CsupĂĄn egy Ă©rintĂ©s. Ăs. EgymĂĄs szemĂ©be, nĂ©zĂ©s. MĂ©lyen. Mikor, azt olvasod ki: „itt vagyok. vigyĂĄzok reĂĄd”. Mikor mĂĄr senki sem tart vissza, csak karodra teszi kezĂ©t, s szemedbe nĂ©zve mondja „gyere, ez nem te vagy”. Melletted ĂĄll. NĂ©zed. Ăs lĂĄtod Ăt. Hisz benned Ă©l. BĂĄr csak, el tudnĂĄd mondani! Az Ă©rzĂ©st. Amit Ă©rzel. Ăs elhinnĂ©.
camel, 18:19
|
|
|
|
2015. július 3., péntek |
|
|
0 |
|
|
2015.07.03 Lisa. „…mĂĄr jĂł ideje sĂ©tĂĄltunk. Az elsĂ” szemĂ©lyes talĂĄlkozĂĄsunk volt. Hatalmas feszĂŒltsĂ©g volt bennem. JĂłval nagyobb a megszokottnĂĄl. Mikor megpillantottam, mĂĄr nem adtam magamnak, egy – kĂ©t ĂłrĂĄnyi esĂ©lyt, maximum, hazavihetem. EzĂ©rt, folyamatosan beszĂ©ltem. MesĂ©ltem, Ă©letem törtĂ©nĂ©seit s közben feszĂŒlten vĂĄrtam az elutasĂtĂł pillanatra. Nem jött el. De sem közeledni, sem pedig megĂ©rinteni, nem mertem. Nagyon vĂĄgytam a bĂ”re Ă©rintĂ©sĂ©nek Ă©rzĂ©sĂ©re! SzĂĄja ĂzĂ©re. Ărezni testĂ©nek melegĂ©t. Eleddigi Ă©letemben, mindennĂ©l jobban. Olykor mosolygott. S ilyenkor, Ă©letre kelt viaszszĂnĂ»re alapozott arca. Mely kissĂ© gĂ©sĂĄssĂĄ tette. Az is zavart, hogy csak egyik szemĂ©t lĂĄthattam, mert a mĂĄsikat, mesterkĂ©lten fĂ©sĂŒlt haja eltakarta. Olykor kisimĂtotta s ilyenkor belelĂĄthattam. MĂ©lyen. Nem akartam, hogy elĂ”jöjjön. A mindent lĂĄtĂł, megĂ©rzĂ”. Csak jĂłl akartam magam Ă©rezni. „Pasinak”. De. Nem töltött el, jĂłlesĂ” Ă©rzĂ©ssel, a bensĂ”je. Volt valami, ami mĂ©g jobban összezavart. De a pillanat varĂĄzsa, magĂĄval ragadott. Nem gondolkoztam. Csak, Ă©rezni akartam………Az elejĂ©tĂ”l fogva hagytam, hogy irĂĄnyĂtson. Ăjra, kisfiĂș lettem. KisfiĂș, mely sosem voltam. Ăs egyben, „FĂ©rfi”, mert kihozta belĂ”lem. Hatalmas lĂĄnggal lobbantam fel. Mindent megtestesĂtett, amire vĂĄgytam. A NĂ”t. A Szerelmet. A BoldogsĂĄgot. A valakihez tartozĂĄs Ă©rzĂ©sĂ©t. A „NĂ©lkĂŒled kevesebb lennĂ©k” Ă©rzĂ©sĂ©t…..Mindent. Szerettem mellette Ă©bredni. NĂ”iesen Ă©bredezett. S Ă©n, karjaimban tarthattam. EgyĂŒtt indultunk. Ăs egyĂŒtt Ă©rtĂŒnk haza. A bĂ©ke, szerelem, meghittsĂ©g szigetĂ©re. Sosem fogom elfelejteni. De. A bennem Ă©lĂ”, ez idĂ” alatt is figyelt. HiĂĄba a hathatĂłs, elnyomĂĄsom. Folyamatosan rakosgatta a puzzle elemeket. Mert Ă”, azĂ©rt van, hogy Ă©n lehessek. VisszĂĄssĂĄgos. EzĂ©rt, alaposan vĂ©gzi a dolgĂĄt… ….nyitotta az ajtĂłt, mosolya,? ….nem blokkoltam le. Ătöleltem derekĂĄt, Ă©s magamhoz hĂșztam. MegcsĂłkoltam. MĂĄs volt az Ăze. Ăs az intenzivitĂĄsa. Kinyitottam a szemem. LĂĄttam, pillĂĄi alĂłl nĂ©z. Mint ha…..mĂĄst kĂ©pzelne a pillanatba. Mint ha. MĂ©rlegen lennĂ©k. Valakivel. Nem reagĂĄltam. De az Ă©rzĂ©s, nagyon keserĂ» lett. Ătöltöztem otthoni viseletbe. Az asztalon, csak az Ă©n mobilom „ĂĄrvĂĄlkodott”. MĂĄr, nem „szerelmeskednek a mobiljaink is”. MögĂ© lopakodom a konyhĂĄba. Ătfogom a derekĂĄt, de mĂĄr nem csĂłkolhatok a nyakĂĄba. Mert, összerezzen. Nem itt van, Ă©s nem velem…. Csörög a telefonja. ZsebĂ©ben. ElĂ”veszi, megnĂ©zi. Mormol valamit. Visszarakja. Nem veszem Ă©szre. A TV-Ă©t bĂĄmulom. Közben helyĂ©re kerĂŒl minden……. KimerĂŒlten Ă©bredek. De, döntöttem. Nem leszek, soha többĂ© akadĂĄly. Harmadik. Ăs….szamĂĄr. „CSAK, ĂS KIZĂRĂLAG, AZ ELSĂ HELY ĂRDEKEL, UGYAN IS, AZ ĂN SZĂVEMBEN IS EGYETLEN HELY VAN” Ăs nem Ă©rdekel az ĂR!! Mindig is megfizettem. Az elvĂĄllĂĄs. Nem volt könnyĂ». A „tetĂ»” szĂł, ezek ismeretĂ©ben, reĂĄm nĂ©zve, dicsĂ©ret. Megmosolyogtam. De, este, mikor senki nem lĂĄtta, valami folyt a szemembĂ”l. LĂĄttam a fekete Golf-ot. Hogyne! KĂ©nyszeredetten mosolyogtam. Ăs. EllentĂ©tben! Azt kĂvĂĄntam, sikerĂŒljön. Ide most, valami fenköltett kellene Ărnom… MĂ©g Ă©lek. Ăs. SokĂĄig……..
camel, 13:19
|
|
|
|
2015. június 28., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
2015.06.28. IsmĂ©t a mĂ©lyben. BĂĄr nem a pokolban, de prĂłbatĂ©tel elĂ”tt. Hirtelen felindulĂĄsbĂłl, de mĂĄr beĂ©rve a gondolat, elhagytam a „csalĂĄdom”. LĂĄttam a „BOSS” szemĂ©ben, elĂ”ször a hitetlenkedĂ©st, majd a felismerĂ©st. Nem tudott sarokba szorĂtani. Ugyan is, nem az a fajta ember vagyok, ki megfeledkezik, vĂĄllalt kötelezettsĂ©geirĂ”l. Hamar vĂ©get Ă©rt a protokoll. Ennek mĂĄr lassan kĂ©t hĂłnapja. Nem bĂĄntok senkit. Nem Ășgy mint, kit fölĂ©m szĂĄndĂ©kozott helyezni. A problĂ©ma majd huszonöt Ă©vre nyĂșlik vissza. MĂĄr akkor is rĂŒhelltem, ha olyan ember akart irĂĄnyĂtani, ki azt sem tudja, hogy eszik vagy isszĂĄk ezt a szakmĂĄt. Nagyon bĂĄntotta a dolog, hogy mĂĄr akkor sem tartoztam az irĂĄnyĂtĂĄsa alĂĄ. SzĂĄlka lettem a szemĂ©be. Ăn pedig lenĂ©zĂ”en kezeltem. De ez csak a vĂ©gsĂ” löket volt a döntĂ©semben. A tĂĄvolbĂłl (bĂĄr ugyan azon a terĂŒleten dolgozom)s titokban, megprĂłbĂĄlom egyengetni, utĂłdom nem kis buktatĂłkkal szegĂ©lyezett ĂștjĂĄt. Ha hozzĂĄ veszem, hogy fĂ”nöke, nap mint nap tipornĂĄ nevemet, szerintem nemes gesztus tĂ”lem. Mosolygok rajta. Mint a mĂșltban, most sincs hatalma fölöttem. S nem is lesz. InkĂĄbb Ă©hen halok! Ăs soha nem jut el addig, hogy ekkora projektet hozzon össze s le is vezĂ©nyelje. MĂĄr most bukdĂĄcsol. Ezen a pĂĄlyĂĄn, ĂN vagyok a porondmester. Mert, szeretem amit csinĂĄlok. SzĂvvel, lĂ©lekkel.Ăs nem ismerek lehetetlent. Ăs lojĂĄlis vagyok a vĂ©gsĂ”kig. De ha ellehetetlenĂtenek s mĂĄr nem kapom meg azt amit addig. Gyorsan vĂĄltok. Most Ășj csalĂĄdom van. MegbecsĂŒlnek, megbĂznak bennem. DĂjazzĂĄk a törekvĂ©seimet. MegdicsĂ©rnek. ĂrtĂ©kelik a szakmai tudĂĄsomat. Mind, mind olyan dolog, amire nekem feltĂ©tlenĂŒl szĂŒksĂ©gem van. Mert nekem ez az Ă©letet jelenti. A minden napjaimat. Ebben az egyben vagyok igazĂĄn jĂł. Csak ebben. Ăs mĂĄr szövöm, Ășjabb „ĂĄrmĂĄnyomat”!! Nagy vĂzhangja lesz. Ăs lehet, akkor elgondolkodnak. De az mĂĄr kĂ©sĂ”. Nagyon kĂ©sĂ”. Sosem fordulok hĂĄtra s vissza. Az Ă©n utam, elĂ”re tart. S felfelĂ©. Mert nagyon mĂ©lyrĂ”l jöttem. Ăs nagy kĂŒzdĂ” vagyok. De. MĂĄr Ă©sszel.
camel, 22:30
|
|
|
|
2015. június 15., hétfő |
|
|
1 |
|
|
2015.06.15 MĂĄr jĂł ideje Ășgy Ă©bredek, „ez is az Ă©n napom”. Ăs hĂĄlĂĄt adok, hogy az Ă©jt, tĂșl Ă©lhettem. Nem mint ha, szent fazĂ©k lennĂ©k. De. Valahogy, a spirituĂĄlis dolgok, közel ĂĄllnak hozzĂĄm. Hiszek bennĂŒk. Mint annyi, sok mĂĄsban is. Ăs ebbĂ”l keletkezik a problĂ©ma. Benned is hittem. BĂĄr, mĂĄr az elejĂ©n tudtam, „szĂĄmomra, TĂŒndĂ©rmese” . Csak. Elhitted. Ătlagos „pasi” vagyok. Kit földi hiĂșsĂĄgokkal rabszolgakĂ©nt lehet gyĂ»rni. Sajnos. Nem ez a tĂpus vagyok. Nem az ĂĄtlag. MĂĄs vagyok. Sokan, ezĂ©rt nem tudnak elfogadni. Ăk. FĂ©lnek a vĂĄltozĂĄstĂłl. FĂ©lnek az Ă©rintĂ©s varĂĄzsĂĄtĂłl. A szavak Ă©rintĂ©sĂ©tĂ”l. A mĂșlt keserĂ»sĂ©gein keseregnek. Ăs..ElmĂșlik, kesergĂ©sĂŒkben az Ă©letĂŒk. Ăn! Szeretek Ă©lni! Szeretek, Szeretni! Rajongani, SzerelmemĂ©rt! Ărte Ă©lni! Este, ĂĄtfogva, elaludni! Reggel, Ăt lĂĄtni!!!!!! ElĂ”ször!! Ătfogni a derekĂĄt, miközben a fogĂĄt mossa. Ăs… a tĂŒkörben nĂ©zni….felnĂ©z…ĂS!!! ĂS!!! belecsĂłkolhatok a NYAKĂBA!! A. MeghittsĂ©g. Itt. KezdĂ”dik.
camel, 8:45
|
|
|
|
2015. március 1., vasárnap |
|
|
1 |
|
|
2015.03.01
"vĂĄlasz...."
JĂł sok kĂ©rdĂ©st, kĂ©rĂ©st zĂșdĂtottĂĄl rĂĄm. MegprobĂĄlok vĂĄlaszolni mindre. Nem azt Ărtam, hogy lĂĄtnok vagyok. :-) :-) :-) Csak azt, hogy hamar meg tudom ĂtĂ©lni kiben mi, lakozik Ă©s, hogy mi vĂĄrhatĂł. Ăs sosem viszem bele egy Ășj kapcsolatba, a mĂșlt sĂ©relmeit. Azt rend szerint Ă©n szoktam elszenvedni. Egy Ășj kapcsolat nĂĄlam, a nullĂĄrĂłl indul. A partnerem „szĂ»z”-kĂ©nt lĂ©tezik szĂĄmomra. Nem Ă©rdekel a mĂșltja. Az mĂĄr mögötte van. Nem kĂ©rdezgetem rĂłla. Csak annyit tudhatok, amennyit elmond. Persze, szeretem ha mesĂ©l, mert abbĂłl profitĂĄlhatok. Mit szeret. Mit nem. Mi tölti el boldogsĂĄggal. MitĂ”l iszonyodik. Mire vĂĄgyik. MitĂ”l menekĂŒl. Igyekszem mindenben megfelelni az elvĂĄrĂĄsainak. Ăs ez boldogsĂĄggal tölt el. De közben a magam boldogsĂĄgĂĄt is szem elĂ”tt kell tartanom. Ăs ez a kettĂ” egyszerre, nem is olyan egyszerĂ». Mert ugye nem az elsĂ” kapcsolatrĂłl van szĂł. De ezt Te is tudod. Gondolom ĂĄtĂ©lted, Ă©led napjaidban. Az, hogy tudom, mi kell egy NĂ”nek, hidd el egyedĂŒli Ă©rdemem. Nem hiszem, hogy maradĂ©ktalanul tudom, de ebben is igyekvĂ” vagyok. Ăs igen egyszerĂ» a titka. Csak bele gondolok, nekem, hogy esne egy szĂł, egy gesztus, egy tett, cselekedett. EzĂ©rt nĂ©ha belegabalyodom a mondandĂłmba, mert beszĂ©lgetĂ©s közben is folyamatosan, behelyettesĂtem magam a partnerem helyĂ©be. Tudom!! Tudom!! Nem tudok mĂĄs fejĂ©vel, Ă©rzĂ©seivel gondolkodni, Ă©rezni. Ăs nem is akarok. Csak a visszĂĄsba gondolok, Ă©rzek bele. De mĂ©g is valamilyen tĂĄmpontot ad. Ăs nem!! HangsĂșlyozom, NEM!! HasznĂĄlom, kihasznĂĄlom a NĂ”ket. „..megkapod Ă©s jön a mĂĄsik!” Nem is ilyen a lelkivilĂĄgom. Sosem bĂĄntanĂ©k egy NĂ”t. SĂ”t. Adok Nekik valamit. Valami olyat, amit rĂ©gen, vagy sosem kaptak. Ăs megmutatom a szememen, Ă©rzĂ©seimen, gondolataimon, keresztĂŒl a vilĂĄgot. Ahogy Ă©n lĂĄtom, s Ă©rzem. Ăs mĂ©g Ă©vek mĂșltĂĄn is emlĂ©keznek rĂĄm s kikĂ©rik tanĂĄcsomat, vĂ©lemĂ©nyemet. Ăs jĂłlesĂ” Ă©rzĂ©ssel gondolnak rĂĄm. (ezt nem Ă©n ĂĄllĂtom) :-) Ăs Ă©n is ugyan Ăgy gondolok rĂĄjuk. Mert. Mert, elvittek egy darabot a szĂvembĂ”l. MĂ©g nem ismersz, csak olvasol. :-) Majd megismersz, (talĂĄn, remĂ©lem, s nem keserĂ» Ă©lmĂ©nnyel mĂ©sz tovĂĄbb) Ă©s megvĂĄltozik a vĂ©lemĂ©nyed. Ăs nem bĂĄntottĂĄl meg szavaiddal!! RemĂ©lem Ă©n sem tettem. Ha igen, elnĂ©zĂ©sedet kĂ©rem!
camel, 14:28
|
|
|
|
2015. február 18., szerda |
|
|
0 |
|
|
2015. februĂĄr 18. Megint babycsĂ”szködöm. Laci velem jön. MunkaterĂŒletre is. Ma is lenyĂșltĂĄk a kocsijĂĄt. Na, nem baj. LegalĂĄbb lĂĄtja, mikĂ©nt nyomulok. Lelkes. EstĂ©re nem lesz. :-) De most mĂ©g csak a nap elejĂ©n jĂĄrunk. Az irodĂĄban kiragasztottam egy tacepaĂłt. Megköszöntem a kollĂ©gĂĄnak, hogy elfogyasztotta az elemĂłzsiĂĄm. Kint minden megy a bejĂĄratott mĂłdon. Nem hiĂĄba. Több Ă©ve dolgozom egyĂŒtt ezekkel a vĂĄllalkozĂłkkal. TudjĂĄk az alapelvem. Valamit, valamiĂ©rt. AmĂg nem borul ez a törĂ©keny egyensĂșly, addig minden jĂł. A mĂĄsik verziĂłt nem akarjĂĄk megtudni. S Ă©n alkalmazni. Az egyik peronon, lezsugorĂtom a kĂĄbel vĂ©gĂ©t. Rutin. Szeretek kĂ©t kĂ©zzel dolgozni. Olyan örömmel tölt el, mint ovist a vajas-mĂ©zes kenyĂ©r uzsira. TovĂĄbb ĂĄllunk. VörösvĂĄr. AS 244 Ă©s 236 sorompĂłk. Terv mĂ©g a 175 is. A 244-ben dĂ©lutĂĄn egyre vĂ©gzĂŒnk. BrutĂĄlis. A következĂ”nĂ©l mĂĄr kevĂ©s minden ötletbörze. KĂ©rdĂ©s? Mi legyen. CsĂĄkĂĄny, ĂĄsĂł, lapĂĄt. Ăs kis rutin. NĂ©gyre itt is vĂ©gzĂŒnk. MeghĂvom a csapatot egy kĂĄvĂ©ra. Szemet hunyok a pohĂĄr sör fölött. Nagyon megdolgoztak Ă©rte. Az utolsĂł helyszĂn. AS 175. A mumus. Ăt Ăłrakor Ășgy döntök, nem gyilkolom tovĂĄbb a csapatott. ElköszönĂŒnk. Negyed hĂ©tre beĂ©rĂŒnk az irodĂĄba. Lekönyvelem a napot. HĂ©tkor haza. Laci igen csendes. Szemem sarkĂĄbĂłl figyelem, miközben folyamatosan mesĂ©lek. MegfĂĄradt. Pedig ez csak egy ĂĄtlag gyenge nap. Nem nyomultunk pĂĄlyĂĄn. KilomĂ©tereket. Majd az is lesz. Nem is sokĂĄra. PĂ©nteken. Ăs most pĂ©nteken nem megy haza. Mert szombatra egy kis levezetĂ” munkĂĄt terveztem. ElĂ” is vezetem neki. RezignĂĄltan fogadja. „jĂłl van Zoli-bĂĄcsi, ha csinĂĄlni kell, akkor csinĂĄljuk”. JĂł hozzĂĄĂĄllĂĄs. Ă jĂł vĂĄlasztĂĄsom volt. Sokat köszönhet nekem. ImmĂĄron, mĂĄsodjĂĄra emelem fel a rabszolgasorbĂłl. BĂĄr nem mindenki tette volna meg. ElĂĄrult, Ă©s hĂĄtba szĂșrt. KĂ©tszer is. Nem felejtettem el. De. Nem vagyok bosszĂșĂĄllĂł. Ăs ha segĂteni nem tudok, nem taposok. Ha jĂłt nem tehetsz, rosszat minek? Ăgy is elĂ©g gĂĄz ez a vilĂĄg. FĂ”leg neki. 53 Ă©vesen. Most mĂĄr jĂł lesz neki, mellettem. Egy darabig. Mert Ă©n nemsokĂĄra ismĂ©t vĂĄltok. Itt mĂĄr nincs szĂĄmomra olyan kihĂvĂĄs, ami Ă©letben tartana. Kezd rutinnĂĄ vĂĄlni. Ăs elĂ©rtem egy olyan szintet, hogy nem Ă©n keresek, engem keresnek. Ăs most kaptam egy olyan ajĂĄnlatott, ami tizenöt Ă©vvel ezelĂ”tti Ă©letszĂnvonalamat közelĂti meg. HĂ©tszĂĄmjegyĂ» összeget ajĂĄnlottak. De ennek a dĂ©delgetett fĂĄnak is szeretnĂ©m a gyĂŒmölcsĂ©t. MĂ©g hĂșsz nap. Ăs elvĂĄlik, milyen emberismerĂ” vagyok. Ădes, vagy fanyar-kesernyĂ©s lesz-e a gyĂŒmölcs. Ha Ă©des. Ăs annyira mit reĂĄlisnak tartok. ElidĂ”zöm mĂ©g a cĂ©gnĂ©l egy darabig. Ha nem…..Ășjra kezdek. Nem ĂĄll tĂĄvol tĂ”lem. Hisz, errĂ”l szĂłl az Ă©letem. Ăs nem fĂĄradok el. Csak Ă©veim szĂĄma gyarapszik, magam, örök ifjĂș maradok. Tele energiĂĄval. Optimizmussal. Ăletszeretettel. Nem gyĂ»r le semmi, Ă©s senki. FĂ”leg nem, ember fia, vagy leĂĄnya.
camel, 21:31
|
|
|
2015. februĂĄr 17. HĂ»vös reggel s az egĂ©sz nap. De a jĂĄtszĂłtĂ©r ĂŒzemel. Ăs ez a lĂ©nyeg. Fontos momentum szĂĄmomra. EgyĂ©bkĂ©nt, csupa meglepi volt a nap. 5:45 Ă©bredĂ©s. Mihelyt kinyĂlik a szemem, elmondom a varĂĄzsigĂ©t: elindul ismĂ©t egy nap velem s nem nĂ©lkĂŒlem, Ă©s ez is az Ă©n napom lesz!!! Ez fontos. 6:30 kĂĄvĂ©zĂĄs a benzinkĂșton. BĂ©csi kĂĄvĂ©. MĂ©z nĂ©lkĂŒl. Azzal gagyi. Laci sima pressot iszik. Ma megint Ă©n vagyok a babycsĂ”sz. De csak viszem. 7:00 Ășton jĂĄtszĂłterem felĂ©. AdĂ©l szĂłl „Set fire to the rain” mĂ©g mindig. Közben elgondolkodom, ma mi lesz a nyĂ»g? Mert biztos lesz. Nem mĂșlik el nap nĂ©lkĂŒle. 7:45 45 perc kĂ©sĂ©ssel a tervezethez kĂ©pest megĂ©rkezem. ĂtĂĄlok kĂ©sni. Modortalan. De. Nem vĂĄrtak rĂĄm. Ăs nem maradtam le az elĂ”jĂĄtĂ©krĂłl. MĂ©g igen csak az elejĂ©n voltak a kĂ©szĂŒlĂ”dĂ©snek. MegbeszĂ©ljĂŒk (ismĂ©t) a forgatĂłkönyvet. Ăs ekkor döbbenek rĂĄ. Nem hoztam magammal zsugorcsövet. Nincs mĂĄs hĂĄtra, „nyergelj, fordulj” irĂĄny vissza. TĂĄvozĂĄsom angolos. 10:15 Zsu boltjĂĄban vagyok. BeszĂ©lgetĂŒnk. JobbĂĄra Ă©n beszĂ©lek. Zavarom palĂĄstolandĂł. Mi tagadĂĄs, mĂ©g mindig megremeg a gyomrom, lĂĄttĂĄn. Szeretem benne, hogy tudja kezelni a helyzetet. Ă©n elmondtam, hogy nagyon szeretem, de mĂĄr nem szerelemmel. TudomĂĄsul vette. Ăs ez Ăgy van rendjĂ©n. BarĂĄtok vagyunk. BĂĄr Veronika szerint, fĂ©rfi Ă©s NĂ” között, ha volt sex, nem lĂ©tezik barĂĄtsĂĄg. Nem osztom. Igen is lĂ©tezik! Azt nem Ă©rtem, hogy kĂ©t ember egyĂŒtt Ă©lt, lĂ©tezett, sĂ”t el sem tudtĂĄk kĂ©pzelni az Ă©letet egymĂĄs nĂ©lkĂŒl. Ăs ha vĂ©get Ă©r, egymĂĄs torkĂĄt szorongatjĂĄk. Olyan jelzĂ”kkel illetik egymĂĄst, ami….hmm. Sosem tudnĂ©k rosszat mondani, volt szerelmeimre. Voltak rossz pillanatok, de nem erre emlĂ©kszem. TalĂĄn bennem van a hiba. Mert a környezetemben, majd mindenki halĂĄlos ellensĂ©gkĂ©nt vĂĄlik el ĂLETE pĂĄrjĂĄtĂłl. 12:20 HĂ©t VezĂ©r Ă©telbĂĄr. A parkolĂłban lĂĄtom a fĂ”nök zöld szuszkĂĄjĂĄt. Gyors lesz a kiszolgĂĄlĂĄs. Benyitok. A pultnĂĄl senki. Rögtön meglĂĄtom, szokĂĄsos helyĂ©n a juhtĂșrĂłs sztrapacskĂĄt. LĂĄtja Ă” is! MĂĄr kĂ©szĂti az elvivĂ”s dobozkĂĄt. De nem szedi ki. MegvĂĄrja a rendelĂ©st. Huncut mosolya soha nem fogy le arcĂĄrĂłl. Ăs folyamatosan beszĂ©l. Igazi kereskedĂ”. BĂĄrmire rĂĄbeszĂ©l, bĂĄr kit. MĂĄr mondja: ZĂșzĂĄval lesz? Kicsi zafttal? Kis tejföl? HĂĄt nem. Ma. Nem. Valami szĂĄrazat szeretnĂ©k. Persze azt kĂ©rek ami nincs Ă©ppen. „rĂĄntott csirke szĂĄrny? Vagy comb, de csak alsĂł? Nincs?” TĂ©rĂŒl fordul. Comb alsĂł! „mindent a kedves vendĂ©gĂ©rt” Ăs mosolyog!! De mĂ©g a szeme is!! Csomagoltatom. Közben a palacsinta felĂ”l Ă©rdeklĂ”döm. Elsorolja. TĂșrĂłs mellet döntök. ĂĂĂĂ!!! Nehogy mĂĄr csak Ășgy natĂșr legyen! „uram, meglocsolom epervelĂ”vel, gazdagon” JĂł! De ha lehet a porcukor is gazdagon menjen rĂĄ. Ăgy lĂ©szen! 12:40 a Boss-al ebĂ©delek. Közben Ă©rtekezĂŒnk. Ezt nem igen szeretem. RitkĂĄn adatik meg nekem, hogy meleg Ă©telt egyek. Ălve. RĂĄ jön Ă is. „majd ha vĂ©geztĂ©l, gyere be hozzĂĄm”. De ezzel meg is tört az Ă©tkezĂ©s varĂĄzsa. FĂ©lretolom. Majd jĂł lesz estĂ©re. MegbeszĂ©ljĂŒk, amit kell. KisfĂ”nöktĂ”l (idĂ”sebbik fia) ĂĄtveszem Laci telefonjĂĄt. Bepakolok a raktĂĄrbĂłl pĂĄr dolgot Optimusba. Ăs elindulok vissza. 14:50 IsmĂ©t kint. Nem maradtam le semmirĂ”l. Nehezen megy a kĂĄbel behĂșzĂĄsa. Ahogy vĂ©gigmegyek a nyomvonalon, hallom ahogy sĂr a kĂĄbel. Ăgy gondolom, holnap, bejelentem, nem csinĂĄlom tovĂĄbb. Nem azĂ©rt mert nem akarom. AzĂ©rt mert, tavasszal nem akarok hibĂĄkat javĂtani. Ăs beĂĄldozni a nevem. Amit kĂŒzdelmesen szereztem meg. Ami. Sokkal elĂ”bb Ă©r a munkaterĂŒletre, mint szemĂ©lyem. 16:00 A gĂĄzlĂĄmpĂĄm beadja az unalmast. Egy vĂĄgott vĂ©get tudtam lezĂĄrni. Vettem kĂ©t benzinlĂĄmpĂĄt. Elutaztam Ă©rte a vilĂĄg vĂ©ge elĂ”tti megĂĄllĂłig. KĂ©t napi hideg Ă©lelemmel. Egyik sem mĂ»ködik. Megoldom. De nem ma. 16:30 azt hittem megkegyelmeznek. Kis naiv. Mehetek PilisszentivĂĄnra, raportra. MegrendelĂ”m kĂ©pviselĂ”je vĂĄr „szeretettel”. Na ja. Ăhes vagyok. Alig vĂĄrom, hogy visszaĂ©rjek az irodĂĄba. RĂĄvetĂ”döm az ebĂ©d maradĂ©kĂĄra. De, ez mĂ©g odĂ©bb van. Az „egyeztetĂ©s” pozitĂvan zĂĄrul cĂ©gem szempontjĂĄbĂłl. Csak egy dolog zavar. Nevezetesen. Nem szeretem, ha a cĂ©gem pĂ©nztĂĄrcĂĄjĂĄba nyĂșlnak. MĂ©g vĂ©letlenĂŒl sem tennĂ©m fordĂtva. Nem is fogom megengedni. Ăs. MĂ©g egy dolog. ĂtvözzĂŒk azt ami nekĂŒnk jĂł. Ismerem Ă©n is az „ördög”-i mondĂĄst. „ami nekem jĂł, az jĂł, ami mĂĄsnak rossz az nem rossz” (Sir Francis Drake, a kirĂĄlynĂ© kalĂłza). HĂĄt….NEM. Ugyan is. Az a tĂ©zis nem igaz, miszerint: „ ha egy ember x idĂ” alatt y egysĂ©get teljesĂt, akkor 100 ember, egy nap alatt 100 y Ă©rtĂ©ket teljesĂt. Nos. Ă©n vettem rĂ©szt ilyen projektben. KĂ©t kĂ©zzel, buksival. TöbbĂ©. Nem. 17:45 KisfĂ”nök hĂv. JĂł hĂreket mond. Kezdem elhinni. Szeret. Ăgy mint egyszer mondta. Holnap. Extra hĂĄrom ember. Holnap. MegĂ©pĂtem azt, amit b@lfasz alvĂĄllalkozĂł nem tudott. Ăs nekem kell kĂŒzdeni a becsĂŒletĂ©rt. De a Boss-Ă©rt tĂ»zbe megyek. 18:30 visszaĂ©rek az irodĂĄba. IstvĂĄn, nyitva hagyta az ablakot. JĂ©gverem. Szabina, ugrĂĄsra kĂ©sz. Elengedem. MĂ©g megkĂ©rdezi, ne csinĂĄljon-e szendĂłt. ExtrĂĄt. Ahogy szeretem. Nem kell. Van Ă©tkem. Keresem. De nincs. B@kker. Valaki megette. Kiforgattam a kukĂĄt. Nem kidobtĂĄk!!! ElpĂĄrolgott. Ăs az elvivĂ”s pakk ott figyel. 20:10 elindulok haza. MegĂrtam. ElkĂŒldtem, minden fĂ©le jelentĂ©st. Ami kötelezĂ”. NemsokĂĄra, kezdĂ”dik, elĂ”röl. Ăn. Ott leszek.
camel, 20:31
|
|
|
|
2015. február 16., hétfő |
|
|
0 |
|
|
2015.02.16. GyönyörĂ» napra Ă©bredtem. BĂĄr kapkodĂłsan, mert elaludtam. Gyorsan kezeltem mindenkit. Addig Optimus lemelegĂtette a jeget. VĂ©gĂŒl is csak tĂz perc csĂșszĂĄs lett. A Boss azt mondta „Zoli, ne foglalkozz vele, hisz vasĂĄrnap is estig voltĂĄl”. Ezt a vĂĄlaszt vĂĄrtam. Gyorsan ĂĄtbeszĂ©ltĂŒk nem tĂșl rĂłzsĂĄs helyzetĂŒnket, Ă©s mĂĄr sĂŒvĂtettem is ki a munkaterĂŒletre. Menet közben folyamatosan folyt a hablaty. Ăgy hamar kiĂ©rtem. MĂĄr a napon sĂŒttettem arcom s hallgattam a beszĂĄmolĂłkat, helyzetjelentĂ©seket. Mit, hogyan nem lehet megcsinĂĄlni. Nem fortyanok fel. Mosolygok. MĂĄr tegnap összeraktam az egĂ©szet. Buksiban. Elmondom. Nem lett sikere. „bakker!!! ma is dolgozni kell” Ez ilyen. Az Ă©n jĂĄtszĂłterem. Itt lehetsz szĂ©p, jĂł, de okos nem. Arra itt vagyok Ă©n. ElnĂ©zem volt fiaim. BeszĂ©lgetĂ©s közben, „beszivĂĄrognak” mire kiosztom az Ă©szt mind körĂŒlöttem ĂĄllnak. Nem kis bĂŒszkesĂ©ggel hallom mikor mondjĂĄk a fiatalabbaknak „Ă” volt a fĂ”nökĂŒnk. az volt csak a jĂł vilĂĄg”. Ma mĂĄr nem foglalkozhatom csapatĂ©pĂtĂ©ssel. Pedig azt is profi mĂłdon Ă»zöm. Hamar kiismerem az embereket. GyengĂ©jĂŒket Ășgy, mint erĂ©nyĂŒket. Ăgy gyorsan helyĂŒkre kerĂŒlnek a gĂ©pezetben. ElnosztalgiĂĄzom. SzĂ©p idĂ”k voltak. GĂĄrdonyban. Volt idĂ”szak mikor, hatvan, hetven embert mozgattam, nĂ©gy-öt munkavezetĂ”vel. A tulajdonos nem kis megelĂ©gedĂ©sĂ©re. MĂĄr a pĂĄlyĂĄn lĂ©pdelek. Ărzem, ahogy a nap sugara vĂ©gig simogat. Csontjaimig hatol. Elemi szinten tölt fel energiĂĄval. MĂĄr nagyon vĂĄrtam. Nem tudom mĂ©g, hogy tudom ezt a mĂĄsfĂ©l hĂłnap kĂ©sĂ©st behozni? De. Megoldom. Sokan nem fognak szeretni Ă©rte. Tudom. De ez az egyik amit vezetĂ”kĂ©nt megtanultam. Engem nem szeretni kell!! Csak vakon követni. S eddig kik Ăgy tettek, nem bĂĄntĂĄk meg. A vĂ©gĂ©n. De addig, vĂ©r Ă©s verĂtĂ©k. „ZozĂł, ez nincs ötszĂĄz mĂ©ter” hallom egyetlen barĂĄtom, fujtatĂł hangjĂĄt a hĂĄtam mögĂŒl. MegĂĄllok. Visszafordulok. - de van, mondom. Majd elĂ”veszem a rajzot, s rĂĄpillantok. OdĂ©bb lĂ©pek s egy kitĂ»zĂ©srĂ”l leolvasom a szelvĂ©nyszĂĄmot. MĂ©g több is negyven mĂ©terrel. Papa, öregszel, mondom neki. Ăn, ki tĂ”le tanultam. Ăs vagy tĂz Ă©vvel fiatalabb nĂĄlam. ElĂ”veszi a cigarettĂĄt, s rĂĄgyĂșjt. Majd egy Red-Bull is elĂ”kerĂŒl. FelĂ©m nyĂșjtja. Nagy kegy. MĂĄssal nem osztanĂĄ meg. ElhĂĄrĂtom. Na!!! mifene!! MĂĄr nem iszod? Nem. Felelem. Egy jĂł ideje nem iszom energia italokat. Nem mintha nem kĂvĂĄnnĂĄm. De nem iszom. Eldöntöttem. MĂ©g egy kĂ©t egyeztetĂ©s, hogy holnap el tudjanak indulni. MĂ©g rĂĄkĂ©rdez. Ugye itt leszel velĂŒnk? Hol lennĂ©k mĂĄsutt. Most elvezetem a munkavezetĂ”jĂ©t, Dorogra, a raktĂĄrba. KiĂrom az anyagot. Döbbenet! Nincs nĂĄlam bĂ©lyegzĂ”. De akkor iratok sem! JĂł Ăgy autĂłkĂĄzgatni. Nem igazĂĄn izgat. Az iroda felĂ© autĂłzom. Ălvezem a napsĂŒtĂ©st. De Ă©rzem kopaszodĂł buksim, Ă©s az arcom, estĂ©re kezelĂ©sre szorul. SzolĂĄrium??? Igen. Csak termĂ©szetes. Nem bĂĄnom ezt sem. Csak halvĂĄnyodĂł fejsebem aggaszt kicsit. Vajon hogy viszonyul hozzĂĄ. ElvĂĄlik. Az irodĂĄban, traumĂĄs Ășj kollĂ©ga megnyugodva fogad. Nem Ă©rek rĂĄ, vele bĂbelĂ”dni. Megyek a Boss-hoz. Nincs megborotvĂĄlkozva. BĂĄr mĂĄr reggel is megjegyeztem neki. De most elgondolkodom rajta. Vajon otthon ValentĂn hĂ©tvĂ©ge volt? MegĂ©rdemelnĂ©. Mi olyan vicces? KĂ©rdi. Semmi vĂĄlaszolom, de lĂĄtja, hogy a szĂĄm nem, de a szemem mosolyog. RĂ©g lĂĄttam laza elegĂĄnsan. TĂșl rĂ©g. El is diskurĂĄlunk. Mire az irodĂĄmba Ă©rek mindenki eltĂĄvozott. NĂ©gykor. Mint sĂŒllyedĂ” hajĂłrĂłl a patkĂĄnyok. Alkalmazottak. Brrrrrr. Midig tĂĄvol ĂĄllt tĂ”lem ez a szemlĂ©let. De. Ăn. Ăn vagyok. Valahol olvastam: „egyszeri Ă©s megismĂ©telhetetlen”. Hatkor indulunk el haza. Lacit hozom magammal. Kis kocka gyerek kidarhĂĄlta a kocsit. Harag lobban bennem. FelhĂvom a Boss-t. Elmondom mit gondolok a dologrĂłl. Ăs, hogy eluntam bĂ©bicsĂ”szködni. MegĂgĂ©ri, holnap rendbe rak mindent. EttĂ”l mĂ©g reggel hozhatom be a cĂ©ghez. EgyedĂŒl dolgozom. EgyedĂŒl utazom. EgyedĂŒl vagyok. Nem kĂ©rek, s nem ĂgĂ©rek. Ăgy szoktam meg. S ez Ăgy is marad. Nem alkalmazkodom senkihez. TĂșlon tĂșl sokĂĄig Ă©ltem, Ășgy, hogy meg akartam felelni mĂĄsoknak. HĂĄrom Ă©ve Ășgy döntöttem, hogy magamnak Ă©lek. Csak Ă©s kizĂĄrĂłlag azt teszem, ami nekem jĂł, kellemes. Ăs….JĂł Ăgy Ă©lni. Megszerettem. NĂ”k, jönnek, mennek. Nem alkuszom. Mert az alkunak mindig szenvedĂ©s, kĂn, kĂnlĂłdĂĄs a vĂ©ge. SzörnyĂ» kimondani. De, megvĂĄltoztam. Hamar lĂ©pek, vĂĄltok. Nem adok mĂĄsodik esĂ©lyt. Ăn sem kaptam soha. Igaz, nem is kĂ©rtem. Nehezen kĂ©rek. SĂ”t, kerĂŒlöm, hogy kĂ©rni kelljen. Hamar megtanultam az Ă©lettĂ”l „csak annyit kĂ©rj, amit magad is el tudnĂĄl venni”. Csak Ă©n sosem kĂ©rtem Ă©s sosem vettem el. Mindig csak adtam. Mert engem ez tölt el boldogsĂĄggal. Amit ki is hasznĂĄltak. De Ășgy rendesen. De ez sem Ă©rdekes. Ăs….Nem Ă©gtem ki. Tudok szerelmes lenni. Rajongani. Kitartani. Mikor mĂĄr mindenki elfordul. Megmutatni, milyen is az IGAZI Ă©let!!! Ăs. Megmutatni, elesett, elveszett, eldobott NĂ”knek, mennyire is IGAZI NĂK!! Hogy egy rossz kapcsolat utĂĄn is Ă©rdemes lĂ©tezni. Mert nem minden fĂ©rfi olyan, mint aki eltaposta. Ăs…minden döntĂ©sĂŒnk, a jĂł döntĂ©s! BĂĄrmilyen ĂĄrat is kelljen fizetni Ă©rte. „mindennek meg van a miĂ©rtje”. Mosolygok amikor azt olvasom: „Ha egyedĂŒl ĂŒlök egy szobĂĄban,akkor ember vagyok. Ha belĂ©p egy fĂ©rfi,akkor nĂ” leszek,Ă©s annyira leszek nĂ” amennyire az a fĂ©rfi FĂRFI,aki belĂ©pett a szobĂĄba!!" Magabiztos NĂ”k idĂ©zik e sorokat. De szemĂŒkbe nĂ©zve, mĂĄs lĂĄtszik. Ăs lelĂĄtok a lelkĂŒkig. Ahonnan, sikoltva prĂłbĂĄl kitörni igazi Ă©njĂŒk. Ami, hiĂĄba is palĂĄstoljĂĄk, igen is, igĂ©nyli a törĂ”dĂ©st, figyelmessĂ©get, kedvessĂ©get, romantikĂĄt, szerelmet. Ănzetlen szerelmet. Ăs a birtoklĂĄs vĂĄgyĂĄt. Hogy ez mind az övĂ©k. Egyes, egyedĂŒl. De miutĂĄn, felĂŒl emelkednek. Hamar elfelejtkeznek arrĂłl, hogy nem is oly rĂ©g. Egy kĂ©z. Egy lĂ©lek nyĂșlt felĂ©jĂŒk. A mocsĂĄr fenekĂ©re. S felemelte. Ăj aspektusba ĂĄllĂtotta a mindensĂ©get. Az Ă©letet. Ărtelmet nyert minden. S meglĂĄtta az „Ă”” szemĂ©vel a vilĂĄgot. Ăs mĂĄr tudja is Ă©lni. Tudja mennyit Ă©r. Hogy nagyon is Ă©rtĂ©kes. Ăs…. elkezd , Ă©lni. De. Vajon. Tud-e ezzel az Ășj lehetĂ”sĂ©ggel Ă©lni? Vagy. VisszaĂ©lni? Nos. Ă©n. Elkövettem ezt a hibĂĄt. ĂvnĂ©k mindenkit tĂ”le. JĂł pofa „pasi” vagyok. De nem ismersz. S nem is fogsz soha megismerni. Mert a lĂ©tezĂ©sem, nem tudom Ă©sz Ă©rvekkel megindokolni. Ăs nem is akarom. Mert tudod!! „nem magyarĂĄzkodom”. NĂ©ha. AzĂ©rt. Megadatik nekem is. AjĂĄndĂ©k kĂ©nt. Hogy. Ne csak valami, folyjon a szemembĂ”l. Az elejĂ©n elmondom….“Ă©n csak, az utat tudom megmutatni, azon, Neked kell jĂĄrnod, nĂ©lkĂŒlem” SajnĂĄlom.
camel, 22:26
|
|
|
|
2015. február 15., vasárnap |
|
|
1 |
|
|
Egy kérdés. Egy vålasz. Milyen a személyiséged?
NĂ©zzĂŒk csak.... NagykĂ©pĂ». Egoista. Ăntelt. A bemutatkozĂłmbĂłl Ă©s a kĂvĂĄnalmaimbĂłl ez szĂ»rĂ”dik le. LegalĂĄbb is ezt a visszajelzĂ©st kapom nagy ĂĄltalĂĄnossĂĄgban. De ez nem szokott zavarni. Mulattat. HozzĂĄszoktam. Akik megismernek, mindegyikĂŒknek ez volt a vĂ©lemĂ©nye. ElsĂ”re. De azutĂĄn megvĂĄltozott. Valamivel palĂĄstolni kell a zavarodottsĂĄgot, amit egy Ășj közeg vĂĄlt ki. Ăs ezt emberekre Ă©rtem. BĂĄr mĂĄr 48 Ă©ves leszek ma-holnap, mĂ©g mindig nem tudtam ezt levetkĂ”zni. De hamar feloldĂłdom. Mivel a magĂĄnĂ©letem csak ideig – ĂłrĂĄig volt szĂĄmomra megfelelĂ”, Ăgy a munkĂĄmra fektettem a hangsĂșlyt. MondvĂĄn, legalĂĄbb, ebben legyek a legjobb. Ăs…. Ăgy is lett. Mert, amit szerettem volna elĂ©rni, azt el is Ă©rtem. Ha mĂĄr nem talĂĄlok elĂ©g kihĂvĂĄst, akkor vĂĄltok. Engem ezt tart Ă©letben. DöntĂ©seimben, mindig az adott szituĂĄciĂłban Ă©rzett, Ă©rzĂ©seim a döntĂ”ek. Nem az Ă©sz Ă©rvek. Az elmĂ©t, mĂĄshol kamatoztatom. Ăs most jöjjenek a kötelezĂ”ek. Mit szeretnĂ©k. Ezt megfogalmaztam s leĂrtam. OlvashatĂłak. Ăs ami nem. Szeretem tenyeremen hordozni a Szerelmem. Minden csak, Ă©s kizĂĄrĂłlag RĂłla szĂłl. Szeretem, ha Ă©rzi, mindig RĂĄ gondolok, s ez ne legyen terhes szĂĄmĂĄra. Fogadja el (ha lehetsĂ©ges) felnĂ”tt fĂ©rfiben, kisfiĂși lĂ©lek lakozik. Ki sok olyan dolgot szeret, ami manapsĂĄg, nem divat. ImĂĄdom a gyertya meghitt fĂ©nyĂ©t, a fĂŒstölĂ” illatĂĄt, sĂ©tĂĄlĂĄst, kĂ©z a kĂ©zben, ujjakat összekulcsolva, bĂĄrhol, bĂĄrmikor. A csĂłkot. BĂĄrhol, bĂĄrmikor. Mikor csak megkĂvĂĄnjuk. Szeretek reggel elsĂ”nek Ă©bredni!!!! Ăs nĂ©zni, rĂĄcsodĂĄlkozni, Szerelmem arcĂĄra. Ăs hĂĄlĂĄt adni, hogy mellette Ă©bredhetek….. Ăs lĂĄtni az örömöt az arcĂĄn….csak rĂĄ nĂ©zett, Ă©s Ă©n megszereztem. Mert…figyelem, minden lĂ©legzetvĂ©telĂ©t. Mert SZERETEM. Mit nem szeretnĂ©k. Megalkudni azzal, amit szeretnĂ©k. Nem szeretem a hazugsĂĄgokat. Ăs nem szeretem, mikor…..becsapnak. Mikor…kihasznĂĄljĂĄk az Ă©rzelmeim. Ăs….mĂĄs, nincs . RemĂ©lem, jĂłl elijesztettelek.
camel, 20:07
|
|
|
|
2015. január 3., szombat |
|
|
1 |
|
|
Ne ĂŒlj le mellĂ©m. Ăs ne fogd meg a kezem. MiĂ©rt is tennĂ©d? MĂĄr. MĂĄr, nincs szĂŒksĂ©gem rĂĄ. Lett volna. Akkor reĂĄm zĂĄrtĂĄl egy ajtĂłt. Nos. Ăn kinyitottam. HĂĄrom kib@szot Ă©vembe telt. De kinyitottam. Mert. Minden. „Buksiban” dĂ”l el. Ăs egyedĂŒl. Mint mindig. Ăs, hogy tudd. Nem tudtak legyĂ»rni. Ezt a „pasit” nem gyĂ»rik le. Sosem. MĂg csak, törött szĂve dobog.
camel, 1:42
|
|
|
|
2014. július 31., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
2014-07-31 Ăra nĂ©lkĂŒl Ă©bredek. Mi van? Ăregszem? Ă. Csak a testem. Pedig azt mondjĂĄk negyven egynĂ©hĂĄnynak nĂ©zek ki. Nem Ă©rdekel. Most vigyĂĄzok erre a bĂ”rre, nagyon. Ha kidĂ”lök, ismĂ©t zuhanok. MĂ©g a tetves gyĂłgyszereket is kĂ©pes vagyok, bevenni a cĂ©l Ă©rdekĂ©ben. FĂ©l hĂ©t. Ă©n nyitom az irodĂĄt. KĂĄvĂ©, cigi. MegĂrok pĂĄr levelet. Felveszem az elĂ”zĂ” nap megrendelt anyagot. PĂĄr szĂł a "Boss"-szal. Most idegesĂt. Nem tudom magam visszafogni, felfortyanok, nem tĂŒzĂ©pes vagyok!!! Sz@rom le, mennyi köbmĂ©tere a fĂĄnak, s ki viszi el. Kiviharzok. Optimus suhan velem. Halkan szĂłl "AdĂ©l". Ătközben veszek szendvicset. HĂĄtha nem lesz idĂ” mĂĄsra. Rutin. MegrendelĂ” fogad. Tiszta ötletbörze. RĂĄhagyom. Bakker, majd megcsinĂĄltatom, normĂĄlisan. Az ember nincs tisztĂĄban vele, hogy egy mĂ©ter kiĂĄsott nyomvonalbĂłl 0,6 köbmĂ©ter föld jön ki. Ezt szorozni kĂ©ne a talaj lazulĂĄsi tĂ©nyezĂ”jĂ©vel. FĂ”iskola! Nesze neked. Nem Ă©rdekli. Nem baj, mondom, majd a zsebĂŒkben felhordjĂĄk az emberek, az 1.25-ös rĂ©zsĂ»n. Nem kedvesen nĂ©z. Ă©n meg mosolygok. Aki barom, azzal nem tudok mit kezdeni. Most baxtĂĄk a nyakamba. NĂ©ha kijönnek neki segĂteni. Annak sem sok teteje van. Panasz Ă©rkezett. MegnĂ©zzĂŒk. A tulaj normĂĄlis. Megmutatja mi a baja. Elmegy. Mondom. CsinĂĄlja meg aki elbaxta. Ăn nem. Ebben maradunk. Megkeresi majd a felelĂ”st. Na!!! Ez neki valĂł feladat. Addig sem liheg a nyakamban. Megyek, megnĂ©zem, hogy gyilkoljĂĄk, volt "fiaim". Nagyon. NĂ©mĂĄn gyĂ»rik a munkĂĄt. Közelebb ĂŒlök hozzĂĄjuk. CigiszĂŒnet. BeszivĂĄrognak. :-) MondjĂĄk, panaszaikat. Nem tehetek Ă©rtĂŒk semmit. Ha csak azt nem, hogy szĂłlok Zsoltinak, kiket hozzon fel, mert Ă”ket szĂvesen lĂĄtnĂĄm "jĂĄtszĂłteremen". FokozĂłdik bennem a nyomĂĄs. NemsokĂĄra jön a mĂ»szaki ellenĂ”r, eltakarĂĄsi engedĂ©lyt adni. Van hĂja!! Zsolti, persze Ășgy intĂ©zi, hogy el kelljen mennie. Orvoshoz. Bakker!! Megint egyedĂŒl kell kĂŒzdenem. Nem is Ă©rtem, hogy nem tudok ehhez, hozzĂĄszokni. Midig egyedĂŒl maradok. Majd a csĂșcsra is Ăgy szeretnĂ©k megĂ©rkezni. De most a mĂ©rnök Ă©rkezik, megrendelĂ”mmel. CsillagtĂșra indul. AnekdotĂĄzunk. Marika jĂł fej. TĂ”lem tanulta, mi a huncutsĂĄg. Mosolyog is. Szeretem Ă”t. S tudja, csak "kicsi egĂ©szsĂ©ges, zsivĂĄnysĂĄg". EbbĂ”l nem lehet baja. Bakker!!! Kis gyökĂ©r, mindig a problĂ©mĂĄs rĂ©szekhez viszi Ă”t!! Holnap megkĂ©rdezem mĂĄr, Te figyi? melyik csapatban jĂĄtszol? Most viszont szegĂ©ny AnyukĂĄja nagyon csuklik ĂĄltalam. VĂ©get Ă©r "keresztre feszĂtĂ©sem". Mosolyog lelkem. IsmĂ©t odatettem. Olyan NĂ©meth Zolisan. KĂ©ri a naplĂłt, hogy beĂrhasson. Az meg a fĂ” megbĂzĂłnĂĄl van. Megkeresik. GondoljĂĄk Ă”k. Mert engem hĂv. Tali a kocsmĂĄban. HĂ»vös lugas alatt, szĂŒrcsölgetem a dupla-dupla kĂĄvĂ©m. MegĂrom a hiĂĄnyossĂĄgokat. Megkapom a hivatalos eltakarĂĄsi engedĂ©lyt. TökĂ©ly. Perfect. MĂ©g egy kĂĄvĂ©. MĂ©g kicsi hablaty, majd vissza megyek a veterĂĄnok csoportjĂĄhoz. Töltik vissza az elĂĄzott talajt. :-( ĂrĂĄmra nĂ©zek. Ăt Ăłra. ElrepĂŒlt az idĂ” rendesen. Mire vĂ©gignĂ©zek mindent, hat Ăłra. TalĂĄn jĂł lenne enni valamit. MĂ©g pont elĂ©rem a közcsit. HazafelĂ© befordulok a kis erdei Ăștra. Piknikelek. Ălvezem. Csak ne Ă©gne annyira a vĂĄllam, karom, nyakam. Ma sem kentem be magam. RĂĄpirult a tegnapira. Nem baj. Este majd a krĂ©m hĂ»sĂti. ManĂłcinak nem ĂĄrulom el, hogy levettem az ĂłrĂĄm este, s erĂ”teljesen lĂĄtszik a nyoma!! :-)))) Ezt mĂĄr nem hozza be, mĂ©g ha extra, extra csĂ” is lesz a soliba. VisszaĂ©rek az irodĂĄba. Kihalt. MĂĄr az ĂŒgyeletes is elment. MegĂrom az elĂ”rehaladĂĄsi Ă©s a tervezett jelentĂ©st, az anyagigĂ©nyt a következĂ” hĂ©tre. ElkĂŒldöm. A mĂĄsik munkĂĄmra is megrendelem a szakfelĂŒgyeletet. Ma ugyan is elĂ”kerĂŒlt kedvenc mĂ»szaki ellenĂ”röm. MĂ©g kĂ©t napja lett volna a szabadsĂĄgbĂłl az Isten barmĂĄjĂĄnak, de visszajött. DĂ©lelĂ”tt Ă” is szĂvta nĂ©gĂ©des vĂ©rem. Barom. Felmond, de ezt a munkĂĄt mĂ©gy gyorsan le akarja zĂĄrni. Na!! Most fog eljönni az Ă©n idĂ”m, mire vĂĄrtam. MĂ©g van ötvenhat napom a kĂ©szre jelentĂ©sig. Addig itt fog rabszolgĂĄskodni. Ha csak meg nem követ. Asszem utĂłbbit vĂĄlasztja. MĂĄr ma is simulĂ©konyabb volt. JĂł nap volt ismĂ©t, a földi pokolban.
camel, 22:20
|
|
|
|
2014. július 30., szerda |
|
|
0 |
|
|
2014-07-30 NĂ©zem rĂ©gi „fiaim”. KemĂ©nyek. SzikĂĄr, barna testĂŒkrĂ”l, verejtĂ©k csorog. Pedig, mĂ©g csak reggel 8 Ăłra van. VĂ©gigmegyek a soron. LĂĄssĂĄk, ott vagyok. Az ismerĂ”söknek, szemhunyĂĄs, az Ășjaknak hangos köszönĂ©s. Sok köztĂŒk az Ășj. Nagyon sok. S többsĂ©gĂŒk, nagyon fiatal. EgyikĂŒk sem dolgozott mĂ©g vasĂșt mellet. MozgĂĄsukbĂłl lĂĄtom. TanĂĄcstalanul nĂ©zelĂ”dnek. KitĂ”l leshetnĂ©k el, mit is kell tenniĂŒk. A munkavezetĂ”k, bezzeg a rĂ©giek. Teli torokbĂłl kiabĂĄlnak. EllentĂ©tes utasĂtĂĄsokat adnak. ĂĂĂĂĂ. Nagy a zĂ»r-zavar. LeĂŒlök egy oszlop fejszerkezetĂ©re. Szeretem a kĂĄoszt. A zavarost. De nem az Ă©n jĂĄtszĂłteremen. MegĂ©rkezik a fĂ”nökĂŒk. Zsolti. TĂ”le tanultam ezt a szakmĂĄt. Minden szĂ©psĂ©gĂ©vel, de legfĂ”bbkĂ©pp kĂŒzdelmĂ©vel. S ami a legfontosabb, a problĂ©mĂĄk gyors, hatĂ©kony kezelĂ©sĂ©vel. Nagyobb a hangja mindenkinĂ©l. Ăs brutĂĄlisan trĂĄgĂĄr. SzĂ©tszedi s összerakja a fiĂșkat. Egy veterĂĄn, egy kezdĂ”. Na!! Kezd rend lenni. A munkavezetĂ”k, elkushadnak mint a kutyĂĄk, ha a falkavezĂ©r megalĂĄzza Ă”ket. De tudom, nem tanulnak belĂ”le. Mert nem Ă©rdekli Ă”ket az egĂ©sz. Ez csak egy munka. Ăs, valamikor, valahogy csak kĂ©sz lesz. RĂŒhellem a fajtĂĄjukat. Megvetem s kicsit le is nĂ©zem Ă”ket. Mikor mĂ©g egyĂŒtt dolgoztunk, az Ă” munkĂĄjukat is Ă©n vĂ©geztem el. Nem Ă©rdekelte Ă”ket, hogy milyen ĂĄrat fizetek Ă©rte. De a nĂ©v Ă©s a becsĂŒlet kötelezett. TĂșlĂ©ltem. Most, Ă©n vagyok a megrendelĂ”. Gusztustalan stĂlusban nyaliznak. Felemlegetik a közös munkĂĄinkat. Iszonyatos önuralom kell hozzĂĄ, hogy ne hĂĄnyjak. Ăs ne fröccsenjen ki a nem tĂșl szalonkĂ©pes, vĂ©lemĂ©nyem. Azon a nyelvezeten, mit tĂ”lĂŒk ragadt rĂĄm. Egy darabig, nĂ©zem mĂ©g Ă”ket. A veterĂĄnok ma, nagyon ki lesznek szipolyozva. Belesajdul a lelkem. InkĂĄbb magamhoz intem Zsoltit. Elmondom, hogy is szeretnĂ©m. „Ășgy lesz papa”. S tudom valĂłban Ășgy lesz. Elindulok a mĂĄsik szakaszra. Ătközben gyors kĂĄvĂ©. Ki tudja hĂĄnyadik? S mĂ©g csak 8 mĂșlt. ĂtĂ©rek. Bakker!! Ez meg mi? TĂĄltosok dolgoznak? Nem Ă©rtem. Mi törtĂ©nt kĂ©t nap alatt? Most meg lehet csinĂĄlni? Akkor nem? Ărzem, amint a dĂŒh ĂĄtjĂĄrja testem. De visszafogom. Megtanultam. Vagy is megtanĂtott rĂĄ az Ă©let. A kĂĄvĂ©, viszont mĂĄr a torkomban van. Lassan, mĂ©lyre szĂvom a levegĂ”t. Bent tartom, majd hosszan engedem ki. Hangtalanul. A kĂĄvĂ©t is visszaparancsolom. Nem könnyen. Mosolygok. De belĂŒl, feszĂŒl minden. Közben egy mĂĄsik cĂ©g, mĂĄs embereivel eredek szĂłba. ElĂ”zĂ” megrendelĂ”m projektvezetĂ”je. ĂsszenĂ©zzĂŒk a rajzainkat. IdejĂ©ben. Ăsszemosolygunk. Majd iszunk rĂĄ egy kĂĄvĂ©t. Szemem sarkĂĄbĂłl, mĂĄsodik csapatom fĂ”nökĂ©t, Ă©s munkavezetĂ”jĂ©t figyelem. Nem zavarja Ă”ket a megalĂĄzĂĄs eme szĂnjĂĄtĂ©ka. VĂ©gezvĂ©n MiklĂłssal Ă©s Tibi bĂĄcsival, hozzĂĄjuk lĂ©pek. SzĂ©les mosollyal kĂ©rek elnĂ©zĂ©st. SzĂnjĂĄtĂ©k. KĂ©rdĂ©sek özöne. IsmĂ©t felmerĂŒl bennem a kĂ©rdĂ©s. Ha a geodĂ©tĂĄim kitĂ»zik, Ă©n optimalizĂĄlom a nyomvonalat, esetleg, ki is ĂĄshatnĂĄm. Mulattat a gondolatmenet. Az elkövetkezendĂ” problĂ©mĂĄk mĂĄr nem. Gyorsan ĂĄtfutom a perspektĂvĂĄkat. Nem sok marad. RĂĄadĂĄsul, mĂ©g az Ă©n fĂ”nökömet is meg kell gyĂ”znöm. Holnapra kĂ©rtem, bakancsot is hozzon a lakkos cipĂ” mellĂ©. KitĂ»zök annyit, hogy a gĂ©p is, Ă©s az emberek is tudjanak holnap dĂ©lig dolgozni. A többit, majd holnap oldjuk meg. MĂ©g meghallgatom sirĂĄmaikat, hogy nem lehet megcsinĂĄlni. Hagyom hadd mondjĂĄk. VĂ©gezvĂ©n, elmondom, hogy lehet megcsinĂĄlni. Nem nyert nagy tetszĂ©st. De pont sz@rom le. Ă©n vagyok a megrendelĂ”, Ă”k az alvĂĄllalkozĂłk. Ăs tudom megcsinĂĄljĂĄk. Mert, mĂ©rhetetlenĂŒl kapzsiak. VĂĄrjĂĄk az indulĂł szakaszt, ami ettĂ”l sokkal jobb, Ă©s hĂĄromszor ekkora. Ez az etap nyolc kilomĂ©ter volt. S dĂ©lutĂĄn hatig tartott. ĂrzĂ©kenynek nem mondhatĂł bĂșcsĂșt vettĂŒnk. Elmormoltam magamban „rohadj meg te kapzsi patkĂĄny”. Ăs mentem vissza megnĂ©zni mire jutottak a fentiek. Siralmas. De nem remĂ©nytelen. Holnap lesz pĂĄr kĂnos percem, de mĂĄr kĂ©sz rĂĄ a stratĂ©gia. ĂtbeszĂ©lem Zsoltival. MegegyeztĂŒnk. Indulnak haza. Csak az Ă”rök maradnak. ElszĂvom utolsĂł cigarettĂĄm s elindulok Ă©n is. HosszĂș nap volt. Most nem mondom, hogy fĂŒrdĂ©s utĂĄn, Ășjra indulhat a nap. Az ĂĄlmom nem lesz folytonos, de legalĂĄbb ami lesz az mĂ©ly. Holnap indul minden kĂŒzdelem elölrĂ”l. De velem, s nem nĂ©lkĂŒlem. Ăs ez ebben a kib@szott Ă©letben az egyetlen dolog amit imĂĄdok. Ez tart Ă©letben. Mert ehhez Ă©rtek egyedĂŒl. KĂŒzdeni. KĂŒzdeni, hogy Ă©n legyek a legjobb.
camel, 23:50
|
|
|
|
2014. július 21., hétfő |
|
|
0 |
|
|
2014-07-20 „Nem kellett kinyitni szemeim, hogy lĂĄssam, amit mutatni szeretne. Tudtam ki Ă. Abban a pillanatban mikor megpillantottam. „fĂ©ny szĂŒlötte”. FĂ©nybĂ”l tĂĄplĂĄlkozik lelke. S most mĂĄr belĂ”lem is. De. Csak egy ideig. MĂ©g nem tudja azt, amit Ă©n. Nem Ă jött el, engem megmenteni. Nekem kell Ăt. S közben egy „ajĂĄndĂ©k” nekem. TĂ”le. Olykor, szolgĂĄlataimĂ©rt. De ez is csak lelkem egy darabjĂĄt fogja megölni. Mert miutĂĄn, megĂ©rint, bennem marad. Ărökre. Rajtam ĂŒlt. Ăreztem minden rezdĂŒlĂ©sĂ©t. LĂĄttam, mikor elĂ”tĂ»ntek formĂĄs szĂĄrnyai. Megsimogatta arcom. A legpuhĂĄbb, Ă©rzĂ©s, mit halandĂł Ă©rezhet. Nincs rĂĄ hasonlat. Elindul, szemem ĂĄradata. Arra gondolok, mennyire összetörik mikoron, nem oly sokĂĄra eltĂ»nök. De, akkorra mĂĄr nem Megtört Angyal lesz. Csak, kicsit csalĂłdott. Ăs kis idĂ” elteltĂ©vel, majd, boldog. Nagyon boldog. Mert, megmutattam, hogy mi a helyes Ășt. Ăs, tĂĄvolbĂłl, Ă©szrevĂ©tlenĂŒl, figyelem. Mint, mindegyikĂŒket. Titkon. Ilyenkor, megpihenek. Mosolyra hĂșzĂłdik szĂĄm. De, belĂŒl, a pokol tĂŒze emĂ©szt. Ă volt az elsĂ”, ki „kĂŒldött” volt s eltĂ©vedt. Mint hajdan, Ă©n. S neki, Ă©nnekem, kellet megmutatni a kiutat. - nĂ©zz rĂĄm, kĂ©rte. Ăs ne sĂrj. Magamhoz öleltem. SzĂĄrnyaival ölelt körĂŒl. Ringatott, ĂłvĂłn, fĂ©ltĂ”n. Nem sĂrok. Csak valami folyik a szemembĂ”l. Nem igaz. SĂrok. S könnyeim ĂĄltal tisztulok. Mert megĂ©rint minden eme vilĂĄgban. Ami jĂł s rossz. SzĂ©psĂ©g Ă©s borzalom. „az ellentĂ©tek vonzzĂĄk egymĂĄst”, nem igaz. A harmĂłnia. Minden alapköve. A kompromisszum kĂ©pessĂ©g. Akarni a jĂłt. Ami boldoggĂĄ tesz. Amire, szĂŒlettetek. Ăs keresni, nem vĂĄrni, hogy reĂĄd talĂĄljon. Akarni kell. Nem görcsösen. De. Akarni. HĂĄrom Ășt van. A boldogsĂĄg, mely fĂ©nybĂ”l lĂ©tezik. Ăs elfogadja, befogadja. Felfogja. MegĂ©rti. A lĂ©tezĂ©s csodĂĄjĂĄt. Minden magyarĂĄzat nĂ©lkĂŒl. A mĂĄsodik. Ăk. A szĂŒrkĂ©k. Kik megragadtak. BeletörĂ”dtek. ElfogadtĂĄk, sorsuk, mely taposĂłmalom. Harmadik. Ez…amit nem kĂvĂĄnok senkinek. RemĂ©nytelensĂ©g..megalkuvĂĄs…behĂłdolĂĄs…szolgasĂĄg. EgyszerĂ» nyelvezeten Pokol. Ăreztem mikor fellobbant benne a vĂĄgy. S minden kĂ©pzeletet felĂŒlmĂșlĂł Ă©rzelmekkel elĂșrhodott rajta. ĂletĂ©ben elĂ”ször, önmaga lehetett. Ătadhatta magĂĄt a pillanatnak, mert Ă©rezte, megĂ©rezheti azt az Ă©rzĂ©st, amire ĂĄhĂtott. Ăs, nem kellett Ă©rte semmit adnia. Ăs ha, amit ad, ezerszeresen kapja vissza. VĂ©r serkent a szĂĄmon fogai, vĂĄllamon körmei nyomĂĄn. Kis idĂ”re elfeledtem mindent. BĂĄr sötĂ©t volt, mikor kinyitottam szemeim, s az övĂ©ibe nĂ©ztem…lĂĄttam mindent. Szerelem, boldogsĂĄg, csalĂłdottsĂĄg, öröm, kihĂvĂĄs, szeretett, fĂ©lelem, fĂ©ltĂ©s, lemondĂĄs. GyönyörĂ» volt. IsmĂ©t folyt valami szemembĂ”l. MĂĄr rĂ©g Ăłta nem szĂ©gyellem. SokĂĄig pihent vĂĄllamon. „A megmentĂ”m. „ Elfordult. Ătfogtam. Akartam Ă©rezni testĂ©t. Hogy, van valaki. Kinek. Jelent valamit Ă©rintĂ©sem. Testem melege. Ki Ă©rzi. Van mellette, egy Ă©rzĂ” lĂ©lek. Hogy, a testben, lakozik, valami. Egy lĂ©lek. Egy lĂ©lek. Ami az Ă©n lelkem tĂĄrsa. De ez csak ĂĄlom. Nem. Nem ĂĄlom. Hiszem. Ăs vallom. Eljön. Csak Ă©n nem vĂĄrok. ElĂ© megyek. Hogy Ă©rezze, mennyire vĂĄrtam. Ăt is el kellet engednem. Holnap is felkelek. Nem magamtĂłl. Ăletben tartanak. A „FĂ”nök” nem oly kegyes, mint gondolja. Ennek a mondatnak is ĂĄra lesz. Megfizetem. TalĂĄn..ezĂ©rt..kedvel..mert ilyen vagyok. „jĂł katona”. De csak katona. A fronton. De ĂN! Nem csak Egy katona vagyok a seregben!! Hanem!! A sereg, legjobb KATONĂJA!! Addig kĂŒzdök, mĂg ezt, be nem bizonyĂtom. Ăs tudom Ăgy lesz. Mert akarom! Mikor Ășj napra nyĂlik szemem. Azt mondom. 47 Ă©ves vagy. Van olyan erĂ”? Mely legyĂ»r? ….Nincs. EgyszerĂ»en, nem lĂ©tezik. Mert. A sorsom. ĂN hatĂĄrozom meg…..Ăs Ăgy indulok el.
Szösz. Mikor, meglĂĄttalak. Adtam magamnak, max 5 percet. Nem Ăgy törtĂ©nt. (valĂłjĂĄban, egyetlen percet sem) Köszönöm az esĂ©lyt, hogy megmutathattam, milyen vagyok. LegalĂĄbb esĂ©lyt kaptam. Ăs. Köszönöm……..UtĂĄnam nyĂșltĂĄl. UtĂĄnam. Ăs. Köszönöm. Az Ă©jszakĂĄt.
camel, 2:12
|
|
|
|
2014. július 19., szombat |
|
|
0 |
|
|
2014-07-19 „Soha ne azt nĂ©zd, milyen, csak azt, hogy ki? Ărkezik, s mit hagy maga utĂĄn. Ăs ne, ĂtĂ©lj elĂ”re. Ăs nincsenek Ă©rzelmek” AdoptĂĄltam. Egyes rĂ©szeit. De. Nekem a sajĂĄtom a bevĂĄlt. Ami nem igaz. Mert tudom, hogy lehetne ötvözni, eme kettĂ”st. De nekem szĂŒksĂ©gem van egy alapra. Ami, belsĂ”mbĂ”l, azonnali reakciĂłkĂ©nt jön. Egy Ă©rzelmi alapra. Melyre, lehet Ă©pĂtkezni. Rutinos lettem. (ManĂłci tudja, ha nem, Ășjra rak) NehĂ©z becsapni. Mert, mindent azonnal Ă©rzek. Abban a pillanatban. Ăs, nagyon hamar, összeĂĄllĂtom a kirakĂłst. Ăs Ă©lvezem. Miközben beszĂ©lek, teljesen mĂĄsra tudok gondolni. S ebbe belefĂ©r mĂ©g az is, hogy miközben Veled beszĂ©lek, azt is behelyettesĂtem abba, hogy mit Ă©reznĂ©k, ha nekem mondanĂĄk ezt. Ăs vĂĄltoztatom a jelzĂ”ket Ă©s a gesztusokat. Nem ismersz. Csak a felszĂnt, karcolgatod. Ă©n. Tudom ki vagy. Mit szeretnĂ©l. Tudom az ĂĄlmaid. VĂĄgyaid. Azt hiszed, beszĂ©ltetsz. S miközben hozzĂĄm dĂ”lsz, cicĂĄsan „felĂ©breszted az alvĂł oroszlĂĄnt?” Mert elmondtam, ĂSZINTĂN mennyire szeretnĂ©lek? Nem! Miközben beszĂ©lek Ă©s simogatlak, tested, mesĂ©l nekem. ElmesĂ©li Ă©leted. Tudtod nĂ©lkĂŒl . Ăs, hogy nem kĂ©rdezem meg, miĂ©rt nem volt csĂłk, bĂșcsĂșzĂĄsnĂĄl, mint elĂ”tte? EsĂ©lyt adnĂ©k. De legfĂ”bbkĂ©pp magamnak. Vagy. Ăn lĂĄtom rosszul. Ăs Neked. Ne keljen hazudnod. Azt tanĂtottĂĄk, hogy soha ne feddjem fel Ă©rzelmeim. MĂĄr abban a pillanatban, Ă©letkĂ©ptelen volt a tanĂtĂĄs. De csak kĂ©sĂ”bb jutottam el erre a szintre. Mindent, de mindent, szĂvtam magamba. Minta szivacs. De ezt nem. Mert titkon, megtanultam olvasni. S bĂĄr nem minden szĂłt Ă©rtettem. De. Ăreztem. Ăs, az sokkal, de sokkal jobb volt mint a gondolataim. Mit belĂ©m plĂĄntĂĄltak. Ăreztelek. . Ne mond ki. Ărtem.
camel, 3:34
|
|
|
|
2014. július 17., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
2014-07-16 Nem rossz nap. Most, csendesen, esik az esĂ”. Szeretem. Senki nem jĂĄr az utcĂĄn. Arcomon, vĂ©gig gördĂŒlnek cseppjei, Ă©s elvegyĂŒlnek, azzal, ami szemembĂ”l folyik. A holnapra (mĂĄra) gondolok. Ăs egy LĂĄnyra. LĂĄnyra, ki, talĂĄn olyan, mint ĂĄllĂtja. S Kinek, olyan vagyok, kit elkĂ©pzelt. Szarok a munkĂĄra. Minden meg van, ami kell. De, ez a LĂĄny!!! Nekem, szeretnĂ©m. ManĂłci, azt mondja,: ne fĂ»zz HozzĂĄ nagy remĂ©nyeket. TehĂĄt, elveszett? Akkor? Na, ez a kihĂvĂĄs! De. Eddig a pontig sok minden törtĂ©nt. Ăs, Ă©n, Ășgy Ă©rzem, Nincs lehetetlen. „Ă©s törött lelkemet, ManĂłci meggyĂłgyĂtja” Ha nem. Majd magam. Ăs az esĂ” „ma jĂłl alszom” sokĂĄig fog esni.
camel, 0:33
|
|
|
|
2014. július 14., hétfő |
|
|
0 |
|
|
2014-07-14 Nem tĂșl jĂłl indulĂł nap. De. Tudom Ășgy intĂ©zni, az legyen. S nagyon ott vagyok a szeren. TĂzre jönnek. Amivel nem szĂĄmolok, hogy most a pĂ©nzĂŒgyi rĂ©sznĂ©l is vĂ©gig beĂŒlĂ”s. Nem is Ă©rtem. De megtisztelĂ”. Az elejĂ©tĂ”l a projekt vĂ©gĂ©ig, „beavatott” vagyok. Felfogom. A gesztust. Ăs Ă©n Ă©lek, halok a gesztusokĂ©rt. Nem sokszor adatott meg. Hogy megĂ©rezzem. Ăs Ă©n sem gyakoroltam, hatalmĂĄt. Mosolyog a szeme. Ăs nekem ez mindennĂ©l többet jelent. BĂĄr. Nem szeretem ezt a stĂlust, amit megĂĄlmodott. De. Nagyon lojĂĄlis vagyok. A vĂ©gsĂ”kig. SĂ”t. UtĂĄna is. Egy megĂĄllĂłval. Ăs szeretem az Ă©rzĂ©st, ha beĂĄllunk valamibe, a hĂĄtamat, egy hĂĄt tĂĄmasztja. Ăs a hĂĄt, gerincoszloppal rendelkezik. StratĂ©giĂĄt vĂĄltoztatok. Hagyom folyni a dolgokat. Közben, kiszököm Lisa-hoz. Megmosolyogtat. Ăs megdobogtatja, kicsi szĂvem. A vendĂ©get Ă©n kĂsĂ©rem ki. Mindenkit megtisztelek ezzel. Ăs nem napszemĂŒvegben. SzemtĂ”l, szemben. A „rajoskodĂĄs” nem asztalom. Ăs ki sem ĂĄllhatom. Csak egy elviteles, ebĂ©d fĂ©r bele. Mert megĂgĂ©rtem. Ăs egy GyönyörĂ» NĂ” szĂvĂ©t, sosem törnĂ©m össze. KettĂ” elĂ”tt. Kiscsoportos. Velem. Na, ez is Ă©rdekes. UtĂĄna tĂĄrgyalĂł. Bakker! IsmĂ©t mĂĄsfĂ©l Ăłra. De ez ĂŒdĂtĂ”!! Nem mondom el mennyire. Nem Ă©n lennĂ©k. Ăs nem Ă©r vĂ©get a nap. KĂ©nyes hĂvĂĄsok. ĂtĂ©rzem sĂșlyĂĄt!! Ăs vajon az emberek is? Mire szeretnĂ©nek rĂĄvenni? Azt mondjĂĄk. FarkastörvĂ©nyek uralkodnak. Ăn pedig azt, EMBERSĂG!! Ălni, Ă©s Ă©lni, hagyni!! Lehetek sportos? VĂĄgod? MĂĄr megvĂĄlogathatom, kivel tĂĄrgyalok. BeszĂ©lek. Csacsogok. Suttogok. De mindezeknek, megfizettem az ĂĄrĂĄt. Ăs busĂĄsan. Ăs mĂ©g mindig nem Ă©rt vĂ©get a nap. IrodĂĄm, rejtekĂ©n. EgymĂĄs mellĂ© nĂ”tt, vad akĂĄcia. Lombos ĂĄrnya nem csak irodĂĄm hĂ»ti. ImmĂĄr kĂ©t Ă©ve, szajkĂł pĂĄr otthona. Kik idĂ©n, lenyomtĂĄk, a vörösszĂĄrnyĂș fiatal hĂ©jĂĄt. Nagyon szurkoltam nekik. Itt Ă©nekelnek nekem kora reggel, Ă©s kĂ©sĂ” este. ImĂĄdom Ă”ket. Rossz volt, vĂ©gignĂ©zni, kĂŒzdelmĂŒk. De. MegoldottĂĄk!! Ăs nekem megmaradtak!! Ăs ez boldogsĂĄggal tölt el. De. Nem Ă©rt vĂ©get a nap. Amit annyira nem szeretek „nem tudnĂĄl mĂ©g is eljönni?” Mikor tanulom meg kimondani azt a szĂłt „NEM”. Elmegyek. De ĂłrĂĄkat hĂșznak le a boldogsĂĄgombĂłl. „a kormĂĄnyos ĂĄll a kerĂ©knĂ©l. Mosolyog, bĂĄr, lelke vĂ©rzik. Csak nem Ă©rkezik Ășj kapitĂĄny. S hajĂłja, senyved. Ă sem a rĂ©gi mĂĄr. De a feladat, amit elvĂĄllalt,…Ă©s beleĂĄllt. Kötelezi.”
camel, 23:16
|
|
|
|
2014. július 12., szombat |
|
|
0 |
|
|
A mai jĂĄtszĂłterem, ne mutatom be. Mert mĂĄr csak porszem lett. De. Akkor is az Ă©n "Gyerekem"!! ĂbredĂ©s. Ma nem aludtam el. Mert hĂ©tvĂ©gĂ©n "kĂ©nyeztetĂ©s" van. Akkor kelek amikor Ă©bredek. Ăs mĂĄr posztolhatom... MĂĄr nincs akadĂĄly!! (mit ne tudnĂ©k ugorni)
Sosem volt! Csak, voltak, kik hittek, s kik nem, bennem. Miszerint. "NINCS LEHETETLEN, CSAK, TEHETETLEN" Na. Most lehet, Ășjra gombolni. (csak fĂ©lek, kĂ©sĂ”) ElgondolkodtĂĄl? Az jĂł.... Nagyon jĂł. "halkan,Ă©s nem erĂ”bĂ”l Ă©rkeztem. Fejet hajtottam. (de közben, azt mondtam, B@szĂłdj meg. LegyĂ»rlek. Mert akarom. SzeretnĂ©m azt Ă©rzĂ©st.Mikor te jössz hozzĂĄm.) Lehajtott fejjel. S Ă©n.... Ami elmĂșlt, az elmĂșlt. Ăj, Ă©let. Ăj lapokkal. Egyenl Ă” esĂ©lyekkel. Mosolygok. (bĂĄr beĂŒl, vĂvĂłdok) Mosolygok. LeĂŒlök, veled szembe. TĂĄrgyalni. MĂĄr nem vagy az az ember, akit megismertem..Mert, az ember. SzemĂ©bĂ”l, kĂ©zfogĂĄsĂĄbĂłl, ismerszik meg. ELSĂRE!
Szösszenet. "BarĂĄtom".Ă©s Kicsit "ApukĂĄm" ZozĂł! Sose zavarjon meg, ha, a megszokottĂłl, eggyel több nulla van a szĂĄm mögött". Nem zavart meg. Sok Ă©ven ĂĄt, Ă©ltem,.....? ĂștmutatĂĄsa alapjĂĄn. Ăs. VegyĂtettem. Mert van kicsi kreativitĂĄs bennem.
camel, 13:45
|
|
|
|
2014. július 11., péntek |
|
|
0 |
|
|
2014. jĂșlius 11. ElalvĂĄs. Nem nagyon, de akkor is annak minĂ”sĂŒl. Nagyon szĂ©gyellem magam, magam elĂ”tt. KĂĄvĂ© mĂ©g belefĂ©r. Közben a tegnap Ă©jszakai telefonbeszĂ©lgetĂ©sen gondolkodom. Lisa-val. Sok mindenen mentem mĂĄr keresztĂŒl Ă©s folyamatosan vĂĄltozom. Ahogy öregszem, Ășgy leszek a privĂĄt szfĂ©rĂĄmban, rugalmasabb. Harmadik napja ismerem Ăt. Mikor felajĂĄnlotta a telefonon törtĂ©nĂ” kommunikĂĄciĂłt, törvĂ©nyt bontottam s bele mentem. Hm. Ă©n a szigorĂș, betartandĂł szabĂĄlyok embere. Ăs ekkor jött a mĂĄsodik, ismĂ©telt, de ez mĂĄr halmozott, szabĂĄlyszegĂ©s. Azonnal felhĂvtam. Ăs. A hang, ami bejelentkezett! LetaglĂłzott. HatĂĄsa alĂĄ kerĂŒltem. ElvarĂĄzsolt. FelrepĂtett. Nagyon magasba. IsmerkedtĂŒnk. Ăgy ahogy szeretem. MegĂ©rezte, hogy Neki kell kezdemĂ©nyeznie. Hogy ne legyek tolakodĂł. Hajnalig beszĂ©lgettĂŒnk. S utĂĄna a bĂșcsĂș sms-ek. Nyolcra Ă©rek ki a „jĂĄtszĂłteremre”. LĂĄss csodĂĄt! Minden a helyĂ©n. (na nĂĄ, Ă©n raktam össze) A kezdeti nehĂ©zsĂ©gek utĂĄn, csak belĂĄttĂĄk, nem akarok rosszat, Ă©s….slussz poĂ©n. Ărtek hozzĂĄ. Ma hosszĂș ujjĂș pĂłlĂł, munkĂĄs nadrĂĄg, Ă©s hĂ» tĂĄrsam, tĂșrabakancs. (tartja a bokĂĄm) Illatnak, KenzĂł, ĂłceĂĄn. Amennyire nem szerettem, Ășgy megkedveltem. Mert van benne valami, ami az Atlanti ĂłceĂĄnra emlĂ©keztet. MegĂ©rkeznek a MĂV-os kollĂ©gĂĄk. ElĂ”tte hĂvnak. Majd kĂ©t ĂłrĂĄs „hablaty” de mindenki profitĂĄl belĂ”le. Titkon ujjongok. Megint jĂł, hogy hallgattam a „halkan, csendesen Ă©rkezĂ” szĂ©lnek”. Mely, elsuttogta, nekem mi a boldogsĂĄg. Ăs megint ujjongok. Elteszem a telefont, Ă©s a gyĂ”ztesek figurĂĄjĂĄt bemutatom. Mire a fordulĂł vĂ©gĂ©re Ă©rek, ismĂ©t az a kimĂ©rt ember vagyok, akit a kĂŒlvilĂĄg ismer. Mert nyilvĂĄnosan sosem örĂŒlhetek. Mert ez a multiknĂĄl, termĂ©szetes. Engem, viszont bĂĄnt. Ăjabb fordulĂłpont következik be, Ă©letembe. MĂĄr nem szĂĄmĂt semmi. Semmi, mi mögöttem maradt. JĂł helyen van ott. Ăjra indĂtom otthonteremtĂ”, programom. Erre vannak az ismerĂ”sök. De. Nem kapkodunk. MegnĂ©ztem egy lakĂĄst. ManĂłci szavaival Ă©lve, „Ă©kszeres doboz”. Kicsit mĂĄsabban szeretnĂ©m. „zozĂł, nem problĂ©ma”. S elvitt egy mĂĄsik telekre, ahol megĂ©pĂtheti azt, amit szeretnĂ©k. LenyĂ»gözött. De. Ez csak tĂĄvlati terv. „zozĂł, nem holnap kezdem el az Ă©pĂtĂ©sĂ©t” volt a vĂĄlasz. Ebben maradtunk. Zsong a fejem. JĂł lenne ma este, egy film, s hogy folyna valami a szemembĂ”l. De mĂ©g nincs este. Kora este Lisi-kĂ©vel beszĂ©lek. Kisimogatom a reggel okozott szomorĂșsĂĄgot. De, tudom, hogy a tĂŒske ott marad Benne örökre. Hisz Ă©n is ilyen vagyok. De nem tehetek rĂłla, ilyen vagyok. TĂșl sok csalĂłdĂĄs Ă©rt. Ăs jobb az elejĂ©n elmondani, megmutatni mindent, ami Ă©n vagyok. Az ĂĄrnyoldalaim is. MĂ©g ha bĂĄntĂł is. Most Ășgy Ă©rzem, Mi nem leszĂŒnk egy „pĂĄr”. BĂĄr törekszĂŒnk, de tĂșl sok akadĂĄlyt lĂĄtok. EzĂ©rt, most elĂ”ször, nem engedek Ă©rzĂ©seimnek. Nem lobbanhat fel az az Ă©rzĂ©s, amely nĂ©lkĂŒl nehĂ©z lĂ©teznem Ă©s kĂŒzdelmes az Ă©letem. De, kĂŒzdök Ă©rte! Hogy elnyerhessem, teljes jogĂșan, SzĂvĂ©t. S utĂĄna. Vele Ă©lni minden napjaim. KĂ©t Ă©s fĂ©l Ă©ve, hogy meghoztam egy döntĂ©st. Vagy is Ăgy nem igaz. Nem hagytak vĂĄlasztĂĄsi lehetĂ”sĂ©get. Nem oly rĂ©g, szememre vetettĂ©k. BĂ»nkĂ©nt rĂłttĂĄk fel. Azt a döntĂ©st, amit helyettem hoztak. Akkor zĂĄrult le, vĂ©gĂ©rvĂ©nyesen szĂĄmomra az a kapcsolat. Ăs szĂĄndĂ©kosan, (nyomatĂ©kosĂtĂł jelzĂ”) hasznĂĄlom a kapcsolat jelzĂ”t. Mert, ebbe a kategĂłriĂĄba sorolĂłdott. Ăs egyedĂŒl van benne. ManĂłcival beszĂ©lek. Ma nem, sokat mert kicsi lĂĄnykĂĄval buliznak. De nekem ez is elĂ©g. Nagyon kicsivel is beĂ©rem. Mert. Az elv. „csak nĂ©hĂĄny”. HitvĂĄny a szĂł, tudom. De a „NĂHĂNY” kategĂłria nĂĄlam a hĂĄtrafordulĂłs. A hĂĄtrafordulĂłs, pedig, a” kezedbe helyezem az Ă©ltem”. Mikor tudom, ha Te ĂĄllsz mögöttem, hĂĄtulrĂłl nem jön senki. Ăs nincs este. (pedig most nagyon szeretnĂ©m. mĂ©g sosem kĂvĂĄntam a vĂz Ă©rintĂ©sĂ©t ennyire. hogy feltöltsön. a frontvonalban tartson) MegĂ©rkezem. MegkĂ©rdezik „okos telefonja kinek van? Akkor,….ki kĂ©ne sĂ©tĂĄlni a parkolĂłba, a kocsihoz, Ă©s ott ledeponĂĄlni…. UtĂĄna. TömĂ©ny, semmirĂ”l szĂłlĂł egyeztetĂ©s. Harag lobban bennem. AmĂșgy sem szeretem ha korlĂĄtoznak. Jelzem, szeretnĂ©k kimenni….lazĂĄn. PortĂĄn ki. Van belĂ©pĂ”m. Cigi. Ăs a legfĂ”bb a kocsinĂĄl. Az „okos”!! MegcsĂłkolom. Nem jött az az ĂŒzenet, amit vĂĄrtam volna. Lisi-Ă©. De most mĂĄr, beleĂĄllunk, abba amit felvĂĄllaltunk. VisszaĂ©rvĂ©n, konstatĂĄlom, „ott vagyunk, ahol az elejĂ©n” MulatsĂĄgos. Ăk tervezik, Ă©n…kivitelezem. 23:21 ….ha lehet, egy kĂ©rĂ©sem…ma mĂĄr, senki ne keressen.
camel, 23:39
|
|
|
|
2014. július 9., szerda |
|
|
0 |
|
|
2014-07-08 EsemĂ©nytelen napom volt. Nyolcra Ă©rtem ki a terĂŒletre. Nagy dolgok nem törtĂ©ntek. Ha csak az nem, hogy amerre jĂĄrtam, arra vittem az esĂ”t. 11-re, visszagurultam az irodĂĄba. A „Boss” akart velem szerzĂ”dĂ©seket ĂĄtbeszĂ©lni. Nem Ă©rtettem, miĂ©rt velem. Nem az Ă©n asztalom. Ă©n csak a munkĂĄt szerzem meg. JĂł ajĂĄnlatot Ărok. Hogy mindenki meg legyen elĂ©gedve. Szoktam kufĂĄrkodni, hogy kapjunk kedvezmĂ©nyt, de ez a „multiknĂĄl” nagyon ritka. Egy Ăłrakor mĂĄr megint „jĂĄtszĂłteremen” vagyok. SokĂĄig nem Ă©lvezem, mert leszakad az Ă©g. Mire Optimushoz Ă©rek, Ășjatlan pĂłlĂłm takarĂłsan ĂĄtĂĄzik. VĂĄrom, hogy elĂĄlljon. Ăs az anyag vĂ©gre kiĂ©rkezzen. HĂĄromra jön meg. Az esĂ” remĂ©nytelenĂŒl esik. MĂg lepakolnak „fiaim” ĂșjbĂłl bĂ”rig ĂĄzom. MĂĄr nem szĂĄmĂt. HazafelĂ© nem a lĂ©gkondi, hanem a fĂ»tĂ©s megy. Ăs AdĂ©l. Ma a „Boss” Ă©s a felesĂ©ge az ĂŒgyeletes. Elcsendesedik az iroda. Ilyenkor szeretem. Nagyon. Nincs jĂĄrkĂĄlĂĄs, kĂ©rdĂ©sek. ElĂ”veszem az ajĂĄnlatkĂ©rĂ”ket. Kinyomtatom, ami kell, kĂ©szĂtek „firka” papĂrt. ErrĂ”l nem tudok leszokni. Az exel szĂĄmol mindent. De a rĂ©szleteket papĂron. HagyomĂĄnyosan. KĂ©zi jegyzetben. Kellemes zene szĂłl. Csak az idĂ” van ellenem. Az Ă©jszakai Ă”rsĂ©g megĂ©rkezik. HĂ©t Ăłra. „Boss”-Ă©k elköszönnek. MegĂgĂ©rem, hogy Ă©n is azonnal megyek. De van egy rĂ©szletszĂĄmĂtĂĄs, ami mĂ©g nincs meg sablonba. Ezt mĂ©g megcsinĂĄlom. 20:25. BezĂĄrok, leadom a kulcsot, alĂĄĂrok. Lassan nyĂlik a kĂ©tszĂĄrnyas kapu. Kijutok. FĂ»tök ezerrel. Ăs megindulok „Ă©jszakai szĂĄllĂĄshelyemre”. MĂĄs. MĂĄs idĂ”ben. „vĂ©kony teste, remegett, az adrenalin hirtelen s extrĂ©m mennyisĂ©gĂ» felszabadulĂĄsĂĄtĂłl. FĂŒlĂ©ben dobolt, Ă©s fogai belazultak. Jaques tisztĂĄn Ă©rzĂ©kelte, ami körĂŒlötte törtĂ©nik. Jean-Michel a földön fekĂŒdt. Ketten dolgoztĂĄk nem aprĂł testĂ©t. Caecilius, nos Ă, lassan, megfontoltan, rutinosan cserkĂ©szte be az ĂĄldozatĂĄt. Jaques, fĂ©l tĂ©rden ĂĄllt. A jobb keze hĂŒvelyk, a mutatĂł, Ă©s a közĂ©psĂ” Ășja szorĂtĂĄsĂĄban tartotta a kis ĂĄmokfutĂł porcos gĂ©gefĂ”jĂ©t. BarĂĄtja, leblokkolt. De, CaeciliustĂłl megtanulta, ezen a szinten mĂĄr nincsenek szabĂĄlyok, nincs etikett. Csak a pillanatban hozott döntĂ©s. A döntĂ©s, amit neked kell meghoznod. Ăs befolyĂĄsolhatod mĂĄs döntĂ©seit, tovĂĄbbi Ă©letĂștjĂĄt. Jaques döntött. Fokozta a szorĂtĂĄst, ami mĂĄr bĂĄrmilyen tĂ»rĂ”kĂ©pessĂ©g hatĂĄrĂĄt sĂșrolja. Halk roppanĂĄs hallatszott. Ezen a ponton, mĂĄr hang nem tud a garaton keresztĂŒl tĂĄvozni. VĂ©r fröccsent Jaques arcĂĄba. Könnyeivel vegyĂŒlve folyt vĂ©gig arcĂĄn. Ellökte a magatehetetlen testet magĂĄtĂłl. BarĂĄtja gondjaiba vette. KettĂ”vel kevesebben lettek. Jaques futtĂĄban döntötte el, aki tĂ©rdelt Jean-Michel mellĂ©n, Ă” lesz a következĂ”. Nem volt kecses a mozdulat, de elementĂĄris. Fekve Ă©rkezett az Ă©rdesĂtett aszfaltra. Ăs mĂĄr talpon is volt. A mĂĄsik ficsĂșr, nem is ocsĂșdhatott fel a törtĂ©nĂ©sek viharĂĄban. PadlĂłt fogott. LetĂ©rdelt Jean-Michel mellĂ©. Barna szeme nem csillogott. NyakĂĄbĂłl folyt a vĂ©r. Hirtelen dĂŒh öntötte el. FelĂĄllt. De csak Caecilius keze a vĂĄllĂĄn s mosolya volt. Jean-Michel felĂŒlt. „azt hiszem ez egy mĂ©ltĂł legĂ©nybĂșcsĂș volt” SokĂĄig nevettek. Ăs egy ĂĄgyban aludtak. RĂ©szegen. UtoljĂĄra.”
camel, 0:00
|
|
|
|
2014. július 7., hétfő |
|
|
0 |
|
|
2014. jĂșlius 7. Elindult a darĂĄlĂł. Nyolckor projektindĂtĂł. 11-ig el voltam vele. MĂ©g Ășgy is odaĂ©rtem, hogy elĂ”tte az irodĂĄban fel kellet vennem pĂĄr kellĂ©ket. Ăs. Mol kapucchinĂł is belefĂ©rt. Ez egy nagy gyengĂ©m. Nem tudok neki ellenĂĄllni. S mivel „egĂ©sz vĂ©letlen” van is egy kĂșt a közelben, Ă©s ma nagyon meleg van, s hĂ»tött ĂĄsvĂĄnyvĂz meg szĂŒksĂ©geltetik, Ăgy nagyon sok ledĂ”lt. De csak sorjĂĄban. BejĂĄrtuk a munkaterĂŒletet, elmondtam merre kell vezetni a nyomvonalat. Elindult a munka. ĂpnaplĂłba beĂrtam. A telephelyvezetĂ” tök jĂł fej ember. Kaptam TĂ”le zĂĄrhatĂł raktĂĄrt s engedĂ©lyt, hogy bĂĄrmeddig dolgozhassunk. LĂĄttam kicsit megviselte, a mĂłdi, ahogy megjelentem, de napirendre tĂ©rt felette. ½ 12-kor mĂĄr az irodĂĄba voltam. SzakfelĂŒgyelet megrendelĂ©s, BejelentĂ©s a munka elkezdĂ©sĂ©rĂ”l. NyugtĂĄztam a marker tĂpusĂĄt. Majd mĂłdosĂtottam az anyagkiĂrĂĄst. Közben megĂ©rkezet az M4 szerzĂ”dĂ©se. TovĂĄbb kĂŒldtem. De mĂĄr hĂvtak is ez ĂŒgyben. Vagy is nem ez miatt. Ăgy „hallottĂĄk” cĂ©gĂŒnk, minĂ”sĂtett vĂĄllalkozĂłja az FGSZ Zrt.-nek. Az Ă©pĂŒlĂ” 8.sz. fĂ”Ășton lenne kĂ©t kivĂĄltĂĄs. (ez nem annyira jĂł nekem, mert KĂĄpolnĂĄsnyĂ©khez tartozik, Ă©s igen, igen bĂŒrokratikus) TehĂĄt nagyon munkĂĄs. DĂ©lutĂĄn, estefelĂ© kĂŒldik az ajĂĄnlatkĂ©rĂ”t Ă©s a terveket. JĂł. Gyors ebĂ©d. Kis szutykosban. Ma kĂ©nyeztetĂ”s. JuhtĂșrĂłs sztrapacska, omlĂłs zĂșzapörkölttel. A fĂ”nök megjegyzi „tudsz Ă©lni”. Elviteles. FelĂ©t belapĂĄtolom. Ăs mĂĄr megyek is vissza Ărdre. Szerencse fia vagyok!! Az idiĂłtĂĄk rossz helyre ĂĄstĂĄk a nyomvonalat. Pedig reggel, szĂĄjbarĂĄgĂłsan, vĂ©gigjĂĄrtuk!! TelefonszĂĄmot cserĂ©ltĂŒnk!! Mindegy. BebuktĂĄk. Nagyobb kĂĄr, mĂnusz ne legyen, maradok. MĂ»vezetek. Ăs IMĂDOM!! Ez az Ă©n vilĂĄgom. Ehhez Ă©rtek igazĂĄn. KesztyĂ»tartĂłbĂłl elĂ”kerĂŒl az 50 faktoros naptej. Ăs az alaphangot is Ă©rtem. „testvĂ©r, bĂĄtyja, kissĂłgor”. Ăs mivel „egyszer volt BudĂĄn kutyavĂĄsĂĄr”, Ă©s megfizettem az ĂĄrĂĄt. Nincs bratyizĂĄs, nincs kedvezmĂ©ny, s legfĂ”bb, nem fordĂtunk hĂĄtat. MiutĂĄn helyre tettĂŒk a dolgokat, nĂ©gykor visszaindulok az irodĂĄba. MĂĄr „okoson” olvasom megĂ©rkezett a kĂ©t ajĂĄnlatkĂ©rĂ©s. Ma sem Ă©rkezem haza korĂĄn. Reggeli elĂĄnom csökkent, de maradt mĂ©g gazdagon! Honnan? …….Irigy vagyok. Mint mondottam. Ăs ha elmesĂ©lnĂ©m, Ășgy sem hinnĂ©d el.
camel, 23:40
|
|
|
|
2014. július 4., péntek |
|
|
1 |
|
|
2014-07-04 IsmĂ©t napom!!! Nagyon ott vagyok a szeren. HĂ©tfĂ”n nyĂlik az Ășj „jĂĄtszĂłterem” ahol Ă©n vagyok a „pĂĄst mester” Ă©s ez a tudat extra erĂ”vel lök meg. SzĂŒrcsölgetem a kĂĄvĂ©m, közben böngĂ©szem a Net-et. Valahogy ez az internetes ismerkedĂ©s nem igazĂĄn jön be. Biztos velem van a baj. Nagyok az elvĂĄrĂĄsaim. Nem Ă©rtem, miĂ©rt jĂł hazugsĂĄgokat ĂĄllĂtani magunkrĂłl. Hiszen elsĂ” talĂĄlkozĂĄskor Ășgy is kiderĂŒl. Minden. Ăs ezek a fĂĄrasztĂł körök. MegmosolyogtatĂł tud lenni a magyarĂĄzkodĂĄs. Kedvencem: ugye Te nem XX Ă©ves vagy? Nem de a barĂĄtaim szerint csak XX-nek nĂ©zek ki. Ilyenkor nehezen tudom magam visszafogni, hogy ne mondjam, a barĂĄtaid hazudnak csak, hogy kedvedben jĂĄrhassanak. Ez megöli a pillanatot s vele egyĂŒtt mindent. Ă©n sem mondom magam 42 Ă©vesnek, csak mert annyinak nĂ©zek ki. Ez belĂŒl jĂł Ă©rzĂ©s! Ăs talĂĄn javĂt valamit a megĂ©lt Ă©vek szĂĄmĂĄn. Ăs amire mĂ©g felfigyeltem, hogy a korombeli NĂ”k ezerszer jobban nĂ©znek ki, mint a fiatalabbak. Ăt is ĂĄllĂtottam a keresĂ©si feltĂ©teleket. De nagy remĂ©nyeket nem fĂ»zök hozzĂĄ. TĂșl gĂĄtlĂĄsos vagyok. Ăpp ezĂ©rt vagyok talĂĄn olyan sikeres a munkĂĄmban. Ăt Ă©ve vĂĄltottam, mĂ»fajt. KihĂvĂĄst. Ăs öt Ă©v alatt, itt is elĂ©rtem, hogy a nevem elĂ”bb Ă©rkezik, mint magam. Ăs keresnek, hĂvnak, tanĂĄcsot kĂ©rnek. Csak egy kis kitĂ©rĂ”. A Net Ă©s minden fut tovĂĄbb a hĂĄttĂ©rben. CsinĂĄlok mĂ©g egy kĂĄvĂ©t. ĂsszeĂĄllĂtom a hĂ©tfĂ”i anyagigĂ©nylĂ©st Ă©s kiszĂĄllĂtĂĄst. MegĂ©rkezik hozzĂĄm az alvĂĄllalkozĂł alvĂĄllalkozĂłja. VĂ©gre beszĂ©lhetek olyan emberrel, aki nem a szĂŒrke ĂĄllomĂĄnyomat gyilkolja. Gyors ebĂ©d. Mert kettĂ”kor ISMĂT Ă©rtekezlet. TitkĂĄrnĂ”m is szeretne fĂ”t-Ă©telt. Elviszem magammal. Menet közben kis szösszenet. „ZozĂł, csak ez az egy szĂĄm van a CD-Ă©n?” Nem. De Ă©n vezetek, s Ăgy az Ă©n zenĂ©m szĂłl!! Ărtekezlet. Csak a tervezĂ” jött. A fĂ”nöke nem. De az enyĂ©m ott volt. Ăgy csak mĂĄsfĂ©l Ăłra volt. MegkĂ©rt a „Boss” mindenkit, hogy a tĂĄrgyalĂĄsokra nĂ©mĂtott mobillal jöjjön, Ă©s ha hĂvĂĄs jön, ne vegye fel. BeszĂșrtam. Nekem ez alap, mert megtisztelem a tĂĄrgyalĂł partnerem ezzel a gesztussal. DĂjazta beszĂłlĂĄsom. KollĂ©gĂĄk nem annyira. IsmĂ©t irodĂĄmban ĂŒcsörgök. Telefon. Zoli. HĂ©tfĂ”höz egy hĂ©tre meg kell indulni a munkĂĄval. Ăjabb 7,5 Hm. Ujjongok!! Ez az igazi kihĂvĂĄs!! Egy fenĂ©kkel sok lovat megĂŒlni. Erre is van teĂłriĂĄm! BĂĄrmennyi lovat lehet irĂĄnyĂtani. Egyszerre. Ăs nem kell, hogy a hĂĄtĂĄn ĂŒlj. KettĂ”n ĂĄllsz s annyi szĂĄrt fogsz a kezedben amennyi szĂŒksĂ©geltetik. Vicces. De csak Ăgy mĂ»ködik. ElindĂtom a projektet. 20:45.Elindulok. Holnap ManĂłval megyek GĂĄrdonyba. Ăs mĂ©g mĂĄshovĂĄ is. Ătlet „börze” vagyok. S tudom, kaphatĂł minden Ă”rĂŒltsĂ©gre. Ăgy mĂ©g szalonnasĂŒtĂ©s is lesz a Pilisbe! Titkon lesz minden a kocsiba. De ehhez korĂĄn kell kelni.
camel, 22:43
|
|
|
|
2014. július 3., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
2014-07-03 Nem egyszerĂ» az Ă©bredĂ©s. De az elsĂ” gondolat, mint mindig: Ez a nap is az Ă©n NAPOM!!! ElmĂ©lĂĄzom a teendĂ”kön. De az elsĂ” kapcsĂĄn kirĂșgom magam alĂłl az ĂĄgyat. Nyolckor Ă©rtekezlet. Kiscsoportos. Nem lesz egyszerĂ». ElĂ”tte jelenĂ©sek könyve. A „BossnĂĄl”. FogmosĂĄs. A borotvĂĄlkozĂĄs mĂ©g nem Ă©getĂ”. MĂĄra fekete farmer hosszĂș ujjĂș sötĂ©t kĂ©k kockĂĄs ing, sportcipĂ” (fekete) hozzĂĄ „clinique happy” tavaszi illat. CherkĂł bekĂ©redzkedik, mĂĄr vĂĄrja a reggeli jutalom falatka. Megsimizem, s megjegyzem „Ă”rzĂ©s-vĂ©dĂ©s ĂŒzemmĂłd, este jövök”. BezĂĄrul mögöttem az ajtĂł. S innen felpörögnek az esemĂ©nyek. A kocsiban mĂ©g mindig AdĂ©l szĂłl. BeĂ©rek az irodĂĄba. Gyors kipakolĂĄs. KĂĄvĂ© (vĂ©r). NyomulĂĄs a „Boss”-hoz. Az alvĂĄllalkozĂł mĂĄr ott ĂŒl. Nem ĂŒlök le. Hallgatom sirĂĄmait. MĂ©g el sem kezdte a munkĂĄt. De mĂĄr, hogy nem lehet megcsinĂĄlni fejezet. ElĂ©vĂ”dök. „Istenem, mekkora az ĂĄllatkerted” hogy mĂ©g Ă” is belefĂ©r? „Boss” rĂĄm nĂ©z. Nem kell szĂłlnia, olvasok benne. Ahogy Ă bennem. KĂ©t Ă©ve erĂ”sĂtem csapatĂĄt, de, harmadik „fia” lettem. S Ă, „ApĂĄm”. Hamar lesöpröm az Ă©rveket. EzĂ©rt sokan nem szeretnek. Tudom. De nem Ă©rdekel. Ugyan is nĂĄlam van egy alapelv! Valamit, valamiĂ©rt. Ha egyik tĂ©nyezĂ” is hiĂĄnyzik, felbomlik az egyenlet. Ăs azt nem szeretem. MegelĂ”zöm! A tĂĄrgyalĂĄs vĂ©gĂ©re, csak kialakul az amit szerettem volna. HĂ©tfĂ”n elindul ez a „jĂĄtszĂłterem”. VĂ©gezvĂ©n, lejelentem a munkakezdĂ©st (hĂ©tfĂ”n mĂĄr nem iroda ). ĂpĂŒlĂ” M4. KĂĄbelkivĂĄltĂĄs. 25-Ă©n munkaterĂŒlet. Pazar. A szerzĂ”dĂ©shez szĂŒksĂ©ges papĂrokat prezentĂĄlni kell. Plussz. PĂ©nzĂŒgyi ĂŒtemezĂ©s. HajrĂĄ. MegkĂ©rdezem a titkĂĄrnĂ”m „tudjuk ugorni?” …Ă nem. NekilĂĄtok. KĂ©t Ăłra. Email. VezetĂ”i Ă©rtekezlet ….hĂĄromkor!! RĂĄdöbbenek! Ma mĂ©g nem ettem semmit. Gyorsan kiszaladok a „kis szutykosba” ennivalóért. SzerencsĂ©m van!!! SzalontĂŒdĂ” (gyerekkĂ©nt meg nem ettem volna) zsemlegombĂłccal. Elvitelre. Herpeszt nem kockĂĄztatunk. FelĂ©t befalom. De idĂ” van!! Menni kell. ImprovizĂĄlunk. De ez veszĂ©lyes is lehet. Mert a „Boss” nagyon felkĂ©szĂŒlt. Mint jĂł gazda. HĂĄla Istennek!! SzĂĄmok, nevek, helyszĂnek, nagyon megragadnak a fejembe. Nem nagyon Ă©rdekelnek ezek az Ă©rtekezletek. Most viszont Ă©rdekel. Mert, azzĂĄ vagyok tĂ©ve. IdĂ©n ketten vagyunk „ISMĂT” kiknek mĂĄr nincs kivehetĂ” szabadsĂĄguk. „Boss” Ă©s Ă©n. Nekem effektĂv, a 30 napbĂłl mĂ©g 26 nap lenne. Közben zizeg „okos” mobil. Exem hĂv. Megszervezte, hogy a barĂĄtja ma tudja elhozni a teherautĂłt Ă©s jönne az ĂĄltalam ĂgĂ©rt fa oszlopokĂ©rt. Pont jĂłkor!!! Bakker!!! SzerencsĂ©mre, vĂ©get Ă©r a vezetĂ”sĂ©gi. Kimegyek. JĂłpofizom. SegĂtek a feldarabolĂĄsban. VisszaĂŒlök a helyemre. ElkĂŒldök pĂĄr emailt. RĂĄnĂ©zek az ĂłrĂĄra!! 19:25!! KĂ©ne haza „Ă©jszakai szĂĄllĂĄshelyemre” indĂșlni. Kocsiban, mĂ©g mindig AdĂ©l szĂłl. ImĂĄdtam ezt a napot. Is!
camel, 22:58
|
|
|
|
2014. július 2., szerda |
|
|
0 |
|
|
2014-07-02 RövidĂtett nap. Mert elaludtam. MostanĂĄban, nem igen fordult elĂ” ilyen. De mĂ©g belefĂ©rt a reggeli vasalĂĄs Ă©s a kĂĄvĂ© is. De nem aludtam jĂłl, Ăgy ez rĂĄnyomja a bĂ©lyegĂ©t az egĂ©sz napra. LegalĂĄbb is szerettem volna. Nem Ăgy törtĂ©nt. Rögtönzött megbeszĂ©lĂ©s a „Boss”-szal. FuttĂĄban, 3+1-ben.BevĂĄgĂłdtam „Optimus” –ba. Ătközben, „Adel” Ă©nekel nekem. A lĂĄmpĂĄknĂĄl lehalkĂtom. IrĂgy vagyok. Ne hallja mĂĄs. Ne Ă©rezze amit Ă©n! Ăj nap, indul. Velem s nem nĂ©lkĂŒlem! Menet közben többször hĂvnak. Nem szeretem. Head set-et hasznĂĄlok. SzĂĄmomra nem kĂ©nyelmes. Mint a mobil sem. Szeretem a szem kontaktust. Maradi vagyok. Dolgom nem Ă©ppen vĂ©gezetlenĂŒl, vissza az irodĂĄba. Mindenkinek megy a megnyugtatĂł SMS „tĂĄrgyalĂĄson vagyok”. Tudom nagy ĂĄrat kell ezĂ©rt fizetnem. De nem Ă©rdekel. MĂĄsodjĂĄra virĂĄgzik a „Lila akĂĄc”!! Ăs mĂ©g mindig AdĂ©l Ă©nekel. VisszaĂ©rve, nem volt Ăly mulatsĂĄgos. VisszahĂvĂĄs hegyek! (mert ugye meg vannak annak a „TETĂ” gombnak a hĂĄtrĂĄnyai) ĂrajĂĄnlat, holnapra. SzerzĂ”dĂ©shez, adatok, mĂĄra. MunkaterĂŒlet ĂĄtadĂĄs, nem egy!! HellĂł!! KettĂ”!! Vagy is, vĂĄrjunk csak, HĂĄrom!! Bakker!! Közben, mert ismerem a bĂŒrokrĂĄciĂĄt, az anyagot Ă©s az alvĂĄllalkozĂłkat elintĂ©ztem. Ez tart Ă©letben. KollĂ©ganĂ”! „ma mi vagyunk az ĂŒgyeletesek” vagy is. Maradok. Nem is baj. PapĂr munka van ezer! HĂ©tkor jön a szolgĂĄlat. Kinyitom a fĂŒlkĂ©t. S mĂ©g maradok egy keveset. MielĂ”tt elmegyek. LegĂł kutyĂĄnak vizet adok s bezĂĄrom. Haza Ă©rek. „Haza?””Ă©jszakai szĂĄllĂĄshelyemre” CherĂł kutyĂĄm vĂĄr. Szeretem, ahogy örĂŒl nekem. Nem kĂ©rtem. Csak maradt. Ăs Ă©n neki. Ăs, nem sokĂĄra, kezdĂ”dik egy Ășj nap. Ami ismĂ©t AZ ĂN NAPOM lesz.
camel, 23:32
|
|
|
|
| |