CsodaCsiga Flap
Naplk 2024. mrcius 28.   cstrtk   Gedeon, Johanna, Gida, Ixion, Janina, Kapisztrn, Katapn, Szixtusz   
Flap ·  · Chat · Tvirat · Trskeres · Kpeslap · Frum · Weblapok ·  · Levelem · Webem · Naplk · BANK
Regisztrci · Kapcsolataim · Trsaim ·  · Bulikpek · MMS ·  · Jtk · Horoszkp · Linkek · Hirdets · Radi



camel naplja

  2015. jnius 28., vasrnap Nekem tetszik!
0  
2015.06.28.
Ismét a mélyben. Bár nem a pokolban, de próbatétel elõtt. Hirtelen felindulásból, de már beérve a gondolat, elhagytam a „családom”. Láttam a „BOSS” szemében, elõször a hitetlenkedést, majd a felismerést. Nem tudott sarokba szorítani. Ugyan is, nem az a fajta ember vagyok, ki megfeledkezik, vállalt kötelezettségeirõl. Hamar véget ért a protokoll. Ennek már lassan két hónapja. Nem bántok senkit. Nem úgy mint, kit fölém szándékozott helyezni. A probléma majd huszonöt évre nyúlik vissza. Már akkor is rühelltem, ha olyan ember akart irányítani, ki azt sem tudja, hogy eszik vagy isszák ezt a szakmát. Nagyon bántotta a dolog, hogy már akkor sem tartoztam az irányítása alá. Szálka lettem a szemébe. Én pedig lenézõen kezeltem. De ez csak a végsõ löket volt a döntésemben.
A távolból (bár ugyan azon a területen dolgozom)s titokban, megpróbálom egyengetni, utódom nem kis buktatókkal szegélyezett útját. Ha hozzá veszem, hogy fõnöke, nap mint nap tiporná nevemet, szerintem nemes gesztus tõlem. Mosolygok rajta. Mint a múltban, most sincs hatalma fölöttem. S nem is lesz. Inkább éhen halok! És soha nem jut el addig, hogy ekkora projektet hozzon össze s le is vezényelje. Már most bukdácsol. Ezen a pályán, ÉN vagyok a porondmester. Mert, szeretem amit csinálok. Szívvel, lélekkel.És nem ismerek lehetetlent. És lojális vagyok a végsõkig. De ha ellehetetlenítenek s már nem kapom meg azt amit addig. Gyorsan váltok.
Most új családom van. Megbecsülnek, megbíznak bennem. Díjazzák a törekvéseimet. Megdicsérnek. Értékelik a szakmai tudásomat. Mind, mind olyan dolog, amire nekem feltétlenül szükségem van. Mert nekem ez az életet jelenti. A minden napjaimat. Ebben az egyben vagyok igazán jó. Csak ebben.
És már szövöm, újabb „ármányomat”!! Nagy vízhangja lesz. És lehet, akkor elgondolkodnak. De az már késõ. Nagyon késõ.
Sosem fordulok hátra s vissza. Az én utam, elõre tart. S felfelé. Mert nagyon mélyrõl jöttem. És nagy küzdõ vagyok. De. Már ésszel.

  camel, 22:30 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2015. jnius 15., htf Nekem tetszik!
1  
2015.06.15
Már jó ideje úgy ébredek, „ez is az én napom”. És hálát adok, hogy az éjt, túl élhettem. Nem mint ha, szent fazék lennék. De. Valahogy, a spirituális dolgok, közel állnak hozzám. Hiszek bennük.
Mint annyi, sok másban is.
És ebbõl keletkezik a probléma.
Benned is hittem. Bár, már az elején tudtam, „számomra, Tündérmese” . Csak. Elhitted. Átlagos „pasi” vagyok. Kit földi hiúságokkal rabszolgaként lehet gyûrni.  Sajnos. Nem ez a típus vagyok. Nem az átlag. Más vagyok. Sokan, ezért nem tudnak elfogadni. Õk. Félnek a változástól. Félnek az érintés varázsától. A szavak érintésétõl. A múlt keserûségein keseregnek. És..Elmúlik, kesergésükben az életük.
Én! Szeretek élni! Szeretek, Szeretni! Rajongani, Szerelmemért! Érte élni! Este, átfogva, elaludni! Reggel, Õt látni!!!!!! Elõször!! Átfogni a derekát, miközben a fogát mossa. És… a tükörben nézni….felnéz…ÉS!!! ÉS!!! belecsókolhatok a NYAKÁBA!!
A. Meghittség. Itt. Kezdõdik.

  camel, 8:45 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2015. mrcius 1., vasrnap Nekem tetszik!
1  
2015.03.01

"válasz...."

Jó sok kérdést, kérést zúdítottál rám. Megprobálok válaszolni mindre. Nem azt írtam, hogy látnok vagyok. :-) :-) :-) Csak azt, hogy hamar meg tudom ítélni kiben mi, lakozik és, hogy mi várható. És sosem viszem bele egy új kapcsolatba, a múlt sérelmeit. Azt rend szerint én szoktam elszenvedni. Egy új kapcsolat nálam, a nulláról indul. A partnerem „szûz”-ként létezik számomra. Nem érdekel a múltja. Az már mögötte van. Nem kérdezgetem róla. Csak annyit tudhatok, amennyit elmond. Persze, szeretem ha mesél, mert abból profitálhatok. Mit szeret. Mit nem. Mi tölti el boldogsággal. Mitõl iszonyodik. Mire vágyik. Mitõl menekül. Igyekszem mindenben megfelelni az elvárásainak. És ez boldogsággal tölt el. De közben a magam boldogságát is szem elõtt kell tartanom. És ez a kettõ egyszerre, nem is olyan egyszerû. Mert ugye nem az elsõ kapcsolatról van szó. De ezt Te is tudod. Gondolom átélted, éled napjaidban.
Az, hogy tudom, mi kell egy Nõnek, hidd el egyedüli érdemem. Nem hiszem, hogy maradéktalanul tudom, de ebben is igyekvõ vagyok. És igen egyszerû a titka. Csak bele gondolok, nekem, hogy esne egy szó, egy gesztus, egy tett, cselekedett. Ezért néha belegabalyodom a mondandómba, mert beszélgetés közben is folyamatosan, behelyettesítem magam a partnerem helyébe. Tudom!! Tudom!! Nem tudok más fejével, érzéseivel gondolkodni, érezni. És nem is akarok. Csak a visszásba gondolok, érzek bele. De még is valamilyen támpontot ad.
És nem!! Hangsúlyozom, NEM!! Használom, kihasználom a Nõket. „..megkapod és jön a másik!” Nem is ilyen a lelkivilágom. Sosem bántanék egy Nõt. Sõt. Adok Nekik valamit. Valami olyat, amit régen, vagy sosem kaptak. És megmutatom a szememen, érzéseimen, gondolataimon, keresztül a világot. Ahogy én látom, s érzem. És még évek múltán is emlékeznek rám s kikérik tanácsomat, véleményemet. És jólesõ érzéssel gondolnak rám. (ezt nem én állítom) :-) És én is ugyan így gondolok rájuk. Mert. Mert, elvittek egy darabot a szívembõl. Még nem ismersz, csak olvasol. :-) Majd megismersz, (talán, remélem, s nem keserû élménnyel mész tovább) és megváltozik a véleményed.
És nem bántottál meg szavaiddal!!
Remélem én sem tettem. Ha igen, elnézésedet kérem!

  camel, 14:28 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2015. februr 18., szerda Nekem tetszik!
0  
2015. február 18.
Megint babycsõszködöm. Laci velem jön. Munkaterületre is. Ma is lenyúlták a kocsiját. Na, nem baj. Legalább látja, miként nyomulok. Lelkes. Estére nem lesz. :-) De most még csak a nap elején járunk. Az irodában kiragasztottam egy tacepaót. Megköszöntem a kollégának, hogy elfogyasztotta az elemózsiám. Kint minden megy a bejáratott módon. Nem hiába. Több éve dolgozom együtt ezekkel a vállalkozókkal. Tudják az alapelvem. Valamit, valamiért. Amíg nem borul ez a törékeny egyensúly, addig minden jó. A másik verziót nem akarják megtudni. S én alkalmazni. Az egyik peronon, lezsugorítom a kábel végét. Rutin. Szeretek két kézzel dolgozni. Olyan örömmel tölt el, mint ovist a vajas-mézes kenyér uzsira. Tovább állunk. Vörösvár. AS 244 és 236 sorompók. Terv még a 175 is. A 244-ben délután egyre végzünk. Brutális. A következõnél már kevés minden ötletbörze. Kérdés? Mi legyen. Csákány, ásó, lapát. És kis rutin. Négyre itt is végzünk. Meghívom a csapatot egy kávéra. Szemet hunyok a pohár sör fölött. Nagyon megdolgoztak érte. Az utolsó helyszín. AS 175. A mumus. Öt órakor úgy döntök, nem gyilkolom tovább a csapatott. Elköszönünk. Negyed hétre beérünk az irodába. Lekönyvelem a napot. Hétkor haza. Laci igen csendes. Szemem sarkából figyelem, miközben folyamatosan mesélek. Megfáradt. Pedig ez csak egy átlag gyenge nap. Nem nyomultunk pályán. Kilométereket. Majd az is lesz. Nem is sokára. Pénteken. És most pénteken nem megy haza. Mert szombatra egy kis levezetõ munkát terveztem. Elõ is vezetem neki. Rezignáltan fogadja. „jól van Zoli-bácsi, ha csinálni kell, akkor csináljuk”. Jó hozzáállás. Õ jó választásom volt. Sokat köszönhet nekem. Immáron, másodjára emelem fel a rabszolgasorból. Bár nem mindenki tette volna meg. Elárult, és hátba szúrt. Kétszer is. Nem felejtettem el. De. Nem vagyok bosszúálló. És ha segíteni nem tudok, nem taposok. Ha jót nem tehetsz, rosszat minek? Így is elég gáz ez a világ. Fõleg neki. 53 évesen. Most már jó lesz neki, mellettem. Egy darabig. Mert én nemsokára ismét váltok. Itt már nincs számomra olyan kihívás, ami életben tartana. Kezd rutinná válni. És elértem egy olyan szintet, hogy nem én keresek, engem keresnek. És most kaptam egy olyan ajánlatott, ami tizenöt évvel ezelõtti életszínvonalamat közelíti meg. Hétszámjegyû összeget ajánlottak. De ennek a dédelgetett fának is szeretném a gyümölcsét. Még húsz nap. És elválik, milyen emberismerõ vagyok. Édes, vagy fanyar-kesernyés lesz-e a gyümölcs. Ha édes. És annyira mit reálisnak tartok. Elidõzöm még a cégnél egy darabig. Ha nem…..újra kezdek. Nem áll távol tõlem. Hisz, errõl szól az életem. És nem fáradok el. Csak éveim száma gyarapszik, magam, örök ifjú maradok. Tele energiával. Optimizmussal. Életszeretettel. Nem gyûr le semmi, és senki. Fõleg nem, ember fia, vagy leánya.

  camel, 21:31 Itt megrhatod a vlemnyed camel
2015. február 17.
Hûvös reggel s az egész nap. De a játszótér üzemel. És ez a lényeg. Fontos momentum számomra. Egyébként, csupa meglepi volt a nap.
5:45 ébredés. Mihelyt kinyílik a szemem, elmondom a varázsigét: elindul ismét egy nap velem s nem nélkülem, és ez is az én napom lesz!!! Ez fontos.
6:30 kávézás a benzinkúton. Bécsi kávé. Méz nélkül. Azzal gagyi. Laci sima pressot iszik. Ma megint én vagyok a babycsõsz. De csak viszem.
7:00 úton játszóterem felé. Adél szól „Set fire to the rain” még mindig. Közben elgondolkodom, ma mi lesz a nyûg? Mert biztos lesz. Nem múlik el nap nélküle.
7:45 45 perc késéssel a tervezethez képest megérkezem. Útálok késni. Modortalan. De. Nem vártak rám. És nem maradtam le az elõjátékról. Még igen csak az elején voltak a készülõdésnek. Megbeszéljük (ismét) a forgatókönyvet. És ekkor döbbenek rá. Nem hoztam magammal zsugorcsövet. Nincs más hátra, „nyergelj, fordulj” irány vissza. Távozásom angolos.
10:15 Zsu boltjában vagyok. Beszélgetünk. Jobbára én beszélek. Zavarom palástolandó. Mi tagadás, még mindig megremeg a gyomrom, láttán. Szeretem benne, hogy tudja kezelni a helyzetet. én elmondtam, hogy nagyon szeretem, de már nem szerelemmel. Tudomásul vette. És ez így van rendjén. Barátok vagyunk. Bár Veronika szerint, férfi és Nõ között, ha volt sex, nem létezik barátság. Nem osztom. Igen is létezik! Azt nem értem, hogy két ember együtt élt, létezett, sõt el sem tudták képzelni az életet egymás nélkül. És ha véget ér, egymás torkát szorongatják. Olyan jelzõkkel illetik egymást, ami….hmm. Sosem tudnék rosszat mondani, volt szerelmeimre. Voltak rossz pillanatok, de nem erre emlékszem. Talán bennem van a hiba. Mert a környezetemben, majd mindenki halálos ellenségként válik el ÉLETE párjától.
12:20 Hét Vezér ételbár. A parkolóban látom a fõnök zöld szuszkáját. Gyors lesz a kiszolgálás. Benyitok. A pultnál senki. Rögtön meglátom, szokásos helyén a juhtúrós sztrapacskát. Látja õ is! Már készíti az elvivõs dobozkát. De nem szedi ki. Megvárja a rendelést. Huncut mosolya soha nem fogy le arcáról. És folyamatosan beszél. Igazi kereskedõ. Bármire rábeszél, bár kit. Már mondja: Zúzával lesz? Kicsi zafttal? Kis tejföl? Hát nem. Ma. Nem. Valami szárazat szeretnék. Persze azt kérek ami nincs éppen. „rántott csirke szárny? Vagy comb, de csak alsó? Nincs?” Térül fordul. Comb alsó! „mindent a kedves vendégért” És mosolyog!! De még a szeme is!! Csomagoltatom. Közben a palacsinta felõl érdeklõdöm. Elsorolja. Túrós mellet döntök. ÁÁÁÁ!!! Nehogy már csak úgy natúr legyen! „uram, meglocsolom epervelõvel, gazdagon” Jó! De ha lehet a porcukor is gazdagon menjen rá. Úgy lészen!
12:40 a Boss-al ebédelek. Közben értekezünk. Ezt nem igen szeretem. Ritkán adatik meg nekem, hogy meleg ételt egyek. Ülve. Rá jön Õ is. „majd ha végeztél, gyere be hozzám”. De ezzel meg is tört az étkezés varázsa. Félretolom. Majd jó lesz estére. Megbeszéljük, amit kell. Kisfõnöktõl (idõsebbik fia) átveszem Laci telefonját. Bepakolok a raktárból pár dolgot Optimusba. És elindulok vissza.
14:50 Ismét kint. Nem maradtam le semmirõl. Nehezen megy a kábel behúzása. Ahogy végigmegyek a nyomvonalon, hallom ahogy sír a kábel. Úgy gondolom, holnap, bejelentem, nem csinálom tovább. Nem azért mert nem akarom. Azért mert, tavasszal nem akarok hibákat javítani. És beáldozni a nevem. Amit küzdelmesen szereztem meg. Ami. Sokkal elõbb ér a munkaterületre, mint személyem.
16:00 A gázlámpám beadja az unalmast. Egy vágott véget tudtam lezárni. Vettem két benzinlámpát. Elutaztam érte a világ vége elõtti megállóig. Két napi hideg élelemmel. Egyik sem mûködik. Megoldom. De nem ma.
16:30 azt hittem megkegyelmeznek. Kis naiv. Mehetek Pilisszentivánra, raportra. Megrendelõm képviselõje vár „szeretettel”. Na ja. Éhes vagyok. Alig várom, hogy visszaérjek az irodába. Rávetõdöm az ebéd maradékára. De, ez még odébb van. Az „egyeztetés” pozitívan zárul cégem szempontjából. Csak egy dolog zavar. Nevezetesen. Nem szeretem, ha a cégem pénztárcájába nyúlnak. Még véletlenül sem tenném fordítva. Nem is fogom megengedni. És. Még egy dolog. Ötvözzük azt ami nekünk jó. Ismerem én is az „ördög”-i mondást. „ami nekem jó, az jó, ami másnak rossz az nem rossz” (Sir Francis Drake, a királyné kalóza). Hát….NEM. Ugyan is. Az a tézis nem igaz, miszerint: „ ha egy ember x idõ alatt y egységet teljesít, akkor 100 ember, egy nap alatt 100 y értéket teljesít. Nos. én vettem részt ilyen projektben. Két kézzel, buksival. Többé. Nem.
17:45 Kisfõnök hív. Jó híreket mond. Kezdem elhinni. Szeret. Úgy mint egyszer mondta. Holnap. Extra három ember. Holnap. Megépítem azt, amit b@lfasz alvállalkozó nem tudott. És nekem kell küzdeni a becsületért. De a Boss-ért tûzbe megyek.
18:30 visszaérek az irodába. István, nyitva hagyta az ablakot. Jégverem. Szabina, ugrásra kész. Elengedem. Még megkérdezi, ne csináljon-e szendót. Extrát. Ahogy szeretem. Nem kell. Van étkem. Keresem. De nincs. B@kker. Valaki megette.    Kiforgattam a kukát. Nem kidobták!!! Elpárolgott. És az elvivõs pakk ott figyel.
20:10 elindulok haza. Megírtam. Elküldtem, minden féle jelentést. Ami kötelezõ. Nemsokára, kezdõdik, elõröl. Én. Ott leszek.

  camel, 20:31 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2015. februr 16., htf Nekem tetszik!
0  
2015.02.16.
Gyönyörû napra ébredtem. Bár kapkodósan, mert elaludtam. Gyorsan kezeltem mindenkit. Addig Optimus lemelegítette a jeget. Végül is csak tíz perc csúszás lett. A Boss azt mondta „Zoli, ne foglalkozz vele, hisz vasárnap is estig voltál”. Ezt a választ vártam. Gyorsan átbeszéltük nem túl rózsás helyzetünket, és már süvítettem is ki a munkaterületre. Menet közben folyamatosan folyt a hablaty. Így hamar kiértem.
Már a napon süttettem arcom s hallgattam a beszámolókat, helyzetjelentéseket. Mit, hogyan nem lehet megcsinálni. Nem fortyanok fel. Mosolygok. Már tegnap összeraktam az egészet. Buksiban. Elmondom. Nem lett sikere. „bakker!!! ma is dolgozni kell” Ez ilyen. Az én játszóterem. Itt lehetsz szép, jó, de okos nem. Arra itt vagyok én. Elnézem volt fiaim. Beszélgetés közben, „beszivárognak” mire kiosztom az észt mind körülöttem állnak. Nem kis büszkeséggel hallom mikor mondják a fiatalabbaknak „õ volt a fõnökünk. az volt csak a jó világ”. Ma már nem foglalkozhatom csapatépítéssel. Pedig azt is profi módon ûzöm. Hamar kiismerem az embereket. Gyengéjüket úgy, mint erényüket. Így gyorsan helyükre kerülnek a gépezetben. Elnosztalgiázom. Szép idõk voltak. Gárdonyban. Volt idõszak mikor, hatvan, hetven embert mozgattam, négy-öt munkavezetõvel. A tulajdonos nem kis megelégedésére.
Már a pályán lépdelek. Érzem, ahogy a nap sugara végig simogat. Csontjaimig hatol. Elemi szinten tölt fel energiával. Már nagyon vártam. Nem tudom még, hogy tudom ezt a másfél hónap késést behozni? De. Megoldom. Sokan nem fognak szeretni érte. Tudom. De ez az egyik amit vezetõként megtanultam. Engem nem szeretni kell!! Csak vakon követni. S eddig kik így tettek, nem bánták meg. A végén. De addig, vér és veríték.
„Zozó, ez nincs ötszáz méter” hallom egyetlen barátom, fujtató hangját a hátam mögül. Megállok. Visszafordulok.
- de van, mondom. Majd elõveszem a rajzot, s rápillantok. Odébb lépek s egy kitûzésrõl leolvasom a szelvényszámot. Még több is negyven méterrel. Papa, öregszel, mondom neki. Én, ki tõle tanultam. És vagy tíz évvel fiatalabb nálam. Elõveszi a cigarettát, s rágyújt. Majd egy Red-Bull is elõkerül. Felém nyújtja. Nagy kegy. Mással nem osztaná meg. Elhárítom. Na!!! mifene!! Már nem iszod? Nem. Felelem. Egy jó ideje nem iszom energia italokat. Nem mintha nem kívánnám. De nem iszom. Eldöntöttem.
Még egy két egyeztetés, hogy holnap el tudjanak indulni. Még rákérdez. Ugye itt leszel velünk? Hol lennék másutt. Most elvezetem a munkavezetõjét, Dorogra, a raktárba. Kiírom az anyagot. Döbbenet! Nincs nálam bélyegzõ. De akkor iratok sem!  Jó így autókázgatni. Nem igazán izgat.
Az iroda felé autózom. Élvezem a napsütést. De érzem kopaszodó buksim, és az arcom, estére kezelésre szorul. Szolárium???  Igen. Csak természetes. Nem bánom ezt sem. Csak halványodó fejsebem aggaszt kicsit. Vajon hogy viszonyul hozzá. Elválik. Az irodában, traumás új kolléga megnyugodva fogad. Nem érek rá, vele bíbelõdni. Megyek a Boss-hoz. Nincs megborotválkozva. Bár már reggel is megjegyeztem neki. De most elgondolkodom rajta. Vajon otthon Valentín hétvége volt? Megérdemelné. Mi olyan vicces? Kérdi. Semmi válaszolom, de látja, hogy a szám nem, de a szemem mosolyog. Rég láttam laza elegánsan. Túl rég. El is diskurálunk. Mire az irodámba érek mindenki eltávozott. Négykor. Mint süllyedõ hajóról a patkányok. Alkalmazottak. Brrrrrr. Midig távol állt tõlem ez a szemlélet. De. Én. Én vagyok. Valahol olvastam: „egyszeri és megismételhetetlen”.
Hatkor indulunk el haza. Lacit hozom magammal. Kis kocka gyerek kidarhálta a kocsit. Harag lobban bennem. Felhívom a Boss-t. Elmondom mit gondolok a dologról. És, hogy eluntam bébicsõszködni. Megígéri, holnap rendbe rak mindent. Ettõl még reggel hozhatom be a céghez.
Egyedül dolgozom. Egyedül utazom. Egyedül vagyok. Nem kérek, s nem ígérek. Így szoktam meg. S ez így is marad. Nem alkalmazkodom senkihez. Túlon túl sokáig éltem, úgy, hogy meg akartam felelni másoknak.
Három éve úgy döntöttem, hogy magamnak élek. Csak és kizárólag azt teszem, ami nekem jó, kellemes. És….Jó így élni. Megszerettem.
Nõk, jönnek, mennek. Nem alkuszom. Mert az alkunak mindig szenvedés, kín, kínlódás a vége. Szörnyû kimondani. De, megváltoztam. Hamar lépek, váltok. Nem adok második esélyt. Én sem kaptam soha. Igaz, nem is kértem. Nehezen kérek. Sõt, kerülöm, hogy kérni kelljen. Hamar megtanultam az élettõl „csak annyit kérj, amit magad is el tudnál venni”. Csak én sosem kértem és sosem vettem el. Mindig csak adtam. Mert engem ez tölt el boldogsággal. Amit ki is használtak. De úgy rendesen. De ez sem érdekes. És….Nem égtem ki. Tudok szerelmes lenni. Rajongani. Kitartani. Mikor már mindenki elfordul. Megmutatni, milyen is az IGAZI élet!!! És. Megmutatni, elesett, elveszett, eldobott Nõknek, mennyire is IGAZI NÕK!! Hogy egy rossz kapcsolat után is érdemes létezni. Mert nem minden férfi olyan, mint aki eltaposta. És…minden döntésünk, a jó döntés! Bármilyen árat is kelljen fizetni érte. „mindennek meg van a miértje”. Mosolygok amikor azt olvasom: „Ha egyedül ülök egy szobában,akkor ember vagyok. Ha belép egy férfi,akkor nõ leszek,és annyira leszek nõ amennyire az a férfi FÉRFI,aki belépett a szobába!!" Magabiztos Nõk idézik e sorokat. De szemükbe nézve, más látszik. És lelátok a lelkükig. Ahonnan, sikoltva próbál kitörni igazi énjük. Ami, hiába is palástolják, igen is, igényli a törõdést, figyelmességet, kedvességet, romantikát, szerelmet. Önzetlen szerelmet. És a birtoklás vágyát. Hogy ez mind az övék. Egyes, egyedül. De miután, felül emelkednek. Hamar elfelejtkeznek arról, hogy nem is oly rég. Egy kéz. Egy lélek nyúlt feléjük. A mocsár fenekére. S felemelte. Új aspektusba állította a mindenséget. Az életet. Értelmet nyert minden. S meglátta az „õ” szemével a világot. És már tudja is élni. Tudja mennyit ér. Hogy nagyon is értékes. És…. elkezd , élni. De. Vajon. Tud-e ezzel az új lehetõséggel élni? Vagy. Visszaélni?
Nos. én. Elkövettem ezt a hibát. Óvnék mindenkit tõle.
Jó pofa „pasi” vagyok. De nem ismersz. S nem is fogsz soha megismerni. Mert a létezésem, nem tudom ész érvekkel megindokolni. És nem is akarom. Mert tudod!! „nem magyarázkodom”. 
Néha. Azért. Megadatik nekem is. Ajándék ként. Hogy. Ne csak valami, folyjon a szemembõl.
Az elején elmondom….“én csak, az utat tudom megmutatni, azon, Neked kell járnod, nélkülem”
Sajnálom.

  camel, 22:26 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2015. februr 15., vasrnap Nekem tetszik!
1  
Egy kérdés. Egy válasz.
Milyen a személyiséged?

Nézzük csak....
Nagyképû. Egoista. Öntelt.
A bemutatkozómból és a kívánalmaimból ez szûrõdik le. Legalább is ezt a visszajelzést kapom nagy általánosságban. De ez nem szokott zavarni. Mulattat. Hozzászoktam. Akik megismernek, mindegyiküknek ez volt a véleménye. Elsõre. De azután megváltozott. Valamivel palástolni kell a zavarodottságot, amit egy új közeg vált ki. És ezt emberekre értem. Bár már 48 éves leszek ma-holnap, még mindig nem tudtam ezt levetkõzni. De hamar feloldódom. 
Mivel a magánéletem csak ideig – óráig volt számomra megfelelõ, így a munkámra fektettem a hangsúlyt. Mondván, legalább, ebben legyek a legjobb. És…. így is lett. Mert, amit szerettem volna elérni, azt el is értem. Ha már nem találok elég kihívást, akkor váltok. Engem ezt tart életben. Döntéseimben, mindig az adott szituációban érzett, érzéseim a döntõek. Nem az ész érvek. Az elmét, máshol kamatoztatom.
És most jöjjenek a kötelezõek.
Mit szeretnék.
Ezt megfogalmaztam s leírtam. Olvashatóak. És ami nem.
Szeretem tenyeremen hordozni a Szerelmem. Minden csak, és kizárólag Róla szól. Szeretem, ha érzi, mindig Rá gondolok, s ez ne legyen terhes számára. Fogadja el (ha lehetséges) felnõtt férfiben, kisfiúi lélek lakozik. Ki sok olyan dolgot szeret, ami manapság, nem divat. Imádom a gyertya meghitt fényét, a füstölõ illatát, sétálást, kéz a kézben, ujjakat összekulcsolva, bárhol, bármikor. A csókot. Bárhol, bármikor. Mikor csak megkívánjuk. Szeretek reggel elsõnek ébredni!!!! És nézni, rácsodálkozni, Szerelmem arcára. És hálát adni, hogy mellette ébredhetek….. És látni az örömöt az arcán….csak rá nézett, és én megszereztem. Mert…figyelem, minden lélegzetvételét. Mert SZERETEM.
Mit nem szeretnék.
Megalkudni azzal, amit szeretnék. Nem szeretem a hazugságokat. És nem szeretem, mikor…..becsapnak. Mikor…kihasználják az érzelmeim. És….más, nincs .
Remélem, jól elijesztettelek.


  camel, 20:07 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2015. janur 3., szombat Nekem tetszik!
1  
Ne ülj le mellém. És ne fogd meg a kezem.
Miért is tennéd?
Már.
Már, nincs szükségem rá.
Lett volna.
Akkor reám zártál egy ajtót.
Nos.
Én kinyitottam.
Három kib@szot évembe telt. De kinyitottam. Mert.
Minden. „Buksiban” dõl el.
És egyedül.
Mint mindig.
És, hogy tudd.
Nem tudtak legyûrni.
Ezt a „pasit” nem gyûrik le.
Sosem.
Míg csak, törött szíve dobog.

  camel, 1:42 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 31., cstrtk Nekem tetszik!
0  
2014-07-31
Óra nélkül ébredek. Mi van? Öregszem? Á. Csak a testem. Pedig azt mondják negyven egynéhánynak nézek ki. Nem érdekel. Most vigyázok erre a bõrre, nagyon. Ha kidõlök, ismét zuhanok. Még a tetves gyógyszereket is képes vagyok, bevenni a cél érdekében. Fél hét. én nyitom az irodát. Kávé, cigi. Megírok pár levelet. Felveszem az elõzõ nap megrendelt anyagot. Pár szó a "Boss"-szal. Most idegesít. Nem tudom magam visszafogni, felfortyanok, nem tüzépes vagyok!!! Sz@rom le, mennyi köbmétere a fának, s ki viszi el. Kiviharzok. Optimus suhan velem. Halkan szól "Adél". Útközben veszek szendvicset. Hátha nem lesz idõ másra. Rutin. Megrendelõ fogad. Tiszta ötletbörze. Ráhagyom. Bakker, majd megcsináltatom, normálisan. Az ember nincs tisztában vele, hogy egy méter kiásott nyomvonalból 0,6 köbméter föld jön ki. Ezt szorozni kéne a talaj lazulási tényezõjével. Fõiskola! Nesze neked. Nem érdekli. Nem baj, mondom, majd a zsebükben felhordják az emberek, az 1.25-ös rézsûn. Nem kedvesen néz. én meg mosolygok. Aki barom, azzal nem tudok mit kezdeni. Most baxták a nyakamba. Néha kijönnek neki segíteni. Annak sem sok teteje van. Panasz érkezett. Megnézzük. A tulaj normális. Megmutatja mi a baja. Elmegy. Mondom. Csinálja meg aki elbaxta. Én nem. Ebben maradunk. Megkeresi majd a felelõst. Na!!! Ez neki való feladat. Addig sem liheg a nyakamban. Megyek, megnézem, hogy gyilkolják, volt "fiaim". Nagyon. Némán gyûrik a munkát. Közelebb ülök hozzájuk. Cigiszünet. Beszivárognak. :-) Mondják, panaszaikat. Nem tehetek értük semmit. Ha csak azt nem, hogy szólok Zsoltinak, kiket hozzon fel, mert õket szívesen látnám "játszóteremen". Fokozódik bennem a nyomás. Nemsokára jön a mûszaki ellenõr, eltakarási engedélyt adni. Van híja!! Zsolti, persze úgy intézi, hogy el kelljen mennie. Orvoshoz. Bakker!! Megint egyedül kell küzdenem. Nem is értem, hogy nem tudok ehhez, hozzászokni. Midig egyedül maradok. Majd a csúcsra is így szeretnék megérkezni. De most a mérnök érkezik, megrendelõmmel. Csillagtúra indul. Anekdotázunk. Marika jó fej. Tõlem tanulta, mi a huncutság. Mosolyog is. Szeretem õt. S tudja, csak "kicsi egészséges, zsiványság". Ebbõl nem lehet baja. Bakker!!! Kis gyökér, mindig a problémás részekhez viszi õt!! Holnap megkérdezem már, Te figyi? melyik csapatban játszol? Most viszont szegény Anyukája nagyon csuklik általam. Véget ér "keresztre feszítésem". Mosolyog lelkem. Ismét odatettem. Olyan Németh Zolisan. Kéri a naplót, hogy beírhasson. Az meg a fõ megbízónál van. Megkeresik. Gondolják õk. Mert engem hív. Tali a kocsmában. Hûvös lugas alatt, szürcsölgetem a dupla-dupla kávém. Megírom a hiányosságokat. Megkapom a hivatalos eltakarási engedélyt. Tökély. Perfect. Még egy kávé. Még kicsi hablaty, majd vissza megyek a veteránok csoportjához. Töltik vissza az elázott talajt. :-( Órámra nézek. Öt óra. Elrepült az idõ rendesen. Mire végignézek mindent, hat óra. Talán jó lenne enni valamit. Még pont elérem a közcsit. Hazafelé befordulok a kis erdei útra. Piknikelek. Élvezem. Csak ne égne annyira a vállam, karom, nyakam. Ma sem kentem be magam. Rápirult a tegnapira. Nem baj. Este majd a krém hûsíti. Manócinak nem árulom el, hogy levettem az órám este, s erõteljesen látszik a nyoma!! :-)))) Ezt már nem hozza be, még ha extra, extra csõ is lesz a soliba. Visszaérek az irodába. Kihalt. Már az ügyeletes is elment. Megírom az elõrehaladási és a tervezett jelentést, az anyagigényt a következõ hétre. Elküldöm. A másik munkámra is megrendelem a szakfelügyeletet. Ma ugyan is elõkerült kedvenc mûszaki ellenõröm. Még két napja lett volna a szabadságból az Isten barmájának, de visszajött. Délelõtt õ is szívta négédes vérem. Barom. Felmond, de ezt a munkát mégy gyorsan le akarja zárni. Na!! Most fog eljönni az én idõm, mire vártam. Még van ötvenhat napom a készre jelentésig. Addig itt fog rabszolgáskodni. Ha csak meg nem követ. Asszem utóbbit választja. Már ma is simulékonyabb volt.
Jó nap volt ismét, a földi pokolban.
  camel, 22:20 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 30., szerda Nekem tetszik!
0  
2014-07-30
Nézem régi „fiaim”. Kemények. Szikár, barna testükrõl, verejték csorog. Pedig, még csak reggel 8 óra van. Végigmegyek a soron. Lássák, ott vagyok. Az ismerõsöknek, szemhunyás, az újaknak hangos köszönés. Sok köztük az új. Nagyon sok. S többségük, nagyon fiatal. Egyikük sem dolgozott még vasút mellet. Mozgásukból látom. Tanácstalanul nézelõdnek. Kitõl leshetnék el, mit is kell tenniük. A munkavezetõk, bezzeg a régiek. Teli torokból kiabálnak. Ellentétes utasításokat adnak. ÁÁÁÁÁ. Nagy a zûr-zavar. Leülök egy oszlop fejszerkezetére. Szeretem a káoszt. A zavarost. De nem az én játszóteremen. Megérkezik a fõnökük. Zsolti. Tõle tanultam ezt a szakmát. Minden szépségével, de legfõbbképp küzdelmével. S ami a legfontosabb, a problémák gyors, hatékony kezelésével. Nagyobb a hangja mindenkinél. És brutálisan trágár. Szétszedi s összerakja a fiúkat. Egy veterán, egy kezdõ. Na!! Kezd rend lenni. A munkavezetõk, elkushadnak mint a kutyák, ha a falkavezér megalázza õket. De tudom, nem tanulnak belõle. Mert nem érdekli õket az egész. Ez csak egy munka. És, valamikor, valahogy csak kész lesz. Rühellem a fajtájukat. Megvetem s kicsit le is nézem õket. Mikor még együtt dolgoztunk, az õ munkájukat is én végeztem el. Nem érdekelte õket, hogy milyen árat fizetek érte. De a név és a becsület kötelezett. Túléltem. Most, én vagyok a megrendelõ. Gusztustalan stílusban nyaliznak. Felemlegetik a közös munkáinkat. Iszonyatos önuralom kell hozzá, hogy ne hányjak. És ne fröccsenjen ki a nem túl szalonképes, véleményem. Azon a nyelvezeten, mit tõlük ragadt rám. Egy darabig, nézem még õket. A veteránok ma, nagyon ki lesznek szipolyozva. Belesajdul a lelkem. Inkább magamhoz intem Zsoltit. Elmondom, hogy is szeretném. „úgy lesz papa”. S tudom valóban úgy lesz. Elindulok a másik szakaszra. Útközben gyors kávé. Ki tudja hányadik? S még csak 8 múlt. Átérek. Bakker!! Ez meg mi? Táltosok dolgoznak? Nem értem. Mi történt két nap alatt? Most meg lehet csinálni? Akkor nem? Érzem, amint a düh átjárja testem. De visszafogom. Megtanultam. Vagy is megtanított rá az élet. A kávé, viszont már a torkomban van. Lassan, mélyre szívom a levegõt. Bent tartom, majd hosszan engedem ki. Hangtalanul. A kávét is visszaparancsolom. Nem könnyen. Mosolygok. De belül, feszül minden. Közben egy másik cég, más embereivel eredek szóba. Elõzõ megrendelõm projektvezetõje. Összenézzük a rajzainkat. Idejében. Összemosolygunk. Majd iszunk rá egy kávét. Szemem sarkából, második csapatom fõnökét, és munkavezetõjét figyelem. Nem zavarja õket a megalázás eme színjátéka. Végezvén Miklóssal és Tibi bácsival, hozzájuk lépek. Széles mosollyal kérek elnézést. Színjáték. Kérdések özöne. Ismét felmerül bennem a kérdés. Ha a geodétáim kitûzik, én optimalizálom a nyomvonalat, esetleg, ki is áshatnám. Mulattat a gondolatmenet. Az elkövetkezendõ problémák már nem. Gyorsan átfutom a perspektívákat. Nem sok marad. Ráadásul, még az én fõnökömet is meg kell gyõznöm. Holnapra kértem, bakancsot is hozzon a lakkos cipõ mellé. Kitûzök annyit, hogy a gép is, és az emberek is tudjanak holnap délig dolgozni. A többit, majd holnap oldjuk meg. Még meghallgatom sirámaikat, hogy nem lehet megcsinálni. Hagyom hadd mondják. Végezvén, elmondom, hogy lehet megcsinálni. Nem nyert nagy tetszést. De pont sz@rom le. én vagyok a megrendelõ, õk az alvállalkozók. És tudom megcsinálják. Mert, mérhetetlenül kapzsiak. Várják az induló szakaszt, ami ettõl sokkal jobb, és háromszor ekkora. Ez az etap nyolc kilométer volt. S délután hatig tartott. Érzékenynek nem mondható búcsút vettünk. Elmormoltam magamban „rohadj meg te kapzsi patkány”. És mentem vissza megnézni mire jutottak a fentiek. Siralmas. De nem reménytelen. Holnap lesz pár kínos percem, de már kész rá a stratégia. Átbeszélem Zsoltival. Megegyeztünk. Indulnak haza. Csak az õrök maradnak. Elszívom utolsó cigarettám s elindulok én is. Hosszú nap volt. Most nem mondom, hogy fürdés után, újra indulhat a nap. Az álmom nem lesz folytonos, de legalább ami lesz az mély. Holnap indul minden küzdelem elölrõl. De velem, s nem nélkülem. És ez ebben a kib@szott életben az egyetlen dolog amit imádok. Ez tart életben. Mert ehhez értek egyedül. Küzdeni. Küzdeni, hogy én legyek a legjobb.

  camel, 23:50 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 21., htf Nekem tetszik!
0  
2014-07-20
„Nem kellett kinyitni szemeim, hogy lássam, amit mutatni szeretne. Tudtam ki Õ. Abban a pillanatban mikor megpillantottam. „fény szülötte”. Fénybõl táplálkozik lelke. S most már belõlem is. De. Csak egy ideig. Még nem tudja azt, amit én. Nem Õ jött el, engem megmenteni. Nekem kell Õt. S közben egy „ajándék” nekem. Tõle. Olykor, szolgálataimért. De ez is csak lelkem egy darabját fogja megölni. Mert miután, megérint, bennem marad. Örökre. Rajtam ült. Éreztem minden rezdülését. Láttam, mikor elõtûntek formás szárnyai. Megsimogatta arcom. A legpuhább, érzés, mit halandó érezhet. Nincs rá hasonlat. Elindul, szemem áradata. Arra gondolok, mennyire összetörik mikoron, nem oly sokára eltûnök. De, akkorra már nem Megtört Angyal lesz. Csak, kicsit csalódott. És kis idõ elteltével, majd, boldog. Nagyon boldog. Mert, megmutattam, hogy mi a helyes út. És, távolból, észrevétlenül, figyelem. Mint, mindegyiküket. Titkon. Ilyenkor, megpihenek. Mosolyra húzódik szám. De, belül, a pokol tüze emészt. Õ volt az elsõ, ki „küldött” volt s eltévedt. Mint hajdan, én. S neki, énnekem, kellet megmutatni a kiutat.
- nézz rám, kérte. És ne sírj. Magamhoz öleltem. Szárnyaival ölelt körül. Ringatott, óvón, féltõn. Nem sírok. Csak valami folyik a szemembõl. Nem igaz. Sírok. S könnyeim által tisztulok. Mert megérint minden eme világban. Ami jó s rossz. Szépség és borzalom. „az ellentétek vonzzák egymást”, nem igaz. A harmónia. Minden alapköve. A kompromisszum képesség. Akarni a jót. Ami boldoggá tesz. Amire, születtetek. És keresni, nem várni, hogy reád találjon. Akarni kell. Nem görcsösen. De. Akarni. Három út van. A boldogság, mely fénybõl létezik. És elfogadja, befogadja. Felfogja. Megérti. A létezés csodáját. Minden magyarázat nélkül. A második. Õk. A szürkék. Kik megragadtak. Beletörõdtek. Elfogadták, sorsuk, mely taposómalom. Harmadik. Ez…amit nem kívánok senkinek. Reménytelenség..megalkuvás…behódolás…szolgaság. Egyszerû nyelvezeten Pokol.
Éreztem mikor fellobbant benne a vágy. S minden képzeletet felülmúló érzelmekkel elúrhodott rajta. Életében elõször, önmaga lehetett. Átadhatta magát a pillanatnak, mert érezte, megérezheti azt az érzést, amire áhított. És, nem kellett érte semmit adnia. És ha, amit ad, ezerszeresen kapja vissza. Vér serkent a számon fogai, vállamon körmei nyomán. Kis idõre elfeledtem mindent. Bár sötét volt, mikor kinyitottam szemeim, s az övéibe néztem…láttam mindent. Szerelem, boldogság, csalódottság, öröm, kihívás, szeretett, félelem, féltés, lemondás. Gyönyörû volt. Ismét folyt valami szemembõl. Már rég óta nem szégyellem.
Sokáig pihent vállamon. „A megmentõm. „ Elfordult. Átfogtam. Akartam érezni testét. Hogy, van valaki. Kinek. Jelent valamit érintésem. Testem melege. Ki érzi. Van mellette, egy érzõ lélek. Hogy, a testben, lakozik, valami. Egy lélek. Egy lélek. Ami az én lelkem társa. De ez csak álom. Nem. Nem álom. Hiszem. És vallom. Eljön. Csak én nem várok. Elé megyek. Hogy érezze, mennyire vártam.
Õt is el kellet engednem.
Holnap is felkelek. Nem magamtól. Életben tartanak. A „Fõnök” nem oly kegyes, mint gondolja. Ennek a mondatnak is ára lesz. Megfizetem. Talán..ezért..kedvel..mert ilyen vagyok. „jó katona”. De csak katona. A fronton. De ÉN! Nem csak Egy katona vagyok a seregben!! Hanem!! A sereg, legjobb KATONÁJA!! Addig küzdök, míg ezt, be nem bizonyítom. És tudom így lesz. Mert akarom!
Mikor új napra nyílik szemem. Azt mondom. 47 éves vagy. Van olyan erõ? Mely legyûr? ….Nincs. Egyszerûen, nem létezik. Mert. A sorsom. ÉN határozom meg…..És így indulok el.

Szösz.
Mikor, megláttalak. Adtam magamnak, max 5 percet. Nem így történt. (valójában, egyetlen percet sem) Köszönöm az esélyt, hogy megmutathattam, milyen vagyok. Legalább esélyt kaptam. És. Köszönöm……..Utánam nyúltál. Utánam. És. Köszönöm. Az éjszakát.

  camel, 2:12 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 19., szombat Nekem tetszik!
0  
2014-07-19
„Soha ne azt nézd, milyen, csak azt, hogy ki? Érkezik, s mit hagy maga után. És ne, ítélj elõre. És nincsenek érzelmek” Adoptáltam. Egyes részeit. De. Nekem a sajátom a bevált. Ami nem igaz. Mert tudom, hogy lehetne ötvözni, eme kettõst. De nekem szükségem van egy alapra. Ami, belsõmbõl, azonnali reakcióként jön. Egy érzelmi alapra. Melyre, lehet építkezni.
Rutinos lettem. (Manóci tudja, ha nem, újra rak) Nehéz becsapni. Mert, mindent azonnal érzek. Abban a pillanatban. És, nagyon hamar, összeállítom a kirakóst. És élvezem. Miközben beszélek, teljesen másra tudok gondolni. S ebbe belefér még az is, hogy miközben Veled beszélek, azt is behelyettesítem abba, hogy mit éreznék, ha nekem mondanák ezt. És változtatom a jelzõket és a gesztusokat. Nem ismersz. Csak a felszínt, karcolgatod. én. Tudom ki vagy. Mit szeretnél. Tudom az álmaid. Vágyaid. Azt hiszed, beszéltetsz. S miközben hozzám dõlsz, cicásan „felébreszted az alvó oroszlánt?” Mert elmondtam, ÕSZINTÉN mennyire szeretnélek? Nem! Miközben beszélek és simogatlak, tested, mesél nekem. Elmeséli életed. Tudtod nélkül
. És, hogy nem kérdezem meg, miért nem volt csók, búcsúzásnál, mint elõtte? Esélyt adnék. De legfõbbképp magamnak. Vagy. Én látom rosszul. És Neked. Ne keljen hazudnod.
Azt tanították, hogy soha ne feddjem fel érzelmeim. Már abban a pillanatban, életképtelen volt a tanítás. De csak késõbb jutottam el erre a szintre. Mindent, de mindent, szívtam magamba. Minta szivacs. De ezt nem. Mert titkon, megtanultam olvasni. S bár nem minden szót értettem. De. Éreztem. És, az sokkal, de sokkal jobb volt mint a gondolataim. Mit belém plántáltak.
Éreztelek. . Ne mond ki. Értem.

  camel, 3:34 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 17., cstrtk Nekem tetszik!
0  
2014-07-16
Nem rossz nap.
Most, csendesen, esik az esõ. Szeretem. Senki nem jár az utcán. Arcomon, végig gördülnek cseppjei, és elvegyülnek, azzal, ami szemembõl folyik.
A holnapra (mára) gondolok. És egy Lányra. Lányra, ki, talán olyan, mint állítja. S Kinek, olyan vagyok, kit elképzelt.
Szarok a munkára. Minden meg van, ami kell. De, ez a Lány!!!
Nekem, szeretném.
Manóci, azt mondja,: ne fûzz Hozzá nagy reményeket.
Tehát, elveszett?
Akkor? Na, ez a kihívás!
De. Eddig a pontig sok minden történt.
És, én, úgy érzem, Nincs lehetetlen.
„és törött lelkemet, Manóci meggyógyítja”
Ha nem. Majd magam.
És az esõ „ma jól alszom” sokáig fog esni.

  camel, 0:33 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 14., htf Nekem tetszik!
0  
2014-07-14
Nem túl jól induló nap. De. Tudom úgy intézni, az legyen. S nagyon ott vagyok a szeren. Tízre jönnek. Amivel nem számolok, hogy most a pénzügyi résznél is végig beülõs. Nem is értem. De megtisztelõ. Az elejétõl a projekt végéig, „beavatott” vagyok. Felfogom. A gesztust. És én élek, halok a gesztusokért. Nem sokszor adatott meg. Hogy megérezzem. És én sem gyakoroltam, hatalmát. Mosolyog a szeme. És nekem ez mindennél többet jelent. Bár. Nem szeretem ezt a stílust, amit megálmodott. De. Nagyon lojális vagyok. A végsõkig. Sõt. Utána is. Egy megállóval. És szeretem az érzést, ha beállunk valamibe, a hátamat, egy hát támasztja. És a hát, gerincoszloppal rendelkezik. Stratégiát változtatok. Hagyom folyni a dolgokat. Közben, kiszököm Lisa-hoz. Megmosolyogtat. És megdobogtatja, kicsi szívem. A vendéget én kísérem ki. Mindenkit megtisztelek ezzel. És nem napszemüvegben. Szemtõl, szemben. A „rajoskodás” nem asztalom. És ki sem állhatom. Csak egy elviteles, ebéd fér bele. Mert megígértem. És egy Gyönyörû Nõ szívét, sosem törném össze. Kettõ elõtt. Kiscsoportos. Velem. Na, ez is érdekes. Utána tárgyaló. Bakker! Ismét másfél óra. De ez üdítõ!! Nem mondom el mennyire. Nem én lennék. És nem ér véget a nap. Kényes hívások. Átérzem súlyát!! És vajon az emberek is? Mire szeretnének rávenni? Azt mondják. Farkastörvények uralkodnak. Én pedig azt, EMBERSÉG!! Élni, és élni, hagyni!! Lehetek sportos? Vágod? Már megválogathatom, kivel tárgyalok. Beszélek. Csacsogok. Suttogok. De mindezeknek, megfizettem az árát. És busásan. És még mindig nem ért véget a nap. Irodám, rejtekén. Egymás mellé nõtt, vad akácia. Lombos árnya nem csak irodám hûti. Immár két éve, szajkó pár otthona. Kik idén, lenyomták, a vörösszárnyú fiatal héját. Nagyon szurkoltam nekik. Itt énekelnek nekem kora reggel, és késõ este. Imádom õket. Rossz volt, végignézni, küzdelmük. De. Megoldották!! És nekem megmaradtak!! És ez boldogsággal tölt el. De. Nem ért véget a nap. Amit annyira nem szeretek „nem tudnál még is eljönni?” Mikor tanulom meg kimondani azt a szót „NEM”. Elmegyek. De órákat húznak le a boldogságomból.
„a kormányos áll a keréknél. Mosolyog, bár, lelke vérzik. Csak nem érkezik új kapitány. S hajója, senyved. Õ sem a régi már. De a feladat, amit elvállalt,…és beleállt. Kötelezi.”

  camel, 23:16 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 12., szombat Nekem tetszik!
0  
A mai játszóterem, ne mutatom be. Mert már csak porszem lett. De. Akkor is az én "Gyerekem"!!
Ébredés. Ma nem aludtam el. Mert hétvégén "kényeztetés" van. Akkor kelek amikor ébredek.
És már posztolhatom...
Már nincs akadály!! (mit ne tudnék ugorni)

Sosem volt!
Csak, voltak, kik hittek, s kik nem, bennem.
Miszerint. "NINCS LEHETETLEN, CSAK, TEHETETLEN"
Na. Most lehet, újra gombolni.
(csak félek, késõ)
Elgondolkodtál?
Az jó....
Nagyon jó.
"halkan,és nem erõbõl érkeztem. Fejet hajtottam. (de közben, azt mondtam, B@szódj meg. Legyûrlek. Mert akarom. Szeretném azt érzést.Mikor te jössz hozzám.)
Lehajtott fejjel. S én....
Ami elmúlt, az elmúlt.
Új, élet. Új lapokkal. Egyenl õ esélyekkel. Mosolygok. (bár beül, vívódok)
Mosolygok.
Leülök, veled szembe. Tárgyalni. Már nem vagy az az ember, akit megismertem..Mert, az ember. Szemébõl, kézfogásából, ismerszik meg. ELSÕRE!

Szösszenet. "Barátom".és Kicsit "Apukám" Zozó! Sose zavarjon meg, ha, a megszokottól, eggyel több nulla van a szám mögött".
Nem zavart meg. Sok éven át, éltem,.....? útmutatása alapján. És. Vegyítettem. Mert van kicsi kreativitás bennem.
  camel, 13:45 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 11., pntek Nekem tetszik!
0  
2014. július 11.
Elalvás. Nem nagyon, de akkor is annak minõsül. Nagyon szégyellem magam, magam elõtt. Kávé még belefér. Közben a tegnap éjszakai telefonbeszélgetésen gondolkodom. Lisa-val. Sok mindenen mentem már keresztül és folyamatosan változom. Ahogy öregszem, úgy leszek a privát szférámban, rugalmasabb. Harmadik napja ismerem Õt. Mikor felajánlotta a telefonon történõ kommunikációt, törvényt bontottam s bele mentem. Hm. én a szigorú, betartandó szabályok embere. És ekkor jött a második, ismételt, de ez már halmozott, szabályszegés. Azonnal felhívtam. És. A hang, ami bejelentkezett! Letaglózott. Hatása alá kerültem. Elvarázsolt. Felrepített. Nagyon magasba. Ismerkedtünk. Úgy ahogy szeretem. Megérezte, hogy Neki kell kezdeményeznie. Hogy ne legyek tolakodó. Hajnalig beszélgettünk. S utána a búcsú sms-ek.
Nyolcra érek ki a „játszóteremre”. Láss csodát! Minden a helyén. (na ná, én raktam össze) A kezdeti nehézségek után, csak belátták, nem akarok rosszat, és….slussz poén. Értek hozzá. Ma hosszú ujjú póló, munkás nadrág, és hû társam, túrabakancs. (tartja a bokám) Illatnak, Kenzó, óceán. Amennyire nem szerettem, úgy megkedveltem. Mert van benne valami, ami az Atlanti óceánra emlékeztet.
Megérkeznek a MÁV-os kollégák. Elõtte hívnak. Majd két órás „hablaty” de mindenki profitál belõle. Titkon ujjongok. Megint jó, hogy hallgattam a „halkan, csendesen érkezõ szélnek”. Mely, elsuttogta, nekem mi a boldogság. És megint ujjongok. Elteszem a telefont, és a gyõztesek figuráját bemutatom. Mire a forduló végére érek, ismét az a kimért ember vagyok, akit a külvilág ismer. Mert nyilvánosan sosem örülhetek. Mert ez a multiknál, természetes. Engem, viszont bánt.
Újabb fordulópont következik be, életembe. Már nem számít semmi. Semmi, mi mögöttem maradt. Jó helyen van ott. Újra indítom otthonteremtõ, programom. Erre vannak az ismerõsök. De. Nem kapkodunk. Megnéztem egy lakást. Manóci szavaival élve, „ékszeres doboz”. Kicsit másabban szeretném. „zozó, nem probléma”. S elvitt egy másik telekre, ahol megépítheti azt, amit szeretnék. Lenyûgözött. De. Ez csak távlati terv. „zozó, nem holnap kezdem el az építését” volt a válasz. Ebben maradtunk.
Zsong a fejem. Jó lenne ma este, egy film, s hogy folyna valami a szemembõl. De még nincs este. Kora este Lisi-kével beszélek. Kisimogatom a reggel okozott szomorúságot. De, tudom, hogy a tüske ott marad Benne örökre. Hisz én is ilyen vagyok. De nem tehetek róla, ilyen vagyok. Túl sok csalódás ért. És jobb az elején elmondani, megmutatni mindent, ami én vagyok. Az árnyoldalaim is. Még ha bántó is. Most úgy érzem, Mi nem leszünk egy „pár”. Bár törekszünk, de túl sok akadályt látok. Ezért, most elõször, nem engedek érzéseimnek. Nem lobbanhat fel az az érzés, amely nélkül nehéz léteznem és küzdelmes az életem. De, küzdök érte! Hogy elnyerhessem, teljes jogúan, Szívét. S utána. Vele élni minden napjaim. Két és fél éve, hogy meghoztam egy döntést. Vagy is így nem igaz. Nem hagytak választási lehetõséget. Nem oly rég, szememre vetették. Bûnként rótták fel. Azt a döntést, amit helyettem hoztak. Akkor zárult le, végérvényesen számomra az a kapcsolat. És szándékosan, (nyomatékosító jelzõ) használom a kapcsolat jelzõt. Mert, ebbe a kategóriába sorolódott. És egyedül van benne.
Manócival beszélek. Ma nem, sokat mert kicsi lánykával buliznak. De nekem ez is elég. Nagyon kicsivel is beérem. Mert. Az elv. „csak néhány”. Hitvány a szó, tudom. De a „NÉHÁNY” kategória nálam a hátrafordulós. A hátrafordulós, pedig, a” kezedbe helyezem az éltem”. Mikor tudom, ha Te állsz mögöttem, hátulról nem jön senki.
És nincs este. (pedig most nagyon szeretném. még sosem kívántam a víz érintését ennyire. hogy feltöltsön. a frontvonalban tartson)
Megérkezem.
Megkérdezik „okos telefonja kinek van? Akkor,….ki kéne sétálni a parkolóba, a kocsihoz, és ott ledeponálni…. Utána. Tömény, semmirõl szóló egyeztetés. Harag lobban bennem. Amúgy sem szeretem ha korlátoznak. Jelzem, szeretnék kimenni….lazán. Portán ki. Van belépõm. Cigi. És a legfõbb a kocsinál. Az „okos”!! Megcsókolom. Nem jött az az üzenet, amit vártam volna. Lisi-é. De most már, beleállunk, abba amit felvállaltunk. Visszaérvén, konstatálom, „ott vagyunk, ahol az elején” Mulatságos. Õk tervezik, én…kivitelezem.
23:21 ….ha lehet, egy kérésem…ma már, senki ne keressen.

  camel, 23:39 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 9., szerda Nekem tetszik!
0  
2014-07-08
Eseménytelen napom volt. Nyolcra értem ki a területre. Nagy dolgok nem történtek. Ha csak az nem, hogy amerre jártam, arra vittem az esõt. 11-re, visszagurultam az irodába. A „Boss” akart velem szerzõdéseket átbeszélni. Nem értettem, miért velem. Nem az én asztalom. én csak a munkát szerzem meg. Jó ajánlatot írok. Hogy mindenki meg legyen elégedve. Szoktam kufárkodni, hogy kapjunk kedvezményt, de ez a „multiknál” nagyon ritka. Egy órakor már megint „játszóteremen” vagyok. Sokáig nem élvezem, mert leszakad az ég. Mire Optimushoz érek, újatlan pólóm takarósan átázik. Várom, hogy elálljon. És az anyag végre kiérkezzen. Háromra jön meg. Az esõ reménytelenül esik. Míg lepakolnak „fiaim” újból bõrig ázom. Már nem számít. Hazafelé nem a légkondi, hanem a fûtés megy. És Adél. Ma a „Boss” és a felesége az ügyeletes. Elcsendesedik az iroda. Ilyenkor szeretem. Nagyon. Nincs járkálás, kérdések. Elõveszem az ajánlatkérõket. Kinyomtatom, ami kell, készítek „firka” papírt. Errõl nem tudok leszokni. Az exel számol mindent. De a részleteket papíron. Hagyományosan. Kézi jegyzetben. Kellemes zene szól. Csak az idõ van ellenem. Az éjszakai õrség megérkezik. Hét óra. „Boss”-ék elköszönnek. Megígérem, hogy én is azonnal megyek. De van egy részletszámítás, ami még nincs meg sablonba. Ezt még megcsinálom.
20:25. Bezárok, leadom a kulcsot, aláírok. Lassan nyílik a kétszárnyas kapu. Kijutok. Fûtök ezerrel. És megindulok „éjszakai szálláshelyemre”.
Más.
Más idõben.
„vékony teste, remegett, az adrenalin hirtelen s extrém mennyiségû felszabadulásától. Fülében dobolt, és fogai belazultak. Jaques tisztán érzékelte, ami körülötte történik. Jean-Michel a földön feküdt. Ketten dolgozták nem apró testét. Caecilius, nos Õ, lassan, megfontoltan, rutinosan cserkészte be az áldozatát. Jaques, fél térden állt. A jobb keze hüvelyk, a mutató, és a középsõ úja szorításában tartotta a kis ámokfutó porcos gégefõjét. Barátja, leblokkolt. De, Caeciliustól megtanulta, ezen a szinten már nincsenek szabályok, nincs etikett. Csak a pillanatban hozott döntés. A döntés, amit neked kell meghoznod. És befolyásolhatod más döntéseit, további életútját. Jaques döntött. Fokozta a szorítást, ami már bármilyen tûrõképesség határát súrolja. Halk roppanás hallatszott. Ezen a ponton, már hang nem tud a garaton keresztül távozni. Vér fröccsent Jaques arcába. Könnyeivel vegyülve folyt végig arcán. Ellökte a magatehetetlen testet magától. Barátja gondjaiba vette. Kettõvel kevesebben lettek. Jaques futtában döntötte el, aki térdelt Jean-Michel mellén, õ lesz a következõ. Nem volt kecses a mozdulat, de elementáris. Fekve érkezett az érdesített aszfaltra. És már talpon is volt. A másik ficsúr, nem is ocsúdhatott fel a történések viharában. Padlót fogott. Letérdelt Jean-Michel mellé. Barna szeme nem csillogott. Nyakából folyt a vér. Hirtelen düh öntötte el. Felállt. De csak Caecilius keze a vállán s mosolya volt. Jean-Michel felült. „azt hiszem ez egy méltó legénybúcsú volt” Sokáig nevettek. És egy ágyban aludtak. Részegen. Utoljára.”

  camel, 0:00 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 7., htf Nekem tetszik!
0  
2014. július 7.
Elindult a daráló. Nyolckor projektindító. 11-ig el voltam vele. Még úgy is odaértem, hogy elõtte az irodában fel kellet vennem pár kelléket. És. Mol kapucchinó is belefért. Ez egy nagy gyengém. Nem tudok neki ellenállni. S mivel „egész véletlen” van is egy kút a közelben, és ma nagyon meleg van, s hûtött ásványvíz meg szükségeltetik, így nagyon sok ledõlt.
De csak sorjában.
Bejártuk a munkaterületet, elmondtam merre kell vezetni a nyomvonalat. Elindult a munka. Épnaplóba beírtam. A telephelyvezetõ tök jó fej ember. Kaptam Tõle zárható raktárt s engedélyt, hogy bármeddig dolgozhassunk. Láttam kicsit megviselte, a módi, ahogy megjelentem, de napirendre tért felette. ½ 12-kor már az irodába voltam. Szakfelügyelet megrendelés, Bejelentés a munka elkezdésérõl. Nyugtáztam a marker típusát. Majd módosítottam az anyagkiírást. Közben megérkezet az M4 szerzõdése. Tovább küldtem. De már hívtak is ez ügyben. Vagy is nem ez miatt. Úgy „hallották” cégünk, minõsített vállalkozója az FGSZ Zrt.-nek. Az épülõ 8.sz. fõúton lenne két kiváltás. (ez nem annyira jó nekem, mert Kápolnásnyékhez tartozik, és igen, igen bürokratikus) Tehát nagyon munkás. Délután, estefelé küldik az ajánlatkérõt és a terveket. Jó.
Gyors ebéd. Kis szutykosban. Ma kényeztetõs. Juhtúrós sztrapacska, omlós zúzapörkölttel. A fõnök megjegyzi „tudsz élni”. Elviteles. Felét belapátolom. És már megyek is vissza Érdre. Szerencse fia vagyok!! Az idióták rossz helyre ásták a nyomvonalat. Pedig reggel, szájbarágósan, végigjártuk!! Telefonszámot cseréltünk!! Mindegy. Bebukták. Nagyobb kár, mínusz ne legyen, maradok. Mûvezetek. És IMÁDOM!! Ez az én világom. Ehhez értek igazán. Kesztyûtartóból elõkerül az 50 faktoros naptej. És az alaphangot is értem. „testvér, bátyja, kissógor”. És mivel „egyszer volt Budán kutyavásár”, és megfizettem az árát. Nincs bratyizás, nincs kedvezmény, s legfõbb, nem fordítunk hátat. Miután helyre tettük a dolgokat, négykor visszaindulok az irodába. Már „okoson” olvasom megérkezett a két ajánlatkérés. Ma sem érkezem haza korán. Reggeli elánom csökkent, de maradt még gazdagon!
Honnan? …….Irigy vagyok. Mint mondottam. És ha elmesélném, úgy sem hinnéd el.

  camel, 23:40 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 4., pntek Nekem tetszik!
1  
2014-07-04
Ismét napom!!!  
Nagyon ott vagyok a szeren. Hétfõn nyílik az új „játszóterem” ahol én vagyok a „pást mester” és ez a tudat extra erõvel lök meg. Szürcsölgetem a kávém, közben böngészem a Net-et. Valahogy ez az internetes ismerkedés nem igazán jön be. Biztos velem van a baj. Nagyok az elvárásaim. Nem értem, miért jó hazugságokat állítani magunkról. Hiszen elsõ találkozáskor úgy is kiderül. Minden. És ezek a fárasztó körök. Megmosolyogtató tud lenni a magyarázkodás. Kedvencem: ugye Te nem XX éves vagy? Nem de a barátaim szerint csak XX-nek nézek ki. Ilyenkor nehezen tudom magam visszafogni, hogy ne mondjam, a barátaid hazudnak csak, hogy kedvedben járhassanak. Ez megöli a pillanatot s vele együtt mindent. én sem mondom magam 42 évesnek, csak mert annyinak nézek ki. Ez belül jó érzés! És talán javít valamit a megélt évek számán. És amire még felfigyeltem, hogy a korombeli Nõk ezerszer jobban néznek ki, mint a fiatalabbak. Át is állítottam a keresési feltételeket. De nagy reményeket nem fûzök hozzá. Túl gátlásos vagyok. Épp ezért vagyok talán olyan sikeres a munkámban. Öt éve váltottam, mûfajt. Kihívást. És öt év alatt, itt is elértem, hogy a nevem elõbb érkezik, mint magam. És keresnek, hívnak, tanácsot kérnek.
Csak egy kis kitérõ.
A Net és minden fut tovább a háttérben.
Csinálok még egy kávét. Összeállítom a hétfõi anyagigénylést és kiszállítást. Megérkezik hozzám az alvállalkozó alvállalkozója. Végre beszélhetek olyan emberrel, aki nem a szürke állományomat gyilkolja.
Gyors ebéd. Mert kettõkor ISMÉT értekezlet. Titkárnõm is szeretne fõt-ételt. Elviszem magammal. Menet közben kis szösszenet. „Zozó, csak ez az egy szám van a CD-én?” Nem. De én vezetek, s így az én zeném szól!! 
Értekezlet. Csak a tervezõ jött. A fõnöke nem. De az enyém ott volt. Így csak másfél óra volt. Megkért a „Boss” mindenkit, hogy a tárgyalásokra némított mobillal jöjjön, és ha hívás jön, ne vegye fel. Beszúrtam. Nekem ez alap, mert megtisztelem a tárgyaló partnerem ezzel a gesztussal. Díjazta beszólásom. Kollégák nem annyira.
Ismét irodámban ücsörgök. Telefon. Zoli. Hétfõhöz egy hétre meg kell indulni a munkával. Újabb 7,5 Hm. Ujjongok!! Ez az igazi kihívás!! Egy fenékkel sok lovat megülni. Erre is van teóriám! Bármennyi lovat lehet irányítani. Egyszerre. És nem kell, hogy a hátán ülj. Kettõn állsz s annyi szárt fogsz a kezedben amennyi szükségeltetik. Vicces. De csak így mûködik. Elindítom a projektet.
20:45.Elindulok. Holnap Manóval megyek Gárdonyba. És még máshová is. Ötlet „börze” vagyok. S tudom, kapható minden õrültségre. Így még szalonnasütés is lesz a Pilisbe! Titkon lesz minden a kocsiba. De ehhez korán kell kelni.

  camel, 22:43 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 3., cstrtk Nekem tetszik!
0  
2014-07-03
Nem egyszerû az ébredés. De az elsõ gondolat, mint mindig: Ez a nap is az én NAPOM!!! Elmélázom a teendõkön. De az elsõ kapcsán kirúgom magam alól az ágyat. Nyolckor értekezlet. Kiscsoportos. Nem lesz egyszerû. Elõtte jelenések könyve. A „Bossnál”. Fogmosás. A borotválkozás még nem égetõ. Mára fekete farmer hosszú ujjú sötét kék kockás ing, sportcipõ (fekete) hozzá „clinique happy” tavaszi illat. Cherkó bekéredzkedik, már várja a reggeli jutalom falatka. Megsimizem, s megjegyzem „õrzés-védés üzemmód, este jövök”.
Bezárul mögöttem az ajtó. S innen felpörögnek az események. A kocsiban még mindig Adél szól.
Beérek az irodába. Gyors kipakolás. Kávé (vér). Nyomulás a „Boss”-hoz. Az alvállalkozó már ott ül. Nem ülök le. Hallgatom sirámait. Még el sem kezdte a munkát. De már, hogy nem lehet megcsinálni fejezet. Elévõdök. „Istenem, mekkora az állatkerted” hogy még õ is belefér? „Boss” rám néz. Nem kell szólnia, olvasok benne. Ahogy Õ bennem. Két éve erõsítem csapatát, de, harmadik „fia” lettem. S Õ, „Apám”. Hamar lesöpröm az érveket. Ezért sokan nem szeretnek. Tudom. De nem érdekel. Ugyan is nálam van egy alapelv! Valamit, valamiért. Ha egyik tényezõ is hiányzik, felbomlik az egyenlet. És azt nem szeretem. Megelõzöm! A tárgyalás végére, csak kialakul az amit szerettem volna. Hétfõn elindul ez a „játszóterem”.
Végezvén, lejelentem a munkakezdést (hétfõn már nem iroda    ).
Épülõ M4. Kábelkiváltás. 25-én munkaterület. Pazar. A szerzõdéshez szükséges papírokat prezentálni kell. Plussz. Pénzügyi ütemezés. Hajrá. Megkérdezem a titkárnõm „tudjuk ugorni?” …Õ nem. Nekilátok. Két óra. Email. Vezetõi értekezlet ….háromkor!! Rádöbbenek! Ma még nem ettem semmit. Gyorsan kiszaladok a „kis szutykosba” ennivalóért. Szerencsém van!!! Szalontüdõ (gyerekként meg nem ettem volna) zsemlegombóccal. Elvitelre. Herpeszt nem kockáztatunk. Felét befalom. De idõ van!! Menni kell. Improvizálunk. De ez veszélyes is lehet. Mert a „Boss” nagyon felkészült. Mint jó gazda. Hála Istennek!! Számok, nevek, helyszínek, nagyon megragadnak a fejembe. Nem nagyon érdekelnek ezek az értekezletek.
Most viszont érdekel. Mert, azzá vagyok téve. Idén ketten vagyunk „ISMÉT” kiknek már nincs kivehetõ szabadságuk. „Boss” és én. Nekem effektív, a 30 napból még 26 nap lenne. 
Közben zizeg „okos” mobil. Exem hív. Megszervezte, hogy a barátja ma tudja elhozni a teherautót és jönne az általam ígért fa oszlopokért. Pont jókor!!! Bakker!!! Szerencsémre, véget ér a vezetõségi. Kimegyek. Jópofizom. Segítek a feldarabolásban. Visszaülök a helyemre. Elküldök pár emailt. Ránézek az órára!! 19:25!! Kéne haza „éjszakai szálláshelyemre” indúlni.
Kocsiban, még mindig Adél szól.
Imádtam ezt a napot. Is!

  camel, 22:58 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jlius 2., szerda Nekem tetszik!
0  
2014-07-02
Rövidített nap.
Mert elaludtam. Mostanában, nem igen fordult elõ ilyen. De még belefért a reggeli vasalás és a kávé is. De nem aludtam jól, így ez rányomja a bélyegét az egész napra.
Legalább is szerettem volna. Nem így történt.
Rögtönzött megbeszélés a „Boss”-szal. Futtában, 3+1-ben.Bevágódtam „Optimus” –ba. Útközben, „Adel” énekel nekem. A lámpáknál lehalkítom. Irígy vagyok. Ne hallja más. Ne érezze amit én! Új nap, indul. Velem s nem nélkülem!
Menet közben többször hívnak. Nem szeretem. Head set-et használok. Számomra nem kényelmes. Mint a mobil sem. Szeretem a szem kontaktust.
Maradi vagyok.
Dolgom nem éppen végezetlenül, vissza az irodába. Mindenkinek megy a megnyugtató SMS „tárgyaláson vagyok”. Tudom nagy árat kell ezért fizetnem. De nem érdekel.
Másodjára virágzik a „Lila akác”!! És még mindig Adél énekel.
Visszaérve, nem volt íly mulatságos.
Visszahívás hegyek! (mert ugye meg vannak annak a „TETÛ” gombnak a hátrányai)
Árajánlat, holnapra.
Szerzõdéshez, adatok, mára.
Munkaterület átadás, nem egy!! Helló!! Kettõ!! Vagy is, várjunk csak, Három!! Bakker!!  Közben, mert ismerem a bürokráciát, az anyagot és az alvállalkozókat elintéztem.
Ez tart életben.
Kolléganõ! „ma mi vagyunk az ügyeletesek” vagy is. Maradok. Nem is baj. Papír munka van ezer!
Hétkor jön a szolgálat. Kinyitom a fülkét.
S még maradok egy keveset.
Mielõtt elmegyek. Legó kutyának vizet adok s bezárom.
Haza érek. „Haza?””éjszakai szálláshelyemre” Cheró kutyám vár.
Szeretem, ahogy örül nekem.
Nem kértem. Csak maradt.
És én neki.
És, nem sokára, kezdõdik egy új nap. Ami ismét AZ ÉN NAPOM lesz.

  camel, 23:32 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jnius 30., htf Nekem tetszik!
0  
2014.06.29

Találtak számomra megfelelõ kihívást.
Emberest.
Hát.
Nekifeszülök.
Emberesen.
:-)

Közben mosolygom.
Ennyi lenne a próbatétel?
Öt éve tanulom ezt a szakmát. De. Már eljutottam oda, hogy nem kell névjegykártya. Mert, ahol kell ismernek. És szeretnek. A nevem elõbbre jár mint magam. És ez nem nagyképûség. De ezt senki nem érti meg.
Nincs is ezzel semmi baj.
Mert nincs.
Ez olyan mint az úszás.
Egyedül.
Mert úgy sem akad társad.
....

Vagy ha igen. Hamar feladja. Neked meg maradnak a hosszak. Egyedül. Nem jobb egyedül kezdeni s befejezni?
Salaste is megmondta. „magad vagy, ebben a világban, senki nem segít. sose kérj olyant, amit nem tudnál elvenni, és ha nem úszol,…megfulladsz.”
Igaz.
Tempó!!
Húz, Húz, kifúj, fordul, levegõt vesz.
Húz, Húz, kifúj, fordul, levegõt vesz.
S közben átjár a víz! Simogat. Átölel. Beléd hatol. Atomi szinten. Nem Ígérget! Csak ad.
Kikapaszkodsz. Mert elég volt. Lesöpröd magadról a vizet.
És elindulsz az öltözõ felé.
S közben arra gondolsz, „ez egy tökéletes” nap.
És közben, senki nem lát mögéd.
Hogy ott is lakozik egy ember.
Ki él. És tud halni is.
Nagyon is.

  camel, 8:41 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. jnius 29., vasrnap Nekem tetszik!
1  
2014. június 28.
Riadtan ült be mellém. Mint ûzött madár. Az ÉN madaram!!
Nem kért mást, csak, hogy elvigyem. Messze a valóságtól. Hogy felejthessen. A minden napok taposómalmát. A sok szennyet. Bántást. Csak, hogy valakinek elmondhassa. Csak, hogy érezhesse..van valaki mellette. Ki átérzi kínjait. Meghallgatja.

Nem éreztem elégtételt. Sosem kívántam Íly sorsot Neki. Attól jobban szerettem s szeretem a mai napig. Az éji imáimban, azt kívánom, legyen nagyon, nagyon jó Neki. Találja meg azt az igazi érzést amit keres.

De.
Itt ül „Optimus” meghitt belsejében. Látom szeme színének változását. Nagyon magamhoz ölelném!! Elmondanám Neki, mennyire szeretem, hogy nem élet az élet Nélküle! Hogy nem kel fel a nap s nem nyugszik Nélküle. És a pokol is csak játszótér. És sosem bocsájtom meg magamnak, hogy hagytam elmenni. És.. nagyon megbántam mindent. Hogy, Õ ült az ajtó egyik oldalán s én a másikon. És nem engedtem Neki, s be. Hogy nem hittem Benne. Hogy nem kell más csak „SZERELEM”. Sajnálom. Nagyon. De. A múlt kerekét nem tudom visszaforgatni. Bármennyire is akarom.

„Optimus” hallgatag. Mint aki jelenleg „gazdája”. Sosem mondanám el. Mit is jelentett Vele! Az eltöltött idõ. És bár külön utakon járunk. Figyelemmel kísérem útját.

És én ott leszek amikor kell. Látatlanul. De ott leszek.

  camel, 0:44 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. mjus 18., vasrnap Nekem tetszik!
1  
2014-05-18
Válaszút elõtt.
Nem. Nem Nõ. Az a vonal, lassan, csendben kihall belõlem. Nincs rá igény. Elszunnyad.
Két éve dolgozom valamiért. Elértem. Már nincs miért maradnom. Nincs kihívás. És tudom, „nincs pótolhatatlan”. Megoldják. Majd máshonnan, fél szemmel figyelem.
Új családot találtam. Kik, kihívásokat raktak elém. Olyanokat amik elérhetetlenek. És Õk nem ismernek. Nem tudják. Nekem ez alapból megy.
De nem egyszerû. Sokan hívnak. „zozó, felépítettünk valamit, most adod fel?” Tévedés!! Nem adom fel!! Csak. Szeretem ha megdicsérnek. Elismernek. És ezt nálam nem pénzben mérik. Ez egy szék. Egy hely. Hol megpihenve, elmondhatom a napom. Hogy, ismét a háborúból, csatát nyertünk. És reggel ismét ott vagyok.
Csak egy kéz a vállamon. És egy szó. „Köszönöm”
Ezért élek s halok. És e hiányában lépek tovább.
És ismét kezdek alulról.
De. Nem arc és névtelenül.

  camel, 12:09 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. mjus 17., szombat Nekem tetszik!
0  
2014-05-17
Szabadnap!! Hurrá!!
Reggel csak kutymanom ébreszt. B@kker. Kiengedem. Még aludnék. De õ nem. Neki a rendszer, az rendszer.
Víz a bögrébe, 800-as fokozat, micró, 1.1 perc. Közben 3in1 bont. Lejár. Beleönt+2 kockacukor. Felkever, belekortyol. Cigi? Majd késõbb. Most az édeskés, kesernyés, íz.
Magamhoz térek. Az elmúlt éjszaka tükrében.
Mosolygok.
Ez a kávé, vagy az átélt beszélgetés vívmánya?
Mosolygok.
Maradok a kávénál.
Bekapcsolom a lap-top-om. Le és megülök. Kérdéseimre ezer kérdés érkezett. Lehetne? Egyszer? Olyan emberrel beszélni? Aki tudja, hogy mit is kell csinálni, a végeken? Hogy is áll össze az egész? De ezzel sincs baj. Csak hagyjanak kibontakozni. Mert úgy is az lesz a vége. Megoldom. De. Minek a felesleges körök. (már tudom, s ezért nem lehettem sikeres)
Nem követem el többé ezt a hibát.
Ma már, tudom mikor kell mosolyogni. Mikor kell meghajolni. Mikor kell visszavonulni.
És utána, elnézést kérni, és az illemhelyen „hányni”.
És….

  camel, 11:30 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. mjus 8., cstrtk Nekem tetszik!
0  
20014.05.08
Igazán jó nap. Nem úgy indult s folytatódott. De az lett. Minden valóra vált, amiért küzdöttem. Az álmaim. Immár, másfél éve. Amiért, életben tartottam, tartották ezt a gazdatestet. Mindenki „az álmaim szerint, elhelyezve a táblán, és egy „vitorlába” hajtja a szelet”. Abba amibe, együtt van mindenki. Pont ahogy elképzeltem. Ahogy szerettem volna. Sok, sok éve. Jaques, Camel, Kormányos, Hajó. És még két szereplõ! Kiknek kilétét nem fedhetem fel. Kik. Számomra, az „édesapa” szerepét töltik be. És. Ezúton is köszönném, a bizalmat. Mit megszavaztak nekem. Õk látták s elõhozták belõlem, ami temetve volt. Ez a siker, közös! Hármunké!! És én szeretem ezt az érzést. Ezt tart életben. S csak ez. És ez visz elõre. Sokszor kérdezik „zozó honnan van erre energiád?” Van. Olyan magasságból ennyire mélyre zuhanni. És felállni. Újra kezdeni. Ez vagyok én. A kihívások. Ha nincs kihívás! Nincs cél. És nincs ÉLET! Nincs semmi!
„nagyon értékes szállítmánnyal érkezett meg a kikötõbe. Rutinosan kormányozta a mólóhoz a hajót. A kirakodást már nem a „fiai” végzik. Nekik, bér, kocsma, nõk. Megérdemlik. Visszajönnek.
Ez egy JÓ hajó. És a kormányos sem olyan rossz. Konok. De. Csak annyit követel, amit maga nem tudna megcsinálni. „

  camel, 22:45 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. mjus 6., kedd Nekem tetszik!
0  
2014-05-06
Semmit nem adnak hitelben. Ingyen. Mindennek ára van. Ebben az életben. Úgy gondolom. Megfizettem.
Busásan.
Mindennek az árát.
Busásan.
És. Volt egy esélyem. Az újrakezdésre. De azt is „elpuskáztam”. De, tudom „buta fejemmel” merre is kell mennem.
Csak is elõre.
A játszóteremen, csak és, kizárólag ÉN játszhatom! Két éve. Ennek élek. Hogy ismét a fénybe léphessek.
De. Már nem szeretném a csillogást. Jobb „szürke eminenciásnak” lenni. Ezt tanultam. Hosszú éveken át.
És.
Jól megtanultam a leckék.
Nagyon is jól.

  camel, 22:17 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. prilis 20., vasrnap Nekem tetszik!
0  
2014-04-18
Az Irodájában ülök. Kicsit feszülten. Nem tudom érzékeli-e. Lábam lüktetését. „zoli bácsi” maradj laza.” A kimondott szó is von maga után, némi fenntartást. Kávét kér. én nem. Stratégia!!
Nevet!! És felvázolja
Nem vagyok nyugodt! A számok világában, ott vagyok. De ez idegen! De. Nagyon jó tanuló vagyok!
És mondja!! Mit álmodott meg. Mert „vele aludt”!
Bámulom!!!
S, tanulom.
És. Szóval tart. Mert ismeri lelkem rezdülését. Hogy mennyire, fontos nekem. A, gyõzelem. Mert csak, ez az íz jó!!
S látom szemében Neki is fontos. De játszik!! B@kker!!!
És játszunk tovább. Én a számokkal. Õ az érzéssel!
Nevet. Szeretem mikor nevet! Olyankor, a szeme is Nevet! 
És azt is szeretem Bene. Hogy a végsõkig elmegy, de, az ésszerûség határain belül.
Lezárul a licit. Húsz évesként pattanok fel a székbõl. De nagyon öregemberként. Nem akartam „ezt a gyereket” Csak miatta. Mert tudtam megnyerjük.
Ezt a „gyereket” is nekem kell felnevelni.
De ki a pokolból kapaszkodik felfelé?
Ne válogasson!!!

  camel, 20:49 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. prilis 14., htf Nekem tetszik!
0  
2014-04-14
Jaques nem akart mást, csak egy kis szeretetett. De, már mikor megpillantotta, tudta, nincs lelke. Hiába bújt hozzá. Nem érintette meg. De, az esély hal meg utoljára. És itt követte el a hibát. Megkedvelte. Esélyt adott rá, hogy elvegye, csekély életenergiáját. Lelkének gyorsan fogyó, újabb darabját. Belement a játékba. Nem. Ez így nem igaz!! Akarta!! Nagyon!! Mert Szerette volna. De. Lélek nélkül?
Azt mondta”életed legnagyobb esélye vagyok”
Hát nem!!
Ennyire hitvány nem vagyok. Úgy ment. Ahogy jött.
Nem hitte. Bármilyen érzés lobbant bennem. A „felperzselt föld” taktikája. Nagyon megy. „belül nem annyira”. De ez másodlagos. Manó azt mondta „Zozó, ne bánkódj, ez a Nõ, nem akart téged. Igazán”
És a kormányos csak ül a sziklánál. Nem tudja mit évõ legyen. Miként döntsön. Soha nem lenne hûtlen. Ez nem férne bele. Értékrendjébe. De szeretne, már valami mást. Hogy szeressék. Önmagáért. Azért, hogy szerethetõ ember. A lelkéért. És nem sajnálatból! Esténként, megpihenni. A napi küzdelmek után. Elmondani napom. Átfogni. S mellette ébredni. Nap, mint nap.
Jaques, de tudjuk nekünk ez nem adatott meg.
Nem baj. Nincs baj. Csak a szemembe nézz! Ott látod az igazat! És érezd illatom. Mindent elárul. Hiába palástolom. Miként Te sajátodat.

Ezt sosem fogod látni.
Szégyelleném.

  camel, 23:27 Itt megrhatod a vlemnyed camel
  2014. prilis 13., vasrnap Nekem tetszik!
0  
Csak kétszer csenget.
Nem tudtam hová tenni. Nem tolakodó, nem kérkedõ. Nem ragaszkodó. De, két kézzel megfogó..
Mikor belenéz, szemedbe!! Nem a fájdalmat látod. Két karodban tartod. S nézed! S látod! S érzed!
Magad módján. Együtt lélegzel Vele. Tudod s lesed Gondolatait. Beszélsz, de belül MOSOLYOGSZ!
„a kormányos némán ül. hátát ugyan azon sziklához támasztja. S nézi hajóját. Nézi. S vele sír. Tudja! Nem kéne így lennie. De, mit is tegyen? Döntenie kell.
Ismét.
Jön egy „kapitány” ki ismét „lelakja” hajóját.
Már, nem akar, kormányos lenni. Elfáradt. Meddig kell még maradnia?
Addig. Míg ezen szív. Létezik.”

  camel, 21:52 Itt megrhatod a vlemnyed camel



Copyright © 2001 CsodaCsiga. Minden jog fenntartva.